Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
i960, Január 31 SZOLNOK MEGYEI NtPLAP 3 Ötletes újítás: A GÖMBESZTERG \ A szolnoki Vasipari Vállalat a budapesti Ganz-Mávag- tól egy nagyobb megrendelést kapott, bizonyos tartályok elkészítésére. Ezekhez sok kisebb nagyobb gömböt kellett elkészíteni. — Egy ötletes újítással Somlai Pál olyan szerkezetet készített, amelynek segítségével negyed- résznyi költséggel lehetett a gömböket előállítani. Új gyógyszertár nyílt 7 issa földvár on Tiszaföldváron, a Cibakháza felé vezető út mentén új gyógyszertárt nyitottak meg a héten. Az avatóünnepségen többen megjelentek a megyei, járási és községi vezetők közül. A határrész lakói érthető örömmel köszöntötték o patikát — ma már nem Jtell gyógyszerért kilométereket gyalogolniok. Az új patika elhelyezése más tekintetben is szerencsés: az orvosi rendelő szomszédságában fekszik. Uúfp több ligeti a ... Nyári ifjúsági tábor kezdi meg a munkát júniusban Mezőtúron Az elmúlt évben nagy érdeklődéssel figyeltük azokat az újságcikkeket, amelyek a hansági ifjúsági táborról szóltak. A filmhíradók nyomán megismerkedtünk a fiatalok áldozatkész munkájával, — amely életet varázsol a Hanság évezredes mocsarai helyébe; Ez évben megyénk középiskolás diákjai nem utaznak a távoli Dunántúlra. Itthon segíthetnek abban, hogy többet teremjen a Szolnok megyei táj, több > búza, több takarmány. nagyobb jólét fakadhasson munkájuk nyomán. Mezőtúr mellett nő majd fel a sátorváros, amelyben a középiskolás diákok négy turnusban végzik a csatornaépítés munkáját. A csatornák nyomán ezer holdakkal nő majd az öntözött terület, jelenleg értéktelen, vagy kevésbé értékes földeken érlel majd dús kalászt a nyári nap. A Megyei KISZ Bizottság felhívással fordult hát a megyei középiskolák fiatalságához, jöjjenek a táborba és bi- zomyítsiák be, hogy nemcsak az iskolapadban, hanem kemény fizikai munkában is számíthat rájuk az ország dolgozó népe. Még csak néhány napja került nyilvánosságra ez a felhívás és maris szép eredmények mutatkoznak a jelentkezésben. A Verseghy Gimnáziumban öt osztályból 107-en jelentkeztek eddig. A Ill/a osztály teljes létszámban, a II/c osztályból a fiúk valamennyien, a III/b osztályból 30-an jelentkeztek ezidáig. De más helyen is nagy az érdeklődés a tábor iránt. A diákokon kívül a fiatal pedagógusoknak is módot ad arra a KISZ, hogy ebben a napvszerű építőmunkában részt vehessenek. Már idáig is akadt több jelentkezés. A Megyei KISZ Bizottság azt szeretné, ha minél több fiatal pedagógus forgatná a lapátot a tanítványokkal vállvetve. — ht — Qlzq.il alatt A frissen gyalult parkett kellemes fehéres, sárga színe fogadja azt, aki ma a Tisza Moziba látogat. Hétfőn már nem tartottak előadást, hogy a nézőteret korszerűvé tehessék, olyanná, hogy egy néző se bosszankodjék: nem látja a filmet, vagy a feliratot. A Szolnflk megyei Építőipari Vállalat 27 tagú komplex-brigádja megszállta a mozit. Felszedték a padlót, hatalmas földtömegeket mozgattak meg. Egyes padsorokat kissé arrébb tolták. A nézőtér lassan kagylóalakot öltött. És mire a kijáratnál felszerelték a két védőkorlátot, egyetlen olyan hely nem akadt a nézőtéren, amelyből ne lehetne jól látni a vásznat. A mozi dolgozói megkérték az építőket, minél gyorsabban végezzék el a m,unkát, hogy a dolgozók ne maradjanak hosszú ideig szórakozás nélkül. És a munkások megértették a kérést. Elvállalták, hogy a tervezett öt nap helyett négy nap alatt végzik el az átalakítást. — Igen jól esett nekünk — mondotta Komárofni László, hpgy a mozi yezétő'sége baráti esten vendégelte meg az építőket és bemutató vetítést tartott számukra. így aztán a jó munkának, a megbecsülésnek is örülhettünk. A közel 100.000 forintba került átalakításokon az utolsó simítások még folynak. De a mozi újra működik. í— ht —LEGYŐZZÜK A RÓMAIAKAT ? Bizonyára olvasóink közül is sokan látták az óbudai vagy az äquinquumi amphi- teátumot, képekben, filmeken megfigyelhették a régi római birodalom építészeti remekeit, az évezredes vízvezetékeket, a római Collosseumot, a gyönyörű mozaikokkal díszített paloták maradványait. Ezek a létesítmények évszázadokon át állták az idők viharát. Lesznek-e ilyen hosszúéletűek mai építményeink? Jónéhány építkezésen jártam, nagyon sok helyen panaszkodtak a kőművesek a tégla minőségére. — Szét lehet morzsolni, mondták némelyikre. Nos, az építőanyag szempontjából ezek szerint nem nagyon versenyezhetünk Róma néhai mestereivel. S a munkafolyamatot tekintve? Legtöbb új beruházásunknál a kisméretű téglát használják. Körülményes, lassú a munka ezáltal. Ezt az építési módot már a rómaiak is ismerték. A kötőanyagban sem tudtuk őket eddig felülmúlni. Eszerint a rómaikori építészet felülmúlhatatlan csúcsot jelent? Korántsem. A modern építőanyagok használatával munkaintenzitás, tartósság, költség és minden egyéb szempontból túltehetünk a rómaiakon. Igenám, de hol vannak a korszerű igényeknek megfelelő építőanyagok? A tojás és a csirke Ismeretes az a régi talány: mi volt először, a tojás vagy a csirke? Ha nem volt csirke, honnan lett a tojás. S ha nem volt tojás, honnan lett a csirke? Valami ilyesmi tapasztalható most az építőipar és az építőanyagipar között. Az építők azt mondják: „szívesen használnánk falazóblokkokat, korszerű építőelemeket, — ha volna. Egyelőre sok esetben a gyártással is nekünk kell vesződni”. Arra a kérdésre viszont, hogy voltak-e már ebbén az ügyben az illetékeseknél, adott esetben a Szolnok megyei Téglagyári Egyesületnél, azt felelték: „nem a megyéből szerezzük be az anyagot, úgy diszponálják”. A másik fél, a Téglagyári Egyesül« főmérnöke így vélekedik: „Az építőipar nem nagyon igényli tőlünk az új gyártmányokat”. S ebben van is némi igazság. A múlt évben például mintegy negyvenezer hatos válaszfaltéglát gyártottak a martfűi telepen. Mikor a napokban arra jártunk 26 ezer még mindig ott foglalta a helyet. MII kellene (enni? Mindenekelőtt azt kellene elérni, hogy megyénk építőipari és építőanyagipari szakemberei — még ha az anyagdiszponálás útvesztői miatt nem is függ össze a munkájuk, — összedugják a fejüket, s tanácskoznának erről a problémáról. (Ilyen megbeszélést esetleg az illetékes üzemi pártszervezetek is kezdeményezhetnének.) Nem is arról van szó valami rendkívülit, eddig ismeretlent produkáljanak. Egyelőre nagyon jó volna, ha sikerülne meghonosítani azokat a jó tapasztalatokat, amik külföldön már szélté- ben-hosszában fellelhetők. A Szovjetunió téglagyáraiban például már az vált uralkodóvá, hogy a téglákból a helyszínen blokkot falaznak, daruval gépkocsira rakják, a helyszínen meg szinté,; daru rakja a blokkokat a gépkocsiról egyből a helyükre. Helyenként megcsinálják azt is, hogy már a téglagyárban bevakolják a blokkokat. Ésszerű megoldás ez? — Vitathatatlanul. Ennek felismeréséig és addig a gondolatig, hogy „nekünk is így kellene csinálni”, már eljutottunk. Most már az kellene, hogy felmérjük pontosan, milyen beruházás kellene e hasznos gyakorlat megvalósításához. Közismert, hogy anyagi erőforrásaink nem végtelenek, meg kell fontolni minden fillért. Ha azonban azt nézzük, hogy kisméretű tégla helyett a blokkokból való építésé a jövő, hiszen így negyedére csökken az építési idő, ha figyelembe vesszük a blokkgyártás bevezetésével nyert anyag, munkabér, szállítási költség, s időmegtakarítást, akkor nem kellene sokáig gondolkodni, hanem mielőbb cselekedni. Sürgetni kellene ezt a helyi szakembereknek, s az illetékes minisztériumnak egyaránt Az építőanyagipari munkásoknak sem volna közömbös az új gyártási eljárás, mert téli időszakban is jobban találnának munkát. Azt hisszük nem vagyunk lokálpatrióták akkor, ha azt javasoljuk: az említett módon való blokkgyártást megyénkben valósítsák meg először A megyék téglagyári egyesülései között élenjárunk, egyedül a jólíizető cserépgyártással foglalkozó Békéscsabai Téglagyár előzött meg bennünket. Megvan tehát a biztató alap ahhoz, hogy előrelépjünk egyet Addig is míg a blokkgyártás megvalósul, az üreges áruk gyártását kellene szorgalmazni. Az Idén gyártanak 400 ezer, úgynevezett B-30-as négy kisméretű tégla nagyságának megfelelő blokktéglát. A múlt évben már folytattak kísérleteket ezzel kapcsolatban, de sok volt a selejt. Ezért helyes az Egyesülés szakembereinek az a törekvése, hogy új eljárásokat vezetnek be — például több féle szájnyílást alkalmaznak a minőség javítása érdekében. A téglagyáriak szerint a blokktégla iránt is mérsékelt az érdeklődés. Pedig gyártásnál, szállításnál, s a beépítésnél egyaránt haszonnal jár. Miért nem nagyon keresik mégsem az építők? Jó volna ezt is megbeszélni velük. Szót lehetne érteni — minden bizonnyal — más kérdésekben is, újabb elképzelések, javaslatok kerülhetnének felszínre. Csak mindenhez az kellene, hogy túlnézzünk a napi problémákon, ne csak a tervtelj,esítés kösse le figyelmünket, hanem ke- ressük az összefüggést munkánk, s a népgazdaság egésze között. Simon Béla Cipőgyári N Q Z A I K KOLLÁR ISTVÁN, a 48-as kör vasalómunkása kissé sápadtan emelte füléhez a telefonkagylót. Vagy fél percig mozdulatlanul merev arccal állt, majd pedig anélkül, hogy egy hang is kijött volna a torkán, visszatette a hallgatót. Még mindig remegett a keze. Történelmi párbeszédet kaptunk ekkor ceruzavégre Kollár Tstván életéből, — Fiú? — Igen.-,. — yálaszolta Szö'lősi József gyárrészlegve- zetőnek, lassan színrekapó arccal. Igen. Űjabb, s nem is akármilyen „foglalkozásának” hírét hozta az interurbán Szolnokról Kollár István részére: apa lett. — Fiút várt? — Akárcsak a brigád. — Egészséges? — Az anyja is, A nagy darab férfi arcán felcsillan az első mosoly. — Apja fia. Három kiló ötven deka. — Boldog? — Ennél nagyobb öröm már nem lehet... A történelmi párbeszéd ezzel az interjúval végződött. No, meg azzal, hogy Kollár István sietett vissza a körhöz, hírt adni az eredményről, a munkához, amit most már harmadmapáért végez, A martfűi Tisza Cipőgyár bölcsődéje pedig három hónap múlva, vagy talán még hamarább, újabb lakót kap ifj. Kollár István személyében. Mert ekkor már a mama is visszatér munkájához, ö tisztítónő a gyárban. * MINDERRŐL — ekkor még — a varró-, a tűzőgépek mellett, vagy a présvulkanizálók- nál senki sem sejtett semmit. A B. gyárrészleg, vagyis a gumikonfekció éppen a délelőtti műszak vége felé járt. Gyűltek, szaporodtak a gumicsizmák a sár, mamusz, sportcipők, a vulkanizált talpú bakancsok, a szandálok, a női bőrei nők ezrei, melyeknek napi összmennyisége közel 20. ezer itt, s az országok száma, ahová mindezek eljutnak talán még a húszat is felülmúlja. Ez a gyárrészleg tulajdonképpen egy hatalmas csarnok, benne műhelyekkel. A műhelyeket nem falak választják el, hanem gépek, sa rajtuk készített külöféle cipőfajták. Itt dolgozik (a 48-as műhelyben) a részleg egyetlen olyan brigádja is, amely küzd a szocialista munkabrigád címért. (Velük együtt négy ilyen brigád van a cipőgyárban ösz- szesen). A küzdelmet a szó legszorosabb értelmében kell venni — harc a miég több. még jobb cipőkért. Hét pontból álló verseny fel ajánlás alapján dolgoznak tavaly augusztus óta mind a huszonhatan. —» Ahogy Libor Pálmától, művezetőjüktől megtudtuk, nem elégszenek meg a napi 50 pár túlteljesítéssel, a havi ezer forint anyagmegtakarítással: — Mindenki járatja az újságot (a címért való hadakozást is a sajtó felhívására kezdtük meg). Mindenki megtanul még egy munkaműveletet, kilencen szakmásító tanfolyamot végeznek az idén, azok', a legrégibb dolgozók. Hárman elvégzik a nyolcadik osztályt,, akiknek csak öt általánosuk van. KST- ből minden hónapban 260 forint kölcsönhöz jut egy-egy brigád tag. Politikai, erkölcsi, munkafegyelmi pontjait is teljesítjük á vállalásnak... Szépek az eddigi eredmények, reméljük: sikerül a brigádnak a cím elnyerése, s persze a másik háromnak is. De nem kevés egy kissé négy brigád? Hiszen több mint négy ezren dolgoznak a gyárban, itt a gumikomfek- ciófoen pedig ezerháromszázán a két műszakban. Nem lennének más körök is, amelyek esélyesnek érezhetnek magukat a kitüntető cím elnyerésére? VANNAK! Csak egyet mutatunk be a sok közül, a 40'A kört. Tavaly, az utolsó negyedévben — Nagyon szeretik a munkát a 40/A köriben is. Szeretek vélük együtt dolgozni. Átlagkeresetük 1200 forint. DÉLUTÁN pontosan negyed három volt. Lajos Istvánná, beindította a 40/A tűzőköri szalaggép sorát. Taub Margit kezdte az első műveletet, 58 kézen megy keresztül a szép női cipő, míg az ellenőrző lerakóhoz, vagyis Lajos Istvámnéhoz kerül. — Mennyisége a műszak végén körülbelül 900 pár. Ügyes női kezek serfölik, bukolják, varrják, s végzik el az egyéb Nádudvari Ferenc III. éves ipari tanuló az eldakvildie* műveleteket — egy pár cipő ~ lést végzi« elsők lettek a Tisza Cipőgyárban. Lenne tehát „útravalófuk’- is,.. Bárándi Sándor, — művezetőjük, —. szaviból mégin- káibb erre következtetünk: — Már tavaly az első negyedévben majdnem sikerült. Mármint a gyári elsőség. Aztán már nem volt késés, igazolatlan hiányzás, a kör 106 százalékot ért el, 98,2 százalékos minőségi eredménnyel. Mairton János, műhelybizottsági elnök és cvikkoló: — Bevált a „Ne add tovább!” mozgalom. Ez a hibás cipőre vonatkozik. Takarékoskodtunk az anyagai, ezer pár cipőből két pár selejt lesz csak — ígértük. Teljesítettük. 15 perc alatt készül el. A gépek fölé hajol Kovács Magda, s a többi leány és asszony. Am a serény munka közben bizonyára eszükbe jut február 20, amikor bankettot rendeznek az elsőségükért kapott 5 ezer forintos jutalomból a gyárban. S a megbecsülés, az erkölcsi elismerés úgyszintén, hiszen ez is kijár bizonyára mindannyiuknak. De a szorgos ujjakat, a figyelmes szemeket nézve, mintha azt is láttam volna rajtuk: jó lenne bankettren- dezőnek, ünnepeltnek lenni a negyedévekben is, B. Gy. Övári Gyulámé, tűzőköri művezető, akinek 58 asszony és leány dolgozik keze alatt ezt modta:
