Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. december 23. A jászapáti járás hazafias népfront életéből Előadás sorozaton tanulnak a hazafias népfront aktivál és a tanácstagok. Minden községban, mintegy két hete tartották meg „A társada­lom felelőssége az ifjúsá­gért” című előadást. Ez a téma igen nagy érdeklődést váltott ki. A hazafias nép­front meghívta az üzemek, — termelőszövetkezetek vezető­it a pedagógusokat is. A szü­lői munkaközösségek szintén segítettek a szervezésben, — Jászkiséren Abonyi Lajos elvtárs, a járási tanács elnö­ke volt az előadó, akinek sza­vait mintegy százhatvanan hallgatták meg. Jászladányon Győri Gyula, a jászapáti gimnázium tanára beszélt a szülők, az iskola és a tár sadalom felelősségéről az if­júság nevelésében. Itt száz- hű szán hallgatták meg az előadást. • Ipari nyugdíjasok és idős tsz tagok találkozóját rende­zi meg Jászkiséren a községi hazafias népfront bizottság ma, december 23-án. Az a cél, hogy az ipari nyugdíja­sok közelebb kerüljenek a népfronthoz, s a termelőszö­vetkezetek idős tagjai el­mondják, hogyan gondosko­dik róluk a nagy család, a tsz. Meghívják a tsz elnökö­ket is, hogy meghallgassák az idős emberek véleményét, s az esetleg felmerülő prob­lémák orvoslásáról majd gondoskodjanak. A itő-tnö-!i$'(léoM hí rei Kisújszálláson a napokban az Országos Szülői Munka- közösségi Konferencia ta­pasztalatai alapján a Nőta­nács 40 aktívát hívott össze; pedagógusokat, Sz. M. elnö­köket és szülőket, tsz asszo­nyokat, akik a nevelés kér­déséről tanácskoztak. •­A nőtanács lelkes aktívái­nak eredményes munkája­ként a gyermekváros építé­séhez adott 300 ezer forinton túl a megyei gyermekottho­nok megsegítésére is jutott pénz. A kisújszállási leány­otthonnak karácsonyra sző­nyeget, ' röplabda felszere­lést, hegedűt, a fiúotthonnak 10 pár korcsolyát adtak. — A szapárfalusi gyenmekott­mm a Reggeli tornára sorakozó! A szolnoki Járműjavító iparitanuló * műhelyében új­szerű munkakezdést vezettek be. Még nem örvend nagy népszerűségnek ez az új módszer, de remélhető, hogy a jövőben megszeretik a fia­talok. Keményen hangzik az ügye­letes szava: — Reggeli tornára sorako zó! — Pillanatok alatt árván maradnak a satupadok, szin­te úgy tűnik, mintha a mű­hely is álmosan ásítana ha­talmas ablakaival. Az udva­ron az ifjúmunkások sora­koznak és várják a reggeli torna vezényszavait. — Egy, kettő, három, négy Aztán újabb ütemek hang­zanak el, és a karok frissen lentjülnek a levegőbe. Még egy pár perc, végetér az üzemi torna és az ipari ta­nulók visszavonulnak a satu­padok mellé. Zajos lárma töl­ti be a műhelyt Hogy mire jó mindez, hát arra, hogy a leendő ipari munkások frissen, egészsége­sen és jókedvűen végezzék napi munkájukat Szombati László : t*): Szolnok Erősödik a Vörös­kereszt a túrkevei körzetben A mezőtúri Vöröskereszt szervezet az utóbbi hóna­pokban eredményes munká­ról számolhat be. Ez évben taglétszáma mintegy 250 lel­kes dolgozóval növekedett. A szervezet titkára és a váro­si főorvos közösen irányít­ják az aktívák munkáját. A tagság csa'ádtagokat lá­togat, öreg betegeket gon­doz, sőt takarítanak és főz­nek a rászorultaknál. A leg­utóbbi vezetőségi ülésen el­határozták, hogy az elkövet­kezendő időkben tanulmá­nyozzák a VII. kongresszus anyagát s annak segítségé­vel harcolnak az egészség­ügy megjavítása érdekében A karcagi szervezet már megrendezte a városi Vörös- kereszt öregek fenyőünne­pét. Lázas készülődés előzte meg az ünnepet. Csigát ké­szítettek, kis ajándékokat vá súroltak az elaggottak részé­re. A kedves ünnep lel­kes aktívéi közül ki kell emelni önfeláldozó munká­jáért Bézi Juliskát, Kőszegi Gézánét, s a melegszívű Ger­gely doktort. A kisújszállási Vöröske­reszt életében nagy tervezge- tés van. A terme'őszövetke­zetek üzemegységeinél egész­ségügyi állomásokat kíván­nak szervezni. Ezidáig már nyolc felszerelt üzemi egész­ségügyi állomás segíti a vá­ró* dolgozóit. Apostol dok­tor egészségügyi előadás ke­retében Ismertette a gyer­mekbénulás elleni védeke­zést, a Sabin-féle eljárást. A túrkevei Vöröskereszt már kidolgozta «t im-s» Év első félévének munkatervét. Legfontosabb feladatként Je­lölik meg a termelőszövetke­zetek segítését. Németh Imréné Túrkeva Ez nem emeli a falu kulturális színvonalát Bálint Béléné nagykörűi levelezőnk írja, hogy 14-én az úgynevezett Somod! cir­kusz érkezett a községbe Bu­dapestről. Hangos tromDita- szóval hirdették a faluban, hogy este magasnivójú elő­adást rendeznek. Hat tagú törpecsalád fellépését is Ígér­ték. El is mentünk sokan az előadásra. A cirkuszban telt ház volt. A művészgárda egy család. Elsőnek a gyerekek jöttek, mind talajtornászok, Szép számokat produkáltak azok a kis csenevész gyere­kek. A kimerültségtől egyik kislány a gyakorlatát nem tudta úgy csinálni, ahogy az apa szerette volna. Durván rákiáltott. A kislány reme­gett félelmében. Még úgy sem sikerült, mint korábban a gyakorlat. Az anyja bekiál­tott a porondra: «Majd kapsz te.” ML, nézőik nagyon megbot­ránkoztunk. hont játékokkal ajándékoz­ták meg a nőtanácsok. Cibakházán Erdei László- né, az Országos Nőtanács tit­kára élménybeszámolót tar­tott kínai útjáról, amit nagy érdeklődéssel mintegy 300 asszony hallgatott meg. — Utána az aktívák baráti be­szélgetést folytattak Erdei elvtársnővel, a nőmozgalom feladatairól. Kunhegyesen Kálmán Lász­ló. a gépállomás főagronó- musa előadást tartott a ba­romfi-nevelésről. Az előadá­son mintegy 50 asszony vett részt. • A szolnoki járási nőtanács a járás területéről össze­hívta a női tanácstagokat, hogy megbeszélje velük azo­kat a feladatokat, melyek a tanácsok és a nőmozgalom előtt állnak az 1960-as év­ben. A törökszentmiklósi járás néhány községéből tájérte­kezletre jöttek össze az asz- szonyok. Arról beszélgettek, milyen feladatokat szabott meg a megyei pártértekez­let a baromfitenyésztésben, s mit tehetnek ők annak meg­valósításáért. Kunmadarason vasárnap délután a nőtanács rendezé­sében magyar és szovjet gyermekek találkozóját ren­dezték. DECEMBER 23 Szeida Viktória A Nap kel: 7.30 h-kor, nyugszik: 15.56 h-kor. A Hold nyugszik: 11.50 h-kor; Folyamatos nagy beruhá­záshoz jól képzett, hosszú gyakorlattal rendelkező ÉPÍTÉSI műszaki ellenőrt karesünk. Cím akiadóban. Vöeös és fehér j* CŰŐS és jó! NEM, NE HÍGYJE SENKI, hogy találós kérdést akarok most feladni. Szó sincs erről. Csupán csak egy mondatban igyekeztem összefoglalni szín és minőség szempontjából az idei bortermést. S tettem ezt pedig azért, hogy egy kicsit többet beszélh-ssek róla, vagy helyesebben róluk: a kadarról, a rizlingről és az ezerjóról. Elöljáróban még azt is elmondom, hogy béké­sen pihennek már a hordók­ban, ■ ha kicsit élesztősek is még, de már tisztulnak s az Istvánok, Jánosok örülhet­nek: nevüknapján már új borral köszönthetjük őket. A szakmai részről talán ennyit, mivel többet’ aligha mondhatnék róla. Az „érzel­mi” részéről annál inkább. S ha ebben más véleményé­hez is folyamodom, nézzék ezt el nekem, hiszen több szem többet lát, több száj helytállóbb véleményt tud mondani a borról, mint ma­gam, aki esetleg a rizling ro­vására elfogultságot is táp­lálhatok a kadar esetében. Kezdjünk talán akkor hoz­zá. S mindjárt az egyik véle­mény, amit Tiszasasról ho­zott magával színész ismerő­söm. „Hogy ott micsoda jó borok termettek az idén” — körülbelül ennyit mondott bevezetőben. Aztán részlete­sen elemezte, így: — Lehet olyan jó 12—14 fokos, kicsit vöröses, szóval olyan kadar színű. Az íze? Az kérem, mint a szemezett szőlő leve. Még a leggáncso- sabb ember sem találhat benne hibát.. KUNSZENTMÄRTONBAN régi ismerősömtől, a bor ki­váló szakértőjétől kértem vé­leményt. Poharat nyújtott fe­lém, persze nem üresen. — No? — szegezte nekem a kérdést lakonikus rövid­séggel. — Gondolom, — tapoga- tództam az ő véleménye után — se. ki sem haragudna, ha vagy 50 hordónyi állna ebből a pincéjében. — Azt meghiszem — vágta webw elégedetten u elisme­rést. Olyan ez a mézesíehér, amilyen csak lehet. Aki en­nél jobbat tud a pohárba töl­teni, az már festi magát. HELYBENHAGYTAM a véleményt s egy kanyargós autózással Cserkeszöllőre lá­togattam. Karcsi, az én bor­termelő ismerősöm, nem is kérdezte látogatásom okát. Lopóval köszöntött, s rizling- gel. Nem szeretem keverget- ni, így itt ebből az alföldi fe­hérből csak éppen kóstolót vettem magamhoz, hogy nem­sokára Tiszakürtön Kovács Laci bácsi idei termését gusztálgassam. Mondhatom, nem bántam meg, hogy meg­látogattam. A kadar már szé­pen letisztult s karácsonykor már ki-ki kedvére kóstolgat­hatja, ha bírja. Ugyanis most az a helyzet, hogy sem a Bo­garas, sem a Bundaszárító, de a Korhány sem fizetett oly bőven, mint tavaly. Amit azonban fizetett, az igazán márkás fizetség. Ízre, színre, erőre, méltó társa a tavalyi nemzetközi borversenyen dí­jat nyert itókának. És végül ugorjunk egy jó­korát. A megye másik felé­ben, Jászberényben, a rizling lelőhelyén tegyünk néhány perces látogatást. Itt lehet válogatni. Az Üjerdői Állami Gazdaság pincéiben, a hatal­mas hordókban már tisztuló- ban az idei termés. Hatvani József pincemester már a szü­retkor megmondta: az idei bor olyan lesz, hogy még a diószerető embereket is pró­bára teszi. És nem tévedett. Aki most megfelelő „meg- ágyazás’ nélkül kezdi kóstol­gatni, hamarosan megjárhat­ja, mert nagyon csalós. Rá­nézve el sem hinné az ember, mennyire erős. A HATÄR MÁSIK OLDA­LÁN Szuhár Istvánéknál is az új bortermésről esik szó szűkkörű társaságban. Azt mondja a Béke Tsz tagja: —- Korán jött a fagy, aztán nem tudott rendesen beérni a tőkén. Megcsípte a fürt szá­rát s a száradás kicsit „rúeg- itta” a szemek levét Ami UQBbaa beért is így elsőm-, bán a vastagabb szárú kadar, az párját ritkítja. És így talán már vé­gére is értünk volna a kós­tolgatásnak. Annyit azonban még tegyünk hozzá végül, még ha ismételjük is, hogy az idei bortermés színre, ízre, erőre mindenképpen jónak mondható. — nagy — Időjárás jelentés Várható időjárás: a borult idő helyenként felszakadozik. Sok helyen eső, havaseső, havazás. Néhány helyen köd. Nyugaton megélénkülő, más­hol mérsékelt északi, észak­keleti szél. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet: 0, plusz 3 fok között. Távolabbi kilátások: időnként eső, ho- vaseső, a hegyeken hó. — BEFEJEZÉSHEZ KÖ­ZELEDIK a Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztárak betét­állományának visszafizetése megyénkben. — A fizetésük egy részét rendszeresen fél­retevő dolgozóknak Szolno­kon eddig több mint kétmil­lió forintot fizettek vissza. — KEDVES MEGLEPE­TÉSSEL kedveskedett a Szol­noki Kiskereskedelmi Válla­lat a dolgozók gyermekeinek. Hárcmszázvyolcvan karácso­nyi ajándékcsomagot osztot­tak szét: az ízléses csomagok­ban narancs, édesség, csoko­ládé örvendeztette meg a ki­csikeu' — EZERKILENCSZÁZ- HETVEN születést jegyeztek be ebben az esztendőben Szolnok város anyakönyvébe. Idén 364 házasságot kötöttek a városban, s 680 halálozást jegyeztek feL — A TISZAROFFI asszo­nyok háztáji gazdaságukból egy-egy pár tyúkot felaján­lattak a termelőszövetkezet közös baromfiállományának megteremtéséhez. így akar­ják biztosítani, hogy jövőre minden hold szántóra egy törzsbaromfi jusson. — KARÁCSONYI ELŐ­LEGET osztanak megyénk termelőszövetkezetei. A tisza- földvári Lenin Termelőszö­vetkezetben minden tagnak 400 forintot adtak, t ezenkí­vül bort, búzát, pálinkát jut­tattak a tagoknak. — SZIGLIGETI Színház műsora, este 7 órakor: Szólít­son csak mesternek. — BEFEJEZTÉK a mező- héki Táncsics Termelőszö­vetkezetben a szokásos év­végi leltározást. Meg ájlapí­tották: idén mintegy 5—6 millió forinttal gyarapodott az országoshírú termelőszö­vetkezet közös vagyona. — ROSSZ VONATRA szállt Lévai Sándor 54 éves tisza- kécskei lakos. Mikor tévedé­sét észrevette, leugrott. — Agyrázkódással, vállficammal szállították kórházba. — JANUAR 13-AN kez­dődik Mezőtúron a lakosság TBC szűrése. A városban 122 ifjúsági vöröskereszt aktíva, valamint a Nőtanács hu­szonnégy aktivistája írja ösz- sze a lakosságot. — TIZENKILENC Ifjú­sági Akadémia működik megyénkben. Az előadásokon általában 3—400 fiatal vesz részt. Sikeresen működnek a KISZ-oktatás más formái: a Világ térképe előtti és a Politikai körök is. — KORPÄT SZÁLLÍTOTT haza talicskán Nagy Mihály 62 éves fegyverneki lakos. Egy részeg kocsis hátulról rá­hajtott az emberre. Nagy Mi­hályt lábtöréssel és zuzódá- sokkal szállították kórházba Tanácstagi beszámolók Kiss Józsefné, a szolnoki 33-as választókerület tanács­tagja december 28-án, dél­után fél 6 órakor tart be­számolót a Keskeny János utcában, a II. kerületi párt­házban. Az I. kerület tanácstagjai — Marcsik Józsefné, Hunka Jánosné, Imre Ferencné, Molnár Imréné, Kovács Ist­ván, Krejcsirik Károly, Pén­tek Béla, Kovács István és Rák József — együttes be­számolót tartanak december 29-én délután 5 órakor az Áchim András úti iskolá­ban. A beszámolót filmvetí­tés kultúrműsor követi. A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora Előszóval. Riportok, tudósítá­sok. Szív küldi szívnek szívásén. m Mezőgazdasági krónika. Családi etrr ’♦ Az úton Péter barátommal ' | találkoztam. " X — Mivel töltőd a kará- r t csonyt? — kérdeztem, mi- * ♦ kor közelembe érve egy pil- t í lanatra felrévedt alvajáró ‘ ♦ mozdulataiból. ÍI — Mivel is? —- Tétován el- . z mosolyodott: — Családi éle­dtet élek. 11 — Ez is időtöltés? I — Ez? Ez nem elfoglalt- 11 ság? Barátom, fogalmad sincs I az életről. — De kérlek — vetettem közbe —, az emberi közösség legkisebb sejtje, a család... — Ezt én is tudom. Ha rjcsak egy kis sejtről lenne szó, t »nem szólnék semmit: ilyenkor i • karácsonykor azonban kide- . írül, hogy kapcsolataink szé- . t lesek, szinte az egész orszá- i tgot behálózzák. . f — Öröm viszontlátni hoz- i tzátartozóinkat — vetettem el­i l^en­! — Ha Sárika nénit ismer- Jnéd, bizonyára más lenne a ' * véleményed. Tavaly mi vol- ’ Jtunk nála Pesten, mivel ő a ' {feleségem egyedüli nagynén­ije, s szigorú kötelességének '♦érzi, hogy évente egyszer el- i mondja fenntartásait nejem ♦ párválasztásával kapcsolat- . {ban. A dolog azzal kezdődik. 11 hogy a liba, amelyet felvi- j {szünk ilyenkor, gyönyörű i {ugyan, de „Látnátok azokat a i fagyasztott libákat, amelye- t két mostan lehet kapni itt 1 j nálunk — ez hozzá sem 15- 1 {hét”. Ezután kerül sor az ün- ' {népi vacsorára, amelynek so- ’ {rán a nagynéni egész népes > {családja beszámol mindenről ‘léi mindenkiről, ami véste!*» nül szórakoztató! „A múlt héten jártak nálunk Tiborék — ha jól emlékszem, ti hol­napra vagytok hivatalosak hozzájuk —. hogy az micsoda egy debil társaság” — jegyez­te meg Sárika néni és az em­ber ebből fogalmat alkothat arról, mit szólhatnak a kö­vetkező héten rólunk — Tibo- réknak. Ezután természetesen kiderül, hogy „Rettenetesen sajnálom, de az unokám két hónapja vörhenyes volt az ő szobájába nem tehetünk sen­kit, így mind az ötötöknek a kis szobában ágyaztunk”. — Dehát idén csak nem mentek fel megint? Péter legyintett: — Most ő jön hozzánk. Reggeltől estig igényli, hogy szórakoztassuk: közben min­dent becsomagol, amit a konyhában talál, a férje és a lányuk, a feleségem unoka­húga nem győzi hangoztatni, mennyivel jobb a fővárosban, bár hárman egy hét alatt fel­falnak egy egész disznót. „Mi nagyon szeretjük a családot — mondják később —, ezért hoztuk meg ezt az áldozatot”. — Dehát erre leszűkíteni a karácsonyt mégiscsak túlzás. — Ó, van még rokonunk bőven. Itt a városban leg­alább tíz helyre hívtak meg bennünket: én vagyok a csa­lád fogadatlan prókátora. Jan­csi, a testvérem sógornőjének unokatestvére azért hívott meg, magyarázzam meg fele­ségének. hogy ő szökése elle­nére megbocsát neki. István, a húgom férje pedig azért, mert tavaly újévkor össze» veszett a másik öcsémmel: „Te ott voltál (istenem, ott voltam, úgy kiabáltak egy­másra a koccintások után valami régi adósság kapcsán, hogy még most is borsódzik a hátam), te majd összebékí- tesz bennünket, hiszen én annyira szeretem az öcsédet. Csak az a pimasz követelőd- zése, hogy a pénzt kérte: mondom: csak a mód ellen volt kifogásom”. — De legalább jól tartanak — próbáltam felvidítani. Rezignáltan nevetett — Rendszerint már a má­sodik napon gyomormérge­zést kapok, a rengeteg azo­nos ízű kötelező beiglitől. at­tól fogva enyhe rosszullétb-n álmodom végig az ebédeket, uzsonnákat és vacsorákat Ekkor élénk mosollyal göm­bölyű, energikus asszonyka tűnt fel a tér túlsó oldalán. Péter felesége. — Drágám — újságolta csillogó szemmel —. Gáboriék meghívtak bennünket szom­batra, egy kis esti itókára. Mondtam, hogy már Haba- kicshoz vagyunk hivatalosak, de végül megígértem, hogy hét óra felé egy kicsit bené­zünk. Gáboriék elragadó em­berek, különösen a felesége, gyerekkori osztálytársam. Mit szólsz hozzá? — Nagyon örülök — mond­ta Péter magábaroskadtan, majd apatiku* hangon búcsú­zott: — Kellemes karácsonyi ün­nepeket! m- barna m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom