Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

1959' október 4;

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

Három termelőszövetkezeti vezető nyilatkozata

az MSZMP kongresszusi irányelveiről, az ötéves terv célkitűzéseiről

A termelőszövetkezetek vezetői, gazdái nagy gonddal és figyelemmel tanulmányozzák a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusi irányelveit, az ötéves terv célkitűzéseik Sokhelyütt már arról beszélgetnek, mit tesznek majd a közeljövőben saját portájukon a feladatok megvalósításáért, hogyan járulnak hozzá a szocializmus felépítésének meggyorsításához.

Erről nyilatkozott Tóth István, az újszászi Szabadság ság Tsz elnöke, Zöld István a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz főagronómusa és Németh István, a tavasszal a'a- kult tiszaföldvári Aranykalász Tsz elnöke;

Az újszászi Szabadság Tsz egy évtizedes múltra tekint vissza. Ez évben azonban mind a területe, mind pedig taglétszáma megsokszoiczó- dott, úgyszólván tömöríti a falu egész lakosságán

TÖTH ISTVÁN elvtárs, az elnök a kongresszus irányelveiről, az ötéves terv célkitűzéseiről a következőket mondotta:

— Tsz-ünk eddigi fejlődése és jelenlegi ereje alapot ad arra, hogy az irányelvekben meghatározott 32 százalékos hozamemelkedést öt esztendő helyett három esztendő alatt teljesítsük. Formálódik már bennünk a megvalósítás mód- jaj

— A nagy előrehaladást elsősorban a gépesítés fokozásával akarjuk megtenni- Nagyobb területen és nagyobb mennyiségben alkalmazzuk az istálló- és műtrágyát, jobban gondoskodunk a talajerő Visszapótlásáról. Csak minőségi vetőmagot ta- szünk a földbe, ugyanakkor lényegesen növeljük az állattenyésztés színvonalát;

— Készül ötéves tervünk. Ebben már szerepel a 120 holdas kísérleti parcella. — Ezen a területen tanulmányozzuk a legjobb termeé- sl módszereket és azokat az itt szerzett tapasztalaton alpján elterjesszük^ Jövőre 500 holdon új lucernát telepítünk, 500 hold ikersoros kukoricát vetünk és megpróbálkozunk

az Alföldön jól bevált olaszbúzával.

ZÖI.D ISTVÁN, a kunszentmártoni Zalka l^áté Tsz főagronómusa így nyilatkozott:

— Mintegy nyolcezer holdas gazdaságunkban régi hagyományai vannak az öntözésnek. Ilymódon silókukoricából 383 métermázsás, fú- vesheréből 80 mázsás átlagtermést takarítottunk be. ön tözéses gazdálkodásunkhoz számottevő segítséget ad a Szarvasi Kutató Intézet. Ennek nagy hasznát vettük már eddig is és vesszük a jövőben is. Mi elsősorban adottságainkhoz mérten az öntözéses gazdálkodást fejlesztjük. Jövőre szabolesifajta dohány öntözésével kísérletezünk egyebek között.

NÉMETH ISTVÁN, a Uszaföldvári Aranykalász Tsz elnöke azt mondotta el, milyen perspektívát lát a tsz előtt az ötéves tervbem

— Mi a következő öt esztendő leforgása alatt felzárkózunk a legjobb gazdaságok mellé.

— Bizakodóak vagyunk mi is. Ez év tavaszán aiaicito'- tuk a tsz-t, s közös vagyonunk értéke máris többszázezer forint. Volt olyan nagyobb tagban lévő cukorrépaföldünk, ahonnan kétszáz mázsán felüli termést aka ritottunk be. A száz férőhelyes istállónk magtárpadlással elkészült. Több új ólat, sertésfiaztatót, juh-hoöalyt, kovács, bognár és asztalosműhelyt létesítettünk. A Köti özös állatállomány száma megközelíti a hatszázat. Úgy érzem, lesz erőnk az ötéves ierv célkitűzéseit megvalósítani.

/Aezőhéki bolondok.

Erősek. Jöjjenek ide a kétkedők. Itt nézzenek körül. És akik még nem értik, miért beszélünk oly sokat a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, azok is jöjjenek ide a mezőhéki Táncsics Tsz-be. Könnyű ezt a kis birodalmat megtalálni. Tisza- földvárról, Mesterszállásról, és Mezőtúrról közelítheti meg a kíváncsi utas, aztán gyönyörködhet reggeltől napestig és csodálkozhat is. így él majd néhány esztendő múlva az egész ország parasztsága.

A mezőhékiek nevét ismeri az egész ország. Hírüket elsősorban a szövetkezésnek köszönhetik és a szorgalmuknak. Mindig elégedetlenek és nagyon . nyugtalan emberek. Náluk, ami tegnap még jó volt, az mára elavult. Mindig a jobbat, a tökéletesebbet keresik. A gépesített tehénistállót megcsinálták, utána nyújtóztak jó- nagyot, megropogtatták a

csontokat és hajrá, nekiláttak a kultúrpalota alapozásának. Pár héti múlva átadják rendeltetésének, s miután már benne voltak a dologban, úgy mellékesen a mindenkori főagronómusuk- nak felépítették a szolgálati villát. így megyen náluk.

Most a 63. Országos Mező- gazdasági Kiállításról hazahozták a Földművelésügyi Miniszter örökös vándordíját. Az ország legkiválóbb növénytermesztő termelőszövetkezetének kijáró vándordíját. Volt nekik egy búzatáblájuk, Botondról nevezték el, a nagyerejű vitézről, ki a monda szerint egyetlen ütéssel vágott lyukat Bizánc várának kapuján, S ezek az emberek itt, ezen a tájon, ezen az asztallapsímaságú vidéken mióta felhagytak az egyéni gazdálkodással, Bo- tondok egytől-egyig. Nem máról-holnapra és nem is minden átmenet nélkül lettek azok.

szövetkezet elnöke most Dé- tár Mihály egyetemet végzett szakember.

A motorkerékpár- tulajdonosok

A kövesúton álltam meg és néztem a központot. A régi tanyaház szinte már elvész az új, modern gazdasági épületek között. Karcsún magasodik a hidroglobus, mögötte a fák között a kultúrpalotát látni. És embereket. Tesznek-vesznek, szorgoskodnak. Az udvaron gépkocsi, Moszkvics. Tresser Pál tulajdona, Az iroda előtt öthat motorkerékpár. Később a főagronómus elmondta, ennél több motor is szokott itt vesztegelni. Miért? Sok a kiküldött talán? A nagydarab ember mosolyog.

— Nem komám. Sok a motorkerékpár tulajdonos. Pontosan 79. Kállai Lajos, a ka- nászunk lenne a nyolcvanadik, de ő két héttel ezelőtt autót vett Háromkerekű, de mégiscsak autó.

Egyébként öt esztendővel ezelőtt 15 forint volt itt egy munkaegység értéke, ez évben előreláthatólag 43 forint lesz, de nyugodtan oszthatnának 80 forintot. Csakhogy nem teszik. Növelik a szövetkezet alapjait, hasznos befektetéseket eszközölnek, egyszóval előrelátónk.

Gazdagok. Lehetetten mindent elsorolni. Mégis ízelítőül annyit, hogy jelenleg a közös jószágállomány takarmányalapja, tehát a készlet 110 vagon árpa, 32 vagon zab, ld vagon borsó, kb. 100 vagon kukorica, stb. Minden területen a legkorszerűbb agrotechnikát alkalmazzák, gyorsan és idejében végeznek a különböző munkálatokkal.

A közösség érdeke nem tűr komaságot

Történelem néhány sorban

Mert törtéfelem. A mező- héki Táncsics Tsz-nek kezdéskor is volt híre. De talán arról jobb nem beszélni. — Úgy mondják, azidőtájt a Tisza Cipőgyár patronálta őket. Az állattenyésztőknek gumílábbelit küldtek, néhány nap múlva lába kelta lábbelinek. Mikor meg a növénytermesztő brigád kapálni indult, a tagok útközben meggondolták a dolgot és a mezőtúri piacon kötöttek ki...

Most meg mielőtt elindultam volna Mezőhékre, a Magyar Mezőgazdaság című szaklapban figyelemreméltó cikket olvastam Tresser Pál tollából. Tresser Pál a Táncsics Tsz főagronómusa. Idézek írásából: trAz utolsó 5 év alatt őszi búzából és őszi árpából terméseredményeink állandó és biztos emelkedést mutattak”. így 1955-ben 9,5 mázsa volt búzából a holdanként! átlagtermés. 1956ban 11,6 mázsa, 1957-ben 12,4

mázsa és rá kéft esztendőre, 1959-ben. tehát az idén 18,23 mázsa, őszi árpából pedig 1955-ben még csak 16 mázsát, 1959-ben már 21,89 mázsát termeltek minden holdon. Ök az erős emberek, a nyughatatlan, elégedetlen emberek. A szövetkezeti gazdák.

Valamikor minden rossz rájukfért. Szervezetlenség, dologtalanság és minden, amit csak el lehet mondani. Csótó István, a Megyei Tanács VB. elnökhelyettese ment hozzájuk vezetőnek. A „jövőbelátók” megjósolták, ebbe beletörik a bicskája. Néhány hét és megszökik. Csótó István elvtárs ottmaradt. Nemcsak elnöke lett a mezőhéki Táncsics Tsz-nek, hanem türelmes tanítója, nevelője az ottani embereknek. Néha , bizony előszedte a szenteket is. A tagok megszerették. — Rendet teremtett s attól

kezdve felfelé visz az út A

\

Az elnök jcügos büszkeséggel mutatja a kultúrpalotát. Október 7-én avatják. Lesz ott minden. Beépített színpad, könyvtár, mozi. A nézőtér hatszáz személy befogadására alkalmas.. Aztán végig járjuk a főagronómus szolgálati lakását, a pincegarázstól, a fürdőszobán, a gyerekszobán keresztül a padlásig. A padlásról messzire látni. S bármerre pillant a szem, mindenütt szorgalmas, igyekvő munka. Vetik a búzát, takarítják be a kukoricát, gépek szántanak, gépek vetnek. Nagyüzem. Ez már nagyüzem.

Rend, tervszerűség. A magyarázat egyszerű. Nagy a fegyelem. A közösség érdeke nem tűr komaságot. Éppen aznap történt, amikor ott jártam, hogy a főagronómus az üzemegységvezető brigádvezetőnek, Farkas Andrásnak kiadta az utasítást.

— A Kiss Mihály-féle földet csak disztillerezzük. így készítjük elő őszi vetésnek.

Farkas András az utasítás továbbításával késett és a traktoros nem a rendelkezésnek megfelelően késztette a

magágyat. Tresser Pál és Farkas András jó barátok.

— Komám, nem hajtottad végre az utasítást, a tsz nem fizet, a Te zsebed bánja annak a munkának az árát, amit nem rendeltünk — és az üzemegység-vezető * a 250 forintot befizeti. Jó barátok maradnak továbbra is. A fegyelem azonban fegyelem. Vagy, a közgyűlés határozatot hozott, hogy munkaközben nincs ivás, egy csöpp sem. Néhányan azt mondták, hogy legalább egy pohárkával. A közgyűlés döntött, munka közben semmit. Vészé Sándor ’ üzemegység-vezető egy ízben mégis megbotlott. Tizenöt munkaegységre büntették éppen azért, mert üzemegység-vezető létére hágta át a közösség törvényét. „Hatszáz forintos óra- 'bér mellett ittam, az isten erre-arráját” — mondogatja mostanság Vészé Sándor. — Hiábá, fegyelem, az fegyelem.

S talán ezért a legerősebbek. Ezért érnek el nap mint nap sikereket, ezért ismeri nevüket az egész ország. — Rajta. Utói lehet érni őket.

Szekulity Péter

Pucolták a répát. A fiúk, a Vörös Csillag megye* szerte híres Ságvári Endre ifjúsági munkacsapatának fiai, kiemelő villával hányták kupacokba a cukorrépát, s a lányok ügyes kát sujtással, fejelőkésükkel megszabadították koronájától és farkincához hasonló gyökerétől a növényt. Tegnap dél óta a harmadik holdon végeztek. Alig várták már, hogy odaérjen a brigádvezető.

Jött. Nagy port verve fékezett motorjávál, odatolta a Bolla Imre bácsié mellé,

— Ali- lelek rátok!

•— Aki dolgozik, halad — sietett mindenkit megelőzni a felelettel Bolla Imre.

r— Ez a virtus, Imrei — fűzte tovább a brigadéros.

<— Ez — nevetett kényszeredetten Bolla is, az ificsapat kitörő kacajának kíséretében,

*

Bolla Imre a maga ötven évével kirítt a munkacsapatból. Annakidején azért osztották a fiatalokhoz, ő legyen tapasztalatával, idősebb higgadtságával a munkacsapat esze. Hanem majdnem balul ütött ki a vezetőség elgondolása. Bolla Imre rúgkapált, hogy vele ne tegyenek ilyen csúfságot. Tán nem egész ember már, hogy nem tudna a férfiakkal dolgozni? Mit kell neki híres legénysége után gyerekekkel szöszmötölni? Meg is sértette az ifikei, mikor mégis átjött a párttitkár rábeszélésére. Azzal kezdte:

■— Na, itt várnék, majd én raklak tisztába benneteket, ha becsináltok a nagy erőlködésben.

Még a kezdeti jóviszony is felbomlott a tizenkilenc fiatal és az egy idősebb munkacsapat tág közölt. A fiatalok csak azért sem hallgattak szavgxa, mégha eredeti javaslata született is az öreg BoUának. ö pedig lenézte a fiúk, lányok jószándékát, igyekezetét, s nem győzte hangoztatni:

— Eheti a fészkes fekete feneí Kihalt á virtus a fiatalságból.

Példának okáért mindig előhozakodott az ő legénykorával. Hogy akkor születtek az igazi férfiemberek. Vasárnapokémt — ha betették a lábúikat a kocsmába, miíkkanni se mertek a gazdalegények. Bakost kérdezzétek, ha nem hiszitek, egyszer hat kuláklegényt fürdettünk meg a kocsmaárokban — emlékeztetett,

— Apád még tudja — bizonygatott Járvás Pistával, a munkacsapatvezetővél, a KISZ-titkárral. — A régi

öregek még ismerték a bajszos csendőrt. Ha él még, megemlegeti, mikor vert a talpára huszonötöt Bolla Imrének. Attól keidbe nem vót maradása. Bizonyisten paprikába fürösztött verebeket csempésztem be az őrsre egymagám. Majd kiette a csendőrök szemét a paprika.' Kávást, az öreg harangozó tanú rá: 29-ben a parókia tetején mászott le a tiszteleies úr a hajnali misére, éccaka beszögeliem minden ajtót. Na, hát az vót a virtus, zöld- f iilűek!

A fiatalok lassan megszokták, még érdekessé is vált előttük Bottá dksekedése, Amúgy t» hire járt: híres

X VIRTUS

verekedő, nagy kötekedő volt az öreg. Állítólag azért nem nősült, mert nem akadt asszony, aki hozzá merte volna kötni élete szekerét. Többet járt Bolin a csendőrségen, mint a templomban. ,

Harlem 45-ben fordulat következett. Bolla Imre földet kapott, gazdálkodni kezdett. A verekedésből, legény- kedésből kiöregedett lassan, bár 46-ban <i járás foglalkozott ügyével. Akkor a kisgazdapárti szónokot csépelte el. Olyan nagy botrány lett, hogy a járási párttitkár dorgálta meg keményen Bollát. Maga mondta: ez neki jobban fájt, mint a csendőrök bikacsöke.

Az ificsapat lassan büszke is lett legendás tagjára. Azt azért nem szívlelték, hogy Bolla Imre lépten-nyomon leégette őket.

Kapáláskor közgyűlésen dicsérte meg az elnök a Ságvári Endre-csapatot. Bolha hümmögötí:

— Az is valami — mondta — csak éppen virtus nincs a gyéreitekben.

■— Miféle virtus? — törtek ld a fiúk.

— Hát az, öcsém, hogy benneteket ágyba zavar anyátok. A szemem sült volna ld szégyelletemben. Harminckettőben a Borbás cséplőgépes kéményébe egy zsák vörös téglát öntöttem be Szilveszterkor. Majd szívbajt kapták az urak a csörömpölésre pönt éjfélkor, szellem- járás idején.

Aratáskor Járvás, a KISZ-titkár összehívta a csapa* tat.

— Nézzétek — mutatott egy dicsérő oklevelet — a járási KISZ-bizottságtál kaptuk.

Még mielőtt a fiatalok igazán örülhettek volna, ismét ürmeprontóvá lett az öreg Bolla.

•— Oklevelecske? Ezzel hencegtek? A vót a valami, fiam, mikor 42-be Tuza Béla kocsiját áthúztam reggelre Péhjre. A gazda is rajta aludt, a dinnyét őrizte, a pá- lyiek ébresztették másnap reggel.

Alkotmány ünnepén ünneplőbe vágták magukat a szövetkezetiek. Együtt volt az egész tagság. Pontosan tízre, az ünnepség kezdetére megérkezett a járási KISZ- titkár. Bolla Imre — csakúgy, mint a többiek — gálában feszített. Danúvia motorkerékpárját nekitámasztotta a székház falának, merthát a régi dicsőségre hivatkozott ugyan, de mióta szövetkezeti tag lett, motoron repül mindig. Amikor nagy taps közepette mind a húszán felálltak a járási KISZ bizottság vándorzászlaját átvenni, Bolla másodiknak fogott kezet a gratuláló vezetőkkel.

Délután már ismét a régi volt.

— Elhizzátak magatokat, öcsém! A vándorzászlőval még nem forog a feneketekben a világ tengelye. Azt hét faluban csudáliák. mikor a Kalapot kulák szekerét

a háztető gerincére cipeltük fel reggelre. Az vót a virtus, gyerekek!

A járási KISZ-titkár, aki az ünnepélyen végig kinnmaradt, már éppen vitatkozni akart az öreggel. A fiatalok félr evonták:

— Hagyjad, elvtárs, holnap reggelre az öreg Bolla is beletanul a virtusba.

Jókedvűen táncolgattatk, mulatoztak a ságváristák. A terem végéről össze-összekacsintottak, ahogy fordultak a keringő dallamára. Mindenki sejtette: az ifik megint összebeszéltek. Az elnök arra gondolt, alighanem megyei versenykihívás lesz ebből.

Másnap reggel kiderült, mire volt az összeesküvés. Bolla Imre hagyományosan, munkaruhába öltözve kinyitotta a kamraajtót, ahol is a Danúvia parkírozott éjszakák idején. Visszahőkölt attól, amit látott, illettre: nem látott. A motorját nem találta sehol.

— Tán becsiccsantottam? Otthagytam vóna? — tanakodott mérgesen, s hogy az idő sürgette, a székház irányába nyújtotta lépéseit. Előtte felhúzta gémeskútat, hogy jobban kimosakodjon, ha már a központba gyalogol. A kútgém igen furcsán nyikordult, s ralahooi könnyebben felszaladt a kútostor.

— Hű, a jóistenitl — káromkodta el magát, ahogy a kétágasra nézett. Ott bizony egy csokor mezei virággal díszítve a Danúvia hátsó kereke ékeskedett.

S még be sem fejezte becsületesen a magyaros kijelentőmondatot, mikor a jegenye-nyár tetejére pillantott. A legfelső ágát a föld felé húzta valami. Színes krevn- papírral becsomagolva a motor első kereke.

Csak sorba kellett jártamra, a tekintetét, s szemével már össze is szedhette a motort. A kéményen a tank trónolt méltóságteljesen, s még gólyafészket is rögtönöztek rá a tréfacsinálők.

— Na, most mihez kezdjek — nézett körül kétségbeesetten. Mérgesen bevágta a kapuajtót. Abban a Pillanatban fény áradt szét körülötte. A motor lámpája világított a sarokvasra szerelve, vezetékkel ellátóra.

Azt mesélik, ebédre járt az idő, mire Bolla Imre összeszedegette az alkatrészeket. Csak éppen a szerelő- táskát nem találta sehol. Tehetetlenségében már szitkozódni sem tudott.

Eszébe jutott: aZ ágy végében volt egy felesleges szerelőkulcsa. Felrántja a párnát, s a csodálkozástól majd, hogy el nem ámult. A szerelőalkalmatosságok hiánytalanul ott várták á párna alatt.

Jó egy-két óra beletelt, míg indításra került a sor. Csakhogy a hűséges Danúvia az atyaúristennek sem gyújtott. Ellenben valami fehér folyadék szivárog ki a stimmelőn.

\ Két és fél liter félig aludt tejet csepegtetett ki a tankból.

Bolla Imre azóta sose hozza fel a virtuskodást. S mi- kor mások említik, akkor is belepirul öreglegény létére.

BQRZÁK LAJOS