Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-15 / 269. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. november 15. AZ EMBER MINDIG ÚJRAKEZDI —* Gondolatok as Emberi soré bemutatója után — 1945-BEN a Déli Pályaud. varon találkoztam egy volt osztálytársammal. Hűvös őszi szél söpörte végig a falevelekkel teleszólt peront. Barátom borostásan, csont vázsoványan, rongyosan, kis batyujával a hátán lépett le egy tehervonat egyik fékezőfülkéjéből. — Honnan jöttél? — Dauchaubó^ — A család? — Mind ott maradtak, —• Most mihez kezdesz? — Nem tudom. De újrakezdem. Az ember sorsa az, hogy mindig újrakezdje. Ez a beszélgetés zajlott le egy pillanat alatt újra bennem, amikor a vetítővásznon felém sugárzott Szergej Bon- darcsuk arca. A szemében végtelen bánat, a szívében tépő, marcangoló fájdalom. O, én nagyon jól Ismerem ezt az arcot. Az ember arcát, akit jóvátehetetlen, rettene'es veszteség ér. Láttam ezt az arcot kint a frontokon és itthon a hátországban. Láttam kétségbeesetten felém pillantani beomlott óvóhelyek kutatása közben és a mártírok emléktáblájánál; méh ez az arc nem egy emberé, hanem nagyon, nagyon soké. Mihail Solohov Embersors című elbeszélése egy általános tragédiát sűrített egyetlen ember sorsába. Előfordult veled, vele és előfordulhatott volna velem is. Egy ember bevonul a háborúba, vadállatok, fasiszta vadállatok fogságába kerül és amíg ő ott szenved, otthonát, feleségét, két kisleányát repülőbomba pusztítja el. Azután hazatér. Újra feléled benne a remény, hogy tüzérszázados fia a háború után leszerel és akkor ő az unokái körében él majd. De fiát a háború utolsó napján, a győzelem órájában gyilkos golyó éri. És Andrej Szokolov újra egyedül marad. Most már úgy látszik végérvényesen. Az emberség, a szeretet mégsem halt ki a szívéből, mert igazi emberben ez az érzés nem halhat ki soha. Ezért karolja fel a háborúban elárvult kisfiút és elindul, mindent újrakezdeni. A FILM belülről ábrázolja a háborút Nagyon kevés csatajelenetet nagy tablót ábrázol, sokkal Inkább a belső történéseket ragadja meg, a háborút az emberben. A táborparancsnok amikor „kegyet gyakorol” a fogollyal szemben, akit nem végez ki azonnal, sokkal jobban fejezi ki a fasiszta háború lényegét, mint sokezer csatajelenet. Es az orosz katona hősiességét sem a régi sematikus háborús filmek magas piadesztál- ra állított szoborszerű héroszaiban, hanem egyszerű emberek arcrezdülésében, egy- egy mosolyban mutatja meg. Egy kép: a munkatáborban A végsőkig elcsigázott orosz hadifoglyok hatalmas köveket cipelnek a csúcsra. Aki elesik a kővel, agyonlövik. Fogcsikorgató küzdelmet vívnak vele. végül mégis oda kerül a kő a megszabott kőrakáshoz és ebben a pillanatban a végsőkig elkínzoít emberek arcán megjelenik a mosoly. Nem adták meg magukat a kínálkozó és kívánkozó halálnak. Életben maradtak, ma is győzelmet arattak a fasiszta pribékek fölött. Ez a mosoly az Igazi hősiesség. És a fájdalom is emberi. Nem elvont, nem retorikus, nem a görög tragédia klasz- szikus hőseinek fájdalma. Ezt Bondarcsuk, aki talán a legnagyobb élő szovjet színész, a szemével, a mindent látó, fáradt, megtört és mégis lélektől csillogó szemével ábrázolja. Ezt az arcot látni kell! Amikor megtudja szerettei halálának hírét, ez a szem kérdez, vádol és tele van megdöbbenéssel, éretlenséggel, — Két éven át minden éjjel beszélgettem velük a koncentrációs táborban. Hát lehet az, hogy két éven keresztül halottakkal beszélgettem? Az országos napilapok már igen alaposan, sokoldalúan elemezték a filmet. Monahov operatőr költői képalkotását dicsérik, elemzik a főszereplő játékát és a film zenéjét. Nem célom felidézni a véleményeket. Csupán egy képről szeretnék beszélni, HÁROM EMBEROSZLOP tart a fürdőnek álcázott krematórium felé. Az ajtó nyeli, nyeli el az embereket és egyre komorabb fekete füst gomolyog a nagy kéményből Villan a kép. Egyik pillanatban az emberáradat, másik pillanatban a fekete füst, — majd megint az emberek, — megint a füst. És közben- közben Bondarcsuk tekintete, amint eszelős borzalommal mered a szörnyű képre. íme a mostanában újra éledő fa sizmus egyperces művészi vágásban kifejezve. Nagyszerű film az Emberi sors. És szinte kevés rá az elkoptatott jelző: felejthetetlen. Több annál. Olyan érzelmi többletet ad, amely erősebbé, biztosabbá és a mindennapi életben bátrabbá tesz minket „Nemcsak álmukban sírnak a háborúban megőszült férfiak. Sírnak ébren is. . Csak az a fő, hogy idejében félre tudj fordulni”, írja az elbeszélés utolsó soraiban So- Lohov. Mi is voltunk néhá- nyan háborút járt férfiak, — akiknek szemét a film Láttán elöntötte a könny. De mi félre sem fordultunk. Nem fájtak ezek a könnyek. Csodálatosképpen jólestek. Mert ml is tudunk mindent újra kezdeni, — ha kell! Hernádi Tibor . Az iskolai nevelés fontos oszlopai: a szülői munkaközösségek SAJÁT gyermekének nevelése minden szülő számára a legnagyobb - gond, feladat. Egyre több szülő érti meg azt is, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen az a közösség, amelyben gyermeke nevelődik. Mint az egyes gyermeket, a közösséget is nevelni kell. A pedagógus neveló- munkáján kívül a szülők közössége tehet a legtöbbet a szocialista világnézetű ifjúság, jól nevelt, jól tanuló gyermekközösségek kialakítására. örvendetes látvány iskoláinkban, óvodáinkban, hogy egy-egy szülői értekezletet a tornateremben, a díszteremben, vagy a legnagyobb osztályteremben kell megtartani, mert ellentétben a még néhány év előtti helyzettel, ma már tömeges érdeklődés mutatkozik meg nevelési kérdések iránt. És ennek a tömeges érdeklődésnek egyik biztos jele a szülői munka- közösségek nevelő, szervező munkája iránt megnövekedett érdeklődés. Pártunk és kormányunk legutóbb részletes rendeletben szabályozta a szülői KÖMESPOL Lukács László: LEEJTETT FURULYA (Szépirodalmi) Életében egyetlen kötete jelenhetett csak meg: alig néhány vers. S még halála után is tizenkét évnek kellett eltelnie, míg végül 1956- ban az első, nagyobb válogatás megismertette velünk Lukács László költészetét. A mostani kötet a lehető teljességgel gyűjti össze a költeményeit, műfordításait s néhány prózai írását: novellát, tanulmányt, könyvismertetést Harmincnyolc éves volt Lukács László, amikor Bor-iban megölték, élete teljében, köl— SZIGLIGETI Színház mai műsora: délután s órakor és este 7 órakor Nebáncs- virág, Kengyelen Megperzselt lányok. KÉTSZER TÍZ tői tehetsége igazi kibontakozásának pillanatában. Életműve töredékes voltában is jelentékeny; egészen különös súlyt, hitelt kölcsönöz a verseknek a költő zaklatott, — megfeszített munkában, börtönben, munkatáborban töltött élete, az illegális párt tagjaként vállalt másfél évti- ‘■•’iáldozó harca. A SZOLNOK MEGYEI KÖNYVTÁR pályázatot hirdet a művelődési autóhoz rendszeresített kocsikísérő (férfi) könyvtárosi állásra Az érdeklődők november 20- ig személyesen jelentkezzenek a megyei könyvtárban, ahol a feltételeket megtudhatják. munkaközösségek jogállását, működési területét. A szülői munkaközösségek eddig főleg anyagi vonalon segítették az iskolákat. Esetleg társadalmi munkát szerveztek az iskola tatarozására, csinosítására. Ezek a feladatok most is megmaradnak, de az érdeklődés homlokterébe a nevelő munka segítése került. Az SZMK-nak # részt kell vállalnia az ifjúság tudományos, marxista-leninista világnézetre, szocialista erkölcsre, a szocializmus tevékeny szolgálatára neveléséből.”. Hatalmas feladat. Nem kevesebbet jelent, minthogy a szülőknek, illetve a szülők társadalmi szervezetének részt kell vállalnia az ifjúsági közösségek feletti felügyeletből és minden erejével küzdenie az iskolai és a családi nevelés összhangjának kialakításáért. Mert talán itt akad még a legtöbb hiba. Szülők, akik maguk is nevelésre szorulnak, mert gyermekeiket, az ókét felnevelő és eltartó szocialista társadalom iránti megnemértősre nevelik. Szülők, akik nem engedik gyermekeiket iskolába, mert már elég nagy ahhoz, hogy segítsen a mezei munkában, ugyanakkor nem gondolnak arra, hogy a korszerű szocialista mezőgazdaságban a képzetlen, iskolázatlan ember egyszerűen nem állja meg a helyét. Szülők, akik személyes sértésnek veszik, hogy gyermeküknek műhelygyakorlatot, fizikai munkát kell végezni. Mindezeknek megváltoztatása, nevelése, meggyőzése a szülői munkaközösségek megtisztelő feladata lesz. TERMÉSZETESEN ezt azi egyáltalán nem könnyű munkát csak a pedagógusok és a SZMK legszorosabb együttműködése, állandó lelke* együttdolgozása révén lehet elvégezni. Megyénkbe szerencsére csak szórványosan fordult elő olyan eset, ahol a szülői munkaközösség vagy annak egyes vezetői féltékenységből, hiúságból az iskola ellen dolgoztak. Szerencsére az elmúlt és a jelenlegi tanévben ilyen nem fordult elő. Annál inkább szép {hcsenás tata igazán csak a műhelyben érezte jól magát. Reggel már jókor lecsoszogott az épület végére, szélesre kinyitotta a műhely ajtaját és egy karikára füstölgő cigaretta barátsága mellett nekiállt a rakosgatásnak. A hulladékot behányta a sarokba, a forgácsot odatúrta a dobkályha mögé, a szerszámokat annak rendje szerint heVyre rakta. A munka csak reggeli után kezdődött, de jó kedvvel és lendülettel. A fűrész méltóságteljes egyhangúsággal zümmögött Ocsenás bácsi kezében, az eresztőgyalú füttyög- ve söpörte félre a papír- , vékony forgácsot. A srédli valóságos műszer volt a kezében s a kalapács hetykén táncolta végig a szögfejeket. Ocsenás mama vagy jó két fejjel alacsonyabb volt, mint | a párja és szeplős bőrével, vörös hajával hasonlatos volt egy jól felmagzott mókushoz. ■ Ugyan a természete is majd olyan volt. A nap frissen sütött be a Kelet felé ásítozó műhelybe. A mama nekitámasztotta hátát az ajtónak. — Papai Egy hete annak, hogy odatámasztottam azt a rajztáblát és úgy látom, hogy azóta még csak rá se kacsintottál. — Micsoda rajztáblát? Hagyj nekem békét ezekkel a szamárságokkal. A tábla g Pálisék lelencéé. Igazán nincsen annak a gyereknek annyi pénze, hogy vastagon fizessen a reperálásért. — Akkor ne dolgoztasson. Nekem volt már annyi sotyamunkám, hogy igazán beérheti vele a világ. Ingyen semmit se csinálok. — Még annak a szegény gyereknek se? — Mit ad nekem az a gyerek? A mama nagyon jól ismerte az öregnek a bogarait, ezért legyintett egyet és magára hagyta a még egyre füstölgő mestert. Az aztán, mikor egyedül maradt a műhelyben, lehajolt a sarokba és felemelte a formájából kitért rajztáblát. Forgatta, piszkálta, sátoros szemöldöke megsétálta a félhomlokát. Utóbb is odatette a rajztáblát a gya- lupad mögé és tovább füty- työgtette a ropántot. Két nap múlva Ocsenás mama ismét odaszivárgott a műhelyajtóba. Kezében a pálinkás butykossal, meg a fél- decis pohárral állt a küszöbön és mosolyogva töltött a cseppfolyós szilvából. , Az öreg hetykén léhajintot- ta az italt. Kezefejével elhúzta a szája szélét s indult vissza a dolgára. •— Aztán annak a tábla- reperálásnak mi lenne az igazi ára, papa? Ocsenás mester nézett az öregasszonyra, mintha az asz- szony a Tisza hosszát tudakolta volna. Fogalma sem volt arról, hogy minő táblára szól. — Annak a kislegénynek a táblájáról beszélek. Mert ideje lenne megcsinálni. Tíz forint megjárja? Beéred vele? A z öreg megvonta * vál- lát, de amikor a mama becsoszogott a konyhára, kézbevette a rajztáblát és befogta a gyalusadba. Először csak úgy kedve ellen csinálta. UtóVb aztán elfelejtette, hogy kinek és hogyan csinálja a munkát, szépen megenyvezte a szétnyílt deszkát, jó, gőzölt bükkfából új végeket is tett rá. Utoljára üvegpaplrral megcsiszolta az egészet, a négy sarkát finoman legömbölyítette. Szóval megadta a módját olyan magafajta öreg- mesteresen. Ocsenás mama pedig úgy egyóra-tájban kiállt az utcára s mikor a Pálisék lelence elrakoncátlankodott mellette a flaszteron, a fiú vállára tette a kezét. — Hallod-e, fiacskám! Délutánra meglesz a rajztáblád. Szinte új lesz, hallod-e, a papa kezében. Olyan szép táblája senkinek nem lesz az iskolában, mint neked. Tik forint a reperáció ára. Hogyan állsz garassal? A fiú szép, kék szemei karikára nyíltak. Először szem- től-szembe nézett az öregasz- szonnyal, majd lehaladt a tekintete a föld felé s a cipője orrán pihent meg. — Szóval nincsen pénzed? Sejtettem én, koma. Nohát idenézz! Itt van egy tízes! Egy ropogós zöld bankót gyűrt bele a meglepett fiú zsebébe. A gyerek nagyot köszönt s odébb lódult s már a második ház ellenében járt, amikor a mama utána kiáltott. Délután eljöhetsz érte! Készen lesz! Hogy g két öreg az ebéd alatt mit beszélt, azt én nem tudom, de a valóság az, hogy a Pális gyerek úgy négy óra tájban rákopogtatta Ocsenás tatára a mühelyajtót. — Jó napot kívánok! Kérem szépen, a rajztábláért jöttem. Ha ugyan készen van. A mester felkapta a fejét. Először a gyereket mérte végig, majd kézbevette a táblát és közelebb csoszogott a fiúhoz. — Te szoktál ezzel a táblával verekedni? A gyerek sok mindenre számított. csak éppen erre a kérdésre nem. Zavarában hebegett, makogott s közben a füle tövéig elpirosodott. — Nem szoktam én verekedni. — Nem-e? Hát az hogy lehet? Én a te korodban úton- útfélen tengőt akasztottam a deákokkal, s ha szerit tehettem, nem is vitték el szárazon. Olyankor nem számított, hogy táska, vagy rajztábla a fegyver. A fontos az volt, hogy üsd. vágd, nem apád. — Én nem szoktam verekedni. — Vagy attól tartasz, hogy otthon elnáspágolnak? —■ Nekem nincsen se papám, se mamám, aki megverjen. Pális néni sose bánt. Neki bizony mindegy, hogy jó vagyok-e vagy rossz. — Testvéred sincsen? — Olyan magányosan állok a világban, mint a kút- gém. Rettenetes zavarában a gyerek el is felejtette a fizetséget. Illedelmes köszöntés után magához ölelte a táblát s úgy haladt keresztül az udvaron. fkcsenás tata tűnődve né- zett utána, s amikor a gyerek már a kilincsre tette a kezét, utána kiáltott. — Koma, gyere csak visz- szal A fiú eszébe ötlött, hogy fU ................................................. ze tni is kellene s megmozdította a zsebében Ocsenás mama tízesét. Sebesen szedte a lábát visszafelé. Mikorra a műhelyhez ért, a mester a kezében lengetett egy tízest. — Nesze a pénzed, fiam! Neked ingyen csináltam a táblát. — Dehát én még nem fizét- teml —• szeppent meg a gyerek. — Ugyan ne bolondozz már J Itt a pénzed, költsd el jó- egészséggel'. — s a fiú zsebébe gyümöszölte a zöldhasú bankót. A gyerek nem tudta mire vélni a dolgot. Ijedten meghajtotta magát és frissen elvi- harzott. Az öreg lassan bekopogott a konyhára S egy kis ideig elnézte a mamát, ahogyan a mosogatása fölé hajolt. Utóbb is megjegyezte: — Hát elvitte a kuncsaftod a rajztáblát. Dehát megsajnáltam és visszaadtam a pénzét. » — Melyiket? — Hát amit neked adott oda a reperálásért. — Nekem nem adott egy fillért se. Az öreg megvakarta a feje búbját s kifelé indult. A küszöbről még visszaszólt. — Hallod-e, ez a gyerek elég olcsón megcsináltatta a tábláját. Ocsenás mama mosolyogva emelkedett fel a mosogatódézsa fölött. — Én is azt mondom. Dehát több is veszett Mohácsnál. Az öreg még egy ideig a küszöbön állt. Cigarettát sodort, rágyújtott, majd bodor füstkarikák kíséretében beballagott a műhelybe. Rossi Károly példák arra, hogyan válnak be a szülői munkaközösségek új feladataik elvégzésében. A “megye összes iskolájában megtartották már a szülői munkaközösségek választásait. Nagyon örvendetes tény, hogy megyénkben a megválasztott szülői munka- közösségi vezetőségi tagok 8fl százaléka munkás és paraszt És a többiek is községük, városuk leghaladóbb emberei közé számítanak. Az Iskolákban már el Is készítették a munkaterveket. — amelyek értelmében a szülői munkaközösségek az iskolai nevelés szerves részeként foglalkoznak a pedagógiai propagandával, az egyirányú neveléssel, az ifjúsági szervezetek támogatásával, a beiskolázással és a hiányzások csökkentésével. Hogy a szülöd összefogás mire képes, azt ékesen bizonyítja a kisújszállási úttörő- ház, a szolnoki Beloiannisz úti és Abonyi úti úttörőotthonok építése, amelyhez jelentős társadalmi munkával járultak hozzá a szülők. Elláikul az építkezéseket még csak meg sem lehetett volna kezdeni. De — és ez az új a szülői munkaközösségek munkájában — nem elégedtek meg az építéssel, hanem figyelemmel kisérik az úttörők szervezeti életét Aktívan résztvesz- nek az úttörőcsapat szervező- testületének munkájában, sok jó és hasznos tanáccsal segítik az úttörővezetőket feladataik elvégzésében. AZ IGAZI nagy feladatok még csak ezután következnek. Hiszen igen sok helyen még csak a választás zajlott le, ezenkívül munkaterveket állítottak össze. A munkatervek realizálása még csak 'most következik. Nagyon sokoldalú ez a munka. A munkaközösségeknek pedagógiai előadásokat kell szervezniük, tapasztalatcseréket, vitákat tartaniuk a nevelési kérdésekről, szívás küzdelmet kell folytatniok a munkás és parasztszármazású tanulók lemorzsolódása és mulasztása ellen. Fel kell kutatniuk az egészségügyi és szociális segítségre szoruló tanulókat. Nyújtsanak segítséget az egyes szülőknek a gyermek otthoni napirendjének megszervezésében. Ezek és még egész sor más lehetőség áll a munkaközösségek rendelkezésére. A pedagógusokon ;és a lelkes, becsületes szülődön múlik, hogy a szülői ;munkaközösségek betölthas- Isék új, nagyon fontos, az ifjúság egész jövendő fejlődésére kiható feladataikat. — ht — I Szerkesztői üzenetek : Dónké László Jészladány. Újabb beküldött versei jelentős fejlődésről tanúskodnak. Elsősorban témaválasztása bővült, nem egysíkú, szinte az egész kozmosz belefér. Az Esti dal jó értelemben békeharcos, nem frázisszerű. A Régészeti lelet című vers összehasonlítása Athéné és a holdrakéta között kissé erőszakolt. Szóval az út, amin elindult helyes. Még az eddiginél is több műgondot kérünk. Sztanyik Györgyné Budapest. Az őszi fák című verse eredeti, erőteljes képeket tartalmaz. Sajnos, őszi versben erős túltermelésünk van, nem tudjuk közölni. Csala Anna Mezőtúr. Beküldött riportja ügyes kis írás, de olyan témával foglalkozik, amely már kissé elcsépelt. A jassznyelvem beszélő fiatalokról már könyvtárnyit írtak össze, de stílusuk nem változott. Emellett a riport elvesztette az időszerűségét. A riport-frissesség, aktualitás. Az iskolaév kezdete pedig szeptember elsején volt. ■. Dénes András Nagyiyán. Beküldött írása Kiss Pálról nem aktuális Emiatt sajnos, menőzni vagyunk kénytelenek.
