Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959- október 4. HAT FIATAL — Társaságban egyre gyakrabban esik szó az ifjúságról. Rendszerint bírálják ókét, körülbelül így: Jampecok, tisztelet- lenek, nem érdekli őket a világ sora, cini­kusak, nem hisznek semmiben. És ehhez nem felejtik el hozzátenni, bezzeg a mi időnkben,.. A riporter fülét bántotta az általáno­sítás. Elindult hát a városba, keresni né­hány fiatalt. Ellátogatott két gimnáziumba és az iparitanuló intézetbe. Mindenütt beszélgetett két fiatallal, aJcik nem a leg­kiválóbbak közül kerültek ki A ,,szürke’’ átlagot képviselték mind a hatan. Egyik sem volt idősebb, mint tizennyolc és fia­talabb, mint tizenkét év. Klári, Marika, István és Imre a gimnázium negyedik osz­tályát végzik, Pál és Lajos ipari tanulók. Hat kérdést, hat azonos kérdést kapott mindegyik. Készségesen válaszoltak, leg­többször gondolkozás nélkül. Álljanak itt a kérdések és a kapott feleletek. A kétel­kedők, az if júságot elsiraták pedig vonják le a tanulságot. VEGRE! A Átütő siker a színiévad^ első előadásán Ünnepi köntösbe öltözött a színház. Kifestett nézőtér, rendtoehozott előcsarnok, ze­nekari rész, nagyszerű vilá­gítási berendezések fogadták a „nagyérdeműt”. No meg az igazgatóság kedves megemlé­kezése: Minden szék karfá­jára tűzve egy szál széki ű és egy kis kártya: — „Az 1959—60-as színiévad első előadásán szeretettel köszönt- ]ük a színház kedves vendé­gét”. A szekfűk nemsokára a női ruhákon és a férfizakók kihajtóján büszkélkedtek. Felmegy a függöny. Behár plyörgy kezében meglendül a karmesteri pálca, vad akkor­dok hangzanak fel a zenekar­ból. A színen a csingtaui ja­pán hadifogolytábor egyik barakja, szögesdrótok. Az asztalnál Koltay László ten­gerészkapitány, aki éppen bú­csúlevelét írja szerelmének, menyasszonyának, Viktóriá­nak. Egy óra múlva kivég- zdk. Azaz kivégeznék, ha ... tisztiszolgája hegedűjének feláldozásával meg nem szök­nének a táborból. De meg­menekülnek és találkoznak Viktóriával, aki ekkor már Axel Webster svéd nagykö­vet felesége. Megindul a harc a boldogságért — három fel­vonáson keresztül. És végül, mert Viktória szerelmese és mert Webster nagylelkű, megtörténik az operettekben törvényszerű heppiend. Apróság, de kiküszöböl­hető, néhány szövegbeli logi­kátlanság Egy kereskedelmi tengerésztisztnek nincs tiszti­szolgája és különben is álta­lában a haditengerészeket ej­tik hadifogságba. Pesten ba­jos a tengeri matrózokat a kikötőbe kísérni és a felso­rolt útvonalon még a Duná­tól is csak távolodni lehet. A történet mindazonáltal kedves és .egy kicsit, eaészen kicsit, amennyiben egy kis jellemrajzot is ad, túllép a szokványos operettörtén ete­ken. Konfliktusa is jobban érzékelhető minden fantasz­tikuma ellenére, az operett mégis átütő siker. És ha a siker reeentiét kellene meg­adnunk. körülbelül így hang­zana: Végy egy adag fülbemászó és amellett mégis igényes szép muzsikát, ragyogó dísz­leteket, lendületes táncokat, lelkes, fiatal rendezőt és egv úi. .mée nem összekovársoló- dott, de az előzőnél minden ízében jobb operett-társula­tot, keverd jól össze, tálald fel reflektorfényben és a kö­zönség az előadás után nyolc és félpercig tapsol és köz­ben egy ember sem megy ki a ruhatárba. Hát körülbelül ilyen a siker. Hogy komolyra fordítsuk a szót, elsősorban az dicsér­hető, hogy a szélrózsa min­den irányából összejött együttes kiváló összmunkát nyújtott. Mint Berémyi igaz­gató elmondotta,' öröm vezet­ni egy olyan társulatot, ame­lyikben már a kezdet-kezde­tén jó kollektív szellem, ked­ves baráti légkör alakult ki. Az elmúlt színiévadban ép­pen ennek a szellemnek a hiánya nyomta rá bélyegét a társulat művészi munká­jára. Miután a darab fő mon­danivalója a zenével, nagy- szerűbbnél-nagyszerűbb ze­neszámok sorával fejeződik ki, kezdjük talán a zenekar munkáján. Behár György karnagy igényes, körültekin­tő és szigorú; sokat követelő karvezető. De ez azután meg is látszik a munkán. Hatáso­san, szépen játszottak. Rend­kívül hajlékonyán kísérték az éneket, a táncot, vagy aláfestésképpen a színpadi cselekményeket. Az első fel­vonásban azonban a zene­kar egy-két forte helyen ta­lán egy árnyalattal halkabb lehetett volna. Mindent ösz- | szevetve Behár György mű- í vészi munkája a legnagyobb dicséretet érdemli. Tehetséges fiatal rendezőt ismertünk meg Miszlay Ist­vánban. Előadás előtt szem- melláthatóan nagyon izga­tott volt. de a későbbiekben kiderült, erre nem volt oka. Rendezése elmélyült komoly munka. A színpadi hatáso­kat jól ismeri és azokkal élni is tud. A második fel­vonás nagvjel°pptének ren­dezése külön is kiemelhető. Fintfp. hangulatos, maeával- rapadó. Az elniáték viszont egy kicsit túlzottan szenti­mentálisra sikerült. Ügy vél­jük. ezt egy kicsit még visz- sza kellene fogni. A szereplők köZíil hadd illesse elsőnek a dicséret Havas Aqvest. Végre több­éves szünet után igazi, vér­beli primadonnája van a színháznak. Finom jelenség, rendkívül hajlékony, árnyalt szép szopránnal, kedves szí­nészi játékkal. A közönség Kao Jü-pao: éjféltájban szól a kakas zem meg, ki lopja a csirké­ket.” Kao Jü-pqo lekuporo­dott, és meg akarta lesni a tolvaj mesterkedéseit. Ki gon­dolta volna, hogy olyan soká kell várnia anélkül, hogy a legkisebb nesz is hallanék? Egyszerre csak meghallotta, hogy a tolvaj a kakast kezdi utánozni. Kao Jü-pao nagyon izgatott lett, de csak annyit látott, hogy az ember a te­hénistállóba jön, erre gyorsan a szénába bújt. Alig sikerült elrejtőznie, az ember már a jászolhoz ért, gyufát gyújtott és 6 is azt nézte, van-e benne széna. Kao Jü-pao a gyufa fényénél azonnal meglátta, miről van szó. „A, szóval Nyú­zó Cső jön éjjel egy órakor felkelteni a kakast, ennek az öreg gazfickónak a keze van a boszorkányságban.” Az még nem lett volna baj, hogy Cső kukorékolt egyet, de a baromfiudvar minden kakasa felébredt és utána a falu ösz- szes kakasai éktelen kukoré­kolásba kezdtek. Kao Jü-pao lenyelte haragját és nemso­kára már hallotta is, hogyan üvölt teli torokból Nyúzó Cső: — Még mindig nem kelte­tek fel? Mikor akartok elin­dulni a hegyre? Már minden kakas kukorékolt! ■— és amint hefejezte, visszament aludni. Kao is beosont a szobába körülnézett kicsit. A munká­sok mind dühösen morogtak: — Az anyiát! Nem kukoré­kol ez se később, se koráb­percek alatt szívébe fogadta. Partnere Mucsi Sándor, régi ismerősünk. Az alatt a pár év alatt, amíg távol volt Szolnoktól, hangja megérett, szép, férfias orgánummá vált. Játéka is elhihető, ma- gávalnagadó. Markó Sándor Webster nagykövet szerepében fér­fias mértéktartó, jó alakí­tást nyújott. Szerepkörétől eltérően Var­ga Dodó most nem szalon­komikust, hanem egy cigány tisztiszolgát alakított. — A szerep határozottan tragiko­mikus és Dodónk remekül megbirkózott vele. Az előjá­tékban említett szentimenti lizmust könnyen leküzdhet né. Itt említjük meg, hogy maszkja sem túlságosan sze­rencsés. Péter Gizi, a Pécs­ről jött szubrett fantasztikus könnyedségével, kecses moz­gásával és vérbő vidám ko­médiává sával aratta a meg­érdemelt tapsokat. Balogh Rózsa egy kínai fiatalasszony szerepében mutatkozott be. Megható, kedves figura és úgy érezzük, természetessé­ge, szívbőljövő egyszerűsége ragadja meg leginkább a nézőt. A kelekótya Miki szerepében Molnár Miklós „testére szabott” szerepet ka pott. Meg kell adni, reme kül viselte. Percekig tart/ nyíltszíná tapsot kapott e szolnokiak kedvence, a most nyugdíja ment Kompótff y Gyula bácsi. Gyanúsan küz­dött meghatottságával. de minden meghatottság ellené­re nagyon szépen énekelte sanzonját az öregségről, amelyet Behár György ze­néiére Szedő Lajos írt egye­nest az ő számára. Rövid szerenébon <s szépet nyújtott Sebestyén Éva. Naeyon örülünk Dévényi Cecilia bemutatke/ásának. — Kitűnően táncol, kellemes a hangja, szép- és remek az alakja. Kell-e ennél több? Még két, nem a nyílt szí­nen szereplő főszereplőjét szeretném megemlíteni a darabnak: Somogyi Zsyzsát. a szintén új koreográfust, aki hangulatos, jól felénít.ett és több ívben megismételt nagy­sikerű táncokat tervez e és betanította, továbbá Ugor Ti­bort, aki a tőle megszokott módon káprázatos díszleteket produkált. — Szóval, .iker minden vonalon. Hernádi Tibor. ban, csak épp, amikor lefek­szünk. Ez a kakas igazán nem 'is kakas! L,iu fejére ütve mondta: — Hát akkor minek hívják, ha nem kakasnak? — Hajszoló-varázsló ördög­nek! Már látom, hogy így megy tovább, pár napig még dolgozunk, aztán meghalunk a fáradtságtól. Volt, aki azt mondta: — Csak most aludtam el! Mások így szóltak: — Lefeküdtem és még egy pipa dohányt sem szívtam el... f ftfao Jü-pao arra gondolt: ők még nem tudják, hogy az egész csak Nyúzó Cső csalafintasága. Leült és megszólalt: — Használjuk ki az időt, hiszen még a ruhám se ve­tettem le, induljunk hát gyor­san, azután majd elmondok nektek egy tréfát. — Nosza gyorsan mond el Jü-pao, milyen tréfáról be­szélsz — sürgették valamenv- nyien. — Nem, most nem beszé­lek, majd az úton. Az emberek gyorsan fel­kapták íjihájukat, vállukra vetették az ásót és felmen­tek a hegyre. Az úton mind­nyájan Kaot sürgették: — Halljuk a tréfát. Mondd el már gyorsan! Kao,Jü-pao csak nevetett, rábámult egy kis fekete ka­vicsra és így szólt: — Bátyáim! Ne átkozzátok többé a kakast! Nem a ka­kasra kell haragudni, ember a ludas ebben! Mindenki kíváncsian felije fordult:-*■ Hát ezt meg hogy gon­dolod? / Melyik a három legkedvesebb könyve Itt a favorit az ifjúság lel­két legjobban megfogó ro­mantikus író, Jókai Mór. Hat közül hatan Jókai valame­lyik művét említették első­nek. Az olvasottság egyéb­ként széles skálájú, szere- . pel Mikszáth, Kaffka, Mó­ricz, Gorkij, Dumas, Defoe Robinsonja, Thury Zsuzsa és Szilvási Lajos. Olvasmánya­ikról mindannyian szívesen beszéltek. A második kérdésre, Dievezzen meg két mai költőt és egy egy költeményüket, egyetlenegy helyes felelet nem akadt! Legtöbben meg sem tudtak nevezni egyet egyet. sem. Klári Tóth Árpá­dot és Juhász Gyulát, Pál szintén Juhász Gyulát, Lajos Gárdonyi Gézát nevezte meg. Ez bizony nem túlságosan jó fényt vet az irodalomoktatás- ra. Igaz, hogy a gimnáziu­mokban csak a második fél­évben tanítanak mai irodal­mat, de az olvasottság is igen alacsony fokon áll a mai irodalom tekintetében. Leg­többen ugyanis mai írót is alig tudtak megemlíteni. Őszintén örült az újság­író viszont akkor, amikor a harmadik kérdést adta fel. Ez a kérdés Hruscsov elvtárs amerikai útiára vonatkozott. Büszkék lehe­tünk ezekre a fiatalokra, — mert a rádióból és újságból kitűnően tájékozottak mind az útról, mind jelentőségé­ről. Mária és a többi gimna­zisták igaz, kicsit könyvízű- en, de félreérhetetlen vilá­gossággal fogalmaztak. „A békeszerető népek óhaját vitte Washingtonba” mon­dotta Mária- „Nagyon alapo­san megismerték a mi tö­rekvéseinket”, — így Imre. Ehhez a kérdéshez tarto­zott az a kiegészítő kérdés is: bizik-e a békében? A válasz hatfelőtt egyöntetű és hatá­rozott igen volt. A kételynek, bizonytalanságnak árnyékát sem lehetett felfedezni. Ezek «. fiatalok azért mernek ter­vezni, mert számukra a ki­harcolandó béke: bizonyos­ság. A riporter következő kér­dése, ismét kultúrális jellegű volt, ezúttal a zene területé­ről. Az érdekelte: Szereti-e a komoly zenét A tapasztalatok itt is ked­vezőek, — Klári rádión szokott Kodályt, Bartókot hallgatni. István Verdit sze­reti. Imre pedig a harmadik könyvnek az Operák Köny­vét jelölte meg. A két ipari tanuló'“ közül Lajos rendsze­resen hallgatja Lisztet, Ko­dályt, Pál viszont elmondot­ta, hogy őt csak a könnyűze­ne, népi muzsika érdekli. Hangversenyen még eddig egyikőjük sem volt. A hat kö­zül négyen szívesen elmenné­nek népszerű klasszikus ze­nei hangversenyre, kettőt nem érdekel- A hat közül csak hárman tudtakr a most Szolnokon tervezett hang­versenysorozatról. (Nem árta­na egy népszerű Chopin, Csajkovszkij, Erkel “stb. hang­versenysorozatot is indítani!) Az ifjúságot igen sokat fog lalkoztatja egy erkölcsi jelle­gű kérdés ez pedig a jampec magatartás kérdése A meghallgatottak többé- kevébbé pontosan meg tud ták határozni, mit értünk jampec magatartáson. Leg­jobban Pál, az ipari tanuló határozta meg: „huligán elem. feltűnő magatartású, tiszte­letlen a nőkkel és az öre­gekkel szemben, nyegle, fö­lényes, semmilyen eszménye nincs.” A többiek is elég pontos meghatározását ad­ták. Ezt a magatartást mind­annyian élesen elítélték. Má­ria: „Nevetséges és egyben felháborító is. Ha ilyent lá­tok, inkább elmegyek a kö­zelből.” Klári: Nem szabad magukra hagyni őket. A ren­des fiatalok jó példával ne­veljék őket!” Pál: Van kö­zöttük nevelhető, azt nevel­ni kell, de a megátalkodotta­kat ki kell zárni a rendes fia­talok közül. A jampec öltözködéssel kapcsolatban már nem ilyen egyöntetű a vélemény. Leg­többen igen óvatosan fogal­mazzák meg a választ, amely szerint különbséget kell ten­ni divatos és jampec, öltöz­ködés között- Imre szerint a szűkített nadrág divat, te­hát nem megvetendő, csak ha túlszűkítik. Klári szerint vi­szont nevetséges a jampecek papagály öltözködése és jó- érzésű fiatal nem mutatkozik velük együtt az utcán. A többség affelé hajlott, hogy a divatnak engedményeket kell tenni. A fiatalok, akiket megszó­laltattam, kettő kivételével KISZ tagok voltak. Az is ér­dekelt, Bár a felsoroltak közül öt szereti a komoly muzsikát, mégsem vonhatjuk le a ko vetkeztetést, hogy az általá­nos. A tipikus éppen Pál ess te, aki csak az operettet, és a cigányzenét szereti. Az egyik megkérdezett elmondta, hogy 6 zeneiskolába járt egy időben és klasszikust ta­nult, de most áttért a jazz zongorára. Azt sem hagyta ti­tokban, hogy a jazzt feltétle­nül előnyben részesíti a ko­moly zenével szemben. El­mondotta, hogy osztálytársai közül elég kevesen vonzód­nak a komoly zenéhez. Ez a véleménye a többi megkérde­zettnek is. A megkérdezett fiataloknál legkomolyabb pozitívum a politikai kérdésekben való igen részletes tájékozottság. Bármelyiküket kérdeztük meg, a legapróbb részleteket is tudták mondani Hruscsov alvtárs látogatásáról önál­ló következtetéseket vontak le és, legtöbbjük kérdezés nélkül a béke kilátásaira te­relte a szót. A riporter körútja végén hangsúlyozza: a kép nem tel­jes- A megkérdezettek szer­vezett oktatásban vesznek részt. Diakok és ipari tanulók, közülük öt munkásgyerek, egy pedig értelmiségi. Nagy­jából és egészében helyesen tükrözik tehát annak a fia talságnak gondolkozását, amelyik az előtte járó nem zedéktől átveszi majd a ve­zetést Nem szerepellek 3 felmérésben a parasztfla'ai ság és a segédmunkások, al­kalmazottak. A legközeleb- biekben az ő felfogásukkal érdeklődésükkel foglalkozik maid az újság. Annyi bizonyos, hogy a szkeptikusoknak, kételkedők­nek az ifjúságot egészében el- parentálóknak a mi megkér dezett hat fiatalunk kézzel - 'fogható -és világos választ adott. — ht — mi a> véleményük a KISZ-ről feladatáról és munkájáról. A válasz itt is szinte egyönte­tű volt. A KISZ feladata a fiatalok összefogása és irá­nyítása. Csupán egy volt 1 (István), aki úgy vélekedett,; hogy a KISZ főfeladata a; sport és szórakozási lehető­ségek biztosítása. Hat közül hárman voltak azon a véle­ményen, hogy a jampec kér­dés akkor oldható meg, ha a KISZ sokkal nagyobb gondot: fordít az eddigieknél a KISZ-; en kívüli fiatalok nevelésére is. Lajos, KISZ titkár, úgy er-: zi, az iparitanuló intézetek ben nagy súlyt kell helyezni a fiatalok nevelésére, mert az ifjú szakmunkások magatar- tartása hatással van a faluról felkerült ifjú segédmunkások­ra. Imre még nem KISZ tag, de kérte felvételét, mert úgy érzi, hogy a KISZ sokmin- denben segíti őket. Megfi­gyelte a KISZ tagokat és úgy látta, használt nekik a KISZ- ben végzett munka. Jeilemi- leg, fizikailag egyaránt so- kn fejlődtek. k_* .a, dik ebből a kérdés-felelet játékból- Elsősorban az, hogy a fiatalok általános művelt­sége nem kielégítő, annak el­lenére, hogy mindnyájan ol­vasnak. Oktatási szerveink és a KISZ nem nyugodhatnak abba bele, hogy a fiatalok legtöbbjének fejlődése meg­reked Jókainál. Kétségtelen, hogy a romantikára szomjazó fiatalságnak az ilyen irányú művek tetszenek legjobban De el kell érni azt, hogy a mai irodalmat, amely a kom­munista szellemre, az érze­lemvilágon keresztül serkenti a fiatalember jellemfejlődé­sét. sokkal jobban ismerjék. Olyan mai költőket, mint Fo­dor József és Csepeli Szabó Béla, olyan mai írókat, mini Illés Béla, Gergely Sándor, Mesterházi Lajos feltéf'er.ül ismernie kell a fiatalságnak. j Jy stefelé, mikor már egé­♦ szén fekete volt az ég, j halálosan kimerült ember­♦ csoport tántorgott haza a föl­delek felől: Nyúzó Cső munká­ssal. ♦ — Meghalok az álmosság­itól! — zihálta az egyik. ♦ — Az anyját annak a ka­♦ kasnak! — káromkodott egy t másik. — Minden este úgy *van, hogy alig aluszunk el, 1 * máris kukorékolni kezd. A Nyúzó Cső meg, az a vén zsu­gori, amint a kakas megszó­lal, meg nem állná, hogy ne kiáltson ránk, ne küldjön új- fra fel a hegyre. Ott azután l dolgozhatunk félnapig, s még \mindig nincs világos. í Mások meg így szóltak: I — Ha az embernek pénze • van, a kakas is segíti, ez az- S tón o szerencse. $ Néhány an rámordultak: í — Micsoda jó, vagy balsze- trencséről beszélsz? Hogy le- 2 hét az, hogy a kakas azelőtt j mindig idejében szólt, most imeg ilyen korán kukorékol? ! Ebben valami boszorkányság X'van. Az lesz a vége, hogy * agyoncsapom egyszer. 2 így folyt a szó, hol az egyik * beszélt, hol a másik, egyszer- * re csak hazaértek. A munká- X sok vacsora után tüstént le- * feküdtek, hogy minél több ♦ időt fordíthassanak pihenés- • re, akadt azonban, aki még j elszívott egy cigarettát, vagy l beszélgetett. Kao Jü-pao nem- £ régiben alavnsan elrontotta n ♦ gyomrát, alig feküdt le, min­■ dig újra fel kellett kelnie. , Visszafelé bement a tehenek ■ istállójába, meg akarta nézni, ■ van-e széna a jászolban, úgy ■ gondolta, ad még nekik egy kevés szénát, és azután fek­. szik le aludni. Ebben a pil­lanatban észrevette, hogy egy fickó furkósbottal a kezében lábujjhegyen a baromfiól felé ! lopódzik; ezen az estén nem I sütött a hold, így hát nem • ismerte meg a sötét alak ar- 1 cát. Kao Jü-pao azt gondolta " magában: „Attól félek csirke­tolvaj lesz, kiáltani kéne”. De 1 rögtön meggondolta magát: „Nem, ez az ember bizonyára 1 csak azért lop, mert a család- l ja nem tud máskép megélni. Ha én most kiáltok, nem olyan-e vajon, mintha csap- ! dába ejteném? Nem szólok én - egy hangot sem. Ha mind el­viszi a kakasokat, legalább nem kukorékolnak reggel, aludhatunk egy kicsit to- . vább.” Egyszer csak azt lát- t ta, hogy az ember kinyújtja t a nyakát és olyanféle moz- ? dulatot tesz, mintha az orrát ' akarná megfogni. Kao Jü­• pao aggódni kezdett: „Vigyázz már egy kicsit! Nyúzó Cső meghallja, hogy itt jársz és ha c megcsíp, jaj neked.” Megál­lapította. hogy van még széna a jászolban, vissza akart men- 3 ni az alvóhelyre, de attól félt, • hogy megriasztja a csirketol- 1 vájt. így gondolkozott: „Ha [ kimegyek, megszalasztom, és j akkor hiába jött. Nem, nem ■ ijesztem meg, hanem itt né-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom