Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

1959. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MŰSZAKI ÉRTELMISÉGBŐL MEGYÉNK több üzemé­ben, — így a Szolnoki Jár­műjavítóban Is ösztöndíjat szavaztak meg a műszaki egyetemen tanuló fiatalok támogatására, Viszonzásul csak a szakismeretek jó elsa­játítását kérik, s azt, hogy tanulmányaik befejezése után néhány évet az őket patroná­ló üzemben töltsenek. Ha az­tán kedvük tartja s becsü­lettel elvégzik munkájukat, akár életük végéig eldol­gozhatnak posztjukon, nem háborgatja őket senki. Biztos munka, reményteli jövő vár tehát a műszaki ér­telmiségre. Egyre nő szere­pe a társadalmi-politikai életben is. Manapság már nemcsak saját üzemükben, hanem megyei viszonylatban is adnak a nagy szaktudású mérnökök, technikusok véle­ményeire. Mivel a pártpoli­tikai munkában egyre in­kább a gazdaságszervező munka kerül a középpontba, gyakran kikérik véleményü­ket, javaslataikat az illetékes párt szervek is. Arra, hogy a műszaki értelmiség társa­dalmunk megbecsült rétege, bizonyság; hasznos elképze­lését érvényesítik a gazdasá­gi élettel kapcsolatos' minden párthatározatban, A műszaki értelmiség ér­demeinek elismerésére vall az is, hogy legjobbjait be­választják politikai, társadal­mi életünk vezető testületéi­be. Tóth Zoltán elvtárs, az Alföldi Kőolajfurásl Üzem főmérnöke például a megyei tanács tagja. Hegedűs Lajos elvtárs, a Cukorgyár főmér­nöke a Hazafias Népfront vá­rosi elnöki tisztét tölti be, Székely Lajos elvtársat, a Törökszentmiklósi Mezőgaz­dasági Gépgyár igazgatóját a megyei pártbizottságba vá­lasztották. S így lehetne hosr szán folytatni a sort, >, MŰSZAKI vezetőink rá Is szolgálnak a megbecsülésre. Szaktudásuknak, kezdemé­nyezőkészségüknek jelentős része van abban, hogy me­gyénk ipari termelése soha nem látott méretekben ki­bontakozott, s jónéhány ■— az ország ipari életében egye­dülálló — feladatot oldottak s oldanak meg a helybeli üzemek. A jászberényi Aprí­tógépgyár fiatal tervező gár­dája pé'dául elkészíti íz el­ső faforgácslapgyártó üzem tervdokumentációit. A Me­zőgazdasági Gépjavítóban megszervezték a szalagsze­rt motorjavítást, s több, — eddig kidobott alkatrész fel­újítását. Négy-ötezer forint­tal csökkentették ezáltal egy- egy motor felújítási költségét. A Fémnyomőban az idén kezdték gyártani a hűtőszek­rényeket. Más üzemekben si­kertelenül próbálkoztak eddig ezzel. A műszaki gárda mun­kájának is je’entős mérték­ben köszönhető, hogy üze­meink már több, mint 70 millió forint értékű termé­ket adtak terven felül. A javuló gazdasági ered­mények mellett figyelemre­méltó, jelentős előrehaladás tapasztalható a vezetési mód­szerekben. A Tisza Cipő­gyárban például a műszaki­ak nemcsak gazdasági fel­adatok megoldásával foglal­koznak, hanem politikai kér­désekkel is. Nemcsak „pa­rancsolnak”, hanem az em­berek gondolkodásának for málásából is hatékonyan ki­veszik részüket Ismertetik az üzem előtt álló feladato­kat, megmagyarázzák, hogy mit, miért kell tenni, haszno­sítják a jó javaslatokat. Egy­szóval együttiműködnek a munkásokkal az üzemi élet minden vonatkozásában. Pél­dájuk követésreméltó, a leg­jobban bevált, legeredmé­nyesebb vezetési módszer ez. Jórészt ennek köszönhető, hogy a közelmúlt hetekben az előző időkhöz képest 8— 10 százalékkal nőtt a cipő­gyár termelékenysége. Más vállalatoknál is arra kell most már venni az irányt, hogy a tervszámok valóraváltása mellett benső­ségesebb, sokoldalúbb kapcso­lat alakuljon.ki a műszakiak, s a munkások között. Mérnökeink, technikusaink például az eddiginél sókkal többet tehetnek azért, hogy beosztottaik alaposabb isme­rői, mesteribb művelői legye­nek szakmájuknak. Szakmai tanfolyamok szervezése, s magasszíntű megtartása mel­lett különböző előadásokkal, tapasztalatcserékkel segít­hetnék ezt jobban elő. FELVETŐDIK a fiatalabb mérnökök, technikusok szak­ismeretének, gyakorlati ta­pasztalatának bővítése is. A világról alkotott felfogásban ma már egyre inkább elmo­sódik a határ a fiatalabb, s az idősebb mérnökgeneráció között Az Idősebbek sok évi személyes tapasztalataikból adódóan ma már egyre job­ban látják, hogy az alkotó­munkának csak a szociális, a társadalomban nyílnak vége­láthatatlan távlatai s fia­talos szívvel; lelkesedéssel foglalkoznak nemcsak saját üzemük feladataival, hanem megyénk álta'ános prob émá- ival is. Dr. ötvös Dániel, a Tiszamenti Vegyiművek fő­mérnöke például a megyé­ben feltárt gázmezők haszno sítása érdekében is munkál­kodik. Az ilyen jellegű plusz­munka egyik mérnöknek sem kötelessége, nem is mindig hálás feladat. Mégis egyre több idős, nagy tapasztalat­tal rendelkező műszaki ajánlja fel tudását, képessége javát megyénk boldogulása érdekében. S amit elvállalnak, azt fe­lelősségteljes gonddal meg is csinálják. Hivatásszerete- tet, emberséget tanulhatna tőlük sok fiatal. Régebben sokat beszéltek a párt- és a műszakiak közti kölcsönös bizalomról- Ma már kevés szó esik erről, va­lahogy természetessé vált, részben alapul szolgál ered­ményeinkhez. Mindez persze nem valami spontán folya­mat következménye. A párt kiegyensúlyozott politikája, eredményes gazdasági szerve­ző munkája nagy tiszteletet és elismerést váltott ki a mű­szaki értelmiség körében. S az a tény, hogy mérnökeink iránti elismerés nemcsak sza­vakban, hanem egyre jobban anyagiakban is kifejeződik, hogy nemcsak biztos, hanem egyúttal jól jövedelmező ál­láshoz jutnak az egyetem el­végzése után, nagy lendüle­tet ad tettvágyuk, alkotóere­jük kibontakozáséihoz. Sajnos, nem rendelkezünk megbízható adatokkal azzal kapcsolatban, hogy a felsza­badulás előtt mennyi mérnök dolgozott megyénk üzemei- bea Annyi biztos, hogy a műszakiak létszáma a jelen­leginek csak kis töredéke volt. S a lehetőségek is jó­val korlátozottabbak voltak annakidején. AZ A MÉRNÖK, áld nem­csak kenyérkereseti forrás­nak, hanem hivatásának te­kinti pályáját, most igazából kibontakoztathatja képessé­geit. Megvénk Ipara pl. 20— 22 százalékkal termel töbDet előreláthatóan az idén, mint tavaly, s jövőre még na­gyobb termelésfelfutás vár­ható. Keli-e ebben, a közös­ség érdekében folyó, le’kesí- tő célokat elérő munkában való tevékeny részvételnél nemesebb, vonzóbb feladat az alkotást becsülő műszaki számára 7 Simon Béla Ml A MÉRCE? Partunk sok éves mun­kája egyre több emberben érleli meg a gondolatot: igen, ez az az út, amelyen legbát­rabban haladhatunk előre, ez az a politika, amelyben leg­jobban bízni lehet, amely a legtöbb, a legmélyebb biz­tonság érzetet adja. Ezek a gondolatok főtték és fűzik nap, mint nap szorosabbra a kapcsolatot, a párt és a szocializmus építéséért lel­kesedő milliók kapcsolatát, barátságát. A párt őszinte, világos, bárki számára könnyen át­tekinthető politikája nem­csak a tömegek őszinte hi­tét, ragaszkodását teremtette meg, nemcsak a jövő építését segítő törekvést sokszorozta meg Érezhető a bizalomnak egy még sokatmondóbb, még kifejezőbb jele. Az, hogy so­kan kérik felvételüket a párt­ba, sokan vállalkoznak arra, hogy erejük legtöbbjét adják céljaink megvalósításáért. A jelentkezők legtöbbje olyan ember, aki eddigi mun­kájával, magatartásával rá- érdemesült a párttagságra, akit a párt belső ereje, fe­gyelme valóban acélossá, har­cossá formál. Pártunk sorai az utóbbi időben jelentős mértékben erősödtek is, kü­lönösen azokkal a szorgalmas dolgozó parasztokkal, akik a megyénkben lezajlott nagy mezőgazdasági átalakulás lel­kes hívei, élharcosai voltak. Velük alakultak meg sorra az új közös gazdaságok párt- szervezetei, amelyek azóta Is jeles vizsgát tettek a szövet­kezeti élet alakításából, erő­sítéséből. Ott voltak mindig a munka nehezénél, s az új élet megkezdéséire magukkal vonzottak másokat, hitet, bi­zakodást adtak sokaknak. A párt kapuin kopogtatók tehát nagyrészt olyan em­berek, akik szívük, eszük, s erejük teljét viszik, ajánlják fel a pártnak. Vannak azon­ban olyanok is, akik nem tudják magukat eléggé elbí­rálni, akiknek nincs önma­gukkal szemben eléggé szigo­rú ítélőképességük. Senki nem vitathatja, hogy szándé­kuk ezeknek az embereknek is jóhiszemű, hogy őket is a párt iránti tisztelet, odaadás vonzza. Csak éppen nem tud­nak megfelelő figyelemnél körültekinteni, hogy önma­gukat a párttagság feltételei­nek mércéjével mérjék. Éppen ezért merül fel nap­jainkban sok helyen a kér­dés: hogyan bíráljuk el a je­lentkezőket, kik az alkalma­sak. kik jöhetnek közénk? A kérdés felmerülése magá­ban hordozza azt a felelős­ségérzetet, amely pártszerve­zeteinkben egyre inkább erő­södik, amely egyre csiszo'ja pártunk tisztaságának fényét. Az esetek kisebb, de szó nélkül mégsem hagyható há­nyada, amikor az alapszerve­zetekben eltompul a felelős­ségérzet, s bár ismerik a je­lentkező hibáit, nem mondják meg, hogy gyengéi nem fér­nek össze a párt erkölcsével, s a felvételi kérelmet nem utasítják vissza, hanem szó nélkül, megjegyzések nélkül tovább küldik. A bírálatról sokan azt tartják, hogy nem kelle­mes dolog, hogy annak senki nem örül. Pedig valamennyi­Most már a szerelőkön a ser... Tószeg felé menet, túl a Tiszamenti Vegyiműveken az út jobboldalán épül az új fe­hérjefeldolgozó üzem. Emel­kedő falait kőművesek, ácsok kőfaragók, segédmunkások népesítik be Immár több mint egy esztendeié. A gvár jövő júniusra lesz kész telje­sen, dehát Jhol tartanak jelen­leg? Erről beszélgettünk Molnár 'stvánnal, Balogh Béla áccsal, Gvalai József kőm'vpssel és Simon József szerelővel, ami­kor végigjártuk a majdnem kész épületet. A leendő telepvezető szin­te már most beköltözhetne lakásába, a szivattyú és mérlegház is elkezdhetné már munkáját nemsokára. ha._ Ez a kis „ha” annyit jelent hogy főleg a szerelőkön áll most már a dolog. Igen, a szerelőkön, akik jelenleg a villany és vízvezeték szereié- mnnVpVat vfiprWr kéte­TERVKÉSZÍTÉS A kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezetben e zékben a napokban a zárszám­adással együtt halad a jövő évi tervkészítés Is. Zöld István főagronómu nak és Marton Ferenc elnöknek Gulyás István az ellenőrző bizottság tagja. Késmárki György és Szánté András brigád vezető la segít ebben a munkában. meletes üzemi épületen. Mert az üzemi épület első emeleté­re vezető vasbetonút, a be­tonoszlopok és pillérek he­lyükön állnak már a hűtőház oarafaburkolata szintén kész. s a zsákcsúzda a lisztleveze­tő is közvetlenül befejezés előtt ál. De a beállításra vár még a rakéta alakú barome­tikus kondenzátor (víztároló). Ám a szerelők a fűtési csö­veket lerakták már, de amint a fentiekből kiderül, a zsák­csúzda, a szivattyú, a kon­denzátor, a szennyvíz fertőt­lenítő, a mérleg, valamint a főzőüstök beszerelési munkái hátra vannak még, s a laka­tosi teendők is, amit szintén ők végeznek. A kőművesek már jőrészt megtették a magukét, akár­csak az ácsok. Munkájukat a modern építési anyagok (elő­regyártott elemek) és techno­lógia, egyformán megkönnyí­tették és könnyítik. Daruk, felvonók dolgoznak itt. Mind­ez legalább fele annyira csök­kenti a költségeket, mint a hagyományos építési eljárás mondotta Gvalai József, a kőművesbrigád vezetője. — S az ácsoknak is sokat jelent az építőipar legúiabb vívmá­nyainak felhasználása. Ám hogyan állnak az űt- énítők? Beles András bri­rfAAír) p«7 & Inori’-l + a mérlegházzal, s a többi épülettel összekötő út burko­latán dolgozott, s amikor ott jártunk, a kubikos brigád Nagy Sándor vezetésével ép­pen az egész fehérjefeldolgo- zót moidan körülölelő víz­levezető árkot ásta. ott a mérlegház mellett, de a 150 köbméteres víztároló alapjai is kirajzolódtak szemünk előtt A víllanyhegesztő búgásá- ba, ami a kazáncsövek he­gesztéséről ad hírt, mostaná­ban mindinkább belevág a Budapesti Fémbútorgyár gép­kocsijainak berregése, ame­lyek a kazánokhoz, a hússzál- ’f tóhoz, a szennyvíz fertőtle­nítőhöz hozták el legutóbb az alkatrészeket. Egyszóval: dolgozik a fe­hérjefeldolgozó építőgárdája melytől nemsokára búcsút vesznek a kőművesek. De az ácsok is, hiszen brigádvezető- ’iik, Balogh Béla szerint még ez évben befejezik a tetőszer­kezeti munkálatokat. Ezt láttuk, hallottuk tehát a fehérjefeldolgozö építkezé­sén az építőkről, akik között ■^gyre inkább átveszik a kez­deményezést a szerelők, je­lezve, hogy a kimondottan építési jellegű munkákból már nem sok van hátra ... r n-’ Több mint félmillión forintot fordít államunk 1960-ban az oktatásügyi hálózat fejlesztésére Oktatásügyi hálózatunk jö­vő évi fejlődéséről illetékes helyen elmondották, hogy jö­vőre 910 új általános iskolai tanterem épül, kizárólag ál­lami erőből, ezen belül 859 tanácsi beruházásból. Ugyan­csak, még 1960-ban állami erőből megkezdik 165 továb­bi osztályterem építését. A jövő évben 34 középiskolai osztályterem építését fejezik be. 1960 egyébként előkészí­tő éve lesz az ötéves terv nagyarányú középiskolai be­ruházási programjának. A második ötéves terv elkeszí tésóről «zóló irányelvek ki­mondják, hogy az általános és középiskolai osztályter­mek számát 4800-al kell nö­velni. Többmillió forintot ad a Műve'ődésügyi Minisztérium 1960-ban újabb, a gyakorlati oktatáshoz szükséges Iskolai műhelytermek létesítésére. 1960-ban központi beruhá­zásból 50 millió forintot meg­haladó összeget költünk a felsőoktatási Intézmények fej­lesztésére. Az oktatásügy fejlesztését szolgáló beruházásokra álla­munk a jövő esztendeiben félmilliárd forintnál nagyobb összeget ferdíti en tapasztalhattuk már, hogy ahol és akinek igazán elv­társi módon, mélyről jövő segítő szándékkal mondják meg hibáit, nemcsak _„ráol* vassák”, hanem megértéssel, át érzéssel beszélnek róla, az legtöbb esetben megérzi a se- gíteniakarást. Csak hozzáér­téssel kell alkalmaznunk pár­tunknak azt a bölcs és na­gyon humánus tanítását, hogy ne az ember ellen, hanem a hibái ellen harcoljunk. Ma­gát az embert nyerjük meg küzdőtársunknak, hogy ier küzdhesse, levethesse hibáit. Éppen ezért hamis, káros do­log „elnézni” a hibák fölött, mondván, hogy majd a kol­lektíva ereje átformálja jel­lemét, noha a kollektíva ere­je valóban a legerősebb ha­tóerő ilyen tekintetben is. Van ellenkező eset Is, ami­kor a párthoz közeledőket azzal tartják vissza, hogy „jók vagyunk mi így együtt”. S ha jönnek a be'épni szán­dékozók, az apróbb, az em­beri mivoltunkkal járó hibá­dat is felróják, hogy a köze­ledőt távolmaradásra kész­tessék. Tény, hogy azok az elvtársak, akik az elleniorra- dalom idején habozás nélkül siettek a párt erősítésére, —• azokra a párt mindenkor bízvást számít. De a mi har­cainknak azok is bátor ka­tonái, akik az ellenforrada­lom után magukra találtak, s azóta szorgalmasan, zokszó nélkül dolgoznak, soha, a ne­hezen végezvihető feladatok előtt sem torpannak meg, —- nem akadnak el. Az élet dialektikája, hogy az azonos korú emberek sem egyszerre, hanem különböző időpontokban jutnak el éle­tük különböző állomásaihoz; Az évek, az események egyik embert előbb „érlelik” meg, mint a másikat. De aki ké­sőbb lép a sorba, akaraterő­ben, odaadásban lehet épp oly gazdag, mint a régebben menetelők. Mi lehet hót a legcsai­hatatlanabb mércénk? Ami egész társadalmunk leghite­lesebb mércéje: a rendszer iránti hűség, a munka. Az, hogy ki mennyire adja át, szövi bele munkájába szíve melegét, milyen szeretettel, örömmel kapcsolja országunk egészének munkájához két karja erejét, hogyan lelkese­dik mindazért, amit mind­annyian alakítunk. Az lehet a mérce, hogy milyen gerin­cesen, milyen törekvéssel képviseli egyszemélyben is a párt egészét, hogyan áll helyt ott ahol a pártot kell képvi­selni. Mérce az, hogy felül tud-e kerekedni adódó ki­csinyességeken, úrrá tud-e Tenni egyéni érdekeken, ha a köz ügyéről van szó. Ká­dár elvtárs, az MSZMP VII. kongresszusán azt mondta: „Az a döntő, hogy a párt minden tagja egységesen jár­jon el, egy vonalat vigyen. Itt nem lehet alkudozni. Ha valaki egyetért a párt poli­tikájával akkor értsen egyet annak egészével és cseleked­jék aszerint.” Ebben benne van az is, hogy a párttagság nagy ön­fegyelmet fe’tételez. Azt, hogy a párttag tudjon lemon­dani egyéni elgondolásokról, véleményekről akkor, ha a köz boldogu'ását jobban, — eredményesebben szolgáló tervek, elgondolások megva­lósítására kell az erő S ez szól azoknak Is, akik elin­dulnak a párt felé. A párttagság tehát nagy nagy dolog azok részére is, akik elindultak a párt felé s azok számára is, akik dön­tenek valaki felvételi ügye fölött. A mérce magas, nem csoda, ha nem éri el min­denki azok közül, akik meg­próbálják ezt. Nem csoda, s nem is lehet emiatt senkit elmarasztalni. Emberek, pár- tonkívüliek milliói do'goznak nagyon nagy odaadással ügyünkért. Vezetők ezrei irá­nyítanak a munka különböző területein épp oly hozzáértés­sel és épp oly megbecsü'ten, mint a párttagok. Közösen, párttagok és pártonkívüttek együttes erővel, összefont akarattal valósíthatjuk meg a szocia'izmust. ami mind ny- , nyiónk hasznára iavára lesz. Borsi Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom