Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-22 / 275. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1059. november 22.

A bonni „fékező“ Londonban

ÄZ angol diplomácia végül is kipipálhatta határidő- naplójának egy fontos bejegyzését: az elmúlt héten a bonni kancellár tiszteletét tette a brit miniszterelnöknél. A két kormányfő eszmecseréjének — a megvitatott kényes témákon kívül — sajátos pikantériát adott az a körülmény, hogy Adenauer már három ízben lefújta a régen esedékes londoni látogatásé* „meghűlés” miatt. Érthető viszont, hogy politikai megfigyelők annakidején nem tekintették puszta véletlennek,- hogy a kancellár gyakori „gyengélkedése” mindig egybeesett az angol— nyugatnémet kapcsolatok kiéleződésével. Ilyenformán nem volt egészen alaptalan az a meglehetősen elterjedt nyugati vélemény, hogy nem is annyira a nyugatnémet kancellár, mint inkább London és Bonn kapcsolatai szenvednek krónikus „meghűlésben ’

A bonni kormányfő ezúttal mégsem mondta le a látogatás*. Pedig ami azt illeti, a második világháború óta talán még egyetlen egyszer sem ütköztek ilyen élesen a két ország külpolitikai és gazdasági törekvései, mint éppen most. Minek köszönhető mégis, hogy Adenauer mos* elszánta magát a londoni útra, ámbár feltehetően nem tett valami jót egészségének az a tüntető „hűvösség”, amellyel a vendéglátó ország fogadta? A legkézenfekvőbb válasz az. hogy még Adenauer is kénytelen belátni: Hruscsov szovjet miniszter- elnök amerikai látogatása óta semmi sem lehet egészen úgy, mint anhakelőtte volt. Az ú] világpolitikai helyzethez

Adenauernak is alkalmazkodnia kell — legalábbis taktikailag. A Camp David-i eszmecsere ugyanis nem csupán a szocialista és a kapitalista világ kapcsolataiban idézett elő fordulatot, hanem megindította a nyugati hatalmak egymáshoz való viszonyának átrendeződését is.

Már a Hruscsov — Eisenhower — találkozó előtt bizonyos jelek arra mutattak, hogy az Óceánon túl is kezdik megérteni: korunknak, az atom- és rakétafegyverek korának megmásíthatatlan parancsa, hogy a felelős államférfiak találják meg végre a közös nyelvet.

A Camp David-i találkozóval pedig megtörtént az a világpolitikai fordulat, ahol az események áradata elkanyarodott a háborútól a béke, a haláltól az élet irányába.

Az eseményeknek ez az adenaueri vonallal ellentétes sodra fokozatosan visszavonulásra kényszeríti a bonni kancellárt is, noha meg kell hagyni, a hidegháborúnak ez az agg harcosa keményen szembeszegül az erősödő békeáramlattal. Ma már azonban aligha telik ki a bonni politika erejéből, hogy elre- kessze a kelet-nyugati közeledés útját.

Ami pedig az érem másik oldalát illeti,' a szovjet diplomácia békeoffenzjivájá- nak sikeres frontáttörése elkerülhetetlenül teljes élességükben napfényre hozta a-TO szövetségi rendszerében mindig is jelen’ volt érdekellentéteket. Walter Lipp- mann, a tekintélyes amerikai publicista — Paris és Bonn akadékoskodásai láttán — szükségesnek vélte nyíltan megírni: „Miután mi és ángol szövetségesünk tárgyalni akarunk, különösképpen pedig lehetőleg hosszabb időszakra meg akarjuk beszélni Nyugat-Berlin biztonságát, nem tagadhatjuk, hogy véleményeltérések vannak a nyugati szövetségben. Adenauer egyetértett velünk mindaddig, amíg* az általa sugall- mazott politikát követtük. — Most azonban nem ért egyet velünk, mert megváltoztattuk .politikánkat és a komoly tárgyalások útját keressük’’.

Kétségtelenül a hivatalos washingtoni véleménynek ad hangot Lippmann, amikor nyílt figyelmeztetésként hozzáfűzi: A katonai felelősség végső soron a mi váltónkon nyugszik és mindaddig, amíg ez a helyzet, nem mondhatunk le a végső diplomáciai felelősségről sem. Ezért tehát elővigyázatlanság lenne, ha Bonn és Párizs akarná átvenni a -nyugati szövetség irányítását. Lippmann végül- is így összegezi az amerikai álláspont lényegét: „elháríthatatlan”, hogy minden döntő kérdésben a szükséges megbeszélések után az Egyesült Államok mondja ki az utolsó szót. Látnivaló az is, hogy ezzel az állásponttal London is egyetért, azzal a megszorítással, hogy az Egyesült Államok mindenekelőtt Nagy-Britanniával konzultáljon „az utolsó szó” kimondása előtt

A nvngafl szövetségi kapcsolatok átrendeződésének folyamatában Adenauernak még azt sem sikerült megakadályoznia, hogy legközelebbi szövetségesét, De Gaulle elnököt visszatartsa a Szovjetunióhoz vaíó közeledéstől. Minden jel szerint a szovjet miniszterelnök franciaországi látogatásának bejelentése volt az a végső lökés, amely arra indította Adenauert, hogy külpolitikájának némi taktikai áthangolásával elejét vegye további diplomáciai elszigetelődésének. Ez lehetett a közvetlen oka annak, hogy a nyugatnémet kancellár nem halogathatta tovább londoni utazását. Ámde a látogatást megelőző hidegháborús kijelentésed nyilvánvalóvá tették: a kancellár arra számított, hogy ha már nem is akadályozhatja meg a kelet-nyugati tárgyalások gépezetének beindulását, a fékező szerepét még betöltheti.

Az angol miniszterelnök vidéki rezidenciájának bizalmas magányában lezajlott megbeszélések érdemi vonatkozásairól egyelőre vajmi kevés kerül* a nyilvánosság elé. A legfontosabb kérdést,

a kelet-nyugati csúcstalálkozó napirendjét illetően, Adenau er csupán látszólagos engedményt tett az angol álláspontnak. Korábbi kijelentéseivel ellentétben ugyanis a sajtóértekezletén a bonni kancellár már „nem tartotta kizártnak”, hogy a csúcsértekezleten ideiglenes megoldást találjanak Berlin kérdésére. Mindjárt hozzátette azonban hogy „Berlin kérdése bele van ágyazva a német probléma egészébe”. Adenauer tehát — legalábbis gyakorlatilag — kitartott régi nézete mellett, hiszen nyilvánvaló, hogy jelenleg nincsenek meg a német probléma átfogó és végérvényes rendezésének feltételei. Az igaz, hogy az angol hivatalos körök sem csináltak titkot belőle, hogy a maguk részéről változatlanul parancsolóan szükségesnek és lehetségesnek is tartják a berlini kérdés elszigetelt megoldását.

Másfelől viszont aggasztó, hogy Macmillan angol miniszterelnök túlságosan nagy árat fizetett Adenauer látszólagos engedményéért, ha igaz az az értesülés, hogy lemondott minden olyan elgondolásról (a Rapacki-terv valamilyen módosított változatáról), amelyet Bonn kölcsönös visszavonulásának minősíft- het. Ez még akkor is nagy ár lenne, ha Adenauer ráadás* ként megígérte Volna, — mint hírlik. — hogy igyekszik majd enyhíteni a hat nyugat-európai ország közös piacának Angliát sújtó vámkorlátozását.

Úgv látszik azonban hogy Anglia nem Igen blz’k a kancellár puszta Ígéretében. Macmillan és Adenauer tárgyalásaival egyldőben — ez egyébként jellemző fényt vet az „őszinte barátságra” — angol kezdeményezésre tető alá hozták a „közös piacról” kirekesztett hét ország úgynevezett szabadkereskedelmi társulását. Nem is titkolják, hogy ez az új, „ellentömb” riválisa lesz a közös piacnak. Ilyen siralmas engedmény láttán érthető, — hogy a Macmillenhez közelálló Daily Telegraph így vonja meg Adenauer londoni látogatásának mérlegét: Téves lenne az a feltevés, hogy a találkozó jelentékeny angol—német szolidaritáshoz vezethetne. Anglia nem játsz- hatik nagyobb szerepet Adenauer politikájában, amelynek célja, hogy feloldhatatlan kötelékeket létesítsen Franciaországgal és a hatos csoporttal. Nyugat-Németor- szág viszont nem alkalmaz- kodhatik az angol külpolitika jelenlegi irányához, — amelynek az a célja, hogy erőteljesen kihasználjon minden alkalmat az enyhülés elérésére a Szovjetunióval.

Végeredményben tehát az angol—nyugatnémet kapcsolatokban legfeljebb pillanatnyi enyhülést hozott Adenauer látogatása, de a „fékező” szerepét játszó bonni kancellár semmiképpen sem állíthatta meg hidegháborús diplomáciájának elszigetelődését és az is kérdéses, hogy elháríthatta-e a két szembenálló kapitalista gazdasági tömb kereskedelmi háborújának nyílt kitörését

Az ENSZ közgyűlésének határozata

a szovjet leszerelési javaslatról

New-York (TASZSZ). Nevezetes nap volt péntek az ENSZ-közgyüés 14. ülésszakán: Délelőtt a közgyűlés teljes ülésén megvitatták a politikai bizottság jelentését az ülésszak legfontosabb napi rendi pontjáról: a Szovjetunió általános és teljés leszerelési javaslatáról. A közgyűlés egyhangúlag, jóváhagyta a politikai bizottságban elfogadott szovjet—amerikai közös javaslatot, amelyhez a többi nyolcvan küldöttség is csatlakozott.

Az ülésén felszólalt Kuz- nyecov, a szovjet külügyiül niszter első helyettese, a szovjet küldöttség vezetője. Kifejezte meggyőződését, hogy a közgyűlés ugyanúgy, mint az

1. számú bizottság, egyhangúlag jóváhagyja az egyetemes és teljes leszerelési javaslatról hozott határozatot.

A békés együttélés elvét egyre nagyobb számban ismerik el a nyugati hatalmak állami érfiai. Kezdik megérteni a hidegháborús politika eredménytelenségét és végzetességét. Minden olyan lépést, amely az államok békés együtté’ésének elveit akarja megvalósítani, a szovjet kormány a legmelegebben támogat, — hangsúlyozta Kuznye- cov.

Meg kell teremteni a békés együttélés ésszerű és szilárd alapjait — folytatta Kuznye- cov, majd kiemelte, hogy a leszerelés problémája korunk legfontosabb kérdése.

E probléma közgyűlési vitája — mondotta Kuznyecov azt bizonyítja, — hogy az ENSZ-ben képviselt államok túlnyomó többsége elismerte a szovjet javaslatok fontosságát és időszerűségét. —

Ugyanakkor valamilyen formában kifejezésre juttatta, hogy helyesli az általános és teljes leszerelés gondolatát. Ez örvendetes dolog és a közgyűlés ma hozandó határozata kétségtelenül fontos lépés lesz e kérdés gyakorlati megoldásában.’

Kuznyecov kijelentette, — hogy még mindig vannak befolyásos körök, amelyek a reális intézkedések megakadályozására törekednek. A cél: az egyetemes és teljes leszerelés. Ezek az elemek a mai feltételek közölt nem mennek nyíltan fellépni az

általános és teljes leszerelési javaslat ellen. Ezért különböző akadályokat támasztanak, kételyt igyekeznek kelteni a teljes leszerelés gondolatának megvalósíthatóságával szember. *

A Szovjetunió, amellett, hogy általános és teljes leszerelést javasol, mint már többször kijelentette — hajlandó megvizsgálni és fontolóra venni a javaslataihoz fűzött módosításokat és kiegészítéseket, valamint más javaslatokat is. *

— Teljesen világos — folytatta Kuznyecov — hogy az általános és teljes leszerelés

1 megvalósításának gyakorlati kérdéseit figyelmesen tanulmányozni kell és meg kell azokban egyezni. Éppen ez lesz a feladata a tíztagú leszerelési bizottságnak. Nem szabad megengedni, hogy a bizottság figyelmét eltereljék a ráváró nagyfontosságú feladat lényegéről, oly módon, hogy meddő vitákat folytatnak különféle kiagyalt kérdésekről.

A Szovjetunió — jelentette ki befejezésül Kuznyecov — minden tőle telhetőt elkövet a leszerelés kérdésének megoldásáért. Célja, hogy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülése, tartós békévé alakuljon át.

Ezután Cabot Lodge amerikai megbízott szólalt fel röviden:

— Az Egyesült Államok reméli — mondotta — hogy az egyetemes és teljes leszerelés kérdésében hozott egyhangú határozat történelmi jelentőségű lépés lesz. — Az Egyesült Államok hajlandó rálépni az általános leszerelés kérdésének megoldásához szükséges hosszú útra és ugyanannyit tenni ebben az irányban, mint amennyit a többiek is tesznek. (MTI).

Kínos meglepetés Párizsban

Párizs (MTI). Kínos hatást keltett Párizsban az ENSZ közgyűlésének a sza- harai kísérleti robbantásokat elítélő határozata. Hasonlóan az a tény is, hogy váratlanul nagy többség alakult ki Franciaország ellen. Különösem fájdalmasan ítélik meg, hogy most már a latin-amerikai

Szerdán ülésezik a Szolnok megyei KISZ-bizottság

A Kommunista Ifjúsági Szövetség Szolnok megye' végrehajtó bizottsága szerdá ra november 25-re összehívta a Szolnok megyei KISZ Bizottság kibővített ülését. A megyebizottsági ülés előadója Takács Vendel elvtárs, a

KISZ megyei végrehajtó bizottságának első titkára. A Szolnok megyei végrehajtó bizottság beszámolóját tartja meg „Az ifjúság legfontosabb politikai, és gazdasági 'elada- tai a mezőgazdaságban” címmel.

Az osztrák kommnni>ták további sikerei az üzemi bizottsági választásokon

Bécs (MTI). Az Ausztriában folyó üzemi bizottsági választásokon a Kommunista Párt jelölő-listái újabb sikereket értek el.* November közepéig 233 vállalatnál választották újjá az üzemi bizottságokat A kommunista szak- szervezeti egység jelölő-iis- i táira a leadott szavazatok

26 százaléka esett, míg az 1957-ben megtartott előző választásoknál a kommunisták csak a szavazatok 23,8 százalékát kapták. A szakszervezeti egység a szóbanforgó 233 vállalatnál az eddigi 634 üzemi bizottsági mandátum helyett most 675 mandátumot szerzett.

államok közül is számosán csatlakoztak a határozathoz. A francia külügyminisztérium szóvivője hangoztatta, hogy az Atlanti Szövetségnek ártanak, a Franciaország ellen szavazó NATO-államok.

A párizsi polgári sajtót megdöbbenti az ENSZ szavazási eredménye, bár megpróbálja csökkenteni a világ- szervezet határozatának jelentőségét.

A kommunista Humanité elítéli Jules Moch-nak azt a kijelentését, hogy Franciaország túlteszi magát az ENSZ határozatán. Minek kell hinni: a köztársasági elnök el- szászí kőrútján hangoztatott békéi géreteinek, — vagy az ENSZ-beli harcias kihívásnak? Franciaország érdeke, hogy komolyan' vegye a világszervezet figyelmeztetését — írja a lap. (MTI).

I ■■■■■■■»■«»■IM

JSyolc bét az

cmb2VÍ csodák bíró da Imában.

— Kínai útinapló —

V.

Kínában a tanulás egyesíti a politikai nevelést, az általános műveltséget és a technikai ismereteket. A gyár indulása óta nagyon sok szakmunkás végezte el az általános gimnázium alsó osztályait, tehát már nemcsak dolgozni tud, hanem tanítani is. S Kínában, aki tud, az tanít. Egyelőre nem számít a bizonyítvány, az oklevél, pontosabban nem számít ha nincs, csak tudjon.

Január első napjaiban, amikor ott jártunk az üzemben, mindenki az akadémiáról beszélt. Vitatkoztak az emberek ebédszünetben, — munka után is. Érdemes? Nem érdemes? Ebédszünetben találkoztunk az egyik ilyen vitatkozó csoporttal. Magas vállas férfi magyarázott szenvedélyesen a csoport közepén. ■ Szavainak íorró- sága egyelőre némaságra késztette a többieket. Tolmácsunkkal együtt figyeltük a vitát.

Cseopben a (enger

Két hét múlva már nem lesznek ilyen gondjaid — mondta éppen a szemközt állónak; — De csak akkor nem, ha tanulsz. Ha nem,

mi előrehaladunk, két év múlva ismerjük az egész munkamenetet, te pedig elmaradsz. Csak szűk területen érted majd a dolgokat, mint most. Mennyivel gyorsabban és jobban fogunk majd akkor dolgozni. Jön egy munkadarab, egy új papír — értsd tervrajz — nyomban áttekintjük. Neked meg változatlanul órákig kell majd magyarázni. Gondold meg, hogy nem is sokára képzett fiatalok jönnek hozzánk a középiskolákból. Magas tudással. Szégyenkezni akarsz előttük, deresedő fejjel? Én addigra ugyanannyit akarok tudni, mint ők. Egyenlő eséllyel akarok dolgozni velük. Te meg nem látsz túl a magad kis gépén. Gondolkozz és dönts! De úgy, hogy ne hozz ránk szégyent! A fhi kollektívánk meg akarja ötszörözni a termelést. Magunknak ötszörözzük meg.

Mint utólag kiderült, egy hosszú vita parányi részét „fogtuk el.” A vita akkor kezdődött, amikor meghirdették az akadémiáit és az üzem dolgozói kis csoportokban beszélgettek annak a jelentőségéről. A munkások zöme nyomban megérezte, hogy nagy dologról van szó, voltak azonban, akik nem tartották fontosnak az egészet, ."■•«'I'lVVvv.''

Távoli faluból jött az üzembe az a munkás, aki a csoport közepén szótlanul hallgatta vitatkozó barátunk tüzes szavait. Elvégezte már a gimnázium alsó osztályait, s úgy gondolta — meg Is mondta — nincs szüksége további tanulásra, nem jelentkezik az akadémiára. Nem szeretne munka után hetenként háromszor két órát az akadémián tölteni

Tanulni, tanulni, tanulni 1

— Én is tudok annyit, mint te — vette át a szót a csoport másik tagja. Elvégeztem én is az általános gimnáziumot. Azt mondják, jól dolgozom a gép mellett. De tudom-e hogyan lehet ötször- annyit kihozni a gépből, hogyan lehet ötszörarunyi autót gyártani üzemünkben, hs nem tanulok tovább? Csang- csunban már sok autó fut Mérnökeink és magunk tervei alapján elkészítettük az első személygépkocsikat. Emlékszel, könnyes volt a szemed, amikor kigördült a gyár kapuján az első Keleti szél. Büszke voltál? De tudod-é, hogy saját gépeden túl mi történik az üzemben? Mit mondanak, ha holnap át- küldenének egy ..másik gyárba, hogy ott szervezd meg a víztartály-gyártást? Falun éltél azelőtt. Éheztél is sokat, tudjuk, hiszen elmond- tad sokszor. Most rendes lakásod van, becsületesen ^Isz. De nem akarsz tovább tanulni, mert elégedett vagy' a mostani életeddel. Azt hiszed, már mindént elértünk? Járhatnál jobb ruhában is, kereshetnél többet is! Mi kell ehhez? Tanulni! Tanulni;

Pillanatok alatt összekava- rodtak a „frontok”; egyszer-