Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. október 1. A második ötéves terv irányelveiről Nyilatkozik a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár főmérnöke Megyénk legkisebb termelő egységében is naponta beszélnek a VII. pártkongresszusról. Űjabb és újabb ter­melési sikerekkel igazolják az ipari és mezőgazdasági dolgozók, hogy egyetértenek a párt politikájával. Soha ilyen lendület, akarat és lelkesedés nem fűtötte még megyénk dolgozóit, mint most. Mindenki érzi és naponta tapasztalja a párt és a kormány segítségét, mely meg­mutatkozik gazdasági, kulturális és politikai vonalon egyaránt. Az üzemekben nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a párt kongresszusi irányelveit és a második ötéves terv elkészítéséről szóló irányelveket Gölöncsér Gábort, a törökszentmiklósi Mezőgép­gyár főmérnökét a korai üzemlátogatás után az irodá­ban találjuk. Az újság előtte Kérdésünkre: mi ragadta meg figyelmét a terv irányelvei­ből, már átgondolt választ tud adni: — Már az a tény, hogy az ipari termelés 65—70 száza­lékkal való emelésén belül a termelési eszközöket gyártó iparban 70—75 százalékos emelést tervezünk, úgy, hogy a költségszíntnél 12—14 szá­zalékos csökkenést érjünk el, az ipar fejlesztésében ko­moly feladatot jelent — mondja. — Üzemünk feladata, hogy gyártmányainkkal elősegít­sük a mezőgazdasági terme­lés öt év alatti 30—32 száza­lékos emelkedését. A feladat nagy, de nem megoldhatat­lan. A fő cél — mint azt az irányelvek is mutatják: „Az ipar-fejlesztésnek azt kell eredményeznie, hogy az ed­diginél gyorsabban növeked­jék a munka termelékeny­sége, jelentősen csökkenjen a termelési költség, az anyag- és energia-igény, javuljon a termékek minősége és foko­zódjék exportképességünk.” Ennek megvalósítása érdeké­ben van elgondolásunk. Első­sorban a fennálló műszaki lehetőségeinket kell helyesen kihasználni, továbbá a mű­szaki fejlesztéssel kell pótol­ni a hiányokat. — Három fő területen sze­retnénk a megjelölt célt el­érni. A fejlődő termelés azt kívánja tőlünk, hogy a lassú hidraulikus présekről áttér­jünk a gyorsabb excenter- prések használatára. A ko­vácsolás korszerűsítésénél figyelembe kell vennünk, hogy olyan munkadarabok kerüljenek ki a szerszámok alól, amelyek külső felületen nem szorulnak megmunká­lásra, csupán a kapcsolódó részek. így az „odorba” ko­vácsolás kerül előtétbe, mely- lyel elérjük a méretes meg­munkálást. — A megmunkálásnál el­engedhetetlen számunkra a minimális forgácsolás. E követelmény megvalósítá­sáért törekszünk a csúcs­esztergáról a most érkezett import revolver esztergákra átcsoportosítani a forgácso­lási munkák zömét — Véleményem szerint így nagyban tudjuk növelni üze­münk termelékenységét, to­vábbá az idomítóban való kovácsolással és kevés hulla­dékkal való forgácsolással csökkentjük az anyagfelhasz­nálást. A kialakított helyes technológiai eljárásokkal elő­segítjük a termékek gyártá­sának meggyorsulását és a minőség javulását is. — Még egy lényeges kö­vetkeztetést vonok le az irányelvekből, ami nem tel­jesen rajtunk múló jelenség, inkább a felsőbb szervek figyelmét igényli. Hogy egy ilyen üzem, mint a miénk, gazdaságosan és termeléke­nyen tudjon dolgozni, elen­gedhetetlen követelmény a végleges tervnek 4—5 hó­nappal a tervidőszak kezdete előtti kézhezvétele. Ha ez megvan, akkor a vállalatunk a rendes gyártás mellett ki tudja dolgozni a következő tervidőszaknak megfelelő mű­szaki intézkedéseit. Megter­vezzük a műveleteket, mely­ben törekszünk — az irány­elvek szempontjai szerint — a nehéz fizikai munka, vala­mint az egészségre ártalmas munkafolyamatok gépesíté­sére. — Előre elkészítjük a szük­séges gyártóeszközöket, ido- mítókat, préseket, mérőesz­közöket, sablonokat és meg­rendeljük a megfelelő anya­gokat is. — Az irányelvek helyes utat szabnak az ipar fejlő­désére és ugyanakkor nagy segítséget adnak a kezdeti nehézségek felszámolásához. Mi már közvetlen segítséget is kapunk a második ötéves terv valóraváltásához, mert rövidesen megkezdik az új üzem építését — fejezte be nyilatkozatát Gölöncsér Gá­bor főmérnök. “ ab Befejezés előtt a silókukorica betakarítása Kereken 150 000 holdon ter­mesztettek hazánkban az idén fővetésű silókukoricát. Ezenkívül nagy területeken vetettek silókukoricát a ko­rán lekerülő takarmányok vagy gabonafélék után is. A Földművelésügyi Mi­nisztériumban értékelték a silókukorica termesztés idei tapasztalatait A szakembe­rek megállapították, hogy az új módszer szerint körülbelül 150 000 holdon termesztett és betakarított silókukorica 30 százalékkal több fehérjét és körülbelül 50 százalékkal több keményítőértéket adott hasznos területről, mintha a régi módszer szerint sűrű ku­koricát, csalamádét termesz­tettek volna. A számítások azt mutatják, hogy az idei si lótak arm ány-többlet — amit többnyire négyzetes fészke­sen vetett és a csövek teljes­viaszos éréskor betakarított, elraktározott silókukorica adott — legalább kétszázmil­lió liter tej termeléséhez ele­gendő. (MTI) i llZtetés századunk egvik legnagyobb politikai eseményéről A Jászboldogházához tar­tozó Sóshida nevű tanyaköz­pont bizony kissé távol esik a sűrűn lakott településektől. Régen azt mondták volna róla, hogy a világ végétől még két kilométerre van. A Hazafias Népfront veze­tői, aktívái ezért most Sós- hidára mentek, hogy az ot­tani emberekkel beszélgesse­nek századunk egyik legna­gyobb politikai eseményéről, Hruscsov elvtárs diadalmas amerikai látogatásáról. A beszélgetés a tanyai nép­front-körben zajlott le, amely február vége óta a Hunyadi Tsz irodájának is helyiséget ad, s ahová rendszeresen el­járnak az itteniek beszélget­ni, újságot olvasni. Ezalkalommal elhangzott egy rövid „vitaindító” beve­zető. Csakhamar hárman is jelentkeztek, hogy átvegyék a szót. Muhari Lajos a következő­ket mondotta: — Hruscsov élvtárs elláto­gatott Iowa állaimba, az ame­rikai kukoricaövezet főváro­sába, a nagy növénytermelő és állattenyésztő központba, ahol kiváló szarvasmarhákat és sertéseket tenyésztenek. Azt gondolom, hogy a mi környékünkön kicsiben Jász­ból dogházának is hasonló je­lentősége van a mezőgazda­ságban, mint odaát Iowa államnak. Éppen ezért azt javaslom, hogy az erre vo­natkozó újságcikkeket vitas­suk meg részletesebben, Besenyei István mindjárt hivatkozott is arra, milyen közvetlen, kedélyes jelenet lehetett, amikor Hruscsov elvtárs Garst kukoricaterme­lő farmján figyelmesen meg­vizsgálta a kukaricacsöveket és azt mondta: „Túl sok a csutka, kevés a szem’. M<Hók József figyelmét az ragadta meg, hogy a repülő­téren orosz nyelvű plakát kö­szöntötte a szovjet miniszter- elnököt: „Haladjunk együtt a béke felé! Éljünk, dolgozzunk bé­kében!" Ez igen világosan mutatja, hogy az amerikai dolgozók ellenzik a háború gondolatát és a nézeteltéréseket békés tárgyalások útján szeretnék megoldani Kispál István helyeselte, hogy Hruscsov elvtárs elis­meri az amerikaiak sikereit is. így például a húsfeldol­gozó gyárban nyíltan meg­mondotta: „Mi ugyan előbb jutottunk el a Holdra, de maguk jobb virslit készíte­nek". Lakatos János azt említet­te, milyen nagyhatású lehe­tett, amikor Hruscsov elv- társ a békés gazdasági ver­senyről így beszélt: „Legyen a verseny célja csak a több hústermelés és ne legyenek egyáltalában hidrogénbombák. Azt akar­juk, hogy a mezőket békés ekék szántsák fel és ne raké­ták vagy tankcsapdák!" Jónéhányan elmondották a jelenlévők közül: minden jel arra mutat, hogy Hruscsov elvtársinak sikerült megnyer­nie az amerikai dolgozó tö­megek szimpátiáját. És ezzel megtörtént a leg­döntőbb lépés a béke kor­szaka felé — veszi át a szót Muhari István, a Hunyadi Tsz elnöke — s úgy érezzük, sok tekintetben hasonló hely­zetben vagyunk, mint 1945. májusának első napjaiban. Akkor a tüzeshábarú közeli befejezését vártuk, most pe­dig azt vesszük bizonyosra, hogy a hidegháború ideje Hruscsov elvtárs diadalmas amerikai látogatása nyomán lejár, s a nagy Szovjetunió kezdeményezésére elindulha­tunk a tartós béke félé. *= T ess ü er Düsseldorf (ADN). Max Reimann, a Német Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára kedden este beszédet mondott a „Deutscher Freiheitssender” (Német Szabadságadó) hul­lámhosszán. Kijelentette, hogy azokat a bákejavaslato- kat, amelyeket Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának 6. ülésszakáról a nyugatnémet kormányhoz in­tézett, a bonni parlamentnek és elsősorban a nyugat-né­metországi munkásoknak, szakszervezeteknek, ifjúsági és nőszervezeteknek komo­lyan meg kel vitatniok. „Ha a világban a józan ész érvé­nyesül, akkor még inkább kell érvényesülnie Németor­szágban, mert a német mili- tarizmus leginkább magát a német népet fenyegeti*’' Reimann hangsúlyozta, hogy a Hruscsov és Eisenho­wer megbeszéléseiről kiadott közleményt a nyugatnémet lakosság is helyesléssel fo­gadta. Csak az Adenauer- kormány kapálózik kézzel- lábbal és tesz egymásnak el­lentmondó kijelentéseket Adenauer nem tud beletö­rődni, hogy a helyzet alaku­lása túlhaladta a háború szé­lére sodró Dulles-féle politi­kát Szerencsétlenség Nyu- gat-Németország lakosságára, hogy a bonni uralkodó körök a hidegháború utolsó mohi­kánjai akarnak lenni és to­vábbra is a világ elsőszámú békebon tóiként akarnak te­vékenykedni — tette hozzá Max Reimann. Az NKP első titkára hangsúlyozta, hogy a munkásosztá1 ynak és a békeszerető erőknek ősz- szefogva kell követelniök: legyen vége az atomfegyver­kezésnek, tegyék lehetetlen­né a revansisták és a milita­risták működését, induljanak meg a tárgyalások a két né­met kormány között a fe­szültség enyhítéséről a béke biztosítására és Németország békés újraegyesítésének vég­rehajtására. (MTI) toooooooooooooooüüoooocmoooooooocm^-----------------------------------------------------------------------------------------——-----------------------------­EG Y BÉT a me?é? Keiefetx (2) Már kopogott a szemünk, mikor beszóltak, hogy va­csora az udvaron. Ragyogó holdvilág (egész másképp áll, mint otthon), bólogató dato­lyapálmák és jó ételek. A felszolgálás ugyan rossz, de ez itt nem udvariatlanság. Az idő itt nem számít. Odakint lustán hömpölyög a Tigris. A parton ládákon, lócákon egyszerű emberek alszanak. Itt talán mégsincs olyan meleg, mint lakásuk­ban “ ha egyáltalán van — és nincs kondicionáló készü­lék. Idős, turbános bácsi ele­gyedik velünk szóba. Persze, úgy, hogy 6 arabul, mi ma­gyarul beszélünk. Azt meg­érti, hogy mi magyarok va­gyunk. Tetszünk neki. Vál­lán ócska puska lóg, kezében fanyelű, fénylő rézgombos buzogány, a Kasszem párt jelvénye. Egy Kossuth ciga­rettával kínáljuk meg és megyünk aludni. Bekapcsol­juk a csodamasinát, sűrűt be­lőle a jó hűvös levegő. Át­nézzük az ágyneműt, nincs-e közte skorpió. Figyelmeztet­tek, hogy legyünk óvatosak, mert néha előfordul ez a mérges bogár. Igaz, hogy csak akkor csip. ha rálépnek, vagy ráülnek (ami érthető), de akkor már késő a bánat. Skorpió nincs. Eszembe jut, hogy reggel a szandálomat Tarázzam, mielőtt belebújok, hátha belemászott az éjjel valami. Magamra húzom a trópusi paplant: a lepedőt es i hűtőgép egyenletes zümmö­gése lassan álomba ringat első bagdadi éjszakámon. Alkalmazkodunk a trópusi életmódhoz. Itt dél felé kö­rülbelül 11-től 3-ig pihennek az emberek. Ök sem bírják az 50 fokos hőséget. Tehát reggel és este kell közleked­ni. Jó korán, reggel hatkor indulunk a Tigris-parton fel­felé. A főtéren zajlik a had­sereg felvonulása. A tegnap csak futólag látott új világot most tüzetesen szemügyre ve­hetjük. Sötét arcok, furcsa öltözékek, óriási kavargás. Először talán a ruhákat néz­zük. A legfeltűnőbb az álta­lános arab férfi-fejviselet. Ez egy fekete-fehérmintás se­lyemkendő, kettős vastag fe­kete teveszőr tekerccsel a fejre szorítva. Ha por van — ami nagyon sokszor van — és a déli órákban az arcukat is eltakarják vele, csak a szemük látszik. Ami a ruhát illeti, egyesek rendes zakót viselnek, de pan­talló helyett bokáig érő szok­nyát hordanak a zakó anya­gából. Olyan ez, mint a papi reverenda alja. A kardok ruhája olyan, mint egy ke­zes-lábas, csak a nadrág alól a bokánál buggynsra bővül. A kisfiúk ruhája bokáin érő zöld-fekete csíkos, hálóing. De hordják ezt még a felnőt­tek is. A pizsama is elfoga­dott utcai ruha, de elég rit­ka. A fiatal férfiak túlnyomó része úgy öltözik, mint akár­melyik európai. Rövidujju ing, hosszú nadrág, cipő, illetve szandál. Rövid nadrá­got csak a hadsereg tagjai­nak egy része és a külföldiek hordanak. A férfiak túlnyo­mó része bajuszt visel. Valamit a női divatról A nők. — Az öltözködési arány körülbelül 50—50 szá­zalék. Tudniillik a fele mo­demül öltözik: szandál, szok­nya, blúz, vagy egyenruha, a másik fele ragaszkodik, illet­ve ragaszkodnia kell a régi viselethez, mert a férje úgy akarja. Fátyol nincs, de a fejtől a bokáig érő fekete lepel borítja őket. Ez alatt rendes ruhát hordanak, de van úgy, hogy semmit. Sok az arany-ékszer. Az arany nagyon olcsó. Minden nő hord valamilyen aranytár­gyat, de van olyan is, akin mindenfajta ékszer megtalál­ható, ami csak lehetséges: fülbevaló, nyakláncok, orr- karika, karperec, bokaperec és gyűrű. Csodálatos arany­holmikat láttunk. A karonülő gyermekeket is felékszerezik mamájukhoz hasonlóan, de rajtuk csörgős bokaperec van. Lehet, hogy rongyos a kis­baba, de aranyékszere van. A nők szemöldöküket kisze­dik és ivét indigókékkel húz­zák ki. A száj alatti állrész- re szintén indigókékkel pon­tokból álló háromszöget raj­zolnak. Az idősebb férfiakis szoktak ilyen kékszínú folto­kat festeni halántékukra. Lassan haladunk a tömeg­ben a Tigris hidján. Átté­rünk az itteni Budára, a fo­lyó másik partjára. Itt már kisebb a forgalom, több a pálmafa, elkezdünk fényké­pezni. Hamarosan gyerme­kek gyűrűje vesz körül ben­nünket, le akarják magukat 1ényképeztetni. Sokszáz mé­teren át követnek és ott má­sok jönnek. Meglepő, hogy a felnőttek dühösen elkergetik őket, feltehetően azért, hogy bennünket ne zavarjanak. Ez a csoport el is megy, de jön egy másik. Egyébként min­denki fényképeztetné magát, de főleg az apák gyermekük­kel. Sokszor nem lehetett ki­térni a kérés elől, mert meg­sértődtek. Például: robogó katonai teherautó jön, ahogy mondani szokás, állig fegy­verzett legénységgel. A sofőr meglátja kezünkben a fény­képezőgépet, csikorogva fé­kez az út közepén és kimo­solyog, hogy lássuk, milyen szép legény. Kiszállnak, be­állnak fotó-pózba az autó elé. Exponálunk. Utána kéz­fogás, ragyogó mosoly, t ro­hannak tovább. Megkapó ez a nagy lelkesedés, hiszen ké­pet úgysem kaphatnák... Nőket csak lopva lehet fény­képezni. Ha észreveszi, mit akarunk, fejére húzza a fe­kete leplet. Hiába minden könyörgés. Közeledni nem ajánlatos, mert családjuk férfitagjai rossznéven veszik. Végül „elterelő hadműve­leted alkalmaztunk. Ame- lyikőnk fényképezni akart, háttal állt a témának és be­állította a gépet. A másik arrább ment öt méterrel és úgy csinált, mintha fényké­pezne. Mindenki őrá figyelt, a. gyerekek is odatódultak. Erre a lesbenálló hirtelen megfordult és „lőtt". Nagyon jő módszer. Sok érdekes fel­vételt készítettünk üymó- don. ífolytatjuk} Női „divat”. Bizony kicsit meleg viselet 50 celsiusnál mrrrrrn irinnrnrinii » F .M . ............. ■ Ré zgombos buzogány és skorpióveszély Max Reimann rádióbeszédben követelte, hogy NyugaUNémetorsvágbait komolyan vitassák meg Walter Ulbricht béke javaslatait

Next

/
Oldalképek
Tartalom