Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. február 14. A béke útvonalán... Nyikita Szergejevics Hrus­csov ismét úton van. Kedden még Moszkvában tárgyalt olasz vendégével, Gronchi államelnökkel, csütörtökre virradó hajnalon már a Hi­malája fölött röpítette gépe, hogy ázsiai kőrútjának első állomásán, az indiai főváros­ban, Nehru miniszterelnök­kel találkozzék. A magasrangú olasz ven­dég a NATO katonai tömb­rendszerének egyik fontos hatalmát képviselte Moszk­vában. A szovjet kormányfő mostani körútja pedig olyan ázsiai országokba vezet el — Indiába, Indonéziába, Bur­mába és Afganisztánba — amelyek elkötelezték és tart­ják is magukat a „Pancsa Si- la”-hoz — a békés együttélés öt elvéhez. A szovjet minisz­terelnök múlt heti tárgyaló partnerei tehát lényegesen el­térő külpolitikai irányvona­lat képviselnek. Mégis ennek a két, jellegében egymástól erősen különböző találkozó­nak ugyanaz a gondolata volt az alapeszméje: az a felis­merés, hogy az emberiség­nek, a két társadalmi rend­szernek nincs más útja, mint a békés együttélés. A Szovjetunió világjáró békenagykövete ezúttal má­sodszor lép India földjére. Azóta, hogy — alig több mint négy éve — első Ízben ott járt, nagyot változott a világ. Akkoriban a NATO-hatal- mak vezetői keserű szavak­kal támadták Nehrut, és min­denképpen „óvták” a békés együttélés „szovjet csapdájá­tól”. Ma pedig? Nos Nehru miniszterelnök — és még sok ázsiai és afrikai vezető sze­mélyiség — fényesen igazol­va látja, az aktív, békés együttműködésre törekvés külpolitikáját. f Manapság már a vezető NATO-hatalmak kormányai­tól is egyre több meghívás érkezik Hruscsov címére, vagy éppenséggel ezeknek az országoknak vezetői maguk keresik fel a szovjet minisz­terelnököt a Kreml-beli dol­gozószobájában. A két indiai látogatás között eltelt négyéves idő­szakban a szovjet diplomácia sikerrel ostromolta meg és vette be a hidegháborús erők fő ellenállási vonalát. Ebben a sikerben nagy szerepet ját­szik az új diplomáciai stí­lus — a felelős államférfiak személyes kapcsolatainak megteremtése — amelyet a szovjet kormány vezetett be a világpolitikába. Ennek a diplomáciai frontáttörésnek a legfőbb tényezője természe­tesen az volt hogy a szocia­lista világ hatalmának párat­lan arányú és iramú megnö­vekedése ellenállhatatlan erőt kölcsönzött a békés együttélés eszméjének. E gondolat térhódításához nagymértékben hozzájárul­tak a Szovjetunió „kozmikus követeinek” világűrutazásai is, amelyek a hidegháború legmakacsabb híveivel is megérttették, hogy a szocia­lista világban működő társa­dalmi, politikai és gazdasági tényezők végső soron katonai tekintetben is a szocializmus javára billentették át a nemzetközi erőviszonyok mérlegét. Az észszerűség, a világ új erőviszonyainak józan felmé­rése a tárgyaló asztal mellé parancsolja még azokat is, akik tegnap, vagy tegnapelőtt „vörös mákonynak” minősí­tették a békés együttélés gon­dolatát. Az értelem felülke- rekedésének félreérthetetlen jelei ma már a kapitalizmus fellegváraiban is megnyilat­koznak. Mind többen kényte­lenek rádöbbenni: korunk­nak, az atom- és rakétafegy­verek korának megmásítha­tatlan parancsa, hogy a fele­lős államférfiak megtalálják végre a közös nyelvet. Mind többen megértik, hogy a szo­cializmus és kapitalizmus tör­ténelmi vitájának eldöntését nem szabad a fegyverek ere­jére bízni. Ez a gondolat — ha nem is egykönnyen és egyértelműen — immár a hi­vatalos politika rangjára emelkedett Londonban, Washingtonban s talán Pá­rizsban és Rómában is. Első indiai látogatása óta a szovjet kormányfő három világrészt utazott be: mint­egy százhatvanezer kilomé­tert hagyott maga mögött, az egyenlítő hosszának négysze­resét! Négy év folyamán 16 ország népét és vezetőjét ke­reste fel, hogy személyesen is kinyilvánítsa előttük a szov­jet nép törhetetlen békeaka­ratát és együttműködési készségét. A szovjet diplomácia pá­ratlan kezdeményező készsé­ge és lendülete, valósággal magával sodorja a nyugati világ vezetőit is. Nem lehet véletlen­nek tekinteni, hogy ezekben az években a vezető kapitalista hatalmak legmagasabbrangú képviselői első ízben tisztelték meg lá­togatásukkal azokat a fia­tal ázsiai és afrikai független államokat, amelyeket nem is olyan régen még csupán a gyarmati közigazgatás, vagy teljhatalmú helyi megbízot­taik jelentései — no meg persze az onnan származó busás profit és természeti kincsek — alapján ismertek. Eisenhower elnök decemberi ázsiai—afrikai körútja, Mac­millan miniszterelnök most zárult „frikai utazása és más nyugati vezető személyiségek sgyre gyakoribb látogatásai a „színesbőrű” államférfiaknál — mind megannyi beszédes bizonyítéka, hogy a gyarmati korszak átkos következmé­nyeivel küszködő új nemze­teknek nyújtott nagyvonalú és önzetlen szovjet segítség a kapitalista kormányokra sem maradt egészen hatástalanul. Az utóbbi négy évben In­dia egy milliárd, Indonézia 427 millió, Afganisztán 480 millió rubel értékű gazdasági segélyt kapott a Szovjetuni­ótól. A szovjet segítséggel épülő kohóművek, gépgyárak, ércfej tők és bányaművek, vegyipari, kőolajipari és gyógyszeripari vállalatok, acélba és betonba öntött bizo­nyítékai a szovjet nép önzet­len barátságának és annak is hogy Ázsia és Afrika fiatal nemzetei csakis a békés együttélés útján, a szocialis­ta országokra támaszkodva védelmezhetik meg gazdasá­gi és politikai függetlenségü­ket. A fejlődésükben elmaradt országok gazdasági megsegí­tésére szóló szovjet „kihívás” a két társadalmi rendszer békés versengésének új front­szakaszát nyitotta meg. Eb­ben és csakis ebben leli ma­gyarázatát, hogy újabban már szaporodnak a politikai felté­telektől mentes nyugati se­gély-ajánlatok is, amelyeket minden túlzás nélkül úgy te­kinthetünk, mint a szocializ­mus által nyújtott segítség­nek egy sajátos, közvetett formáját. A szovjet kormányfő mos­tani kőrútján csaknem az emberiség negyedét látogatja meg. Több mint 500 millió ember előtt ismétli meg a kapitalista nyugathoz intézett kihívást: „rajta, versenyez­zünk, de ne a fegyvergyártás­ban, hanem a békés gazda­ságfejlesztésben. Ez haszno­sabb lesz a világ minden népének.” A szovjet diplomácia fá­radhatatlan erőfeszítései nyomán tovább erősödik a békés együttélés híveinek tá­bora és egyre erőteljesebb a jégzajlás a hidegháborús frontokon. Kezdenek újjá­éledni, újjászövődni a hideg­háború éveiben megdermedt és megszakadt kapcsolatok a világ sorsáért elsősorban fe­lelős nagyhatalmak vezetői között. Lassanként kiformá­lódnak és egymásba illesz­kednek a nemzetközi tárgya­lások gépezetének fogaskere­kei s már közel a' pillanat, amikor az ésszerűségnek ez a gépezete teljes lendülettel beindulhat végre. A nemzetközi élet nagy körképe természetesen ma sem egé­szen zavartalan. — Távolról sem az! Hiszen működnek még a kerékkötők. A világmé­retű sürgés-forgásból a hi­degháborús politika mai ve­zéralakja, Adenauer sem haj­landó kimaradni. Az olasz államelnök moszkvai látoga­tásának előiestéjén „véletle­nül” éppen Rómába utazott, és nemsokára pedig Wash­ington, és talán Párizs kö­vetkezik. — Vagyis a bonni kancellár egymásután felke­resi^ a kelet—nyugati talál­kozóra készülő partnereit: talán még lehet tenni vala­mit. Ha megállítani nem is, de legalább némi homokot szórni az induló tárgyalási gépezet fogaskerekei közé. És a hidegháborús irányzat erejét semmiképpen sem szabad lebecsülni. Ez a meg­vert, de véglegesen le nem győzött irányzat sok nehéz­ség, huzavona, sőt visszaesés okozója lehet. De — minden jel szerint — még Adenauer és tengerentúli hidegháborús „elvbarátai” sem állhatják el többé a kelet-nyugati kö­zeledés útját. ... És a szovjet kormányfő folytatja békeküldetését. Uj Delhi után Djakartába, Ran- gunba és Kabulba visz az útja. Majd Párizs követke­zik, utána talán Bécs, s rö­videsen Afrikában is megje­lenik a szocializmus béke­nagykövete. Mind sűrűbben rajzolód­nak rá a világatlaszra a szov­jet miniszterelnök béke misszióinak útvonalai — las­sanként átfogják az egész földgolyónkat — s nyomuk­ban diadalmasan tért hódít az államok békés együttélé­sének immár nem csupán a gondolata, hanem gyakor­lata is. Egyéni termelők! AZ ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT kocatartási és süldő- nevelési akciót indított, melynek keretében vemhes kocára köthető szerződés. a szaporulatból legalább 2 db hizlalásra alkalmas 40—60 kg közötti súlyú süldőt kell leadni a fialástól számított 4—6 hónapon belül. Minden leszerződött vemhes koca után 600.— Ft előleget folyósít a Vállalat, a szerződés alapján átvett süldőkért pedig a mindenkori szabadár­nál S» fillérrel többet. A jelenlegi szerződéses árak: Ft 40—60 kg tiszta fajú fehér hússüldő kg-ként 15.50 40—60 kg hús- és hús jellegű és mangalica kilogrammonként ...... ......................... 14.50 Ha sználja ki a kedvező lehetőséget és még ma kös­sön szerződést, mert a szabadpiaci ár alakulásának bizonytalanságával szemben a szerződéses süldőneve­lés jó árat biztosít. Részletes felvilágosítást a vállalat járási kirendeltségei és a községi felvásárlók adnak. Szolnok—Heves megyei Allalforgalmi Vállalat Szombaton ha jnalban végrehajtották a ssaharai atomrobbantást Párizs (REUTER). — A francia köztársasági elnök hivatala szombaton reggel közleményt adott ki, amely­ben bejelenti, hogy szomba­ton hajnalban Reggantól dél­nyugatra, Tanezrouftnál fel­robbantottak egy plutonium- atombombát. A bombát 100 méter magas acéltoronyra szerelték. A közlemény sze­rint a „kísérlet sikerült”. — S Franciaország leadta névjegyét az atomklub elő­szobájában, s belép a világ legzártabb körű klubjába — így kommentálta a francia rádió a szaharai atomrob­bantás hírét. A hivatalos Pá­rizs most azt várja, hogy az Egyesült Államok ezután már kiszolgáltatja Franciaor­szágnak is az atombomba­gyártás technológiai titkait. Cigy vélik, De Gaullenak az atombomba felrobbantása után eggyel több oka lehet a nyugati hármas direktórium, az amerikai—angol—francia triumvirátus intézményes létrehozásának követelésére. A hivatalos kommentárok sietnek kiemelni, hogy Fran­ciaország saját erejéből állí­totta elő a bombát. A kom­mentárokban burkoltan ben­ne foglaltatnak az amerikaiak és angolok ellen irányuló szemrehányások is. A fran­cia közvéleményt igyekszik megnyugtatni, hogy az atom­bomba nem került sokba. E téren a baloldal soraiba tar­tozó tudósok becsléseire kell hivatkozni, — akik 100—150 milliárd régi frankban jelö­lik meg a Szaharában fel­robbantott egyetlen bomba árát. A hivatalos adatok sze­rint Franciaország az atom­kutatásra évek óta együtt­véve 400 milliárd franknál kevesebbet költött. Az „utca emberét” nem lelkesíti a „szenzáció”, ame­lyet a rádió különhíradások- ban közölt. A párizsi rádió riportere, amikor szombaton reggel munkába igyekvő emberek véleményét kérte, az első megkérdezettől ezt a választ kapta: „Mit csináljak én az atombombával?” A frnacia baloldal a hiva­talos propaganda győzelmi LONDON Az angol kormány szom­baton bizonyos megkönnyeb­büléssel fogadta azt a hírt, hogy a francia atomfegyver- kísérletet sikerrel végrehaj­tották. Angliában alapjában véve sohasem ellenezték iga­zán Franciaországnak azt a szándékát, hogy a fegyverke­zés terén a többi nagyhata­lom színvonalára kerüljön. Angol kormánykörökben úgy hiszik, hogy a francia atom- kísérlet nem csökkenti az Egyesült Államok, a Szov­jetunió és Nagy-Britannia le­szerelési megállapodásának kilátásait. WASHINGTON A Pentagonban kedvezően fogadták a francia atombom- toakisérleft végrehajtását. — Amerikai katonai körökben a francia atomrobbantást fontos tényezőnek tekintik az atomfegyverek kérdésére vo­natkozó törvényhozás felül vizsgálása szempontjából és mint mondják, ez a tényező a Macmahon-törvény enyhf­jelentései közepette figyel­mezteti a franciákat, hogy nem az atombomba felrob­bantása adja meg Franciaor­szág tekintélyét, hanem ép­pen ellenkezőleg: ha a fran­cia kormány tevékenyen hoz­zájárulna a kísérleti robban­tások betiltását célzó, a nuk­leáris fegyvereket törvényen kívül helyező nemzetközi egyezmények megkötéséhez. léséinek híveit támogatja majd. NEW-YORK A francia atomkisérletre az ENSZ-ben rendkívül kü­lönbözőéin reagálnak attól függően, hogy az egyes kül­döttségeknek milyen a politi­kai érdekei, a világnézeti elgondolásai és mennyire bi­zalmatlanok a franciák afri­kai jelentéseivel szemben. A reagálások változatos soroza­tában van azonban egy kö­zös elem, az a megállapítás, hogy a kísérletet végrehaj­tották az ENSZ-közgyűlés ama határozata ellenére is, amely felkérte Franciaorszá­got, hogy tartózkodjék az atombomba-kísérlet végre­hajtásától. STRASBOURG A Strasbourg: földrengés — megfigyelő állomáson szom­baton magyar idő szerint 7 óra 12 perckor gyenge föld­lökést észleltek, amelyet a francia atombomba felrob­bantása idézett elő. uviTI.) A francia atomrobbantás első nyugati visszhangja Élet zengi be az iskolát... “ — Hat év után a túrkevei gimnáziumban — Dobogó szívvel lépett be a kapun. Hat év után ... Amint áthaladt az udvaron, megro­hanták a régi, kedves emlé­kek. Mennyi felejthetetlen élmény gyűlt itt össze négy év alatt! — Kedves... kedves kis is- kólám... látod, eljöttem hoz­zád... látni akartalak... Vál­toztál?... Bizonyosan... hiszen magam is megváltoztam... — Kimondatlan szavakkal, ezer kérdéssel ostromolja a néma épületet, s még az ajtókilín- cset is szeretettel simogatja meg, mielőtt lenyomja. A folyosón hosszú soron épp úgy csüngnek a kabátok, mint régen. A falon tablók sorakoznak: ime a Ványai Ambrus Gimnázium végzett növendékei. A tanári szobából hang szűrődik ki. Kopog és belép egykori tanítvány. — Pszt! Csendesen... mag­netofon felvétel folyik. Olajos Magda IV. osztályos, József Attila "verset mond szalagra. — Magyar irodalom óra következik. József Attila köl­tészete a mai anyag — ma­gyarázza Rankai Jenő, a szaktanár. — Így szoktuk: rögzítünk néhány verset, s magyarázat közben megszó­laltatjuk. Így szoktuk... Milyen szé­pen hangzik... — gondolja a vendég. Mikor még neki és évfolyamtársainak tartotta Ranka tanár úr a magyar órát. a magnetofont még itt nem is ismerték. S amint kö­rültekint egyéb ujdonágot is felfedez. iiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii Lottó tájékoztató A 7. játékhétre beérkezett 4 277 277 lottószelvény között öttalálatos nem volt. Négy ta­lálatot 23 szelvényen értek el s ezekre egyenként 139 476 forintot fizetnek. A háromta- lálatos szelvények száma 3650, .nyereményük 439 fo­rint. Két találatot ezúttal 124 910 szelvényen értek ei, s zekre jutó nyeremény 12 fo rint 80 fillér. — Dia vetítőgép... televí­ziós készülék... Egyik sem volt még, mikor ő itt tanult. — A gyerekek vették a te­levíziót.-. _ ? — Rizsát arattak, s öröm­mel hozták el hat napi kere­setüket az iskolának, hogy vegyünk rajta televíziót... Két osztályunk rendes terme­lőszövetkezeti tag. A III. osz­tály teljes létszámmal a Vö­rös Csillag, a IV-esek pedig a Táncsics tagjai. Három osz­tályban folyik politechnikai oktatás. Egyetlen iskola a megyében, ahol a III. osztály is résztvesz ebben. Termelő- szövetkezetekbe járnak gye­rekeink, télen a gépállomás területére. Kultúrális kapcsolatban is állnak a termelőszövetkezeti fiatalokkal. Vegyes a kultúr- csoportjuk, közösek műsoros rendezvényeik. A nyár folya­mán a Vörös Csillag kiszistái több gimnazista színjátszót vitték néhány napos buda­pesti kirándulásra. Megnézték a főváros nevezetességeit, színházban voltak, több nagy­üzemet is meglátogattak, például a Vörös Csillag Traktorgyárat. — Természetes, hogy jó a kapcsolat diákok és paraszt- fiatalok között, — hiszen a diákok legtöbbje paraszt­származású. Nyílik az ajtó, régi, ked­ves, ismerős arcok tűnnek fel. Bracsok Istvánné — Mar­git néni — ... mennyit kín­lódott szegény a sok ügyet­len leánnyal. Néhány éve ő a gimnázium igazgatója. Kőrizs tanár úr, a volt osztályfőnök — éppen olyan, mint mikor idekerült a főiskoláról. Pedig azóta már családot alapított, s egyetemet végzett. Szilágyi Károly történelem­szakos tanár... Milyen ko­molyan hangzik... és milyen jó érzés őt itt látni. 1947-ben — mikor gimnázium létesült — első volt. Itt érettségizett, s ide tért vissza, vörös, dip­lomával a zsebében. Beszélgettek a régi diák­társakról. Ki, merre, hogyan él. Mossóczi Lívia itt járta az első osztályt, s lám most országos hírű asztaliteniszező. Madarász Kati hangjával gyakran találkozunk a rádió műsorában. S a többiekről, akik mérnök, orvos, ipari és mezőgazdasági szakemberek­ként szerte széledtek az or­szágban ... A IV. osztályban közben folyik a magyar óra. A tanár József Attila allegorikus vei” seiről beszél. Kiss Irén, Cson­tos Piroska, Takács István érdeklődéssel hallgatja. Az­tán a magnó szalagról fel­hangzik Olajos Magda hang­ja: „...döntsd a tőkét ne sirán­kozz...” Mély csend és feszült figye­lem az osztályban. „Ha oda sujtsz körül a [sorshoz. az úri pusztaság rikoltoz s a széles fejsze mosolyog.” Megszólal az óra végét jelző csengő, a diákok kitődulnak az udvarra. — Éppen olyanok mint mi voltunk, — mondja Pista bá­csinak, a régi, kedves „pedel- lus”-nak, s búcsúzóul kezet- ráznak a kapuban. S amint elindul, a költő szavai jutnak eszébe: „...élet zengi be az iskolát.” Rónai Erzsébet. Guinea várja a szovjet kormányfői Conakry (TASZSZ) A gui­nea! nép türelmetlenül várja Hruscsov szovjet kormányfő látogatását — jelentette ki limai Dinn, a guinea! szak- szervezeti szövetség főtitkár- helyettese. Ez a látogatás — mondotta valamennyiünk számára fontos esemény és mi, guineai dolgozók öröm­mel látjuk Hruscsovot, aki most nemcsak a szovjet dol­gozók érdekeit, hanem a bé­keszerető és boldogságra vá­gyó minden ember érdekeit képviseli. (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom