Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

1959. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s csalja dülöngélve, borízű han­gon a Sáfrány gazdát helyet­tesítő Németh Ottó fülébe. Ez az illuminált, reszkető kezé­vel bankókat markoló alak már nem a posta műszerésze. Mozgásával, hangjával, arc­játékával előttünk áll a zül­lött, részeges kántor, aki, hogy pusztító szenvedélyének kielégítésére pénzt szerezhes­sen, saját fiát is képes eladni. Ugyanakkor szülői szerétéi­ről szónokol. Kattan a fényképezőgép zárja, kész a felvétel. Azért még hozzá fűzzük: ha a Dé­ryné Művelődési Ház színját­szó csoportjának minden tag­ja ilyen tehetséges, biztos a siker a Felszabadulási Kultu­rális Szemlén. — p. m. — Ének-tanná tanioiyam A szolnoki általános isko­lák alsó és felső tagozatában éneket tanító nevelők helyi énektanfolyam szervezését kérték. Október közepétől de­cember végéig kéthetenként jöttek össze, hogy felkészülje­nek az egész évi énekoktatás eredményes munkájára. Az osztályok dalanyagának fel­dolgozása és az alapvető kar- vezetési feladatok megoldá­sára való felkészülés mellett a tanfolyam hallgatói egymás közt gyakorlati tanítást is mutattak be énekből. 4s öntevékeny színjátszás néhány problémája AZ ÖNTEVÉKENY művé­szeti mozgalomban jelentős helyet foglalnak el a műked­velő színjátszó csoportok. Munkájuk — már az elmúlt esztendőkben is jelentékeny segítséget nyújtott megyénk kultúrájának továbbfejleszté­séhez. Gondoljunk például a mezőtúri központi kultúr- csoport „Bekötött szemmel” című, Szolnokon is nagy si­kert aratott bemutatójára. Örvendetes tény, hogy Szolnokon megalakult az Iro­dalmi Színpad és Törökszent- miklóson is foglalkoznak egy irodalmi színpad létrehozásá­nak gondolatával. Ezek két­ségkívül pozitív jelenségek, melyek különösen most, a Felszabadulási Kulturális Szemle előtt rendkívül bizta­tóak. Hibát követnénk el azonban akkor, ha a pozitív jelenségek mellett szemet hunynánk a hibák fölött, me­lyek bizony az utóbbi időben Ludwick Perski rendező filmet készít a neves lengyel esztrád színészről, Adolf Dymszaról. A művész a fil­men legnépszerűbb szerepei­ben mutatkozik be. • A bolgár lapok hírül ad­ták, hogy Mihail Rom, az is­mert szovjet filmrendező a bolgár oktatásügyi miniszté­rium és a filmművészeti dol­gozók szövetségének meghí­vására néhány hetet Bulgá­riában tölt. A művész itt-tar- tózkodása alatt máris több­ször találkozott filmrende­zőkkel, forgatókönyv írókkal és színészekkel, akiknek hasz­nos tanácsokat és útbaigazí­tásokat adott. Két előadást tartott a filmszakemberek ré­szére az esztétika problémája koiunkban és Mozi, színház és televízió címmel. • Roberto Rosselini II gene­rale Della Rovere című film­je öt díjat nyert a San Fran­ciscóban rendezett nemzet­közi filmfesztiválon. A filmet a 21 nemzet részvételével rendezett fesztivál legjobb filmjének nyilvánították. • A kijevi Dovzsenko Stúdió Tabrija címen filmet forgat a forradalom előtti elnyomott, éhező orosz parasztság har­cairól. A kazahsztáni stúdió Szemirecsja kazahjai című filmje az 1918-as eseménye­ket tükrözi. • A rövid idővel ezelőtt tra­gikus hirtelenséggel elhúnyt Gérard Philipe szerepét Law­rence Olivier veszi át Abel Gance Napoleon Austerlitz- nél című filmjében. • Januárban mutatják be Ju­goszláviában Fadil Hadzsity Az öt kontinens országai cí­mű filmjét. A színes, széles­vásznú film elsősorban Jugo­szlávia festői tájait varázsol­ja a néző eíé, kezdve a római korra emlékeztető Dubrov­niktől egészen Zeniedig, a modern iparvárosig. • Dijon és Marseille után most Reims város tanácsa is betiltotta a „Les Liaisons Dangereuses 1960” (Veszedel­mes viszonyok 1960) című francia film vetítését • A XXI. velencei filmfeszti­vált augusztus 21-től szep­tember 4-ig tartják meg. Ezt megelőzően rendezik meg a Xll. nemzetközi gyermek­film bemutatót (VII. 20—31.), a XI. nemzetközi dokumen­tumfilm bemutatót (VII. 20— 31.), a TV. nemzetközi film­híradó bemutatót (VII. 20— 30.) és a VI. nemzetközi film­könyv és filmfolyóirat kiállí­tást (Vili. 13—IX. 15.). • A Pannónia Filmstúdióban rövidesen befejezik a Cabi- ria éjszakái című olasz és egy bolgár film: A tenger tör­vénye feliratozását. Ugyan­csak készülnek még a közel­jövőben bemutatásra kerülő Katonaszív feliratai. A nap­jainkban játszódó új szovjet filmalkotás két főszerepét a kedves Róza Makagonova és a Múló évek egyik főszerepé­ben megismert fiatal Zemlja- nyikin játssza. A műtermek­ben befejezés előtt áll a ja­nuárban megjelenő, ifjúsági tárgyú Kaland a vonaton cí­mű kínai film szinkronizá­lása. * Dimitrij Sosztakovics, a ne­ves szovjet zeneszerző hosszú évekig folytatott elmélyült munkát Musszorgszkij kéz­iratainak tanulmányozásával. A zeneszerző az egyik írója a Hovanscsina című operájá­ból készülő film szövegköny­vének Abramov és Sztrojeva közreműködésével. Musszorg- szkij operája új életre kel a filmért. , • Londonban bemutatták a John Paul Jones című ame­rikai életrajzfilmet, amely a múltszázadi amerikai polgár- háborúról, illetve George Washingtonról szól. A filmet John Farrow rendezte. * i Üj lengyel filmek elkészü­léséről érkezett hír. Andrzej Wajda Ártatlan varázsló, Kazimierz Kutz Senki sem hív és Janusz Morgenstern Viszontlátásra holnap című filmjét rövidesen bemutat­ják Lengyelországban. Ezen­kívül befejezéshez közeledik Andrzej Munk Furcsa sze­rencse című filmje is. — IDÉNYBOLTOKAT ál­lítottak fel az fmsz-ek Me­zőtúron, Tiszaroffon, Abád- szalókon és a megye több helységében. Az idényboltok­ban játékokat, karácsonyi ajándéktárgyakat árultak: eddig már több mint 400 ezer forinttal több játékot adtak el az alkalmi boltok segít­ségével. mint az elmúlt évek­ben. egyre gyakrabban lelhetők feL Az öntevékeny színjátszó csoportok legfőbb problémá­ját abban látom, hogy tagjai nem minden esetben rendel­keznek szakmai és technikai tudással. Ez a gyakorlat any- nyit jelent, hogy egyes ^sze­replők — sok ‘esetben fősze­replők is — egyszerűen kép­telenek a 'feladat elemi igé­nyű megoldásáig eljutni, egy­szerűen azért, mert beszéd­hiba, gyenge artikulálás, gör- csösség, rossz levegővétel, mozgáskultúra hiánya, mind­mind gátlóan hatnak a sze­rep megformálására. A laikus általában azt gon­dolja, hogy a színjátszást nem kell tanulni, mert beszélni és mozogni mindenki tud, a szöveget az író megírja, azt csak meg kell tanulni. Vi­gyázni csupán csak arra kell. hogy össze ne ütközzünk a színpadon. Igen ám! csak különbség van a beszédtech­nikában az életben és a szín­padon. A gyakorlottabb szín­játszók tudják, hogy nincs kellemetlenebb érzés annál, ha a szereplő nem tud a ke­zével mit csinálni, vagy pél­dául pillanatnyi zavarában elfelejti a szöveget, aminek következtében hosszú, kínos szünetek állnak be. Nem le­het tehát eleget hangoztatni, hogy a színjátszás — éppen úgy, mint a többi művészet bármelyike is — sok és fá­radtságos tanulást igényel! ELÉRKEZTÜNK egy má­sik olyan fontos kérdéshez, mely döntő kihatással lehet öntevékeny kultúrcsoportja- ink további munkájára. Ki­től tanuljunk? Köztudomású, hogy megyénkben nagyon ke­vés színjátszó oktató van és ezek többsége is, vagy nem rendelkezik megfelelő szak­mai szaktudással, vagy még engedélye sincs hozzá. Na­gyon helytelen, hogy színját­szók rendezésével foglalkoz­zon olyasvalaki,' akinek szín­padi és irodalmi képzettségé­ben súlyos hiányosságok van­nak. Már pedig az esetek többségében sajnos ez a hely­zet. * Vji ,-ÍÍN« VÉGÜL még egy lényeges szempont. A műsorválasztás. Volt idő, mikor kultúrcso- portjaink szívesen keresgél­tek az operettek tárházában, poros, elavult, giccses dara­bokat. Ilyen esetekben a fö- löttes szervek határozott til­takozásukat fejezték ki. azon­ban ez sem vezetett minden esetben eredményre. Tekin­tettel a Felszabadulási Kultú- rális Seregszemlére, jó lenne, ha a résztvevő öntevékeny csoportok és szólisták műso­raikon a művészeti ág sajá­tos kifejező eszközeivel, első­sorban a felszabadulási évfor­dulóhoz kapcsolódó témát vá­lasztanának és tolmácsolnák. Ábrázolják azt a történelmi fordulatot, mely népünk éle­tében a felszabadulással kez­dődött, hazánk rohamos fej­lődését, azt a munkát, mely mind közelebb hozza szá­munkra a szocializmus végső győzelmét. Molnár Miklós Nagy a forgalom... ... a kunszentmártoni járási földművesszövetkezeti köny­vesboltban. Tévedés lenne azt hinni, hogy csak az ünnep előtt, mert a múlt évben összesen 385 ezer forint forgalma volt az üzletnek, ez évben viszont november 30-ig 440 ezer forint. Év végéig meglesz a több mint félmilliós for­galom, Kató Dezsőné eladó éppen ifj. Bihari Lászlóménak ajánl egy szép könyvet* PJLHahalldvMd „Lövésre kész” fényképező­géppel mentünk be egyik este a jászberényi Déryné Művelődési Házba. A színját­szó csoport néhány tagja ép­pen a „Kántor fiát”, Móricz— Szécsi színdarabját próbálják, egyelőre díszletek és jelmez nélkül. Ki alakítja a kántort2 — Bötykös Zoltán, elektro­műszerész, a posta dolgozója — válaszolta valaki suttogva. — Még egyszer a pénzes jelenetet, — hangzik a művé­szeti vezető utasítása. Bötykös Zoltán „pózba vág­ja” magát — és eltűnik. He­lyette ugyanott megjelenik a részeges kántor. — „Én nem vagyofc kódis, nekem pénzem van” — riká­A színpadon próba folyt. Üj színész volt, akinek az Anna Kareninába be kellett ugrania és új ember a ren­dező is, ideges, hirtelen ter­mészetű, aki most rekedtre kiabálta magát. Felhúzták már a függönyt is, és lentről a téli első fagyos hidegekben kihűlt, fekete, üres nézőtér bámult fel a színpadra, hall­gató. titokzatos sötétjével. A próba nem ment jól. Újra és újra ismételték az utolsó felvonást és egyre inkább el­rontották a játékot. Ebben a pillanatban a ren­dező hirtelen megfordult és erélyes, ideges hangon bele­kiabált a nézőtér sötétjébe: — Van itt valaki?! Hirtelen mindannyian el­csendesedtek, s meredten fi­gyeltek az előtérbe. — Megparancsoltam, hogv senki nem lehet a teremben! — kiáltotta magából kikelve a rendező és tovább figyelt. Valaki hátul megszólalt: — Nincsen ott senki! Kép­zelődik! — Talán részegnek tart? Határozottan állítom, hogy a teremben van valaki! Ismét elhallgattak, és való­ban, lentről, alig hallható, halk, fáradt, mély szuszogást lehetett hallani. •— Munka közben semmi­lyen tréfát nem ismerek! — tombolt a rendező és elro­hant. A fiatalabb színészek külö­nös izgalommal igyekeztek kétoldali lefelé a nézőtérre, és megindult a hajsza az is­meretlen láfonató ellen. — Ott! Ott! kiabált az egyik. — Ugyan! Senki nincs ott! f- De igen! Ott ül valaki! — Valóban! Ott, a negye­dik sorban! — Nem! Az ötödikben! Az ülés alatt! — Fényt! Villanyt! Most már valamennyien látták a világos foltot a pad­Konstantin Fegyin: ÄJHOCSKÄ sorok között, és egymás he­gy én-hátán törtettek, felvil­lanyozva a váratlan fordula­ton. — Elcsípni, Megfogni! ■— kiabálták. Aztán hangos nevetés hangzott a színház kongó ürességében. „Megvan! Meg­van!“ — kiáltozták ütemesen és a kijárathoz cipelték az áldozatot, s a szoros gyűrű akkor sem tágult, amikor a szűk feljáróhoz értek. ■— Ki az a betolakodó? Mutassák! — kiáltotta rák- vörösen a rendező, és meg­próbált áttörni a gyűrűn, hogy meglássa, ki a fogoly. De mihelyt a színpad vil­lanyfényében megpillantot­ták a szőke kis copfot, a rö­vid kis ruhácskát, a piros gyapjúharisnyát — amelynek egyik -zára egész a bokáig le volt csúszva, — és a szé­gyenkezéstől eltakart arcocs­kát. — visszahőköltek és el­csendesedtek. — Dehát ez a kis Ánocska! ■— mondta most meghaiot- tan az egyik idősebb színész­nő. — Ó, Ánocska! A mi kis Ánocskánk! — kiáltoztak most már mindenfelől. ‘— A mi kis küldöncünk, önkéntes segítőnk! ■— Teljesen mindegy, hogy kicsoda-micsoda! Megzavar­ta a próbát! Semmi keresni­valód itt! — fordult a kis­lányhoz a rendező. — A színház nem babaszoba! — Folytatjuk! — kiáltotta a színészek felé, és tapsolt, idegesen. Az egyik színész odament a kislányhoz, aki még min­dig arcára tapasztott kézzel 1 sirt, úgy, hogy vállacskái re- 1 megtek. 1 — Ugyan, Ánocska! Csak i nem fogsz sírni! — szólt i hozzá bíztatóan Jegor Pav- i lovics és lehajolt, átölelte a i sovány, remegő vállaltat. — I Igazán nemi kellett volna • úgy ordítanunk... < Odahúzta a kislányt a lép- '■ csőhöz, ő maga leüli az 3 egyik lépcsőfokra, térdei kö­zé állította a szepegő kis- ) lányt. ‘ — No, most mond meg ne- < kém szépen, mit kerestél itt ‘ a színházban, ilyenkor? I Szinte nevetni lett volna i kedve, amikor meglátta a > könnyektől csillogó kékben \ fürdő szemeit, és a sápadt í arcot megcirógatta. — No, miért nem beszélsz? ' Talán összenőtt a szád? Igen? A kislány állt, fejét me- ' révén leszegezte, és nem szólt egy szót sem. — Iskolába kell menned, [ és nem itt szaladgálnod, mint valami kis egérke! Na... J Miért nem szólsz?... — A bácsi... nem tudja... j talán Vera NikandrovánAl maradhatok... és olvasni és írni... és mindent fogok tanulni ... motyogta, anélkül, hogy felemelte volna fejét. ' — Szóval... színésznő akarsz lenni? Igen? Eltalál- ( tam? — mutatóujjával fel- , emelte a kis fejet, Ánocska arcán pír futott át, az ijedt- , ségtől persze megdermedve , nézett Jegor Pavlovicsra. — t Hirtelen lehajolt, mintha , valami rá akarna esni... , aztán hirtelen kitépte magát { Jegor Pavlovics kezéből, és futott, futott, a szerte he­verő dekorációs kellékeken c keresztülugrálva, a kijárat felé. Futás közben kapta össze magán kis kabátját, és , szinte kiesett az ajtón. fl Csak akkor nézett vissza, ® ■— nem jönnek-e utána, — J amikor a színház épületét 3 már maga mögött hagyta. $ Lihegett, megigazította ka- 3 bátját, felhúzta lecsúszott ha-i risnyáját, kendőjét megkö- q tötte is kissé megnyugodva, Q még egyszer hátranézett. És 2 úgy tűnt neki, mintha most 5 látná először ezt a nagy, 3 szürkéskék színű házat, amelybe olyan sokszor be­surrant, maga sem tudtál pontosan, miért. S A színház az érintetlen 3 fehérségben csillogó tér kö-1 zepén úgy állott zárt, nagy ^ ajtaival, mint semilyen más q ház. A csodálatos ajtók fö-í lőtt erkélyek ugrottak előre, § amelyeket vaspillérek tartót-Q tak, minden pilléren két lám- C pa függött, mintha behajli-'? tott kar tartotta volna... 2 Magasan, az erkély fölött, c tornyosult a tető __És a tető j ha vas volt, fehér és úgy ra- C gyogott, mintha fényes pa-S pírra lenne festve az egész. J Egyenesen vágott át a be- C havazott téren, minden lé- J< pésnél magasra emelve tér- C deit, maga mögött hagyva a 3 nyomokat a hóban. Nagyok r voltak ezek a nyomok, mert: lábán anyja cipője lötyö- $ gött... Amikor a tér közepére ért, S még egyszer visszanézett, és§ most, messziről, ismét meg-Q állapította magában, hogy% valóban, ez a legnagyobb és 3 a legszebb ház az egész vilá-0 gon... 2 Aztán nem nézett vissza g többé, ment naay léptekkel,Q tovább, olyan fontoskodóan,% ahogyan a felnőtt emberek a járnak, akik tudják, hogy 3 milyen fontos, amit tesznek. % és amit megállapítanak... g Fordította: ANTALFY ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom