Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

1960. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÁRADJON A KONGRESSZUS LEVEGŐJE SOKAN ELMONDJAK még ma is. milyen felejthetetlen élményt jelentett számukra a VII. pártkongresszus és kü­lönösen Kádár János elvtárs összefoglalója. „Ott ültem a rádió mellett és úgy éreztem Kádár elvtárs szemben ül ve­lem és csak nekem beszél. Egészem küzel éreztem ma­gamhoz, nagyon sokszor he­lyeseltem, éppen úgy mint amikor két ember beszélget egymással" — mesélte nem­rég' egyik besenyszögi isme­rősöm és ugyanezt elmondják nagyon sokan, ha nem is így szószerint, de hasonló tarta­lommal. A VII. pártkongresszus köz­vetlen hangjából nem hiány­zott a kommunisták felelős­ségérzete, az, amit orszá­gúnk, népünk sorsával, bol­dogulásával szemben éreznek és mégis, vagy éppen ezért a közvetlen hang fog.a meg el­sősorban az embereket. Az­óta is a kongresszus levegőjét érezzük szétáradni a közélet­ben. Számtalanszor jóleső ér­zéssel állapítjuk meg mi dol­gozó emberek, hogy lám ez, vagy az a községi, városi, já­rási vezető régebben rideg volt, s most teljesen megvál­tozott. Emberségesebben in­tézkedik, tárgyal, jobban meg­értik és jobban szeretik őt. Igaz, legyen akármennyi jószándék, mégis csak embe­rek vagyunk és nem könnyű a régi, kicsit már megköve­sedett magatartáson, megszo­kott munkamódszeren változ­tatni. a kongresszus szelle­mében tevékenykedni. Nem­rég a Megyei Tanács Szövet­A r€±th/ee K őcos, fekete fej hajlik az asztal fölé. A míllimé- terpapíron toll szánt végig, s furcsa ákombákom rajzolódik ki. Mi lehet ez? Csípés Tecát, a mezőtúri SzőnyegszövőA HTSZ minta- rajzolóját kerestük fel, mun­ka közben. — Ez a tusrajz az úgyneve­zett „mókusod torontáli sző­nyeg mintája, — világosít fel bennünket a kis fekete leány­ka. Ránk mosolyog aztán *olytatja munkáját, — Sietnem kell, — mente- getődzik — várják a lányok a mintát. — Ide-oda húz még néhány vonalat. — Készen is van! Ráírja a méretet, s már szalad is vele az emeletre. Néhány éve még ő is ott dolgozott az emeleten. Szö­vőlány volt. Ügy tervezgetett álmodozott munka közben, mint társak Hány szőnyeget készített el? — Nehéz lenne megmondani. Tény az, hogy a világ minden tájára jutott már szőnyegeiből. Amikor megbetegedett, s az orvos könnyebb munkára javasolta, a szövetkezet vezetősége úgy határozott, tanuljon meg min­tát rajzolni. Így került az irodába. Azért gyakran beáll a lá­nyok közé pár percre, néhány taron behúzza a „bákfisokaV — nem könnyű a szövőrá­mától megválni. A lányok azonban hamar elzavarják... Nem haragból, csajt a minták miatt. — Szaladj kis Csípés, raj­tolj gyorsan, ne kelljen mi­attad állnunk. Kis Csípés... ebből kom­binálta valaki a „Csipke” ne­vet, s ez rajta is maradt. Ét Csipke rajzol, rajzot, határtalan szorgalommal. Közben elvégezte a dolgozók gimnáziumát, leérittségizett. azután megtanult varrni. Most gyors és gépíró tanfo­lyamra jár esténként. Ezen ,elül kezébe vette az üzemi könyvtár vezetését is. — Nincs sok könyvünk. — meséli, — de a kis készlet igen választékos. Most egészí­tettük ki a közelmúltban, több mint ötven könyvet vet­tünk a legújabb kiadványok­ból. Ezek között megtalálják olvasni szerető dolgozóink a ''cedvükre való csemegét. — Miket olvasnak? — A férfiak izgalmas tör­téneteket keresnek, útirajzo­kat, míg a lányokat, asszo­nyokat inkább a szerelmes regény érdekli... meg a ver­sek. Magam is nagy versra- jongó vagyok, — teszi hozzá Állandó könyvárusítás is folyik itt. A bizományos könyvárus: Csipke. — Sokan vásárolnak nálam — büszkélkedik. — A leghá- lásabb vásárlóim: a mamák. Meséskönyvekért minden fi­zetéskor csinos kis összeget hagynak nálam. Persze a felnőttek érdeklődésére sem panaszkodhatom, szeretnek olvasni és szeretik a szép könyveket. Többeket felso­rolhatnék, akik egész kis könyvtárat gyűjtöttek már a tőlem vásárolt könyvekből. — Otthon is ilyen elfog­lalt? — Kérdezzük. — Bizony, akad dolgom. Édesanyám beteges, s a ház­tartás mellett a két kistest­vérem gondozásából is kive­szem a részem... Kis Csipke... Nem is gon­dolná az ember: mennyi ener­gia rejlik egy ilyen kislíny- ba ., mennyi terhet elbírnak vékony vállai. N em véletlen, hogy a mezőtúri szőnyegszövők kö­zül éppen Csipkéről írtam.-. «— rónai -» kezetpolitikai Csoportjának vezetője megjegyezte, hogy néhány tsz vezető, bár isme­ri, de még mindig nem érti, hogy ott a maga posztján leg­többször az ő magatartása dönti el, hogy a szövetkezeti gazdák mit mondanak, ho­gyan vélekednek a népi de­mokráciáról, lelkesednek-e, avagy csak immel-ámmal dol­goznak. Egyszóval még nem mindenütt sikerült a minden­napi élet kis és nagy dolgai­ban érvényre juttatni a kong­resszus szellemét, levegőjét. ARRÓL BESZÉLGETTÜNK mi lehet az oka, hogy Tur- kevén a Vörös Csillag Tsz fejjel kimagasodik a környe­ző termelőszövetkezetek kö­zül? Pontosabban mi ennek a magyarázata? Elsősorban v ve­zetők magatartása, bizalmuk a szövetkezet gazdáival szem­ben. Minden munkát úgt kez­denek, hogy a szövetkezeti gazdák véleményét kikérik. Igénylik a. javaslatokat, taná­csokat és így a Vörös Csillag Tsz-ben a tagok valóban gaz­dáknak érzik magúikat, mint ahogyan azok is. Egy-egy ter­vet, elgondolást nemcsak az­ért valósítanak meg, mert az a közösség javát szolgálja, hanem mert benne van ab­ban saját elgondolásuk, ja­vaslatuk és magukénak is ér­zik a tervet, vagy célkitűzést. így lesz majd és így kell lennie mindenütt. De hogy valóban így legyen, sok ká­ros szemlélettől meg kell sza­badulnia a járási vezetésnek is. A rossz módszerek ugyan- j is ragadósak. S ahol a ter­melőszövetkezet vezetősége azt látja, hogy a járás éppen- úgy dolgozik, éppen olyan a munkastílusa mint volt ré­gen, nem törekszik saját munkastílusán, módszerén ja­vítani. Vegyük csak az idei tervkészítés új és nagyon he­lyes gyakorlatát, amivel egyet­ért mindenki. Az a lényege, hogy más évektől eltérően a tervszámokat csak járásokra és városokra bontják. Azon túl a termelőszövetkezetek önállóan, belátásuk szerint ál­lítják össze a terveket és ha­tározzák meg miből mennyit és hogyan termeljenek. Majd azután a tsz-ek összesített terve találkozik a járás ter­vével. Ha eltérések vannak, akkor megkezdődnek a tár­gyalások, a tanácskozások an­nak érdekében, hogy a járási terv és a termelőszövetkeze­tek összesített terve fedje egymást. Ez így helyes és így jó. Viszont ennek a gyakor­lati lebonyolítása már nehe­zebb. Sokkal egyszerűbb volt meghatározni és hatalmi szó­val eldönteni, hogy ez a tsz ennyit, az a tsz pedig any- nyit köteles termelni MÉG HAJLUNKis e köny- nyebb megoldás fellé. A kun­szentmártoni járási tanács mezőgazdasági osztályán most végzik a tervei elbírá­lását, jóváhagyását. Egyez­kedni tanácskozni, érvelni, magyarázni kellene ott. ahol bátortalan és nem reális a termelőszövetkezet termelési programja Ehelyett mi tör­ténik? Ceruzázás. Különböző színű ceruzákkal, kérdőjele­ket, felkiáltójeleket és meg­jegyzéseket írnak a papírok­ra. Itt veszélyesen kísért a régi, rossz módszer. Szinte bántja a szemet' egy-egy ilyen jelekkel, megjegyzésekkel te­lefirkált terv. Ez a dolog el­intézésének gépies, rossz mód­ja. Le kellene ülni a terme­lőszövetkezet vezetőivel és meggyőzni őket arról süni rossz, miért az. Ök egyene­sen élnek a hatalommal, az emberek önérzetét megsért­ve, ami nem jó, vagy ami nem felel meg a követelmények- nek, szó nélkül kijavítják. Ne engedjük meg a paran­csolgatást, ne tűrjük az effé­le nagyon helytelen gyakor­latot. Ha valahol valami nem stimmel, a járás Illetékes emberei érveljenek és győz­zék meg a tsz gazdáit, veze­tőit egy-egy feladat megoldá­sának szükségességéről s an­nak reális voltáról. Mert néz­zük ma még elég gyakori, hogy az alapjában véve gon­dos és alapos tervet a szövet­kezeti vezetők is elkészítik anélkül, hogy kikérnék a ta­gok véleményét, tanácsát. Ebből mi következik? Az, hogy valójában a terv reális, célratörő, de. a tagok még­sem érzik magukénak, mert nincs benne saját elgondolá­suk, mert nem kérdezték meg őket. Viszont a vezető­ség nem érzi ennek az álla­potnak a tarthatatlanságát ott, ahol a járásnál pontosan ugyanígy intézik a dolgokat lefelé. IGAZ, EZ ÉVBEN már Je­lentős a változás, de miég mindig sok a tennivaló, ah­hoz, hogy elmondhassuk való­ban a kongresszus szellemé­ben dolgozunk, munkálko­dunk, 9. — Nyújtott orrú, hegyes cipők A cipőgyárakban a divat­nak megfelelő, újféle fazono­kat dolgoznak ki. Már a ta­vaszi és nyári cipők kerültek fel a futószalagra. Az általá­nos vélemény az, hogy a nyá­ri divat az olaszos forma lesz és a gyárakban már a nyúj­tott orrú, hegyes cipőket ké­szítik. Egész könnyű női ci­pőt is készítenek, amely tel­jesen a lábhoz simul és haj­lékony. Ebben az évben a ci­pőiparban megkezdik az új méretrendszernek megfelelő és háromféle bőségű cipők kísérleti gyártását. Gyarapodik tudásuk Kunmadarason az elmúlt évben épült egy modern, több tantermes iskola. Szeptembertől kezdve már itt is sok kis apróság ismerkedik a számok, betűk birodalmával. Ké­peink ebben az isko'ában készültek. Tulajdonképpen négyet és százat kellene mondanom, de pontosan azért, mert házasok­ról esik itt szó, a könnyebb­ség kedvéért kettőt és ötvenet mondok, hiszen a boldogító igen kimondása után úgyis egy lesz a két ember... S hogy még jobban világos legyen a dolog, azt is elmondom: Ken­gyelen az elmúlt egy év alatt kereken ötven pár állott az anyakönyvvezető elé örök hű­séget fogadni. Mondják is ar­ra, hogy a falu lakosságából minden száz emberre jutott egy ifjú pár. Persze nem olyan fontos a statisztika. Fontosabb: hogyan élnek, milyen tervekkel in­dulnak az életnek. — Azt sem tudják, mi a ne­héz — mondja, miközben szi‘ vés szóval hellyel kínálja a vendégeket —, Szabó néni, Szabó István édesanyja, az egyik új házas első lépteinek irányítója a Bajcsy Zsilinszky úti kis házban. Bezzeg az én időmben, amikor mi kezd­tünk a párommal... vb Könnyebb, könnyebb, da DCdlest az űtixttt hazai mégse könnyű — veszi át a szót ifjabb Szabóné. — A fér­jem most is oda dolgozik, vi­déken. Hetenként egyszer jár haza. Villanyszerelő és itthon még egyelőre nem tudott el­helyezkedni. De később talán már haza jön. — És ami az induláshoz szükséges? — Azzal kicsit még gyen­gén állunk. Nem kaptam bú­tort, de zárszámadás után a szüleim biztos segítenek. Ha meg nem, akkor megszerez­zük magunk. Én is elmegyek dolgozni és akkor nemsokára meggörbítjük a házat, mert most még szűkösen vagyunk. Szórakozás? Abból sem ma­radunk ki Ami a faluban tör ténik, azon részt veszünk. Hogy ez kevés? Dehogy is. Ne feledje el, mi még kezdő em­bereit vagyunk. Aztán meg a mama is mondta az előbb, homi bezzeg az én időmben... Érdekes, de a szülők a má­sik házban Fodoréknál, Ma- tastik Pál apósáéknál is majdnem ezekkel a szavakkal fogadják a látogatót. — Amikor mi kezdtünk? Azt ne is emlegessük. Igaz, kezdeni most sem könnyű, de hol vannak már azok az idők? — emlékezik kicsit borongás arccal Fodor István. — in­kább hagyjuk... — Most? — Nem akartunk mi még esküvőt, de a vőnk már türel­metlenkedett. Ügy mondta: neki is van két karja, a lá­nyunknak is, és kevés segít­séggel mihamarább lábra kap­nák. Ezt erősíti a fiatalasszony is. A Tisza Cipőgyárban doh gozik, férje meg kőmfíves a helyi ktsz-nél. Keresetük — ahogy ők mondják — biztos. — Ház épül itt a nyáron — toldja mosolyogva az após. S hogy megépül, alig pár hó­nappal az esküvő után atnek lett több minden szőL Az egyik: mindkét fiatal dolgo­zik. A másik: gyűjtögetnek, kuporgatnak. Ügy hírlik, már* szaporodik a betét a könyv-* ben s hamarosan tízezerrel számolják az összegyűjtött pénzt. Odakint beesteledett. Az aj­tón belül jóleső melegben fi­nom töpörtőspogácsát kóstol­gatnak. Omlós, friss, Ízletes. Hozzáértő kéz gyúrta. S ki* csit tálán azt a bizodalmát is beledagasztotta, amit az élet­tel kapcsolatban táplál magá­ban. Mert bíznak az életben, a jövőben, nemcsak a két fia­tal család, hanem a többi negyvennyolc is. És amikor már ők adják férjhez lányu­kat, vagy nősitik fiukat, a Szabó nénidnél, mega Fx'or bácsiénál kedvesebbek lesznek' emlékeik. Ök már kisebb só-J hajjal adják majd tovább,! hogy: bezzeg a mi időnkben5 másként volt... | nagy — i t • ' - í " A t A H " J4 . 81 . > %'A.Ú , . ,,' <* Í1ÍA *$£ £■/ V? * Oroszból lelel a szemléltető tábla előtt Kiss Erzsébet V, osztályos, Jelesrendű tanuló. Politechnikai oktatás is van az iskolában. A gyakorlati órán Bodnár Imre tanár felügyelete mellett Tarr Ká­roly. Kereki Sándor és Békést Imre IV. osztályos tanulók ismerkednek a kalapáccsal, fúrógéppel. A lányok sem maradnak ki a gyakorlati munkából Dá* ni el Erzsébet és Boruzs Sára a politechnikai foglalkozás alatt papírból különféle 'eszközöket készítenek. Kiállítások, bemutatók a föídmüvestzövetkezetek programjában Megyénk fiöldművesszövet- keze'.ei készülnek , a tavasz­ra. Gazdag programot állí­tottak össze, melynek kere­tében megismertetik a vá­sárlókkal a tavaszi cikkek ,séles választékát. Többek között februárban hat di­vatbemutatót rendeznek. — Karcagon, Kunhegyesen, — Kunszentmártonban, Tisza- földváron, Jászapátin és Jászárokszálláson mutatják be először a tavaszi divat legújabb különlegességeit, — közöttük a külföldi divatbe­mutatókon Is figyelemremé1- tó ükéit elért modelleket A program szerint ez év­ben minden községbe eljut­nak valamilyen bemutatóval. Öcsödön ma kezdődik a há­romnapos kozmetikai kiállí­tás, melyen fővárosi kozme­tikus szolgál tanácsokkal a kozmetika után érdeklődők­nek. Ugyancsak februárban megkezdik az iparcikkek be­mutatását. Megyénk csak­nem 20 helységében rende- zik meg a háztartási gépek bemutatásával egybekötött vas- műszaki és villamossá­gi cikkek vásárát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom