Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

19(50. február 14. SZOLNOK MEG TB NlPLAT 3 B—^----------------------------------------------------------— Beruházásunk tapasztalataiból Ú Tagjelöltek nevelése Túrkevén Gazdasági életünk fellen­dítése szempontjából igen jelentős, hogy mennyi össze­get fordítunk beruházásra, s az erre a célra szánt össze­geket miként használjuk fel. Megyénkben ebben a vo­natkozásban is jelentős fej­lődés volt a múlt évben. Sok millióval emelkedett a beru­házások finanszírozására biz-, tosított összeg. Örvendetes, hogy a korábbi évek gyakor­latával szemben jelentős mértékben tért hódított az a helyes szemlélet: minél ke­vesebbet költsünk építkezé­sekre, s minél többet gépek­re. különböző berendezések­re, egyszóval használjuk ki jobban meglévő épületein­ket. 1958-ban például a gé­pekre fordított összeg nem érte el az építkezési kiadá­sok szintjét A múlt évben már belföldi és importgépek­re tárca szinten szintén 148 millióval többel költöttek, — mint építésre. Korántsem ilyen kedvező a helyzet a keretek felhasz­nálásánál, 1959-ben a me­gye számára előirányzott, 727 millió forintot kitevő összegből csak 675 millió került felhasználásra. Minek tudható ez be? El­sősorban annak, hogy a nagyarányú és halasztást nem tűrő tsz építkezések elvon­ták az erő jelentős részét az ipari és egyéb létesítmé­nyektől. A Tiszamenti Vegyi­művek intenzifikálására és szuperfoszfát-üzemének épí­tésére a múlt évben biztosí­tott 13 millióból mindössze nyolc millió körül használ lak fel, részben a zsaluzó­deszka hiánya miatt, rész­ben pedig azért, mert a ki­vitelező vállalat felsőbb szer­ve a tsz építkezések érdeké­ben többmillió forinttal csök­kentette a Vegyiműveknél kijelölt munkát. Mivel az építési igények csökkenésével a közeljövő­ben sem számolhatunk, in­kább növekedésük várha'o — sürgős feladattá vált a ki­vitelező vállalatok fejleszté­se, gépparkjuknak a lehető­séghez mért gyarapítása, s az új munkamódszerek beve­zetése. A múlt évi tapaszta­latból is azt láthatjuk: hiába teljesítik túl tervüket szá­mottevő mértékben, a jelen­legi helyzeten változtatni kell. Remélhető, hogy a kö­zépblokkos építkezésre való áttérés gyorsítja a munkát, csökkenti a kapkodást, s elő­segíti, hogy a minőségi mun­kára is nagyobb gondot for­dítsanak. A múlt év még azt mutatja, hogy a munka meny- nyiségének nagymérvű növe­kedése koránt sem áll arány­ban a minőség javulásával. Mindebből arra következ­tetünk, hogy ha építési jel­legű beruházásaink üzem- behelyezését gyorsítani akarjuk — márpedig az el­engedhetetlen követel­mény — hatékonyabbá kell tennünk a kivitelező válla­latok munkáját Gépi beruházásunk kedve­zőbben alakult, a múlt évben több, mint 330 millió forint értékű import és hazai gyárt­mányú géppel gazdagodott megyénk. Az igazsághoz tar­tozik azonban az is, hogy 14 millió forintot még elkölt- hettünk volna erre a célra. A különböző gépek és berende­zések vásárlásánál azonban nem olyan egyszerű a hely­zet. Hosszú időt vesz igény­be — különösen egyedi cél­gépeknél — a grvártás. Ezért vetődik fél. hogy üzemeink fejlesztésénél előbbrelátónak kellene lenni esetenként, — nemcsak az égető napi prob­lémákkal, hanem távlati mű­szaki fejlesztési tervekkel is behatóbban kellene foglal­kozni, a felettes szervekké! egyetértésben — legalábbis főbb vonalaiban — több év­re elkészíteni azokat. Ma még ez a gyakorlat nem ho­nosodott meg üzemeinkben, esetenként sokat problémá- zunk még az éves műszaki intézkedések kimunkálásánál is. De nemcsak a keretfelhasz­nálással van probléma. Az még nem minden, hogyha el- köitjük a rendelkezésre álló összeget. Arra kel! töreked­nünk, hogy korszerű, a mai kor követelményeinek meg­felelő, nagytermelékenységű gépeket szerezzünk be. Leg­inkább a célgépek ilyenek. Megyénkben azonban még­is viszolyognak tőlük, in­kább az univerzális gépeket veszik, mondván: azokat több mindenre fel lehet használ­ni. De hogy mennyivel Jrá- gábban és lasabban termel­nek ezekkel, azt már nem veszik számításba. Már pe- :’ig — mondani sem kell —, ez sem utolsó szempont. Előfordul az is — a múlt évben a Járműjavítóban ta­láltunk erre példát, — hogy alapos megfontolás, kellő számvetés nélkül vesznek gé­peket, s azokat alig használ­ják, vagy egyáltalán nem üzemeltetik. Károsan hat a többmillió forint értékű gé­pek néhány kiegészítő beren­dezés vagy műszer hiányá­ban való kényszerű pihente­tése. Ilyen helyzet állt elő a muH évben a Törökszent­miklósi Gépgyárban. A beruházásokat Irányító felsőbb szerveknek is job­ban meg kellene ezért szervezni munkájukat, gon­doskodni arról, hogy min­den fontosabb géphez mel­lékeljék az üzeme'tetéshez nélkülözhetetlen felszere­léseket. A beruházások alakulását elemezve kitűnik, hogy még mindig nagyon sok a befeje­zetlen állomány. Éppen ez­ért jobban kellene koncent­rálni a rendelkezésünkre ál­ló erőket. Az idén országos szinten egyharmadával kell csökkenteni a befejezetlen állományt. — így megyénk­ben is. Ezért idejében, már most e célt szem előtt tart­va szervezzük a munkát, ne kapkodjunk ezer félé, de amibe belekezdünk, azzal végezzünk gyorsan, s jóL Elsősorban a fontosabb be­ruházásokat kellene mun­kánk középpontjába helyez­ni. A múlt évben kevés olyan kiemelt beruházás volt, mint a szolnoki Tisz' - híd, ahol jelentős túlteljesí­tés volt, inkább lemaradás­ról, áthúzódásról számolha­tunk be. A Törökszentmik­lósi Baromfifeldolgozó v al- lalat rekonstrukciójánál pél­dául 1.5 millió, a szolnoki ipari tanuló intézetnél 500 ezer forint áthúzódás van. Mindez nagyon is indokolja a koncentráltabb munkát. S végül: a tervezőirodáktól is intenzívebb erőfeszítést várnak a beruházók. A Tisza Bútorgyár ipari épületét pél­dául az el képzettnél egy év­vel később adhatják át a ké­sei tervszolgáltatás miatt. Sokrétű, s nagy figyelmet igénylő feladatot kell. tehát megoldanunk, ha az 1960-ra engedélyezett beruházási ke­reteket teljesen, s eredménye­sen akarjuk használni, * — EGYELŐRE A HIBÁK­RÓL beszélek — mondotta Kovács elvtárs. — Á Martfűi Tisza Cipőgyár gumikonfek­ció üzemében a csinka-lakko- zó műhelyben nincs levegő utánpótlás. Viszont benzines higitású lakkal dolgoznak, ami a nagy elpárolgás miatt tűz és robbanásveszélyes. A l^everő és kihúzó műhely minden dolgozójának kellene biztosítani a csökkentett, 7 órás munkaidőt Béralapta­karékossági okokból ne ve­szélyeztessék a gyár vezetői ezeknek a dolgozóknak az egészségét A Karcagi Örlőüzem veze­tőinek is le kellene már szok­ni arról a helytelen gyakor­latról, miszerint csak a bale­set után javítják ki a mun­kavédelmi hiányosságokat s akkor is részlegesen. Ha nem hanyagolják el a dolgot, nincs baleset mint ahogy ezt pél­dázza a megye többi malma PÁRTSZERVEZETEINK erősödésének egyik feltétem le a tagjelöltekkel való gon­dos törődés. Különösen fon­tos ez nemrég alakult terme- i ős zövetkezetem kben, ahol ezernyi féle feladatban kell gyorsan és rugalmasan el­igazodni elvtársainknak. A túrtkevei pártbizottság és az ottani alapszervezetek gya­korlata sok hasznos tapaszta­lattal szolgál enre nézve. Mindjárt a felvétel után arra gondolnak először: a tagjelöltek megtudják, milyen feladatokat ró rájuk a tag­jelöltség. Ezért már a felvé­telnél megbeszélik velük, hogy milyen megbízatásokat vállalnak, miben tudnak leg­hamarabb eredményt felmu­tatni. így aztán a tagjelöltek úgy indulnak további útjuk­ra, hogy tisztázódik előttük: A kapott megbízatás teljesí­tésén fogják majd lemérni alkalmasságát, következetes­ségét, állhatatosságát. Az alapszesvezietek vezetőségei aztán a párt csoport bizalmi­akra bízzák, hogy segítsék annak megvalósítását, s ké­sőbb új megbízatásokat adja­nak a tagjelölteknek. Az egyik legfontosabb do­log, hogy a párt kezdő ka­tonái ismerjék a szervezeti sza­bályzatot, mert bármilyen jó­zési Vállalat. Egészségtelen, szűk, háromszemélyes irodá­ban például tizenketten szo­rongnak. Itt még az előbbi­eknél is hathatósabb intézke­déseket vár a szakszervezet — s természetesen a dolgozók is — az illetékesektől. — Vannak azért örvende­tes tények, s ezek vannak többségben — mondotta Ko­vács elvtárs. — Csak néhá­nyat sorolok fel. Itt van pél­dául a Vízügyi Igazgatóság központi javítóműhelye, amelynek munkavédelmi el­látottsága kifogástalan, s pél­da lehet az egész megyében. A jászberényi Asztalosipari Vállalatnál is mindent meg­tesznek a vezetők a balesetek elkerülésére. A szolnoki Do­hányfermentálóban az utóbbi időben lényegesen javult a helyzet. indulat, tettrekészség ferde irányba csúszhat, ha nem tö­rődnek azzal, hogy ezeknek vezérfonaluk legyen. S a tag- jelöltségi idő elég is arra. hogy a szabályzatot fejeze­tenként megbeszéljék, tanul­mányozzák. Ez azonban még mindig csak egy része a do­lognak, hisz a mindennapi dolgok során ennél is több kérdésben kell tudni eliga­zodni az elvtársaknak. A városi pártbizottság ezért összeállított egy hét előadás­ból álló sorozatot, amelyek­re a város 9 alapszervezeté­nek minden tagjelöltjét meg­hívják. A sorozatból 2 elő­adást tartottak már ezévben. A legközelebbit a pártmeg- bizatások szerepéről és je­lentőségéről tartják, majd a termelés pártellenőirzéséről, annak jelentőségéről tájékoz­tatják a belépőket. Szó lesz még több hasonló fontos kér­désről, amelyek segítik a kezdő elvtársakat a párt- ügyekben való éligaizodás- bam. Az alapszervezetek is ta­lálnak módot, hogy a tagje­löltekkel legalább kóthavon- ként tanácskozhassanak mun­kájukról, magatartásukról, ugyanakkor nagy figyelem­mel hallgatják meg vélemé­nyüket a különböző politi­1950 óta foglalkozik a szak- szervezet a munkavédelem kérdéseivel. 1960 tehát jubi­leumi év... — Igen, az — mondja Ko­vács József. — Májusra ter­vezzük az Országos Munka- védelmi Hónapot. — Mit vár 1960-ban a me­gye üzemeinek vezetőitől a munkavédelemben? — Azoktól, akiket illet, a munkavédelemről alkotott szemlélet megvalósítását, azt. hogy ne tartsák másod­harmadrendű kérdésnek ezt a feladatot. Továbbá, hogy si­kerrel zárulnak a következő munkavédelmi tanfolyamok. Remélem azt is, hogy nem tartják aggályoskodó, szemé­lyeskedő figyelmeztetéseknek egyes ipari vezetők a mun­kavédelmi aktívák észrevéte­leit. Mert nekik is oroszlán- részük van abban, hogy a dolgozók ma már a legkisebb baleset nélkül, egészségüket megvédve végezhetik mun­kájukat üzemeinkben. Hi­szen a vállalatvezetők, igaz­gatók egyszemélyi felelőssége erre is kiterjed... — mon­dotta a tanulságos beszélge­tés végén Kovács József mun­kavédelmi felügyelő. kai. vagy gazdasági kérdé­sekről. így mire letelik a tagjelölt­ségi idő, már sok mindenben tájékozottak, önálló gyakor­latot is szereznek. Persze, előfordul, hogy nem minden­kinek sikerül jelesre vizs­gáznia, a tagjelöltségi idő alatt. Azokkal igen szigorú­an járnak el. A Táncsics Tsz- nek két gépkocsivezetője minden kifogásrtalan munká­ja mellett az italozásról nem tudott lemondani. Ezért a pártszervezett úgy döntött, hogy jelöltidejüket meghosz- szabbítja. Ezzel adtak nekik módot arra, hogy akaratukat összeszedve kijavítsák hibái­kat A TAGFELVÉTELT való­ban olyan nagy eseményként szervezik, amilyen nagy ese­mény az valójában egy-egy ember életében. Ezért ünne­pélyessé teszik. Külsőségei­ben is és úgy is, hogy a tag­gyűlés %gyik legfőbb napi­rendjének tartják. Ha az alapszervezet döntött, s a tagsági felvétel a városi pártbizottsághoz kerül, ott a végrehajtó bizottság hagyja azt jóvái. De nem úgy a papí­rok alapján, hanem az új ta­got is meghívják. Azért is, hogy megismerjék kivel, mi­lyen emberrel, milyen erők­kel gyarapodik a párt Ha a felvételt a vb. elfo­gadja, továbbra is gondosko­dik arról, hogy az új tag ne maradjon magára, továbbra is érezze . hivatottságának nagyságát Az alapszervezet­tel egyetértésben továbbra is pártmunkával bízzák meg. Sőt néha a VB külön felada­tot is ad az újonnan felvett elvtársaknak. Dr. Ábrahám Sándor, városi főorvost pél­dául azzal bízták meg, hogy segítse a Vöröskeresztet az állomások megszervezésében, s hogy az Egészségügyi Szak- szervezetben tevékenykedjen. Az elvtárs a megbízatást szívesen vállalta. Luka Fe­rencnek, a Táncsics Tsz tagjának pedig azt adták fel­adatául, hogy a szövetkezet KISZ-en kívüli fiataljaiból erősítse, gyarapítsa a KÍSZ tagok táborát. A NEVELÉS SORÄN nem­csak az előadásoknak, ta­nácskozásoknak szánnak fon­tos szerepet a túrkevei elv­társak. hanem az ajánlóknak is. Azok is ott vannak, ha esetleg a tagjelöltségi idő meghosszabbításáról vagy hasonlóról van szó. Sőt. ve­lük is megbeszélik, milyen megbízatást kaptak a tagje löltek, vagy az új tagok, s az ajánlók is segítik annak végrehajtásában. Az újonnan alakult tsz-ek pártszervezeteinek ajánlottuk a túrkevei elvtársak mód­szereit. de nemcsak ott, min­den pártszervezetben haszno­síthatnák belőle. Borsi Eszter S. B. f Hol tartunh AZ ÜZEMI MUNKAVÉDELEMMEL? Sokszor leírtuk már, mert így igaz: a felszabadulás után a tőkésektől olyan gyárakat, üzemeket vettünk álla­mi tulajdonba, melyek munka és egészségügyi szempont­ból rendkívül elmaradottak voltak. Az 1945 utáni években még sokáig érezhető volt a kapitalisták bűne, sokáig tar­tott, amíg valamelyest pótoltuk a lemaradást. Vannak azonban még most is problémák, amiket szí­vós munkával, sokszor jóindulattal, de leginkább alapo­sabb hozzáértéssel — kijavíthatunk. Erről beszélgettünk Kovács József elvtárssal, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőjével. FARSANGI HANGULATBAN is. A SZOLNOKI PAPÍR­GYÁRBAN szintén érdemes lenne kijavítani a szabályta­lan tolóajtót s pótolni a kor­látot, a láblécet a felső jár­dáknál. Már a türelmi határ­idő is lejárt, amint annak idején — az I-es számú papír­gép rekonstrukciós munkái miatt — indokoltnak tartot­tunk megadni. Munkavédelemben egyik legrosszabb helyen a Szolnoki Cukorgyár áll. Tavaly össze­sen négy üzemi vizsgálatot tartottak itt a szakszervezetek munkavédelmi felügyelői és összesen 69 hiányosságot je­gyeztek fel. Itt is a magas járdák védőkorlátja, s a láb- léc hiányzik. Ezenkívül a védőrács .kilépője mellé csat­lakoztatták a magasfeszültsé­get. A vészkijáratnál nem­csak a megjelölést „felej­tették el”, hanem egyszerűen eltorlaszolták a vészkijáratot. És így tovább. A CUKORGYÁRBÓL azt jelentették a szakszervezet­nek: kijavítottuk az észlelt I munkavédelmi hiányosságo- | kát,.. Hosszú évek óta lebontás­ra ítélt épületben dolgozik ■ Szolnok megyei Temetke­Kilencszáz munkaóra — szabadidőből Sokat beszélünk a mi ifjúságunkról. Jót is, rosszat is, ahogyan tapasztaljuk. A mérleg jó oldalához adjuk most hozzá a Gépipari Technikum Diákotthona lelkes KISZ ak­tívájának szép példáját. Technikumi műhelycsar­nok. délután három óra. A tágas csarnokban ujonnan- festett tisztaságtól ragyogó esztergák, fúrógépek és más masinák szépen rendezett so­rokban. A hátsó gépsornál hatan, nyolcán dolgoznak. Vékonydongájú, de kemény­kötésű legénykék a nagy szakmunkásokat utánozva, hátracsapott sapkában, vigan fütyörészve. Egy hosszú asztalon szer­számok. Kalapácsok, hideg­vágók, kézi fűrészek és fúrók katonás sorrendben. És mi­lyen szerszámok! Ragyognak a friss festéstől, gondos csi­szolástól. Nemcsak praktiku­sak, szépek is. Az egyik fiú most eljön a munkapadtól, odalép az asz­talhoz és a többi mellé tesz egy hidegvágót. Elégedett mosollyal nézi művét, majd visszatér a pádhoz, hogy újabb munkadarabot fogjon Néhány hónappal ezelőtt kezdődött. A Gépipari Tech­nikum KISZ aktívája gyűlést tartott. Hogy kié volt az ötlet nem lehet bizonyosan tudni, de megszületett és a fiúk lel­kesen felkarolták. Meg vol­tak győződve a politechnikai oktatás fontosságáról, hiszen ki ne látná ennek az előnye­it, ha nem ők, az ifjú techni­kusjelöltek? Nos ha így van. segítsünk a megye többi fiú­diákotthonának. készítsünk I számukra olyan kéziszer­számkészletet. amellyel meg­oldhatják az egyszerű szere­lési, összeállítási munkálato­kat. A gondolatot tett követ­te. ötvenhat fiatal iratkozott fel a sebtében összeállított listára. A megye üzemeitől kértek nyersanyagot. Kaptak is annyit, hogy egy részét kö­szönettel vissza is kellett utasítaniuk. Megindulhatott a munka Szabadidejükben dolgoztak, pedig ezt ebben az iskolatí­pusban eléggé szűkén mérik. Eddig kilencszáz munkaóra fekszik a tizennégyféle szer­számból álló készletekben. Ez bizony tizenhat munkaóra fejenként és mire elkészül­nek az ízléses ládikók, meg­lesz a húsz. Szép ez? — na­gyon szép. És emellett szor­galmasan tanulnak. A diák­otthon félévi átlaga kéttized­del, ezenbelül a KISZ aktí­váé, háromtizeddel volt na­gyobb, mint az egész iskoláé. Jó, szilárd közösség ez. Papp Mihály KISZ titkár, Szalai József igazgató dere­kasan kiveszi a részét az em­berré formálásból. Aztán La- • ci bácsi a technikustanár, aki önként minden szabadidejét a műhelyben tölti, hogy fel­ügyeljen és segítsen a sok ne­bulónak. Egyelőre még szorgos mun­ka folyik. Készülnek a ládák, hogy tizennyolcadikán lete- hessék ajándékukat a diák­otthon igazgatók értekezletén az ifjú kiszesek. Jó munkát végeztek. Még műsort is ad­nak a szerszámkészletek mel­lé. Kis összejövetelükre fo­gadják ezt az írást ünnepi beszéd helyett. hernádi —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom