Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-30 / 101. szám

1960. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Feketén — fehér Ötszáznyolcvan szempár figyeli a táblákat — így válik a munka becsület és dicsőség dolgává — Egy rekord és ami mögötte van A JÁRMŰJAVÍTÓ teher kocsi-javító műhelyét átszelő tolópad két oldalán húzód­nak a javításra váró kocsik. „Orvosaik”, a szekrény-, al- vázlaktosok és bognárok na­pi átlagban 18 darabot „gyó­gyítanak” meg, küldenek fu­tópróbára. Volt azonban egy idő, nem is régen, amikor nem gördült ki a napi 18 darab a VII/B osztályról. Január végén 64 kocsival maradtak le. De februárban már 15-re csök­kent le a VII/B osztály tar­tozása. Márciusban pedig új rekord született a teherkocsi­osztályon: 500 kocsi főjavítá­sát végezték el, ami 107 százalékos eredménynek felel meg. Április 27-én pedig újabb örvendetes hírt közölt Kókai Sándor osztályvezető. — Utolértük magunkat, s nemcsak az első három hó­nap, hanem az áprilisi terv­vel is „egálba” jutottunk már, ami azt jelenti, hogy május elsejére az osztály tel­jesíti az első négy havi ter­vét. A HATALMAS MŰHELY falán egy jókora fekete tábla függ. Leolvashatjuk róla azt, hogy januárban 366, február­ban 416, márciusban pedig 500 teherkocsi fővizsgát vé­geztek el a dolgozók. A már­ciusi eredmény, mint már említettük, 107 százalék volt, ami példa nélkül álló rekord az osztály eddigi történeté­ben. S ha azt a „titkot” próbál­juk felfedni, miképpen sike­rült a teljesítményeket állan­dóan növelni, a sok tényező közül elég, ha csak egyet említünk meg. Beszélnünk kell azokról a fekete táblákról, amelyek minden brigád mun­kahelyén ott állnak, s me­lyeknek története másfél hó­napra nyúlik vissza. Ennyi ideje állnak már a táblák, s az osztály dolgozóinak egy­öntetű véleménye szerint az­óta ugrásszerűen megnőttek a munkateljesítmények. Sok gondot okozott ugyan­is nemcsak a vállalat veze­tőségének, hanem az osztály dolgozóinak is a lemaradás pótlása. S ekkor határozták el olyan táblák felállítását, amelyeken szerepel az évi terv, annak napi teljesítése, a túlteljesítés év elejétől s az adott hónap elsejétől. Szere­pel ezenkívül a havi tervki­szabás, annak teljesítése a mai napig, illetőleg a lema­radás darab szerint január 1-től, illetőleg az aktuális hónap elsejétől. ÉS MÁSFÉL HÓNAPJA a nyolc alvázas, a nyolc szek­rénylakatos és a nyolc bog­nár-brigád tagjai nap mint nap megállnak nemcsak sa­ját, hanem a többiek táblái előtt is, ellenőrzik a napi tel­jesítményt. A reszortvezetők a meg­mondhatói annak — akik rá­vezetik az eredményeket a táblákra — milyen nagy az erkölcsi hatása az eredmé­nyek ilyetén való nyilvános- 6ágrahozatalának, s hogy mennyire ismerik a dolgozók nemcsak saját, hanem a töb­bi brigádok teljesítményét. — Milyen hatása volt még a tábláknak? — kérdeztük Újvári József alvázas műve­zetőtől. — Most már nem sietnek a munkaidő leteltével a dol­gozók a fürdőbe, hanem elő­fordul néha félórás rádolgo- zás is, hogy teljesítsék a napi programot. Az élenjá­rók mágnesként húzzák ma­guk után a többieket, ami meg is látszik, hiszen a bri­gádok teljesítménye egyenle­tessé vált. Presztízskérdés a legjobbak között lenni, s ha kell, egymást sem hagyják békén a brigádtagok, vagy az egyes brigádok, s bizony sok­szor átszólnak a bognárok a szekrénylakatosokhoz, mi­után kigördült a síntől a kész kocsi: «Kocsit kérünk, nem látjátok, hogy táncolni le­het?” Van, amikor fordított a helyzet... NAGYON SOK FÜGG az alvázlakatosoktól. Ök végzik az első munkafolyamatot, s ha jól gazdálkodnak az idő­vel, a szekrényeseknél, a bognároknál már nem lehet nagy baj. — Emellett dolgozóink előtt azért is népszerűek a táblák, mert igazságérzetüket nem­hogy sértené, hanem teljes mértékben kielégíti. A pénz­jutalmakat, a különféle ked­vezményeket mindig a táblák „javaslata”, eredményei alap­ján bíráljuk el és adjuk meg — mondja Kókai Sándor osztályvezető. Természetesen, nem azt akarjuk a fentiekkel bizonyí­tani, hogy most már minden a 24 fekete táblának köszön­hető. Tudjuk, a lényeg a dol­gozók jobb munkájában van. De hogy ez a munka így megjavult, kétségtelen ebben a táblák jó hatása is, ame­lyeknek felállítására, fokoza­tosan, a Járműjavító többi osztályán is nemsokára sor kerül. HARC az olajkutak megmentéséért Régi mondás szerint a baj nem jár egyedül. Az Alföldi Kőolajfúrási üzem dolgozói­ra is alaposan „rájár a rúd”, ahogy mondani szokták. A közelmúltban például az egyik hajduszoboszlói kút fú­rásánál nagyarányú volt az iszap veszteség. Megszünteté­sére 800 zsák cementet nyom­tak le a kútba. Ezalatt a fú­rószerszámnak mozdulatlanul kellett állni a lyukban. Mire az iszapveszteséget megszün­tették, a lyuk fala a környe­ző kőzet nyomására összeszo­rult, beszorult a fúró, mente­ni kelL Hosszadalmas és a gázki­törési lehetőség miatt veszé­lyes munka ez. A fúró mint­egy 1300 méter mélyen van a föld alatt. A mentési mun­kálatokat Tóth Gyula szocia­lista munkabrigádja kezdte meg. Mintegy 830 méter mélyre már lejutottak. Helyt­állásuk reményt kelt a kút megmentésére. Olajbányászaink orosházi munkahelyén sok problémát okoznak a béléscsősérülések. Viszonylag rövid idő óta már a harmadik kútnál fordul elő ilyen eset — általában 400— 600 méter mélységben. Miért okoz ez gondot? Azért, mert a mélyebben fekvő ré­tegek anyaga közé a sérült béléscsövön át a felsőbb ré­tegek anyaga keveredik, meg­hamisítja a rétegvizsgálat eredményét ÜNNEP ELŐTT a Budapesti Telefongyárban Nem nagy hivatal a Buda- pesu Telefongyár ellenőrzési irodája, am yira kicsi azért nincs, hogy várakozni ne le­hetne itt is. Az íróasztalon egy naptár, unalomból fella- pozgatom. A vasárnapiknál ilyenféle bejegyzések állnak: „Jászfényszaru .,. Közgyűlés a Haladásban. Előlegosztás.., Jászfénysza.usi anyagkiuta­lásnak ui 'lanézni!)) Annyit mindenesetre megtudok a naptárig .iájáról, hogy a va­sárnapi pihenőnapot nem lol- ti ?1 a fővárosban. És azt is hamaroßau megtudakolom, hogy sokadmagával járja már évek óta az utat Pázmány La­jos Budapest és Jászfénysza­ru között. A Szolnok megyei község­ben senkinek nem kell külön mondani, hogy miért. Tud­ják nagyok is, kicsik is, hogy jönnek a Telefongyári­ak akár esik, akár fúj. Hol a Labdarúgócsapat rukkol ki, hol a kultúrcsoport jön dal­lal, tánccal, vígsággal. Páz­mány Lajos és még sok társa pedig minden vasárnap itt van. Nem úgy mondják már, hogy „Megyünk a jászfény- s zárásiakhoz’1 hanem így: „Megyünk a szövetkezetünk­be!’1 Mert magukénak is ér­zik. Ott voltak a bölcsőnél is, ott voltak, amikor a jászsá­gon új utat választottak, s okos tanácsokkal szolgáltak, segítőkészen álltak barátaik oldalán. A vendégjárók otthonába most mi állítottunk be, még­hozzá hívatlanul. A Hungá­ria körúti gyár mindennapos életében nem látszik semmi különösnek. A gépek ugyan­olyan ritmussal dolgoznak, a műhelyeik közt nem sok különbség látszik. De men­jünk csak sorjában. Emlékez­nek ugye, Pázmány Lajos bácsira? Fújtatva jön vissza az iro­dába. A gyárat járta körbe. Sok ideje sincs már, hisz ép­pen munkásőrgyűlésre készül. Azért a naptárját még előve­szi, elmondja a tervüket. — Nem sokára ifiket is vi­szünk magunkkal Jászfény- szarura. Láttuk, hogy az ot­tani KISZ nehezen boldogul. Nem árt, ha a mi fiataljaink elmondják az ottaniaknak, hogyan teremtettek otthonos szervezetet. Éppen emiatt jár­káltam, beszéltem a fiatalok­kal. Aztán még más miatt is. Most adunk a községi párt- bizottságnak 320 könyvet. Gondoltuk, hogy a mi nagy könyvtárunk könyveit ők ott jól hasznosítják majd. De gyerünk az irodából, mert innen keveset látunk. S bizony a műhelyekben meggyőződik az ember arról, hogy ők nemcsak a falun kardoskodnak az újért, ha­nem itt a saját portájukon is hívei ennek. Egyik üzemrész­ben bábeli a hangzavar. Rá­diókat próbálnak éppen. Var­kedvünk támad. Robog a vonatunk. Akadálytalanul szeli a kilométereket. Bizton­ságos a közlekedés — mond­juk magunkban, s nem gon­dolunk arra, hogy a biztosító- berendezések jórészét ebben a gyárban, a mi munkás ba­rátaink készítik. Az alkatrész üzemben egy kis gép mellett tanakodik egy maróssal Gellai Lajos, alap­szervezeti párttitkár, a jász- fényszarui brigád egyik leg­régibb tagja. Újításon törik a fejüket. — Tóvári Imre bácsi na­Két sebesség, magas igénye­ket kielégítő az új készülék. Három fiatal mérnök készí­tette el a terveket. Talán még ebben az évben meg­kezdik a nullszéria gyártását is Mennyire másféle munka ez, mint például a jászfóny- szarui Haladásban. Mégis mennyi hasznos tanácsot tud adni Bálint Jenő ott, a szö­vetkezetben! — Nem olyan nagy a kü­lönbség, — mondja Bálint Jenő — mint azt egyesek gondolják. A kezdő lépéseket A magnetofon gyártó üzem rész szerelő szalagja lyon gondolnak-e olyankor ezekre a munkásokra, ha meglátnak a földművesszö­vetkezet kirakatában egy új rádiót, kis táskagépet, vagy Szonett zsebrádiót? A másik műhelyben magnetofonok százai sorakoznak. Az elmúlt két évben közel tizenötezret küldtek a telefongyári mun­kások az üzletekbe. A harma­dik helyen keskeny filmes ve­títőgépeket csomagolnak. Egy percre gondoljunk az itteni munkásokra is, ha a kultur- házbam filim/vetítés közben jó­Gellai Lajos pártiitkár Tóvári Imre marós újítóval. gyón ügyes eljárást dolgozott ki. A magnetofonokhoz na­gyon sok apró fogaskerékre van szükségünk. Ezeket ed­dig nagy anyagpazarlással, kö­rülményesen készítettük. Az új eljárás sok munkát, sok anyagot szabadít fel. Gellai Lajos gépről gépre jár. Mindenütt van ismerje, éppúgy, mint Jászfényszarun. És mindenütt akad dolga is, hiszen egy hónap alatt 90— 100 újítást nyújtanak be az üzem munkásai, hogy még jobb minőségű és olcsóbb termékeket állíthassanak elő. — Mikor látogatnak el is­mét Jászfényszarura? — Vasárnap — feleli Gellei elvtárs és furcsán néz. Talán azért, mert számukra az csak természetes, hogy a va­sárnapjukat az ő termelőszö­vetkezetükben töltik. Alig haladunk a tekervé- nyes lépcsőházakban, a zeg­zugos udvarban, amikor is­mét ismerősre bukkanunk. Rádiók, magnetofonok és vetőgépek között találjuk a jászfényszarusiak másik ked­ves ismerősét, Bálint Jenőt. Érdekes, hogy a Szolnok megyeiek barátai mind szen­vedélyes úttörői az újnak. Mert: itt is újdonsággal fog­lalkoznak. Bálint Jenő aszta­lán egy magnetofon áll. Most készült el, még prototípus. nekünk is meg kellett tenni. Csak mi előbb tettük meg. Tizennégy évvel ezelőtt ne­künk is gond volt az, honnan veszünk jó szakembereket, tanult munkásokat. Magunk neveltük őket. Hát nem az egyik legfontosabb feladat ez most a termelőszövetkezetben is? Nem a könyvekből vesz- szük mi a tanácsokat, saját életünk tanított meg ezekre. És még egy ismerős. Igaz vele személyesen nem talál­koztunk a gyárban, de beszél­tünk több tanítványával, s erről ismerhetnek rá Jász­fényszarun is. Jurinka Jánost sokan ismerik a faluban. Mondják, hogy neki az a vesszőparipája: tanítani, ne­velni kell a fiatalokat. Ö is tapasztalatból beszél. így ju­tottak el odáig, hogy az alkat­rész üzem rendszeresen, je­lentősen túlteljesíti a tervét... ... A gyárban már nagy az ünnepi készülődés. Az egyik fal mellett nagy tábla áll. A felirat: „Munkás-paraszt szövet­ség!11 A Telefongyárban nem jel­szó ez csupán. A gyakorlat­ban, az életben bizonyosodik be, hogy ők nagyon komolyan, kommunista módra gondolják ezt. Csak 1 pozzunk egyet- kettőt Pázmány Lajos bácsi naptárjában.» Pásztor Ferenc Az eddigi jelek szerint a csövek gyártási hibája okoz­ta a bajt. Előírás szerint 210 atmoszféra nyomást ki kel­lene bimiok. Az első kútnál mégis már 130—140 atmosz­féra nyomásra összeroppant a cső. Ezt a kutat speciális, úgynevezett tomítős réteg­vizsgálattal sikerült kivizs­gálni, de a vizsgálatra fordí­tott idő kétszerese volt a nor­málisnak. Alapos ráfizetés ez. A másik kútnál a cső már a cementezési eljárásnál hi­básnak mutatkozott. Utóla­gos béléscsőcementezéssel si­került a kút vizsgálandó sza­kaszán cementpalástot létesí­teni. Ez azonban nem bizo­nyult megfelelőnek. Több ré­tegvizsgálatot végeztek, s az eredmények azt bizonyítják, hogy nem sikerült kellően el­választani a különböző réte­geket Mindegyik vizsgálata egyformán gázt, vizet, s ke­vés olajat mutat. A kút hely­rehozatalánál a munkálatok még folynak, de nem sok re­mény van megmentésére. Olyan speciális szerszámok kellenének, melyekkel a ma­gyar ipar nem rendelkezik. A harmadik kútnál most, a napokban történt a béléscső sérülés — cementezés köz­ben, mindössze 70 atmoszfé­ra nyomásnál. Ennek helyre- hozatalán szintén munkál­kodnak. Ilyen esetekből arra lehet következtetni, hogy a Csepeli Csőgyárban vagy sérült csö­veket indítottak útnak, vagy nyomáspróbánál nem ellen­őrizték kellően azokat. Akár­hogy is volt, rendkívül nagy károkat okozott, hátráltatja az olajbányászok munkáját. Ezért volna helyes, ha az ot­tani műszaki gárda és a pártszervezet nagyobb gon­dot fordítana a minőségi cső­gyártásra. — sb — KIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIil Tervszerűen szaporítják a haszonvad-áliomáoyt 15 000 ragadozó a terítéken - Két vad­disznót lőttek megyénkben A vadászidóny befejezése után tavasszal minden évben megtartják a megye vadász- társaságainak munkáját ér­tékelő tanácskozást. A kö­zelmúltban több mint száz­húsz vadász jelent meg a megyei tanács nagytermében, Az elnöki beszámoló rész­letesen ismertette az egyes vadásztársaságok multévi te­vékenységét. Megállapította, hogy amig csak megyei szin­ten szabták meg a vadállo­mány számát, az nem növe­kedett kenőképpen. Megyei szinten tavaly tavasszal 59, idén közel 62 ezerben állapí­tották meg a kívánatos nyúl- állományt. A múlt év őszén a törzsállomány 172 ezer volt, idén 184 ezer várható. Így a kilövésre szánt mennyiséget is 22 százalékkal emelni lehet. Megyéinkben az elmúlt év­ben 15 ezer szárnyas- és szőr­més ragadozót pusztítottak el, legtöbbjét fegyverrel, de mé­reggel és kotorékebekkel is. A szervezett és aktív vadvé­delemnek köszönhető, hogy szépen gyarapodik az őz és a szintén nagyvadnak számí­tó, tehát csak golyóval lő­hető túzokállomány. Körül­belül 1200 őz és több mint félezer túzok található me­gyénkben. Tavaly Jászalsó- szentgyörgy határában két vaddisznót is lőttek. •— patkós —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom