Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

•i960. Január 6. SZOLNOK MEGYEI NtPLAP s A tenger törvénye Bolgár film. Mezőtúr, Dózsa Mozi január 7—10-ig. Barátság és szerelem..-, ez a két hatalmas érzés kap­csolja össze három ember: Peter, Sasho és Maria sorsát. Széttéphetetlennek és időtál­lónak látszanak ezek a köte­léke, ám a próbatétel mégis nehéz válságba sodorja mind­hármukat— Tulajdonképpen szerelmi háromszög adja a film történetének magvát. A cselekmény során azonban az alkotó messze elkerüli a jól isme~t téma szokásos sab­lonját, s mély emberséggel, , együttérzőn, a jellemek sok­rétű belső ábrázolásával tár­ja fel a három ember lelki válságát. Peter és Sasho régi barátok Évekig együtt dolgoztak, mint búvárok, aztán a különböző szolgálat hosszú időre elvá­lasztotta őket. Most ismét összehozta őket sorsuk, s mindketten örülnek a talál­kozásnak. Peter boldogan mutatja be barátjának szép ■ feleségét, s rajongva beszél ideális házasságáról. Sasho megdöbbenve ismeri fel Ma­riában ifjúkori szerelmesét, de Peter előtt eltitkolják régi kapcsolatukat. A kihűlt­nek hi*t érzések ismét fel­lángolnak. Peter éppen né­hány napos vidéki úton van, s a szerelmesek egy tenger­parti halászkunyhóban talál­koznak. A férj hazatérésekor mindent őszint'n bevallanak neki, de Peter nem akar le­mondani Máriáról. A döntést feleségére bízza. — A két ve- télytárs munka közben a ten­ger mélyón találkozik ismét. Sasho életveszélyben van, s Peter vállalkozik megmenté­sére. A válságos pillanatban Peterben fellobban a bosszú­vágy — hiszen kezében van barátja élete — de erőt vesz gonosz indulatain, s vissza­hozza Sashot a biztos halálból. Maria reszketve gondol mind­arra, ami a tenger alatt le­játszódhat. Mindkét férfiért aggódik, végül azonban férje mellett marad. A film alkotói, Angel Wagenstein és Haim Oliver írók, valamint Doncsko To- dorov, a rendező nemcsak reflektorfénybe állítja a prob­lémát., hanem keresik a hu­mánus, s ugyanakkor szilárd erkölcsi alapon álló megol­dást is. Sasho és Maria sze­relme a múlt tiszta érzéséből kap új erőre, de nem hozhat boldogságot. Most egy másik ember bizalmának, barátsá­gának, sok évi harmonikus házasságának sorompója áll előttük, s ha ezt összezúzzák, magát az embert sebzik ha­lálra. Ilyen áron nem lehet, nem szabad a pillanatnyi szenvedélyt gátlástalanul út­jára engedni. Sasho és Maria új vágyakozása már csak a múlt visszakivánása, melyre gyógyírt hozhat az idő. Han­gulatos, művészi, s mégis oly egyszerű eszközökkel fejezik ezt ki az alkotók: az első légyott után Maria a tenger­parti homokban fut el Sasso halászkunyhójából, s a tara­jos hu lomok elmossák lába- nyomáU Megrázó, s e mellett izgal­mas jelenetsor a két férfi találkozása a tenger mélyén. Sashot bízták meg az elsü- lyedt ,Viking” hajó kiemelési munkálatainak vezetésével, s ő merül le elsőnek, hogy a munka részletes menetét meghatározhassa. Egy várat­lan aknarobbanás azonban legszakítja minden kapcso­latát a külvilággal, s tarta­léklevegője is fogytán van. Peter, életét kockáztatva siet megmentésére. A rendező ki­ll lóan tudja érzékeltetr a két férfi találkozásának drá­mai pillanatait, s mindezt még fokozza az egész mentési munka, melynek minden kép­sorában, de különösen a víz­alatti felvételekben ott lük­tet a kemény, megfeszített harc az emlékekkel, egy em­ber életéért. A jó rendezést Ceorgi Karajordanov szép képei, ér­dekes beállításai harmoniku­san egészítik ki. Mindehhez párosul a színészek mélyen átélt alakítása. Különösen a két fé-fi főszereplő, a Pétért alakító Georgi Georgijev, és a Sashot játszó Bogomil Si­meonon nyújt emlékezetes színészi munkát. Maria sze­repében a szép Anni Damja- novát ismerjük meg. A címbeli megállapítás egy­általán nem romantikus túl­zás, hanem Szolnok város fi­atalságának csipkerózsika-ál­mát jelképezi. Amikor a Fel szabadulási Kulturális Szem­lét meghirdették, úgy fogad­ták illetékesek és fiatalok egyaránt, mint az utóbbi más fél évtized legjelentősebb, — ltegszélesebbkörű kulturfor- radalmi megmozdulását. No­vember óta foglalkoztak ve­le KISZ vezetőségi üléseken taggyűléseken, a különböző tömegszervezetek vezetőségi összejövetelein. És most ja­nuár 15-ém azt kell jelente­nünk Szolnokról, hogy a KISZ szervezetek háromnegyed ré­szének nevezési lapjai nem érkeztek be a városi szerve­zethez. Vidéken, — mint azt lapunk megírta —, sokkal jobban megy a jelentkezés. MIT TUDUNK MEG A KIMUTATÁSOKBÓL? Megtudjuk, hogy a földmű- vesszövetkezet kiszesei hat­van fős énekkarral, a Víz­ügyi Igazgatóság fiataljai tizenkét színjátszóval, egy szavaiéval neveztek be. A többi nevezés a művelődési házak részéről érkezett. Hi­ányzik az olyan szervezetek nevezési lapja, mint a Jár­műjavító, a Bútorgyár, az összes középiskolák, a Cu­korgyár s. , kell-e még sorol­ni? — Mit tett a városi KISZ bizottság? — kérdezzük. — Valamennyi alapszerve­zetnek eljuttattuk a Szeme utmutatófüzetét, titkári érte­kezleten is gyakran beszél­tünk róla — válaszolja Szabó József, városi titkárhelyettes. Az eredmény mégis sovány. Vajon miért? Induljunk el tehát a be nem érkezett ne­vezési lapok nyomában. KALLÓS JUDIT, A LE­ÁNYGIMNÁZIUM KISZ KULTURFELELÖSE: — Őszintén szólva nem tu­dom, hányadán állunk a szemlével. Nemigen beszél­tünk róla. Érkezett egy pla­kát, amely pont egy napig volt a hirdetőtáblán, üröm­mel hallom, hogy a szemle részletes ismertetőjét kiad­ták, de eddig azt sem láttam. Egyébként nálunk sajnos mutatkozik a kulturális mun­ka iránt bizonyos passzivitás. De nem hagyjuk annyiban. Ahogy megkezdődik a taní­tás, ezzel is foglalkozunk majd. JUHÁSZ JÓZSEF, A BÚ­TORGYÁR KISZ TITKÁRA: — Nálunk van érdeklődés a kulturális szemle iránt, már ami a városban lakó fiatalo­kat illeti. Egyelőre csak né­pitánccal Indulunk. De fog­lalkoztunk a szemlével tag­gyűlésen is és reméljük, ké­sőbb ki tudjuk szélesíteni. — Tudja-e, meddig lehet jelentkezni? — vetjük közbe. — Nem tudom, nemrég vet­tem át a munkát. Folytathatnánk a nyilatko­zatok közlését, de azt hisz szűk szükségtelen. Egy sor igen fontos tanulságot már­is levonhatunk belőle. Kezd­jük talán ott, hogy a városi bizottságnak többet kellett volna foglalkoznia azzal, ho­gyan reagálnak az egyes alapszervezetek az írásbeli értesítésre, illetve a titkári értekezleten elhangzottakra. Hogyan ismerik fel a fiatalok a Felszabadulási Kulturális Szemle óriási jelentőségét? A továbbiakban azt sem ártana megnézni, hogyan kötik ösz- sze a szemlére való jelentke­zést és felkészülést a párt- kongresszus kulturális Útmu­tatásaival? És itt adódik a második igen lényeges tanulság is. A gyér nevezések tanúsága sze­rint jóformán csak egy ág­ban. A MŰVÉSZETI CSOPOR­TOK VERSENYÉBEN indulnak a fiatalok. Egyetlen nevezés sem érkezett a Jó­zsef Attila olvasómozgalom­ra. a szellemi öttusára, a ki­állítások rendezésére, a pá­lyásatokra, színház, mozá-, előadáslátogatásra. Pedig a párt által lerögzített kulturá­lis célkitűzéseket csak a mű­velődési munka egészének átfogásával lehet elérni. A nevezési határidő janu­ár 15. A szolnoki fiatalok még utolérhetik a megyét, — amely jóval előttük jár. Ne­vezzenek hát a különböző KISZ alapszervezetek és in­dítsák meg a színvonalas tartalmi munkát is. Népünk nagy ünnepének ezzel is ál­lítsanak méltó emléket Hernádi Tibor Siker Szajolban Október végén vagy ne* vember elején írtam arról, hogy a szajoli fiatalok kará­csonykor és Szilveszterkor nem juthatnak szórakozás­hoz, nem művelődhetnek, mert a művelődési otthonból munkásszállást csináltak. A Néplaphoz továbbított pana­szomra a kultúrtermet kiürí­tették, de a terem elhanya­goltan maradt hátra. A Gön­gyöleg Ellátó Vállalat fiatal­jai nagyon sokat segítettek abban, hogy a kultúrházat működésre alkalmassá te­gyük. Éjt nappallá téve fes­tették, mosták, takarították: kijavították megrongálódott villanyberendezését és a meg- újhodo t teremben előadták Csizmarek Mátyás „Bujócs- ka” című színművét. A siker nem maradt el. Kratz János Szajol $Z> CfejpQ’i'fc K - a mackójávásvóí Nem is olyan egyszerű... Ahhoz, hogy meg­értsék, miért nem ér­tem, tudniok kell a következőket. Álta­lában pesti lakos va­gyak, legalábbis az állandó lakhely sze­rint. Ideiglenesen vi­szont szolnoki. Szol­nokon dolgozom, a hét hat napján itt va­gyok; azt lehet tehát mondani, hogy hu­zamos időn át tartóz­kodom itt. Ezzel szemben Szilveszter estéjén Pestre utaz­tam. Hogy ezen mit nem értek? No vár­junk csak. Itt a fo­gas kérdés: hol fog­nak összeírni? Pes­ten? Dehiszen Szol­nokon a munkahe­lyem és itt dolgozom. Szolnokon? Hiszen Pesten voltam az „esz­mei időpontban”, az- «a éjfélkor* Iaaz, hogy nem otthon, ha­nem egy baráti tár­saságban koccintot­tunk a pezsgőspohár­ral, dehát egyremegy. Ha ’jön majd a nép­számlálóbiztos, olyan józanul fogok felel­ni, ahogy az eszmei időpontban nemigen tudtam volna. De hol jön? Hol ír össze? A szerkesztőségben pa­rázs vita kerekedett, s végül felhívtuk a Statisztikai Hivatalt. — Hol írnak össze? — kérdeztem és elő­adtam a tényállást. Pillanatnyi szünet. Aztán jött a válasz: Három helyen. — Tessék? Hiszen én csak egy polgár vagyok. —• Előszöris Pesten, mint olyan embert, aki pesti lakos, de huzamosabb időn át távol tartózkodik. — Másodszor? — Másodszor, mint olyan embert, aki huzamos időn át tá­vol tartózkodik, de az eszmei időpontban ideig’enesen és ott­hon, azaz Pesten tar­tózkodott. «— Harmadszor? — Harmadszor pe­dig Szolnokon, mint aki itt lakik huzamos időn át, de az eszmei időpontban éppen ide­iglenesen távol, azaz Pesten tartózkodott. — És akkor a nép- számlálás szerint há­rom példányban sze­repelek az ország pol­gárai között? — Nem kérem, ne aggódjon: ebből két példány kiesik az ösz- szesítés sőrém Most már minden világos; Mert ha az összeírás pillanatában Pesten lettem volna áEandó lakos, huza­mosabb időn át, és lá­togatóba jöttem volna Szolnokra, a&kor az ideiglenes tartózkodás viszont Szolnokra esett volna, de mint huzamos pesti lakost, itt írtak volna össze, mint ideiglenes láto­gatót, aki Pestről jött, meg Pesten, mint pes­tit, aki huzamosabb időn át ott él, azon­ban most éppen még­sem, mert az eszmei időpontban;. t Azt hiszem, mégsem értem, Nem is olyan egy­szerű dolog engem megszámolni, mint kezdetben gondoltam! Hát még az egész országot! baracs —, A SchnelJen-tábla az érdektelenségre kárhoztatott tárgyak szomorú magáraha- gyatottságában csüng he­lyén. Egyetlen gyermekszem­pár sem szegeződik rá, hogy leolvassa az egyre kisebbedő ábrákat. Ma érintetlen mérce is; egyetlen legény ke sem húzza ki magát, hogy pár milliméterrel nagyobbra növekedettnek tűnjék. Mi több: egyetlen kisiskofás sem panaszkodik valamely, az orvostudományban merőben Ismeretlen syndromára, ami — ha jobban meggondoljuk, — nem is olyan újszerű az iskolaorvos előtt. Eféle ese­tekben a diagnózis többsége: számtanit.isz, földraj zitisz vagy egyszerűen „horror scholae bilaterális” — azaz édes anyanyelvűnkön: két óldali iskolaiszony... Ugye, ebből már nem ne­héz kitalálni, hogy iskolaor­vosi rendelőben járunk — szünidőben. Az ifjú karca­giak közül ezekben a 'Rétek­Bén ..csak nagyritkán nyújtja ny elvét valaki (nem nevelet­lenségből!) dr. Erf Károlyra, ki Móra Ferencére emlékez­tető kék szemével megbocsá- tón tekint a kis páciensre: — Megártott a sok süte­mény... Fogyassz, kislányom, egy napig üres teát, kevés cukorral; másnap pedig va lami könnyű ételt. Most ráér az orvos — ritka percek... Nem is egészen igaz, hogy ráér; hiszen ezút­tal a vendégnek magyaráz, őt tanítja — mint ötvenedik esztendeje pácienseit: — A prophylaxis, a megelőzés a fontos! Kerek negyven éven keresztül prak­tizáltam, mint sebész. Szám­talan betegről állíthatom, hogy sosem került volna a műtőasztalra, ha időben ke­zelteti a kicsiny bajt, vagy éppen megelőzi keletkezé­sét ... A nyugodt szavú orvos, akiről elmondhatjuk: pályá­ja során ezreket adott vissza az egészségnek, az életnek (az első világháborúban kórház­vonaton szolgált), 1951 óta a karcagi iskolásokért dolgo­zik. Mint szerényen elmond­ja, nem gyógyít már, „csak” felderíti, megállapítja a bajt és szakrendelésre küldi a kis betegeket. Ez nem jelent a szülők számára anyagi meg­terhelést — a termelőszövet­kezeti város iskolásainak leg­alább 95 százaléka SZTK-biz- tosított. „Csak” vizsgál — évente kétszer, rendszeresen mintegy négyezer gyermeket. S azokat, akik valamilyen panasszal eljönnek hozá. Vi­talitása hihetetlen. Oktatja a szülőket is — ki lenne meg­mondhatója, hány előadást tartott már számukra a gyer­mekek és felnőttek helyes táplálkozásáról, okos élet­módiáról? — Sikerült népszerűsíte­nem a „vérengzést”, — mo­solyog. — Ma már alig talál­kozom szülővel, aki vonakod­nék attól, hogy gyermeke tor­kából „kidobássá” a komisz- kodó mandulákat... S ha már a kidobásnál tartunk: az iskolások cipőjéből a lúd­talpbetétet sit — ? ? — Ez a gyógyászati eszköz az iskoláskorú gyermekek számár'a felesleges, káros. En­nél a bőr-alumínium alkot­mánynál összehasonlíthatat­lanul többet ér a mackójárás, Kitűnően gyógyítja a pes val- gus-t, azaz a lúdtalpat. Be­görbített lábujjakkal a talp külső élén kell járni naponta kétszer ;öt-hat percet; másfél, esztendő alatt úgy eltűnik a csúnya, kellemetlen baj, mintha sosem okvetetlenke- dett volna. Ohó, h át az Erí dok­tor úr módszerét haszno­sítja Bácsi Gizella testnevelő pedagógus a Kálvin utcai leányiskolában!.,. Így az sem véletlen, hogy 1958-ban 156 lúdtalpas gyerekről szól­tak az iskolaorvos precízen vezetett nyilvántartásai — tavaly már csak 95-ről. — Előbb-utóbb minden be­tegséget meg tudunk előzni, — bizakodik dr. Erf Károly. — Sokat megfordul a fejem­ben, úgy horgászás közben ... Az iskolások orvosa pályája javarészén sebek öltéséhez használt vékony húrt; s hosz- szú-hosszú évek óta horgá­száshoz is .zenéhez is. Régeb­ben hegedűit, most quartett- ben csellózik. Kevesen tud­ják róla a városban, hogy nemritkán az Állami Opera­ház művészei is ellátogatnak hozzá — együtt muzsikálni. — Ebben hasonlítok Sher­lock Holmes kollégámra. — hunyorít az örökifjú dok­tor. — Ugye, tudja, hogy ő örvös volt, mielőtt mester- detektívnek csapott fel?... Watsontól gyakran kérte pi­henő óráiban a hegedűjét. Jobb idegnyugtató, mint a ci­garetta. Elfogad tőlem búcsú­zóul egy jótánácsot? ... Dob­ja el végleg a cigarettát — előzze meg a koszorúér-tlme- szesedést. — borváró — Megindult az élet nálunk is- LEVÉL EGY OLVASÓNKTÓL ­Engedjék meg, hogy vála­szoljak a decemberben meg­jelent cikkükre, amelynek címe: „Szégyenfolt a falu­ban”. A kenderesi művelő­dési otthonról szólott az írás. amely teljesen fedte a való­ságot. Azért írom múlt idő ben, mert ha még van is a szégyenfoltból, de megtettük az első lépést arra, hogy el tűnjön. Valóban nem folyt kultúrmunka. Nincs rendes művelődési otthonunk ék sok minden más sincs. De egy van: akaratunk! Véget vetet­tünk az egyhelyben topogás- nak. Ha művelődési házat egyik napról a másikra nem is tudunk előteremteni, de most megindult munkánkkal nagyban hozzájárulunk ah­hoz, hogy elmozduljunk a holtpontról. A cikk megjelenése után közvetlenül a tanácsi dolgo­zók megmozdultak. Valamit el kellene kezdeni. Az ünne­pekig rövid az idő. Próbáljuk meg, hátha sikerül! Betanu­lunk egy színdarabot. így is történt. Gárdonyi Géza „Lám- pás”-át megtanultuk és mind­két ünnep alatt zsúfolt há­zak előtt játszottuk. A sikerre jellemző, hogy a járási ta­nács útján vendégszereplésre hívtak bennünket Kunhegyes­re, Kunmadarasra, valamint Kisújszállásra. í Köszönetképpen szeretném megemlíteni, hogy a tanács­elnök és a tar. ács-titkárnő minden támogatást megad­tak, hogy siken-e vihessük előadásainkat. Rövidesen ne­kilátunk egy háromfelvoná- sos vígjáték megtanulásának. Az új esztendőben azon le­szünk, hogy a „szégyenfolt” a faluból végleg eltűnjék. A tizennégy szereplő nevé­ben: Bognár Sándor, Kende­res. A szerkesztőség megjegyzése; örülünk, hogy Bognár Sándor és tizennégy társa nem hallga­tással válaszolt a lap bírálatára, hanem tettekkel. Azonban <tt szeretnénk felhívni a tizennégy lelkes színjátsző, no meg a töb­bi érdekeltek figyelmét arra, hogy a művelődési munka sok­oldalú, bonyolult tevékenység. Az első lépést mihamarabb újak­nak kell követni. Azt javasol­juk például a község KISZ szer­vezetének, hogy társadalmi mun­kában próbálják meg rendbe­hozni — amennyire erejükből te­lik — az elhanyagolt művelődési otthont és környékét. Jő lenne, ha a község pedagógusai felelős­nek éreznék magukat a művelő­dés ügyéért és Ismeretterjesztő előadásokkal, szülők iskolájával, esetleg tudományos filmek vetí­tésével tennék sokoldalúvá a művelődési munkát. Ne hanya­golják el a szakmai tanfolyamo­kat sem. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra, de végre valabSra Kenderesen is lépni kell nemcsak egyet, ha­nem lsen sokat. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom