Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt a megyei pártbizottság és a megyei X, évfolyam, 263. szám. Ara 60 fillér 1959. november & vasárnap. Koszorúzás! ünnepség Szolnokon Rövid félórára állt meg csupán tegnap délelőtt a megyeszékhely főútvonalának forgalma; a Hősök-terén megtartott bensőséges ünnep­ség mégis egy egész eszten­dőre szóló emléket hagyott a megjelentekben. Tíz órakor csendült fel a vasutas-zenekar hangszerein a magyar és a szovjet him­nusz. A körülpülantó észre­vehette, hogy a járókelők kö­zül azok is számosán a téren maradtak, kik néhány perc­cel előbb maguk sem számí­tottak arra, hogy részesei lesznek az ünnepségnek. A fenségesen szárnyaló dalla­mok zengése, a felsorakozott küldöttségek nagyszerű lát­ványa, az. ünnep légköre kész­tette megállásra az embere­ket. Elek La jos elvtárs, a városi tanács VB elnökhelyettese állt a mikrofon elé s emlé­kezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról és a szovjet nép hős fiairól. — Diadalt jelentett a nagy forradalom az orosz mun­kásság és parasztság számára — szólott —, ám koránt­sem diadalutat. Harcot, helyt­állást, kemény munkát köve­telt a p roletárforradalom megteremtése, megszilárdí­tása, megvédése. Eredmé­nyekben dúsgazdag a szov- jethatalom negyvenkét esz­tendeje — móndotta többek között. Az ünnepi beszéd elhang­zása után lassú ütemű, mél­tóságteljesen fájdalmas csen­gésű dallamok szálltak fel a zenekarból. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Megyei Bizottsága, a megyei, járási, városi tanács, a fegyveres alakulatok, az üzemek, álla­mi gazdaságok, termelőszö­vetkezetek, intézmények kép­viselői helyezték el piros vi­rágokból font koszorúikat a szovjet hősi emlékmű talap­zatán. Miután a hivatalos küldöttségek lerótták kegye­letüket, a tömegből innen is, onnan is nők, férfiak léptek elő s ki virágcsokrot, ki ko­szorút tett az emlékoszlop tövébe. Az ünnepség befejezése­ként az Initernaclomálét ját­szotta a "vasutas-zenekar, majd -a jelenlévők a Tisza- parton álló emlékmű meg­koszorúzására indultak. Dísxünnepség a szolnoki Szigligeti Színházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Pénteken este ünneplő ru­hába öltözött emberek igye­keztek a Megyei Pártbizottság nagy tanácstermébe, öt óra után néhány perccel megér­kezett Czinege Lajos elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára, Csáki István elvtárs, a Megyei Pártbizottság má­sodtitkára és kezdetét vette az ünnepség. Szövetkezeti gazdák, vezetők, különböző beosztásban lévő dolgozók, a munkásosztály küldöttei hall­gatták Czinege Lajos elvtárs üdvözlő szavalt. A Megyed Pártbizottság első titkára köszöntötte a jelenlévőket. Arról a nagy változásról beszélt, ami ezévben itt, Szolnok megyében végbe­ment. Méltatta eredményein­ket, amelyeket a jelenlévők a dolgozó parasztok segítsé­gével és aktív körzeműködé- sével elértek. Szolnok ter­melőszövetkezeti megye és hogy az, abban sok tízezer ember elévülhetetlen érde­meket szerzett. Czinege elv­társ arról beszélt, hogy olyan elvtársak vesznek részt az ünnepségen, akik a mező- gazdaság szocialista átszed vezésében, majd a termelő­szövetkezetek megszilárdítá­sában példamutató szorga­lommal kitűntek. Hangsú­lyozta; legfőbb elismerés a dolgozó parasztokat, a tsz vezetőket, a traktorosokat illeti. Ezután Czinege Lajos elv­társ kormány- és miniszteri kitüntetéseket nyújtott át a jelenlévőknek. A Szocialista Munkáért Érdemérmet kapta Árvái István, a jászberényi Járási Pártbizottság titkára, Déri Dezső, a törökszentmik­lósi Járási Pártbizottság tit­kára, Soós Ferenc, a jászbe­rényi Járási Pártbizottság munkatársa, Vngor Tibor, a szolnoki Járási Pártbizottság titkára, Oláh János, a kun­hegyes! Járási Pártbizottság titkára, Kerekes úLajos, a karcagi Lenin Tsz tagja, 42. évfordulóié Pénteken este lelkes ünneplő sereg gyűlt össze a szolnoki Szigligeti Színházban, hogy méltó módon adjon tiszteletet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóján a szovjet nép győzelmes harcainak. A díszünnep­séget a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottsága, a megyei és városi tanács rendezte és meg­jelentek ott Szolnok város dolgozói, vezetői. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Ka­pás Rezső elvtárs, a Szolnok városi tanács elnöke üdvö­zölte a vendégeket* az ünnepségen résztvevő Czinege La­jos elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát, Oláh György elvtársat, a megyei tanács elnökét, az ünnep­ségre meghívott szovjet elvtársikat, s az ünneplőket. — Kapás Rezső elvtárs megnyitó szavai után Csáki István elvtárs, a megyei pártbizott ság másodtitkára mondott ünnepi beszédet. Csáki István elvtárs ünnepi beszéde pan Tóth János Ernő, a szolnoki Járműjavító üzemi pártbi­zottságának titkára, Nagy István, a jászapáti Járási Pártbizottság munkatársa, Vineze Mihály, a kunszent­mártoni Községi Pártbizott­ság titkára, Farkas Kálmán, a kisújszállási Városi Párt- bizottság munkatársa, Bakos Mihály, a kunhegyesi Járási Pártbizottság munkatársa, Árvái József, a kengyeli párt- bizottság titkára, Szentesi László, a karcagi Városi Párt- bizottság titkára, Csótó Ist­vánná, a Vöröskereszt me­gyei titkára, Csató Ferenc, a mezőtúri Városi Pártbi­zottság munkatársa, Nagy Sándor, a turkevei Vörös Csillag Tsz párttitkára, Fa­ragó János, a tiszaföldvári Pártbizottság titkára, Zsar- nai György, a szolnoki Pa­pírgyár párttitkára, Bereczki Lajos, a Megyei Pártbizott­ság munkatársa, Eszenyi Kál­mán, a Megyei Pártbizottság munkatársa, Posta Mihály, a Megyei Pártbizottság mun­katársa. Munka Érdemérmet kap­tak: Kovács ‘Sándor, a fegy­vernek! Községi Pártbizott­ság titkára, Gyűjtő Imre, a kunmadarasi Községi Párt- bizottság titkára, Száraz Já­nos, a jászberényi Városi Pártbizottság munkatársa, Tiger József, a szolnoki Já­rási Pártbizottság munka­társa, Gara András pártmun­kás, Mengyi László, a jász- kiséri Gépállomás párttit­kára, Nagy Zoltán erdőmér­nök, Kerékgyártó Mihály pártmunkás, Mészáros János B. M. alkalmazott, Kiváló szakszervezeti mun­kájáért Szenes Ottóné elv- társnőt a KPVDSZ Szolnok megyei elnökét „Munkaér- deméremmel” tüntették ki. Ezenkívül 71 elvtárs, a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésében és a tsz-ek meg­szilárdításában végzett mun­kája elismeréséül a Mező­gazdaság Kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést kapta. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Holnap — november 7-én — lesz 42 esztendeje annak, hogy Oroszország elnyomott, kizsákmányolt néptömegei fegyvert fogtak, s a bolsevik párt vezetésével forradalmi harcra keltek; megdöntötték a földbirtokosok és tőkések hatalmát s a Fold egy hatod részén megnyitották az em­beriség történetének új« kor­szakát. Ez a roham és győ­zelem jeladás volt az embe­riségnek; útmutatás arra, hogy lehet tőkések, kizsák­mányol ók nélkül élni; arra, hogy a tőkés társadalom szü­lötte, a proletáriátus képes történelmi hivatásának tel­jesítésére, képes önmaga és az egész társadalom elnyo­mott, kizsákmányolt töme­geinek felszabadítására. — Napjainkban — 42 esztendő­vel a nagy történelmi ese­mény után — amikor a szo­cialista társadalmi rendszer világrendszerré nőtt és az em­beriség több mint egyhaima- dát, közel egymilliárd em­bert egyesít nagy testvéri közösségben — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom történelmet formáló je­lentőségé tisztábban fénye­sebben ragyog az emberiség előtt, mint bármikor. Akkor — 42 esztendővel ezelőtt — az orosz fegyveres munkások, katonák és matró­zok győztes rohama gyógyít hatatlan sebet ütött a kapi­talista társadalom addig egy­séges, az egész világot át­fogó rendszerén. A kapitaliz­mus a csapás következtében elvesztette addigi egyensú­lyát, amit azóta sem volt, ez­után pedig méginkább nem lesz képes visszaszerezni. Az emberiség története so­rán sokszor élt át nagy ese­ményeket, sorsdöntő forduló­kat. Ilyen sorsdöntő fordulat volt 1917. október 25-e, az első szocialista forradalom győzelme Nagy események, sorsdöntő fordulók idején az emberi­ségnek az a része, amely ér­dekelt az esemény-okozta változásban, felismerve an­nak jelentőségét, oda áll mellé, támogatja azt. Azok pedig, akik ellen az irányul, mindent megtesznek akadá­lyozásáért. Emlékezzünk csak a történelem régebbi idősza­kára. A XVIII. század vége Európában polgári forrada­lomtól volt terhes. A feudá­lis uralkodók és a velük tel­jesen összenőtt egyházi mél­tóságok tűzzel-vassal védel­mezték hatalmukat. A fejlő­dés útját elzárni azonban nem voltak képesek, s Párizs­ban fel is csapott a polgári forradalom lángja. — Ettől kezdve Európában a haladá­sért küzdő erők szeme több mint egy évszázadon keresz­tül Párizson volt. Párizsról írtak költeményeket, dalokat. Párizs harcát tekintették példaképnek Európa váro­saiban a feltörekvő új erők. Párizsban robbant ki 1871- ben az első proletárforrada­lom is. A haladó erők szerte Európában republikánusok­nak a legkövekezetesebben küzdők jakobinusoknak ne­vezték magukat. —*■ Az idő és a fejlődés azonban to­vább haladt. A kapitalizmus megteremtette saját sírásó­ját, a proletáriátust, s maga a hanyatlás korszakába lé­pett. Ebben az időben már a forradalmi mozgalom köz­pontja nyugatról keletre te­vődött át. A XIX. és XX. század fordulója után a ha­ladást Lenin és a bolsevikok pártja jelentette, amely győ­zelmek. vereségek és ismét győzelmek sorozatán keresz­tül vezette el az orosz pro­letariátust az utolsó nagy ro- hatnig és győzelemig. Milyen hatást váltott ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a vi­lágon? — Az elnyomott, kisemmi­zett, a háborúban elfáradt és elgyötört munkások és pa­rasztok soraiban egyetértést, támogatást. Százezer számra álltak be a küzdők sorába a volt oroszországi hadifog­lyok — köztük a magyaror­szági munkások, alföldi sze­gényparasztok és cselédek. sok, mozgalmat szerveztek El a kezekkel Oroszország­tól!” jelszó alatt. A dolgozó emberek a szovjet hatalom­ban — születése pillanatától láttáik azt, ami meg is való­sult — a jobb, embersége­sebb, igazságosabb társadalmi rendszert A haladásért küzdő erők szeme a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomra, a Szovjetunióra, Moszkvára szegeződött. Több minit négy évtizede innen sugároz a szocializmusért és a békéért folyó harc ereje. A szovjet népektől, a Szovjetuniótól. Moszkvától remélte Európa Hitler fasiszta börtönébe zárt dolgozó népe a szabadulást a második világháború alatt. Innen áramlik a ma gondter­hes napjaiban is a nagy nem­zetközi kérdések megoldására az érthető, világos javaslat. S :njt tettek a tőkések, burzsujok, a szocializmus és a haladás ellenségei? — Az első napokban őrült­ségnek, szűk csoport össze­esküvésének nyilvánították a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, olyannak, ame­lyik rövid idő alatt elbukik, s ők — a kizsákmányolok — élhetik tovább zavartalanul életüket. Azonban rossz jó­soknak bizonyultak. A szov­jet hatalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szü­lötte ezernyi küzdelem és megpróbáltatáson keresztül megerősödött, hatalmasra nőtt és létezése óta a kapi­talizmusnak nincs maradása. A ka tatai isták azóta is több­ször hirdették meg a szocia­Fel lend ült Európában a forradalmi mozgalom Bajorországban, majd Ma­gyarországon, Szlovákiában szovjet hatalom jött létre és a munkások az orosz elvtár­sak példáján lelkesülve for­radalmi harcban fegyverrel védték és védelmezték egy ideig kivívott hatalmukat. Európa országaiban és Tá­vol-Keleten is a forradalmi munkásmozgalom egymás után szülte meg a lenini bolsevik típusú forradalmi pártokat. S amikor a tókés hatalmak szorongató gyűrűbe fogták a fiatal szovjet álla­mot, országok sorában bizott­ságokat alakítottak a munká lista rend pusztulását és több­ször meg is próbálták azt végrehajtaná A negyvenkét esztendőnek hözál fele a ka­pitalisták által kirobbantott és fő vonalában mindig a szocializmus ellen irányuló, pusztító háború és következ­ményének leküzdésében telt el. S mégis, a szocializmus erői mindig növekedtek gya­rapodtak és a kapitalisták kezdhették elölről, mindig rosszabb pozíciókból tervei­ket. Ma már nemcsak szocia­lista tábor van, hanem mel­lette kialakult a mintegy 700 millió embert számláló béke- övezet a kapitalisták hatal­ma alól felszabadult gyarmati népekből, amely békeövezet szemben áll a hódító szán­dékú kapitalista világgal és barátja, támogatója a béké­ért, a szocializmusért küzdő erőknek. A szocializmus, mint esz­me — amely több . mint egy évszázada indult el hódító út­jára — és mint társadalmi rendszer — amelynek első megalkotója a Szovjetunió Kommunista Pártja által ve­zetett orosz proletariátus volt — győzelmesen halad előre, befészkeli magát a munkások, a dolgozó parasz­tok és értelmiségiek szívébe. Éa ha 111 esztendővel az­előtt császárok, királyok, föl- desurak, burzsujok és egyhá­zi méltóságok szent szövet­sége nem volt képes terje­dését megakadályozni, akkor az imperialisták most és so­ha többé nem is lesznek erre képesek. Az emberiség sorsa napjainkban ismét nagy fordulóhoz érkezett Az évek óta tartó feszült! nemzetközi helyze et a Szov­jetunió népeinek nagy erőfe­szítése nyomán fokozatosan az enyhülés, az alkotásra, a békés építőmunkára alkalmas légkör váltja fel. A szocia­lizmus, mint társadalmi rendszer, soha még ilyen erő­ben és ilyen ‘politikai, gazda­sági és katonai fölényben nem köszöntötte születésnap­ját, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­ját, mint napjainkban. Ez az erő és magabiztosság, vala­mint a szocializmus politikai, gazdasági fejlődésének egyre gyorsuló üteme határozza meg, szabja meg a világpo­litikai események menetét. A tőkés nagyhatalmak ve­zető politikusai 42 esztendő után először hívták meg a Szovjetunió vezetőjét saját országukba eszmecserére. Ezt, természetes. saját elha­tározásukból tették és azért, mert nem tehettek mást. Az a politika, amelyet a nyu­gati tőkések a szovjet állam születésétől vele szemben folytattak — amelynek olyan tényeit jegyezte fel a törté­nelem, mint a 14 kapitalista ország hadseregének inter­venciója és blokádja a fia­tal szovjet hatalom ellen, amely végülis a tőkések ve­reségével és menekülésével végződött; a szovjet állam bekerítésére való törekvés a két világháború között, s a II. világháború befejezése utáni hidegháborús politika — zsákutcába jutott, s nap­jainkban a legtöbb kellemet­lenséget éppen folytatódnak okozza. A szocializmus világrend- szere. élén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szü­löttével, a Szovjetunióval, leküzdhetetlen erővel, a gaz­dasági, tudományos és kultu­rális élet alkotásaival oltal­mazza és védi az emberisé­get a háborús fenyegetéssel szemben és sorra-rendre ■ » kényszeríti, hátrább, visszább azokait, akik új háborút, új vórözönt és belőle új arany- rudakat szeretnének maguk­nak szerezni. (Folyt, a 2-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom