Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-11 / 239. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. október 11. SZÜLŐ * ISKOLA Ez a két foga'om magátólértetődően kerül egymás mellé. A szülő és iskola jó kapcsolata nélkül a gyerek tanulásában mindenkor állhat be valamilyen törés. És itt nem valami langyos, felületes jóviszonyra gondolunk, hanem alapos, elmélyült, ál* landó együttműködésre. Olyanra, amely az első általánostól szinte az érettségiig elkíséri a fiatal diákot. Ennek a szoros kapcsolatnak sokféle formája van. A pedagógusok családlátogatásai, a szülők iskolai érdeklődése, a szülői munkaközösségeken belül végzett társadalmi munka, a szülői értekezleten való részvétel mind ennek az együttműködésnek egy-egy sajátos formája. Ezeket a formákat azonban élő tartalommal kell megtölteni. Ez nem kis feladat, de a legtöbb helyen nincs ekörül hiba. Az együttműködés leglé- nyegesehb feltétele a közös nyelv megtalálása. És erről bővebben kell beszélnünk. Á gyerekek lelke olyan érzékeny, mint a legfinomabb szeizmográf, a legkisebb rezdülésre is reagál. Hogyne reagálna arra, amit otthon hall. önkéntelenül is összehasonlítja az iskolában tanultakkal És ha különbséget fedez fel a hallottak között, megrendül benne a hit, vagy a pedagógus. Vagy az otthoniak igazában. Ezekből a fiatalokból lehetnek a cinikusak, a kiábrándultak, a gúnyosak, a semmiben nem hívők, az önmaguknak élők. Nem szabad olyan esetnek előfordulnia, mint amely nemrégen játszódott le egyik iskolánkban. Egyik tanuló szülője ugyanis bejött és felelősségre vonta az igazgatót, miért kell a gyermeknek a gyakorlókertben kapálni? A szóbanforgi. iskolában ugyanis politechnikai oktatás folyik. Az • igazgató csak igen nehezen tudta megértetni a szülővel, miért fontos, hogy a gyermek megismerje, megbecsülje és megszeresse a fizikai munkát is. Néhány hasonló eset már fordult elő. Mérjük fel a következményeit. vajon hogyan tekint majd a fizikai munkára, hogyan becsüli meg a kétkezi dolgozó embereket az a fiataL akit az iskolában a munka szeretetére nevelnek, ugyanakkor az otthonában azt hallja: „Felháborító, mit csinálnak ezzel a szegény gyerekkel”. Könnyen lehet, hogy a „szegény gyereknek” éppen fizikai munkával kell maid megkeresnie a kenyerét. Az elkényeztetés egész életére rosszkedvű, meghasonlott embert nevelhet belőle. Az iskola a szocializmusra készíti elő tanulóit. Olyan embereket nevel, akik örömmel és készségesen teszik magukévá a szocializmus elveit, a dialektikus materializmus világnézetét. De mi történik, ha ez a gyerek hazamegy, frissen szerzett tudásával elbüszkélkedik, mire szülei azt mondják, nem jól tudja ezt a tanító, vagy a tanár, mert ez másképpen van. Különösen vallási kérdésekkel kapcsolatban történhet ez meg. Az eredmény hasonló lesz az előbb vázolthoz. Számos idősebb ember él még idealista felfogással, esetleg nem is tudatos nacionalista nézetekkel. Mi nem kívánunk mindenkit egy csapásra megváltoztatni. De azt elvárjuk minden szülőtől: ne akadályozza meg gyermekét abban, hogy a szocialista Magyarország építője legyen. Még ha nem minden kérdésben ért is egyet velünk, azt tudomásul kell vennie, hogy szocialista' rendszerben élünk és saját gyermekének boldog jövőjét veszélyezteti, ha egy- egy meggondolatlan megjegyzéssel lerontja benne azt amit az iskola felépített. Ha az iskolák tapasztalatait összevetjük, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az Ilyen szülő egyre kevesebb. És'ezek legtöbbje is szép szóval, érveléssel meggyőzhető. Egyre többen értik meg, hogyha egy nyelven beszélnek az iskolával saját gyermekük boldog jövőjét biztosítják. — Hernádi — Szerkesztői üzenetek Donkó László Jászszent- andrás. Beküldött versei közül a Mementó érzelmileg gazdag, jó mondanivalóm költemény. A közeljövőben | sorrakerítjük. Szegedi Pál, Zagyvarékas. Beküldött versei jólsikerültek. Részletesebb bírálatot valóban csak akkor tudok adni, ha egyszer bejön szerkesztőségünkbe megbeszélésre. N. M., Karcag. Beküldött verse arra mutat, hogy szívén viseli a termelőszövetkezet, a szocializmus falusi építését. Lapunk irodalmi mértékét azonban nem üti meg, így nem közölhetjük. Lukács Miklós. . Legújabb verseit megkaptuk. Néhány héten belül való|p'nűleg mindkettőt közölni fogjuk. edUűlM% d-íétl dó-tö-# ... ... még akkor is, ha a barátságos anyakönyvezető helyett ilyen nagyszakállú exotikus főpap mondja ki a holtomig- lant. Balogh Rózsa és Molnár Miklós a Viktória első felvonásában. A főpap: Szirmay Reginaid. Megyei költők alburna OOOOOOCX)OOOOOOOOOOOOCX)OCKXX)OOOCOOOOOCXX>OOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXX)OOOOOOOOOQ^OOOOOO Menetelés közben 1944 Messze vagy, az elvésző tájba mintha látnám, szelíden lebben hajadon a hold ezüst fátyla te szomjúzott, elérhetetlen, - — mikor látlak, nem tudom hinni sem, csak álmomban ringsz, mint karcsú ág, ki minden napom voltál, Kedvesem, s egyszerű, mint a margaréták. Lassan hó lepte a dermedt' utat, lásd, űznek e kies vidéken hontalan, s didergőén hozzád bujtat az emlék, édes menedékem; géppisztolyok a vad szuronyok villognak felém s csak Te vagy, ki oltalmaz, ki még suttogod szívemből irgalmas szavad. Idehajtott e csendbe hullott éj, mint halomba döntött erdei fák, feküsznek omladó fal tövén aléltságba zuhant katonák, lásd, itt dűlök el nyirkok almán, a mécs pille fénye hol elrebben s mintha holtak zuhannának rám e hullaházban, — csak szívemben világolsz, mint a messzi csillag, hallod-é? künn ágyúk dördülnek és nem tudom már: erőt mi ad, hogy élek én, Kedves nélküled. Az éjben fel-felvillan vállad, szeretsz még? — virrasztó szívem 's. vallat, s harmatos hajnalig csodállak a lezárt, két nehéz szemhéj alatt í .. smk's Lukács Miklós írták otthonról... Írták otthonról, hogy az aratás Könnyebb volt már az idén, Mert az aranyszín, csodás Napnak visszafeleselő Kombájnok és a kattogó, Búzamezőkön a dörmögő Kelepelő aratógépek anattaM. Szeretteim volna látni az arcát Annak a fehéri nges öreg parasztnak,1 Aki megállt a mesgyétlen, óriás Ken> úr-ringaíó tengere előtt; Aki évekkel azelőtt Bő verejtékkel öntözte ' A szürke földet, s hajolt A harsogó! kasza fölé. Hogy nézi a hangos fiatalodat Milyen vidám arccal emelik A sárga kévéket katonás sorokba. ,.. Talán dohogna: „Hogy, a mai világ” De belül érezné, hogy valami rág, Valami nagyon keserű. És csak az aranyszemű Nap, meg én Éreztük volna, hogy szegény Míg ezt megérte, mennyit robotolt. >, 1959. Oláh Sándor .nmnnnr G ereben mama elég szomorúan fejezte be életét. A tízesztendei özvegység nem sok színes virágot termett számára s ahogyan szép lassan öregedett, egyre jobban szürkült felette az ég. Két lánya itt-ott csak meglátogatta. Néha egy- egy szelet süteménnyel is ' kedveskedtek neki vagy kóstolóba hoztak egy kirántott csibeszámyat. Pe mindig nagyon siettek. Mindig nagyon sok halaszthatatlan dolguk volt, úgyhogy néhány megszokott szó után elmharzottak, A betegség hirtelen és orvul támadta meg Gereben mamáit. Még este végtelenbe nyúló mesével ringatta álomba a szomszéd gyerekeket. Olyan jókedvűen beszélt, mint ahogyan általában szokott. Kilenc ómkor kedvesen elbúcsúzott v szomszédoktól és vidáman zárta ki lakásán a külső ajtót. Reggel nem tudott felkelni. Arcán tűzrózsák nyíltak. Szemei lázban. csillogtak. A szívverését még a hálóingen keresztül is lehetett látni. Egy falat le nem ment a torkán, egy korty víz nem állt meg a szájában. A szomszédok orvost hívtak. Az orvos aggodalmasan csóválta a fejét, mialatt a beteg pulzusát tapogatta. — Bizony, nem sok reménység van. Tessék a hozzátartozókat értesíteni! — kattantotta össze a doktor a műszertáskát s lábujjhegyen elment. Aranka érkezett elsőnek. Kisírt szemekkel jött. Ajka remegett, mint a nyárfalevél. Alig tudott néhány szót eldadogni. — El még? — fuldoklóit a sírástól, mialatt a szomszédasszony nyakába borult. S' rencséjére megkapaszkodott rajta. Gereben marna csak a szempilláival vette tudomásul a fiatalabb lány érkezését. Sápadtan, mozdulatlant feküdt az ágyon. * Aranka odafurakodott az ágy szélére. Néhány esetlen mozdulattal megsímogatta édesanyja verejtékes kezét és közben halkan imádkozott. Legalábbis úgy mozgatta ajkait, mintha imádkozott volna, Jolán szinte porig megrendültén érkezett. Amikor, meglátta édesanyja pergamenszínű arcát, felzokogott és odalendült húga mellé az égy szélére. — Arankám, egyedül vagyunk! — zokogta kínosan és csak úgy rázta az ágyat nagy fájdalmában. Gereben mama már nem látott és nem hallott semmit. Csendesen aludt egészen halk lélegzetvételekkel és szinte észrevétlenül álmodta át magát az örökkévalóságba. Aranka vette észre, hogy az édesanyja keze lassan kihűl. Arcán a voná- ■ sok megmerevednek s amikor ijedten felhúzta a beteg leejtett szemhéjait, rémülten látta a megüvegesedett szemeket. Rossi Károly: ötödik abt?os£ A nővérek sikítása belehasított a le- pegőbe és beszólította a szomszéd- asszonyt. — Meghalt? — Semmit sem tudók! — hörögte fáradtan Aranka. — Nem élem túl! — nyögte keservesen Jolán. A szomszédasszony letette a dunnát a szőnyegre. Kivett a szekrényből egy frissen vasalt lepedőt és gondosan letakarta a holttestet. A nővérek kitámolyogtak a konyhába. — Hát akkor, Arankám, menjünk vásárolni! — nyöszörögte Jolán fáradtan. Alig volt jártányi ereje. Aranka csukta be az ajtókat. Mikor a külsőt is bezárta, az egyik kulcsot Jolán ' markába nyomta. A másikat belegyűrte • a retiküljébe. A temetés a megszokott formák közt zajlott le. A két asszony talpig feketében ült a ravatalnál, a férjek közömbösen nézték a megboldogultat. A papi beszéd megremegtette a szívek húrjait. A kántor énekhangja kio'dotta a könnyzacskókat. Félóra múltán egy frissen hántolt sír jelentette Gereben mama utolsó stációját. Másnap valamivel kevesebb volt a gyász színéből az asszonyokon. Pontosan a megbeszélt időpontban érkeztek s mindketten kézben tartatták a külső és a belső ajtó kulcsát. A lakás néma volt és hideg. Az ágynemű még éppen úgy volt. ahogyan a halottat leemelték róla. Gereben mama cipője az ágy előtt tétlenkedett. Aranka fáradt mozdulattal mutatott az ágy fölött függő szentképre és alig hallhatóan suttogta. — Azt a képet anyuka még életében nekem szánta. Jolán rábólintott és megsimogatta a rekámié huzatát. — Milyen jót fog aludni ezen az én Pistikém. — Ügy gondolod, hogy én a képet, te pedig a rékamiét? — kapta fel a fejét hirtelen Aranka. — No. bizony. Erre volna eszed. A képet azért kapom, mert anyu nekem ígérte. De a rekamiéről szó sent volt. “ Másképpen nem egyezek bele. — Próbálta Jolán elvágni a további vitát. ^ = A kév nem ér egy százast. A rekamiéért pedig könnyen meg lehet kapni egy ezrest is. Tudod mit? Nem kell a kép. Fütyülök rá. Majd veszek én sokkal különbet. De marad a rekamié is. J ilán nyugodtan elhelyezkedett a rekamié sarkában és úgy ille- gette magát, mint a bútordarab legjogosabb tulajdonosa. — Pedig, ha megpukkadsz, ez akkor is az enyém lesz. Ezt én még anyu életében kinéztem magamnak. — Akkor ez a vitrin cákkwwpqihkostól az enyém. Vagy arra is szüksége van Pistikének? — epéskedett Aranka és nekitámaszkodott a vitrinnek. A benne levő csecsebecsék megkoccantak. Egy kis váza fel is dőlt. — t^egyen a tied a vitrin, nem bánom! — nagylelkűhködött Jolán és ezzel megtették az első lépést az osztozkodás terén. A két ággyal, szekrénnyel, éjjeliszekrényekkel könnyen bírtak, mert mindkettőjüknek jutott egy-eoy darab. A szőnyegekkel is szerencséjük volt, mert éppen négy egyforma szál volt. A csillárral egy pillanatra megakadtak. Szerencse, hogy Jolán szeme megakadt a könyvespolcon s ezen aránylag könnyen megegyeztek. — De a könyvekből én is kiveszem a részévnet! — harsogta harciason. — Vagy azt gondolod, hogy az én gyerekeim nem olvasnak? — Jó! — vágta el a vitát Jolán. — Te kiveszed a könyvek' közül, amelyeket akarod, én is kiveszem a csillárodból azt, ami nekem tetszik. Rendben van? — Pukkadj meg. Tartsd meg a könyveket. Ügy is csupa öreg vacak! A konyhaszekrény Arankáé lett, a tűzhely Jolánt illette. A három hokedli, meg a vizpad jutott az egyik részre., a másik kapta a szétnyílható konyhaasztalt. Az edényeken is ánylag elég könnyen osztozkodtak. A mikor a ruhaszekrényt felnyitották, Jolán lecsapott Gereben mama bundájára. — Ez az enyém, akármit is csinálsz! Aranka felnyalábolt egy ölrevaló ruhát s odavágta a vitrin mellé egy csomóba. — Ez pedig az én részem! Négy pár cipőből kettő került jobbra, kettő balra. A fehérneműs-szekrény márnát utoljára. Mindkét asszony ugrásra készen állt a kitárt ajtó mellett. Jolán a gyönyörűen összevasalt fehérneműkben gyönyörködött. Aranka kitágult orrlikkal szívta fel a tiszta ruha friss illatát. — Vagy becsülettel osztozkodunk, vagy sehogy — állt Jolán karbatett kezekkel a szekrény elé. — Remélem is! — jegyezte meg gőgösen Aramka. — Mert itt már nem fogsz mindent magad alá szedni. — Egyet te kapsz, egyet én. Állód? —. Gyerünk! — kurtította meg á dolgot Aranka s marékra fogott egy sor női inget. Már dobálta is egyenként. Egyet a rekamié sarkába, egyet a vitrin mellé. — Egy a tied, egy az enyém. Egy a tied, egy az enyém! Jolán éles szemmel vigyázott húga kezére, nehogy véletlenül egy darabbal is megrövidítse. A törülközőket Jolán osztotta. Szerencsére úgy alakult a darabszám, hogy nem lett vita belőle. A cihqk, huzatok, lepedők egymásután lódultak a helyükre s mintha az asszonyok már lassan bele is fáradtaik volna az osztozkodásba. Utolsónak Aranka hajolt le a szekrény aljára és felemelt egy csomó hófehér, gondosan vasalt damasztabroszt. Egy pillantással szemügyre vette a legfelsőt s mivel egy kis folt csapta meg a szemét, gyorsan odavágta a rekamié sárkába. — A tied! A következő a vitrin mellé lódult, majd ismét egy a rekamiéra, hogy utána megint egy szaporítsa a vitrin mellett tornyosulni kupacot. A két asszony megmeredt. Aranka kezében egyetlen abrosz maradt. — Add ide! — ugrott fel Jolán. — Most én következek.-— És én mit kapok? — Kaptál eleget. Sokkal többet, mint amennyit megérdemeltél. — Ezt te mondod? Te vacak' Éppen ellenkezőleg, ez a terítő az enyém. Engem úgyis jobban szeretett anyu. — A terítő az enyém lesz! — Egy frászt! — Aranka alig tudta elkapni, hogy Jolán ki ne ránts,, a kezéből. Mindketten a fogukat csikorgatták. — Add ide! >— Nem adom! A dulakodásnak az vetett véget, hogy Jolán végül is elkapta a terítő egyik csücskét és -gy iszonyatosat rántott rajta. A finom gyolcs keservesen elvisítoita magái és talán azért, hogy igazságot tegyen, éprten a közepén kétfelé hasadt. A A indkét asszony diadalmasan dobta holmijához a fél abroszt és észre Sem vették, hogy Gereben mama arcára a fényl 'pen ott az éjjeliszekrény ti ellett, egy árnyék borult. 0 I
