Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-26 / 73. szám
I960, március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szükséges túlórák? Arra a kérdésre, szükséges-e a túlóra az üzemekben, határozottan felelhetünk: esetenként igen. Előfordul, hogy késve érkezik valamilyen anyag, valamelyik munkafolyamatnál ..szűk keresztmetszet’’ van. stb. Túlórára tehát szükség van, de korántsem olyan mennyiségben, mint ahogy egyes vállalatoknál szokás. Megyénk iparában tavaly 840 ezer — hallatlanul sok — túlórát használtak fel, s ez többmillió forinttal drágította a termelést. Azt gondolnánk, e tény felismerése az idén jobb munkaszervezésre serkenti az üzemek vezetőit, hiszen nekik is érdekük, s a munkásoknak is jobb, ha nem nvulik a műszak. Sajnos, •mnek ellenére több üzemben tapasztalható, hogy a munkaidőt másodlagos kérdésként tekintik. A Jászberényi Aprítógépgyárban például már jónéhány nappal ezelőtt felhasználták a negyedévi túlórakeretet, — pedig a negyedévi hajrá még csak most várható. Egyszer már szakítani kell ezzel a gyakorlattal, felszámolni azt a nézetet, hogy a tervek teljesítése csak sok túlórával oldható meg. E nézet cáfolására sok példát említhetnénk. A Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál például a múlt év első negyedében használtak fel legtöbb túlórát, s akkor maradtak adósak a terv teljesítésével. A sok túlóra tehát a munkafegyelem lazaságára is vall bizonyos fokig. Ebből következően lehet változtatni, javítani a munkán, kevesebb idő alatt olcsóbban termelni A VÍVÓDÁSOK UTÁN... AZ EMBEREK RÉGI ROSSZ SZOKÁSA, hogy általában idegenkednek az újtól, mert még nem ismerik eléggé, nem próbálták ki. — így volt ez Jászfényszarun is, ahol az 1959. évi szövetkezeti fejlesztés során a gazdák ]ó része minden alkalmat megragadott arra, hogy az egyéni gazdálkodást hosszabb életűvé tegye. Jártam már többször a községben a fejlesztés idején, amikor nehéz vajúdások között születtek a nagyüzemi gazdaságok. Most ismét felkerestem ezt a helyet, hogy beszélgessek olyan emberekkel, akik annakidején nehezen, hosszas lelki vivódások után, kétségek között léptek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. PÁL MIHÁLYT, az Uj Reménység Tsz juhászát a tsz tanyaközpontjában találtam. Az új szerfás juhhodály- ból éppen legeltetésre engedte ki a juhokat, fiatal bárányokat. Tavaly cséplés idején még vonakodott az abraktakarmányt és vetőmagot a tsz-nek beszállítani. Most szorgalmasan dolgozik; lelki- ismeretesen kezeli a gondjaira bízott juhállományt. El mondja, hogy érdeke a nagyobb eredmény elérése, — mert a munkaegység a gondozott állatok számától, a le- nyirt gyapjú súlyától és minőségétől, a kifejt tej meny- nyiségétől és a felnevelt bárányok számától függ. Ellé- sek idején, fejés idején felesége is segédkezik. — Igen helyes módszer az — állapítja meg igazi szövetkezeti gazdaként, — hogy a többet dolgozó, többet termelő tagnak a közös jövedelemből több jár. Jobban élek, kevesebb gonddal, mint egyéni gazda koromban. A tsz-től minden hónapban 16 forint előleget kapok munkaegységenként és ez elegendő ahhoz, hogy zárszámadásig a család szükségleteit fedezze. PALÓCZ SÁNDOR sem könnyen lépett a társas gazdálkodás útjára. Sok álmatlan éjszakán keresztül érlelődött benne a jövő útja. — Most szívvel, lélekkel dolgozik a Zöldmező Tsz-ben és eddig 100 munkaegységet teljesített. Azt mondja, hogy aki egyszer belépett a tsz-be, az minden erejét, tudását adja bele a munkába úgy, mint egyéni korában. Foga- tosként dolgozik a tsz-ben és egymás között versenyt indítottak, hogy ki mennyi hasznos terhet szállít egyazon idő alatt. Lelkesedéssel beszél a szövetkezet terveiről, szenvedélyes szavakkal ostorozza a hibák elkövetőit. LANGÓ ELVTÄRS, a tsz gépkocsivezetője Kitűnő kertész, de nagyon szereti a gépet is. Becsülettel dolgozik a közösségben. — Olyan a gép, mint a jószág — mondja. — Ápolni, gondozni kell még jobban, mintha az egyéni tulajdonban lenne, mert az ember az egész közösségnek felelős érte. A tegnap egyéni parasztjai egyre inkább átformálódott szövetkezeti emberek lesznek. összefogva, a biztos jövő utján haladnak a magasabb termelési eredmények, a maguk és családjuk szebb és jobb életének megteremtése felé. Nagy Tibor Villanyt kap Bagimajor A kengyeli állomást alig hagyja el a vonat, már feltűnik a magas domb tetején egy szélmalom. Sokat tudna regélni az elmúlt évtizedekről, a volt földbirtokosról, Bagi-ról. A magas domb tetejéről sok mindent „látott”. „Látta” a nyomorban élő és kizsákmányolt parasztembereket, cselédeket, akik hajnaltól vakulásig a föld birtokosának dolgoztak és földig hajoltak előtte, mert kellett a kenyér. „Látta” a jól megépített kastélyt, ahol a földesúr kipihenhette egésznapos „fáradalmait”. Látták ezt az egyszerű emberek is és eszükbe is jut ez az idősebbeknek sokszor. S jött 1945. Nagyot fordult azóta Bagimajor sorsa. Uj élet indult itt. Hatalmas istálló hirdeti a Vörös Hajnal Tsz erősödését és fejlődését. Egyre több új ház épül és a családok egyre kényelmesebben, nyugodtab- ban élnek. Megszűnt a kizsákmányolás. A párt és a kormány határozata alapján itt is mindent elkövetnek a tsz erősítéséért. Ehhez tartó-! zik az is, hogy már épül a távvezeték a Vörös Hajnal i Tsz dolgozói részére. Megszűnik a petróleumvilágítás. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzletigazgatóságának dolgozói mindent elkövetnek, hogy minél hamarabb világosságot adjanak a tsz-tagok részére. Balogh József építési csoportvezető irányításával a távvezetéket építő dolgozók jól végzik munkájukat. Innen a kengyeli Dózsa Tsz és a Sallai Tsz részére adják tovább az értékes villamosenergiát. Sok munka van még hátra a távvezeték megépítéséig, de reméljük, rövid időn belül ezt a feladatot is sikerrel megvalósítjuk. Szlama Ferenc TIT ÁSZ, Szolnok Mindnyájunk ügye, a közösség érdéi Meg kezdték az öntöző berendezések kiszállítását Megyénkben idén mintegy 17 ezer hóddal nagyobb területet öntöznek a termelő- szövetkezetek, mint tavaly. A megnövekedett öntözési igény vízellátására a szolnoki Vízügyi Igazgatóság felkészült. A napokban megkezdődött az öntözőgépek felvonultatása. A Tiszán és mellékfolyóin, valamint az öntözőcsatornák mentén 34 álló és úszó szivattyútelepet állítanak fel. A Milleren, valamint a Tisza néhány pontján több egységből álló elektromos vízkiemelőket helyeznek üzembe. Még a szántóföldi öntözés megindulta előtt elárasztják a csatornákat és megtöltik a termelőszövetkezetek mintegy 700 kát. hold kiterjedésű halastavait. Februárban levelet hozott a posta a turkevei tanácshoz, írója, özv. Antal Ferencné zsámbéki asszony érdeklődött harcostársai iránt, akikkel 1919-ben együtt szenvedték az intemálótáborban a fehér terror kínzásait. Csík Sándomét és többeket név- szerint is említett. A tanács válaszolt a levélre. Majd a turkevei veteránok szeretettel invitálták özv. Antal Ferencnél: látogasson el hozzájuk, hogy együtt ünnepeljék a Tanácsköztársaság születésének 41. évfordulóját. A tizenkilences harcostárs eleget tett a meghívásnak, a városi klubban meleg baráti, elvtársi légkörben találkozott a turkevei veteránokkal, akiknek ajándékként egy maga hímezte vörös zászlót adott át. A bensőséges kis ünnepségen vége-hossza nem volt a személyes élmények felidézésének, de elmondotA lottó nyerőszámai A lottó 13. heti sorsolását Nyírbátorban rendezték. Ezúttal 4,415.316 lottószelvény vett részt a játékban, így egy- egy nyerőosztályra 1,655.743 forint nyeremény jut. A kihúzott számok a következők: 8, 29, 32, 80, 83 A tárgynyereményeket a 12. heti szelvényekre sorsolják. T ermelőszövetkeze- tünkben a szocialista munkaversenynek jónéhány évre visszamenő múltja van, bár régebben voltak gondjaink. Egyik nagy hiba például az volt. hogy a pártszervezet nem tudta megfelelően segíteni a kezdeményezéseket. Kevés volt a résztvevő is, mert nem törekedtünk eléggé arra, hogy a verseny- mozgalom igazi célját megértsék a dolgozók. Ennek következtében az értékelés sem volt rendszeres. Mindezekből okultunk. Tavaly tavasszal a szövetkezet alapszervezetének taggyűlésén ismét elhatároztuk, hogy az MSZMP VII. kongresszusának tiszteletére versenyt indítunk. Versenyfelhívásunkról először a párttaták azt is, ki hogyan él, miként munkálkodik. A turkevei tizenkilencesek többsége termelőszövetkezeti tag, s többen vélekednek úgy, mint a 83 éves id. Seres János, nyugdíjas tsz-tag, a Vörös Csillag egyik alapítója, aki fiatalabb szeretne lenni, hogy többet tehetne, tevékenykedhetne. Kedves epizódja volt a találkozónak a kis úttörők köszöntése, akik kérték, hogy az idős elvtársak gyakrabban járjanak közöttük, beszéljenek 1919-ről, harcos, gazdag életük eseményeiről. A Karcagi Vegyesipari Ktsz tagsága hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára értékes munkaverseny felajánlást tett. A tagok vállalták, hogy az egy főre eső termelési értéket több ezer forinttal növelik az 1959. évi tényszámhoz viszonyítva. Vállalták továbbá, hogy anyagtakarékosság révén 30 ezer, önköltségcsökkentéssel pedig 85 ezer forintot takarítanak meg. gok között, majd brigádgyűléseken is beszéltünk. A kezdeményezés a szövetkezeti tagok körében őszinte követésre talált. Az első számú brigádunk vezetője, Bartha Mihály elvtárs vállalta, hogy a szocialista munkaversenyben példát mutat. Tavaly hatvanöt elvtársat három napos budapesti kirándulásra küldtünk jó munkájuk elismeréseként. Az aratás, cséplés befejeztével pedig 25 ezer forintot osztottunk ki a legjobb brigádok, munkacsapatok, legjobb dolgozók között. A gazdasági év végén harmincán kaptak oklevelet ,egy elvtársunk pedig miniszteri k5’"'Etetést. A városi pártbizottság és a városi tanács vándorzászlói közül is kettő hozzánk került. A gazdasági év elején, amikor kidolgoztuk éves tervünket, még nagyobb gondot fordítottunk a verseny szervezésére. Most is előzőleg taggyűlésen, pártvezetőségi ülésen, majd tervismertető közgyűlésen, véeül brigád évű léseken beszéltünk róla. Különösen a KISZ-fiatalok érdeklődtek a verseny iránt. Februári közgyűlésünkön nagyszerű versenykihívások születtek felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére. A kezdeményező ismét egyes számú brigádunk volt. Vállalták, hogy háromszáznyolcvan- nyolc holdjukon őszi búzából holdanként egy mázsával több szemet termelnek. A 244 hold őszi árra területen két mázsával növelik a termést, s így elérik a 20 mázsás átlagot. Lucemamag fogásnál a holdankénti egy mázsa harminc kilogramm helyett egy mázsa ötvenet termelnek. A ígéretet tettek arra is, hogy a termelőszövetkezetek részére a szükséges munkákat soron kívül elvégzik; tervüket folyamatosan teljesítik, a minőséget javítják, a szállítási határidőket megtartják. Mindezek tisztasági célkitűzésekkel párosulnak. A ktsz KISZ-fiatalsága ezer forintot meghaladó értékű társadalmi munkában rendezi a telepet 180 hold kukoricaföldön mázsás előirányzatukat mázsával növelik. Ba Mihály elvtárs, a vállalás a. kaiméval azt is elmondta, hogy az említett átlagokat milyen módszerekkel kívánják elérni. A kettes brigád vezetője, ? Nagy Péter azonnal elfogadl Bartha elvtárs kihívását. Ő. megszervezték, hogy ebben a esztendőben az ifjúsági mur kacsapat és egy női műnk? csapat országos versenyr kelve jó eredményeket érje: el. Vad Mária megígérte, hog; munkacsapatával ebben a: esztendőben jóminőségű munkára törekszik. Egyik legfőbb gondjuk lesz, hogv a cukorrépánál és kukoricáná1 magas tőlétszárr vftv* sák a magas tt ’n1íT' kát. Ők minden ttt* megkezdése előtl ^ts beszélést tartanai ^aT1, denki egyformán rT*f. a legfontosabb te Ezután mind te ő<tett bátor felajánl bbt a gazdaság évber. ®hol új beénítésű ri Sün lesz. Előmunkálati mái na’xmta százneew tázötven dolgozó vesz rés á hevítés jól halad, s u<fv látjuk, az erre szánt munkaeev- sé'—* nem használjuk min'’ fel. Méeis a tervezett időnél ’'amarnhb beéníllnek a telelek. Ebben is tükröződik szövetkezeti taasáeunk szorgalma. Rendezvényeinken és a személyes beszélgetések so. rán a versenyre vállalkozók kérték, hogy ebben az esztendőben az eddiginél is nagyobb gondot fordítsunk elért eredményeik számbavételére, tárgyilagos értékelésére. — Pártszervezetünk ezt a kérést jogosnak találta, s a szövetkezeten belül rm"alakítottuk a versen vérték rön hizottsásot Sőt a városi párt-végrebajtó- bizottságot is kértük erre, s ennek alapján életre hívták ? városi versenyértékelő bizottságot is. Pártszervezetünk ezekben az időkben egyik legfontosabb feladatának tekinti a versenyre való mozgósítást, hogy mind szélesebb körben terjedjen az az igazság: a jól vér- munkával mindenekelőtt maguk a termelőszövetkezeti tagok nyernek, azok járnak jól elsősorban. NAGY SÁNDOR párttitkár Vörös Csillag Tsz, Túrkeve Újra találkoztak... Negyedmilliós versenyfelajánlás a Karcagi Vegyesipari KTSz-ben * Ac ’4P MA BOLDOG EMBEREK VAGYUNK Kengyelen dagasztjuk a sarat. Kele Andrást keressük. A portán felesége fogad bennünket. András bácsi a hátsó udvarból igyekszik elő. Tisztafényű szempár kutat bennünket. Bemutatkozunk. — Jó, jó, azért tudni akarom, kivel állok szemben — mondja. Néhány formaság után aztán invitál: — Kerüljünk beljebb. — A tiszta, szépen berendezett házban megered a szó, félszázadnyi keserves életről, s 15 év boldog, harcos napjai- róL MONTAG ÁKOS EGYKORI KOCSISA — Oroszországban voltam hadifogoly. Nagy iskola volt számomra. Ott értettem meg nyomorunk okát. Mikor hazajöttem, nem állhattam félre. A környező gazdaságok főbizalmija lettem. A Tanácsköztársaság idején megijedtünk a nagyüzem vezetésétől. En is úgy vélekedtem: „mióta kétágú gatyát hordok, csak cseléd voltam”. Űgv gondoltuk, a mi felügyeletünk alatt majd az urak rendesen vezetik a közöst De nem így lett A Tanácsköztársaság bukása után Montag Ákos kocsisa nem menekült el, de a harcot sem hagyta abba. Megismerkedett a Héjas-pribékek módszereivel. Két évig a csendőrségen jelentkeznie kellett FÖLDREFORM AZ URAK MÓDJÁN — 1924-ben felcsillant a parasztok szeme. Úgy szólt az írás itt Kengyelen, hogy minden cseléd 2 hold földet kap. Ám az örömből üröm lett. Még ki sem osztották máris azt hiresztelte az uraság: — Úgy sem tudják megművelni, hiszen nincs szerszámuk. — Akkor sokat jártam kocsival az országutat vettem újságokat, olvastam. Titokban programot tartottam a cselédeknek, hogy ragaszkodjunk a földhöz. Az uraság sem tétlenkedett. Mig dolgoztunk, addig a magtáros üres papírt íratott alá az asszonyokkal a mi nevünkben. Aztán az került rá, hogy lemondunk a földről. Nem hagytuk magunkat. Kis segítséggel a minisztériumig Jutottunk el, s akik kitartottak megkapták a két hold földet. De ez meg rontotta a helyzetünket az uraságnál, a csendőrség előtt. AZ ELSŐ SZABAD FALUGYŰLÉS A kengyeliek belefáradtak a háborúba. Várakozás és félelem. Utóbbi rémhírekből táplálkozott. Ám boldog vasárnapra virradtak Kengyelen. Az első falugyűlésen Kele András tolmácsolt. A bizalmatlanság hamarosan felengedett. Megnyugodva hallgatták, amikor a szovjet tiszt arról beszélt „mi nem akarjuk elvenni országotokat.” Azért jöttünk, hogy felszabadítsunk benneteket. Ebben nektek is segíteni kell. — Papa — fordult az idős Kele felé — mondd meg nekik: ti tudjátok kit kell elzavarni, mi adunk puskát, csináljatok magatoknak országot. Annak adjátok a földet, azoknak, akik megművelik. Mi segítünk. AMIT ÍGÉRTEK BE IS TARTOTTÁK Néhány nap múlva már nem kételkedett az lem, aki eddig azt tette. A péknél a falu számára sütötték a kenyeret. A kenyérhez hús is került. A föld felosztása után igát adtak a műveléshez. A falu becsületesei elégedettek voltak, hiszen sok segítséget kaptak az új élet kezdéséhez. Cselédsorsból a maguk gazdái lettek. UJ ÚTRA LEPTÜNK — 1949-ben tizennyolc földhöz juttatott család bátran nekivágott az újnak. Közös gazdaságot alakítottunk „Sallai” néven. Nehéz volt a kezdet. De tanultunk 19-ben és most mór saját erőnkre és az államunk segítségére támaszkodtunk. Évről évre gyarapodtunk, fejlődtünk. A példa ragadós volt, mind többen kérték felvételüket a szövetkezetünkbe. — Azóta pedig szövetkezeti község lettünk. Ma Dózsa Termelőszövetkezet néven a volt Montag, Harkány és egyéb cseládnyúzók földjein a felszabadult parasztság boldog emberei érnek el nagyszerű eredményeket. Kele András két éve nyugdíjas, boldog nagyapa. Fia a néphadsereg tisztje. Apjára hasonlít harcos, kémény, hű katona. Büszke is rá apja, s mint mondja — most még együtt viszik az igaz ü de azután ő folytatja he tem is, _______ ____ i
