Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
i960, február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cipőgyári „alkimisták — A csiriztől a látex habragasztóig — W Nagyapáink, de gyerekkorunk varig a mesterei is ugyancsak elcsodálkoznának, ha idevetné őket a jósors. Mármint a martfűi Tisza Cipőgyár laboratóriumába. Pedig itt nem is látnák még a modern gépeket, hiszen azok a műhelyekben ontják a cipőket. Hanem mit látnának? Afféle „boszorkány-konyhát” melynek alkimistái aranyat csinálnak. S bár az „aranyat” nem a híres, de megtalálhatítian bölcsek kövében keresik, hanem mikroporózus lemezekben, műanyagokban, különféle ragasztókban, vegyszerekben — mégis megtalálják! — RAGASZTUNK — DE OLCSÓBBAN! — A kísérleti laboratórium munkaasztalán laikus szemnek lepénynek tűnő massza fekszik. — Ez vulkanizálásra való gumikeverék — magyarázza kísérőm és kalauzom Mac zó László, laboratóriumvezető és vegyészmérnök. Keverő gépeket látok magam körül, olyanok mint a műhelyben lévők, csak jóval kisebbek. Vegyszeres üvegek sora mosolyog a fal melletti polcokon, szaguk elárasztja a laboratórium levegőjét — MIBÓL LESZ MÉG ARANY? — fordulok Maczó Lászlóhoz; — Itt van például a látex habragasztó (A látex a gumifa tejszerű nedve.) Ezzel helyettesítik ma már az ország legnagyobb cipőgyárában is a régi benzinoldatos ragasztá* sí eljárást Az idén várható összeggel együtt kb. egymillió forint értékű importanyag megtakarítást biztosít az új módszer. Am, a talpragasztó mellett, a bőrnél sokkal kopás és sza- kításállóbb, átlátszó műanyag cipőtalpat is mutatott Maczó mérnök, majd a mikroporózus lemezeknél elért fajsúly csökkentési kísérletekről szólt: A szivacsos szerkezetet biztosító porofór, s a gyorsítók, például a sztearin, stb., ma már egyre több és több mikroporózus talp előállítását biztosítják, a fajsúly csökkenésével. — „VIZSGÁZIK A CSIZM ASZAR.., — Hirtelenéiben nem Is tudom hány országba jutnak el a Tisza Cipőgyár készítményei. Egy bizonyos; az anyag és a készáru minőségének ellenőrzése egyik legfontosabb ténykedés a gyárban. Ezt a munkát a laboratórium „Ellenőrző részleg" nevezetű helyiségben végzik. Tíz-tizenkét féle fizikai, kémiai vizsgálat alá kerül a bőr, gumi, fonál, textilanyag, vegyszerek, stb. egyaránt. Szárítószekrény, koptatógép és még sok minden szolgálja azt, hogy csak ellenőrzött, kifogástalan minőségű cipő, csizma stb. kerüljön az üzletekbe. Láttam például egy csizmaszár vizsgálatot, ahol a bőrnek egymillió hajtogatást kellett kibírnia a gépen kitörés nélkül. A cipőtalpnál 25 ezer törésmentes hajlítás, a „jó vizsgajegy” ára, a ragasztási szilárdság pedig 1 centiméternél 2,5 kilogramm. — A GUMI IS „MEGÖREGSZIK?” — Harmadik, s egyúttal utolsó laboratóriumi munkahely a vegyianyag vizsgáló részleg. Lombikok, szárítóedények, gumiipari vegyszerek mindenfelé, az üvegcsövekben különböző színű folyadékok. Az egyik sarokban a Jászberényi Fémnyomó és Lemezáru gyárban készült hűtőszekrényt fedezek feL — Ez mire szolgál? — kérdem Maczó mérnöktől. — A bőr és gumianyagok hideg-ellenállását mérjük vele. Am, van itt gumi zsugorodás és gumiöregedés vizsgáló készülék és a ragasztó- aayasoádx* szüksége« különféle felszerelések. Feltűnik, milyen sok fiatal dolgozik a laboratóriumban. — Három mérnök, egy technikus és tizennégy betanított anyagvizsgáló (a gyár legjobb fiatal munkásaiból kerülnek ki) dolgoznak nálunk — kapom a választ. Szeretnénk kiiktatni a munkaerővándorlást •— folytatja a laboratórium vezető. — Dehát — teszi hozzá mosolyogva — „fiatal” a munka is, nemcsak a végzői. Viszont nagy jövő áll előttünk. MI LESZ TÍZ ÉV MÚLVA? — Mi az általános alapelv a munkájukban? — Hogy ne maradjunk el az iparág nemzetközi színvonalától, továbbá a gyártásközi technológiai ellenőrzés és a kifogástalan anyag biztosítása. Emellett a hulladékok maximális felhasználásán kívül bőrhelyettesítő anyagok előállítása is feladatunk, mert a műanyagoknak kell idővel helyettesíteni a bőrt. — Miért? — Olcsóbb a műanyag és a világ növekvő bőrszükségletét szintén pótolni kelL — A műanyagok tehát „forradalmasítják” a cipőgyártást? — Igen. A „forradalom” a cipőragasztási technika gyors fejlődésével kezdődött meg... — S mivel folytatódik? Mi lenne, mi lesz, mi lehet a „legszenzációsabb” felfedezés a cipőiparban a közeljövőben? Maczó László percnyi gondolkozás után válaszolja: — Nem is tudom. Oly gyors a fejlődés, hogy tíz év múlva esetleg már „szégyelném”, hogy „csak ezt” tudtam mondani — bubor — TEHERKOCSII A VITAS — szalagon A tervek szerint május I-tői vezetik be az új módszert a Járműjavítóban tásának megoldása. Hiszen a „hagyományos” javítási átfutást 7-ről 4, 4 és fél napra csökkenthetik ezáltal. A havi 450 teherkocsinál ez már közel másfélezer óra megtakarítás, míg a költségeknél évi 5 millió forint csökkenést eredményez az új módr szer. — Éppen ezért a szükséges 12 millió forintos beruházás két és fél év alatt megtérül — jegyezte meg Szekeres elvtáns. — A kész, kidolgozott terv. ellenőrzés és jóváhagyás végett, már a KPM illetékes - osztályán- van. Ha április 1-re megjön a jóváhagyás, a végrehajtási ütemtervünk alapján május 1-én már hozzá is fogunk a teherkocsik szalagszerű javításához. — bgy — A KPM I./7 D. osztályának utasítása így szólt: be kell vezetni a teherkocsik szalagszerű javítását. A „leckét” az ország összes járműjavító vállalatának, köztük a szolnokiaknak is feladták. Mik tették szükségessé a szalagszerű kocsijavítást a Szolnoki Járműjavítóban? — Elsősorban az idei megnövekedett tervfeladatok, s az, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több, jó minőségben javított kocsit adjanak át a vasútnak. Mert a kocsik kihasználásának egyik legfontosabb feltétele — a maximális gurulási idő elérése. — Már tavaly, márciustól áprilisig bevezettük a kísérleti 6zalagjavítást — kezdte a technológiai osztály vezetője, Szekeres Ernő elvtárs. — Az itt szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján — folytatta az osztályvezető — fogott hozzá a technológiai és szerkesztési osztály a terv kidolgozásához. A megnövekedett feladatokat és a helyi adottságokat kellett elsősorban figyelembe venni. — Mi volt a legnehezebb probléma a tervezésnél? — Természetesen a megfelelő szalagszerű rendszer kidolgozása az ötvenféle teherkocsi-típusnál. Először a tároló vagonok helyét jelöltük ki, majd az ütembeadás előtti egyengetési munkák sorrendjét. S csak ezután térhettünk rá a szalagszerű javításhoz szükséges technológiai eljárásokra. A javításhoz beállítandó munkagépek ellenőrzési tervének kidolgozása után a leszerelt alkatrészek cserejavítási módját, végezetül a javítandó teherkocsik munkanorma óráinak mennyiségét számítottuk ki. Mindebből az is kitűnik, hogy a Járműjavító idei technológiai fejlesztési tervében legnagyobb horderejű a teherkocsik szalagszerű javíflimiHmmiimiHiiiHimimiHiiiimmium« Eredményesek voltak a pártnapok Ai elmúlt hetekben szabad pártnapokat tartottak a jászapáti járásban több helyen. Termelőszövetkezetekben, gépállomásokon, és több más termelő üzemben és különböző területeken jöttek össze a dolgozók, hogy az <döszerü gazdasági és politikai kérdésekről kicseréllek véleményüket. A* érdeklődés Igen élénk volt. A pártnapok csütörtökön este, a Jásziványlval befejeződtek. A* érdeklődést Jellemzi: Jászdózsán közel kétszázan jöttek össze és sok hasznos javaslat, gondo’at is elhangzott « Formailag és tartalmilag is fejlesszük a munkaversenyt A felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére egyre szélesebb körben bontakozik ki a szocialista munkaverseny. Sok üzemben — így a Papírgyárban, a Tisza Cipőgyárban, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban, a Tisza Bútorgyárban — értékes vállalásokat tettek a munkások. Vállalataink egy részében azonban nem tapasztalható kellő aktivitás a verseny szervezésében, a célok megjelölésében. Hogyan lehetne ezen változtatni? Elsősorban úgy, ha a szakszervezeti bizottságok jobban gazdáivá válnának a versenynek. Ma még nem ők az ilyen irányú munka elsődleges szervezői. Persze a kellő támogatást az üzemi pártszervezetektől, a gazdasági-műszaki vezetőktől meg kellene kapniok. Főleg a gazdásági vezetők túlzott óvatoskodását kellene legyőzni, ez a versenyszervezés egyik gátló oka. Sok vállalatnál tavaly is úgy vélekedtek, hogy nemigen teljesíthető túl a terv. Az élet aztán alaposan rájuk cáfolt — megyei viszonylatban az ipar közel 133 millióval túlteljesítette előirányzatát A múlt évi jó tapasztalatok mellett egyéb okok is sürgetik a munka verseny megszervezését, az üzemek minden adottságának kellő kihasználását. Januárban — jórészt a múlt évi tempó bizonyos fokú csökkenésének következményeként — néhány üzemünk nem teljesítette a tervet. — Megyénk szövetkezeti ipara mintegy 3 százalékos elmardással küzd. Ez is indokolja, hogy mielőbb vegyük számba erőnket mérjük fel lehetőségeinket, s fontosabb feladataink megvalósitására szervezzük a munkaversenyt. .................. A versenycélok elérése érdekében munkánk központjába kellene állítani a műszaki fejlesztési tervek való- naváltását. Általános tapasztalat ugyanis, hogy — bár az évből már két hónap eltelt, — a műszaki fejlesztéssel kapcsolatban rengeteg tanácskozásról, szervezésről tudunk számot adni, — csak éppen eredményekről nem. Jó volna, ha a februári páirttaggyűléseken is nagy figyelmet fordítanának mindenhol a verseny szervezésére, jobban érvényesülne a párttagok kezdeményező készsége. Meg kellene találni a módját a termelőmunkával kapcsolatos hatásos politikai agitációnak. Jobban kellene érvelnünk egyrészt a felszabadulás 15. évfordulójával, másrészt az 1960-as tervidőszak rendkívüli jelentőségével. Ismeretes, hogy ez az év a hároméves terv befejezésének, az új ötéves terv megalapozásának időszaka. Arra kellene buzdítani az embereket, hogy határidő előtt fejezzék be a hároméves tervet, kövessék — a lehetőségekhez mérten a Tisza Bútorgyár kollektíváját, amely május 1-re teljesíti a hároméves tervben számára előírtakat. S minderre nemcsak az eredmények feletti büszkélkedés, az üzem jó hírnevének növelése, hanem a munkások személyes érdeke miatt is szükség van. Az előirányzatok rendszer rés túlszárnyalása tette lehetővé, hogy emelkedjék a munkások átlagkeresete. Megyénk minisztériumi iparában 1956-ban 1129 forint volt a munkások havi átlag- keresete, 1959-ben már 1418 forintra emelkedett A múlt évben is magasabb volt a tervezettnél. Igen fontos a versenyszervezésnél az is, hogy ne csak magyarázzuk gazdasági és politikai jelentőségét, hanem formai és tartalmi vonatkozásban is előrébb lépjünk. Állandóan új feladatokat tűzzünk célul. A technológusok között például mozgalmat lehetne szervezni a korszerű technológia kidolgozásáért Egyéni, vagy brigád takarékossági Számlákat nyitni, — pontosan vezetni a megtakarított anyag, energia, stb. értékét, s egy részét jutalomként kiosztani. Az új év elsS hónapjának tapasztalatai alapján az egyenletes termelés megvalósítására törekszenek a könnyűipar dolgozói Negyedéves operatív tervének januárra eső részét 98,7 százalékra teljesítette a könnyűipar. A tárca legnagyobb iparága, a pamutipar négy százalékkal maradt el tervétől és ez 1,1 százalékkal vetette vissza az egész minisztérium tervteljesítését. A pamutiparban az egyenlőtlen termelés legfőbb oka. hogy számos új cikk gyártását kezdték meg. A pamütipar vezetői azonban ügy látják, hogy ezt a hiányt rövidesen pótolhatják, annál is inkább, mivél erőteljes munkaverseny indult a pamutfonodák- ban, szövődékben, kikészítő gyárakban felszabadulásunk tiszteletére. A versenyvállalások az ütemesebb, gazdaságosabb termelésre; — az anyagtakarékosságra, az exportkívánalmak teljesítésére vonatkoznak. Az iparág dolgozói vállalták azt is, hogy az év végéig terven felül kétmillió méter pamutszövetet készítenek a külföldi megrendelők kívánságainak megfelelően. Kismértékben ugyan, de elmaradt negyedéves terve időarányos teljesítésében a gyapjú- és. a papíripar is, míg a selyemiparnak —évek óta először — az idén sikerült megvalósítani, sőt túlteljesíteni a negyedéves terv egyharmadát. — Ugyancsak eleget tett erre az időszakra eső tervkötelezettségének a bútor-, a bőr-, cipő-, a ruha- és a kötszövő ipar is. (MTI). /Mestere megmondja... Kupái Sándor a képzőművészeti szakkör huszonöt tagjának egyike. A faragókés mestere a rajzolás művészeiével ismerkedik. Valahányszor nyitva fald- • lom a képzőművészet bard- I tatnak szobáját a mezőtúri művelődési otthonban, mind- i annyiszor beosonok. S jólle- i hét, a kiállított tárgyakat ta- \ pintani nem illő — meg nem t állhatom, hogy lopva meg ne simítsam a hatalmas ökörszarvat, a tömzsi fenőkő-tokot. Azon öt népdalt faragott képekbe mestere; emezt kunsági módon cifrázta. Tudakozódom az alkotó után. Egyet s mást elmond Füstös Jenő barátom, kinek annyi ott a funkciója, hogy nem is tudom, melyikkel tiszteljem leginkább. Ezért nem is ceremóniázom; rövid beszélgetés után a mester mesteréhez: Csabai-Wágner József festőművészhez indulok. Otthon a mester. Olaszországi rajzait rendezgeti t míg kiválasztjuk helyünket egy-egy öblös, alacsony karosszék mélyén, a fűtési idény mielőbbi befejeződéséért fohászkodik. Ám még a pernye-pergető kályha fölül is elszáll indulata, hallván Kupái Sándor nevét — A Sándor?! Ej, mintha tegnap történt volna... Ha dolgoztam, meg-megállt mögöttem * úgy, de úgy nézett, hogy szavamra! — meg- éreztem a hátam közepén. Nagysokára, vagy huszonöt év 'múltán „gyónta meg”, hogy minden árokbahajitott pasztellkréta-darabka után a szivét érezte vér ezni. Miért nem szólt miattuk az én Sándorom, ma sem sejtem. Tán kisparaszti tisztes szemérme tiltotta; vagy az elfojtott vá- auakozáz. hoaz szegéum aoia — nyugodjék! — nem enged- e, nem engedhette tanulni... Mindez rég volt. A mester itvenötre véli tanítványának íveit, holott azok száma ke- •eken hatvan. Sokat tesz na, i dolgos, egészséges élet... — S a művészet, a tudás szeretető! — így házigazdám, ki megsejti gondolatomat. — Az én Sándorom két esztendeje jár a művelődési ház képzőművészeti szakkörére. Feje, keze azelőtt is aranyat ért. Végzett ezüstkalászos és inszemináló s az ég tudja, még miféle tanfolyamat. Asztallapot elfedő tömegben gyűjtötte eközben össze faragásait...' Lassacskán a képei is keretre méltóvá érnek. Eleddig azt festette, rajzolta, és úgy, a minőnek tudta. Mostanában tanul meg látni — festőszemmel. Koponya, a sző legjobb értelmében vett koponya Kupái Sándor — erre meghitel mestere. Ügy ismeri az állatok anatómiáját, , hogy akár tanársegédül szegődhetnék az ősz művész mellé. Olykor szegődik is: korrigál a mellette ülő' rajzán, festményén a szakkörben. Ritkán bősz- szűs; csak akkor, ha a maga vétette hibát fel nem fede- .zi... Minden negyedóra értékes ám; hiszen fagyban- szélben-sárban fárad ed hetente kétszer a tanulásért tanyájáról. Ügy mondja Csabai-Wágner József, hogy vasakaratával csak a mezőhéki Táncsics egyik tagjáé; a tizenhét kilométerről bekerék- pározgató Czupp Józsefi vetekedhet. Látnám, nagyon szívesen meglátnám az akvarellek egyikét, melyet a túri határ kétkezi parasztja festett Jő hallanom, hogy — ha nem is ebben a pillanatban, de nemsokára — módom lesz rá — Felszabadulási kiállításra készülünk — biztat a mester. — Tanítványaim igyeke- tetén s így Sándoromén is meglátszik a nagy alkalom közeledése. Ecsettel, ceruzá- val mutatják be, mi volt Mezőtúr tizenöt évvel ezelőtt s mi ma. Ceruzával, ecsettel _ és tok-sok szívvel. mm ktf«it4 M
