Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. február 21. VESZÉLYES ÁBRÁNDOK Hosszas huzavona után feb­ruár 13-án hajnalban a Sza­harái Regane-ban felrobban­tották az első francia atom­bombát. A hatalmas acél­toronyra szerelt bomba fel- robbantásának katonai jelen­tősége elenyészően csekély, hiszen nincs a világon olyan szállítóeszköz, amellyel ezt a „nehéz súlyú” fegyvert az esetleges ellenséges célpont fölé lehetne juttatni, nem is szólva arról, hogy a jelen kor­szak hidrogén bombáihoz vi­szonyítva az „új” bomba csak egyszerű játékszernek tekint­hető. És mégis a robbanás kísérteties fénye sokkal na­gyobb tiltakozást váltott ki, mint esztendőkkel ezelőtt a sokkal veszedelmesebb s ka­tonailag hasonlíthatatlanul jelentősebb kísérletek egész sorozata. Az álmok szertefoszlanák 1958 nyarán, amikor a fran­cia XV. köztársaságot az al­gériai puccsisták hathatós tá­mogatásával De Gaulle V. köztársasága váltotta fel, a francia uralkodó körökben magasra csaptak az új nagy­hatalom megteremtéséről szőtt álmok. A köztársaság által meghirdetett program­ban olyan tételek is szerepel­tek, mint Algéria teljes pa­cifikálása, vagyis magyarul az algériai szabadságharc vérbefojtása, Franciaország vezető szerepének növelése a nyugateurópai szövetségben, a NATO-ban, ahol a franciák csak az angolszász vezető ha­talmak, az Egyesült Államok és Anglia után következtek. Párizsban úgy vélték, hogy a NATOban csak. akkor lép­hetnek egyet a szamárlét­rán”, ha Franciaország is „leadja névjegyét a világ leg­zártabb klubjának, az atom­klubnak előszobájában”. Az 1958 májusában szőtt ábrándok — amelyek kezdet­ben sok haladóbb gondolko­dású franciát is macikkal ragadták — lassan szerte- fos-zlottak.Az Algéria pacifiká­lásához fűzött merész álmok­ról gyorsan kiderült, hogy azok légvárakra épültek. Az elmúlt másfél esztendőben az ideiglenes algériai kor­mány súlya és tekintélye nemhogy csökkent volna, ha­nem jelentősen megnöveke­dett. Algériai elgondolásá­nak zsákutcába jutása végül- is az elmúlt esztendőben ar­ra késztette De Gaulle-t, hogy felülvizsgálja eddigi politiká­ját, és nyilvános deklaráció­ban ismerje el Algéria ön­rendelkezési jogát. De Gaulle közeledésé e reálisabb állás­ponthoz éppen azokat fordí­totta szembe az V. köztársa­sággal. akik 1958-ban hata­lomra segítették a jelenlegi köztársasági elnököt. A szél­sőséges gyarmatosítók néhány héttel ezelőtt lázadást rob­bantottak ki Algériában. Ez a puccskísérlet súlyos csorbát ejtett De Gaulle presztizsén, és — mint nyugati sajtój elön­tések megállapítiák — arra ösztönözték Gaulle-t, ho«*v a tervezett időpontnál előbb hajtsa végre atombombájá­nak felrobbantását, s még alig oszladozott a szaharai Regane-ban a robbantást kö­vető atomfelhő, a francia kor­mánysajtó már sietve han­goztatta, hogy valóraváltot- ták a nagyhatalomról szőtt ábrándokat, Franciaország atomhatalom lett. De valóban így történt? Washington „langyosan” London „hűvösen” fogadja a hírt Az első nyugati kommen­tárok Franciaország nyugati szövetségeseinek állásfoglalá­sát így összegezik: Washing­tonban „langyosan”, London­ban „hűvösen” fogadták az első francia atombomba fel- robbantásának hírét Was­hington és London lelkesnek semmiképp sem nevezhető állásfoglalását több tényező magyarázza. A nyugati fővá­rosokban már jóelőre felmér­ték, hogy a szaharai atom- robbantás óriási felháboro­dást okoz majd az afrikai és ázsiai népek körében, vagyis elsősorban azokban az orszá­gokban, amelyek megnyeré­séért mostanában London és Washington „nagyobb áldo­zatokra is hajlandó”, de aggo­dalmat okoz a francia bomba az angolszász fővárosokban azért is, mert jól tudják, hogy Párizs — bombával a hóna alatt — további jogokat ‘ kö­vetel, lépni akar egyet a „sza­márlétrán”. S taktikailag sem „illett” Washington terveibe a francia kísérlet. Az ameri­kaiak -hosszú hónapok óta elszánt harcot folytatnak, hogy a világ közvéleményét megbarátkoztassák azzal a gondolattal, hogy az általuk szorgalmazott földalatti atom- robbantás „nem veszélyes”, s világnak semmi hátránya Időjárásjelentés Várható időjárás: továbbra is megmarad at évszakhoz képest enyhe, túlnyomóan felhős idő. Elsősorban reggel és délelőtt több helyen köd. Néhány helyen ködszitálás, vagy kisebb eső. Mérsékelt légáramlás. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet: megközelíti a 10 fokot. két. De a szovjet kormány nem elégedett meg a francia robbantás elítélésével, hanem épp e héten új, nagy jelentő­ségű javaslatot terjesztett be a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi értekezleten. Az új szov­jet javaslat messzemenően figyelembe veszi a nyugati hatalmak álláspontját és le­hetővé kívánja tenni a föld­alatti robbantások ellenőrzé­sét. Mint ismeretes ugyanis, a „nem kielégítő ellenőrzés' volt az, amellyel az amerikai kísérleteik folytatásának szükségességét indokolták. A szovjet javaslat megterem­tette a megegyezés lehetősé­gét. Most a nyugati hatalma­kon a sor. a nem lesz abból, ha az Egye­sült Államok ilymódon foly­tatja nukleáris kísérletét. A francia .miniatűr” bomba viszont hatalmas tiltakozást váltott ki és újabb gátat emelt az amerikai tervek megvaló­sításának’ útjába. De a francia jobboldal uj- jongása is, amely közvetlenül a robbantás után magasra csapott, hamar elcsendesült. Szövetségeseik „rideg” maga­tartása gyorsan megérttette velük, hogy London és Was­hington nem tekinti okvetle­nül érvényes belépőnek a fran­cia kísérletet az atomklubba. Nem számítottak Párizsban arra a hatalmas méretű tilta­kozásra sem, amelyet kísér­letük a világon mindenütt, de különösen Afrikában és Ázsiá­ban kiváltott. „Franciaország most az afrikai népek első­számú ellensége” — hangoz­tatják az afrikai fővárosok­ban. s azt a lehetőséget fon­tolgatják, hogy kérjék a Biz­tonsági Tanács, vagy a rend­kívüli közgyűlés összehívását azzal a céllal, hogy e nemzet­közi szervezet is megbélye­gezze a franciák szaharai kí­sérletét. Most a nyugati hatalmakon a sor A szaharai robbantást meg­előzően 1958 októberében rob­bantak utoljára nukleáris bombák földünkön. A másfél éves intervallumnak tulajdo­nítható, hogy sokan úgy gon­dolták, végleg elmúlt a nuk­leáris háború veszélye, és ha időnként megismétlődtek is egyes amerikai személyiségek fenyegetőzései, ezt csupán diplomáciai cselfogásnak te­kintették, bizonyos engedmé­nyek kierőszakolására. A re- ganei atombomba — még ha katonai jelentőségben mesz- sze is maradt az eddig foly­tatott kísérletektől — felráz­ta az emberiséget és arra ösz­tönözte, hogy most még erő­teljesebben követelje minden­féle nukleáris kísérlet végle­ges betiltását. A Szovjetunió — amely mindenkor hirdette, hogy az atom- és hidrogénfe^yver kí­sérleteket egyszer s minden­korra be kell szüntetni — már a szaharai robbantás másnapján nyilatkozatban ítélte el a francia kísérlete­Ujabb sikertelen rak éta kísérlet az Egyesüli Államokban Vandenberg (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentései sze­rint a vandenbergi légi- támaszponton pénteken meg­kísérelték, hogy egy Discove­rer X. típusú mesterséges boly­gót bocsássanak föld..ürüli útra, néhány másodperccel a kilövés után a 23 méter hosz- szú rakéta eltért előre kije­lölt pályájától és ezért a kí­sérleti telep műszaki alaku­latai kénytelenek voltak fel­robbantani. Mint az UPI je­lenti. a kísérlet megfigyelé­sére egybegyűlt újságírók és tudósítók a rakéta földre hul­ló darabjai ellen autók és más tárgyak alatt kerestek mene­déket. Hírek szerint ember­életben nem esett kár. Befejeződtek a le­szerelési tárgyalások nyugati előkészülete' WASHINGTON (Reuter- AP). Az Amerikai. Külügy­minisztérium pénteken este hivatalosan bejelentette, hogy a március 15-én Géniben kezdődő kelet-nyugati lesze­relési társulásokat előkészí­tő nyugati megbeszélés, ame­lyen öt ország képviselői vet­tek részt, befejeződött. Ang­lia, Kanada, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Állapok küldöttségeinek ve­zetői még a genfi tárgyalások megkezdése előtt Európában ismét találkoznak. A közbe­eső időben a szakértők foly­tatják a megbeszéléseket Washingtonban. John M. Hightower kom­mentárjában megállapítja, hogy az Egyesült Államok szövetségesei nincsenek meg­elégedve az eddigi eredmé­nyekkel. Elégedetlenek első­sorban azért, hogy nincs ha­tározott amerikai leszerelési politika, másodszor pedig az­zal, hogy a hosszú huzavona után végülis előterjesztett amerikai terv javaslatai nem elég „erőteljesek és ötlete­sek,” (MTI), Hruscsov ázsiai kőrútjának minden napja a békeszerető szovjet külpolitika diadalát igazolja MOSZKVA (TASZSZ.) A Pravda szombati számának vezércikke „Az eredményes együttműködés példája’’ cím­mel egyebek között ezeket ír­ja: — Indonéziába vezető ut­ján Hruscsov látogatást tett Indiában és Burmában. A szovjet kormányfőnek e két ország vezetőivel folytatott megbeszélései, az indiai és a burmai néppel rendkívül szi-j vélyes légkörben lezajlott ta­lálkozásai újabb fontos ha­tárkővé váltak India és a Szovjetunió, illetve Burma és a Szovjetunió barátságá­nak és együttműködésének utján. Az ázsiai közvélemény; t hatalmas néptömegek megelé­gedéssel állapítják meg, hogy a magas szovjet vendég nern sokkal a csúcsértekezlet előtt látogatott el hozzájuk. Kife- iezik azt a reményüket, hogy ez a helyeslés és támoga­tás, amelyben az általános és teljes leszerelés szovjet ter­vét részesítik, elősegíti ennek az igen súlyos nemzetközi kérdésnek a megoldását, a háborúk kiküszöbölését az emberiség életéből. A vezércikk megállapítja, hogy . Hruscsov látogatása alkalmával- újra kidomboro­dott és megerősítést nyert Indiának és Burmának a ka­tonai tömböktől való távol- maradásra irányuló politi­kája. Hruscsov ázsiai körútja folytatódik — írja befejezé­sül a Pravda. — Indonéziai látogatása után felkeresi a velünk szomszédos baráti Af­ganisztánt is. Kőrútjának mindennapja a békeszerető szovjet külpolitika diadalát igazolja, a béke nagy eszmé­jének győzelmét hozza. — (MTI). Annus bácsi riportot diktál Nevem Annus Imre. 1931 óta dolgozom a szolnoki Fű­résztelepen. Nem vetettem meg sokáig a jó bort, ám mostanában már jóideje ha­nyagoljuk eymást. A „Kcs- suth”-nak is ezt a sorsot szántam. Tudom, nem lát­szom még öregnek, bár hat X-et megértem. Egészséges is volnék, de mostanában igen-igen elővesz az asztma, meg tűdőtágulásom is van. Hiába, nem lehet „büntetle­nül’’ évtizedeket kihúzni a fűrészcsarnokban, ahol most körfűrészes vagyok. Hogy mi most a tervem? Az, hogy wTj~LrnrV.'>j‘i_r~j‘ ‘■*~“**>* ^ *”^*^* *^ Náthaláz-járvány Ausztriában Bécs (MTI). Ausztriában tovább tart a náthalázjár­vány. Csupán Bécsben az el­múlt héten 12 000 járványos megbetegedést jelentettek be. A kórházak túlzsúfoltak. A kórházi folyosókon pótágya­kat állítottak fel, hogy a na­ponta száz számra érkező be­tegeket el tudják helyezni. A kórházi ápolásban is nehéz­ségek mutatkoznak az orvo­sok és az ánolónők megbete- Ü. II gedése miatt. Becsben az ápolóknak mintegy hét szá- léka dőlt ágynak. Az alkalmazottak megbe­tegedése következtében igen sok üzlet lehúzta redőnyeit. A nagyobb üzemekben is je­lentős a megbetegedések szá­ma. Hasonló a helyzet az osztrák vidéki városokban. Stájerországban a náthaláz- járványnak eddig 24 halálos áldozata van. nyugdíjba megyek. Mond­ják, megdolgoztam már a magamét. Csak van egy bök­kenő. Mit csinálok majd én, nyugdíjasként, aki világéle­temben erős munkát végez­tem? Bele is pusztulnék a tétlenségbe. Legszívesebben négyéves dédunokám társa­ságában töltöm majd a csen­des napokat. Ha meglátná, hallaná a kis Hildát, biztosan megértene... Melyik időszaka volt legne­hezebb az életemnek? Nem is tudom, túl sok időm sem volt ilyesmin gondolkodni. Arra viszont emlékszem ma is, mi­lyen pokoli csata volt az ison- zói. Mert a legnagyobb prá­gai kaszárnyából 1917-ben, 18 éves fejjel kerültem én az olasz frontra. De rossz volt a komiszkenyér, meg hogy eb­ből is nyolcunknak jutott mindössze* egy darab. Rossz volt a „gemüze”, így hívtuk a „szecskát”, amivel Ferenc Jóska traktálta a hadsereget. Hanem tudja, mi volt a jó? Amikor megjött a forrada­lom híre és széthullt a front, mi pedig Ausztrián keresztül, usgyi haza. Ez már november közevén volt, 1918-ban. Ahogy II- ^ A szakmát is megszerettetik v elük' — Politechnikai oktatás a kengyeli iskolában — Szöszke, meg barna kócos gyerekfejek hajolnak a mun­kapadnak kinevezett aszta­lok fölé. Kezükben még ügyetlenül áll a gyalu, a fű­rész, s a kalapáccsal szög he­lyett néha az ujjúkra kop- pintanak, de dolgoznak nagy igyekezettel. Némelyik még nyelve hegyét is kinyújtja, Fiatal tanító járkál , a munkaasztalok között. Néha kiveszi egyik-másik kezéből a szerszámot és maga mutat­ja, magyarázza: — Ezt így csináld, kis­fiam. Csizá Károly földrajz-bio­lógia szakos tanító vezeti a műhelyórákat. Afféle pol i- hisztor ember. Nem tudni, hol tanulta, de ért minden­hez, Ma a fiúknak az aszta­los munkát oktatja, holnap hímezni, stoppolni, főzni ta­nítja a lányokat, holnapután a kisállattenyésztésről tart előadást és tavasszal kertésze­ti, mezőgazdasági ismerte­ket tanít. A kengyeli iskola, — mert itt fejti ki sokolda­lú tevékenységét — sokat nyert vele. Muzamel Ferenc igazgató szerint is jó kezek­ben van a— kengyeli fü'ek számára oly szokatlan nevű — politechnikai oktatás. Nem is így nevezik, in­kább gyakorlati vagy kézi­munka órát mondán ik, s hozzá gyakran. A kengyeli szülőknek nagyon tetszik, hogy az iskola a gyerekeket „hasznos” dolgokra is meg­tanítja. Nem azért, min'ha az egyéb ismereteket haszon­talannak tartanák, hanem mert a kezük munkája után élő emberek a kézimunkát többre értékelik. Beikker Sándor VI. osztá­lyos tanuló édesanyja így vélekedett: — Az ilyen falusi gyerek többnyire valamilyen szak­mába megy, vagy az apja mellett dolgozik. Csak hasz­nára van, ha előre megtanul egyet-mást Gellértfi Mihály saját gyer­mekkorára emlékezve mond­ja: — Bizony, a Montág-féle uradalmi iskolában, ahová én jártam, még azzal se nagyon törődtek, hogy eljár-e a gye­rek. — Parasztnak tanulni? Ugyan! — És legyintettek. Most meg a szakmát is meg­szerettetik velük. Ha kikerül az általános iskolából, job­ban tud választani a gyerek, hová menjen, mit tanuljon. — Milyen boldog volt Esz­ti lányom, mikor az első ma­gakészítette süteményt haza­hozta a háztartási óráról —. meséli Bezseia Józsefné. S aztán mutatja a 11 éves kis­lány munkáit: félig kész kö­tött sál, hímzett tálcakendő, stoppolási minták, — Igazán nagyon jó, hogy az ilyesmire is megtanítják őket. Természetes, hogy a gye­rekek legkedvencebb tantár­gya a „Gyakorlati ismeret”. S a szülők is szeretettel beszél­nek az iskoláról, sokat, emle­getik a „mindentudó" Csizí tanár „urat’’, aki ennyi hasz­nosra oktatja gyermekeiket. — patkós — befutott Pestre a vonat s a kalauz elengedte hangját: — ..Hatvan-felé beszállni!” — én egyre izgatottabb lettem. Szülőfalumban Tiszasülyön már a Szovjetunióból haza­tért bátyámmal is találkoz­tam, aki vöröskatonaként harcolt a fehérek ellen. ígértek aztán nekem Mar­git körutat, küldtek sasos be­hívókat, de mégsem vonultam be. Illetve három napig ka­tonáskodtam 44-ben, de vala­hogy gyűlöltem a fegyvert. 1956-ban aztán rájöttem, mégis csak sokat ér a puska: munkásőr lettem, mint 45-ös várttag. Ügy voltam vele,) kár volna visszamenni napi 80 fillérért dolgozni látástól va- kulásig Brachfel Sándor, a Szénásiak, vagy a többi tisza- sülyi kulák birtokára. De a kötelet sem várhattam üres kézzel, amit mint kommunis­tának, nekem is beígértek az ellenforradalmárok. Meg az­tán a nyugdíj elveszítéséhez, vagy a munkanélküliséghez sem volt különösebb kedvem. Most úgy 1100—1200 forint körül várom a nyugdíjat ha­vonta. A fiatalok? Hát bizony, ők nem sokat tudnak az ilyes­miről, amiket elmondtam. Pedig hasznos lenne komo­lyabb érdeklődés. Nekik már könnyebb, mint az én fiatal­ságom volt. Vágyam? Az is van. Né­hány hónap múlva már csak vendég leszek itt a fűrészte­lepen, de azért ki-ki fogok járni. Vagy harminc évig szeretnék még eldolgozgatni a ház körül ezt-azt. Mert, mint mondtam, bele is pusz­tulnék a. tétlenségbe. Megaz- tán a munkásőri egyenruhá­tól sem akarok megválni... — bgy — Igaz szívvel tették le az esküt ■— KISZ taggyűlés az MTH iskolában — Izgalomtól és örömtől ki­pirult arcok, díszes terem, szép tartalmas ünnepség tet­te emlékezetessé kedd esti KISZ taggyűlésünket. Fi- gyesmesen hallgatták az új tagok KISZ titkárunk egy­szerű, de szívekhez szóló szavait. Beszélt az eskütétel­ről, a tagkönyv megbecsülé­séről, az ifjú kommunisták felelősségéről. Berta Ferenc otthonvezető a KIMSZ hősi harcairól’ szólt. Ezután kez­detét vette az eskütétel. Ünnepség után együtt ma­radtak beszélgetésre a régi és új KISZ tagok. Szívós Ist­ván, Boros István, Gregor József, Szakáll János mind arról beszéltek, mit jelent nekik a mai eskütétel, ho­gyan kell öntudatos ifjúmun­kásként, KISZ tagként él- niök és dolgozniok. — Mint mondották nem holmi „meg- agitálásra”, hanem őszinte szívvel tudatosan léptek a tagok sorába és ehhez mél­tóan akarnak dolgozni is. Nagy András kőműves iparitanulű, Szolnok /

Next

/
Oldalképek
Tartalom