Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-25 / 72. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. március 25. Hruscsov franciaországi látogatásának külföldi sajtóvisszhangjából LONDON A szerda esti londoni lapok részletes jelentésekben számoltak be a szovjet kormányfő Párizsba érkezéséről. Az Evening Standard párizsi tudósítója meleg és lelkes fogadtatásról ír. Elmondja, hogy a Hruscsov fogadására összesereglett párizsi lakosok között különösen sok volt a munkás, akik munkaruhában jöttek ki a gyárakból és üzemekből, de sok volt az iskolás gyermek is, akik vörös zászlócskákkal integettek. A Star a következő szavakkal kezdi párizsi jelentését: ..Hruscsov, aki ma Párizsba érkezett, felhívta De Gaulle-t működjenek együtt korunk legnagyobb problémája, a leszerelés megoldásában”. BERLIN A Német Demokratikus köztársaság közvéleménye idvözli Hruscsov franciaországi látogatását, amelytől a nemzetközi feszültség további enyhülését várja. E gondolat jegyében foglalkozik a látogatással a Neues Deutschland, amely csütörtöki vezércikkében rámutat, hogy a 'rancia nép túlnyomó többsége üdvözli Hruscsov látogatását. A francia nép jól tudja, hogy Hruscsov francia- országi tartózkodása a béke ügyének győzelme. A Berliner Zeitung „Szerencsés utat” című cikkében hangsúlyozza, hogy Hruscsov látogatása hasznos lesz a béke szempontjából, tehát az emberiség szempontjából. PÁRIZS (MTI). A francia főváros politikai köreiben nagy érdeklődéssel tekintenek Hruscsov és De Gaulle első bizalmas politikai tanácskozása elé, amelynek színhelye az Elysée-palo- ta, a köztársasági elnök rezidenciája. Ugyanitt zajlott le szerdán este De Gaulle tábornok estebédje és utána az ezerkétszáz személyes fogadás. A megjelentek szerint igen meleg hangulat alakult ki a francia és a szovjet vezető között. A párizsi sajtó, amely oldalakon át ad minden részletre kiterjedő beszámolót a szovjet kormányfőnek, családjának és kíséretének megérkezéséről, párizsi tartózkodása első napjának gazdag programjáról, még nem bocsátkozik találgatásokba a francia-szovjet tárgyalások kimenetele felől. — A lapok megelégednek a két tárgyaló fél eddigi álláspontjának ismertetésével. Hruscsov párizsi fogadtatásának forró hangulatát emeli ki a francia sajtó. Pierre Courtade, az ismert francia közíró, az Humanité hasábjain arról ír, hogy Hrus- csovot úgy éljenezte meg Párizs, mint ahogyan régóta senki mást. A százezrek Hruscsov személyében a Szovjetuniót, a békét, a népek barátságát és a leszerelést éljenezték. De Gaulle tábornok a repülőtéren kifejezte: mit éreznek a franciák amikor Hruscsovot köszöntik. A tábornok így kezdte: Elnök úr! Végre itt van, biztosíthatom, hogy nagyon örülünk érkezésének.” Hruscsov válaszában megütötte annak a párbeszédnek az alaphangját, amelynek során nagyon kevés időt vesztegetnek majd el az általánosságokra. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke első beszédében már bizonyos fajta programot terjesztett elő a csütörtökön kezdődő tárgyalásokra: francia-szovjet kapcsolatok, leszerelés, német probléma. Az egyszerű franciák ezekben a napokban olyan békepolitikát követelnek, hogy Franciaország és a Szovjetunió megegyezése folytán semmiféle agresszív erő ne jelentkezhessék újra. (MTI) PÁRTCSOPORT-BIZALMIAK clfüzdé őt Mozdonyok sisteregnek, — hosszú kocsisorok kígyóznak a sinen. Körülöttük kormos, alajoskezű emberek szorgosadnak. Ércesen cseng a vas, /illan a hegesztő kék lángja. A munka megszokott zsongása tölti be a Fűtőház egész területét. Ide, az épület végében meghúzódó bádogosműhelybe letompulva jut el a zaj. A mozdonyjavító részleg párttagjainak „találkahelye” ez a viszonylag csendes műhely. Gyakran szót váltanak itt egymással, s azért is betérnek, hogy tanácsot, segítséget kérjenek pártcsoport bizalmijuktól, Kovács Antal elvtárstól. A pártcsoportok tevékenysége, a kommunisták munkája iránt érdeklődtem, ide is ezért vezetett az utam. 0 Kovács elvtárs, hogy megtudta látogatásam célját, az asztalra füzetet tett. Belelapozott. A pártcsoport bizalmiak értekezletén elhangzottak sorakoztak abban. Egyikmásik mondatnál ott a „pipa”, az elintézést nyugtázó írásjel. Az egyik bejegyzés csupán ennyi: Ismertetni a felszabadulási műszak jelentőségét. Hogyan történt ez? Mit tett a pártcsoport? Erre is választ ad a „mindent tudó” kisfüzet. A pártcsoport kezdeményezésére röpgy ülést tartottak, ismertették a mozdonyjavító munkásaival a feladatokat. A dolgozók megértették mi vár rájuk, s megígérték, hogy havi tervük teljesítése mellett április 4-ig egy mozdony futójavítását terven felül elvégzik. A KISZ újítóbrigád is tett felajánlást. 0 Tóvizi Gáspár kocsilakatos, héttagú pártcsoport veze:ő- je. Munkájától szólítottuk el egy rövid beszélgetésre. — Nincs nála papír, de emlékezetből is elsorolja, milyen sürgős tennivalókat tartalmaz jegyzetfüzete. A legfontosabb most, a munkaverseny szélesítése, s annak ismertetése, milyen feltételek teljesítésével nyerhetik el a szocialista brigád címet Palotai József, fiatal pá-'1 >g oda is hozta, meemutatta a papírt, amelyen pontokba szedve sorakoznak a feltételek. Kézről kézre adják, hogy valamennyi dolgozó elolvassa, s eldönthesse: vállalkozhatnak-e annak teljesítésére. Politikai továbbképzés — ez a másik bejegyzés. Erre válaszként Tóvizi elvtárs jegyzetében ez áll: a pártcsoport tagjai kórul hárman ez időszerű kérdései 'tanfolyamán tanulnak. Egy elvtárs, a marxizmus-leninizmus első évfolyamát végzi. Megbízatás, társadalmi munka. Ezeket említi képzeletbeli jegyzetfüzetéből Kocs- máros György elvtárs, a sokat tapasztalt párcsoport bizalmi. Szavaiból érzik; hogy az emberek nevelésében gondolkodásuk, jellemük formálásában hatékony eszköznek tekinti, a megbízatást, — a" pártmunkát. Pártcsoportjának tagjai most is, mint tavaly, munkaidő után segítik tisztává, széppé tenni az épületek környékét. Ez a társadalmi munkájuk. S még a vidékről bejáró dolgozók is részt kérnek abból. A másik lapon nevek sorakoznak: özv. Major Józsefné, Karsai István, Tóth László II., Danaj ka Kálmán, Farkas Sándor, s a többiek, ak>k politikailag is képezik magukat, hogy még eredményesebben munkálkodhassanak a párt politikájának népszerűsítésén. S a pártonkívülieknek is példát mutassanak az önképzésben. 0 Ennyi mindent el iru'tak a bizalmiak jegyzetfüzetei. S nemcsak ennyit. Aki a sorok között is olvas, még többet meg tud. Azt, hogy a Fűtőház kommunistái érzik a felelősséget a tervek teljesítéséért, a több és jobb minőségű munkáért, s többségük élenjár a termelési feladatok megoldásában. A jegyzet kiegészítéseként idézhetem Kónya Imre, Cseh István és mis elvtársak véleményét, melv egyöntetűen azt tanúsítja, hogy egy esztendő óta is sokat javult, elevenebbé vált a fűtőházi pártcsoportok munkája. Barta József elvtárs, az t alapszervezet párttitkára azt i mondta el, hogyan akarják segíteni a bizalmiak felelősségteljes munkáját. Rendszeresítik a tapasztalatcserét, hogy a bizalmiak egymástól is tanuljanak. A tervteljesítést, a termelési feladatokat negyedévenként a pártbizalmiak és szakszervezeti akti- vák közös értekezletén vitatják meg. Tervszerűbb munkára serkentik a párt csoportokat, hogy még hatékonyabb reszesei legyenek a feladatok megoldásának. Nagv Katalin V éges az emberi emlékezet. Könnyen felejtünk s néha még a csúnya is megszépül, mert az idő a sebeket is előbb-utóbb begyógyítja, a rossz emlékeket is megszépíti. Néhányan talán még a régi emberek közül sem emlékeznek arra, amire Tüdős Imre emlékszik, hogyan is kezdődött, miként zajlottak a kunsági város, Karcag első szabad napjai, hetei, hónapjai. Egy maréknyi ez a történelemből. Rövid, vázlatos, néhány skicc egy később megfestett kép vásznáról. — Hol is kezdjem — töpreng Tüdős Imre, a ma már beteges, kicsit sápadt arcú, de fáradhatatlan harcos. — Talán messzebbről indulok mint 1945. Azokból az időkből, amikor 1930 őszén megalakult nálunk az SZDP s ezen belül a kommunisták maroknyi titkos sejtje. Nehéz volt a munka. A túlsúlyban agrárproletárokból alakult sejt hol mint espe- rantó tanfolyam, hol mint építőmunkások énekkara, vagy éppenséggel természet- barátok köreként működött. Mégis jelentős fegyvertényeket vallhatnak magukénak. Ezerkilencszázharminchá- romban talán éppen ezekben a napokban 3 ezer ember tüntetett Karcagon. „Munkát, kenyeret” — harsogott a követelő szó és csörrent, — csattant a kardlap. Sokat kiutasítottak, Tüdős Imrét pedig tizennégy társával „állam és társadalom elleni fel- forgatás vétségéért” bíróság elé állították. Bízzunk bennük Ha ifjúsági mozgalmunk közelmúltját vizsgáljuk, mindenekelőtt megállapíthatjuk: Az utóbbi néhány év alatt sok addig hihetetlennek tűnő tettet kaptak szárnyra a hírek. Különösen szembetűnő a falusi fiatalok magatartásában, gondolkodásában, tettében történt változás. Nagyon sokan megértették, felismerték azt az óriási munkát, amelyből a falu arca megváltoztatása során reájuk is sok hárul. A KISZ szervezetek biztatására felismerték, s részt is vállaltak abból. Különösen pártunk 1959. március 6-i határozata alapján bontakozott ki megyénk fiataljainak tettrekészsége. Akkor, amikor a termelőszövetkezetek szervezésében elért sikerek biztatást, a megalakult szövetkezetek pedig korlátlan lehetőséget teremtettek a fiatalos hév, erő kibontakoztatására. Pártunk VII. kongresszusa pedig további útmutatásokat, ösztönzést nyújtott ehhez. Felnövő nemzedékünk akaratáról, az őket jellemző lendületről tanúskodnak a számok. Többek között az, hogy tavaly a száz ifjúsági kukoricatermesztő munkacsapatba közel ezerkétszáz fiatal csaknem ugyanannyi hold földön dolgozott. Az eredmény: több helyen, ahol addig gyenge volt a kukoricatermesztés átlagos eredménye, ott is értek el 30—35, sőt 47 mázsás átlagtermést is. Munkájukra vall, hogy az országos versenyben megyénkből két munkacsapat ért el első, ugyancsak két munkacsapat második helyezést. A silózási versenyben <— amely nagyon fontos előfeltétele az állatállomány növekedésének — nyolcszáz fiatal, 3 ezer kát. hold földet művelt. A vállalt 80 ezer helyett 120 ezer köbméter takarmányt silóztak be. És nemcsak ezt csinálták. Munkájuk sokirányú, változatos volt. Tizenhét gazdasági épületet társadalmi munkával építettek fel. Közben baromfitenyésztői tanfolyamokat szerveztek. Ugyanakkor nem fogytak ki a jókedvet, derűs hangulatot fokozó kultúrműsorok, sportprogramok, különböző találkozók szervezéséből sem. Az elért eredmények hűen tükrözik fiatalságunk akaraterejét, alkotási vágyát. Tett- rekészségük a szervezeten kívüli fiatalok tetszését, rokon- szenvét is megnyerte, a kisze- sek működése egyetértésükkel találkozott. Ezt mutatja az a 98 új alapszervezet, amelyet tavaly a termelőszö- vetkezétekben hozott létre közel három és félezer fiatal. Eddigi sikereink fiataljainkat újabb tettekre biztatták. A megyei pártértekezlet és az MSZMP VII. kongresz- szusa után újabb tettekre vállalkoztak. Eddig nyolcvanhét ifjúsági munkacsapat vállalta merészen azt, hogy közel 4 ezer hold földön 30 mázsa kukorica átlagtermést ér el. Hetvenkét brigád silózásra, mások silógödrök ásására vállalkoztak. Több mint száz leány KISZ megbízatással dolgozik a baromfitenyésztésben. Mások régi tanyákat bontanak, építenek, hogy okosan gazdálkodjanak a közös vagyonnal. A jászberényi járásban 12, egyenként ezer férőhelyes baromfiól felépítését vállalták, a tiszafüredi járásban is hasonlóan segítik a közös gazdaságok mielőbbi kialakítását. Sokan a tejtermelési versenyhez csatlakoztak, fásítanak. A versenyeken kívül a mező- gazdasági kampánymunkában nem kevesebb, mint húszezren vettek részt tavaly ősszel. Kell-e még több példa arra, mennyire lelkesen, szorgalmasan dolgoznak fiataljaink. Mert ha kell százennyi kerül. De hisz aki körülnéz, maga is észreveheti. Mégis szólni kell az árnyoldalakról is. Szólni, mert némely községi és tsz-vezető csak legyint, ha a fiatalok Genf (MTI) A nemzetközi tengerjogi értekezlet szerdai ülésén Mecmettin Tuncel, a török küldöttség vezetője javasolta, hogy a tengerparti államok kizárólagos jogkört gyakorolhassanak a parttól számított 12 mérföldes halászati övezetben. Mint a Reuter jelenti, Tuncel hangsúdolgáról van szó. Gondolkodásukban ott rekedt az az évekkel ezelőtti téves nézet, hogy a fiatalokban nem lehet megbízni, hogy azokra nem lehet komolyan számítani. Még olyan nagy szövetkezetben is, mint a karcagi Lenin Tsz, ahol több mint kétszázhúsz fiatal tag van, többen mondják: „nem lehet megbízni a fiatalokban”. És ha ki nem mondják így kereken, akkor is sokan így tartják. Mi mást fejezne ki az, hogy egyik-másik helyen, egyetlen, összejövetelekre alkalmas helyiségért, máshol társasjátékért vagy hasonló apróságért is hiába kunyerál- nak a fiatalok. Nem általános az ilyen félvállról kezelés, szerencsére egyáltalán nem. Sok helyen értékelik s elismerik már a sokezemyi fiatal lelkesedésében, hevességében rejtőző erőt. Az említett eredmények is csak úgy születhettek meg, hogy az ifjak lendületét összekötötték a pártszervezetek, községi tanácsok szervező erejével. Legtöbb helyen nagyon komolyan veszik kezdeményezéseiket és hozzásegítik őket, azok megvalósításához. Nem kény- telenségből foglalkoznak velük, hanem nagyon is szívesen, mert tudják, a segítségükre szánt idő és erő bőségesen gyümölcsözik. Szorgos munkák, nagy tervek végrehajtása előtt állunk, olyanok előtt, ahol minden kézre, a legkisebb erőre is szükség van. Sok múlik hát azon, hogy segítjük, engedjük kibontakozni a sokezern/i fiatal lelkesedését. Éreztetjük e velük, hogy számítunk rájuk, bizunk bennük. Mert a feléjük sugárzott bizalom, megértés újabb erőket kölcsönöz karjuknak, újabb lelkesedést fiatal szívüknek. Borsi Eszter lyozta. hogy országa az 1958. évi tengerjogi értekezleten ugyan a hárommérföldes területi övezet mellett foglalt állást, de azóta sok állam jelentette be azt a kívánságát, hogy terjesszék ki ezt az övezetet, úgy hogy most Törökország is a 12 mérföldes övezet mellett száll síkra. (MTI) Törökország is a 12 mérföldes halászati övezet mellett foglalt állást ÍGYL KEZDŐDÖTT... M ajd jött a háború, a világtörténelem legigazságtalanabb hódító szándékú háborúja. Karcagra is bevonultak a németek, — gettó, fogolytábor, rémület. A kunmadarasi repülőtéren s a kozbirtokossági téglagyárban szovjet hadifoglyok/ Pihenhettek-e ebben az időben a harcosok? Nem pihentek. Dacolva mindennel lioz- zákezdtek a hadifoglyok megszöktetéséhez. Hetet sikerült kihozni a drótsövények mögül, rejtegették őket s közben bizakodva nézegettek, Bucsa és Füzesgyarmat felé. Arra már dörögtek a .fegyverek s egyre élesebben hallatszott a gépfegyverropogás. Már Bucsatelepnél csatároz- tak, s egy borongós őszi éjjelen, talán még az eső Is esett, megjelentek az első szovjet katonák. A Széchenyi sugárútnál i(ma Vöröshadsereg útja) foglaltak tüzelőállást. Hétfőn — még a napra is emlékszik Tüdős Imre, a délutáni órákban a tiszafüredi út felől német egységek támadták Karcagot. Belőtték a várost s még aznap légitámadást is intéztek ellene. A szovjet csapatok — bizonyára kímélni akarták Karcagot — a vasútállomás felé húzódtak s egy nagy csapással elvágták a kunhegyesi utat. A fasiszta csapatok előtt csak egy. a tiszafüredi út maradt nyitva. 1^ ét napos harc után el- hallgattak a fegyverek S ahogy csitult zajuk, úgy tért vissza az élet a városba. Lassan, lépésről-lépésre jöttek elő a házakból, a hevenyészve ásott bunkerekből az emberek. S vajon kik lehettek az elsők? Azok, akik már a harmincas években letartóztatást, börtönt szenvedtek ezért a napért, Tüdős Imre, Lakatos István, Németh Lajos és a többi a legbátrabbak közül. Tennivaló száz és ezer, — Számontartani a város lakosságát, megszervezni a munkaügyi bizottságot, közellátást teremteni. Bizony, ha azokra az időkre visszagondolunk bármelyik szinte megoldhatatlannak látszik. A város élére polgármesternek a felszínen maradásra törekvő di-. Dózsa Balázs, az egyetlen otthonmaradt köz- tisztviselő került. A harc pedig újra kezdődött. A kommunisták még félig illegalitásban, félhivatalosan legálisan a Nemzeti Bizottságban és mindenütt 'tevékenykedtek azért, hogy a város lakosai, amikor dolgoztak megkapják naponta a 8 kiló búzát, tíz kiló fát és két pengőt. Bontakozott kifelé az élet. Számbavették az elhagyott földeket. Szántsál, vessél — adták ki a jelszót s mikorra a földosztásról szóló rendelet megjelent, Karcagon már vetettek. Tüdős Imre akkor már a Kommunista Párt titkáraként tevékenykedett. Nyugtalanul figyelte a közellátást több harcostársával. Furcsa dolgok történtek ott. A pártközi megállapodások értelmében a közellátást a Kisgazda Párt vette a kezébe. Küldött is embert oda, de valami hamar levitézlett. Pénz ragadt a kezéhez, közpénz ugyanúgy az őt köVető társának is. S végül tarthatatlanná vált a helyzet. A kommunisták rengeteg tennivalójuk mellé még ezt is magukra vállalták. Küldöttük, Lakatos István derekasan meg is állta a helyét. A ztán gyorsabban pereg- tek az események. Osztották a földet, a nagy karcagi határban, hasogatták a kulákbirtokokat. Jött április 4. Az ország területéről kitakarodtak az utolsó fasiszta egységek is. Ünnepség. Az összes szövetséges hatalmak zászlajai lengtek az ünnepség dísztribünén. A sebek pedig hegedtek, egyre inkább hegedtek. Ha lassan is, de egyre inkább magáratalált a város lakossága. A dolgozók, az agrárproletárok megizlelték a szabadságot. De az ellenség sem tétlenkedett. Támadni kezdtek. Szentannaá Sándor kormányfőtanácsos ügyvédjével, dr. Kertész Sándorral a földjét akarta visszaperelni. Uj harc kezdődött. Több. mint 4 ezer ember harsogta Karcag utcáin: „Földet vissza nem adunk, inkább jogászt akasztunk.” Ez azonban új életünk ébredésének már egy másik szakasza. Másik maréknyi abból a történelemből, amit a felszabadulás napjától írnak Karcagon. e- nagy —
