Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-26 / 73. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. március 78. Hruscsov elvtárs beszéde a párizsi városházán Párizs (TASZSZ). Hruscsov, a Szovjet Minisztertanács elnöke csütörtökön a párizsi városházán az alábbi beszédet mondotta: — Párizsi Törvényhatósági Tanács igen tisztelt Elnökei Kedves párizsiak! — Csak második napja tartózkodunk Franciaországban, de már eddig is éreztük a francia nép vendégszeretetét és barátságát. Hálás köszönetét mondok önöknek és az önök személyében mindazoknak a párizsi lakosoknak, akik tegnap és ma üdvözöltek bennünket a tavaszi díszbe öltözött Párizs utcáin, terein és kőrútjain, köszönetét mondok az irántunk tanúsított kedves figyelemért. — Most először vagyok Párizsban. De van-e a világon valaki, aki e várost nem ismeri? En is sokat olvastam és hallottam Párizsról és most úgy érzem, mintha régi jó ismerőssel találkoznék. Párizs a merész vállalkozások városa — Párizs Franciaország szíve. Mint a szívhez illik, ő adja meg az élet lüktető ritmusát az önök országa többi városának és falvainak. A merész vállalkozások városa ez, amely nagy gondolkodókat, kiváló tudósokat, tehetséges írókat, dolgukat igen jól értő munkásokat adott a világnak. Franciaország népe hozta létre Párizst, a világ egyik legnagyszerűbb városát és örök dicsőséget szerzett e városnak munkájával és forradalmi hőstetteivel. — Nekünk, szovjet embereknek Párizs azért is kedve«, mert éveken át itt élt és dolgozott V. I. Lenin, államunk nagy alapítója. Párizs is mint Moszkva, annakidején a nemzeti állam bölcsője volt. Párizs Francia- ország nemzeti nagyságának szimbóluma. .Ez a város nagy és rendkívüli szerepet játszott nemcsak Franciaország, hanem az egész emberiség történelmében. A Bastille lerombolása és a 18. század végén lezajlott nagy francia forradalom jelentősen aláásta az európai hűbéri reakció alapjait és nagy visszhangot váltott ki a világ népeiben. A 19. század legkiválóbb embereit lelkesítették a párizsiak, midőn szétrombolták az abszolút monarchia erődítményeit és a népek szabadságáért egyenlőségéért és testvériségéért harcoltak. Párizs alatt az első világháború kezdetén ugyanúgy, mint 1941-ben Moszkvában, súlyos csapást mértek a német militarizmusra. Az 1944 augusztusában kitört párizsi felkelés elősegítette Francia- ország teljes felszabadulását a fasiszta hódítók uralma alól. A háború alatt a sztálingrádi katonai tanácsnak voltam a tagja. 1943-ban Sztálingrád falainál pusztult el több fasiszta hadosztály, azok közül, amelyek 1940 júniusában behatoltak Francia- ország fővárosába. Barátaim* Ismert költőnk, Vlagyimir Majakovszkij egy alkalommal a következőket mondta: „Párizsban szeretnék élni és meghalni, hogyha nem ismerném Moszkvát". A költő ezekben a tömör szavakban fejezte ki Franciaország fővárosa iránti lelkesedését. A hazaszeretet azonban nagy emberi érzés. A franciák szeretik hazájukat, mi is szeretjük a mienkét. A szovjet nép 1917-ben diadalra vitte a szocialista forradalmat és történelmileg rövid idő alatt hatalmas problémát oldott meg: létrehozta a szocialista társadalmat és most magabiztosan építi a kommunizmust. Ez az az út, amelyet népürk választott. Ezt az utat senkire nem erőltetjük. Mi azonban rajta haladunk és szüntelenül e2en az úton fogunk járni. Több mint 40 éve határoztuk ezt eL Engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, miként mennek a dolgok a mi hazánkban. Valószínűleg, ahogy a szputnyik és a lunyik szavakat ismerik, ismerik a „szemiletka” orosz szót is. A Szovjetunió hétéves hépgaz- daságfejlesztési tervének főfeladata: a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának megteremtése. A hétéves terv végére megkétszereződik az ipari termékek mennyisége. Meg kell jegyeznem, hogy 1959-ben csupán a terven felül gyártott ipari termékek mennyisége meghaladta a forradalom előtti Oroszország egész évi ipari termelését. 1959-ben a Szovjetunióban 60 millió tonna acélt termeltek, ami megközelítőleg azonos Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország együttes acéltermelésével. Nem kevésbé sikeresen fejlődik mezőgazdaságunk is. A hétéves terv a szovjet ember jólétének jelentékeny emelését irányozza elő. 1980- ban a nyolcórás munkanapról áttérünk a hét- és a hatórás munkanapra, 1964-ben pedig megkezdjük a hat- és az ötórás munkanapra való áttérést. Emellett nem hogy nem csökkentjük, hanem emeljük a munkabért. Jelenleg állami költségvetésünk egyharmadát fordítjuk népművelésre, kultúrára, egészségvédelemre, szociális segélyezésre, társadalombiztosításra, valamint a sokgyermekes és az egyedülálló anyák megsegítésére. Kormányunk nemrég elhatározta, hogy 10—12 év alatt jó lakást biztosít a Szovjetunió minden állampolgárának. Reméljük, hogy a megjelölt határidőnél hamarabb teljesítjük ezt a programot. Csupán az elmúlt évben hazánk városaiban és lakótelepein több mint 2 200 000 kényelmes lakást, a falvakban pedig körülbelül 850 000 lakóházat építettünk. — Az idén, 1960-ban, az építkezés még nagyobb lendületet vesz. A városokban tízmillió szovjet dolgozó kap új lakást. Ezenkívül körülbelül egymillió lakóház épül a falvakban. — A szovjet állam rendkívül nagy figyelmet fordít a tudományok és a művészetek fejlesztésére. Egyedül Moszkvában 77 főiskola működik és a diákok száma majdnem 200 000. — Mint ismeretes, vannak városok, amelyek öregszenek. De ki mondhatja el ezt a mi ősi Moszkvánkról? Moszkvában hatalmas, új kerületek keletkeznek. Tavaly 79 000 lakást építettünk Moszkvában, az idén pedig több mint 90 000-et építünk. A hétéves terv előírása szerint fővárosunkban 600 000 lakás épül, majdnem kétszer annyi, mint amennyi az összes lakások száma volt a forradalom előtti Moszkvában. — Lehet-e kételkedni benne, hogy az az állam, az a kormány és az a nép, amely ilyen valóban példátlanul álló gazdasági építési terveket valósít meg, döntő érdekének tartja a háború megakadályozását. Én csak egyet kívánok hangsúlyozni: bolygónkon két társadalmi rendszer van, a kapitalista és a szocialista. Ezeknek egymás mellett kell élniök. Harmadik lehetőség nincs. Amikor az Egyesült Államokban voltam, megkérdezték tőlem, nem szándékoznak-e a szovjet emberek kijelenteni, hogy miután rakétájuk becsapódott a Holdra, ez a bolygó a Szovjetunióhoz tartozik? Én akkor azt válaszoltam, hogy mi ellene vagyunk mindenféle monopóliumnak. Ehhez hozzáteszem: ha vannak olyanok, akik nem kívánják a két rendszer békés együttélését, elősegíthetjük, hogy a Holdra utazzanak, tessék, fa- gyoskodjanak ott, folytassák ott a hidegháborút. Bizonyára nem akad ember. aki ezt óhajtaná. Meg kell tanulnunk békében élni. Minden nép maga választja meg a saját állami rendszerét, az egyes országokban különbözőképpen oldják meg a társadalmi kérdéseket. Van azonban egy minden nép számára közös feltétel, amely nélkül nincs társadalmi haladás: ez a hosszú és tartós béke megőrzése. A franciák és a szovjet emberek nem akarnak új Verdunt, nem akarják Sztálingrád megismétlődését — túlságosan nagy árat fizettek érte. A háború senkinek sem ígér semmi jót különösen az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyverek korszakában. E fegyverek alkalmazásának következményei mögött eltörpülne mindaz, amit az emberiségnek a múlt világháborúi okoztak. Montesquieu, a nagy francia gondolkodó 1720-ban megjövendölte. hogy lehetővé válik tömegpusztító fegyverek feltalálása, azonban bízott az emberek bölcsességében és így kiáltott fel: „Ha ilyen végzetes találmányt fedeznének fel, az emberi jog hamarosan betiltaná, s a népek közös egyezménye alapján eltemetnék azt”. Ma eljött az az idő, amikor felfedezték a Montesquieu jóslatának megfelelő fegyvert — ez a nukleáris bomba és a rakétafegyver. És az élet álhatato- san követeli, hogy a népek megkössék az egyezményt e fegyverek tilalmáról. A vezető államférfiaknak és politikusoknak — ha valóban törődnek népeik sorsával — mindent el kell követniük, hogy biztosítsák a földön a hosszú és tartós békét. De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke, beszédeiben hangsúlyozta: most, amikor a béke és a nemzetközi feszültség határozott enyhülése felé haladunk. elengedhetetlen a népek kölcsönös megértése és közeledése, tekintet nélkül ideológiai nézetkülönbségeikre. Feltétlenül egyet kell érteni ezekkel a gondolatokkal A világbéke és mindenekelőtt, az európai béke sorsa nagymértékben attól függ, hogy két nagyhatalom — Franciaország és a Szovjetunió — milyen határozottan küzd majd a nemzetközi feszültség enyhüléséért. Remélni lehet, hogy Franciaország nagy múltjához és nagy jövőjéhez méltó szerepet tölt majd be a népeknek a békéért vívott közös harcában. A Szovjetunió pedig kész a jövőben is minden erejét latba vetni a föld tartós békéjének biztosításáért. — A szovjet kormány, mint önök is tudják, tavaly ősszel, az ENSZ közgyűlésének 14 ülésszakán előterjesztette az általános és teljes leszerelés javaslatát. — Az utóbbi években a Szovjetunió egyoldalúan átfogó intézkedéseket hajtott végre és lényegesen csökkentette a fegyveres erőinek létszámát. — Feltehető, hogy a leszerelés teljesen összhangban van Franciaország állami érdekeivel, népének vágyaival. A teljes leszerelés, a gazdasági élet átállítása békés vágányokra s ezzel kapcsolatban az adók csökkentése lehetővé tenné minden állam számára, hogy messze előrejusson a technikai és kulturális haladás útján, a fejlődésükben elmaradott országok megsegítésében. — Halaszthatatlan nemzetközi problémák egyike, amelynek megoldása egyaránt fontos Franciaország és a Szovjetunió számára, a német kérdés. A Szovjetuniónak érdeke az európai béke fenntartása és ezért többször is rámutatott, hogy a német kérdés rendezésének útján fontos lépés lenne a béke- szerződés megkötése a két német állammal. Itt az ideje, hogy véget vessünk Európában a rendellenes helyzetnek, a Németországgal fennálló hadiállapotnak. A szovjet kormány nem azért tulajdonít nagy jelentőséget a német kérdésnek, mert félünk a német militarizmustól Nincs szándékomban bárkit is megfélemlíteni, ámde az egész világ tudja, hogy szükség esetén mi a magunk erejéből is vissza tudunk rettenteni bármilyen agresszort. — Ha mégis leleplezzük a német militarizmust. ezt azért tesszük, mert az bizonyos körülmények között kalandokba bocsátkozhatik, és ehhez — egyáltalán nem kell nagy erővel rendelkeznie. A német militarizmus a nemzetközi helyzet kiélezésére, a vitás és rendezetlen kérdések megoldásának elgáncsolására törekszik. Nem titkolom, nyugtalanságot kelt bennünk a fejét emelgető német militarizmus iránt tanúsított tü- relmesség és — kiváltképp — annak támogatása. Nem lehet komolyan venni az olyasfajta bizonygatást, hogy ez más, mint a korábbi militarizmus és hogy ettől — nem kell tartanunk. Lehet, hogy valaki túlságosan is élesnek találja szavaimat, én azonban nyíltan megmondom: embereink milliói nem azért vesztették áietítkot a második világháború harcmezőin, hogy mi elmulasszuk megtenni a szükséges intézkedéseket az új háború tervezgetőivei szemben. őszintén kimondjuk ezt bárhol vagyunk is — Franciaországban, az Egyesült Államokban, vagy Angliában. A mostani körülmények között veszélyes álláspont a nyugatnémet militarizmus támogatása. Az 1870—71. évi háború, az első és a második világháború óriási pusztítást hozott Franciaországnak. A józan észjárásukról közismert franciák kétségtelenül jól tudják, honnan fenyegeti őket az igazi veszély. Ha lehetővé teszik a német militaristáknak, hogy termonukleáris és rakétafegyvereket gyártsanak és használjanak, akkor nehéz kiszámítani a veszedelmes következményeket. A történelem tanúsága szerint az egyes politikusok annakidején is túl későn láttak keresztül a német mi- litaVisták tervein. A francia özvegyek, a párizsi özvegyik különösen mély fájdalommal érezték ennek következményeit! A nemzetközi életben a telet tavasz követi Kedves párizsiak! Az önök városában sorra kerülő májusi kormányfői értekezlet, a Kelet és Nyugat államférfiai- nak eddig lezajlott találkozói és eszmecseréi arról tanúskodnak. hogy valamelyest felengedtek a nemzetközi kapcsolatok. A hidegháborút az enyhülés váltja fel. A nemzetközi életben a telet tavasz követi. Önök azonban jól tudják, hogy az emberi kapcsolatokban nem következik önmagától télre tavasz, ahogy ez a természetben történik és ahogy ezt most Párizsban is tapasztaljuk. Ho«v az emberek kapcsolataiban a meleg, vagy a hideg diadalmaskodik-e, ez az emberek akaratától és attól a törekvésüktől függ. hogy ezeket a kapcsolataikat milyen hőfokra hevítsék. Mindez további nagy erőfeszítéseket kíván. Képletesen szólva: egyhelyben állva — nem lehet felmelegedni. Mi nagyon fontosnak tartjuk mostani franciaországi látogatásunkat. Azt reméljük, hogy a találkozás eredményeként még inkább meg fogjuk érteni egymás álláspontját és közelebb jutunk a halaszthatatlan nemzetközi problémák megoldásához. A történelem azt mutatja, hogy a múltban országaink viszonyában a barátságra és az együttműködésre való törekvés volt az erősebb. Francia- ország és Oroszország szövetsége volt a legfőbb tényező abban, hogy a német militarizmus döntő csapást szenvedett az első világháborúban. Ez a barátság különösképpen megszilárdult a második világháború éveiben, amikor a Szovjetunió és a harcoló Franciaország vállvetve küzdött a közös ellenség ellen. Frontunkon bátran küzdöttek a francia repülők. Hősiességükért és merészségükért sokat közülük kitüntettek a Szovjetunió érdemrendjeivel és érdemérmeivel. Párizs filmszínházaiban éppen most játsszák — és valószínűleg sok párizsi már megnézte — a „Normandie-Nyemen” című filmet. Ez a film híverr tükrözi a szovjet és a francia emberek fegyverbarátságának szellemét. A Szovjetunió elismerte és állandóan támogatta az azokban az években keletkezett . Harcoló Franciaország” *1- nevezésű mozgalmat Nagyra értékeljük azt a realizmust, amelyet akkoriban sok francia személyiség és maga De Gaulle tábornok tanúsított, akinek a második világháborús érdemeit jól ismerik a szovjet emberek. Ha a múltban a köztársasági Franciaország szövetségre léphetett a cári Oroszországgal, akkor még inkább megvan az alap a baráti kapcsolatokra Franciaország és a Szovjetunió között, hiszen első napjától kezdve ez áll a szovjet hatalom zászlaján: Békét és barátságot a népek között. Országaink szövetségét szükségessé teszik a közös érdekek, országaink földrajzi helyzete, és az európai béke megvédése. A franciaorosz szövetség mindig elősegítette mindkét ország biztonságának erősödését, amikor viszont nem volt ilyen szövetség, ez a körülmény többször is károkat okozott mind a Szovjetunió mind Franciaország nemzeti érdekeinek. Mi barátságot és együttműködést kívánunk Francia- országgal de nem kívánunk éket verni az önök országa és szövetségesei közé. Megértjük azokat a kapcsolatokat, amelyek Franciaországot az Egyesült Államokhoz és Angliához fűzik. Azt akarjuk, hogy a föld minden népe békében és barátságban éljen, mert nem lehet biztosítani a tartós békét az országok és elsősorban az összes nagyhatalmak baráti kapcsolatai nélkül. Engedjék meg, kedves barátaim, hogy köszönetét mondjak önöknek franciaországi látogatásom alkalmával megmutatkozó kedvességükért és figyelmességükért, köszönetét mondjak azért a figyelmességért, amelyet itt, párizsi városháza falai között tanúsítottak irántam. Köszönetét szeretnék mondani Deb- ré miniszterelnök úrnak és Devrainge úrnak, a Törvény- hatósági Tanács elnökének. Majdnem azt mondtam — a városi szovjet elnökének. Hazámban megszoktuk, hogy moszkvai szovjetet, leningrá- di szovjetet mondunk, nekem különösen tetszett, .milyen melegséggel beszélt Devraig- ne úr a gyönyörű szép Párizs városáról. Lehet, hogy égyes újságírók, amikor erről írnak, azt állítják majd, hogy Hruscsov a párizsi városházán a maga rendszerét propagálta, önök természetesen megértik, hogy erről szó sincs. Tisztelt Barátaim! Önök szeretik Párizsukat, hazájukat — Franciaországot. Erről alkalmam volt meggyőződni rövid itt tartózkodásom alatt De jöjjenek csak el hozzánk a Szovjetunióba, időzzenek egy keveset Moszkvában, Leningrádban, Kijev- ben, Bakuban és más szovjet városunkban és meglátják, mennyire szeretik a mi embereink hazájukat városaikat gyönyörű fővárosukat — Moszkvát s a saját állanrendjüket. Én megértem az önök érzelmeit, értsék meg önök is a mi érzelmeinket El kell érnünk, hogy a saját városaink, a saját országunk iránt érzett szeretet ne okozza a népek ellenségeskedését, hanem ellenkezőleg, segítse elő a béke és barátság megszilárdulását a népek között. Egyesítsük hát erőfeszítéseinket a béke megőrzésére és megszilárdítására. Ha a Szovjetunió, Franciaország és más, békeszerető államok összefognak a békéért vívott harcban, akkor gátat vetünk a háborúnak és semmilyen ag- resszor nem követhet el merényletet a népek békés élete ellen. Erőfeszítéseinket ne valamely nép, vagy ország, hanem az agresszió, a militarizmus a revansizmus ellen egyesítsük. Ha valaki azt állítja, hogy én harcra buzdítok a németek ellen, akkor az nem igaz. Mi barátságban akarunk élni minden néppel — a németekkel is. Mégis vannak olyan emberek, akik ostobán azt állítják, hogy én ellenséges érzelmeket akarok szítani a franciákban a németek iránt. Én a militarizmus és a revansizmus veszélye ellen lépek fel. Ha pedig ezt valaki magára veszi, el lehet mondani: az kiabál, akinek a háza ég. Még keveset beszélgethettem a párizsiakkal, de úgy érzem, hogy önök franciák, mindenkinél jobban értenek engem, amikor szót emelek a háború és a militarizmus ellen. önök azért értenek meg, mert Franciaországot Is megszállták a német fasiszták. Ukrajnát és a Szovjetunió néhány más területét ugyancsak megszállták a német fasiszták. Egyesítsük erőfeszítései n két a béke- megőrzésére Franciaország is és a Szovjetunió is nagy áldozatokat hozott a múlt háborúban. Tegnap jártam abban a várban, ahol a fasiszták által agyonlőtt francia hazafiak hamvai nyugszanak. Úgy éreztem magam, mintha nem is Franciaországban, hanem Ukrajnában járnék, ahol a fasiszták milliókat öltek meg. Nem azért említem meg ezt, hogy bárkit is a németek ellen hangoljak, hanem hogy ne feledjük a legutóbbi háború leckéjét, hogy ne kövessük el a múlt hibáit. Még egyszer hangsúlyozni kívánom: ha országaink a béke védelmében egyesítik erőfeszítéseiket, semmiféle őrült — legyen még oly eszeveszett is, mint Hitler — nem merészel új háborút kirobbantani, mivel az nem ígérne reményt az agresszoroknak Úgy látom, önök megértik az érzéseimet, én jól megértem az önökét. Éljen a Szovjetunió és a francia nép barátsága, és vmri} t+mv Tförfócpf Éljen a vüágbéke!
