Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. március 6, IDŐK PRÓBÁJA Immár hetek óta állna í a nemzetközi sajtó és közvéle­mény érdeklődésének közép­pontjában Hruscsov ázsiai országokban folytatott tár­gyalásai. A szovjet kormány­főt Indonéziától Afganisztá­nig, Burmától Indiáig min­den országban forró lelkese­déssel, mint a népek barát­ját, a szovjet békepolitika képviselőjét fogadták, akinek beszédei a békés együttélés tiszta szándékát, az emberi­ségnek a háború rémétől va­ló megszabadulása szükséges­ségét hangsúlyozták. A béke biztosítása Ez a törekvés kapott ha­talmas visszhangot Hruscsov ázsiai körútja során. „Nem volt és nincs olyan nézetel­térés, amely beárnyékolhatná baráti kapcsolatainkat — mondotta Hruscsov Kabul­ban — országaink államfor­mája és társadalmi rendszere különbözik egymástól, ez azonban nem akadályozza meg, hogy jó szomszédok és őszinte barátok legyünk. A szovjet-afgán viszony a bé­kés együttélés és a különbö­ző társadalmi és politikai rendszerű lállamok együtt­működésének meggyőző pél­dáját szolgáltatja, igen jó lenne, ha más országok is követnék ezt a példát." A szovjet kormányfőnek Neh- ruval, Sukamoval, Davud- dal, Nevinnel folytatott tár­gyalásai során közös állás- foglalás alakult ki a legfon­tosabb kérdésekben, ami a közelgő csúcsértekezlet szem­pontjából is jelentős, hiszen ezen az úton került először szóba, hogy a csúcsértekezle­tet követő találkozón az ázsiai és afrikai országok is résztvehessenek s közös erő­feszítéssel segítsenek a leg­fontosabb nemzetközi prob­lémák megoldásában. A baráti segítség mely a Szovjetunió külpoli­tikáját jellemzi, ugyancs )k jelentős tartalmat nyer a Szovjetunió és az ázsiai né­pek kapcsolataiban. Ennek az önzetlen baráti segítség- nyújtásnak valóságát minden meglátogatott országban léte­sítmények sora hirdeti a Bi- Iai Vasművektől a Kabuü Aszfaltgyárig és az Indoné­ziában szovjet segítséggel épült nagy ipari vállalato­kig. A Szovjetunió segítsége önzetflen, feltételnélküli, <— nem jár nyomában sem tá­maszpontok építése, sem gaz­dasági behatolás és kizsák­mányolás, mint a tőkés or­szágok kölcsönei nyomán. — Egyetlen célja van: megszűri tetni a gyarmati rendszer sú­lyos örökségét, megteremteni a gazdasági elmaradott, orszá­gok gyors ipari és kulturális felemelkedésének feltételeit. Elősegíteni, hogy a gazdasá gilag elmaradott népek sze­repe állandóan fokozódjék az­által, hogy minél gyorsab­ban lerakják országuk gaz­dasági és kulturális függet­lenségének alapját. Ennek a segélyprogramnak sikerét az biztosítja, hogy nincsenek mögötte rejtett szándékok a gyarmatosító po­litika régi és új módszerei, melyek a kapitalista államok politikai és gazdasági rend­szer I ől elmaradhatatlanok. Amig az Egyesült Államok­ban. Angliában és Franc'a- országban tőkések, gyártu- 'ajdcmosok diktálnak, kezük benne van a kormányok in­tézkedéseiben, addig termé­szetszerűleg ezeknek az or­szágoknak az ázsiai és afri­kai országokhoz való közele­dési formája szükségszerű­en sem lehet más, mint leg­feljebb „új módszerű”, vál­tozott formákba burkolt, de szándékaiban és céljában vál­tozatlanul kizsákmányoló im­perialista hatalmi politika. A másik út és ezzel már el is jutottunk a magyarázatához annak, — hogy Hruscsov ázsiai tárgya­lásaival egyidőben Eisenho­wer dél-amerikai körútja mi­ért mutat olyan rikoltóan más, kontraszként jelentkező tényeket. Míg Hruscsovot va­lamennyi meglátogatott ázsiai „államban igazi barát­ként, a béke embereként üd­vözölték a népek, milliók gyűltek össze fogadtatására és az ázsiai államok vezetői­vel folytatott tárgyalásai a legteljesebb harmónia, a né­zetek azonossága jegyében bontakoztak ki. addig az ame­rikai elnököt Puerto Ricitol Montevidóig mindenütt ellen­séges tüntetések vihara, _a tárgyalásain pedig súlyos szemrehányások, kellemetlen kérdések fogadták. Már út­ja első állomásán, Puerto Ri- coba érkezésekor szinte zen­dülés tört ki, emberek ezrei igyekeztek áttörni a rendőrök sorfalát „Jenkik takarodja­tok haza”. „Szabadságot aka­runk” jelszavakat kiáltva az amerikai elnök felé, akit a menetben vitt táblákon dol­lártenger közepén ábrázol­tak. Buenos Airesben der­mesztőén fagyos fogadtatás várta az elnököt s bár a fo­gadtatás idejére a dolgozók szabadságot kaptak, gyér so­rok szegélyezték az útvona­lat. Chilében letartóztatás, >k sora előzte meg Eisenhower érkezését s a „csillapító-kőr­út” végén a tüntetők szétza­Megh IVÓ A nemzetközi nőnap ötvenedik évrodulója alkalmából ma 1960. év március hó 6.-án, vasárnap délután 5 óra­kor a Súgván Endre művelődési házban (Ságvári E. út 16) rendezendő díszünnepségre Előadó: Sípos Károly elvtárs, az MSZMP Szolnok vá­rosi bizottságának titkára. Az ünnepséget követő műsorban fellépnek városunk öntevékeny együttesei és a Szigligeti Színház művészei Szeretettel vár mindenkit a városi nStanács és a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa varására használt könnygáz; bomba maró felhőjében au­tózott át Montevideo főútvo­nalán. A 27.000 kilométeres út azokat a nyíltan feltörő elé­gedetlenségeket akarta le­csillapítani, melyek egyre erőteljesebben jelentkeztek a latin-amerikai államokban az Egyesült Államok önző, ki­zsákmányoló, nagyhatalmi ér­dekektől sugallt politikája nyomán. A lázongó szövetsé­gesek mind hevesebben szó­laltak fel egyrészt a politi­kai járószalag ellen, melyből egyre inkább elege van a dél-amerikai népeknek. Min- denekfelett azonban az angol érdekeltségeket felváltó USA monopóliumok gazdasági ki­zsákmányolásával szemben. Az észak-amerikai nagy részvénytársaságok a nyers- anyagárak leszorításával, az exportügyietek sorozatos fel­mondásával válságos hely­zetbe sodorták a latin-ameri­kai államok gazdaságát. Más­részt az USA segélynyújtási programjából csak morzsák jutottak ezeknek az államok­nak. kevesebb dollársegély jutott az egész Latin-Ameri- kára, mint Görögországnak, vagy Törökországnak és mind­össze negyedrésze annak, — amit a dél-koreai bábkor­mány támogatására évenként fordítanak. Ilyen körülmé­nyek magyarázzák Eisenho- wer utjának külső jelensége­it és belső sikertelenségét, melyet az egyes beszédek után kiadott kommünikék hangja sem tud teljesen el­leplezni. Hruscsov kabuli beszédé­ben leszögezte Afganisztán népe felé: „Barátságunk kiállta az idő próbáját“ Az idő próbája mutatkozott meg a két körút kisérő jelen­ségeiben és tartalmában is Az Idő próbája, mely egyre világosabbá teszi: eljárt az idő a gyarmatosítás, a kizsák­mányolás minden formája felett. A fejlődés elsöpri azokat, akik a népek életének, az emberiség értékeinek, a leigázott, embertelen sorsba taszított milliók felszabadu­lásának kibontakozásált, a haladást fel akarják tartóz­tatni. »Az elismerés megtisztelés népünk számára« — Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai sportpalotában — Moszkva (MTI). Hrus történt visszaérkezése alkalm gyűlést rendeztek a moszkvai jet főváros lakosságának töb lője gyűlt össze, hogy köszönt Moszkva (TASZSZ). — Hruscsov elmondotta, hogy indonéziai látogatása, amely a leghosszabb volt ázsiai lá­togatásai közül, rendkívül hasznosnak és gyümölcsöző­nek bizonyult. A távoli Indo­néziában — akárcsak a többi országban — nagy elismerés­sel beszéltek a szovjet ország kimagasló szerepéről az em­beriség szabadságáért és bol­dogságáért, a világbékéért folytatott harcban. Ez az el­ismerés — hangsúlyozta — nagy megtiszteltetés népünk számára. Az imperialisták a kommu­nizmus veszélyével ijesztge­tik a népeket — mutatott rá Hruscsov — de hasztalan tesznek erőfeszítéseket arra, hogy gátolják a Kelet fiatal államai és a szocialista orszá­gok barátságának és együtt­működésének fejlődését. A Kelet népei saját tapasz­talatukból tudják, hogy a szo­cialista országoknak nincse­nek önző céljai, hogy valóban készek a segítségre és segíte­nek Js minden olyan ország­nak, amely a független fej­lődés útjára, a nemzeti álla­miság megszilárdításának út­jára lépett. Tizenkétnapos indonéziai tartózkodásáról szólva Hrus­csov kijelentette, hogy a ba­ráti fogadtatás ebben az or- országban megindító módon tükrözte a Szovjetunió és In­donézia népeinek megbont­hatatlan barátságát. A gyar­mattartók és lakájaik rossz­indulatú kitalálása az, hogy Indonézia népe és a többi gyarmati országok népei — elmaradott népek. Ezzel csak saját „civilizációs küldetésü­ket” szeretnék igazolni. Lát­tuk, hogy Indonézia ősi kul­túrájú ország. Örömmel láttuk, — mon­dotta a szovjet kormányfő,— hogy a független Indonézia népe gyarapszik erőben, fej­leszti gazdaságát és kultúrá­ját. Hruscsov itt utalt az újabb szovjet—indonéz gaz­dasági és technikai együttmű­ködési egyezménybe és el­mondotta, hogy az indonéz nép és az indonéz kormány nagyra értékeli a Szovjetunió segítségét. E segítségben az internacionalizmus marxista- leninista elve ölt testet, ame­csovnak ázsiai látogatásáról ából szombaton délután nagy­téli sportpalotában. A szov- b mint tizenötezer képvise- se a szovjet kormányfőt. lyet a szovjet nép a gyakor­latban megvalósít. Hruscsov megelégedéssel nyilatkozott arról, hogy Su­karno elnökkel és más indo­néz államférfiakkal folytatott tárgyalásai eredményekép­pen Indonézia ismét megerő­sítette katonai tömbökön való kivül maradásának! politiká­ját. a gyarmati rendszer el­ítélésének politikáját. Állás­pontunk egybeesik a béke­harc, a gyarmati rendszer el­len folytatott küzdelem ösz- szes főbb nemzetközi kérdé­sében. Hruscsov megjegyezte, hogy jelenleg új fejezet kezdő'ük a szovjet—indonéz viszony­ban. Indiai látogatáséról szólva kijelentette, hogy Nehru mi­niszterelnökkel folytatott megbeszélései — meggyőző­dése szerint — elősegítették a jobb kölcsönös megértést, valamint a Szovjeiunió és India baráti kapcsolatainak megszilárdítását. Hruscsov megjegyezte, hogy Bhilaiban különösen érezhető azs új. az épülő India légköre. Bhilaiban India óriási ipari gócpontja születik. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy Indiában több olyan új vállalat létesül, amelyek épí­tésében szovjet mérnökök, technikusok és munkások a legtevékenyebben részt vesz­nek. A korábbi hiteleken kí­vül a Szovjetunió mésfél mil­liárd rubeles újabb hitelt bo­csátott India rendelkezésére. A Burmában töltött két nap — folytatta Hruscsov — nézetünk szerint igen ha-íz nos volt a szovjet—burmai viszony fejlődése szempont­jából. Hruscsov hasznosnak nevezte a burmai elnökkel és a miniszterelnökkel folyta­tott megbeszéléseit. Ismét meggyőződtünk ró­la, hogy a Szovjetunió és Burma viszonya helyes úton halad. Hruscsov hangsúlyozta, hogy Afganisztánban mind­két fél számára hasznos meg­beszéléseket folytatott Mu- hammed Zahid Sah királlyal, Muhammed Davud minisz­terelnökkel és más államfér­fiakkal. Ezek a megbeszélé­sek a kölcsönös megértés és a szívélyesség légkörében folytak, s kétségkívül elősegí­tik a két ország barátságá­nak és együttműködésének erősödését, a Közel- és Kö­zép Kelet békéjének megszi­lárdulását. Hruscsov kijelentette, hogy e látogatás alkalmával, akár­csak az afgán királlyal és kormányfővel korábban foly­tatott megbeszélések idején „semmiféle nézeteltérésünk nem volt a nemzetközi Hely­zet értékelésében”. Békesze­rető politikánk — folytatta — megértésre talál az afgán királyi kormánynál, ugyan­úgy, ahogy részünkről is megértésre és megbecsülésre talál Afganisztán semlegessé- gl politikája, valamint a ka­tonai tömbökön való kivül maradásának politikája. A szovjet kormányfő kije­lentette, hogy Afganisztán mindig számíthat a Szovjet­unió baráti támogatására, nemzeti erőinek gyarapítá­sáért, gazdasági életének és kultúrájának fejlesztéséért folytatott harcban. Hruscsov mégegyszer le­szögezte, hogy amikor a Szovjetunió segítséget nyújt a gyarmati rabszolgaságból felszabadult hépeknek, ezt önzetlenül teszi, őszintén azt kívánja, hogy ezek a népek leszámoljanak a gazdasági elmaradottsággal. Ha ezek az országok megerősödnek, még erélyesebben fogják védel­mezni a béke nagy eszméjét. A szovjet kormányfő hang­súlyozta, hogy az indiai, a burmai, az indonéziai és az afganisztáni látogatás ismét kifejezésre juttatta a Szov­jetunió népeinek a Kelet né­pei iránt érzett, erősödő és növekvő barátságát, amely a békés együttélés elvein ala­pul. E látogatások ismét bi­zonyították a közös eltökélt­séget a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke megszl- ládításáért folytatott harc­ban. Komoly és fontos tárgya­lások következnek — mon­dotta Hruscsov — először Franciaország állami vezetői­vel, De Gaulle elnökkel, majd valamivel később az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország államférfiaival. Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió ezeken a tár­gyalásokon kész lesz a többi állammal vállvetve felkutatni a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítésének, a vitás kérdések békés rendezésének útjait. * BOR ZÁKLAJOS: A kisszoknya Azért mégis jó ebédszag terjengett a bádog vagy máz- talan cserépfazekak fölött. Bakos Mihály meg összehúz­ta a gyomrát éhségében. Azt mondta az ételhordó kocsis: elkésett a felesége, nem vár­hatta. Az istent a jó dolgába, tudhatná, tizenegykor vdn az indulás, így is negyed-, fél- egy mire a tanyákra kilötyög a leves. A pirított levesektől, a ta­nyai vizektől kitágult bendők teletömődtek. A gépészek, bent ebédelnek, ahogy a zsá­kosok délelőtt kiszagolták, csirkehúslevest mákos csík­kal. Még van egy cigarettá- nyi idő. Bakos Mihály már a másodikat rágja. Vécé-papír­ból csavart, az nem olyan büdös, mint az újságlap, a tűzköves meg nagyon drágán adja a cigarettapapírt Sze­gény embernek nem telik arra. ¥ aki Jóska, a kévevágó is kiengedett egy bodor füstöt — Elaludt az asszony, ko­ma. — Nem tudom, mi lehet — vont vállat Bakos. Gáttér Jancsi rázárta a fe­dőt a lábasra. — Hát mire megszoptatja a családot, harangoznak. Nagy hahota tört ki. Nem­igen volt itt senkinek öt-hat gyerekénél kevesebb, de Ba­kosnak 'll tizenkettediket ke­resztelték a tavaszon. Mióta megesküdtek, minden eszten­dőben egy-egy. Igaz, csak nyolc él belőle. — Julis a szoknyaráncból is gyereket ráz ki. Erre még a mogorva Palko- vics is felnyikkant. Julist, a Bakos asszonyát töpörödött- sége miatt Kisszoknyának csúfolta mindenki. Arra volt ez célzás. Ügy is nézett ki az a jellegtelen, kurtára nőtt te­remtés, ha egy szoknyát fel­vett magára, mintha a ruha­darab vonszolná az asszonyt. A nagy Bakosnak derékig ha ért az oldalborda. Csúnya is volt, kis görbelábakkal, de szívós, amilyen egy szegény- ember asszonyának lenni kell. Bakos egy szót sem szólt. Ez még jobban felingerelte az embereket. Az elfojtott keserűség durva gúnyolódása most mind Bakosra szaba­dult. — Valaki alányúlkálhat a szoknyának, míg te velünk vagy. — Bizony, Mihály. Te itt gürcölsz, otthon meg a nya­kába hajtja az aszonynak a szoknyát a szomszéd ember. Nem is nevetés volt ez már, inkább röhej. A toki lászportól berekedt torkok Qurgulásztak szabadon. Bakos csak ült magábaros- kadtan.-* így jár, aki szép asz- szonyt vesz. Szabályszerűen rázta a ka­D akos Mihálynak mind­*-* untalan teleszökkent nyállal a nyeldeklője, alig tudta türtőztetni magát. Üli a kazal tövén, a gép mint egy döglött óriás nekivetette oldalát a kéverengetegnek. .Pihent. Bakos Mihály körül ; malacéhséggel faltak az em- : berek. Ügy estek neki a leb- ! bencslevesnek, az üres zöld- ! babnak, tökkáposztának, mi- I egymásnak, ahogy megérke­zett az ételhordó kocsi. Hajnali kettő óta lóhalálá­ban futkározva, egész felleg- ; re való port nyeltek már el ; göthös tüdejükkel a cséplő- ; munkások. Az idő borongós- ; ra fordult, a gazda a beázás- ; tói rettegett, kikötötte a ban- dagazdával, ad egy zsák bú­zát ingyen, meg annyi aludt- ! tejet, amennyi az emberek hasába fér, ha estére végez­nek. Ezerkeresztes rakomány, ; délig leeresztettek 192 mázsa ; búzát. Az osztagnak még mindig a jó fele. Nem is vál­lalkoztak volna erre a lehe- ’ tétlenségre, de Barna Ferenc- ; nek, a rudasnak már tegnap l.is üzent az asszony a leves­hordótól, mikor osztanak, mert nem tud mit adni a gyerekeknek. Tizennegyedén csépel a banda — nagy dolog az a zsák búza. ö ajnali kettő óta úgy haj­*--*■ szólták magukat, mint akit a halál kerget. A ruda­sok rövid fekete klottgatyája rátapadt izzadt alsótestükre. Derekukat veresre csípte az üszögporral együtt a kóréba folyó izíadságlé. A szalmát épülettetőzésre hordták, még azt is jó messzire. Ki volt mindenki. A zsá­kosok fogaslétrán a padlásra cipekedtek. Ha azt a sok ká­romkodást szabadjára enged­hették volna most, amit haj­nal óta magukba fojtottak, tele lesz vele a tanya. A megfáradt emberek izmaiban és lelkében vihar szunnyado- zott. Kimerültségük valami bujtó szikrát takart. De most kukkot se szólva, tömték ma­gukba a kihűlt lötty-pöttyöt. Hús nemigen jutott senki­nek. Gáttér Jancsi, az etető galambtestet majszolt nagy élvezettel. Gáttérnek saját galambosa van otthon, estén­ként, szerzett is mindig kevés ocsút nekik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom