Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

1960. január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 /­KI. MIT SZERETNE? ÚJ EMBEREK Közvélemény kutatás a délutáni műszakban Este 8 óra körül járt az idő. Majdnem csendes a tö­rökszentmiklósi Mezőgépgj ár és környéke, szinte minden­honnan hazamentek. így hát akarva-akaratlanul az állandóan három műszak­ban dolgozó forgácsoló felé vezetett utunk. Két műhely van itt. Az elsőben több gép áll, várva a „gazdát”. Néhá- nyan pedig dolgoznak. — A műhely újdonsága — mondja Kiss István helyettes művezető —. a három teljesen új, modern, légpoias cseh esztergagép. — A másik műhelyben már többen vagyunk®— folytatja —, összesen tizennégyen. Valóban, az innen nyíló násik műhelyben sokkai na­gyobb a zaj is. Forgácsolnak az esztergályosok, marósok, vésők, menetmetszők. Bal felől, az ajtó mellett Xispál István merül a mun­kájába, pár lépéssel tőle Sző­ke József munkálja az ex­centrikus tengelyeket, Karsai ás Szilágyi János pedig a bo­ronatengelyen vág menetet íépével nagy-nagy buzgalom­mal. Makó Sándor mindössze 19 esztendős, de már négy éve esztergályos. — Szeretem a délutáni mű­szakot — magyarázza —, s közben befogja gépébe a for- gattyúkart — az egyirányú tárcsa alkatrészét. . — Tudja, ilyenkor vagyok a legfrissebb. Reggel ugyan­csak kialszom magam. — Szeret tehát este is dol­gozni? — Hát — nem mindig. Mert ha így lenne, mikor ta­lálkoznék a kislánnyal? Diákotthonban lakik, s elég ritkán engedik ki. S ha igen. mégis csak jobb kettesben menni moziba. Ez hát a nagyrészt m?g is valósult kívánsága Makó Sán­dornak, aki szinte gyerekfej­jel havi 1600 forintot keres átlagosan. De mit szeretne, mondjuk Szőke József, aki Hoppál Jó­zsef mellett a legtöbb cénzt kereste mostanában a forgá­csoló dolgozói közül? — Konyhabútort, meg lot­tó-nyereményt, mint a töb­biek, — válaszolja tömören — Ezt várom az 1960-as esz­tendőtől. Hogy miből lesz a konyha­bútor Szőkééknél? A válasz: — Most etetőhengerből, 20— 25 darabot esztergálok na­ponta a silókombájnokhoz. Czikó Ferenc vágya a tár­csásborona csapágyából, Szi­lágyi Jánosé és Karsai Jánosé pedig ugyanennek a ma­sinának a tengelyéből való­sul meg, míg a Szentesi La­josé abból, hogy kerékagya­kat esztergál, 10—15 darabot naponta szintén a tárcsás bo rónához. A műhely „köztisztaság vezetője” immár kilenc esz­tendeje Kántor Lajos bácsi. \ forgácsoló dolgozóinak kö­zös kívánsága volt: írjunk az öregről, de ne azt, hogy nem veti meg még mindig a bort, bár lett volna már épp elég ideje megutálni... — Inkább azért írjon Lajos bácsiról, hogy februárban nyugdíjba megy — mondja a művezető helyettes. — Tisz­tán, rendben tartja a mű­helyt, a gépeket, komoly mértékben segíti ezzel is munkánkat, s ezzel is szeret­nénk megköszönni ténykedé­sét. Lajos bácsi pedig jó nyug­díjat szeretne. Televíziót nem. „Minek, a gyárnak van, nézem azon a műsort” — mondja. Ám, nemcsak az esztergá­lyosok, marósok, forgácsolók, stb. nőttek össze műhelyük­kel. Szeret itt lenni a szem­üveges Széplaki Márton is, akit inkább valamelyik egye­tem filozófiai fakultására képzeltünk hallgatónak, mint­sem meósnak, itt a Gépgyár­ban. — Én azt kívánom, hogy jó műszaki raizokat képiünk, Természetes, hogy az éves tervfeladat valóraváltásaért január első napjaitól kezd­ve kell lankadatlan szorga­lommal fáradozni. A Jármű javító Vállalat jó példát mu­tat. Nemcsak azt jelölték meg hogy mit kell elvege - niök az idén, hanem azt is. hogyan, s máris foganatost' tottak néhány intézkedést a termelékenységnöve’éssel. a minőségjavítással, a gazdasá­gos termeléssel, stb kapcso- atban. Az ediigi ütem nem elég Megállapították, hogy az eddigi fejlődési ütem ma már nem megfelelő. Az éves dokumentációs vizsgálatokból kitűnt, hogy a műszaki fej­lesztésben. a korszerű techni­ka alkalmazásában, a szab­vány szerinti munkavégzés­ben. a műszaki normá1- szé­le" abbkörű alika’mazásában stb. szinte évről évre ugyan azok a hibák jelentkeztek. Ezek kijavítása sürgős és égető kérdéssé vált. mivel az első negyedévben 5 gőzmoz­dony nagyjavítással, 10 kocsi acélvázassá a'akításával, 15 személygépkocsi fővizsgával, 30 futóvizsgával. 207 teher­kocsi fővizsgával, 160 teher­kocsi középjavítással többet kell végezniük, mint a múlt év azonos időszakában. Ezért határozták el a töb­bek között hogy minden ja­vításra váró kocsit beá lilá­nak. — bármi’yen munka- igényes az. A múlt évben még sok prob'éma volt ez­zel kapcsolatban. November­ben például 13 üres állást számolt meg az igazgató a kocsiosztályon. mert nem akarták befogadni a munká­mért csak így dolgozhatunl méret szerinti pontossággal. És befejezésül mit mond a művezető? — Még jobb termelést, még jobb munkát, s egy motor- kerékpárt szeretnék, de vá­rok is az új esztendőtől. Ezt felelték hát az újságíró körkérdésére a gépgyár for­gácsoló műhelyében Török- szentmiklóson. És most az újságíró is el­mondja kívánságait: segítse­nek K. T. M. segédmunkás­nak. Ez a fiatalember 23 éves kora dacára — analfabéta. Ez az egyik. A másik: Ne engedjék ellanyhulni a versenymozgalmat a műhely élenjáró dolgozói. Törődjenek jobban az elmaradókkal is Ne csak saját maguk, hanem az egész műhely összteljesít­ményének fokozása legyen’az elsődleges és legfontosabb célkitűzésük az 1960-as év­ben is. Vagyis necsak saját hanem egymás javára is dol­gozzanak. Rubor Gyula igényes kocsikat. Az osztá'y-, vezető inkább hagyta ácso- rognj az embereket. Ülőiéi ni a többi vállalatot A szombathelyi Járműja­vító Vállalat alaprentabiíitá- sa közel 3 százalékkal maga­sabb — és az előzetes szá­mítások szerint is az itteni 15 he yett 20 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészese­dést osztanak. Miből adódik ez? íme néhány pé da: Egy egységteljesítményre 57 5 forint szállítási költség s 69.83 KW óra energiafei- | használás esik Szolnokon, j Ugyanilyen teljesítményre I Szombathelyen 56.6 forint szállítási kö tséget, s csak 47.71 KW órát használnak fel. S ugyanígy lehetne so­rolni tovább a pé'dát az oxi­génfelhasználással, a szénfo­gyasztással, álta'ában a gaz­daságos termeléssel kapcso­latban. Éppen ezért vállalati és egyéni érdek egyaránt, hogy elérjék a többi vá:lala termelési „szintjét, s a taka­rékosságban sem maradja­nak el azoktól. Ezért szabta meg a vállalatvezetőség, hogy az osztályoknak milyen nye­reséget. mennyi anyagköltség­gel kell elérnie. Minderre kihatással van a munka minősége is. A futó­próbára küldött járművek műszaki hibák miatti vissza­térése zavarja a folyamatos munkát, rontja a termelé- kenv'ég javu’ását. növeli a kiadásokat. Tavaly pédájt 176 mozdonyt az előbb ero- Ütett okokból 846-szor kel­lett felfűteni, s ez 100 ezer forint többletköltséget oko­zott. Érthető a vezető'ég tö­rekvése: kifogástalan munká­val is akadá’yozni a forin­tok e'gurulását — Többek közölt odahatni, hogy a gyár­tott alkatrészek méretei pontosak legyenek, s ne a be­szerelés után vá'janak hasz­nálhatatlanná A műszaki ve­zetőknek s a MEO-nak so­kat kell ezért tenniök. Ui szerszámgépek — a raktárnak Nehogy félreértés legyen, nem arról van szó, hogy mostmár a raktárosok is szerszámgépeken dolgoznak. Másképpen gyü’t meg velük a baj Olyan szerszámgépe­ket szereztek be — így ” VI osztá'ynak rezgőollót a VI i. osztálynak szerszámköszörűt kézito'ószerkezetet, — melyek nem vágnak a vállalat pro­filjába, nem tudják használ ni azokat, így a raktárban pihennek. Ez is arra vall. hogy az e'múlt évben 18 millió forint ráfordítással beszerzett új gé­pek rende’ésénél nem mindig jártak el kellő e'őrelátással. Erre is visszavezethető, hogy az új gépek beállításával a Eddig nem ismerte őket más, csak közvetlen környe­zetük. Eddig nem tűnhettek ki a termelésben és nem állt módjukban „színrelépni”. Nem is nagyon törekedtek erre. S most a közélet közép­pontjába kerülnek, illetőleg kell. hogy kerüljenek. E té­ren még sok a szemléletbeli eltérés, az értetlenség és a kispolgári felfogás. Sokan nem értik, hogy társadalmunk legfőbb személyisége az alko­tásban, a termelésben kitűnt ember. Öt illeti legtöbb meg­becsülés és ő áll középpont­ban. Róla beszélnek és róla írnak a lapok, folyóiratok. Pontosabban róla kellene mégtöbbet beszélni és legtöb­bet írni, bármennyire is unal­masnak tartják egyesek az ezzel foglalkozó témát. Ez azonban most más kérdés, bár szorosan ehhez a dolog­hoz tartozik. Ahhoz, hogy aki manapság járja a Jászkunság termelőszövetkezeteit, benne él ebben a nagyerejű, minden régi kisparcellás nyavalyát lerázni akaró forradalomban, és nemcsak néz. hanem tát is. termelékenység alig növeke­dett, az üzemeíte.ési kö '.-eg viszont nőtt A műszaki ta- nác ra éppen ezért nagy fel­adatok várnak ebben az év­ben minden esetben gazda sági számi ást kell végeznie egy-egy új gép beszerzés előtt. Az előzőekhez hasonló sok hibát feltártak most az üzem­ben. s különböző intézkedé­seket is tét ek ismétlődésük megelőzésére Nagyon sok do gozót fe esLegesen alka - maztak eddig — nagyobb­részt improduktív munitän. Most végrehajtják a szüksé­ges átcsoportosításokat. Hosszan lehetne még so­rolni, milyen tanulságokat szűrtek le a járműjavítóbeii- ek a múlt évi hibákból. A lényeg egy; felismerték azo­kat, okultak belőle, s már most, az új tervidőszak ele­jén ki akarják küszöbölni azokat. — simon — u energetikai rendsze­rek táviranyí ása Moszkvában megkezdte munkáját a Szovjetunió eu­rópai része egységes energia- rendszerét irányító diszpé­cserállomás. Innen ellenőrzik 17 energetikai rendszer mun­káját. 1965-ig további 30 rendszert kapcsolnak a köz­ponthoz. A Szovjetunióban ma már az energiarendszerek körül­belül 70 százalékát többé-ke- vésbé távirányításra állítot­ták át. Ezen a területen a Szovjetunió egy szinten áll az Egyesült Államokkal. -----------­Hz NDK fejlődési üteme túlszárnyalja m nden kan ta sa á lamé! Hugo Mieser, az NDK Ál­lami Tervbizottsága elnöké­nek he'yettese egy rádiókom­mentárban közölte, hogy az ipari terme'és 12 százalékos növekedése 1959-ben több mint hét milliárd D-márka értéket jelent. Az ipar ezt a teljesítményt a foglalkozta­tottak számának lényeges fokozása nélkül, mindenek­előtt a munkatermelékenység fokozásával érte el. A mun­katermelékenység a szocia­lista iparban 1958-hoz viszo­nyítva tíz százalékkal növe­kedett így keli helyesen illeszteni A Karcagi Gépállomáson is jó ütemben halad a téli gép­javítás. Munka közben jut idő az ipari tanú óképzési-e is. Juhász János műhelyvezető Örsi Sándor tanulónak az adagoló helyes illesztését mutatja. Terv, knalia, Rysresígrészassdís k-7 —- -Vier.egen a Ju mii hív t to — örvendezve figyelheti az új emberek színrelépését. Ezek az új emberek itt éltek ezen a földön eddig is. de csak j most ismerik fel erejüket, te­hetségüket, s csak most bon­takoztathatják ki azt. Szinte mámorosán vetik bele magu­kat a közösségi munkába. Megnőttek, szárnyakat kap­tak a mesgyék eltűnésével. Észre kell őket venni és nem fukarkodni a nekik járó jogos elismeréssel. , A közelmúltban olvastam a tambovi kerület Komintern kolhozának tagjairól, akik or- ’ szágos hírnévre tettek szert' a Szovjetunióban. Levelet ír- j tak Hruscsov elvtársnak és \ jelentették, hogy az SZKP Központi Bizottsága plénu- j mának közeledtével — egy j : évvel a vállalt határidő előtt i j—sikerült felajánlásukat tel-' jesíteniök. Szabó L. István, a ' cikk írója, a Népszabadság | moszkvai tudósítója beszá- j molt arról, hogy a Komintern ' kolhoz 1953-ban minden 100 j hektár haszonföldön átlago- j san 4 mázsa húst és mindösz- j sze 160 hektoliter tejet ter- j melt. 1959-ben pedig minden 100 hektár haszonföldön átla- ! gosan 171 mázsa húst és 350 i hektoliter tejet biztosított a kolhoz. István, a Tiszaszentimrei Ál­lami Gazdaság főagronómusa. Nemrég kitüntették megyénk legkiválóbb baromfitenyész­tőit. Azok is mindannyian új emberek. Szöllősi Sándorné, a jászjákóhalmi Béke, Feren- czi Jánosné, a kendersi Ha­ladás Tsz baromfigondozója, vagy az abádszalóki Nagy Já­nos, a karcagi Szél Jánosné. Nevüket eddig nem ismertük, pontosabban senki nem tudta róluk, hogy milyen értékes és kiváló mesterei a szakmának. De rengeteg a ma még név­telen új ember, akinek a nevét majd csak ezután, az 1960-as évi terv teljesítése so­rán ismerjük meg. Az új tsz- ek gazdáiról van szó, azokról, akik máris kitűntek példamu­tatásban, szorgalomban. A pártszervezetek segítsék ezek­nek az új embereknek a színrelépését. Sajnos, ma még sokhelyütt egy-egy kiváló termelési eredmény fölött egyszerűen napirendre tér­nek. Még a legszűkebb kör­nyezetétől sem kap egy-egy új ember megfelelő elisme­rést. megbecsülést. Sokat segíthetnének a szem­lélet megváltozásában a veze­tők. Hruscsov elvtárs amikor az MSZMP VII. kongresszu­Hruscsov elvtárs nagyon meleghangú táviratban vála­szolt a Kommintern kolhoz levelére. S ami különösen ér- j dekes. a Pravda vezércikket szentel a Komintern kolhoz- : ban elért nagy eredmények­nek. A szovjet lapok pedig az első oldalon most igen sok új ember arcképét közük. Teljes egészében érvényesül tehát a szovjet társadalom életében az alkotásban, a termelésben kitűnt emberek minden téren való megbecsülése. S ilyen vonatkozásban mi még sokat tanulhatunk. Hruscsov elv­társ személyesen látogatja meg a legkiválóbbakat ottho­nukban. Ez is a legfőbb meg­becsülés jele és kifejezője. „Korunk sajátos jelensége” és „még gyorsabb haladá­sunk záloga” — mondotta egyik beszédében Hruscsov elvtárs Andrejeva elvtársnő­ről, a Komintern kolhoz ve­zetőjéről, a hozzá hasonló em­berek színrelépéséről. Az új embereket nekünk is észre kell hát vennünk, sokkal job­ban, mint eddig és sokkal na­gyobb jelentőséget kell tu­lajdonítanunk színrelépésük­nek, mint amilyen jelentősé­get tulajdonítottunk eddig. Százé1’cr tűnnek fel az új emberek. Ilyen új ember Konkoly Béla. a iászboldog- házai tsz-elnök. Dr. Gergely sáról hazatérőben volt, meg­látogatta a Sevcsenkó kol­hozt és megismerkedett Ja- roslav Csizs munkájával, aki állattenyésztő a kolhozban. Jaroslav Csizs néhány évvel ezelőtt jelentkezett munkára a Sevcsenkó kolhozba. 1959- ben már brigádon kívül egye­dül dolgozott. Egymaga ne­velt fel 500 sertést tíz hónap alatt, összesen 502 mázsa tiszta sertéshúst adott az ál­lamnak és a hús mázsájának önköltségét 224 rubelre szo­rította le. A lapok sokat írtak róla. ő is új ember. De a leg­nagyobb elismerés akkor érte. amikor Hruscsov elvtárs sze­mélyesen gratulált neki. M’lyetl jó lenne, ha e téren is tanulnánk, ha még jobban kifejezésre juttatnánk a megbecsülést. Milyen jó lenne például arról írni, hogy a kunhegyesi járás pártbizott­ságának titkára személyesen kereste fel otthonában Fe- renczi Jánosnét, a kenderesi Haladás Tsz Munkaérdem­éremmel kitüntetett baromfi­gondozóját. Vagy más veze­tő más kiváló dolgozót. Az ilyen dolgok sokat javítaná­nak abban a vonatkozásban, hogy az alkotásban, a terme­lésben kitűnt emberek való­ban társadalmunk középpont­jába kerüljenek. Sz. P. A KISZ-szervezetek életéből Az elmúlt évben a szolnoki tárásban 7 kukorica termesz­tő munkacsapatban százhét fiatal vett részt. Kilenc siiózó brigád működött száztizen­nyolc taggal. Most a járás 12 termelőszövetkezetében és a Héki Á”ami Gazdaságban szerveznek a kiszisták ifjú­sági munkacsapatokat, ame­lyek részt vesznek a 30 má­zsás kukoricatermesztési moz­galomban. Ezenkívül védnök­séget vállalnak a baromfi- tenyésztés és a silózás fölött, s a gazdasági vezetők egyet­értésével a pihenő rizstelepe­ken takarmány termesztésére vállalkoznak. • A tiszainokai KISZ alap­szervezet 12 tagú tánccsoport­ja, valamint énekkara és env szólóénekese vesz részt a Fel- szabadulási Kulturális Szem­lén. • Karcagon hat KISZ alap­szervezetben rendszeresen megtartják a foglalkozásokat a „Kongresszusi Olvasó Kö­rön”. Ezenkívül nyolc helyen ..KISZ Politikai Körön”, vagy „A világ térképe előtt” című "iktatási formán tanulnak a kiszesek. Negyven fiatal vég­zi az ezüstkalászos tanfolya­mot. ■ Tanulnak a tiszafüredi já­rás fiataljai. Száshatvankilen- ceu mKongresszusi Olvasó Körön”, 338-an KISZ Politi­kai Körön gyarapítják elme leti tudásukat. Tiszafüred ‘községben nagy az érdeklő dés az Ifjúsági Akadémia elő­adásai iránt. Hetven fiatal vesz részt azokon. ¥ Túrkevén megélénkült az élet az Ifjúsági Házban, ahol nemcsak szórakozási lehető­séget találnak a fiatalok, ha­nem hasznos dolgokat is ta­nulhatnak. A KISZ, a Haza­fias Népfronttal közösen ba­romfinevelési tanfolyamol szervezett az Ifjúsági Ház­ban. A hallgatók 80 százalé­ka fiatal. ■ Egymás után érkeznek a KISZ Megyebizottságához a jelentések arról, hogy hol mennyi fiatal végzett társa­dalmi munkát s milyen ösz- szegű megtakarítást jelent ez. A kunhegyesi járásban pél­dául 1156 fiatal 12 ezer 867 munkaóra alatt 91 ezer 169 forint értékű munkát végzett. A törökszentmiklósi járásban 76 ezer 730, a városban 117 ezer 792, Mezőtúron pedig 448 ezer 874 forint a fiatalok tár­sadalmi munkájának értéka.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom