Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-16 / 13. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1900 Január 16. Tegyük vonzóbbá, színesebbé a nőtanácsok munkáját A megyei nőaktíva ütéséről Tegnap a nőmozgalom jelentős eseményére került sor. Mintegy kétszáz fő részvételével nőaktívát rendezett a Me­gyei ,Nőtanács, hogy számbavegye a megyében munkálkodó nőtanácsok eredményeit és meghatározza a jövő felada­tait. A nőaktíván résztvett és felszólalt Czinege Lajos elv­társ, az MSZMP Megyei Bizottságának első titkára. Csató A beszámolót Csató Mi- hályné, a Megyei Nőtanács titkára tartotta, aki bevezető ként részletesen szólott a párt VII. kongresszusának jelentő­ségéről. — Külön öröm volt szá­munkra — mondotta —, hogj a Kő oonti Bizottság beszá­molójában Kádár János elv­társ beszélt a nőmozgalomrók a nőtanácsok tevékenységé­ről. Kifejezte ezzel azt is, hogy pártunk a jövőben is számít a njagyar asszonyok lelkes munkájára, a nőmoz­galom hasznos tevékenységé­re. Mint legközelebib felada­tot a nemzetközi nőnap 50. évfordulójának megünneplé­sét jelölte meg. A nőnap ju­bileumi évfordulójának meg­ünneplésére világszerte ké- szü’ lek már az asszonyok. Mi is úgy dolgozzunk március 8 előkészítő szakaszában, hogy beszéljünk minden rendezve nyűnkön az évforduló jelen­tőségéről. A nemzetközi nő­nap elő észítését egvben kös­sük is össze a nőmozgalom előtt álló feladatok végrehaj­tásával. Röviden szólott ar­ról. hogy milyen eredménye­ket mutathat fel megyénkben is a nőmozgalom. Résztvet'ek a nőtanácsok asszonyai a me- rrz.ivrer.vtct szocialista átszer- vezésében, hasznosan tevé­kenykedtek a nők politikai és ku1t>”"en<! ismerotpinek gya­rapításában is. Kiemelte, hogy a nőtanácsok lelkes aktívái 300 ezer forintot gyűjtöttek a Fóti Gyermekváros meg­segítésére. A nőtanácsok munkájára a jövőben is nagy szükség van. A megyében végbement át­alakulással megyénk dolgozó parasztsága a közös gazdál­kodás útját választotta. Szol­nok megye termelőszövetke­zeti megye lett, a nőtanácsok feladatai nem csökkennek. A termelőszövetkezetek megszi­lárdításából a mi asszo­nyainknak is ki kell venni részüket. Az asszonyok néze­tének formálását tartjuk mi elsőrendű kötelességünknek A tsz-ek megszilárdítása azonban egyet jelent a több- termeléssel, a terméshozamok növelésével és e téren az asz- szonyok is hasznosan közre­működhetnek. A nőmozga­lomnak feladata: a megválto­zott viszonyok között segítse a parasztasszonyokat, hogy megtalálják helyüket a ter­melőszövetkezetben és minél többen vegyenek részt a ter­melőmunkában. Példák bizo­nyítják, hogy szövetkezeteink­ben többségükben megállták helyüket a nők. Mind a nö­vénytermesztésben, mind az állattenyésztésben eredmé­nyekről adhatnak számot. Csató Mihályné különösen a közös gazdaságok baromfi- tenyésztésének jelentőségére hívta fel a figyelmet. A nő­tanácsok karolják fel az olyan jó kezdeményezéseket, mint a tiszaroffi, hogy az asszo­nyok a tsz baromfiállományá­nak létrehozásáért családon­ként egy pár tyúkot adtak a közösbe. Majd szólott azok­ról a tennivalókról, melyek a falusi nőtanácsokra várnak hogy a nők minél nagyobb számban kapcsolódjanak be a falu gazdasági és társadalmi életébe. A beszámolót vita követte. Elsőnek Kovács Mihályné szólalt fel, aki a jászberényi iárásban elért nőmunka ered­ményeiről tájékoztatta a nő- aktívát. özv. Barabás Sándor- né, a karcagi Béke Tsz asz- szonyainak munkáját ismer­tette. A karcagi Béke Tsz 1960-ban 100 ezer baromfit nevel fel, s mint jól jövedel­mező forrást, ajánlotta a tsz- asszonyoknak a baromfite­nyésztést. Dorogi Lászlóné az öcsödi Szabadság Tsz nőta- náesának küldötte elmondot­ta, hogy nyáron napközi lét­rehozását tervezik, hogy mi­nél több aszony dolgozhasson a közös gazdaságban. Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságá­nak üdvözletét tolmácsolta a nőaktívának és köszöneté* mondott az asszonyoknak ál- do^'.tos munkájukért. Mikor eredményeinkről szólunk — mondotta Czinege elvtárs —, jóleső érzéssel tesszük ezt. De hogy eredményeinket meg­tartsuk és tovább léphessünk, hogy jó gazdái legyünk az or­szágnak, egy sor kérdésről beszélnünk kell. Pártunk VII. kongresszusa megjelölte az útját további felemelkedé­sünknek. Ha mi az életszín­vonalat a következő években emelni akarjuk, akkor többet kell termelnünk. Mi minden tanácskozáson erről beszé­lünk: a mezőgazdaság ter­méshozamait növelni kell. Több húst, tejet, vajat kell a népgazdaság számára me­gyénk mezőgazdaságának biz­tosítani, mert ez az egyik fel­tétele annak, hogy iparunk is több cipőt, ruhaszövetet, gázt, villanyáramot termeljen. Né­hány kérdésben e tekintetben az asszonyokhoz is fordulunk. S a baromfitenyésztés, az, ahol elsősorban az asszonyok segítségét kérjük. Azt szeret­nénk, ha a második ötéves terv idején úgy lépnénk e té­ren előre, hogy 1965-ben 240 ezer mázsa árubaromfit ad­hatna megyénk népgazdasá­gunknak. Ez tízszerese annak, amit az 1954—58-as évek átlagában a megyében felvásároltak. A megyei vezetés úgy látja, hogy e célkitűzés reális. Különösen akkor, ha asszonyaink ebben segítségünkre lesznek. Mi azt javasoljuk a megyei nőmoz­galomnak, hogy vállaljon véd­nökséget a baromfitenyésztés felett, s a termelőszövetkeze­tekben az asszonyok legyenek szószólói a baromfitenyész­tésnek. Ezután azokról a feltéte­lekről szólott, hogyan lehet gazdaságosan a legkisebb költséggel jól jövedelmező baromfitenyésztést a tsz-ek- ben létrehozni. Czinege elvtárs végezetül arra hívta fel a nőaktíva fi­gyelmét, hogy a nőmozgal­mat ki kell szélesíteni, minél több pártonkívüli asszonyt kell megnyerni ügyünkben. Színesebbé kell tenni a mun­kát, hogy a nőtársacalom minden rétege számára vonzó tegyen a mozgalom. A vitában még számosán felszólaltak. A nőaktíva a késő délutáni órákban Csató Mihályné összefoglalójával ért véget fiz amerika küiiirymirsztér'um nyKatkiza'.a Huscsov beszédéről Kállai a Minisztertanács első elnökhelyettese, Losonczi Púi földművelésügyi miniszter, Nyers Rezső pénzügyminiszter A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken délelőtt tartott ülésén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a Hazafias Népfront országos tanácsa elnökségének javaslatára Kállai Gyulát és Marosán Györgyöt államminiszíeri tisztségük alól, Dögéi Imrét földművelésügyi miniszteri tisztsége alól felmentette, — Kállai Gyulát az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját a Minisztertanács első el­nökhelyettesévé, Losonczi Pált, az MSZMP Központi Bizottságának tagját — a barcsi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet Kossuth-díjas elnökét — földművelésügyi miniszterré, Nyers Rezsőt, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, a szövetkezetek országos szövetségének elnö­két pénzügyminiszterré meg­választotta. Az Elnöki Tanács — a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságával, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormánnyal gos tanácsának elnökségével egyetértésben — javasolja az országgyűlésnek, hogy legkö­zelebbi ülésszakán Marosán Györgyöt válassza meg a Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagjává. Az Elnöki Tanács Nógrádi Sándor rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet fel­mentette a Magyar Népköz- társaság pekingi és hanoi nagykövetségének vezetésére kapott megbízatás alól. Dö­géi Imrét rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetté ne­vezte ki. egyidejűleg meg­bízta a pekingi és a hanoi nagykövetség vezetésével. Kállai Gyula, Losonczi Pál és Nyers Rezső pénteken délben Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételnél jelen volt Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münn'ch Ferenc a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Az Elnöki Tanács ezután fo­ésa Hazafias Népfront orszá- lyó ügyeket tárgyalt. Az új Jötiiművetésügyi miniszter életrajza Losonczi Pál szegénypa­raszti családból származik. 1919-ben született a Somogy megyei Bolhó községben. A felszabadulásig mező- gazdasági munkásként dolgo­zott. A felszabadulás után a földosztás során juttatott földjén gazdálkodott. 1948- ban kezdeményezésére meg­alakult az azóta milliomos­sá vált barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. A ter­melőszövetkezet elnökeként nagy érdemeket szerzett a szövetkezet felvirágoztatásá­ban és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. — Irányítása alatt a termelő- szövetkezet négyszer nyerte el a Minisztertanács vándor­zászlaját. Eredményes mun­kájáért 1954-ben megkapta a szocialista munka hőse ki­tüntet ist, 1956-ban pedig a Kossut-díjat. Az ellenforra­dalom alatti helytállásáért 1957-ben a munkás-paraszt hatalomért emlékéremmel tüntették ki. Losonczi Pál a szövetkezet vezetése mellett szakmailag is képezte magát és agrotechnikai szakképzett­séget szerzett, 1953 óta or­szággyűlési képviselő. Losonczi Pál 1945-ben lett a Magyar Kommunista Párt tagja, 1953-ban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének póttagjává, 1957-ben pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagjává választották. Kinevezés A Minisztertanács Gyáros Lászlót, a kormány Tájékoz­tatási Hivatalának elnökét, valamint Dénes Leót, a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek alelnökét tisztsége alól felmentette. A Minisztertanács Gyáros Lászlót a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnökévé, Naményi Gézát a kormány Tájékoztatási Hiva*alámak ve­zetőjévé nevezte ki. • Benke Valéria művelődés- ügyi miniszter pénteken a minisz'ériumban beiktatta hivatalába Gyáros Lászlót, a Kulturális Kapcso’atok Inté- te'ének új elnökét. A beik­tatáson jelen volt Péter Já­nos, a kü’ügyminiszter első helyettese, Szecsődi László, MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának helyettes vezető­be, valamint a művelődés- ügyi minisztérium és a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté- tev több vezető munkatársa. foiyiaiűiS k a Le'ielsi Tanács ülésszaka Moszkva (MTI) Pénteken magyar idő szerint reggel nyolc órakor a nagy Kreml palotábar ismét együttes ülésre gyűltek össze a Szov­jetunió legfelső tanácsa két házánál képviselői. Az ülé­sen folytatódott Nyikita Hruscsov r, ,szterelnök csü­törtökön elmondott beszámo- lójá ak megvitatása. Vala­mennyi felszólaló lelkesen támogatta Hruscsovnak a szovjet fegyveres erők lét- számcsöK .öntésére tett ja­vaslatát. Az első felszólaló Ivan Szpiridonov leningrádi kép­viselő volt. Mint mondotta, u szovjet kormány kezdemé­nyezése újabb tanúbizonysá­gát adia annak, hegy a Szó ‘ tunió a tartós v*’' bé­ke biztosítására a békés svüttélés kivívására törek­szik. Petrusz Brovka (Belorusz­szia) reményének adott kife­jezést, hogy a nyugati hatal­mak kormányai követik majd a szovjet példát. Eisenhower- nek a nukleáris kísérletekről tett a legutóbbi nyilatkozatá­ról szobra kijelentette, saj­nálja, hogy az Egyesült Ál­lamokban még mindig erősek azok a csoportok, amelyek az atomfegyverkezési hajsza mellett kardoskodnak. A szovje' emberek egyet akar­nak: az emberiség keze sza­baduljon meg a kardtól és csak a bék^s építésen mun­kálkodjék — mondotta. — Elegendő munka vár az ame­rikai népre is. Senki se ko­vácsoljon haláltosztó f.gyve- reket a boldogulás ellen! — jelentette ki a képvise’ők ál talános helyeslése közepette^ Az ülés folytatódik. WASHINGTON külügyminisztérium szádéról. (MTI). A Reuter jelenti: az amerikai nyilatkozatot adott ki Hruscsov be­A nyilatkozat megállapít­ja, hogy az Egyesült Állam >k érdeklődéssel fogadta a szov­jet bejelentést és azt a tényt, hogy a létszámcsökkentés1 a következő egy-két éven be­lül végrehajtják. A Szovjet­uniónak ez az elhatározása. — hangoztatja a nyi’atkozat. — hozzájárulhat a jelenleg: nemzetközi feszü'tség egyik tényezőjének enyhítéséhez A nyilatkozat szerint a má­sodik világháborút követő időben az Egyesült Államok maga is jelentős létszámcsök­kentéseket hajtott végre fegy­veres haderejében, majd a le­szerelés nemzetközi ellenőr­zésének fontosságát hangsú­lyozza és ki'ér a hamarosan sorrakerülő átaliános lesze­relési tárgyalásokra. Kije­lenti, hogy ezeken a tárgya­lásokon az ellenőrzött lesze­relés kérdésében az Egye­Gyá*z jelentés A Szo'noki Járműjavító Vállalat pártbizottsága, szakszervezeti bizottsága és vállalat vezetősége fáj­dalommal tudatja, hogy Pa'ásti Gyula elvtárs. a -vár dolgozója, 1960. január 13-án. szerdán dé'után rövid szenvedés után, 48 éves korában elhunyt. Temetése 1960. január 17-én, vasárn ap délután féiihároinkor lesz a temető ravatalozójából. Palásti Gyula elvtárs 1930 óta vesz részt a mun­kásmozgalomban. 1945-ben kerii’t a Szolnoki Járműja­vítóba. Ugyanebben az évben 'ett a IWrzyor Kommu­nista Párt tagja. A párt, népi demokratikus rendsze­rünk védőmére a rendőrség kötelékébe küldte, ahol munkáját bee-'" ' ' eliáit a. 1959. februárjában a Járműjavító Vállalattó' falusi mr'-H hívták. "-"■’-ti e'vtárs készségesen eleget tett a párt hívó szavának. Be teg<-é°-o bekövetkezéséig lel­kesen segítette a dolgozó parasztokat üj gazdálkodá­si formáink kialskítá-áb? n. A Járműjavító Vá’lalat p'"■•bizottsága, szakszer­vezeti bizottsága és vál’alatvezető°éze saját ha'o’fá- nak tekinti Pa'á«ti Gyula elvtársat. Temetésének le- bnnvnIPására bizott-á- it hoztak létre. sült államok is hajlandó ugyanolyan messze e menni, ” mint bármely más ország. Washingtonban remélik, a Szovjetuniónak ez a beíe-I lentése azt jelenti, hogy a szovjet kormány hasonló szel-! lemben hajlandó tárgyalni a közelgő megbeszéléseken és így konkrét lehetőséget te­remtenek majd a leszere'és megvalósítására, a bizalmat­lanság megszűnteiére és az általános biztonság megte-! remté^ére — fejeződik be az Sí amerikai külügymini setéri- ü um nyilatkozata, LONDON A londoni esti lapok fel­tűnő beá lításban ismertetik Hruscsov leszere ési nyi al-! kozatát, s kifejezetten elis­merik rendkívüli jelentősé­gét. A konzervatív Evening’ Standard így ír vezércikké- j ben: 5 — Hruscsov ismét cselek-” szik Drámai hatással jelen-i tette be a szovjet haderő; egyharmados csökkentésé*, t Növe'i e lépés elemi hatásáti az a tény. hogy a nemzet­közi konferencia-asztalok kö­rül éveken át fo'ytatot! med­dő a'kudozások után kerül rá sor. Nem vitás, hogy; Hruscsov törekvése a jelen-; 'égi körülmények között si-; kerrel jár. annál is inkább^' —, mert míg az amerikaiak* még mindig szovjet vészé- jj delemről fecsegnek, a Szov-* ie'unió csökkenti hadere ; iét, A f­‘BÚJ! Találkoztak Délután porhót kavart a szél. Estére megcsendesedett és később már sütött a hold. Ropogott, csikorgóit lépteink alatt a hó és mint formátlan emberke rajta moz­gott saját árnyképünk. A téli éjszaka fen­séges hideg szépsége testesült meg a tájban. Hárman mentünk hallgatva. Hallgattak a tanyák, a dülőutak és a máskor oly éber házőrzők még a vakkantással is takarékos­kodtak. Éjfél mór elmúlt. Egy beszélgetést vittem magammal, sza­vak zenéjét, magasságát és mélységét. Egy ember arcát őriztem gondosan és újból, meg újból magam elé idéztem, hogy ne felejtsem el egyetlen vonását, mozdulatát. Csák Istvántól, a jászberényi tanvavilá? egyik gazdájától, a Haladás Tsz elnökétől jöttünk. A kavargó indulatok földjén jár­tunk. Élet, élet. Valamit mindig keresünk, valamiről valami, vagy valaki mindig eszünkbe jut. Erről az érintetlen hótakaró­ról itt a földeken a szűzies tisztaság. A ha­tár végtelenjéről az itt élő erős emberek. S közülük is most egy, akivel féléjszakát átbeszélgettünk. Szembeült velünk az asz­talnál a petróleumlámpa mellett és még éjfél után is azt mondta, maradjunk, annyi mondanivalója lenne még. Most. hogy apái­tól kapott örök keresés után megtalálta végre az egyetlen nagy paraszti igazságot, és célhoz ért. A kavargó indulatok elültek benne és ő maga megcsendesedett, mint az idő. Fia agromémöknek készül. Budapes­ten tanul és tanulmánya) befejeztével ide jön vissza. Erről is beszélt Csák István. Hárman botladoztunk a fagvos görön­gyökön és ez is eszembeiutott. Azon meg restelkedtünk, hogy egymást ennyi ideig feltartottuk. Pedig ott a szobában észre sem vettük az órák múlását. Egy újtípusú paraszt ember őszinte vallomását hallottuk arról a számára nagyszerű élményről, ho­gyan ismerte fel önerejét. A íotoriporter talán udvariasságból, talán, hogy megtörje az éjszaka csendjét, a városi párttitkárhoz fordult. — Jócskán beesteledett. Ne haragud­jon Bacsa elvtárs, hogy ennyi ideig elma­radtunk. — Közös ügy, nem tesz semmit. Ne­kem Is érdekem — válaszolta a párttitkár, aztán tovább hallgattunk mindhárman. Fölöttünk csak a Hold figyelt. Nem min­dig, időnként elbújt egy felhörongy mögé és ilyenkor a látóhatár szélén eltűntek a tanyák. Eszembejutott a zsebemben lapuló jegyzetfüzet. Ott a szobában, az asztalsarkán írtam miközben Csák István lehajolva csizmájá húzta, mert csak csizmában érzi magát felöltözve az ember. Akkor vettem észre halántéka ősz. Nem most kezdte viselni a csizmát. — Ne vegye rósz néven — mondta — nem akarok senkit megsérteni, de egyik másik újságíróra haragszom. Azokra, akik butaságokat írnak vagy azért, mert nem tudnak eligazodni a parasztemberek mos­tani világában, vagy pedig mert felelőt­lenek. Kicsit rastel'lkedve helyeseltünk. Jól jött, hogy a kutyák ugatni kezdtek és a gazda kinézett az ablakon. Sehol senki. Csák István legyintett, „a Holdat ugatják”. — Érdekes ember — szólalt meg Ba­csa elvtárs tűnődve. — Ügy látszik, neki is ez az éjszakába nyúló beszélgetés forog a fejében. Igen, érdekes ember. Amikor mi azon bölcselkedtünk vele, hogy bizony nagyon megértjük, nem olyan egyszerű dolog a régi, megszokott gazdálkodási formától megválni, s bizonyára érez is még valami kis szomorúságot emiatt, valami bölcs,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom