Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. december 3.

Kállai Gyula elvtárs beszéde

(Folytatás az első oldalról)

Dan a még egyénileg dolgozó parasztok tömegei képezik. A termelőszövetkezetek szervezése — forradalom, nemcsak a tulajdonviszonyokban, hanem forradalmi, minőségi változás a kisparcellákon egyénileg dolgozó paraszti tömegek gondolkodásában és. érzésvilágában is. Nagy jelentősége van az ideológiai és kulturális tevékenységnek

— másodszor azért, mert a burzsoá eszimék még széles tömegben élnek és hatnak. Növekszik az ideológiai és kulturális munka jelentősége,

— harmadszor — azért is, mert a szocialista társadalmi rend a korszerű tudomány és technika alapjára épül. Nagy gonddal kell tehát foglalkoznunk a tudomány és felső- oktatás fejlődésével és növelni kell a munkásosztály és parasztság általános műveltségét és szaktudását. Negyedszer, az Ideológiai és kulturális munkát előtérbe kell helyezni azért, mert ezt követelik a szocialista tábor fejlődésének objektív törvényszerűségei. A népi demokráciákban — s így hazánkban is — a szocializmus történelmileg rövidebb idő alatt valósul meg, mint annakidején a Szovjetunióban, a tömegek tudatának szocialista átformálásában tehát gyorsabban kell előrehaladnunk. A szocialista erkölcsöt, a munkához való szocialista viszonyt, a szocialista haza- fiságot viszonylag rövidebb idő alatt kell meggyökereztetni a legszélesebb tömegek tudatában, mert ez tudatbeli feltétele annak, hogy — történelmileg nem hosszú idő múlva — áttérhessünk a kommunizmus építésére.

És végül — ötödször — a a nemzetközi helyzet alakulása is ezt teszi szükségessé. A nemzetközi helyzetben a békés egymás mellett élés körvonalai bontakoznak ki. A békés egymás mellett élés

azonban nem elvi-politikai kompromisszum. A békés egymás mellett élés korszakában fokozni kell a küzdelmet a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása ellen. Ha eszméink igaza párosul harcunk keménységével, a győzelem — a miénk. Ehhez azonban szükséges, hogy az ideológiai és kulturális munkát a párt legsajátosabb ügyévé, a pártmunka szerves részévé tegyük. A párttagság marxista-leninista nevelését tovább kell szélesíteni. Az elmúlt évben az iskolánkívüli pártoktatásban 200.000 párttag és 70.000 pártonkívüli szövetségesünk vett részt. — Bár ez a szám a tanulás iránt megnövekedebt nagy érdeklődésről tanúskodik, lehetőségeinket sem a létszám, sem a tanított anyag tekintetében nem használtuk ki.

A szocializmus építésének meggyorsításában különösen nagy szerepet játszik a párt-, állami és tömegszervezeti vezetők hozzáértése a reájuk bízott ügyek vezetésében.

A párt kádereinek állandóan bővíteniök kell tudásuk tárházát, s ezen a téren is a tömegek előtt kell jámiak. — Nem lehet a tömegek elismert jó vezetője az, aki műveltség és szakmai ismeretek terén elmarad tőlük.

Most, a szocialista forradalom menetében olyan szakaszhoz érkeztünk, amikor a szaktudás szerepe ugrásszerűen nőtt. A pártban mindenkinek tanulnia kell: a fiatal tagjelöltektől a Központi Bizottság tagjaiig Ezt kívánja tagjaitól a pártnak a szocializmus építésében betöltött vezető szerepe. Kádereinknek együtt kell növelni ök szakmai és politikai képzettségüket. A jövőben a pártkáderek képzésében a pártiskolákon és egyebütt alkalmaznunk kell a szakmai és pplitikai ismeretek egységének elvét

Iskolarendszerünk eredményei és hibái

Elvtársak! A szocializmus építésének időszakában a tömegek műveltsége és világ ■ nézeti nevelésében az iskolának alapvető szerepe van. Iskolarendszerünk a felszabadulás óta nagyon sokat fejlődött és igen komoly eredményeket ért el. Az idei tanévben az általános iskola I.-VIII. osztályába, 1,314,432 gyermek iratkozott be. A VIII. osztályba ma közel 110.000 tanuló jár, háromszor annyi, mint a Horthy-korszak megfelelő iskolatípusainak azonos osztályaiba. Az általános iskolai nevelők száma az 1933. évi 26.000-ről 56.000-re emelkedett. 1959-ben az általános iskolát végzett fiatalok 41 százaléka, 44.620 fő iratkozott középiskolába. 1938-ban a középiskolai tanulók száma mindössze 52.000 volt, ma pedig 145.000. Az idén a középiskolákban érettségizettek 32 százaléka kerti’t egyetemre és főiskolára; Az 1938-as állapotokhoz képest az egyetemi hallgatók létszáma megháromszorozódott. Számunkra a 'étszámok emelkedésénél is fontosabb, hogy az iskolák padjaiban — első osztálytól az egyetemig — mindenütt elfoglalták az őket megillető helyeket a munkásosztály és parasztság gyermekei iskolarendszerünk a szinte ugrásszerű fejlődés ellenére ma még számottevő hiányosságokkal küzdi.

Az ifjúságot nem készíti elő a termelőmunkára, nem ismerteti a korszerű szocialista ipari és mezőgazdasági termelés alapjait, s nem szoktatja őket ahhoz, hogy az élet alapja a termelésben végzett fizikai munka.

Gyenge a világnézeti nevelés is. A mai helyzetben, amikor a társadalomra a világnézeti kettősség Jellemző — milliós tömegek tudatában küzd az új, szocialista világszemlélet a régi, burzsoá világszemvekvő nemzedék világnézetének megalapozásával előre lendítheti az egész társadalom világnézeti fejlődését.

Közoktatásunkat tehát tovább kell fejleszteni, hogy eleget tegyen a szocialista társadalmi rendszer követelményeinek,

A párt és a kormányzati szervek mellett a pedagógusok és a szülők egyre nagyobb része ismeri fel, hogy a termelésben végzett munka és a szilárd világnézeti alapon nyugvó tanulás egysége a szocialista iskola alapvető elve. Helyeslik azt a törekvést, hogy a középiskolát végzők az érettségi mellett egy szakmát közelebbről megismerjenek. Az élet és az iskola kapcsolatainak erősítését megkezdtük: már 1044 általános iskola 3534 felsőtagozati osztályában 115.000 tanuló, az általános iskolai tanulólétszám 20,2 százalékának részvételével bevezettük a politechnikai oktatásit. Középiskoláinkban is elkezdtük a kísérleteket a termelés és a tanulás egybekapcsolására. Jelenleg 177 iskola 604 osztályában 24.000 tanuló, az összes középiskolai tanulók 24 százaléka végez ipari és mezőgazdasági üzemeikben heti egy napon fizikai munkát. A fizikai munkát végző fiatalok jelleme és gondolkodásmód i a egészségesen fejlődik. Elismeréssel kell itt megemlékezni arról az odaadó munkáról is, amelyet e nagy feladatok megoldása érdekében pedagógusaink, — az üzemek munkásaival vállvetve nagy lelkesedéssel végeznek.

Iskolarendszerünket csak akkor fej’eszthetjük eredményesen, ha biztosítani tudjuk az egész társadalom segítségét, ha érvényesíteni tudjuk azt a helyes jelszavunkat, hogy az iskola — társadalmi ügy.

Ezért széles társadalmi alalélettel m az iskola a fefaé-1,^90 megteadtüit lekolaiendszerünk átfogó reformjának kidolgozásált, amely hivatva lesz e nagyfontossiáigú társadalmi kérdést megoldani.

Az egyetemek és főiskolák munkáját is úgy kell tökéletesíteni, hogy az elmélet és gyakorlat kapcsolata megerősödjék és a termelésiben végzett aktív miunka szakemberképzés szerves része legyen. Nagyobb arányban kell fejleszteni a már termelőmunkában résztvevők számára az esti és levelező egyetemi oktatást.

A felsőoktatásban javítani kell a politikai és világnézeti nevelőmunkát. Egyetemeink és főiskoláink oktató-nevelő munkájának legfőbb követelménye: a kommunista szakemberképzés legyen. A politikai és világnézeti nevelőmunka megjavításának, s a kommunista szakemberképzés megteremtésének legfőbb tényezője az egyetemek tanári kara. A párt nagy bizalommal fordul feléjük. Kezükbe adja népünk legfőbb kincsét, szocialista jövőjének zálogát: az ifjúságot és segíti munkáját. Biztosítja az eredményes oktatási és tudományos tevékenység alkotó, szabad légkörét és anyagi feltét'eleit. Felvételi politikánk lehetővé teszi a legtehetségesebb munkás, paraszt és értelmiségi fiatalok egyetemre kerülését, s tovább növeli termelő munkából egyetemre kerülők arányát,

A tudománynak a társadalmi haladásban óriási szerepe van. A kommunista pártnak és a szocialista államnak ennek megfelelően kell foglalkozni a tudományok fejlesztésével.

A felszabadulás óta sokat tettünk azért, hogy a magyar tudomány is a nép szolgálatában álljon és elfoglalja azt a helyet, amely a szocialista társadalomiban , megilleti Nagyszerű tudósaink áldozatos munkája nyomán a magyar tudómén inak van neve és híre a világban, s elért eredményed segítik a szocializmus felépítését hazánkban. Kádár elvtárs konkrétan említette és elemezte tudományos eredményeinket. Megállapította azt is, hogy az elért nagy eredmények ellenére a tudomány még nem elégíti ki népgazdaságunk igényeit. Ennek okai. a következők: Először: a tudományos kutatómunka még nincs kellően összhangban a szocializmus építésének feladataival, nem alkalmazkodik eléggé a népgazdaság és a termelés igényeihez. Ezért helyeseljük, hogy a Mmistzertanács mellett működő tudományos és felsőoktatási tanács, a Magyar Tudományos Akadémia

segítégével. országos távlati kutatási tervet dolgozzon ki.

Másodszor: a tudományok viszonylagos elmaradásának fontos oka az is, hogy még nem állnak osztatlanad a marxizmus—leninizmus esz mei és módszertani alapján.

Harmadszor: a tudományok irányításában még nem találtuk meg a helyes módszereket.

Negyedszer: a tudományos kutatásra fordított anyagi eszközök elosztásában növelni kell a természet és műszaki tudományok részesedését. Az ellenforradalom előkészítése idején, a revizionizmus erősen megvetette lábát a «társadalomtudományokban. —

Pártunk az utolsó három évben jelentős eredményeket ért el a revizionizmus és a dogmatizmus leküzdésében a társadalomtudományok területén is.

A revizionizmus maradványai ma még jelentősek és

a főveszélyt képezik a társadalomtudományokban is.

Még mindig nem tudtuk leküzdeni fontos társadalomtudományi ágak elfordulását a mai élettől. A szocializmus építése általános törvényszerűségei feldolgozásának követelményeitől. Az irodalomtudományban azt a helyes politikát, hogy a könyvkiadásban helyet biztosítunk a polgári irodalom jelentős képviselőinek is, egyesek arra igyekeznek felhasználni, hogy megbontsák a magyar irodalom kialakult marxista értékrendjét és a polgári irodalom képviselőinek túlértékelésével igyekezzenek tévútra vezetni a mai magyar irodalmat.

A revizionizmus maradványainak nem lebecsülendő erejére utal az is, hogy olyan tapasztalt, tekintélyes, marxista tudós, mint Molnár Erik elvtárs, aki remélem nem veszi túlságosan zokon, hogy ezt a kérdést itt szóvátesszük, nem volt képes kitérni hatásuk elől. „A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája1’ című könyvében mutatkozó antimarxista felfogást a marxista közgazdászok alaposan megbírálták és egységesen visszautasították. De még örvendetesebb lenne, ha Molnár elvtárs a helyes bírálatot megszívlelné. Reméljük, hogy ez így is lesz, s Molnár elytárs megszabadulva egyes hibás nézeteitől, nagy tudományos képességét eredményesebben fogja dolgozó népünk eszmei felfegyverzéséire használni,

A revizionizmus elleni harcot ma már nem általában

kell folytatni

Növelni kell az eszmei tisztaságot és a kommunista pártosságot, a kutatásokat a szocializmus építése által felvetett kérdések elemzésére kell irányítani.

Irodalom—műrészét

A szocialista pátosz, az épí- tőmunika sikereiért érzett lelkesedés felkeltésében a nagy tömegmozgalom kibontakoztatásában a szocializmus alapijainak gyorsabb lerakásáért sokat tehet az irodalom és a művészet. Az irodalom, a színház és a film, a zene és a képzőművészet nagyot lépett előre, de a feladat teljesítésétől még elmarad. Ismeretes, hogy két-három évvel ezelőtt a kultúra frontján ezekben a művészeti ágazatokban volt a legsúlyosabb a helyzet. Kifejezésre jutott ez abban is. hogy az írószövetséget fel kellett oszlatni, a művészeti szövetségek tevékenységét fel kellett függeszteni, mert másképp lehetetlen volt gátat szabni a bennük uralomra jutó ellenforradalmi tevékenységnek. A politikai konszolidáció itt is végbement. Ehhez tartozott, hogy azokat az írókat és művészeket, akik . bűnöket követtek el a magyar nép ellen, megbüntettük. Nem irodalmi és művészeti tevékenységük, hanem a Magyar Népköztársaság elleni ellenforradalmi fellépésük miatt vontuk őket felelősségre, attól • helyes elvtől vezérelve,

hogy az írói és művészi rang csak növeli a nép iránti felelősséget, de nem adhat menlevelet a bűnösöknek.

A megzavarodottakkal eszmei-politikai harcban tisztáztuk nézeteltéréseinket. Az az egy-két író és nem több — akinek még ma sincs erkölcsi bátorsága szembenézni hibájával, csak „önmagát rekeszti ki az élő, eleven és egészségesen fejlődő magyar irodalomból. — Sajnálnánk, ha nem tudnának visszatérni a helytelen útról, s le kellene mondanunk tehetségükről és. irodalmi tevékenységükről.

Számunkra azonban a szocialista forradalom érdeke becsesebb egyes emberek írói rangjánál.

Ami pedig irodalmi életünket illeti — az nélkülük is egészségesen fejlődik tovább.

Isodalmi és művészeti életünk fejlődésében örvendetes jelenségnek" lehetünk tanúi;

A pártos irodalom és művészet újból megerősödött. Nyugodtan kijelenthetjük, a párt politikai platformja alapján álló, a szocializmus felépítéséért harcoló írói, művészi táborunk újból megerősödött! £z tett« lehetővé számunkra, hogy az írószövetséget — s más művészeti szövetségeket is újjászervezzünk. A pártosság és a szocialista realizmusra való törekvés — ami ellen az ellenforradalom vad dühhel támadott — íróink és művészeink nagy részénél ismét az alkotó munka alapjává vált. Ennek eredményei jelentkeznek az irodalmi és művészeti alkotásokban. Irodalmunk és művészetünk egyre inkább a mai élet kérdései felé forduL

Legjobb íróink és művészeink mindinkább látják, hogy a világtörténelem legnagyobb fordulóján — a kapitalizmus bukásának, s a szocializmus győzelmes felemelkedésének korszakában élünk. Mindinkább látják, hogy a művészeti ábrázolás számára a legnagyobb lehetőségeket a mai élet adja. Látják azt is, hogy művész számára nincs szebb és magasztosabb feladat, mint ábrázolni a hősi korszakot, s ezúton segíteni a szocializmus diadalát!

Leeiobb Íróink és művésze ink mindinkább felismerik azt is, hogy a dolgozó rétegek a legnagyobb megértéssel azokat a műveket fogadják, amelyek a mai életet — az ő életüket — ábrázolják.

íróink és művészeink épp az ilyen műveken keresztül válnak a dolgozó nép igazi harcostársaivá. Ezért örömmel látjuk, hogy a művészek és a tömegek kapcsolatai terebélyesednek. Hét budapesti színház huszonhét nagyüzemmel tart rendszeres kap csőlátót. Több képzőművész hosszabb időt tölt állami gazdaságokban. A vidéki városok tanácsai örömmel hívnak magukhoz művészeket alkotómunkára. Ezt a mozgalmat tovább kell szélesíteni. Párttagságunk is nyújtson ehhez támogatást, segítse ezzel i3 az alkotó művészeket.

örvendetes jelenség az Is, hogy az utóbbi időben nagy számban léptek fel tehetséges fiatalok az irodalom és művészet minden ágában. Fellépésük, összefügg azzal a harccal, amelyet az ellenforradalom ellen, a néphatalom védelmében vívtunk. Ezek a fiatalok — a régi pártos írókkal együtt — ennek 3 harcnak új dalosai.

Mélyítsék el politikai meggyőződésüket, fokozzák eszmei tisztaságukat, ismerjek meg alaposabban mai életünket, fejlesszék művészi kifejezési eszközeiket. Mi fontosnak tartjuk, hogy íróink miről írnak, de nem kevésbé fontosnak tartjuk azt is: hogyan, milyen művészi színvonalon írnak.

A milliós tömegek kulturális alkotómunkája — ez a szocialista kultúra legfontosabb vonása. A tömegek kulturális alkotó tevékenységében nagy jelentősége van az öntevékeny, a műkedvelő kulturális mozgalomnak. E kulturális tevékenység méreteire jellemző, hogy hazánkban ma mintegy 17.000 öntevékeny művészeti csoport működik, kétszázezer taggal, a műsoros estjeiket tavaly 24 millió ember látogatta. Hazánkban ma 442 ezer felnőtt tanul rendszeresen az iskolák és egyetemek esti és levelező tagozatán és különböző tanfolyamokon. Tavaly a különböző szervek által rendezett ismeretterjesztő előadásokat tizenegy millió ember hallgatta meg. A könyvtárakból kikölcsönzött könyvek száma eléri az évi 30 milliót.

Legfontosabb feladat • a tömegek tudatának marxista-leninista , átformálása

Ami tehát a tömegek művelődésének. általános ismereti oldalát illeti, nagy előrehaladást értünk el. A tömegek általános műveltsége gyorsan emelkedik, világnézetépek fejlődése azonban ettől elmarad. A tömegkulturális mozgalom jelentős részében érvényesül még a kispolgári ösztönösség. A párt és az állami szervek irányító tevékenysége ezen a téren még nem kielégítő. Ez a „kultúra

’1 még jelentős részben kispolgári szellemű, holott a tömegekben igen nagy az igény a magasabbrendű kultúra iránt.

Ezt bizonyítják a szocialista szellemű filmek és színházi előadások látogatottságának növekedéséről tanúskodó adatok is.

Most, a szocializmus alapjai lerakásának befejező szakaszában a legfontosabb feladat a tömegek tudatának marxista—leninista átformálása.

Ennek természetesen előfeltétele, hogy a tömegek tudatára ható ideológiai és kulturális fórumokról kiszorítsuk a polgári és kispolgári eszméket és a marxizmus—leninizmust a kulturális alkotómunka és a tömegfelvilágosító tevékenység kizárólagos alapjává tegyük.

Az érlel mi« ég szerepéről

Nem lehet a kulturális forradalmat tovább vinni anélkül, hogy ne fejlesztenénk, erősítenénk kapcsolatainkat a magyar értelmiséggel. Ne fokoznánk erőfeszítéseinket a szocialista értelmiség kialakítására. Értelmiségi politikánk kiállta az idők próbáját, az életben helyesnek bizonyult és azt eredményezte, hogy egészséges politikai szövetség fejlődött ki a párt és a nem marxista értelmiség többsége között. Az értelmiség elfogadta politikánkat és annak megvalósításáért dolgozik.

Ez az értelmiség már a mi barátunk és szövetségesünk: a mi értelmiségünk. Ezzel a legdöntőbb lépést már megtettük ahhoz, hogy hazáikban a szocialista értelmiség kialakuljon;

Az értelmiség jelentős része és közöttünk a közös politikai cél, s a szocialista munkában való egyre fokozódó összeforrottság ellenére világnézeti téren még vannak eltérések. Az értelmiség többségének gondolkodásában hazánk, valamint a földgolyó fejlődésének 15 éves tapasztalatai nem múltak el nyomtalanul. A régi polgári világnézetet megingatták vagy romokba döntötték. De még nem építették fel a tudat marxista—leninista rendszerét.

Reméljük, hogy a szocializmus építésének befejezéséért folyó vállvetett harcban az értelmiség eszmeileg továbbfejlődik, s világnézetileg is teljesen összeforr a munkásosztállyal és a dolgozó néppel. Kapcsolatai a munkásosztály- lyal és a dolgozd parasztsággal eltéphetetlenek akkor lesznek, ha világnézeti téren is azonosul velük. Mi bízunk benne, hogy a ma még nem marxista értelmiség pozitív választ ad: történelmileg nincs messze az az idő, amikor a szocialista értelmiséggé válás folyamata a marxiz- mus-leninizmus eszmei alapiján befejeződik, s. ezzel értelmiségünk fejlődésének magasabb fokára lép: nemcsak egy test. hanem egy lélek is lesz a magyar munkásosztállyal és parasztsággal — mondotta Kállai Gyula.

Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára üdvözölte ezután a kongresszust, különösen kiemelve annak jelentőségét, hogy itt a szocialista államok egész családjának, s a kommunista és munkáspártoknak a képviselői gyűltek egybe. Ez kitűnő — mondotta, — mert ezáltal kinyilvánítjuk az önök pártjának marxista-leninista egységébe helyezett bizalmunkat és azt a meggyőződésünket, hogy Magyarországon sikeresen halad előre a szocializmus.

(A kongresszus tudósítását Holnapi lapszámunkban foly- tatjukj