Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-15 / 269. szám

1959. november 15: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A JUHTENYÉSZTÉS jövedelmező állattenyésztési ágazat Irta: DR. SCHAJ\DL JÓZSEF, a Tudományos Akadémia levelező tagja^ az Altatlenyeszlesi Rutatóintézet Rossuth-díjas igazgatója ílyolc hőnap után KÖRÜLBELÜL egy évszá­zaddal ezelőtt élte hazánkban férr/koí it a merinói juh. Két­száz évvel ezelőtt, Mária Te­rézia idejében jutott ugyan már be az osztrák—magyar monarchiába, de az akkori vi­szonyok gazdasági zivatarai közt hosszú időnek kellett el­telnie, mire a Kárpátok övezte rónákat benépesítette. A „selymes juh” gapjújának magas ára miatt a leggazda­gabb uradalmak ékességei is a juhnvájak voltak. Csak az angol telivér lovakat és a me- rinói juhokat érdemesítették az állattenyésztők árra, hogy róluk részletes törzskönyvi (bonitálási) adatokat vegye­nek fel. De a dicsőség nem tartott soká. A múlt század utolsó és különösen a jelen század első évtizedeiben már a tengeren­túli államok veszedelmes ver­senye következtében az egy­oldalúan gyapjútermelő ju- hászatok itt Európában alig tudták magukat fenntartani. Az alacsony gyapjúárak arra késztették a magyar merinó- tenyósztőket, hogy a kiadások csökkentése mellett a meri- nói juhnak másirányú terme­lését is iparkodjanak kihasz­nálni. így vette kezdetét a magyar nagyüzemekben is a korszerű juhtejgazdaság. A felszabadulás óta terv­szerűen folytatta a földműve­lésügyi és könnyűipari minisz­térium azt a politikát, mely­nek révén nagymennyiségű finomgyapjút remélt. Fel­emelte a finom gyapjak árát annyira, hogy 1958-ban már 1 kilogramm 33 százalékos (rendement) AA finomságú gyapjút 54,5 forintért váltót^ be a Gyapjúbegyűjtő Válla­lat, ha ez 6 cm fürthosszúsá­got mutatott. Emiatt az 5 kg nyírósúlyú juh 272 Ft bevételt biztosít egyedül a gyapjú ré­véi». GONDOSAN ügyel az Élel­mezésügyi Minisztérium arra is. hogy a kellő tisztasággal fejt és kezelt tejnek litere 4 Ft-ért értékesüljön, ami 30 liter fejése esetén anyajuh­ként 120 Ft bevételt jelent. Még marad bevételi forrá­sul az ivadék, mely anyán­ként a választáskor átlagosan is 100 Ft értéket képvisel. Ha sikerül tenyészkossá felnevel­ni, vagy extrém minőségre fehízlalni, akkor pedig élő­súly kg-onként még jóval na­gyobb értéket jelent. A -bevételi mérlegben nem elérhetetlen hozamokat sze­repeltettem. Ennek bizonysá­gául hivatkoztain arra. hogy a túrkevei Táncsics Tsz-ben a törzskönyvezett anyák át­lagos gyapjútermelése 6,5 kg, a karcagi Táncsics Tsz-ben 6,34 kg, a kisújszállási Dózsa Tsz-ben 6,13 ke a kenderesi Vörös Csepelben 6,38 kg. a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-ben 5,80 kg, a Tiszafüred- kócsi ÁG-ban 6,06 kg. Nem állítom, hogy mindjárt az első évben ilyen jó. ered­mények érhetők el minden nyájban, melyet a vásáron vagy más juhászaitól üze­münk megalakulásakor meg­vásárolunk, de azt már me­rem leszögezni, hogy tervsze­rű tenyészmunkával és gon­dos ápolással, áldozatkész táplálással és szakszerű tar­tással ilyen eredmények 5— 10 év múlva minden magyar fésüsmerinó-nyájban elérhe­tők. A tervszerű tenyészmun- kának alapja legyen egy kis jegyzőkönyv, melybe beje­gyezzük, hogy minden egyes anya évről-évre hány kg gyapjút adott, milyen hosszú (cm) fürtöt növesztett és mi­lyen finomságú (AA, A. A/B?) a bundája. Ebbe a jegyzékbe fel kell venni, hogy a havon­ként tartott próbafejéskor hány decilitert adott az il­lető anyajuh. Nem kevésbé fontos annak bejegyzése, hogy volt-e évről-évre báránya? EZEK A SZAMOK még a legkevésbé törekvőnek látszó tenyésztőt is rákényszerítik az egyedi tenyészkiválasztásra. Mikor látja, hogy a nyáj egyes anyái 6, 7, 8 kg ayaciút adnak. 50—60 liter tejet termelnek, némely év­ben 2 bárányt is nevelnek, addig ugyanazon nyáj más egyedeiről teljesen azonos táplálás és ápolás ellenére — csak 2—3 kg gyapjút nyír, a bárány elválasztására pedig már el is apad. - kkor lehetet­len, hogy fel ne ébredjen benn# a gondolat, hogy az el­sőket, azaz a nyá.iátlágnál bő­vebben termelőket meg kell becsülni, ezeknek az ivadé­kait kell a saját nyáj számá­ra felnevelni. mert ezek öröklik a nagyobb termelő- képességet, míg a rossz ter­melőket és ivadékaikat minél előbb a vágóhídra juttatni, így javul évről-évre a nyáj átlagos termelése! Hogy az öröklés kedvező hatása mindkét szülő részéről érvényesülhessen, gondoskod­junk nagy értékű apaállatok­ról is. Amióta a megyei taná­csok kostelepekkel rendelkez­nek, azóta ez könnyű feladat, mert a kostelepeken értékes kosok vannak összegyűjtve és ezeket a hágatás idényének kö'zeledtével kiadják fedezte­tésre azokba a nyájakba, ahol érvényesülésükre legnagyobb a remény. A kiváló, nagy termelésre reményt nyújtó állatok se vál­nak azonban be, ha azokat megfelelő táplálásban nem ré­szesítjük. Ez természetes! Még a legnemesebb oltvány se ad értékes gyümölcsöt, ha azt sivár kavicsba ültetjük és nem ápoljuk. A vezetőre és a juhászra nézve kényelmesebb, ha a gazdaságban térés gyeplegelő van, mely talán aprófüvű. de tavasszal és ősszel mégis nyújt élelmet a finomajkú, élelmes juhnak. A jövedelme­ző juhtenyésztésnek azonban nem szükséges feltétele a tá­gas gyeplegelő. Vannak ha­zánkban kitűnő, jól termő juhászatok (Herceghalom, Al­sótengelic, Mezőhegyes, stb.), ahol az üzem keretében alig van gyeplegelő. Itt biztosíta­nak eleséget a nyájnak az „esetleges” legelők. A nyáj eltartása a legelte­tési idényben alig kerül vala­mibe. A téli tartás költségei se viszik el a nyereséget és nem áll meg a gyapjúnövés, nem lesz kevés a tej, nem lesz csenevész a bárány, ha a téli tartás gerincévé a szi- lázsetetést és a téli legelte­tést tesszük. A harmadrendű, kiázott, lepergett levelű szé­na, a törek, a szalma, a penészes kukoricakóró csak a nyáj koplaltatására valók. Pedig a téli tartás dönti el a juhászat egész évi hasznát: lesz-e gyapjú, tej és bárány? A JUHOK jobban szeretik a szilázst, mint bármiféle szá­lastakarmányt. Ezért minden akol mellé építsünk falközi (áthajtós, tengelici) silót és a juhok számára készítsünk minél több szilázst. A siló- kukorica legyen a téli tartás gerince, de keverjünk ehhez zöld lucernát, vörösherét is. Jó szilázst ad a borsós nap­raforgó, somkóró, édes csil­lagfürt, édes szudáni cirokfű. továbbá a cukorrépakorona. Nagyon hatásos segítség a juhok teleltetéséhez a mes­terséges téli legelő. Vannak növények, melyek nyár vé­gén trágyás földbe vetve a tél elérkeztéig dús levélzetet (lombot) fejlesztenek. Ilyenek a rozsos repce, az őszi árpa vagw az őszi keverékek. Nem gondolhatunk természetesen arra, hogy télen a nyájat csak ezekre a legelőkre utaljuk, ezek mellett az akolban is szükséges lesz a rácsok meg­töltése. Arra azonban szá­míthatunk, hogy ha a nyáj — 1—2 hóeséses héttől eltekint­ve — nap-nap után felkeresi 1—2 órára az ilyen legelőt, itt sok fehérjét, ásványi táp­anyagot, A-vitamint gyűjthet, ami az akolban adott takar­mányokban hiányozni szo­kott. * Érdemes lesz talán végeze­tül azt a kérdést is felvet­nem, hogy a tejtermelés a nagyüzemi juhászatokban miért nem halad olyan ütem­ben, mint például a gyapjú- termelés? A vándoriuhászok nyájaiban és a juh tenyésztő­csoportokban a tejtermelés komoly bevételi forrás, míg a nagyüzemekben csak úgy immel-ámmal kezelt termelé­si ágazat. Sőt’ hallatszanak hangok, melyek megfonto­lásra ajánlják: érdemes-e agyáltalán a merinók fejesé­vel foglalkozni „Hiszen olyan jó ára van a gyapjúnak", gon­dolják némelyek, „hogy nem érdemes a sajttal foglalkoz­ni”. Bizonyára nem valami nagy termelési ambícióra vall, amely olyan könnyen lemond a gyapjúbevételhez társuló 30—50 százalékos többletről. Felveti saját védelmére, hogy „talán akkor több lesz a gyapjú és ez kipótolná a tej­bevételt”. Ilyen reményeket persze csak az táplálhat, ki ennek a reménynek többszö­rös cáfolatát a magyar és a külföldi szakirodalomban nem olvasta. AZT IS HALLANI, hogy nehezen lehet eladni a juh­sajtot. Ahol értékesítési ne­hézségek. vannak, ott jó lesz az áru minőségét megvizsgál­ni! Kellő tisztasággal fejik és kezelik a tejet és szakszerű érlelés után jó ízű, hibátlan sajtok jutnak a piacra? Ma­gyarországon a jóízű juhsaj­toknak nagyon sok kedvelője van. De lehet-e csodálkozni azon, hogy a felfúvódott, re­pedezett, keserű vagy szap­panízű sajt nem kelendő? Az is lehangol több kezdő gazdaságvezetőt, hogy egy- anyajuh 1—2 decilitert ad, amivel nem is érdemes ve­sződni. Ez csak tájékozatlan egyén nyilatkozata lehet. Ahol a tej hozam növelésének munkájához komolyan hozzá­fognak, ott pár év alatt az országos átlagot (20—30 li­tert) kétszeresére, sőt három­szorosára lehet felemelni. Mi tehát a teéndő? 1. FEJJÜK és kezeljük a te­jet olyan gondossággal, mint a tehéntejet, akkor majd az Élelmezésügyi Minisztérium üzemei átveszik és korszerű módszereikkel exportképes sajtokká dolgozzák iel. 2. A TEJHOZAM növelésé­nek jól bevált módszereit végre kell hajtani. így próba- fejések alapján ki kell vá­lasztani a legjobban tejelőket és ezeknek ivadékait felne­velni. Tenyészkost is csak jól tejelő (és természetesen emel­lett sok gyapjút termelő) anya után neveljünk! Ha ki­sül a legelő, pótoljuk szilázs- zsal a tejelő anyák eleségét. Óvjuk őket a távoli legelőre hajtás, a forró napon delelte- tés kedvezőtlen hatásától akképpen, hoev a legelőn szá­mukra primitív fészert épí­tünk. Óvjuk a juhokat a ku­tyák oktalan zaklatásától! Ne vállalkozzék egy esvén 80— 100-nál több juh kifejésére, mert a fáradt kéz nem fej alaposan. Ha már a bárá­nyok zöme 6—8 hetes, akkor válasszuk őket éjjelre külön és anyáikat reggel fejjük ki, így megakadálvozzuk, hogy a végleges leválasztásig az anyák egy része elapadjon. Bátran fejjük az anyákat a koseresztés idején is, mert tévhit az, hogy a fejes aka­dályozná a megfogamzást. Végre keressünk módot arra, hogy a juhász anyagilag is érdekelt legyen a nagyobb tejnyereményben. Amelyik szövetkezeti tag „sokallja” az így jutalmazott juhászok ke­resetét, lépjen erre a pályára! Hiány van törekvő, ügyes ju­hászokban, tehát bárkit szí­vesen felfogadnak ilyen mun­kára a magyar nagyüzemek. ÖRÖMMEL tapasztaljuk, hogy az egész országban nagy az érdeklődés a juh­tenyésztés iránt. Minden ter­melőszövetkezet óhajt juh- nyájat beszerezni. Az előbbi sorok " íny tanácsot sze­retnének nyújtani annak ér­dekében. bogy a juhtenyész­téshez fűzött reményeik biz­tosan valóra váljanak és ez is hozzájáruljon a magyar termelőszövetkezetek mielőb­bi megerősödéséhez. Február, március. Hogy múlik az idő. Iylilyen mesz- szire vannak már ezek a hónapok és mennyi minden történt azóta itt ebben a me­gyében a földek kétkezi munkásaival, a dolgozó pa­rasztokkal. De emlékezzünk csak. Akkor tél utóján, ta­vasz elején rengeteg ember állt válaszúton, több tízezer. Életek, sorsok jutottak for- dulópcnthoz, képletesen szól­va lekanyarodtak a régi gö­röngyös útról és rátértek egy másik simább útra. La­pozgatom a Szolnok megyei Néplap akkori számait. Sok emberről írtunk. Rengeteg név, s rengeteg történet, amely ma már csak emlék. De szép emlék. S nem hagy nyugton a kíváncsiság. Néz­zük, mi történt azóta azok­kal a vívódó, önmagukkal is nagy vitát folytató emberek­kel, akikről akkor még mint egyéni gazdákról írtunk. Rá­találtak-e saját magukra? — idézzünk tehát a közelmúlt írásaiból és tegyük hozzá a mát. 1 * 1959. február 11. „Ahol előzik a tegnapokat és ma formálják a holnapokat’1 — ezzel a címmel jelent meg Tiszagyendáról egy írás. ■■— Emberekről, utcákról és há­zakról volt benne szó. „Le­nin utca, vasárnap óta szö­vetkezeti utca. Jekli László és ifj. Bugyik Sándor kivé­telével valamennyi lakója aláírta a belépési nyilatko­zatot. Ez a két ember még vár. Ki érti őket, hogy miért éppen ők ' maradnak az utol­sók? Két népnevelővel talál­kozom. — Kérdezem tőlük: merre lakik Jekli László? Hozzá szeretnék menni, — őszinte választ kérni, mi tartja vissza? Azt mondják a. népneve­lők; rosszul tájékozódott az • elvtárs, mert Jekli László vasárnap este óta szövetke­zeti gazda. Ifjú Bugyik Sán­dor tehát egyedül maradt” — így írt akkor az újságíró. Mi minden törént azóta? If­jú Bugyik Sándor nemsokáig Várt, ma már ő is szövetke­zeti gazda. Sokat gondolko­dott tavasz óta s mindinkább az a meggyőződése, hogy jól , határozott. Megtalálja szá­mítását. Nemcsak érti, ha­nem ki is meri mondani ha­tározottan, meggyőződéssel, hogy a szövetkezésé a .fövő. * 1959. február 20. A Szol­nok megyei Néplap február 20-án* adott híirt arról, hogy- Tiszaföldvár szövetkezeti község lett. Ez a nagyszerű esemény megcáfolta ári az elméletei, amely szerint, ahol sok a szőlőterület, ott nem lehet eredményt elérni. Az Aranykalász ^Tsz alakuló gyűlésén Ungor Tibor elv­társ, a járási pártbizottság titkára beszélt a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, ar­ról, hogy az új útra térők, ha becsületesen dolgoznak, megtalálják számításukat. Erre bizonyára jól emlékez­nek még az Aranykalász Tsz tagjai. Egy év sem telt el. No­vember első napjaiban az Aranykalász-beliek előze’es számításokat végeztek. S egy-egy munkaegység értéke eléri a 40 forintot. Ennek az eszj^ndőnek februárjában ír­ta alá a belépési nyilatkoza­tot Szőke Gábor. Az ese­ményt így örökítette meg az újság: „Szőke Gábor tanács­tag 16 holdas, tekintélyes gazda csak azért nézett be néhány percre a pártbizott­ságra, hogy megmondja Fa­ragó elvtársnak, a i)árttit- kárnak, most írta alá a be­lép-si nyilatkozatot, a Sza­bad Nép Tsz-be kérte felvé­telét”: A tekintélyes gazda kedvé­re való. beosztást fcapo't, fo­ga tos lett. S ennél még több. A tsz vezetőinek igen' tapasz­talt segítőtársa. Jól érzi ma­gát a közösségben, megsze­rették őt az emberek. A ve­zetők az elismerés hangján beszé'nek róla. Március óta dolgozik ^becsületesen és jól” — mondta az agronó- mus. Az egykori kfozéppa- raszt tanácsait m’ndonki szí­vesen fogadja és tekintélye csak növekedett, mióta tsz tag. * 1959. február 19, Jászalsó­szentgyörgy. „— Hát akkor kitömhet­jük? A gazda Tóth B. András lassan ingatta fejét, jelezve, hogy nem. Aztán mégis a kiskapuban így szólt búcsú­zásul a két emberhez: —• Meggondolom még. — Nem vagyok ellene, de még nem írom alá”. Azóta Tóth B. András a jászalsószentgyörgyi Uj Élet Tsz igyeikvő, szorgalmas tag­ja. Vele együtt az egész falu számottevő gazdái a tsz-ek- ben munkálkodnak. Mind­össze 152 hold föld van még egyéni kezelésben. Ezt a te­rületet azonban különböző foglalkozású embereik — te­hát nem vérbeli gazdálkodók — és néhány 800—1200 négy­szögöllel rendelkező idősebb családok birtokolják. * S még sorolhatnánk to­vább a sok-sok nevet, szó­két, akik mostanra a szövet­kezet legjobb dolgozói, mun­kaerői lettek. A jászladányi Donkó Róbert 9 holdas egyé­ni gazdát fia kereste fel feb­ruár első napjaiban s árrá* kérte: „Tartson a korral lé­pést apám!”. Azt válaszolta akkor az apa: „A szellő nem taníthatja a vihart arra, ho­gyan kell táncoltatni az er­A jászapáti járás vezetői ötletes és igen hasznos elkép­zelést akarnak valóra válta­ni néhány héten belül. Lé­nyege; széleskörben elter­jeszteni a járás termelőszö­vetkezeteiben a jó módszere­ket, azokat, amelyek alkal­mazásával jövőre tovább nö­velhetők a termésátlagok és az állati hozamok. Abból a meggondolásból indultak ki, hogy működik a járás terü­letén néhány szép eredményt felmutató, úgynevezett leg­jobb tsz. A jászapáti Alkot­mány, az ottani Velemi End­re, a jászladányi Úttörő is ide sorolandó. Ugyanakkor úgyszólván tel­jesen hasonló adottságokkal rendelkező tsz-ek alig köze­lítik meg az előbb felsorolt gazdaságok eredményeit. A járás területén tehát szakem­berekből álló brigádokat hoz­nak létre. Ezek a brigádok alaposan megvizsgálják a jól­gazdálkodó tsz-eket. Felkutat- s dőt”. Ma már az apa szintén szövetkezeti gazda. S ahogy múlnak a hetek, hónapok, a sok-sok ezer egy­kori egyénileg dolgozó pa­raszt mindjobban megszereti a közösít, felismeri a kollek­tív munka jó ízét, örömét, derűjét, megismeri saját ere­jét, nagyságát. Igen. Nem sok idő múlva még emléke­zetükből is kitörölik azt a sok küszködéssel járó régit. Ez év tavaszán számtalan­szor elmondták a népneve­lők, eljön majd az idő, ami­kor csak mosolyognak az egykori vívódáson. Ez így igaz. Sokan derülnek azóta, hogy milyen nehéz volt az elhatározás. Csipe László jóharátom Jászjákóhalma talán legne­hezebb embere volt. S ma a község legjobb tsz elnökének tartják. A Március 15. Tsz gazdái választották vezető­jüknek!. Alapos, rátermett ember. Nem sajnálja a fá­radtságot, — szíwel-lélekkel dől gőz ii]o a közösségért. A jászapáti Ádám elvtárs meg már Zsámbékon, az elnök- képző iskolán tanul. Jászivá- nyon az egykori kiváló egyé­ni gazda, Menyhárt Zsig- momd a Béke Tsz elnökeként munkálkodik. Február, már­cius ,.. Mennyi minden tör­tént azóta, az ittélő dolgozó parasztok felfogásában, gon­dolkodásában és életében. — Sí. P. — ják mindazon módszereket, amelyek alkalmazásával elér­ték a sikereket: Majd ezt követően tanács­kozásokon, tapasztalatcsere látogatásokon teszik köz­kinccsé, hozzák nyilvános­ságra a tapasztaltakat. Hasz­nos és követendő az, amit a jászapáti járás területén a közeljövőben megvalósítanak. -----------------------------------­Id a járásjelentés Várható időjárás. Keleten kevesebb, nyugaton több fel­hő. A Dunántúlon több he­lyen eső. Keleten mérsékelt, nyugaton élénkebb, helyen­ként erős déli szél. Legma­gasabb nappali hőmérséklet: keleten 13—16, nyugaton 10— 13 fok között. Távolabbi kilátások: A nappali felmelegedés gyen­gül. f az Allatforgalmi Vállalattal kötött sertéshizlalási szerződés! o Kamatmentes előleg Magas vételár Tsz-eknek mennyiségi felár Szolnok—Heves megyei Allatforgalmi Vállalat iiiHHimiiiiiiiiimiiiiiHiimMiiiiiiiiHmmiiiiiniiiiiiimiHiiiiiiiiiiimmiiiiiiMiiiimiiiimiiit Hasznos elgondolás

Next

/
Oldalképek
Tartalom