Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-04 / 54. szám

1980. március 4. SZÓI-NOK MEGYEI NÉPLAP 3 7- , IGAZGATÓI IRODA Emlékszem, én, megboldo­gult diákkorom mennyi ret­tegett félelme lapult e szó mögött: Igazgatón iroda. Az igazgatói iroda rendszerint nagyobb betűkkel vésődött az ajtóra, mint „Nevelői szo­ba", „Szülői fogadó”, „Tanári könyvtár”, s az igazgatói iroda mindig valami szen­tély félét jelenteit nekem, ahová töröletlen cipővel, je dett fővel belépni legkeve­sebb: szemtelenség. Ott mindig csodálatos festmények, nagykelyhű szí­nes virágok, az egyetemes és a magyar kultúra legna­gyobbjainak szigorú fényké­pe parancsolt fokozott tisz­teletet. Így hát a Szolnoki Ál­lami Gazdaság igazgatói iro­dájában majdhogy idegenül érzem magam. A fényűző be­rendezés helyett ízléses, ott­honos szobában ülök Horváth Károly igazgatóval szemben. A fal mellett pálcikákból épí­tett madárkalitka. — Dehogy — kacag fel avatatlanságomon Horváth elvtárs. — Ez a hordozható nyári sertésszállás modellje. Szathmári Mátyás építész újítása ez. Magas helyen bárhol, bármikor előállítható deszkából és szalmából, na­gyon olcsón. Igaz, nyári al­kalmatosság, de oldalát szal­mával, csutkaszárral befed­ve, télen is hasznosítható. Egyszóval a sok pénzt meg­takarító elgondolás makettje méltó arra, hogy az igazgatói irodában díszelegjem A szoba északi sarkában serlegek. Országos első, vagy második díjak emléktárgyai. Számszerint nyolc. A falon Rádióamatőrök összefogása megmentette egy argentin kisfiú életét Moszkva (MTI). Vlagyimir Belouszov moszkvai rádió­amatőr nemrég egy olasz rá­dióamatőr hívását vette. Az olasz amatőr egy argentínai Cordobából érkezett kérést továbbított szovjet kollégá­jának. Cordobában súlyosan megbetegedett egy kisfiú és gyógyulását csak a Galanta- min nevű szovjet gyógyszer biztosíthatta. A Moszkvai Rádióklub azonnal továbbította a kérést az illetékes egészségügyi szer­vekhez, amelyek haladékta­lanul eljuttatták a gyógy­szert a beteghez. Cordobából érkezett jelen­tés szerint a rádióamatőrök összefogása lehetővé tette, hogy idejében megkapják a gyógyszert és a kisfiú ma már túl van a veszélyen. Új kezdeményezés: a háztáji hizlalás megszervezése Az öcsödi Kossuth Terme- őszövetkezetben közgyűlésen smertették a gazdasági bi- 'ottság új határozatát, ame- >yik a tsz-ek számára háztáji hizlalás megszervezését teszi ehetővé. A tsz tagjai már a közgyűlésen huszonhat hízót vállaltak. Ez mindkét fél szá­mára előnyös, mert a tsz tag háztáji méretet meghaladó mennyiséget is hizlalhat, ha arra a termelőszövetkezettel szerződése van, s ha azt a tsz nagyüzemi módon értéke­síti. Előnyös a tsz-nek is, mert így több hízót tud leadni és a hizlalás megszervezéséért, valamint a falkásításért úgy­nevezett lebonyolítási díjat kap. mégpedig az így leadott hízók minden kilogrammjá­ért 50 fillértől 1.50 forintig teriedő Összeget, amelyet be­ruházási eé’okra sertés férő helyek építésére fordíthat. pedig ugyancsak országos I. és 11. helyezéseket igazoló díszoklevelek, mégpedig ki­lenc. Festményt, keleti vará­zsa virágvázát ne keress itt. Fénykép is egyetlen egy ta­lálható. Az viszont könnyen szemébe ötlik az embernek, mert a főhelyet foglalja el. Hosszúbajszú, fekefekala- pos, juhászbotos, csizmás, laj- bis parasztember kötelet szo­rít markában. A kötél végén derékig érő merinói tenyész­kos. A birka két fülében (he­lyesebben: koskolosszum) nemzeti szín szalagok libben­nek. Jelezvén: az Országos Mezőgazdasági Kiállítás első díját hozta el a juhász. S a termelés hősének fényképe felkerült az igazgatói iroda főfalára. Én nem tudom, lehet, hogy nincs igazam, de összefüg­gést látok e fénykép helye és a sok-sok termelési siker kö­zött — borzák — Kulcs helyett: szekerce- Hozom a szekercét - mondja egy fiatal építőmunkás, amikor arra kérem, nyissa ki az egyik új lakást. Csodálkozó pillantáso­mat látva megjegyzi:- Másként nem tudom kinyitni az ajtót. Hát ami azt illeti, szekercével is bajosan. Domborodó parketta állja útját. Annak „simításához” kell a szekerce. Püíüli is gőzerő­vel, egymás után mennek tönkre a parketta-lapok. — Úgyszólván mind a húsz új lakásban az a helyzet. Következményeként sok szobában megrepedt a fal. Csöp­pet sem ideális állapot ez, még akkor sem, ha az átadási jegyző- könyvön ez áll: „mennyiségi és minőségi kifogás nincs”. Az egyébként jó beosztású, tetszetős lakásokat már novem­berben elkészítették — csak WC-t, fáskamrát, „elfelejtettek” tervez­ni hozzájuk. Most már pótolták, költözhetnének a lakók — ha a parkett rendben volna. Nagyré­szét felszedik most, s újra le­rakják. Sajnos, sok helyen a ja­vítás sem vall mestermunkára. Az építőipari vállalat vezetőinek jobban kellene ellenőrizni ezt az építkezést, hogy annyi tortúra után végre otthonaikba költöz­hessenek a martfűi téglagyár munkásai. Utóvégre nemcsak az a lényeg, hogy minél több lakást építsünk, hanem az is, milyen állapotban bocsájtjuk azokat a lakók rendelkezésére. (si) Sok biztató szó kell ÉLED A HATÁR. Az első derűs, enyhe napok kicsalták az embereket a földekre. A szelevényi Szikra Tsz tagjai közül sokan nem tudnának már a tanyában maradni. Készítik a földet borsónak, árpának, tavaszinak. S a se­rény munka közben ezernyi kérdéssel traktálják az ide­gent, s bőven van mondani­valójuk is, amiből sokoldalú következtetést lehet levonni. Mindenek előtt azt, hogy ezeknek az embereknek vé­rükben, izmaikban van a nyugtalanság, beteggé tenné őket a tétlenség. Dolgoznak nagy-nagy szorgalommal, ahogyan a föld kívánja tő­lük. . Pedig ők s velük együtt még kétszázan a 420 tag kö­zül nemrég, a múlt év őszén barátkoztak meg a közös gondolatával. S bár a kezek mozgása, a derekak hajlása, a biztos, a megszokott, van sok minden, amiben bizony­talankodnak még. Vitatkoz­nak rengeteget. Mégsem fogy ki a kétely. Nem azért, mert Apróbb-nagyobb eseményekről, néhány olyan epizód­ról, amely a közelmúltban történt üzemeinkben, termelési és egyéb eredményekről, s a közeljövő néhány tervéröl nyújtunk át csokrot az olvasónak. Önmagában talán nem is tűnik „világrengetőnek” a csokor egy-egy szála, ösz- szességében azonban mégis bepillantást enged abba a munkába, amit mostanában végeztek megyénk ipari mun­kásai s az elkövetkezendő feladatokba is. 140 IPARI TANULÓ Teljes erővel készülünk az Sz—80 és Sz—100-as lánctal­pas traktorok javítására, — mondotta a Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító igazgatója. — Március végén kezdünk hozzá az egyedi, áp­rilisban pedig a szalagszere javításhoz. Jelenleg a műhe­lyekben szükséges belső át­alakításokat, az új célgépek beszerzését, munkába állítá­sát, továbbá a szalagszeríi gyártás megszervezésének egyéb teendőit végezzük. — Mi újság van még? — Februári tervünket 103 százalékra teljesítettük. Fon­tos esemény lesz 140 ipari ta­nuló felvétele (80 motorszere­lő, 20 kovács, 30 lakatos és 10 hegesztő), akik március­ban és áprilisban állnau munkába. NYILATKOZIK AZ ÜZEM ORVOS Dr. Szebeni Józseftől, a Járműjavító üzemorvosától azt kérdeztük: egészségügyi téren milyen fontosabb ese­mények történtek és történ­nek a megye legnagyobb vál­lalatánál? ■— Szombaton tisztasági na­pot tartunk — mondotta az üzemorvos. — A tizenkéttagu tisztasági brigád, mely két- hete fogott munkához, ellen­őrzi a műhelyeket, ám az egész üzem dolgozói segítik, hogy hót végén rendben, — tisztán maradjon az egész gyár, s jobb érzésekkel kezd­jék hét elején ismét a mun­kát. Vasárnap az osztályve­zetőkkel együtt ismét tiszta­sági szemlét bonyolít le az említett bizottság. — Nem feledkezünk el üze­münk szépítéséről sem — folytatta Szebeni doktor. — Négyezer facsemetét vettünk, melyeket márciusban ülte­tünk el. Személy szerint engem is nagy öröm ért mostanában: rendelőnk egy rövidhullámú készüléket kapott, értéke 51 ezer forint. Ezenkívül 2 ezer forint értékű orvosi könyv­vel segítette munkánkat a vállalat vezetősége. Még egy fontos eseményről kell szól­nom. Dolgozóinkat eddig Szolnokon, vagy Budapesten részesítették tüdőszűrő vizs­gálatban. Most Budapestről a MÁV Kutató Laboratórium­ból minden három hónapban jön egy három-négy tagú bi­zottság amely .elvégzi ezt a munkát. S hogy egészségügy: téren is müven fontos ese­ményeknek lehetünk tanúi az elkövetkezendő időkben, bizonyság rá a május 14-én a Szolnoki Járműjavítóban megrendezendő egészségügyi ankét. IDÉNYKEZDÉS ELŐTT A Szolnoki Téglagyár ve­zetője a következőket: mon- dotia.­— Az új szezonban megva­lósítottuk üzemünk teljes vil­lamosítását. A téli kényszer- pihenő alatt 250 folyóméter sínt, s közel 20 darab váltót állítottunk be. A két égető­kemence közül az egyiket egy millió forintos költséggel a belső részen átépítettük. — Mondhatom, eredményesen végeztük el az általános téli nagyjavítást, így hát nyugod­tan nézünk a következő hét elé. — Mi lesz akkor? — Ekkor kerül sor a pró­bagyártásra. Azért is szeret­nénk mielőbb munkához fog­ni, mert idei tervünk másfél millió téglával nagyobb a ta­valyinál. Versenyfelajánlásu­kat dolgozóink is megtették. Félmillió darab nyerstéglával gyártanak többet, ami érték­ben 280 ezer forintot jelent. A minőség javításával, a se­lejt csökkentésével és a szén megtakarítással kapcsolatos felajánlás összértéke 50 ezer forintot tesz ki. NAGYON VÁRJUK A TAVASZT — Jóformán egész feb­ruárban alig tudtuk használ­ni a „Csillag garázst”, — mondották az 51-es AKÖV 2-es számú forgalmi telepén. .Tárműveink a környéken (Mártírok, József Attila, Rá­kóczi, Széchenyi utcákon) parkíroztak. Az enyhe esős időjárás elsősorban teherfor­galmi tervünk teljesítésénél éreztette rossz hatását. Busz és taxi vonalon már koránt­sem ilyen rossz a helyzet. El­lenkezőleg. — Február 20-ig mintegy 80 százalék volt a havi terv teljesítése. — Lesz-e buszjárat és taxi­szám bővítés? — tettük fel a következő kérdést. — Igen. Mezőtúr kap még egy taxit, sőt Cibakháza és Kunmadaras, ahol még ed­dig nem volt, szintén rendel­kezik már márciusban egy- egy taxival. Törökszentmik- lós és Martfű között pár napja, hogy bővítettük az autóbusz járatok számát, és a Tiszaföldvár—Szolnok út­vonalon ugyancsak indítot­tunk egy új járatot. Zagyva- rékason helyi járatot indí­tunk a község és az állomás között. Az első negyedévben közel 30 új gépkocsit kap­tunk, amely által még ered­ményesebben végezhetjük a szállításokat. 106 SZÁZALÉK Végül még egy hír, amely önmagáért beszél. A szolnoki Tisza Bútorgyár dolgozói feb­ruári tervüket 106 százalékra teljesítették. nincs ami felváltsa. Inkább azért, mert nincs, aki okos szóval eloszlassa a kételye­ket. A tsz kommunistái nem tesznek eleget ezért. A PÁRTSZERVEZET lét­számát tekintve, nem nagy, de élesztőnek, erjesztőnek egyelőre elég lenne ebben a megnövekedett közösségben is. Huszonhárom párttag. De nem ugyanennyi tettrekész, harcos, bátor ember, aki táplálná, irányítaná négyszá­zuk gondolatát, vonzaná az embereket, napról napra fel­újítaná bizakodásukat. A párttitkár Baranyi István elvtárs egyben agronómus, szakember is. Ha fiatal ereje legjavát adja, akkor is csak egy csepp abból, ami eb­ben a közösségben elkelne. Tisztázni az emberek közt, főleg az új tagok közt: Nem igaz, hogy milliónyi adóssá­guk van, ami hiteleket fel­vettek, azokból épületeket emeltek, tenyészállatokat, gé­peket vettek stb. Megvitatni velük, hogy az idei termésát­lagokat már nem a szűk mezsgyékre, nem az egyes ekékre, hanem egyenletes táblákra, bőséges műtrágyá­zásra, a gépekre tervezték, amiről jól tudják ők is, mennyivel magasabb termés­lehetőséget jelent. Akkor bi­zonyára nem tartanák elér­hetetlennek, nem vélnék azt. hogy „hiába erőlködtünk”. Segíteni kellene ebben na­gyon. Segíteni, hogy gondo­latban is túlléphessék a mezsgvét, amelyet a földeken már rég felszántottak. Meg­mutatni: ezernyi új lehető­ség van a nagyüzemben, a gépekben, a sok okos javas­latban, az összefogott erőben. Nemcsak kivetni, megőriz- nivaló is nagyon sok van ezeknek a közöst kezdő em­bereknek gondolataiban. Azt mondják, nem boldogulunk, hisz egy-egy tagra közel 20 hold föld esik. Lám, itt mi­lyen könnyen feladták a ré­git. Pedig ezzel várhattak volna még. Mennyire más­képp alakulna íratlan ki­mutatásuk, ha nemcsak ma­gukra, hanem családtagjaik erejére is számolnának a munkában. Legalább csak fe­leannyira, mint évekkel ez­előtt. Vagy ha számításba vennék, kiket keressenek fel, ki nem vette még fel belépő társaik közül a munkát, s hívnák, tartson velük ő is. AZ ELVTÁRSAK mond­ják, hogy tanácskoznak ők, az emberekkel s az új tagok­kal is. Igaz. De a tanácskozás és a közelkerülés, a megértés nem mindenkor ugyanaz. Különösen a több mint két- száznyi új tag szemében nem. Mert annak, hogy meghall­gassák a tervismertetőt, nincs akadálya. De hogy ott mele­gében elmondják a vélemé­nyüket, annak elejét veszi a lámpaláztól kezdve a számít- gatásokra szükséges időig minden. S ami borsóvetés, magtisztítás közben hangzik el, esetenként fontosabb, je­lentősebb az értekezleti fel­szólalásnál. TÁJÉKOZÓDNI az embe­rek véleményéről, ismerni, ahol lehet, tisztázni, eloszlat­ni kételyeiket, a multhozté- rés helyett a jövőbe irányíta­ni — ez lenne most a Szik­rában a pártszervezet első dolga. L» ez sikerülne még akkor is, ha Baranyi elvtárs elfoglalt ember. Akkor és úgy, ha az alapszervezet ve­zetősége a szövetkezet egésze erejének javát vetné ezért latba. A pártonkívüliek, s a nemrég kezdők közül is ösz- szefocnák azt az erőt, amely képes a múltból a jövő felé terelni mind a régi, mind az új tagok gondolatát. Akik nem nézik, nem tűrik az üres évődést akár kisebb, akár jelentősebb kérdésekről legyen is szó. Ugyanakkor a tervek, a feladatok ismerte­tésével, az értük való lelke­sedéssel belelendítik a szö­vetkezet egészét a közös munkába. ß. E. Hogyan növelhetjük a kocaállományt? Magas László megyei főállattenyésztő nyilatkozata Termelőszövetkezeteink je­lenleg korántsem rendelkez­nek annyi sertéssel, amennyit hízotton értékesíteni akarnak. Az idei — különösen pedig a jövő évi — hízlalási terv tel­jesítéséhez elengedhetetlen a tsz-ek anyakoca állományá­nak nagymérvű növelése. El kell érni, hogy év végére minden száz holdra legalább négy anyakoca jusson. Legfontosabb a meglévő ál­lomány szaporulatának felne­velése, illetve továbbtenyész- tése. Azt javasoljuk a terme­lőszövetkezeteknek, hogy ne­INDULÁSRA KÉSZÉN A fenti képűnkön látható a Cibakház! Gépállomás négy dolgozója. A képen balról jobbra: Gálfi Antal traktoios brigádvezető, mellette Horváth Gyula traktorlsta közöt­tük Sábián Imre pénzügyi e őadó s szélen Busi József brigádszerelő. Mind a négyen holnap a lipcsei nemzetközt vásárra mennek. A négy gépá lomási dolgozó összes költségeit a gépállomás vezetősége fizeti, jó munkájuk jutalmául csak a kimondott fajtiszta tény észanyagot szaporítsák, hanem az egészséges jókül­lemű árusüldők egy részét is legalább egyszer fialtassák le hizlalás előtt. Jó példa erre a kungyalui Zöld Mező Terme­lőszövetkezet. amelyik a hiz­lalásra szánt állományból 60 süldőt választott ki továbbte- nyésztésre. Ezzel az irányszá­most már túl is teljesítette, mert év végére öt anyakocája lesz minden 100 hold terület­re. Hasonlóképpen járt el a kunszentmártoni Búzakalász is. Vannak olyan termelőszö­vetkezetek, amelyeknél a ko- casürüség év végére lényege­sen magasabb lesz a megyei átlagnál. Ilyen az újszászi Szabadság, ahol 6,6 és a me- zőhéki Táncsics, ' ahol 6,2 anyakoca jut 100 holdra. Nagy kedvezményt jelent — főleg az új és nagymérték­ben megnövékedett tsz-ek számára — a 3004'2-es kor­mányrendelet, melynek alap­ján az állami és kisérleti gaz­daságoktól, valamint a törzs­tenyésztő termelőszövetkeze­tektől fajtiszta kocasüldőket kapnak. A kocaállomány növelésére fel kell használni az „egy süldő” mozgalmat is. A sül­dőket ugyan hízónak adják be a tsz tagok, a javát azon­ban ezeknek is ki kell válo­gatni és tenyésztésbe állítani, A hízó értékesítéssel kap­csolatban az eddigi összesített tervek azt mutatják, hogy a tsz-ek általában túl kívánják teljesíteni az irányszámokat. A kunhegyes! járás tsz-ei pél­dául 13 ezer helyett 18.880, a kunszentmártoni járás tsz-ei í pedig 11 ezer helyett 16.190 I sertés leadását tervezik. E ; tervek teljesítése és a jövő év ■ még nagyobb feladatai azon­ban a kocaállomány jelentős 1 növelését követelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom