Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-24 / 302. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. december 24. Erler kormány változást követe' Baljós előjelek a Német Szövetségi Köztársaság belpolitikai életében rátáik (CDU) és a keresztényVita a% indiai parlamentben a kínai—indiai határviszályról U j Delhi (Reuter—AP). Berlin (MTI). A nyugatnémetországi kormánykoalíció köreiben nagy megdöbbenést keltett Eritz Erler SPD- képviselő Adenauer-ellenes cikke, amely a napokban jelent meg a szociáldemokraták sajtószolgálatának kiadványaiban. Erler cikkében vázolja a Nemet Szövetségi Köztársaság egy évtizedes fejlődését, megállapítja, hogy Adenauer nem képes megoldaná a német kérdési. „Elérkezett a kormányváltozás ideje — állapítja meg Erler”. Itt az ideje végre, hogy megszűntessük az egyszemélyi vezetés rendszerét, amely összeegyeztethetetlen a demokráciával, majd felhívással fordult a választópolgárokhoz, hogy az 1951-ben esedékes választásokon ne a hatalmi állam, hanem a demokrácia képviselőire adják szavazatukat. A választási harc előjelei tehát már mutatkoznak. A CDU-CSU koalíció köreit ezek a sötét előjelek meglehetősen nyugtalanítják. Ilyen baljóslatú jel a kormánykoalíció részére például az a feltevés, hogy a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szabad Demokrata Párt (FDP) együtt veszi majd fel a harcot a keresztény demokszocial isták (CSU) ellen. Mialatt Adenauer kancellár a nyugati csúcstalálkozón vett részt, a szabad demokraták egykori elnöke, Dehler, bonni lakásán baráti vacsorán vettek részt a Német Szövetségi Köztársaság következő prominens személyiségei: Ollen- hauer, az SPD elnöke, Erler, az SPD külpolitikusa és Deist, az SPD gazdaságpolitikusa A találkozóról és a megbeszélésekről nem szivárogtak ki hírek, de abból a tényből, hogy a két ellenzéki párt vezetői az utóbbi négy évben most ültek össze először, — messzemenő következtetéseket lehet levonni. TEHERÁN A legutóbbi napokban fokozódott az Irak-ellenes kampány az iráni sajtóban. — TASZSZ jelentés szerint a Satt el arab térségére vonatkozó Iráni történelmi jogokról szóló sajtóközlemények után most már az iráni katonai készülődésről is beszámolnak a teheráni lapok. Az Ettelaat című lap hangoztattaehru miniszterelnök kedden a parlamentben ismét nyilatkozott a kínai-indiai határvi- szályról. Kijelentette, hogy a határkérdést csak tárgyalásokkal lehet rendezni. Kínának és Indiának békésen kell rendeznie a határkérdést, mert bármilyen háborús fejlemény beláthatatlan következményekkel járhat — mondotta Nehru. „Semmi olyasmit nem szabad tenni, ami elidegeníti egymástól Kínát vagy Indiát, mert ebből szörnyű és bizonytalan viszály támad, amely átterjedhet más országokra, sőt talán az egész világra is*’. Indiának kJ kell építenie katonai és ipari erejét, de törekednie kell a problémák ja, hogy Irán provokációs tevékenységét támogatják az Egyesült Államok katonai körei. Kiemeli, hogy egy iráni hadihajó amerikai hadihajóval együtt teljesít járőrszolgálatot. TEHERÁN A DPA és a Reuter-iroda részletesen beszámol az iráni-iraki határvita elmérgesedéséről. Kedden Iráni páncélos egységeket és nehéztüzérséget vezényeltek a Perzsa-öböl térségében lévő határvidékre, s megerősítették baráti rendezésére — hangoztatta. Ismét kifejtette, hogy alkalmas időben találkozni kíván Csou En-laj miniszterelnökkel, üdvözölte Csou En- laj tárgyalási szándékát, de hozzátette, hogy a kínai miniszterelnök nem számíthat a találkozóra — egy harmadik országban — egy héten belül. A beszédet flélbeiszialkította egy ellenzéki képviselő, aki felszólította Nehmt, kereken jelentse ki, hogy Indiának van igaza a határviszályban. Nehru erre azt válaszolta, hogy „a kérdést minden oldalról meg kell vizsgálni”, noha India úgy vélekedik, hogy az igazság az ő oldalán van. A kínaiak viszont az ellenkezőjét állítják és ezért nem szabad kereken elutasítani a kínai igényeket, hanem szembe kell nézni velük”. Az indiai parlament ellenzéki tagjai követelték, hogy kezdjenek „rendőri akcióba’1, kergessék el a kínai katonaságot a határvidékről. Kripa- lana szocialista képviselő tagadta, hogy az összetűzésbő' általános világháború törne ki, mert „a nagyhatalmak biztosítanák, hogy India védelmi akciói elszigeteltek maradjanak. A lokalizált konfliktusra példa a koreai és az indokínai háború”. Nehru válaszában megállapította, tévednek azok, akik helyesnek tartanák a „rendőri akciót". A korlátozott háborút szorgalmazó javaslatoknak semmi közük a vaA paraguayi felkelés oka és célja Fokozódik az Trah-ellenea kampány Iránban a határőrséget« lósághoz — mondotta. (MTI). Ezerötszáz gyermek örömére PEKING (Uj Kína). Eduardo Cabrera, a paraguayi szabadságmozgalom egyik vezetője nyilatkozott az ültima Hóra című brazil lap munkatársának. Kijelentette a Stroessner-ellenes felkelést a Febrenista párt és a Liberális párt száműzetésben lévő fiatal tagjai robbantották ki. A paraguayi nép azért fogott fegyvert, mert hosszú ideje éhezik és a legkülönbözőbb megaláztatásokat kell elszenvednie, míg a rezsim haszonélvezői elképesztő — fényűzésben élnek. A paraguayi nép egyhar- mada emigrációba kényszerült. s a másfélmilliós lakosságból jelenleg mindössze egymillió lakik az országban. A diktátor körülbelül hatszáz katonatisztet is száműzött — tette hozzá Cabrera, — de közülük, sajnos, csak kevesen csatlakoztak a „Május 14.” mozgalomhoz. A nép helyzetéről még elmondta, hogy a paraguayi munkás napjában csak egyszer étkezik és különféle nyomor okozta betegségekben szenved, Stroessner bankettjeit és orgiáit azonban mindez cseppet sem teszi kevésbé pazarlóvá. A felkelők célja: azonnali földreform, a diktatúra kiszolgálóinak megbüntetése és vagyonuk kisajátítása — hangoztatta befejezésül a demokrata vezető. Figyelmeztetem a zsarnokot és embereit, hogy minden hazafi kivégzése csak újból elveti a szabadság és a demokrácia magvait. (MTI)« Naponta adtunk hírt mostanában arról, hogy ez és ez a vállalat megajándékozta karácsonyi csomaggal a dolgozók gyermekeit. Se szeri se száma ezekben a napokban az ilyen kedves gondol- kodásnak. Ha lehet azonban így mondani, talán még a sok ajándékozó ünnepségek közül is kiemelkedik az. amit tegnap a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat több mint ötven munkahelyén rendeztek. A vállalat nőbtzottsága és vezetősége különös gonddal készítette a csomagokat Cukor, csokoládé, játék mindegyikben megtalálható volt. S nem is akármennyit készítettek ezekből a kedves pakkokból: számszerint ezerötszáz szülőnek adtak át csomagot, hogy boldog karácsonyt köszöntő szavak mellett adja át a fenyőfa alatt örömtől piruló arccal mosolygó apróságoknak. Az MSZMP kongresszusán részt vett francia küldöttség nyilatkozata a Hnmanitében PÁRIZS (MTI). Az Huma- nité az MSZMP kongresszusán résztvett Francia pártküldöttség nyilatkozatát közli. A lap megállapítja, hogy a kongresszus jelentősége az ott felvetett problémák révén túlnőtt a Magyar Népköztársaság határain. Jacques Duclos és Gaston PÜssenior nyilatkozatukban rámutatnak, hogy a kongresszus a magyar párt nagyszerű megnyilvánulása volt. Duclos hangsúlyozta, hogy Magyarország belpolitikai helyzete jó, s ez a párt helyes politikájának, sorai egységének, a munkásosztály vezette nemzeti erők összefogásának köszönhető. A magyar népgazdaság eredményeinek és nagy terveinek ismertetése után Gaston Plissonier beszámolt a francia pártküldöttság különösen szívélyes fogadtatásáról. Végül Duclos így összegezte a magyar pártkongresszuson szerzett tapasztalatokat: — Az MSZMP kongresz- szusa olyan párt kongresszusa volt, amely kemény megpróbáltatásokat állt ki s levonta ezekből a szükséges tanulságokat, olyan párté, — amely hű a marxizmus-leni- nizmushoz, még szorosabbra fűzi kapcsolatait a néppel, tehetséges káderekkel és jó vezetéssel rendelkezik. (MII) A függetlenségükért harcoló erők jelentős győzelme a Belsa-Kongó-i választásokon BRÜSSZEL (MTI). A Belga-Kongó nagyvárosaiban tartott községi választások az azonnali függetlenséget követelő erők jelentős győzelmét hozták. A fővárosban, Leopoldvil le-ben a függetlenség követelése a választásokkal szemben megmutatkozó tömeges bojkottban jutott kifejezésre« A szavazásra jogosultak nem egészen 40 százaléka járult csupán az urnákhoz. Stanleyville-ben a szavazatok 95 százalékát a Kongói Nemzeti Mozgalom jelöltjei kapták. Katango tartományban a belga gyarmati hatóságok által támogatott szeparalista mozgalom súlyos vereséget szenvedett Az Abako-mozgalom azzal a felhívással fordult az azonnali függetlenséget követeié politikai pártokhoz, hogy december 24—27. között tartsanak értekezletet Kiszanlu- ban. Megfigyelők szerint az Abako-mozgalom azon fáradozik, hogy létrehozza a kongói politikai pártok egységfrontját amely azután előterjesztené követeléseit a január közepére tervezett ke- rekasztal-értekezleten. Az AP Leopoldville-í tudósítója szerint a vasárnapi választásokat kommentálva jelentős ténynek tartja, hogy az Abako-mozgalom által hirdetett bojkott nagy eredménnyel járt. A párt elnöke, Kaszavubu olyan politikai személyiség, akire fel kell figyelni — hangoztatja a tudósító. Ugyancsak az AP közölte, hogy J. B. Bomans, Leopoldville tartomány kormányzója hétfőn kijelentette: a gyarmati hatóságok december 31-e után is hivatalban maradnak, — „akár elismeri őket az Abako-mozgalom, akár nem”. (Mint ismeretes, az Abako-mozgalom a múlt héten nyilatkozatban jelentette be, hogy december 31-e után nem ismeri el a gyarmati hatóságokat). (MTI)« .-ínnnnmnnr □txoaooanooani \ i lonncDOc yőtolva joK.“ »fen Fekete Béni elrikkantotta magéit a sötétben az eresz alól: —• Marcsóók, teeü Gyere Máá! Marcsók, a kis Pélyi Marika a disznókat itatta éppen, a fiasnak a sertéjét is vakar- gatta, amiért az hálásan röfögött. A gazda kiáltására felrettent, úgy loholt befele, hogy a kertajtónak nekivágta a moslékos vödröt, s az visszalendülve sípcsonton találta. — Hagyd ott. lódulj — ri- pakodott Fekete. Meg is iramodott szegényke, hogy kopogás nélkül huppant be a nagy szobába. — Na — nyözgette Julis néni — ne lihegj hé, hanem láss dologhoz. Marcsók meg sem mozdult. Ott állt a nyitott ajtóban, a futástól fújtató tüdővel, s a látványtól tágra nyílt szemmel. Varázsos illatot hozott a huzat a frissen vágott fenyőszál gyantás erdei aromája csiklandozta meg az orrát, az az illat, mely karácsonyestéken elbűvöli a gyerekeket. Marika pedig gyerek még. Tizenkétéves, mint Pirkó is, a gazdalány, akié ez a soh- sem látott szépségű karácsonyfa lesz. Mennyi ragyogást, mennyi csillogást rejthet magában a színes gyer- tiiák csomagja, a csiUaaszó- rós doboz, s a nagykuvac piros, fehér, sárga sztaniolba csomagolt szaloncukorkák. Szemével, egész lényével szívja magába a látványt. Sejtjei megremegnek a gyönyörűségtől, csak áll földbegyökerezett lábbal. — Neked mondtam, tán süket vagy? Az asszony előre jön és szemébe néz. Érzi, felfogja, mi történt a kislánnyal, de- hát mit csináljon vele. Legfeljebb gyengédebben szól rá. — Gyere — engeszteli. — Siessünk, mindjárt itthon lesz Pirkó, a lányegyletből. Mondhat már annak akármit. Abban a pillanatban, hogy a fenyőt meglátta, az ajándékhalmazt felfogták, érzékei, kizökkent a hétköznapi élő világból, s valami földöntúli álomvilágban él most. Csak ösztöne él, azzal nyúl ide-oda gépiesen, a tudata egyetlen fogalom köré összpontosul: karácsony, egy nagy karácsonyfa. Ahogy felakasztja a szaloncukrokat, mintha szívét rakná oda, s gyermekkori emlékeivel díszítené a karácsonyfát ötéves lehetett akkr, s szülei menhelyre adták. Hatan voltak testvérek. Édesanyja mosogatni járt Misóknéhoz, apja megrokkant a háborúban, végkielégítést kapott, s nem tudtak megélni. Azóta itt szolgál a tanyán, nyáron libát őriz. télen mea ugyancsak a jószágok tartoznak az 6 gondjaiba. ■— Ne ügyetlenkedj = pattant fel az asszony, ahogy a fa megmozdult és sorra lehullnak azok a díszek, amiket a kis Mari kötözött rá. — Ha csak mímeled, hát jobb, ha nem csinálod — pukkad Feketéné, hogy ismét lecsúszik egy mézeskalács. Marcsók keze megáll a levegőben, görcsösen szorítván markában egy szem cukorkát. Csodálkozó szemeit pedig eltakarja már egy leesni készülő könnycsepp. Az asszony mutatja, hogy megenyhült. — Na. lefekhetsz. Az ajtóból visszaszólítja még: — Várj csak. Ez a tiéd. Két szem szaloncukrot, egy mézeskalácsot csúsztat a markába, hozzátéve: — Neked is lehetne karácsonyfád. hg az anyád nem lenne olyan csavargó, nem hagyná szét a gyerekeit • Órákig rázza a hangnélküli zokogás. Nem tudja, mennyi idő lehet. A jégvirágos istállóablakon megtört sugarakban érkezik a holdvilág fénye. Még egy cseppet sem aludt. Lerúgja magáról a pokrócot, meg a nagykabá- tot, s tűnődve néz körül. Semmi. A Rózsa tehén csörgeti a láncot a jászolnál. száriziket rágcsál. A Kata, meg a Hilda két jól tejelő egyenletesen nyögdécselve kérődzik. Büdös meleg van, s alig ha'lani benn, hogy sírnak a fák a kezdődő hóviharban. t— Jóska bácsit Az öreg béresnek szól, aki a szénatartóban vackolt meg magának. m- NaJ »»» Alszik már? #— Alszok hát — Akkor jó. Leroskad és hagyja, hogy kisírt szempilláin ismét meg- csorduljon a könnyáradat, áztatva a pók- és légypiszkí- tott vánkost. Aztán hirtelen elszántsággal felugrik, magára rángatja ruhácskáit, a nagykabátot és csendben lépegetve oson az ajtóhoz. Ahogy behúzta maga után a fakallantyút. Rohan. A kert nagy fenyőjéig. Nekidűl a zúzmarás törzsnek, s nem tudja, a hideg tette-e vagy más, de egy pillanatra maga is megijedt saját szándékától. Felnézett a majd ötméteres magas lúcfenyőre, s annál dühödtebben, szinte eszelősen vetette rá magát. Azt se bánta már, hogy a lába fájni kezdett, ahol a vödör este megsebezte. Nem érdekelte más, csak az, mielőbb a csúcson legyen. Hallgatott. Téli moraj. A hó esik, a szél hordja. Benn alszanak. Pirkó tán még el se szenderedett örömétől. Éttől a gondolattól úgy megvadult, hogy két kézzel esett neki a vezérgallynalf. Jeges, jégcsapos volt a fa, s ez törékennyé tette. Eleinte hajlongott, amerre húzta, de aztán megroppant éppen ott, ahol ő akarta. Ismét várt, ismét csend lett. Nem neszeitek fel a reccse- nésre. Ledobta a gallyacskát, kúszott le utána. Egészen a szérűig futott vele. A szalmakazal enyhében megállt, s mintha felkészült volna rá, olyan cselszerüen folytatta dolgát. A csutka- szárkúpból kukoricaselymet hozott, azzal teliszórta, s a ráeső hópelyhekkel úgy vélte, úgy néz ki, mint az angyalhaj, csak éppen barna angyal hajtincse. Nyomban az istállónak vette útját, s a két szem cukor kát meg a mézest olyan sietve hozta ki, hogy hangosabban csapódott utána az ajtó, mintsem akarta volna. Félt, hogy tán felébresztette az öreget. Benn a faluban az éjféli misére harangoztak, s 6 pederte a kukoricaselymet, azzal erősítette fel az ajándékokat, de olyan biztosan ám, hogy az le nem eshetett onnan. — Csoda szép — mosolygott szélesre húzva gémbere- dett ajkait, s vacogtak fogai a hidegtől. Kis karácsonyfám — simogatta meg, de meg is rettent hirtelen, úgy látta, mintha a szalmakazal sarkától egy alak osont volna az istálló felé. A nyomok is oda vezettek. Olyan recés gumicsizmatalpnyomok voltak, mint az öreg béresé. — Jóska bácsi — szólt, ahogy beért — Na? — Nem maga járt kint? — Minek mászkálnék? — Aludj te is — dünnyögte az öreg. • Nagyon szépet álmodott. Azt, hogy az ő karácsonyfája megnőtt a szérűn, nagyobb lett, mint a Pirié, s hogy Julis néni, a gazdaasszony kért tőle két szem szaloncukrot, meg egy mézest, de ő azt felelte: miért csavargó az anyja, miért nincs neki is karácsonyfája. Bár fáradtan ébredt, mégis a szérűre vezetett első útja. Nem várt látvány fogadta. Valaki szárkúpot rakott a karácsonyfára, hogy ne látszód- jék. Még az éjjel lehetett, mert most a hóesés elállt, s a nyomokat befújta a szél, csak itt-ott látni ki a recés gumicsizma levonatok Sejtett valamit, de csak a reggelinél tudta meg pontosan. «4z asszony sajnálta, hogy tönkretették a díszfenyőt. — Hátha az angyalkák — fantáziázott Pirkó bután. — Az. Kanangyal. Ez a vénpiszok Törőcsilc Ambrus, hogy legyen neki annyival kevesebbje — szidta Fekete a szomszédot. Jóska bácsi, az öreg béres, cinkosan kacsintott Marcsókra. Etnrzák Lak»
