Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-11 / 265. szám

1959. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ,/Miogyan a szomszédok. látják.... Ma Szabolcs «= SzatmSr megye lapjának, a Kelet- Magyarország mezőgazda­sági rovatvezetőjének írá­sát. közöljük. Sorrendben ez a harmadik Írás Túr- kevéről, amit más megyei lapok tudósítanak. Á szövetkezet tagjai az el- leforradalom alatt Szilárdan védték közös vagyonukat, tő­lük semmit el nem hurcol­tak. A szövetkezeti város legnagyobb szövetkezete most is a Vörös Csillag, kilenc és félezer holdon gazdálkodik, 870 taggal. A többi szövet­kezetek is mind 4—5 ezer holdasok. Tiszta vagyonuk értéke már ez évben eléri a 30 mil­lió forintot. A törlesztésük évenként egymillió és né­hány százezer forint, amit már októberben az idén is kifizettek. Nem volt nehéz, hiszen a növénytermelés az árutervét 4 millióval túltel­jesítette. Az ossz áruértéke­sítésük húsz és félmillió fo­rint értékű. Megveszik a gépállomás gépeit Most folynak a tárgyalá­sok, hogy a jövö év elején a turkevei négy szövetkezet megveszi a Turkevei Gépál­lomás valamennyi gépét. A Vörös Csillagban 45 jól kép­zett traktoros nőtt fel az el­múlt 11 év alatt. A napok­ban Is öt fiatal ment el trak­toros iskolára. Kell is a sok gépész szak­ember, hiszen nagy terveik vannak és ezeket a terveket kevesebb kézi erővel akar­ják végrehajtani a jelenlegi­nél is. A búza termésátlaguk jelenleg 12.5 mázsa, az öt­éves terv végére 16 mázsát érnek el. Az őszi árpát a je­lenlegi 17-ről 20-ra, a kuko­ricát 23-ról (májusi morzsolt) 30 mázsára emelik. — A szarvasmarhájuk most 871 darab és 1500 lesz, a törzs- baromfijuk 9.000 darab, ezt 30 ezerre növelik, az áru­baromfi most 20.000 darab és 140 ezer lesz; Emberekről A szövetkezet hatalmas be­vételéből, ha igen sok ment is a nagy beruházásokra, ju­tott bőven az embereknek is és még ezután sokkal inkább jut majd. Már nem is tart­ják nyilván, hogy hány tag­nak van rádiója, kerékpárja, vagy motorja. A közlekedés­nél még meg kell említeni, hogy a gazdaság területén 18 kilométer hosszú keskeny- vasút van (mint a nyíregy­házi), ahol egy kis Diesel mozdony 5—6 kocsival sza­ladgál, hordja a brigádszál­lásra a tagokat és este vissza. Napközben és éjjel pedig te­hervagonokkal jár a kisvo- nat. A szövetkezetben 160 nyug­díjas van, akik köziül 115 kap állami nyugdíjat, 45 pedig szövetkezeti nyugdíjat, mert nincs még meg a 10 éves tag­ságuk. A korábbi években ha 20— 25 fiatal bevonult katoná­nak, abból kettő-három jött vissza, most mind visszakí­vánkozik, sőt a gyárból is jönnek vissza. A munkaegy­ségükre jutó részesedés 50 százalékát minden elsején készpénzben megkapják. A tsz fiatal is ugyanúgy jut pénzhez, mint a gyári mun­kás. A kulturházban fogadott tánctanára és zenetanára van a szövetkezetnek. A kétszáz­ötven fiatalból 100—150 min­den este a kultúrházban szó­rakozik, ahol zongorától ze­negépig, könyv és sakkig minden megtalálható. Éven­te kétszer-háromszor autó­buszokat fogadnak és 3—4 napra elmennek a fiatalok üdülni a Balatonhoz, Lilla­füredre, Pestre, Egerbe vagy mikor hová van kedvük. Cs-ak néhány adat csupán ebből a szövetkezetből. Aki többet akar látni, utazzon el Turkevére és beülhet a szö­vetkezet elnöke mellé a Moszkvicsba, aki szívesen körbe viszi a tízezer holdas birtokon. Csikós Balázs Ifylawáú pépzk«TÉLI PIHENŐJE“ vállalat „torzszülött*’ üzeme Ezzel a kérdéssel egyébként a Néplap már több esetben foglalkozott. A vállalat ez évben is sokat költött erre a telepre, hogy képessé tegye feladatainak megoldására. — Éppen ezért a meglévő gépe­ken nem változtatnak, csu­pán- egy kéttengelyű keverőt állítanak be. Az agyag fel- szállítását itt is végtelen kö­télpályával fogják megolda­ni. Ezzel kiküszöbölik a drá­ga lóvontatást. A létszámnak megfelelő férőhellyel üzemi fürdőt és három 50 méteres szárítószínt építenek. A víz­ellátást szivattyú beállításá­val javítják meg. A tiszafüredi téglagyár je­lenlegi állapotában gépi szempontból kifogástalan. — Szükség van azonban — a nyersgyártás fokozása érde­kében — egy levágó auto­mata és egy kéttengelyű ke­verő üzembehelyezésére. — A kemencét hullámpalával EZEK A MAI FIATALOK F iatal legényfeék — talán 15—16 évesek lehetnek — mennek az utcán cigaret­tázva és a szembe jövő ' idős nénit majdnem elsodorják. A néni visszafordul, rájuk akar szólni, de csak legyint a ke­zével: „Ezek a mai fiatalok!” — mondja. Ebben a legyintésben ben­ne van a mai fiatalokról al­kotott véleménye. Biztos va­gyok, hogy jóréhány példát tudna felsorolni, amelyek vé­leményét igazolják. Én mégis vitatkozom vele. Nem az említett esetben — azt ma­gam is elítélem — nem is egyes fiatalok magatartásbeli vagy esetleg erkölcsi eltéve­lyedéséről, hanem arról, hogy .,ezek-e a mai fiatalok!” Vitatkoznunk kell az ilyen állásponttal, mert a mai fia­talok mások, mint szüleik voltak. Ezek a fiatalok — minden gyerekes magatartá­suk ellenére — igen komoly feladatok megoldására képe­sek, igen komoly feladatokat oldottak meg az elmúlt évek­ben« A tavaly őszi választások idején, tavasszal a termelő­szövetkezeti fejlesztésben a megyében ezrével vettek részt az agitációs munkákban és jól dolgoztak. Ez év nyarán a munkásfiatalok, diákok, al­kalmazottak, hivatalnokok és a termelőszövetkezetekben dolgozók igen komoly segít­séget nyújtottak termelőszö­vetkezeteinknek. A megyében 7 istállót építettek, amelyek­ben 315 tehenet, vagy lovat tudnak elhelyezni. Segítettek ezenkívül más gazdasági épü­letek építésénél is. Csak eb­ben az évben 3r7 ezer síuhán- got és facsemetét ültettek el a megye különböző részein. Kétezren vettek részt a siló­zó és kukoricatermesztő ifjú munkacsapatok versenyében és háromszázkilencvennyolc .fiatal traktorista versenyez, akiknek igen nagy szerepük van a megye őszi vetési ered­ményeinek elérésében. Olyan dolgokra képesek, mint a zagyvarékasí kiszesek is. akik traktorra ültek, hogy segítsék az őszi vetés eredményes be­fejezését. E zek a mai fiatalok ezré­vel vettek részt az őszi betakarítási munkákban. Se­gítették a termelőszövetkeze­teket, hogy időben elkezdhes­sék a szántást, vetést. Több- százán versenyeznek a me­gye üzemeiben a „Szocialista Munka Ifjú Brigádja” cím elnyeréséért. A megye KISZ szervezeteinek takarékossági 2,5 miliő forint újonnan le kell fedni és a nehéz fizikai munkát igény­lő szénfelhordást csőrlős rendszerrel gépesítik. Törökszentmiklóson a nyers­gyártás fokozására 450-es prést és három új Diesel vontatót állítanak be. A meg­lévő bágerhez villamos veze­téket és sínhálózatot, a csil­lék felvontatásának meggyor­sítására szögállomást építe­nek. Ezenkívül a kemencét és a fürdőt fogják megjaví­tani. A mozaik-üzembe új esztergagépet állítanak be, Ezenkívül az épületeket ta­tarozzák, a villamosvezetéke­ket üzembiztonsági szem­pontból felülvizsgálják. A vállalat nagyjavításait az előzőekben csak röviden ismertettük. A téli nagyjaví­tás sikeres és becsületes el­végzése a Téglagyári Válla­lat 1960. évi munkájának eredményeiben mutatkozik meg. *— B — számláján vám Igen sok azoknak a fiata­loknak a száma, akik szak­mai tudásuk növelése érdeké­ben a „Szakma Ifjú Mes­tere” cím elnyeréséért tanul­nak. Többezren járnak poli­tikai oktatásra és a dolgozók általános és középiskolájába, valamint a különböző levele­ző oktatásokra továbbtanu­lásra. Hat-hétezer fiatal a különböző öntevékeny kultúr- csoportokban saját és a me­gye összes dolgozója művelt­ségének emelését szolgálja. Mindezek azt bizonyítják, hogy változott a fiatalok gon­dolkodása, erkölcse; látókö­rük szélesedett, műveltebbek lettek és a tennivágyás a jel­lemzőjük. Nem akarom azt állítani, hogy egyáltalán nin­csenek gondjaink a fiatalok­kal. Igenis vannak hibáik, de nem ezek az általános és el­sődleges jellemzői a mai fia­taloknak; Az ellenforradalom okozta zavaros politikai nézetek, mind kevésbé, de azért még megtalálhatók egyeseknél. Vannak erkölcsi problémáik is. Több helyen a mánakélés hangulata tapasztalható, ami egyeseknél erkölcsi konflik­tushoz is elvezet. Még tovább is sorolhatnánk azokat a vad­hajtásokat, amelyektől meg kell szabadítanunk egyik­másik fiatalt. M indezek ellenére opti­mistáknak kell len­nünk. Optimizmusunkhoz ala­pot adnak a következők: Át­meneti korszakban élünk, amelynek jellemzője a régi és az új harca. A régi burzsoá erkölcsi normák felborul iá­ban vannak. Ilyen körülmé­nyek között természetes a fiatalok útkeresése. Ezen túl a régi és az új közötti harc nemcsak társadalmi méretek­ben folyik, hanem egy ember gondolkodásában, lelkivilágá­ban is. Ezt a harcot minden fiatalnak meg kel1 vívnia, ter­mészetesen a társadalom se­gítségével, mert ez a küzde­lem nehéz. Gondoljunk csak vissza saját magunk „átne- velésére”, az is milyen lelki tépelődést okozott, pedig már felnőtt korúinkban estünk át rajta.­Az ifjú korosztály külön­böző osztályokhoz tartozó fia­talokból tevődik össze. Mind­egyik saját osztálya erkölcsét hozza magával és fokozott nevelőmunika eredményezheti cs_k az egységes szocialista erkölcs kialakulását. Az ifjúság eszmei, politi­kai, erkölcsi nevelésében ér­tünk már el eddig is igen ko­moly eredményeket. Látjuk a hibákat is és tenni akarunk, mégpedig többet az ifjúság neveléséért, mint eddig tet­tünk. Ezért születtek meg a KISZ Központi Bizottságá­nak nevelési irányelvei, amely tartalmazza legfonto­sabb feladatainkat. A nevelési irányelvek le­szögezik, hogy az egész ma­gyar ifjúságot a Magyar Nép- köztársaság iránti hűségre, a kiszeseket pedig ifjú kom­munistáikká neveljük. Az, hogy az egész ifjúságot a Ma­gyar Népköztársaság iránti hűségre neveljük, azt jelenti, minden fiatalból becsületes dolgozó ember váljék. Gondo­lom, hogy ezt a cé1 kitűzésün­ket örömmel támogatja min­denki, hisz egyetlen szülőnek sem lehet más célja gyerme­kével, mint éppen ez. Ezért kérünk minden szülőt, hogy közös munkával, egymás se­gítésével oldjuk meg ezt a nevelési feladatot. Hazaszeretetre, a párt ve­zetésének önkéntes elfogadá­sára neveljünk. Azt szeret­nénk, ha minden fiatal lát­ná, hogy egyéni boldogságát, jólétét, csakis a párt politiká­jának megvalósulása hozhat­ja meg és ennek megvalósítá­sában saját magának is tevé­kenyen részt kell vállalnia. Kultúrált magatartású fia­talokat akarunk nevelni. Ez a célkitűzésünk egybeesik minden felnőtt elgondolásá­val, de a megvalósítása is kö­zös munkát igényel. Komoly és lelkesítő fel­adatok, célok ezek, de elérésük szívós nevelőmunkát követel minden olyan ember­től, aki a fiatalok sorsát szív­ügyének tekinti. Megvalósí­tásuk nem korlátozódhat a szülői házra, az iskolára vagy a KISZ-re. Csakis úgy le­hetséges, ha a szülök, peda­gógusok, a KISZ, párt és ál­lami, társadalmi és gazdasági, kulturális és sportvezetőik összefogunk a fiatalok neve­lése érdekében. Összefogá­sunk nyomán kell elérni azt. hogy az „ezek a mai fiatalok” kijelentés új tartalmat nyer­jen, hogy ezt a mondatot szívből mondják az idősek, büszkén mondhassa a társa­dalmunk minden tagja, mert ifjúságunk megérdemli. Ha jól végezzük közös munkán­kat, ez a kijelentés nevelé­sünk elismerését is jelenti. Verbai Lajos KISZ MB ágit. prop. titkár Szívesen várunk akár egy nemzetközi brigádot is A íkssajöldvári Lenin ablakot nyit a nagyvilágra Színes üdvözlőlap az asz­alón: Moszkva, Kreml. Má­ik oldalán hat aláírás sora­kozik egymás alatt: „Minden­kire melegen gondol Géza, mre, Jani, Ica, Pista, Jutka”. Messze járnak a tiszaföld- rári Lenin Tsz fiataljai. Mert lágyon fiatalok, azt meg kell idni: Karcsú Ica, K.* Nagy totka és Bohos Géza 16 éve­lek, Czene Imre húsz, Szin íancsi és Késmárki Pista luszonnégy. Ez az utazás egy liüanatra az egész ország fi­gyelmét felkeltette, írt róla nég a Népszabadság is. Bódi József, az elnök, ép- >en azt a példányt lobogtat- a: „Kitűnő gondolat, nagy­terű eszme, amit a lap cikk­rója a mi fiataljaink utazása dapján javasolt”. Miért? Mi abban a külö- íös, hogy hatan elutaztak a szovjetunióba? Faggatózom és hamarosan ájövök, hogy bizony na- ;yonis új, nagyon érdekes nindez. Mert a Lenin Tsz gyerekei a termelőszövetke- :et költségén teszik meg ezt i szép utat. — Régóta foglalkozunk a íQüdolattal -s mondja Bódi József tavaly az időseb­beknek is felvetettem: Nem ártana egy kis külföldi uta­zás. Hanem, tudja ég, ők va­lahogy idegenkedtek a távol­tól. Sőt: amikor a VIT-re je­löltünk ki egy leányt és egy fiút, a lányt szülei nem en­gedték. Aztán a kommunisták tár­gyalták meg egy gyűlésükön a dolgot, a tiszaföldvári kom­munisták. Mi azt akarjuk — mondották a veteránok —, hogy fiaink világot lássanak, utazzanak, más életük legyen, mint nekünk: mi csak akkor láttunk világot, amikor elso­dort a háború. Így, a kommunisták hatá­rozata alapján mentek a gye­rekek. És itt egy pillanatra haboztam: leírjam-e, amit nekem elárultak. Kicsit meg­lepő, kicsit elgondolkodtató — és a végén rájöttem, nagyon szép. Egyike a Szovjetunióba küldött fiataloknak tanyán nőtt fel, elzárva a világtól. Végtelen munkás, szorgalmas ember, mindenben lehet rá számítani, nincs olyan fel­adat, amit ne végezne eL De nem tud írni. Másopercekre meg­döbbentem. Hiszen annyi ifjú tanult szorgalmasan, aki ta­lán más szemmel látná a vi­lágot. Ám az elnök folytatja: — Valószínűleg számára lesz a legnagyobb élmény. Gondolja el: a tanyáról be­jutni az emberek közé, a kö­zösségbe: és utána azok bi­zalmából, saját buzgalma ju­talmaként ki, a Szovjetunió­ba. Gondolja csak el... Igen, azt hiszem, nagyon helyesen döntöttek a terme­lőszövetkezet vezetői, amikor éppen ezt a- fiút jelölték egyiknek a hat közül. A köny­velő már felajánlotta: ha visszajön, megtanítják a be­tűvetésre. Vidám nóta szűrődik be az irodába, fiatal lányok kórusa: meg is kérdem: Sokáig tart-e még a próba. Igazán őszintén nevet min­denki az irodában. — Próba? Miféle próba? Dohányt csomóznak a lányok. Belépek hát a daltól zengő terembe, ahol az asztalok mellett harminc-negyven fiatal lány, asszony és né­hány legényke simítja, cso­\ mózza a nagy leveleket. Va­jon mit szólnak a lányok ah­hoz, hogy közülük Ica és Jut­ka most külföldre ment? Herbály Róza, Kecse írón­ké, meg a többiek szívből jö­vő mosollyal fogadják a kér­dést: — Ők igzán mindenből ki­vették a részüket; nagyon ügyesek, szeretjük őket. No, meg különben is: mások is kilépnek majd a határokon. Odajön egy asszony. Faragó Gáborné átöleli a kacagó kis­lányok vállát és gyengéd fel­háborodással mondja félig nekem, félig nekik: — Mit tudják ezek. mit tesz az, hogy egy tizenhat éves „summáslány” kéthetes nyaralásra megy a nagyvilág­ba. Hát nem értik, hiába ma­gyarázom nekik, milyen volt a mi sorsunk; hiába beszél­nék arról, hogy nekünk nem a külföldi út volt a gondunk, hanem a mindennapi kenyér, Eh... nem értik... Legyint és a lányok olyan bujkáló mosollyal néznek vissza rá, ami elárulja, mi jár fejükben: „Ezt a dalt sok­szor hallották már”. Nehéz is azt megérteni, felfogni ti- zennégy-tizenhat éves fejjel, hogy éltek másképpen is, mint ők. Egy szóra térek vissza az irodába s akkor Bódi Jó­zsef még megjegyzi: — írok majd a Népszabad­ság cikkéről, mivelhogy ben­nünket hoztak fel példának: valóban nagyszerű ötlet a nyolc-tíz hónapra szóló csere­látogatás. Milyen nagyszerű lenne, ha idejönne Iván és Kolja, tőlünk meg elmenne egy kolhozba Jancsi és Imre. Munkaegységet írnának ja­vukra itt is, ott is: sőt köl­csönösen tájékoztatnánk egy­mást a fiúk eredményeiről. Bizonyára még versenyezné­nek is egymással, hiszen egyik sem akarna a másik munká­jából élni: visszatérve leg­alább annyi munkaegységet, akkora , jövedelmet hagyna a másiknak, amekkorát az el­ért neki — saját hazájában. Egyszóval: nagyszerű ötlet. Sőt, jöhetnének más orszá­gokból is, mehetnének más országokba is: mi szívesen ala­kítunk akár egy nemzetközi brigádot is. És az ilyen lehe­tőségek hogy megnövelnék a fiatalok szemében a termelő­szövetkezet becsületét! Ez az ember, aki most egész szívével, minden gondolatá­val azonosul a szövetkezettel, az emberekkel, a fiatalokkal, akikből később ki akarja ne­velni a jó vezetőket, külföld­re küldi őket, — Bódi József néhány év előtt minisztériumi osztályvezető volt önként jött falura. Kérdem^ járt-e már külföl­dön. »Én? Nem, még soha e= baracs Október 30-án a tanácsi téglagyárak leálltak a nyers­gyártással. Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy a vállalat ezzel minden kötelességének eleget tett és most már ül­het mindenki „babérain’‘. A téglagyártógépek tavasztól őszig, csaknem 7 hónapig egyfolytában üzemben van­nak. Ilyen fokozott igénybe­vétel mellett csupán a leg­szükségesebb, a TMK-ban előírt napi karbantartást le­hetett elvégezni. A leállás után a gépeket teljesen szét kell szedni, a nagyjavítás mellett a hibás alkatrésze­ket ki kell cserélni. így a vállalat telepein az alábbi nagyjavítási munkákat és na­gyobb beruházásokat végzik el. A karcagi téglagyár a vál­lalat termelésének több mint 25 százalékát adja. E felada­tát a jelenlegi adottságokkal csak nehezen tudja megol­dani. így például az igen el­avult állapotban lévő szívó­gázmotor nem képes biztosí­taná a nyersgyártó gépek j meghajtásához szükség® ; energiát. Éppen ezért a te- ; lepet 1960-ra villamosítani ; fogják. Az anyagbányászást ; új báger beállításával gépe- ; síteni fogják, a lóvontatás ; helyett Diesel vontatást al- ; kalmaznak. A gépi javítás ; mellett a kemencét és a ké- ; ményt is felújítják. J A csépai üzemben ugyan- ; csak villamosítással kívánják korszerűvé tenni a gépek ; meghajtását. A nehéz fizikai ! munkát igénylő levágást egy J új automata üzemfoehelyezé- ! sével könnyítik meg. A tel- ! jesen tönkrement égető-! kemencét felújítják, ezen-! kívül 2—2 karórával meg- ! toldják. ! Jászberényben generáloz- . zák a Diesel gépet és szó van < arról, hogy egy másik prést ! állítanak be. Az agyagmeg- < munkálást 600 mm-® síma- j hengerrel és teknőskeverővei j akarják megjavítani. — Az ; agyag gyors felszállítását ; Diesel vontatással és csörlő ; megépítésével kívánják meg- ; oldani. ; Jászkiséren a meglévő gépi ; berendezések felújítása és ; karbantartása szerepel a téli ; nagyjavítási programban. — i Ezen a telepen a jelenlegi J gépi berendezéseken változ- ! tatai nem kívánnak, mert J így is biztosítani tudják a! kemence egész évi ellátását. J Itt egy 50 méteres szárító! színt építenek és az összes! épületeket tatarozzák. ! A kunhegyes! téglagyár a ‘

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom