Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-15 / 269. szám
1959. november 15: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A JUHTENYÉSZTÉS jövedelmező állattenyésztési ágazat Irta: DR. SCHAJ\DL JÓZSEF, a Tudományos Akadémia levelező tagja^ az Altatlenyeszlesi Rutatóintézet Rossuth-díjas igazgatója ílyolc hőnap után KÖRÜLBELÜL egy évszázaddal ezelőtt élte hazánkban férr/koí it a merinói juh. Kétszáz évvel ezelőtt, Mária Terézia idejében jutott ugyan már be az osztrák—magyar monarchiába, de az akkori viszonyok gazdasági zivatarai közt hosszú időnek kellett eltelnie, mire a Kárpátok övezte rónákat benépesítette. A „selymes juh” gapjújának magas ára miatt a leggazdagabb uradalmak ékességei is a juhnvájak voltak. Csak az angol telivér lovakat és a me- rinói juhokat érdemesítették az állattenyésztők árra, hogy róluk részletes törzskönyvi (bonitálási) adatokat vegyenek fel. De a dicsőség nem tartott soká. A múlt század utolsó és különösen a jelen század első évtizedeiben már a tengerentúli államok veszedelmes versenye következtében az egyoldalúan gyapjútermelő ju- hászatok itt Európában alig tudták magukat fenntartani. Az alacsony gyapjúárak arra késztették a magyar merinó- tenyósztőket, hogy a kiadások csökkentése mellett a meri- nói juhnak másirányú termelését is iparkodjanak kihasználni. így vette kezdetét a magyar nagyüzemekben is a korszerű juhtejgazdaság. A felszabadulás óta tervszerűen folytatta a földművelésügyi és könnyűipari minisztérium azt a politikát, melynek révén nagymennyiségű finomgyapjút remélt. Felemelte a finom gyapjak árát annyira, hogy 1958-ban már 1 kilogramm 33 százalékos (rendement) AA finomságú gyapjút 54,5 forintért váltót^ be a Gyapjúbegyűjtő Vállalat, ha ez 6 cm fürthosszúságot mutatott. Emiatt az 5 kg nyírósúlyú juh 272 Ft bevételt biztosít egyedül a gyapjú révéi». GONDOSAN ügyel az Élelmezésügyi Minisztérium arra is. hogy a kellő tisztasággal fejt és kezelt tejnek litere 4 Ft-ért értékesüljön, ami 30 liter fejése esetén anyajuhként 120 Ft bevételt jelent. Még marad bevételi forrásul az ivadék, mely anyánként a választáskor átlagosan is 100 Ft értéket képvisel. Ha sikerül tenyészkossá felnevelni, vagy extrém minőségre fehízlalni, akkor pedig élősúly kg-onként még jóval nagyobb értéket jelent. A -bevételi mérlegben nem elérhetetlen hozamokat szerepeltettem. Ennek bizonyságául hivatkoztain arra. hogy a túrkevei Táncsics Tsz-ben a törzskönyvezett anyák átlagos gyapjútermelése 6,5 kg, a karcagi Táncsics Tsz-ben 6,34 kg, a kisújszállási Dózsa Tsz-ben 6,13 ke a kenderesi Vörös Csepelben 6,38 kg. a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-ben 5,80 kg, a Tiszafüred- kócsi ÁG-ban 6,06 kg. Nem állítom, hogy mindjárt az első évben ilyen jó. eredmények érhetők el minden nyájban, melyet a vásáron vagy más juhászaitól üzemünk megalakulásakor megvásárolunk, de azt már merem leszögezni, hogy tervszerű tenyészmunkával és gondos ápolással, áldozatkész táplálással és szakszerű tartással ilyen eredmények 5— 10 év múlva minden magyar fésüsmerinó-nyájban elérhetők. A tervszerű tenyészmun- kának alapja legyen egy kis jegyzőkönyv, melybe bejegyezzük, hogy minden egyes anya évről-évre hány kg gyapjút adott, milyen hosszú (cm) fürtöt növesztett és milyen finomságú (AA, A. A/B?) a bundája. Ebbe a jegyzékbe fel kell venni, hogy a havonként tartott próbafejéskor hány decilitert adott az illető anyajuh. Nem kevésbé fontos annak bejegyzése, hogy volt-e évről-évre báránya? EZEK A SZAMOK még a legkevésbé törekvőnek látszó tenyésztőt is rákényszerítik az egyedi tenyészkiválasztásra. Mikor látja, hogy a nyáj egyes anyái 6, 7, 8 kg ayaciút adnak. 50—60 liter tejet termelnek, némely évben 2 bárányt is nevelnek, addig ugyanazon nyáj más egyedeiről teljesen azonos táplálás és ápolás ellenére — csak 2—3 kg gyapjút nyír, a bárány elválasztására pedig már el is apad. - kkor lehetetlen, hogy fel ne ébredjen benn# a gondolat, hogy az elsőket, azaz a nyá.iátlágnál bővebben termelőket meg kell becsülni, ezeknek az ivadékait kell a saját nyáj számára felnevelni. mert ezek öröklik a nagyobb termelő- képességet, míg a rossz termelőket és ivadékaikat minél előbb a vágóhídra juttatni, így javul évről-évre a nyáj átlagos termelése! Hogy az öröklés kedvező hatása mindkét szülő részéről érvényesülhessen, gondoskodjunk nagy értékű apaállatokról is. Amióta a megyei tanácsok kostelepekkel rendelkeznek, azóta ez könnyű feladat, mert a kostelepeken értékes kosok vannak összegyűjtve és ezeket a hágatás idényének kö'zeledtével kiadják fedeztetésre azokba a nyájakba, ahol érvényesülésükre legnagyobb a remény. A kiváló, nagy termelésre reményt nyújtó állatok se válnak azonban be, ha azokat megfelelő táplálásban nem részesítjük. Ez természetes! Még a legnemesebb oltvány se ad értékes gyümölcsöt, ha azt sivár kavicsba ültetjük és nem ápoljuk. A vezetőre és a juhászra nézve kényelmesebb, ha a gazdaságban térés gyeplegelő van, mely talán aprófüvű. de tavasszal és ősszel mégis nyújt élelmet a finomajkú, élelmes juhnak. A jövedelmező juhtenyésztésnek azonban nem szükséges feltétele a tágas gyeplegelő. Vannak hazánkban kitűnő, jól termő juhászatok (Herceghalom, Alsótengelic, Mezőhegyes, stb.), ahol az üzem keretében alig van gyeplegelő. Itt biztosítanak eleséget a nyájnak az „esetleges” legelők. A nyáj eltartása a legeltetési idényben alig kerül valamibe. A téli tartás költségei se viszik el a nyereséget és nem áll meg a gyapjúnövés, nem lesz kevés a tej, nem lesz csenevész a bárány, ha a téli tartás gerincévé a szi- lázsetetést és a téli legeltetést tesszük. A harmadrendű, kiázott, lepergett levelű széna, a törek, a szalma, a penészes kukoricakóró csak a nyáj koplaltatására valók. Pedig a téli tartás dönti el a juhászat egész évi hasznát: lesz-e gyapjú, tej és bárány? A JUHOK jobban szeretik a szilázst, mint bármiféle szálastakarmányt. Ezért minden akol mellé építsünk falközi (áthajtós, tengelici) silót és a juhok számára készítsünk minél több szilázst. A siló- kukorica legyen a téli tartás gerince, de keverjünk ehhez zöld lucernát, vörösherét is. Jó szilázst ad a borsós napraforgó, somkóró, édes csillagfürt, édes szudáni cirokfű. továbbá a cukorrépakorona. Nagyon hatásos segítség a juhok teleltetéséhez a mesterséges téli legelő. Vannak növények, melyek nyár végén trágyás földbe vetve a tél elérkeztéig dús levélzetet (lombot) fejlesztenek. Ilyenek a rozsos repce, az őszi árpa vagw az őszi keverékek. Nem gondolhatunk természetesen arra, hogy télen a nyájat csak ezekre a legelőkre utaljuk, ezek mellett az akolban is szükséges lesz a rácsok megtöltése. Arra azonban számíthatunk, hogy ha a nyáj — 1—2 hóeséses héttől eltekintve — nap-nap után felkeresi 1—2 órára az ilyen legelőt, itt sok fehérjét, ásványi tápanyagot, A-vitamint gyűjthet, ami az akolban adott takarmányokban hiányozni szokott. * Érdemes lesz talán végezetül azt a kérdést is felvetnem, hogy a tejtermelés a nagyüzemi juhászatokban miért nem halad olyan ütemben, mint például a gyapjú- termelés? A vándoriuhászok nyájaiban és a juh tenyésztőcsoportokban a tejtermelés komoly bevételi forrás, míg a nagyüzemekben csak úgy immel-ámmal kezelt termelési ágazat. Sőt’ hallatszanak hangok, melyek megfontolásra ajánlják: érdemes-e agyáltalán a merinók fejesével foglalkozni „Hiszen olyan jó ára van a gyapjúnak", gondolják némelyek, „hogy nem érdemes a sajttal foglalkozni”. Bizonyára nem valami nagy termelési ambícióra vall, amely olyan könnyen lemond a gyapjúbevételhez társuló 30—50 százalékos többletről. Felveti saját védelmére, hogy „talán akkor több lesz a gyapjú és ez kipótolná a tejbevételt”. Ilyen reményeket persze csak az táplálhat, ki ennek a reménynek többszörös cáfolatát a magyar és a külföldi szakirodalomban nem olvasta. AZT IS HALLANI, hogy nehezen lehet eladni a juhsajtot. Ahol értékesítési nehézségek. vannak, ott jó lesz az áru minőségét megvizsgálni! Kellő tisztasággal fejik és kezelik a tejet és szakszerű érlelés után jó ízű, hibátlan sajtok jutnak a piacra? Magyarországon a jóízű juhsajtoknak nagyon sok kedvelője van. De lehet-e csodálkozni azon, hogy a felfúvódott, repedezett, keserű vagy szappanízű sajt nem kelendő? Az is lehangol több kezdő gazdaságvezetőt, hogy egy- anyajuh 1—2 decilitert ad, amivel nem is érdemes vesződni. Ez csak tájékozatlan egyén nyilatkozata lehet. Ahol a tej hozam növelésének munkájához komolyan hozzáfognak, ott pár év alatt az országos átlagot (20—30 litert) kétszeresére, sőt háromszorosára lehet felemelni. Mi tehát a teéndő? 1. FEJJÜK és kezeljük a tejet olyan gondossággal, mint a tehéntejet, akkor majd az Élelmezésügyi Minisztérium üzemei átveszik és korszerű módszereikkel exportképes sajtokká dolgozzák iel. 2. A TEJHOZAM növelésének jól bevált módszereit végre kell hajtani. így próba- fejések alapján ki kell választani a legjobban tejelőket és ezeknek ivadékait felnevelni. Tenyészkost is csak jól tejelő (és természetesen emellett sok gyapjút termelő) anya után neveljünk! Ha kisül a legelő, pótoljuk szilázs- zsal a tejelő anyák eleségét. Óvjuk őket a távoli legelőre hajtás, a forró napon delelte- tés kedvezőtlen hatásától akképpen, hoev a legelőn számukra primitív fészert építünk. Óvjuk a juhokat a kutyák oktalan zaklatásától! Ne vállalkozzék egy esvén 80— 100-nál több juh kifejésére, mert a fáradt kéz nem fej alaposan. Ha már a bárányok zöme 6—8 hetes, akkor válasszuk őket éjjelre külön és anyáikat reggel fejjük ki, így megakadálvozzuk, hogy a végleges leválasztásig az anyák egy része elapadjon. Bátran fejjük az anyákat a koseresztés idején is, mert tévhit az, hogy a fejes akadályozná a megfogamzást. Végre keressünk módot arra, hogy a juhász anyagilag is érdekelt legyen a nagyobb tejnyereményben. Amelyik szövetkezeti tag „sokallja” az így jutalmazott juhászok keresetét, lépjen erre a pályára! Hiány van törekvő, ügyes juhászokban, tehát bárkit szívesen felfogadnak ilyen munkára a magyar nagyüzemek. ÖRÖMMEL tapasztaljuk, hogy az egész országban nagy az érdeklődés a juhtenyésztés iránt. Minden termelőszövetkezet óhajt juh- nyájat beszerezni. Az előbbi sorok " íny tanácsot szeretnének nyújtani annak érdekében. bogy a juhtenyésztéshez fűzött reményeik biztosan valóra váljanak és ez is hozzájáruljon a magyar termelőszövetkezetek mielőbbi megerősödéséhez. Február, március. Hogy múlik az idő. Iylilyen mesz- szire vannak már ezek a hónapok és mennyi minden történt azóta itt ebben a megyében a földek kétkezi munkásaival, a dolgozó parasztokkal. De emlékezzünk csak. Akkor tél utóján, tavasz elején rengeteg ember állt válaszúton, több tízezer. Életek, sorsok jutottak for- dulópcnthoz, képletesen szólva lekanyarodtak a régi göröngyös útról és rátértek egy másik simább útra. Lapozgatom a Szolnok megyei Néplap akkori számait. Sok emberről írtunk. Rengeteg név, s rengeteg történet, amely ma már csak emlék. De szép emlék. S nem hagy nyugton a kíváncsiság. Nézzük, mi történt azóta azokkal a vívódó, önmagukkal is nagy vitát folytató emberekkel, akikről akkor még mint egyéni gazdákról írtunk. Rátaláltak-e saját magukra? — idézzünk tehát a közelmúlt írásaiból és tegyük hozzá a mát. 1 * 1959. február 11. „Ahol előzik a tegnapokat és ma formálják a holnapokat’1 — ezzel a címmel jelent meg Tiszagyendáról egy írás. ■■— Emberekről, utcákról és házakról volt benne szó. „Lenin utca, vasárnap óta szövetkezeti utca. Jekli László és ifj. Bugyik Sándor kivételével valamennyi lakója aláírta a belépési nyilatkozatot. Ez a két ember még vár. Ki érti őket, hogy miért éppen ők ' maradnak az utolsók? Két népnevelővel találkozom. — Kérdezem tőlük: merre lakik Jekli László? Hozzá szeretnék menni, — őszinte választ kérni, mi tartja vissza? Azt mondják a. népnevelők; rosszul tájékozódott az • elvtárs, mert Jekli László vasárnap este óta szövetkezeti gazda. Ifjú Bugyik Sándor tehát egyedül maradt” — így írt akkor az újságíró. Mi minden törént azóta? Ifjú Bugyik Sándor nemsokáig Várt, ma már ő is szövetkezeti gazda. Sokat gondolkodott tavasz óta s mindinkább az a meggyőződése, hogy jól , határozott. Megtalálja számítását. Nemcsak érti, hanem ki is meri mondani határozottan, meggyőződéssel, hogy a szövetkezésé a .fövő. * 1959. február 20. A Szolnok megyei Néplap február 20-án* adott híirt arról, hogy- Tiszaföldvár szövetkezeti község lett. Ez a nagyszerű esemény megcáfolta ári az elméletei, amely szerint, ahol sok a szőlőterület, ott nem lehet eredményt elérni. Az Aranykalász ^Tsz alakuló gyűlésén Ungor Tibor elvtárs, a járási pártbizottság titkára beszélt a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, arról, hogy az új útra térők, ha becsületesen dolgoznak, megtalálják számításukat. Erre bizonyára jól emlékeznek még az Aranykalász Tsz tagjai. Egy év sem telt el. November első napjaiban az Aranykalász-beliek előze’es számításokat végeztek. S egy-egy munkaegység értéke eléri a 40 forintot. Ennek az eszj^ndőnek februárjában írta alá a belépési nyilatkozatot Szőke Gábor. Az eseményt így örökítette meg az újság: „Szőke Gábor tanácstag 16 holdas, tekintélyes gazda csak azért nézett be néhány percre a pártbizottságra, hogy megmondja Faragó elvtársnak, a i)árttit- kárnak, most írta alá a belép-si nyilatkozatot, a Szabad Nép Tsz-be kérte felvételét”: A tekintélyes gazda kedvére való. beosztást fcapo't, foga tos lett. S ennél még több. A tsz vezetőinek igen' tapasztalt segítőtársa. Jól érzi magát a közösségben, megszerették őt az emberek. A vezetők az elismerés hangján beszé'nek róla. Március óta dolgozik ^becsületesen és jól” — mondta az agronó- mus. Az egykori kfozéppa- raszt tanácsait m’ndonki szívesen fogadja és tekintélye csak növekedett, mióta tsz tag. * 1959. február 19, Jászalsószentgyörgy. „— Hát akkor kitömhetjük? A gazda Tóth B. András lassan ingatta fejét, jelezve, hogy nem. Aztán mégis a kiskapuban így szólt búcsúzásul a két emberhez: —• Meggondolom még. — Nem vagyok ellene, de még nem írom alá”. Azóta Tóth B. András a jászalsószentgyörgyi Uj Élet Tsz igyeikvő, szorgalmas tagja. Vele együtt az egész falu számottevő gazdái a tsz-ek- ben munkálkodnak. Mindössze 152 hold föld van még egyéni kezelésben. Ezt a területet azonban különböző foglalkozású embereik — tehát nem vérbeli gazdálkodók — és néhány 800—1200 négyszögöllel rendelkező idősebb családok birtokolják. * S még sorolhatnánk tovább a sok-sok nevet, szókét, akik mostanra a szövetkezet legjobb dolgozói, munkaerői lettek. A jászladányi Donkó Róbert 9 holdas egyéni gazdát fia kereste fel február első napjaiban s árrá* kérte: „Tartson a korral lépést apám!”. Azt válaszolta akkor az apa: „A szellő nem taníthatja a vihart arra, hogyan kell táncoltatni az erA jászapáti járás vezetői ötletes és igen hasznos elképzelést akarnak valóra váltani néhány héten belül. Lényege; széleskörben elterjeszteni a járás termelőszövetkezeteiben a jó módszereket, azokat, amelyek alkalmazásával jövőre tovább növelhetők a termésátlagok és az állati hozamok. Abból a meggondolásból indultak ki, hogy működik a járás területén néhány szép eredményt felmutató, úgynevezett legjobb tsz. A jászapáti Alkotmány, az ottani Velemi Endre, a jászladányi Úttörő is ide sorolandó. Ugyanakkor úgyszólván teljesen hasonló adottságokkal rendelkező tsz-ek alig közelítik meg az előbb felsorolt gazdaságok eredményeit. A járás területén tehát szakemberekből álló brigádokat hoznak létre. Ezek a brigádok alaposan megvizsgálják a jólgazdálkodó tsz-eket. Felkutat- s dőt”. Ma már az apa szintén szövetkezeti gazda. S ahogy múlnak a hetek, hónapok, a sok-sok ezer egykori egyénileg dolgozó paraszt mindjobban megszereti a közösít, felismeri a kollektív munka jó ízét, örömét, derűjét, megismeri saját erejét, nagyságát. Igen. Nem sok idő múlva még emlékezetükből is kitörölik azt a sok küszködéssel járó régit. Ez év tavaszán számtalanszor elmondták a népnevelők, eljön majd az idő, amikor csak mosolyognak az egykori vívódáson. Ez így igaz. Sokan derülnek azóta, hogy milyen nehéz volt az elhatározás. Csipe László jóharátom Jászjákóhalma talán legnehezebb embere volt. S ma a község legjobb tsz elnökének tartják. A Március 15. Tsz gazdái választották vezetőjüknek!. Alapos, rátermett ember. Nem sajnálja a fáradtságot, — szíwel-lélekkel dől gőz ii]o a közösségért. A jászapáti Ádám elvtárs meg már Zsámbékon, az elnök- képző iskolán tanul. Jászivá- nyon az egykori kiváló egyéni gazda, Menyhárt Zsig- momd a Béke Tsz elnökeként munkálkodik. Február, március ,.. Mennyi minden történt azóta, az ittélő dolgozó parasztok felfogásában, gondolkodásában és életében. — Sí. P. — ják mindazon módszereket, amelyek alkalmazásával elérték a sikereket: Majd ezt követően tanácskozásokon, tapasztalatcsere látogatásokon teszik közkinccsé, hozzák nyilvánosságra a tapasztaltakat. Hasznos és követendő az, amit a jászapáti járás területén a közeljövőben megvalósítanak. -----------------------------------Id a járásjelentés Várható időjárás. Keleten kevesebb, nyugaton több felhő. A Dunántúlon több helyen eső. Keleten mérsékelt, nyugaton élénkebb, helyenként erős déli szél. Legmagasabb nappali hőmérséklet: keleten 13—16, nyugaton 10— 13 fok között. Távolabbi kilátások: A nappali felmelegedés gyengül. f az Allatforgalmi Vállalattal kötött sertéshizlalási szerződés! o Kamatmentes előleg Magas vételár Tsz-eknek mennyiségi felár Szolnok—Heves megyei Allatforgalmi Vállalat iiiHHimiiiiiiiiimiiiiiHiimMiiiiiiiiHmmiiiiiniiiiiiimiHiiiiiiiiiiimmiiiiiiMiiiimiiiimiiit Hasznos elgondolás