Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! (smmx MEGYEI A MEGYÉI PÁST&JZOTTS.ÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA'' X. évfolyam, 287. szám. Ára 60 fillér 1959. december 6. vasárnap. Befejeződött a párt VII. kongresszusa Megválasztották az MSZMP Központi Bizottságát és a Revíziós Bizottságot Kádár János elvtárs beszédével végétért az első és második napirendi pont vitája Az MSZMP VII. kongresz- szusának pénteki ülését Lom­bos Ferenc, a Győr megyei pártbizottság első titkára nyi­totta meg. Bejelentette, hogy az Afrikai Függetlenségi Párt Központi Bizottsága, a Ma- láji Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a Guatema­lái Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban, illetve levélben üdvözölte az MSZMP kongresszusát. Ezután Kállai Gyula a szer­kesztő bizottság nevében be­jelentette a kongresszusnak, hogy a küldötteknek szétosz­tott rövid határozati javaslat­hoz és az ahhoz mellékelt két pártdokumentumhoz — a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának irányelvei a párt VII. kong­resszusára és az Irányelvek a gazdasági feladatok megol­dására és a második ötéves terv kidolgozására című do­kumentumokhoz — lényeget érintő módosítási javaslatok nem érkeztek. A vitában fel­szólalók -* mondotta — ön­maguk és küldött csoportjuk nevében az irányelvekkel egyetértettek és azokat elfo­gadták. A tézisek közzététele óta elért újabb eredmények, az elhangzott vita és a beér­kezett megjegyzések alapján a szerkesztő bizottság a hatá­rozati javaslat szövegét né­hány helyen pontosabbá tette. A szerkesztő bizottság ne­vében javasolta a kongresz- szus küldötteinek: a Közpon­ti Bizottság által kibocsátott két okmányt azzal emelje kongresszust határozattá, hogy a végleges szöveget az újonnan megválasztandó Köz­ponti Bizottság, illetve annak szervei hagyják jóvá. A kongresszus tudomásul vette ■ szerkesztő bizottság jelentését Ezután az elnöklő Lombos Ferenc felkérte Kádár Jánost, tartsa meg összefoglalóját az első és a második napirendi pont vitájáról. Kádár János vitazáró beszéde kiemelte: döntő a termelé­kenység fejlesztése. Nem aka­rom ezt részletezni. Csak a vita alapján emlékeztetem az elvtársakat arra — Nemeskéri elvtárs mondta el —, hogy a Lenin Kohászati Művekben 13 százalékos javulást értek el ebben az évben, örvende­tes dolgot közölt velünk a Középdunántúli Szénbányá­szati Tröszt igazgatója Hidasi elvtárs is; náluk az elmúlt évben 11 százalékkal emel­kedett a termelékenység. Kö­rülményeik részben eltérnek az ipar más ágazataitól de céltudatosságuk példa a ter­melés minden vonalán dol­ls úgy nézegették új ötéves tervünket, mint alapjában he­lyes, megvalósítható ■ célt. Nem volt azonban a legszim­patikusabb számukra, hogy a műszaki színvonalat — és ezzel a termelékenységet — nem elsősorban új gyárak építésével fejlesztjük, hanem a meglévő gyárak és berende­zések újjáépítésével, korsze­rűsítésével. Világos ugyanis, hogy ez nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az, hogy így foglalnak állást az embe­rek. Bizonyos ugyanis, hogy azok, akik azt mondják: „bár könnyebb lenne ugyan új gyárakat építeni és azokat új gépekkel felszerelni — és en­nek talán jobban is örülné­nek —, mégis helyeseljük, hogy a mi viszonyaink kö­zött a kissé nehezebb, de az Kádár János bevezetőben rámutatott arra, hogy a Köz­ponti Bizottság beszámolóját követó háromnapos vitát « világos állásfoglalás, a kom­munista kritikai szellem, az elvi bátorság jellemezte. Va­lamennyi felszólaló kifejezte: pártunkban teljes az egység minden fő kérdésben. — Pártunk VII. kongresz- szusa tehát helyesli azt az irányvonalat, amelyet az el­múlt három esztendőben kö­vettünk — mondotta Kádár János —, s egyben az eddig’ követett irányvonal határo­zottabb, következetesebb és Lendületesebb folytatását kí­vánja. (Nagy taps.) A kong­resszuson több mint 30 test­vérpárt küldötte szólalt fel, köztük Hruscsov elvtárs. Ki­fejezésre juttatták, hogy pár­tunk vonalát marxista, kom­munista vonalnak tartják, politikáját helyeslik, sőt. ami ennél még több is, szolidári­sak vele. (Nagy taps.) Ez pe­dig számunkra rendkívül fon­tos dolog, mert testvérpárt­jaink küldöttei személyében valójában a nemzetközi mun- Icásosztály van jelen kong­resszusunkon és mond véle­ményt politikánkról. (Nagy taps.) — Valójában olyan érzése van az embernek, hogy az élet, a magyar nép egyre in­kább kiteljesülő, gazdagodó, fényesen áramló új szocialis­ta élete hullámzott itt a kong­resszus termeiben, s ennek az ezerszinű, gazdag életnek eredményei, fogyatékosságai kerültek szóba. Ez helyes is, jó is. — Az elhangzott felszólalá­soknak nagy fontosságot tu­lajdonítunk. Nekem tehát volna egy javaslatom. Kérem a kongresszust: Iá­iul jón hozzá, hogy az újon­nan i megválasztott Közpon­ti Bizottság a vita anyagá­ból gyűjtse csoportokba az egyes kérdéseket é* juttas­sa el illetékesekhez. Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg és rövid időn belül adjanak rájuk érdemi választ Az ér­demi válasz esetenként lehet olyan, hogy a felszólaló elv- társ kívánsága, észrevétele, kritikája nem volt helytálló. Előfordult ilyen már a törté­nelemben, sőt még itt a kong­resszusi teremben is. A ja­vaslatok. észrevételek több­sége azonban olyan, amelyek­re világos, határozott választ kell kapnia a Központi Bi­zottságnak. Az sem nagybaj ha a válasz nem egy önkri­tikus levél lesz. hanem meg­felelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk. (Nagy taps.) Kádár elvtárs a szónoki emelvényen Adjunk még nagyobb lendületet a szocialista építőmnnkának Kádár János ezután a vitá­ban is érintett néhány fő kér­déssel foglalkozott — Az iparban, a mezőgaz­daságban, a kereskedelemben, a külkereskedelemben is az a fontos most, hogy jobban ki­használjuk a lehetőségeket: adjunk nagyobb lendületet a szocialista építőmunkának; fejlesszük népgazdaságun­kat s ezzel teremtsünk re­ális alapot a dolgozók éle­színvonalának további rendszeres emeléséhez és vigyük előre harcunk köz­ponti és fő feladatát, ■ szocialista társadalom épí­tését. Erről van szó hónapok óta pártösszejöveteleken is, a dol­gozók más tanácskozásain is A kongresszus tehát nagyon helyesen és nyomatékosán húzta alá a gyorsabb előre­haladás fontosságát — álla­pította meg Kádár János, és gozó elvtársak számára. A Lenin Kohászati Művekről tudjuk, hogy ott immár két és fél esztendeje a termelé­kenység növelésére összpon­tosítják a figyelmet, szinte a fillérekért is harcolnak. A következetes, körültekintő munka meghozza eredményét. Igen fontos kérdést említett meg — szerintem nagyon helyes fogalmazásban — Szőcs elvtárs, salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy a szakemberek, a mérnökök, a technikusok, sőt a munkások ésszerű megoldást választjuk” —, az ilyen emberek tudato­sabban, határozottabban dol­goznak majd a végrehajtá­sért is. Nem mindig annak az embernek a munkája ér a legtöbbet, aki — meg se hallva a mondat másik felét — az első szóra felugrik és azt mondja: „Hurrái Úgy van! Helyes! Mindenben egyet­értünk!" —, hanem azé, aki meghallgatja a párt szavát, gondolkodik rajta és utána azt mondja: helyeslem, egyet­értek vele, végrehajtjuk. lista átszervezése útján. — Néhány hónappal ez­előtt itt járt és megtisztelt látogatásával egy Alsop nevű amerikai újságíró. Nem kü­lönösen barátja a kommuniz­musnak. de valami oknál fog­va érdeklődik iránta. (De­rültség.) Beszélgettünk töb­bek között a mezőgazdaság­ról is. Szóba került termelő­szövetkezeti mozgalmunk helyzete. Mondom neki: néz­ze, mi most mindenkivel be­szélgetünk, olyannal is, aki egyet ért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet Magával is beszélgetünk. Ügy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi a fejünkbe vettünk, hajlandók vagyunk azt elfo­gadni. Ügy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy maguk ott Amerikában a farmjaikon 80—90. sőt még ennél is magasabb százalékos gépesítéssel termeljenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt ősrégi kapával, kaszával, ekével dolgozzunk. Nekünk vannak olyan tit­kos ambícióink, hogy egy­szer mi is ntolérjük még magukat Nem lehetünk meg mezőgazdasági nagy­üzemek nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkés nagybirtokok. Vagy vissza kellene tehát hívnunk a grófokat intézőket nagy- birtokosokat és megkérni: legyetek szívesek kicsit nagy­üzemi alapon gazdálkodni — vagy nekünk magunknak kell létrehozni szocialista nagy­üzemeket A magyar népnek valahogyan nem szimpatikus az, hogy visszahozza a gró­fokat, meg a nagybirtokot, az ispánokat meg a csendőröket. Inkább a termelőszövetkeze­tet fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop — bár ezt cikkébe nem vette be (Derültség.) — azt mondta, hogy: én tulaj­donképpen értem is magukat — Hogyan is áll a helyzet valójában ezzel a mezőgazda­sággal? Nem tudom ponto­san, mikor konstruálták meg a Pannónia motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több, mint másfél esz­tendeje. És már magam is láttam a közelmúltban, hogy az egyik parasztember a leg­újabb típusú Pannónia mo­torral, vállán kapával indult ki a földre. (Derültség.) El­gondolkoztam, mikor is talál­ták fel azt a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámítani, mert akkor még nem volt „Üjítási Hivatal”, meg „Sza­badalmi Hivatal”, de az biz­tos. hogy jó régen feltalálták, néhány ezer esztendeje. A parasztnak személyes ügye az, hogyan jut ki a munkaheiyére, mint ahogyan ez mindenki­nek személyes ügye —. de tény, hogy ma már a leg­modernebb technikával is ki­juthat. Hiába, két és fél vagy három kilométerre még se repülővel, se helikopterrel nem lehet közlekedni — az ilyen távon a Pannónia-motor a legmodernebb technika. Ugyanakkor a társadalmi fon­tosságú tevékenységéhez, a termeléshez ki tudja hány ezer éves kapát visz a vállán. Ez nem normális helyzet, elv­társak. Ha az illető paraszt- ember gondolkodik, neki is meg kell ezt értenie. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a parasztem­ber két derék lábán ballagna ki másfél •kilométerre a föld­re, de ott aztán a legkorsze­rűbb traktorokkal, meg ekék­kel kezdene dolgozni. Van Itt tehát rengeteg meggyőző érv. csak élnünk kell velük. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év végén megvitatta a termelőszövet­kezeti mozgalom helyzetét és megállapította, megvannak a politikai és gazdasági lehető­ségek ahhoz, hogy előrelép­jünk. Ismét tehetünk egy lépést előre Döntő kérdés a mezőgazdaság szocialista átszervezése — A kongresszuson Is köz­ponti kérdés volt a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se és a mezőgazdasági terme­lés fejlesztése — folytatta Kádár János. Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben már az a gon­dolat is felvetődhetett: „Mi ez? Mi valami mezőgazdasá­gi kongresszusra tévedtünk?” (Derültség.) Elvtársak! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez pártkongresszus, de azért jó azt világosan látni: egész pártunk előtt most a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése a döntő kérdés, s ez nem könnyű dolog, ez bonyolult harci feladat. Ismeretes, hogy iparunk termelése a kapita­lista időkhöz képest már 350 százalékos szintre emelke­dett, a mezőgazdaság pedig még csak 115 százalékra. Ha azt akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre jusson, — akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a mezőgazdaságban, emelni kell a mezőgazdasági ter­melés színvonalát is. Ez másképp nem lehetséges, csak a mezőgazdaság scocia­— Márciusban aztán — folytatta — kezdődtek olyan „filozófiai” jellegű viták, hogy a bekövetkezett fejlő­dés lépés volt, vagy ugrás. (Derültség.) Azt hiszem, országos értelemben feltét* lenül előrelépés, határozott és jelentékeny előrelépés volt, és nem volt semmifé­le ugrás. Az a véleményünk: jelenleg is olyan a helyzet, hogy is­mét lehet egy lépést előre tenni, ha értelmesen és jól oldjuk meg ezt a feladatot Már a XXI. kongresszuson — amikor az önök nevében fel­szólaltam — bevettem a fel­szólalásomba, hogy mi a ma­gunk körülményei szerint me­hetünk előre; ha csak lépésre telik az erőnkből, akkor nem ugorhatunk, mert könnyen árok közepébe ugorhatunk, ahelyett hogy előre lépked­nénk. Még a mesében is azt mondják a legénynek — ami­kor a királyleány kezét akar­ja elnyerni —, hogy három­szor kísérelheted meg a ta­lálós kérdés megfejtését. (De­rültség.) Tudják aat elv tár­sak — s ez már nem tréfa —. hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esetében, a mi pártunk és a mi népünk most harmadszor indul meg a fel­felé vezető úton, és ennek az útnak többé nem szabad meg­törnie a mi hibáink miatt. — Már a mostani, őszi fej­lesztés kezdetén is vannak bizonyos eredmények: körül­belül két hét alatt mintegy 11 000 paraszt lépett be a ter­melőszövetkezetekbe . 60 000 hold földdel. Az indulás te­hát biztató. Jelenlegi adottságaink ér­telmes kihasználásával a következő hónapokban olyan lépést tehetünk elő­re, amellyel a szocialista elem már döntő fölénybe kerül mezőgazdaságunkban Mi azt ajánlottuk és ajánl­juk az elvtársaknak, vegyék figyelembe a lehetőségeket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Azt ajánljuk, hogy a megye fele­lős emberei Időnként —ami­kor egy bizonyos munkát el­végeztek — álljanak meg egv (Folytatás a 2, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom