Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-03 / 53. szám

1960. március 3. SZOLNOK HEG TB NtPLAF Rendelkezés a középiskolai felvételekről A művelődésügyi minisz­ter az érdekelt szaktárcák­kal egyetértésben szabályoz­ta az 1960—61-es évi közép­iskolai felvételeket. A ren­delkezés megállapítja, hogy az idei tanévben a középis­kolákban javult a tanulók szociális összetétele, emelke­dett a munkás és dolgozó pa­raszt származású diákok szá­ma. Ennek az arány számnak az "emelkedése változatlanul fontos. Kimondja a rendelke­zés, hogy az 1960—61-es ok­tatási évre ugyanannyi tanu­lót vehetnek fel a középisko­lák első osztályaiba, mint az előző esztendőben. Az általá­nos iskola nyolcadik osztá­lyából mindazok jelentkez­hetnek továbbtanulásra, akik­nek félévi tanulmányi ered­ményük legalább közepes volt. Mint korábban, most is elsősorban a kitűnő, a je­les és a jó rendűeket része­sítik a felvételeknél előny­ben. A jelentkezők többségé­nek az általános gimnáziu­mokban tudnak helyet bizto­sítani. Figyelemmel a mező- gazdaság szocialista átszer­vezésére, fontos, hogy minél többen tanuljanak tovább a dolgozó parasztok gyermekei közül. A felvételi kérelmeket kö­rültekintő véleményezés alap­ján, a különleges méltánylást érdemlő körülmények foko­zott figyelembevételével az általános iskolai társadalmi bizottság bírálja el A. közép­iskolákban ugyancsak társa­dalmi bizottság dönt a felvé­telek ügyében. A döntésről a szülőket az általános iskolák igazgatói értesítik. (MTI). Megnyitották megyénk második üzemi OTP fiókját Lelkes, vidám társaság gyüle­kezett tegnapelőtt délután a Martfűi Tisza Cipőgyár központi épületének egyik termében. - Ugyanis ez alkalommal nyitot­ták meg megyénk második üze­mi OTP fiókját. Az üzem és Martfű párt- és tanácsi vezetői örömmel üdvözölték az Országos Takarékpénztár megyei fiókjá­nak kezdeményezését, hogy a helyszínen a dolgozók érdekei­nek megfelelően létrehozzák ezt a fontos intézményt. Orsós János az új fiók vezetője elmondotta; minden erővel azon lesznek, hogy a dolgozók bizal­mát mielőbb megnyerjék. - A munkások megtakarított pénzé­nek kezelése mellett TOTO és LOTTO szelvények árusításával, valamint részletvásárlásra jogo­sító szelvények kitöltésével is foglalkoznak. Általában az OTP által nyújtott kedvezményeket a helyszínen élvezhetik az üzem dolgozói, valamint, a környék szövetkezeti gazdái és lakói. r Több háztartási gép kerül forgalomba A Belkereskedelmi Minisr tórium Vasműszaki Főigazga­tóságának tervei szerint a jól bevált szovjet és magyar padlókefélő gépekből 14.000 kerül a boltokba. Vilanytűz- helyből 17.500 készül a fővá­rosi és a vidéki szaküzletek részére. Az idén 120.000 mo­sógépet gyártanak, ez a mennyiség elegendő lesz. — Porszívógépekből előrelátha­tólag 28 000-et adhatnak el Ezenkívül 10.000 magyar és 5.000 szovjet hűtőszekrényt hoznak forgalomba. (MTI). Moszkvában, Lipcsében, Utrecht- ben, Casablancában és Milánóban is bemutatja termékeit az élelmiszeripar kei mellett tájegységenként Az élelmiszeripar a buda­pesti ipari vásáron kívül ké­szül a moszkvai kiállításra is. Bemutatja például, hogy a felszabadulás előtti úgyszól­ván kisipari jellegű konzerv- gyártás hogyan fejlődött kor­szerű nagyiparrá A hús-, a baromfi-, a tej-, a növény­olaj-^ a dohány-, a cukor-, az édes- és a szeszipar termé állítják ki a magyar borokat is. Ezenkívül még az első félévben résztvesznek a lip­csei, az utrechti, a Casablan­cái és a milánói kiállításon, amelyeken konzerveket, ba­romfi és a tartósított húsipa­ri termékeket láthatnak az érdeklődők. (MTI). c Üj házak, új falu Harman indultunk útnak: Az autóbusz, az újságíró és a falu: Jásztelek. Az autóbusz másfél'óra alatt ért céljához és vele együtt e sorok frója is. A falu? Az első lépéseket próbálgatja. Az emberek, a község lakói, Lórik János, Tö­rök Mária, a fővárosról vi­dékre került főkönyvelő meg a járási székhelyen dolgozó felesége ízlelgetik az új éle­tet. Milyen ez az élet? — Gondok, bajok, örömök furcsa keveréke — próbálja megfogalmazni a korképet Török Mária, a községi tanács titkára. — Ma örülök, hogy újabb ház építését kezdte el valaki, holnap pedig gondol­akor jut el az új WSjy, a víz, mi- tiif °r*t. S ezek mar »HÍ* hatnaic iszem’ hogy A -Tiszán elnyúló o/ríe;-°‘íaponta nyuj- ^yúk1’ vfehb ház "«„„'„ ét új település, ".'heg az alattyáni jir-jpülőhöz, joggal föztés. koz" ház ka bü z^JY ESÜLT í^hnűjavító és a Vutőház énekkara A megye énekkultúrája szempontjából jelentős ese­mény történt a napokban: egyesült a két legnagyobb szolnoki vasutas énekkar. A Fűtőház kultúrtermében tar­tották az egyesülési ünnep­séget. A megjelenteket Kó­bor Antal karnagy köszön­tötte. Elmondotta, hogy mind­két kórusnál akadtak szép­számmal hiányosságok. Cél nélküli kisebb szereplések­ben forgácsolódtak el az erők, megmutatkozott bizo­nyos unottság is, sokan pe­dig állandóan hiányoztak a próbákról. Az egyesítéssel ezeken a hibákon óhajtavak segíteni, Az egyesített kórusnak egészséges kulturális életet kell élnie, jó kollektívát kell kikovácsolnia. A hozzászólások után az egyesült énekkar héttagú ve zetőséget választott. A hivatalos ünnepség után ió hangulatban mozgalmi és népdalok éneklésével ért vé­get a találkozó, Csömör János levelező Szolnok mondom: nem irigylem a község vezetőinek helyzetét. Újra ujjal válaszolni nehéz dolog... Mert nézzük csak? Az alattyáni út mellett hét vako­latlan mészcseppekkel tarkí­tott vályogfalú — ahogy erre mondják — sátortetejű ház várja, hogy a mizsei szövet­kezeti gazdák, a leendő tulaj­donosok fészket rakjanak benne. Az utolsó részen pe­dig öt vagy hat otthon ajtaja nyílt meg nemrég a beköltö­zők előtt. Soha ilyen lendület, soha :lyen építkezési kedv. Még a legöregebbek serr em­lékeznek hasonlóra. Hetven felé jár korban aki szól: — Megbolydult itt minden. Az ötvenes években a kezde­tén csak legyintettem, vége lesz ennek. S ma járom a fa­lut, nincs más dolgom és lá­tom, hogy nem értünk t vé­gére, sőt: Evés közben jött meg az étvágy... Lehet-e ezen csodálkoz­ni? Aligha, hiszen közismert: a kormány támogatja a kis­lakásépítkezést. S az építők, — 80—90 százaléka a lözség termelőszövetkezeteinek tag­jai — kisebb, nagyobb arány­ban élnek ezzel a támogatás­sal. Szinte hétköznapi izám- ba megy, hogy ez vagy amaz OTP kölcsönt vett fel, építeni kezd. A legújabb, Kiss Járns. Ő csak tizenháromezer örint kölcsönt kért, mert a öbbi, ami a házhoz kell már együtt anyagban, pénzben. A kubi­kosból lett szövetkezet gaz­da jól keres a Viharsartkban. Állattenyésztő s a munka­egység havonta negyvei, öt­ven. Nem folytatom továsb a felsorolást Az örömök nellett ugyanis gondok is taláhatók. A növekedés, az épülés gond­jai ezek. Egy asszony nyitja i sort: — Rossz a vizünk, jóért meg a falu közepére, i piac­térre k II járni. Ott meg sor- baállunk. A boltok is i főté­ren vannak. Az önkisz>]gá]ó, az iparcikk meg a kenjérbolt — és ezzel már be is fejez­tem. Nagy strapa ez neúink... A tanácstitkár válaszol: — Az új kutat az idén ké­szítjük el. Több mini félmilli­ót költünk rá s jövőr« pedig elvezetjük a vizet minikét új telepre. Persze, türelen, idő, pénz kell hozzá. És a boltok? — Szorít a cipő. Jól sámolt. aki megszámolta az üzleteket. De mit tegyünk? A földmű­vesszövetkezetnek évek óta gondja, baja, hogyan bővítse a hálózatot. Gondolom köz­ponti segítséggel lehetne eny­híteni a helyzeten. Üj házak, új falu. Ezt ír­tam címnek, s így bizonyára kérdi az olvasó: hol itt az új falu, hiszen ez. amit az új­ságíró megpróbált leskiccel- ni. régi. Majdnem igaz, de teljesen így valóság: régi és új, új és legújabb. Mert ezek váltogatják egymást örömök­ben, gondokban Jásztelken — nagy — A GYÁR ES EPITC Vagy a gyárról, vagy épí­tőiről akartam írni. Ám ami­kor megnéztem a vasbeton alapokat, az emelkedő fala­kat és beszéltem az alkotók­kal, rájöttem helytelen volt elképzelésem. Egyszerűen azért, mert szétválaszthatatlan a fenti két téma, tökéletes harmóniá­ban, egységben áll egymással. Fazekas Gyula, ez a 24 éves fiatal mérnök vezeti a Tisza- menti Vegyiművekben épülő műtrágyagyár építési munká­latait. Mióta megtörtént az első „kapavágás” — közel egy esztendeje —, itt dolgo­zik. Jóformán az egyetem padjából „ugrott a mélyvíz­be”. vagyis egy olyan épít­kezés vezetőség tisztségébe, amely legjelentősebb vállala­tánál. A fiatal mérnök azonban nem erről beszél. — Kimondhatatlanul so­kat köszönhetek főépítésve­zetőmnek. Szekeres László­nak. — mondja, — de min­denki segített és segít: Red­ler Károly főmérnök, vagy az idősebb tapasztalt szaktár­sak, mint például Sélei Imre, Csabai Lajos bácsi, vagy Bé­kési László ácsok. Az új műtrágyagyár épí­tésén. ahol 38 millió forintot kell az idén „beépíteni’*, kö­zel másfél százan dolgoznak Zömben fiatalok. Nemcsak a főépítésveze'ő, vagy Fazekas Gyula fiatal, hanem Serfőző László, Mol­nár Imre, Szép Mihály, Geb­hardt Árpád technikusoK, vagy a szak- és segédmunká­sok jelentős része. A szinten itt épülő lakótelep építésve­zetője: Godány László is kö­zelebb van a 20-hoz, mint a 30 hoz. Kialakult a törzsgárda Érthető így, hogy nemcsak saját munkájukat, hanem az egész építkezést ismerik az emberek. Sőt ennél is többel. Valóságos műtrágyakészító szakember már Csabai Lajos, aki immár 40 esztendeje űzi az ácsmesterséget. Békési Lászlóval együtt jött a szent­tamási hibridüzem építkezé­séről s az itteni jó munká­jukkal a Népszabadság is foglalkozott. Csabai Lajos az érlelő és kén sa vámraktár építésénél művezető, Ve­zetésével emelkednek az or­szág egyik legérdekesebb megoldású épületének falai. Előregyártott elemekből ■— 32.70-es fesztávolságú falak lesznek itt. Kedvvel, hozzá­értéssel végzi Békési László a szuperfoszfát raktár, az őr­lő és elosztó üzem építésének vezetője is munkáját. Nem­csak komplikált számítások figyelmes vezetője, a bonyo­lult szerkezetek elhelyezésé­nek irányítója. — Valóságos „kiselőadást” tartott arról, milyen folyamatokon megy keresztül a készülő műtrá­gya ebben az üzemrészben — majd ha az felépül. Szeretik, jól Ismerik mun­kájukat ezek az építőmunká­sok. És most boldogan me­sélték: —Egykét hónapon belül hozzáfogunk az épületelemek helyszíni előállításához, még­hozzá gőzöléses eljárással. így készülnek majd a vasbetonpillér szerkezetek, a gerendák, az ablakszerkeze­tek, az oldalfal- panelok. S a trafóházon, a DC fel­tárón kívül még nincs is sok majdnem kész épület, mégis kialakult már a gyár, — épí­tőinek képzeletében. Ahogy bentről, a felvonulási iroda ablaikán kinéztünk, az őrlő és nyersfoszfát raktár alapozá­sát, vagy az ajtón kilépve el­sétáltunk a raktár vasbeton­alapjai mellett s az ezzel egybefüggően épülő őrlő- üzem földmunkáit végző munkások között az öltöző és étterem lerakott alapjánál — ismételten meggyőződtem er­ről Az építők nincsenek egyedül Az irodában percenként cseng a telefon, hol a „meg­rendelő”, hol pedig a „vál­lalkozó” érdeklődik a mun­kák állása felől. — Hanem tudja, mit ír­jon meg az elvtárs? — kér­dezte Csabai Lajos tér. — Nem tudom. — Egy üzenetet. N magam, mindannyiunl vében beszélek. Nem lom fel munkafelajáni minden pontját, amit f badulásunk 15. évfordi ra tettünk. Többek köze ezer köbméter föld kit' lését, a silógödörnél pe ezer mázsa vasbeton ’ f gozását vállaltuk és így vább ... Viszont sóder, ton és vashiánnyal küsz dünk. Legalább 4 ezer k méter sóder, és 3 ezer k méter beton kellene. 1 meg üzenetünk az ózdi vasasoknak és a nyékládházi, meg a dél­egyházi kavicsbánya munká­sainak: küldjék vegre a meg­rendelt anyagot! A műtrágyagyár építőinél? üzenetét — ezúton továbbít­juk. — b. gy. — SZINKRON-ANKÉT JÁSZBERÉNYBEN A Szovjet Film Ünnepi Hete alkalmával Jászberény­ben ma „A béke első napja" című filmet vetítik. A vetí­tésre ne vés vendégek érkez­nek a fővárosból; azok, akik tevékenyen resztvettek a film magyar hangjának elkészíté­sében. Mindkét előadáson megjelenik a magyar szink­ronrendező, Csákány Mária és a két főszereplő „hangja” Örkényi Éva és Garas Dezső film-művészek. Előadás után színvonalas ankét során vi­tatják meg a jászberényi dol­gozókkal a film mondanivaló­ját, művesei értékeit és a szinkron munkáját. Korszerű gyártási technológia a cipőiparban Megyei viszonylatban elis­merten első a mezőtúri Cipő­ipari Szövetkezet, ez indokol­ja, hogy Mezőtúron rendez­ték meg a megye Cipőipari Szövetkezeteinek szakmai ta­nácskozását. hétfőn, a műve­lődési házban. A tanácskozás szakmai elő­adói: a budapesti Vörös Csi1- lag KTSZ és az ugyancsak fővárosi Elit KTSZ vezetői az ötven főnyi hallgatósás előtt ismertették a cipé ; szakma korszerű gyártási technológiáját Egyidejűleg bemutatták a Vörös Csillag legújabb, ex­portra készülő modelljeit, — melyek az ismertetett tech­nológiával készülnek. Az ország vezetői messzebb vannak, ^ a brigádvezető közel tudni akarnak. Itt volt a ku­korica-ügy. A vezetőség, na­gyon helyesen, nem osztotta ki e fontos takarmánynö­vényt. Helytelenül, kellőkép­pen nem magyarázták a szö­vetkezeti tagoknak, mi'—i másítják meg az é~ tervesített munka kénti 3 kilogramm osztalékot. Messze van még amikor a brigád már csak szépen kf valakit és megy mint a karikacsapá túlzásba se eshet j szövetkezet gazdái akik azért választar tőket, hogy ősszel irányítsák. A vezetők adással tartoznak a s kezeti gazdák előtt íru lépésükkel. A tájékoztál nagyon is Igénylik a szolno* Lenin Tsz-ben. Ezt tapasztal­tuk. S azt is: az elnökhelyettes ellen kifogásuk nincs. A bri­gádvezető elvtársat nem is­merjük. Nincs is okunk sem jobb, sem rosszabb embernek elfogadni, mint ahogy el­mondták. Amit kérnek tőle, csupán annyi: ne diktátor­nak, irányítónak érezze ma­gát. Mert bizony a brigádveze- tőtől nagyon sok függ, ho­gyan találja fel magát a pa­rasztember a termelőszövet­kezetben. Az ország vezetői messzebb vannak, a brigád­vezető, az elnök, az elnökhe­lyettes közvetlen irányítója a szövetkezeti tagságnak. így mondták ezt a szolnoki szövetkezeti tagok is. BORZAK LAJOS Tóth József traktoroské’-zőre megy, kérte, szállítsák haza takarmányjárandóságát. A brigádvezető legyintett. — Maga úgyis elmegy, nem jár a fogat. Nem pontos a munkaegy­ség-elszámolás. Vagy az egyik vagy a másik fél csaló­dik, azt mondják. A brigád­vezető az ekéből kifogatta a lovat a nyáron csak azért, hogy neki legyen igaza, no­ha arra szüksége sem volt. Aztán: a MASZOLAJ patro­nálta a Szabadság Termelő­szövetkezetet A munkások itatóvályúkat készítettek a sertéskutricákhoz. Négy vá­lyúval többet hoztak. Azokat „valakik” hazavitték a ház­tájiba. Elismerik, Nyitrai elvtárs, az elnökhelyettes, elnöksége idején rendbetette a terme­lőszövetkezetet. A tizennégy hónap ellenére is többet osz­tottak, mint 1958-ban. Ese­tenként a kemény, szigorú bánásmódra is szükség van. Bár ez sem jelenti, hogy csak az elnöknek lehet igaza. Jónéhány esetet felsoroltak az emberek, férfiak, asszo­nyok, míg ott jártunk. Leg­többjét csak feltételesen fo­gadhatjuk el. Tanulsága mégis van e véleménykuta­tásnak. Senki sem mondta az elnökhelyettesre, hogy nem rátermett ember. Sőt. Azt már igen, hogy a ve­zetőség intézkedéseiről ők is Szabadságban jártunk, így a kertészasszonyok az elnök- helyettesről és a brigádveze­tőről tudnak csupán. — Az elnökhelyettes mi­lyen ember? Körénk állnak. — Nyitrai elvtárs? Ein öli is lehetne nyugodtan. — Csak az a baj, az as­szonyokat nem becsülik. — Legalább egy munka­egységet megadhatnának na­ponta. Hat kilométerről já­runk ki télen-nyáron. — Hajtunk mi annyi hasz­not a kertészetből. Dimó Vendel főkertész jön, — Mennyi a kertészet be­vétele? — Én sem tudom, pedig érdekelne. Kérdeztem mái többször is, de annyiban ma­rad. Erre megint az asszonyok: — Süketek vagyunk itt kint. Nekünk nem mondanak semmit. Megyünk a tehenészetbe. Két ember szalonnázik. Ta- karmányosok, s ilyenkor hi­deget ebédelnek. — Miért itt? — Megszoktuk. Jön a kondás, vele még egy ember, az is takarmá- nyos. — A brigádvezető nem ép­pen hiba nélküli ember. Ilyen ember még eddig nem is született. De a bri­gádvezetőre — ezt beleszá­mítva is — sok a panasz, A szolnoki Lenin Termelő- < szövetkezetben jártunk. A ] városi pártbizottságtól Bor- | bély Kálmán kísért el az I. | számú üzemegységbe. Azt kérdeztük az emberektől, ol- j vasták-e Kádár elvtárs össze­foglaló beszédét. Abból is azt a kitételt r j „Mert azt, elvtársak, még valahogy csak ki lehet bírni egy ideig, ha mondjuk a Központi Bizottság titkára vagy valamelyik miniszter „nehéz” ember. De ha a bri- 1 gádvezető ilyen, azt nem le- 1 hét sokáig bírni. És a pa­rasztember is azt mondja: 1 nem félek én attól a Dobitól, Münnichtől, Marosántól, meg Kádártól, ök nem fognak , ’ engem bántani; három évig nem bántottak, miért bánta- ' nának ezután? De az nagyon fontos, hogyan bánik maid 1 velem az elnök meg a bri­gádvezető.” Szót váltottunk asszonyok­kal, férfiakkal. Rádión hall- ! gatták. Nagyon tetszett min­denkinek. Bár tréfásan mondta Kádár elvtárs, való- 1 jában nagyon így van ez. 1 — Az elnököt ritkán lát­juk. Nem ismerjük. Az el­nökhelyettest és a brigádve­zetőt igen. ( A szolnoki Lenin, a Sza- > badság, a Tisza Antal és az Uj Élet Termelőszövetkezet I egyesüléséből született. A tagság a volt Tisza Antal el- i nőkét választotta a Lenin el- í nőkévé. Mi pedig az egykori i

Next

/
Oldalképek
Tartalom