Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Január I*. Tanuljunk egymástól A szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének alapja a növendékneveles MA MÉG) termelőszövetke­zeteink egy részében s nö­vendéknevelés terén hiá nyosságok mutatkoznak. Nem nevelik fel a növendékálla­tot, nem fejlődik megfelelő­en a szarvasmarha állomány, három éves korban kerülnek ellésre az üszők és ez na­gyon megdrágítja az üsző­nevelést. Egyik másik szövet­kezeti vezető arra hivatko­zik, drága az üszőnevelés és ezért inkább öreg teheneket vásárol az állomány után­pótlására. Véleményünk sze­rint az utánpótlást elsősor­ban és döntően a saját állo­mány felneveléséivel kell biz­tosítani. A mi tsz-ünk, a jászapáti Alkotmány Tsz 1950. augusz­tus 20-án 150 hold földön alakult. Huszonegy család fo­gott össze nyolcszáz kispar- ceUán, A gazdálkodás és a megélhetés nagy gondot oko­zott. Néhány esztendős ne­hézségek után rájöttünk ar­ra, hogy fejlett állattenyész­tés nélkül nem boldogulunk, nem bírunk megfelelően gaz­dálkodni. így kezdtük el 1953- ban a szarvasmarha áUo- mány fejlesztését. 1954-ben a tsz-t törzstenyészetre jelölték ki és még azévben megkezd­tük az itatásos borjunevelést. Míg eleinte 1954-ig, drága pénzen vásároltuk a tehene­ket, 1954-től minden erőfe­szítésünk arra irányult, hogy inkább saját állományunkat neveljük fel, mivel az 1953 nyarától törzskönyvi ellenőr­zés alatt állt. Az itatásos borjúnevelés bevezetésével elértük a napi 0.9 kilogramm súlygyarapo­dást, s ezenkívül 20 kilog­ramm vajat takarítottunk meg borjanként. 1954-ben ti­zenöt, 1955-ben 26. 1956-ban 38, 1957-ben 54, 1958-ban már 100 borjút neveltünk fel el­hullás nélkül. Ebből mintegy 110 üszőborju. A tagoktól is vettünk nevelésre szopós korban harmincötöt. így érte el a tsz az 1959-es esztendőt, a nagy felfejlődés évét, ami­kor a területe 4 ezer 647 ka­taszteri holdra növekedett. A szarvasmarhaállomány elér­te a 413-at, a tehénállomány a 110-et. a 100 kh-ra eső sűrű­ség pedig tizenhárom lett szarvasmarhából. Most röviden felvázolnám magát az üszőneve'ést. Ná­lunk az ÜS7 őnevel és és min­den növendéknevelés már a befedeziecésenél, a pámsítási tervek elkészítésénél kezdő­dik. A tsz-t nem terheli a bi­katartás költsége, mivel mes­terséges termékenyítést al­kalmazunk. Erre a Mackófia és a Figaro nevű bikákat je­lölték ki. Nyolcezer 880 4.3 száza’ékos tejzsírú és 6 ezer 245, 4 százalékos tejzsírú anyától származnak, javító hatásuk tehát biztosítva van. A NÖVENDÉKNEVELÉS fontos része az anyák előké­szítése, nemcsak azért, mert az anyák termelése a növen­dék tenyészértékét is fokoz­za, hanem azért is, hogy a várható üsző fejlett és egész­séges legyen; A tenyésztői munka alapja a nyilvántar­tás. Mi a nem ellenőrzött teheneket is befejjük, terme­lésüket feljegyezzük, ennek alapján történik az előkészí­tés, így válik ismeretessé az anya javítóhatása az utó­doknál, stb. Az előkészítést a legmagasabb napi tejre ad juk. Hogy a termelés foko­zása és a növendék tenyész- értékének növelése szempont­jából milyen nagy jelentősé­ge van az előkészítésnek, azt egy példával bizonyítanám. A 3 Pipacs tehenünk leg­magasabb napi termelése 25 —26 kilogramm. Jól tartja, hosszú időn keresztül a tejet. Kijelöltük családalapítónak. S az előkészítés alapján utó­dai igen értékes egyedek let­tek. Lánya, a 93-as Cifra már előhasi korában 20 ■írter tejet adott. Másik lánya, a 74-es Kicsi is elérte a 18 litert. Ugyanakkor 1 éves bika fia a Pipacs* kiválóan fejlett, jó külemmel rendelkezik, éves korára 520 kilogrammos volt. A 93-as Czifra nevű bi­ka fia, tenyészbikának alkal­mas. Látjuk tehát, hogy a nö­vendéknevelés szempontjá­ból milyen hasznos az anya termelési eredményeit ismer­ni. A jó előkészítés hatására az ellési súly is igen magas. Például a legutóbb leellett te­henek borjait figyelembe vé­ve a 74-es Pepi 79 kilogram­mos, a 33-as Rózsa 65 kilo­grammos, a 24-es Bimbó 60 kilogrammos, a 32-es Citrom 40 kilogrammos élősúllyal el­lett, az átlagos súly 50 ki­logramm körül van. A borjú két napos korá­ban a föccstej kiszopása után kerül a borjunevelőbe. A borjuneveléshez több éves gyakorlati tapasztalat alapján 350 liter teljes és 600 liter fö­lözött tejet használunk fel, s az átlagos 0.80—0.90 kilo­grammos napi súlynöveke­dést biztosítjuk. Ezzel a ne­veléssel 6 hónapos korban az üszőborjakal! 170—180 kilo­grammos súlyban választjuk. A legnagyobb figyelmet a teljes tejről a fölözött tej-e való áttérésnél és az abrak etetésénél kell fordítani, — mert ilyenkor tapasztaltunk elmaradást, visszaesést. Igen fontos, nemcsak az, hogy a borjakat 6 hetes korig leg­alább háromszor itassák, ha­nem hogy ehhez a tehenek egy részét háromszor fejjék, mert főleg melegben a tej ít megfelelően hűteni nem 'e- het. A borjak kapjanak egy hetes koruktól friss vizet. Ha rendesen itatják a jószágot tejjel, nem kell félni attól, hogy sok vizet iszik. BORJÜNEVELÖNK egy­szerű, magunk építettük ol­csón. Az 50 férőhelye- neve­lő alig került 30 ezer forint­ba. Az állatokat korcsopor­tonként helyezzük el, hat he­tes korig együtt a bika az üszővel, utána különválaszt­juk őket. A nevelőn nincs szabad kifutó, viszont az ab­lak és az ajtónyiiás csak egy oldalon van. E nagyon változatos is­mertetőt még egy dologgal szeretném kiegészíteni. Több- helyütt felvetődik a kérdés, érdemes-e üszőt nevelni, jö­vedelmező-e az üszőnevelés, vagy sem .Ha abból indulunk ki, hogy a szarvasmarha te­nyésztés a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen, mert enél- kül nemcsak a talajerő pót­lást. de rendszeres állandó bevételt sem tudunk biztosí­tani, feltétlenül szükséges minél több értékes állatot nevelni. Nekünk az a ter­vünk és úgy munkálkodunk, hogy legalább 20 számosál­lat és 10 tehén jusson minden 100 kh-ra. És mi állítjuk, hogy az üszőnevelés igen is jövedelmező, nemcsak állít­juk, sőt számokkal, adatok­kal be is bizonyítjuk bárki­nek. Mudri Mihály Jászapáti, Alkotmány Tsz állattenyésztője A Vízügyi Igazgatóság küldi a segítséget A tiszafüredi járás öntözé­si programjának megvalósí­tását lelkesen támogatják a Vízügyi Igazgatóság szakem­berei. Néhány nappal ezelőtt, a hét elején Tarsoly elvtárs, a járási pártbizottság munka­társa üzente, szívesen vennék a korábban megigért támo­gatást. A Vízügyi Igazgató­ság haladék nélkül intézke­dett. Január 7-én Hajdú La­jos elvtárs, az öntözési osz­tály vezetője Vedrődy Gusz­távval, a megyei tanács VB mezőgazdasági osztályának fő- agronómusával és Mihályfai- vi István tudományos kuta­tóval, a tiszaőrsi Búzakalász Tsz gazdáinak már megadta a szükséges szakmai útmuta­tást, kezdhetik a munkát Január 11-én pedig Hajdú Lajos, valamint Lánczi An­tal főmérnök és a Vízügyi Igazigatóság szakaszmérnök­ségének több műszaki embe­re utazik a tiszafüredi járás­ba, megadni a további szak­mai támogatást Találós kérdések A szolnoki járás területén működik egy tsz hosszú évek óta, és még egyetlen saját ne­velésű üszője nincs. Melyik az? Hol kezdeményezték az egy süldő mozgalmat és me­lyik tsz-ben érték el a leg­jobb eredményt? (A megfejtést jövő vasár­napi lapszámunkban közöl­jük.) — TERMELŐSZÖVETKE­ZETEINK üzemszervezési gondjainak megoldásából dr. Stenczinger László, a mező- gazdasági tudományok dok­tora, európai hírű szakember tevékeny részt vállalt. A tudós kéthetenként látogatja meg a tsz-eket s gyakorlati útmutatásokat ad a szövetke­zeti gazdáknak. MOZAIKOK egy vidám tanfolyamról Minden}ci fáradt egy kicsit. Délelőtt előadás, délben kon­zultáció, délután megint elő­adás, ismét konzultáció, va­csora után pedig gyakorlati foglalkozás. Edzett tanfolyam hallgatókat, gyakorlott ta­nulókat is próbára tevő idő­beosztás. És ennek a tanfo­lyamnak a hallgatói egyálta­lán nem gyakorlott emberek. Legalább is többségükben nem. Mégis nagy a lelkese­dés. Szorgalmasan telnek a jegyzetfüzetek és senki sem panaszkodik a fáradtságról. Vagy ha igen, hát tréfás for­mában. Mert itt a fiatalok tanfolyamán — átlag életkor 20 év — nem illik panasz­kodni, • — Nagyon örülünk, hogy erre a tanfolyamra jöhet­tünk, — mondja a kis Mándi Eszter, a karcagi Leninből. De ez a véleménye Tóth Já- nosnénak is Jászfényszaruról. A vékony kis asszony nem is tudta, hogy miért is jön ide. Otthon azt mondták neki: El­mész egy kultúrtanfolyamra. nem lesz ott semmi különös. —■ Hát van különös — mondja határozottan Tóthné —, mert a kultúráról, meg a mi életünk alakulásáról egész r / 8'^iÁitő előtt Még egyéni gazda korában Szerződött cukorrépára a tö­rökszentmiklósi földműves­szövetkezetnél a rákóczifal- vai Hajdú Ferenc. Kötele­zettségének eleget tett — ré­pájának ellenértékét is meg­kapta ... a gazdaember szá­mára igen fontos szelet híjá­val. Zoltán Lajos termelési felelős múlt év március 18- án írott sorai szerint Hajdú a szeletet már átveheti. A gazda sógora — az ugyancsak rákóczifalvai Kelemen Ernő — eleddig „csak*’ egyszer ko- csikázott el a répaszelet ügyé- bea Kétpóra. háromszor pe­di g Törökszentmiklósra. Va­lamelyik útja alkalmával a termelési felelős bevallotta, hogy — nem tud elszámolni a szelettel; ezért kártalanítást Ígért a répatermelőnek. Az Ígéret valóraváltásából mind- ezideig semmi sem lett. Most — jókor az írásbeli értesítés évfordulója előtt — figyelmeztetjük ígéretének beváltására Zoltán Lajost. Magatartása nemcsak saját személyére vet rossz fényt, de könnyen csorbíthatja munkahelyének — a török­szentmiklósi földművesszö­vetkezetnek — tekintélyét is. életemben nem hallottam még annyi szépet és hasznosat, mint ezen a tanfolyamon. — Ha hazamegyek, tudom, mit kell majd tennem, hogy ná­lunk is legyen kultúrmunka. ♦ A tanfolyam jelentőségét jól érzékelteti az a néhány szó, amelyet Sipos Endréné, a Népművelési Intézet mun­katársa beszélgetés közben elmondott: A Szolnok megyei kezde­ményezés országosan is nagy visszhangot keltett. A tanfo­lyamról csak annyit mondha­tok, kitűnően szervezték meg. Az anyag azonban zsúfolt. Látszik, hogy hosszabb időre méretezték. Azonban egyene­sen bámulatba ejtő az a nagy szorgalom és lelkesedés, amellyel ezek a paraszt fia­talok a művelődés kérdése felé fordulnak. Talán jó lesz már itt felhívnom az illeté­kesek figyelmét, ne veszítsék szem elől ezeket az embere­ket. Segítsenek nekik, támo­gassák őket állandóan és gon­doskodjanak továbbképzésük­ről. Szekeres László elvtárs, a párt megyebizottságának ágit. prop. osztályvezetője tartelő­adást. Nagy távlatokat völel fel előadása, — lényegében öt évre megadja, hová jut el mezőgazdaságunk. És mind­járt meg is világítja, mit te­hetnek ezekért a tervekért a termelőszövetkezetek kultúr- felelősei. Háromórás az elő­adás. Odaülök egy-két hall­gató mögé és figyelem mun­kájukat. A harmadik órában épp olyan bőven jegyezget- nek, mint az elsőn. Egy-egy számot újra megkérdeznek. És a konzultáción felszólal­nak vagy heten. • Bár alig néhány napja mű­ködik a tanfolyam, de a kol­lektív szellem mégis kiala­kult. Az első napokban tör­tént. A szemináriumvezető szobájába három izgatott kis­lány rontott be. „Nagyon ag­gódunk, tíz óra edmúlt és két lány még nem jött haza” — mondták. Alig győzték ^őket megnyugtatni. A két „bűnös” — természetesen két fiú kí­séretében — 11 órakor beállí­tott. Hogy mit beszélteik a szemináriumvezetővel, ma­radjon örök titok. De a kö­zös szobában senki sem aludt el, amíg a kimaradók haza nem tértek. • Az egyik szemináriumi te­remből óriási kacagás hal­latszik. Amikor belépek, Dé­nes Pál szemináriumvezető, „civilben” a jászberényi Dé ryné Művelődési Ház igazga­tója, éppen azt mutatja be, milyen játékokat játszhat a fiatalság színjátszó próbák előtt és után, esetleg klub­délutánokon. A hallgatók két kilences csoportra oszlanak, fejükre könyvet tesznek és páros lábbal kerülik meg a padokat. Hangos visongás, nevetés, jókedv, nem komoly dolgozók vannak most itt, ha­nem felszabadult, jókedvű gyerekek. Nagy taps csattan fel, a küzdelem végetér és a nyertes csapat kapitánya, Horváth Erzsiké, a Csorbái Állami Gazdaságból büszkén veszi át a nagydíjat, egy tábla csokoládét. A díj pil­lanatok alatt eltűnik a győz­tesek gyomrában. Pedig mesz- szeföldön híres jó koszt van ezen a tanfolyamon. Nem is panaszkodik rá senki. * » Kedves Tsz Elnökök! Agro- nómusolc, Párttitkárok! KISZ Titkárok! Nyolcvan lelkes, jó­kedvű fiatalember kezd mun­kába hétfőn reggel termelő- szövetkezetekben, állami gaz­daságokban. Tele vannak ter­vekkel,. megvalósítható és megvalósítandó álmokkal. Se­gítsék, támogassák őket. Az új szocialista kultúra kato­nái ők. És így is értékeljék munkájukat. m Hernádi ­TÉLI GÉPJAVÍTÁS Az alattyáni gépállomás do! gozói ügyesen szervezték meg a téli javítást. Legelőször az okát a gépeket kezdték javí­tani, amelyekre legkorábban lesz szükség. Juhász József a A G—35-ös traktor főtengelyét teszi helyére. Bán Sándor és Háfra Antal kovácsok az ekéket javítot­ták ki. Képünkön a TE—330 as eke métységállitó karját szerelik össze. * Újulnak már a vetőgépek is. Turóczi Ferenc műhely­munkás az UXV 32, t8-as ve'őgépek csorosz-yáit teszi hely ükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom