Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-05 / 55. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. március 5. Hruscsov elvtárs beszédet mondott Kabulban Kabul (TASZSZ). Pénte­ken a szovjet és afgán zász­lókkal feldíszített kabuli sta­dionban többezres tömeg gyűlt össze az Afganisztán­ban tartózkodó Hruscsov szovjet kormányfő tiszteleté­re rendezett nagygyűlésen. Muhammed Szadik, Kabul város polgármestere üdvözlő szavai után a jelenlevők vi­haros tapsa közepette N. Hruscsov lépett a szónoki emelvényre. — Államaink viszonyában — jegyezte meg Hruscsov — soha nem volt jele annak, hogy a nagyobb állam fölé­nyeskedett volna. Ellenkező­leg, a mi viszonyunk a nagy és kis államok őszinte, egyen­jogú együttműködésének meggyőző példája. A továbbiakban utalt arra, hogy a Szovjetunió sokolda­lú segítséget nyújtott és nyújt a jövőben is Afganisz­tánnak. Ezt úgy tesszük, aho­gyan jószomszédnak kell tenni — mondotta. Délkelet-ázsiai útján szer­zett benyomásairól szólva Hruscsov elmondotta, hogy mindenütt határozottan meg­állapíthatta: az emberek bé­két, barátságot, virágzást, boldogságot akarnak. Még nagyon sokat kell tenni a földön azért — mutatott rá —, hogy gyorsabban men­jünk előre a haladás útján. Mindenekelőtt le kell szá­molni a hidegháborúval, vé­get kell vetni az erőpolitiká­nak, a fenyegetőzés és a zsa­rolás politikájának. A tudomány és a technika jelenlegi fejlettségi fokán, amikor olyan borzalmas fegyverek jelentek meg, mint az atom- és a hidrogénbom­bák, amikor interkontinentá­lis rakéták vannak, különös jelentőségű az új, realista, ésszerű diplomácia. Régente azt mondogatták: „a diplo­matának azért van nyelve, hogy gondolatait elrejtse”. De ha ma ilyen fogásokat alkal­maznak a diplomáciában, ez csak rosszul végződhet. Egy államférfi számára, minden becsületes ember számára, töltsön be bármilyen tisztsé­get, valljon bármilyen politi­kai vagy vallási nézetet, tör­vény az, hogy minden erőfe­szítésével a békét szolgálja. Ez azt jelenti, hogy amikor Szovjet íróküldöttség az Egyesült Államokban Sz. Sosipacsov vezetésével szovjet íróküldöttség utazott az Egyesült Államokba. A küldöttség tagjai: L. Leonov. O. Goncsar, M. Auezov. A küldöttség egy hónapot tölt az Egyesült Államokban, ez­alatt utazást tesz az ország­ban, amerikai írókkal és más kulturális személyiségekkel találkozik, megismerkedik az amerikai nép életével és kul­túrájával. különböző társadalmi rend­szerek vannak a világon csak maguknak a népeknek van joguk eldönteni, milyen társadalmi berendezkedés áll közel a szívükhöz. Békében kell élnünk, mert egy boly­gón vagyunk, a Földön és in­nen sehová sem mehetünk, tehát meg kell tanulnunk bé­késen egymás mellett élni. Hruscsov emlékeztetett ez­után a Szovjetuniónak az ál­talános és teljes leszerelésről előterjesztett javaslatára. Ezt a javaslatot — mondotta — nem gyengeségből tettük. Mindenki tudja, hogy a Szov­jetunió katonai erejét te­kintve legerősebb a világon. A szovjet rakéták juttatták el elsőnek a Szovjetunió fel­ségjelét a Holdra. A szovjet nagyteljesítményű rakéták csapódtak be, nagyszerű pon­tossággal, a megadott négy­szögben a Csendes-óceán vi­zébe. De mi nem akarunk pusztító fegyvert alkalmazni és senkit sem akarunk bán­tani. Elsőnek emeltük fel sza­vunkat az általános és teljes leszerelés mellett. A legtöbb ország kormánya és népe tá­mogatta a Szovjetuniónak ezt az emberséges javaslatát. Anélkül, hogy megvártuk volna, amíg javaslatainkat a többi ország elfogadja, elha­tároztuk, hogy a Szovjetunió fegyveres erőit egyharmadá- val, azaz 1 200 000 fővel csök­kentjük. Kellemes tudat számunkra — folytatta Hruscsov — hogy őfelsége, Afganisztán kirá­lya, az afgán kormány és az afgán nép helyeselte az álta­lános és teljes leszerelésre, a nemzetközi feszültség enyhí­tésére tett lépéseinket. Azt mondhatják, hogy Afganisz­tán barátunk és ezért helyes­li külpolitikánkat, de úgy gondolom, hogy azok a kor­mányok is, amelyek talán mértéktartóak vagy egysze­rűen kifejezve hűvösek irán­tunk, kénytelenek számotvet- ni jóindulatú lépésünkkel, mert ha ezt figyelmen kívüi hagyják, vagy azt a látszatot keltik, mintha nem vennének tudomást róla, saját magukat fogják egyre jobban elszige­telni népüktől. Kapcsolataink jól fejlőd­nek — hangsúlyozta befeje­zésül Hruscsov. — Továbbra is jószomszédként, békében és barátságban kell élnünk egymással. A nagygyűlés végén át­nyújtották Hruscsovnak Ka­bul város dolgozóinak aján­dékát, majd a szovjet kor­mányfő Muhammed Davud afgán miniszterelnök kísére­tében megtekintette a dzsan- galaki autójavító gyárat. Ez a gyár a Szovjetunió gazda­sági és műszaki segítségével épült, és ma Afganisztán egyik legnagyobb ipari vál­lalata. (MTI). Folytatják a mentési munkálatokat Agadirban Agadir (MTI). A fáradt és kimerült menekültek áradata repülőgépen, autón, gyalog tódul ki a földrengés sújtotta Agadirból, maga mögött hagyva a közel háromezer eltemetett és a legalább ugyanannyi, még a romok alatt fekvő halottat. Az AP hivatalos forrásból származó adatként közli, hogy a szeren­csétlenség következtében há­romezerkétszáz személy sebe­sült meg, közülük 1.200 súlyo­san. A marokkói kormány a jár­ványveszélyre tekintettel el­rendelte a város kiürítését. A mohamedán lakosság kö­rében máris előfordult né­hány tífusz-megbetegedés. In­tézkedéseket hoztak oltóállo­Hruscsov Libériába látogat Moszkva (TASZSZ) Nyi- kita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke elfogadta Tubman elnök meghívását és alkalmas idő­ben hivatalos látogatást tesz majd Libériában. Ugyanakkor Hruscsov meg­hívta Tubman elnököt, hogy a szovjet kormány vendége­ként látogasson el a Szovjet­unióba. Libéria elnöke a meg­hívást szintén elfogadta. A két látogatás idejét dip­lomáciai úton hangolják majd össze. (MTI). mások felállítására és a la­kosság beoltására tífusz ellen. A nagyszabású mentési munkálatokat az éjszakai szünet után pénteken hajnal­ban tovább folytatták. Az amerikai és franciái katonai hatóságok, továbbá a rabati kormány szóvivője is cáfolta, hogy a járvány veszély miatt beszüntetik a mentést. Szer­dán 71, csütörtökön 37 sze­mélyt hoztak ki élve a romok alól, köztük egy francia asszonyt, ki megmentése után néhány órával egészséges fiú­gyermeknek adott életet. A Német Kommunista Párt küldötteinek értekezlete DÜSSELDORF (ADN). A Nyugat-Némétországban ille­galitásba kényszerített Né­met Kommunista Párt kül­döttei Köln térségében feb­ruár első felében többnapos értekezletet tartottak. Az ülésen Max Reimann, a párt főtitkára hangsúlyozta, a párt legfontosabb feladata, hogy harcoljon a törvényesség visszaállításáért és a mun­kásosztály akció egységéért. A küldöttek értekezlete fel­szólította Nyugat-Németor- szág népét, küzdjön azért, hogy Németországot meg­mentsék egy új háború bor­zalmaitól. (MTI). Párizs megdöbbenéssel fogadta De Gaulle algériai kijelentéseit Párizs (MTI). Párizsban a szó szoros értelmében meg­döbbenést keltett De Gaulle tábornoknak Algériában a Constantine megye északi ré­szén állomásozó egységek tisztjei előtt tett több kije­lentése. Guy Mollet, amikor elol­vasta a köztársasági elnök megnyilatkozásairól érkezett első híradásokat, ezt mon­dotta: — Nem hihetem, nem hi- hetem... Parlamenti körökben az el­ső kommentárok burkolt ul­timátumról beszéltek. Az Algírból Párizsba ér­kező hírek viszont azt mu­tatják, hogy Algír ultrái lel­kesen tapsolnak a köztársa­sági elnök kijelentéseinek. Az algíri sajtó dicshimnuszo­kat zeng, hogy De Gaulle tá­bornok katonához méltó nyíltsággal - leszögezte: a franciák Algériában marad­nak, hogy a francia hadsereg végső győzelméig nem lesz semmilyen politikai kezde­ményezés. A NATO dániai és norvégjai mesterkedései Moszkva (TASZSZ) „Szem­leíró“ a Pravdában kommen­tálja a NATO dániai és nor­végjai mesterkedéseit. Semmi kétség, a NATO vezető köre­inek az a célja, hogy bárho- gvan. bevonják ezeket a ha­gyományosan békeszerető skandináv államokat a to­vábbi fegyverkezési verseny­be, a NATO katonai felvonu­lási területévé változtassák Dániát és Norvégiát — írja. Csak sajnálkozni lehet amiatt, hogy Dánia és Norvé­gia enged a NATO-vezérek és a velük egy követ fújó otta­ni jobboldali erők követelé­seinek. Dániában csakúgy, mint Norvégiában újabb és újabb katonai előkészületeket tesz­nek. Most, amikor világszerte keresik a nemzetközi helyzet megjavításának útját, a to­vábbi fegyverkezési hajszára ösztönözni azt jelenti, hogy nem hallgatnak az idők sza­vára A nyugatnémet revansisták akik már most területi igényeket támasztanak a szomszédos államokkal szem­ben, különösen feszült figye­lemmel tekintenek Dániára és Norvégiára — írja a szem­leíró. A Szovjetunió mint jószom­szédhoz illik, nem egyízben figyelmeztette Dániát és Nor­végiát: legyenek éberek a né­met militaristákkal szemben, ne felejtsék el cselszövései­ket. A Bundeswehr katonai raktárainak rendszere dán és norvég területen, nyugatné­met tisztek az Északatlanti Tömb norvég és dán földön létesített vezérkaraiban — mindez veszélyezteti ezeknek az országoknak a biztonságát. Jólenne, ha Dánia és Nor­végia nem hagyná magát be­rántani a militaristák bűnös terveibe, (MTI) Csütörtökön az algiri mo­zikban hosszú idő óta első íz ben megtapsolták a filmhír­adók kockáin megjelenő De Gaulle tábornokot. Algiri ultrák szerint most már csak két lehetőség kö­zött választhatnak az algé­riaiak egy esetleges népsza­vazáson: Algéria „franciásí­tása” és a federális gondolat között; De Gaulle tábornok már kizárja Algéria függet­lenségének lehetőségét. A francia baloldali sajtó kiemeli a köztársasági elnök­nek azt a kijelentését, hogy a háború még sokáig fog tar­tani. Az Humanité legalábbis „igen nyugtalanítónak” tart­ja a köztársasági elnök meg­nyilatkozását. — Kinek kell hinni? — veti fel a kérdést a Francia Kommunista Párt lapja. — A január 29-i De Gaulle- nak-e, vagy a csütörtöki ki­jelentések De Gaulle-jának? A háborúnak tovább kell tar­tania? Nem! A harcok befe­jezése lehetséges, s a népi akció kikényszerítheti, hogy végetvessenek a véres két­értelműségnek. A Szocialista Párt úgy vé­li: a fegyverszünet az algé­riai probléma megoldásának nélkülözhetetlen feltétele. — (MTI) A taraiéinál 20 százalékkal nagyobb külkereskedelmi forgalmat bonyolít le az idei lipcsei vásár LIPCSE (ADN). Az 1960-as lipcsei vásár már most „fél­időben” is 20 százalékkal na­gyobb külkereskedelmi for­galmat könyvelhet el, mint a tavalyi. Szerda délutánig összesen 489 millió márka összegű ex­port-szerződéseket kötöttek a vásáron. Szerda délutánig 74 ország­ból összesen 242.000 látoga­tója volt a vásárnak, mig ta­valy ugyanebben az időpont­jában, csak 238.000 látogatója volt a világ -68 országából. Tavaly a vásár negyedik napjáig a tőkés országokból 21.449 látogató érkezett Lip­csébe. az idén 33.487. (MTI). Szovjet orvosok segítsége az ázsiai és afrikai országok egészség védet m ében Moszkva (MTI). Az ázsiai és afrikai orszá­goknak nyújtott gazdasági segítségen túl a Szovjetunió kiterjedt támogatásban része­síti az ez országok egészség- védelmi szerveit is, közegész­ségügyi problémáik megoldá­sában, a járványos betegsé­gek elleni küzdelemben. Irakban a múlt év folya­mán 32 szovjet orvos dolgo­zott. Tavaly nyáron szovjet szakemberek segítettek a himlőjárvány elleni küzde­lemben is. Tizenötmillió adag oltószert, nagymennyiségű gyógyszert és gyógyászati be­rendezést szállított a Szov­jetunió Irakba. Pakisztánnak hárommillió adag oltószert és nagymeny- nyiségű kolera elleni védő­szert adományozott a Szov­jetunió. A járványellenes küzdelemben szovjet orvosok is részt vettek. Jemenben 11 szovjet orvos segíti az egészségügyi szer­vek munkáját. Az Etiópiában működő kórházon kívül is épít kór­házakat. Kambodzsában 500, Burmában 200, Nepálban pe­dig 50 ágyas kórház, vala­mint rendelőintézet épül szovjet támogatással. Az Egyesült Arab Köztársaság­ban és Irakban szovjet fel­szereléssel gyógyszer- és an­tibiotikum-gyárat építenek. Péntekre várható az új olasz miniszter* elnök kinevezése RÖMA (UPI). Grcmchi, — olasz köztársasági elnök be­fejezte előkészítő tárgyalása­it és mint az UPI jelenti, „visszavonult”, hogy „tanul­mányozza a helyzetet.” Való­színű, hogy pénteken kineve­zik az új olasz miniszterel­nököt. Az olasz kommunisták és szocialisták azt jósolják, hogy a kormányválság meg­oldása balratolódást eredmé­nyez majd. (MTI). • • OTVEN EV NAGY ASSZONYAI Március 8-án a nemzetközi nőnap ötvenedik évfordu­lóját ünnepeljük. Ez alkalomból bemutatjuk félévszázad mozgalmának néhány kimagasló alakját, asszonyokat, akik harcoltak a munkásmozgalom győzelméért, a nők jogainak kivívásáért. TSAI-CSANG Különös idegen hangzású név. Akár virág, vagy parfőm neve is lehetne. De karcsú, törékeny, ferdeszemű, éjfe­kete hajú kínai lányé is, aki a valóságtól elzárva éli a maga életét. Tsai Csang valóban ilyen nádszálvékony, selyemhajp kínai lánynak született. De okos mandulaszemei hamar kinyíltak. Befogadták a vég­telen nyomorúság, az emberi szenvedés szinte kibírhatat­lan nyomasztó látványát. Tsai Csang nem elégedett meg azzal, hogy maga ráéb­redt az igazságra. Ügy érezte, küldetése van. Kötelessége ezt a világosságot továbbad­ni és megsokszorozni, hogy egész Kína az igazság fényé­ben égjen. Sorra járta a gyá­rakat, üzemeket, nagybirto­kokat, hogy öntudatra ébresz- sze asszonytársait. Megma­gyarázta nekik, hogy az a szörnyeteg, mely kisajtolja izmaikból az erőt, éhezteti és járványokkal fertőzi meg gyermekeiket, nem valami földöntúli legyőzhetetlen erő. A neve feudálkapitalizmus. Mohó, gyáva, aljas szörnye­teg ez, milliók tudatlanságá­ból, verejtékéből s a legha­tásosabb fegyver ellene az öntudat. — És amerre Tsai Csang járt, világosság tá­madt nyomában. Tsai Csang a „Nagy Tsai Nővér” 1925-ben részt vett a Nagy Forradalomban, 1935- ben pedig ott volt azok kö­zött, akik végigjárták a híres „Nagy Menetelést”. Tsai Csang most a kínai asszonyok vezetője. Kína a világosság, a szabadság, az emberi jogok hazája. Tsai Csang boldogan szemlélheti népe küzdelmes szabadság- harcának eredményeit. A kí­nai asszonyok már nem ki­zsákmányoló földesurak bir­tokain verejtékeznek. A ma­guk földjén munkálkodnak büszkén és vidáman és a ma­guk gyáraiban szövik a kel­mét a nép részére. Tsai Csang a Nemzetközi Nőszövetségnek megalakulása óta egyik alelnöke és az összkínai Nőszövetség elnö­ke. HAMÄN KATÖ 1884 december 2-án szüle­tett Kompolt községben, mint szegény parasztszülők gyer­meke. Habár sokat nyomo­rogtak, Hámán Kató addig könyörgött szüleinek, amíg be nem íratták Budapestre polgári iskolába. Taníttatá­sára nem volt pénz és ő gaz­dag gyermekeket tanított, hogy az iskoláztatás költsé­geit előteremtse. Leckéjét a vonaton tanulta meg, mégis a legjobb tanulók közé tar­tozott. 1908-ban a MÁV-hoz ke­rült pénztárkezelőnek. Szor­galmával rövidesen elérte, hogy Pestre helyezték, a Nyu­gati-pályaudvarra. Itt került a munkásmozgalomba. A Ta­nácsköztársaság idején már képzett marxista volt és fá­radhatatlanul agitált, szerve­zett. A Tanácsköztársaság bu­kása után nem menekült el, bízott a munkásosztály köze­li győzelmében. Csakhamar letartóztatták, hónapokig ült toloncházban, a Markó utcá­ban, a gyűjtőfogházban. — Fogsága alatt is hirdette a nép igazságát és még az őrö­ket is meggyőzte. A MÁV minden nyugdíj- igény nélkül elbocsátotta, nagy nyomorba került. Varr­ni járt, majd a Ruggyanta- gyárba ment dolgozni. Nem­sokára a Vegyiipari Munká­sok Szakszervezetének lett titkárnője Peyerék azonban harcos magatartása miatt nem tűrték meg és így ismét állás nélkül maradt. 1925-ben Ismét letartóztat­ták, mint a Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ját. Két és félévre ítélték; Mikor 1929-ben Lővy Sán­dort meggyilkolták Vácott, kiment a temetésére %s ott fogták eL Schweitzerék ek­kor jöttek rá, hogy elfelejtet­ték rendőri felügyelet alá helyezni. Ez időtől kezdve nem volt egy perc nyugta sem; Kiszabadulása után is teljes erővel dolgozott., küzd­ve a nyomornál és az üldöz­tetéssel. Mikor már vagy tizedszer tartóztatták le, Baky László kezeibe került Rákoscsabán, aki annyira megverte, hogy összezuzódott veséje és mája. A Horthy-pribékek halálos ágyán sem hagyták nyugodni. Már haldoklott. de a detektív még mindig ott ült szobáié­ban. Utolsó szavaival őt uta­sította ki, hogy legalább sza­badon halhasson meg. Az apácafőnöknő, aki egyedül volt vele halálos ágyánál, könnyes szemekkel jött ki tő­le néhány perc múlva: „Soha nem láttam még embert, aki szenvedéseit ilyen nyugodtan és türelmesen viselte volna, mint Kató. Úgy hitt és bízott az eszmében, mint Krisztus apostolai.’* 52 éves volt Hámán Katő, mikor 1936-ban meggyötört szervezete felmondta a szol­gálatot és a kórházi ágyon meghal*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom