Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. szeptember 6. r Ízelítő a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás látnivalóiból Két nappal az ünnepélyes megnyitó előtt nagyszámú cül- és belföldi újságíró jár- a végig az Országos Mező- ;azdasági Kiállítást. Egyön- etű volt a megállapítás.; ízlé. ses, szép, modern formák jel­lemzik ezévben a különböző építményeket és rengeteg a látnivaló. Bizony, egy nap nagyon kevés ahhoz, hogy aki 'elutazik,, mindent megnéz­zen. Napok kellenének $z alapos szemlélődéshez. Hogy ni mindent láthatunk, abból adunk most olvasóinknak né­ni kis ízelítőt, A kiállítás helvrajza ' Talán a legfontosabb, hogy minden látogató jól eligazod­jon a 33 hektár nagyságú te­rületen, az 500 kisebb-nagyobb pavilon között. A tájékozódás megkönnyítése érdekében rö­vid leírást adunk a pavilon és a bemutatók elhelyezésé­ről. A főbejárattal szemben a főpavilon fogadja a ven­dégeket. Ennek hátamögött található a-magyar gépbemu­tató. A főpavilontól jobbra a takarmánytermesztési pavi­lon, mellette a Lengyel Nép- köztársaság csarnoka a sza­badtéri gépbemutatóval. A főbejárat baloldalán nyí­lik az út a nemzetközi kiál­lítás fő területére. Az út men­tén találjuk a Meteorológiai Intézet, az Egészségügyi Mi­nisztérium' pavilonját és a gyermekmegőrzőt A nemzet­közi terület » középpontjában a Német Demokratikus Köz­társaság látványos pavilonja áll. Mellétté jobbra a holland Pelya-cég kiállítási területe, - valamint a Csehszlovák Köz­társaság információs irodája. A kiállítási terület közép­ső részét az állatbemütatók foglalják el, ettől balra talál­juk a szabadtéri növényter­mesztés kísérleti parcelláit. Az üzemi kapu bejáratának baloldalán a magasba emel­kedő acélív alatt a MEZŐ- SZÖV kisgépkiállítását lát­juk. A kiállítási terület vé­gén a bor-, pincegazdaságok, a vendéglátóipar épületei he­lyezkednek eL / Uj bemutatók A korinthusi oszlopfőkkel díszített impozáns főpavilon­ban rendezett bemutató azt a forradalmi változást idézi, amely Győr, Veszprém, Szol­nok és Fejér megyékben vég­bement. Külön tablók, fotó­montázsok, grafikák ismerte­tik Besnyő szövetkezeti köz­ség fejlődését. Egy jiioráma kézzelfoghatóan mutatja End- rőd község múltját, jelenét és jövőjét. Itt dördült el 1935- ben az a csendőrsortűz, amelynek hat halottja és ti­zenkét sebesültje volt. Erre is visszaemlékeznek az end- rődiek. Érdekes és szemléletes a szociálisig mezőgazdasági üzemek pavilonja. Egy új és egy régi tsz-t mutatnak be. A kiállítás ideje alatt Buda­pesten tartják a nemzetközi kertészeti konferenciát. Alátámasztás nélküli csarnok Az Építésügyi Minisztéri­um teljesen újvonalú és igen merész szerkezetű megoldás­sal felépített pavilonnal vesz részt a kiállításon. Az alá­támasztás nélküli, egységes légterű csarnok azt hangsú­lyozza, hogy a nagyüzemben rendkívül fontos a majorok telepítése. A bejárattal szem­ben Hódmezővásárhely régi, szétszórt tanyáit látjuk, de a térképen már megjelennek az új tsz-ek határa^ is. Mezőgazdasági találmányok és úiitások Érdemes külön megfigyel­ni a fontosabb újításokat, szabadalmakat. Ott látjuk a gyökeres erdőtalajszántó ekét A Bruder-féle gép a hagymatermesztés ősi. jelleg­zetesen kisüzemi, aprólékos kézi munkáját változtatja meg. A Philaxia Vállalat ál­lati gyógyszerszabadalmait és újításait valamint állatorvo­si műszerújításait is bemu­tatja. Külföldi résztvevők Ezernyolcszáz négyzetméter fedett és szabad területen állít ki a Lengyel Népköztár­saság Földművelésügyi Mi­nisztériuma és a Külkereske­delmi Kamara. A lengyel ki­állítás gerincét a MOTOIM- PORT varsói vállalata alkot­ja. Ez a vállalat 50 különbö­ző gépet hozott Budapestre, így egyebek között a lengyel mezőgazdaságban sikeresen alkalmazott Jak 12 M. min­tájú, 550 kg hasznos terhet szállító repülőgépet. Az Ur- süs 303 egytengelyes vontató- traktor akkora, mint a Pan­ni robogó és mégis 550 kg-ot vontat, amellett még 16 más műveletet is elvégez. A Motopov prágai külke­reskedelmi vállalat mezőgaz­dasági gépeket állít ki. A csehszlovák mezőgazdaságban használt különböző Zetor traktorokat, répakombájnt, burgonyagőzölőt, stb. A bol­gár pavilonban felállítottak egy rózsavizes szőkőkutat is. A Német Demokratikus Köz­társaság pavilonja előtt 20 méter magas oszlop tetejére a köztársaság mezőgazdasági gépiparát szimbolizálva egy 16 munkaművelet elvégzésére alkalmas vontatótraktor ke­rült. Bizonyára sokan meg­csodálják majd a különleges motorrobotot, amely vizet mer, szánt, arat, szőlőt mű­vel, télen-nyáron a gazda se­gítségére van. A külföldi ki­állítók között találjuk Auszt­riát, Franciaországot, Nagy- Britanniát, Hollandiát, a Né­met' Szövetségi Köztársasá­got, Svédországot és Svájcot. Csak nagyon vázlatos ké­pet adhattunk a mostani me­zőgazdasági kiállításról. Min­dent megírni lehetetlen. Any- nyi bizonyos: érdemes és ta­nulságos dolog megnézni. Kubikolás "■ taliga nélkül Vízágyúval „lövik" a Tisza partot Ilyet sem látott még me­gyénkben a Tisza! ...de ma­gunk sérti. Búg a szivattyú, a síugárcső torkán vastag sugár­ban tör elő a víz és ostromol­ja a háromember-magasságú partot. Valamiféle vízi tűz­oltóság gyakorlatozik talán? Külföldi híradókon már lát­tunk effélét — ám mi szük­ség lenne vízi tűzoltóságra a Tisza-tájon?... — Semmi! — szögezi le ke­resetlen egyszerűséggel Tom­pa Mihály technikus, a tisza- kürti folyamszabályozás épí­tésvezetője. — Más történik itt: taliga helyett vízzel kubi­kosunk. Ferencz Rezső, a Vízügyi Igazgatóság folyamszabályo­zási csoportjának mérnöke magyarázza, mutatja, mi is történik itt a Tisza-parton: — Tavaly még vízipuská­nak is alig beillő kis szivaty- tyúval kísérletezett Tompa Miska — emlékezik. — Mint látja, idén már hatalmas víz­ágyúval dolgozunk. Hatvan lóerős Csepel-Diesel aggregét hajtja meg a szivattyút, mely percenként 2 ezer 500 liter vi­zet taszít a sugárcsőbe. Hét atmoszférás nyomással, száz- kilométeres kezdősebességgel tör előre a vízsugár. Nem ajánlanám, hogy valaki elé- beálljon. t > Új gépek érkeztek a cibakházi gépállomásra Néhány nappal ezelőtt több új vetőgépet, több tnfitrágya- szórót, s egyéb talajművelő gépet kapott a Cibakházi Gépállomás. A gépállomás mfihelyfőnK're és munkagép- mechanikusa az új gépeket nézik. Nem bizony! A sugárral most éppen a meredek part tövét „lövik”, köbméterszám rohan el a „zagy” — aminek a vízzel elegyült földet, ho­mokot nevezik a vízügyiek. Hirtelen — több köbméteres tömegben — leomlik a part. — Vizet szüntessl — így hangzanék a vezényszó, ha tüzéremlékekkel telt szak­emberek vezetnék a munkát. Kubikosokkal, kézieiövel lassú, nehéz munka lenne ez. A vízágyú használata egyha- todára csökkenti a munka­időt, a költségeket pedig —a legszerényebb számítás sze­rint is — egy tizedükre. A tempóra jellemző, hogy a ne­héz tiszakürti viszonyok kö­zött is ezer ötszázhatvanhét köbméter földet mozgattak meg negyvenhét óm — tehát nem egészen két nap — alatt. — Az itt látott vízöblítéses földmunkáról a Szovjetunió hatalmas tapasztalatkinccsel rendelkezik; természetesen a kiváló gépek sokaságával is — így Ferencz Rezső mérnök. — Hazánkban nemrég hono­sodott meg, ám nálunk is óriási fejlődés előtt áll Víz­ágyúval nemcsak partokat rendezhetünk a rőzsepokróc alá, de akár töltéseket is építhetünk. Felszerelés és kő zeli víz kell csupán hozzá, no meg a szakértelem. A mieink hamar megszerették ezt az érdekes, haladós munkát; só­kat tréfálkoznak is róla. Ezt hallottam tegnap: „ Mérnök kartárs, tudja-e, miért dolgo­zik olyan olcsón a vízágyú?” „Hát, sejtem...” — feleltem bizonytalanul, sejtve, hogy valami beugratás készül. „No. azért — így az egyik szaktárs —, mert a lőszer nem kerül pénzbe, — b. z. — TISZAZUG A régészet korszakot je­löl' meg Tiszazug fal­vainak nevével, Nagyrév, Ti- szakürt, Istvánháza megbe­csült nevek az archeológusok előtt. EurópaKzerte tanítják a bronzkori települések em­lítésekor a tiszazugi leleteket. S megyénk e sajátos tájegy­sége ép oly ismert az iro­dalomtörténészek, különösen a Móricz és József Attila ku­tatók szemében. Akkor feu­dális maradványaival, elma­radottságával. elzártságával szolgált arra, hogy olyan nagyírók, mint Móricz Zsig- mond lebbentsék fel a köd- fátyol takarta nyomort. S harmincéwel ezelőtt szomo­rú tragédiával írta be nevét a bűnügyi történelem lap­jaiba. Az arzén gyilkosság­ról van szó, amely egyet je­lent Tiszazug nevével. Mert hiába tartozik a me­gye legrégibb települései kö­zé, tán a bronzkori ősközös­ségi társaidalomszervezetek óta nem tudott bejutni bol­dogság, a megelégedettség a kanyargós folyó félszigetei, a holt-Tisza ágak falvainak lakásába. Bár földje jó, meg­terem ott mi szem-szájnak ingere, a tájjelleg zömét ki­tevő zselléreknek, kisparasz- toknak nem volt sok köszö­netük a jó termésben. A ti­szazugi kulákok pincéit fe­szítették a telt boroshordók, mint tulajdonosuk pocakját a jó falatok, de a szegényember itt volt tán a legszámkive- tettebb, a legelhagyatottabb A felszabadulás legna­gyobb történelmi ténye a vidéknek. A földeket fel­osztották, a tiszazugi nagy- birtokosok a történelem lom­tárába, szemétdombjára ke­rültek, s az új nap, új fé­nye, nemcsak a folyó vizét, az emberek szívét is felmele­gítette, kitágította. Uj léte­sítményei, új útjai révén Ti­szazug bekerült az ország vér­keringésébe, s híres boraival a meggazdagodás igéretföld- j évé-lett. Az az igazság anyagiak­ban jobban él ma Tiszazug népe, mint az ország egyes részei. A földhözjuttatottak a volt kisgazdákkal eggyütt egészen belterjes kultúrát honosítottak meg. Régen nagy eset volt egy-egy látványosan megrendezett képviselővá­lasztás, s utána maradt min­den a régiben, s a Tisza ka­nyarulataiban még nagyobb lett a csend. Most nincs hét, változatos társadalmi ese­mények nélküL De azért gondolkodásmód­juk helyenként maradt a ré­gi. Ez nem is csoda, hiszen mindig is a vidék sorvégző­je volt, a haladásellenes gon­dolkodás mintaképe, á leg- elavulüfob életmód megtes­tesítője. Könnyebb volt gaz­daságilag tehetős, jólmenő községekké formálni a tisza­zugi falvakat, mint lakosai­nak fejébe világosságot gyúj­tani. Különösen Cibakháza, Cserkeszöllő, Csépa közsé­gekre volt ez a jellemző. Míg az egész megye parasztsága termelőszövetkezetekbe tö­mörült. a tavaszon a cserke- szöllőiek, cibakháziak utolsó­nak indultak el erre az útra. Jól megvoltak mindeddig a borral, búzával gyümölccsel, jól is éltek belőle, is nem akarták észrevenni, tflogy az ipar, a nagyüzemi r/iezőgaz- daság termel és áldoz azért, hogy a kisüzem magas ön- költségű iurmelvényeit drá- sábban vásárolja meg az ál­lam. S nem akarták belátni, hogy egyénileg biztosított jólétük csak hatványozódhat, ha közösen teremtik elő a Tiszazug híres szoléit, borait, gyümölcseit. N em véletlen, hogy ők in­dultak utolsónak. S an­nál nagyobb az öröm most, amikor jelenthetjük: Cser- keszöllőt napokon belül a termelőszöve*kezeti községek sorában üdvözölhetjük. Hetvenöt százaléknál tar­tanak már, a Béke, az Előre, az Uj Utón termelőszövetke­zetek naponta fogadják az új belépőket. Csépán három- nappal ezelőtt ismét újabb termelőszövetkezet fogott ösz>- sze, az Uj Barázda. így az Uj Élettel együtt két új szö­vetkezete van a községnek, az Alkotmányt számítva pe­dig három gazdálkodik a köz­ség határában. Cibakházán a Vörös Csillagba kérik felvé­teleiket zömmel a gazdák. A számszerinti eredmény is biztató. Cserkeszöllőn 324-en, Csépán 83-an, Cibakházán 82-en léptek be az utóbbi napokban. Tiszazug három községben naponként válto­zik az újhoz csatlakozók szá­ma. Csépán már benn van nak a falu tekintélyes^ gazdái. Lantos Mózes, Mészáros Leó, Csernus Lajos, Jakab And­rás, Vági Imréné tartják élen a zászlót. Cserkeszöllőn Maszlag István, Csontos Ist­ván híres gazdák nevével gyarapodott a termelőszövet- kezeiti mozgalom újabban. A Tiszazug ha utolsónak is, ha, vontatottan is de megindult az új élet ut­ján. Többé nem lesz az el- marallottság tartománya, — feli artózhatatianul tör előre a termelőszövetkezeti moz­galom dülőről-dülőre. szőlő- ről-szől Jre, tanyáról-tanyára * Csépán, Cibakházán, Cserke­szöllőn. Tiszazug felzárkózott s et­től kezdve mindig együtt me­netel az elsőkkeL B. L. Két új dohánvpajfa A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben két új dohánypajtát építettek. Az egyik már. teljesen kész, tele van dohánnyal, a másik —mint a képről is látható — most van épülőben. AZ AGASBUZA Riaszt a telefon, hogy jöj­jek fel, mert földi keres a szerkesztőségben. Gulyás Vince ücsörög az asztal mel­lett, rózsaszínű krepp-papír- csomagot tartva maga előtt. A csomagból toklász látszó- dik ki, merthogy búza va gyón rejtve áz elegáns papír­féleség burkolatába. S nem is akármilyen búza. Ágas­búza. Gulyás Vincének ez az álma, a szenvedélye, a min­dene. Nagy utat tett meg ez a kalász, mire idekerült a szer­kesztőségi asztallapra. Úgy négy évvel ezelőtt mezőgaz­dasági kiállítás nyílott Jász­apátiban. A járás termelőszö­vetkezetei jöttek vetélkedni akkoriban még zömmel egyé­ni paraszttársaikkal. A ki­állításnak akadt szemlélője, látogatója bőviben. Ki-ki vé­leményét ki is alakítva ma­gában a szövetkezeti gazdál­kodásról, a mezőgazdálkodás jövőjéről, egyebekről. A jászladányi Úttörő Tsz ógasbúzájának meg egyene­sen csodálója akadt. Gulyás Vince álldogált szótlan per­cekig, s ámulata egyre in­kább megfogódzott a bense- jében. Valami kimondhatat­lan vágyódó érzés ébredt benne az ágasbúza iránt — Nem mondta ó ezt senkinek ott se, máshol se. Ellenben odasomfordált a rendezőség­hez, hogy adnának-e legalább egy kalászt az ágasbúzából. Kettőt adtak. S azon az őszön Gulyás Vince a két kalászból kimor­zsolt szemeket a legnagyobb gondossággal elkészített ta­lajba, kézzel meghúzott ba­rázdába dugta bele. Nahát, így ment ez. Vigyázott arra, olyan helyre tegye, ahol el nem hordják a kiváncsiak, le nem tapossák az állatok, — megmarad a fajtisztasága. A termést minden nyáron kézzel morzsolgatta, szinte szemen­ként mentve a gyarapodó ágasbúza-magot. Ezen a nyáron megszületett az erkölcsi siker. Gulyás Vince ágasbúzájáról sokan beszéltek már a községben. S a cséplőgép után 45 kilo­gramm maradt a zsákban. Há­rom kilogramm búzából 45 kilogramm. Volt olyan te­rület — két és fél négyszö­göl, ahol két és fél kilo­gramm búza termett. A két­kezi munkával dédelgeted, évről-évre átmentett, tíz kö­römmel munkált ágasbúza cséplőgépre termett! S vető­magnak termett. Annak bizony. Nagyüzemi vetőmagnak. Papírost kapa­rász elő a mellényzsebéből Gulyás Vince. — Nézze csak! Nézem. Etlismervény-fele ajrról. hogy a jászapáti Al­kotmány Termelőszövetkezet II. számú üzemegysége átvet­te a vetőmagot. — Károllyal, az elnökkel megegyeztünk. Elvetjük a búzát most tavasszal homo­kos földbe. Tovább kísérle­tezünk a termelőszövetkezet­ben, — teszi még hozzá Vin­ce bácsi. Vagyishát Gulyás Vince ágasbúzája, Gulyás Vince nyolc holdas küszködése be­érett. Körömmel húzta meg az első két sort, s pár év múlva — ha beválik — kom­bájn aratja majd honositvá- nyát. Ha beválik, Mert ezzel még nincsen minden rendjén. — Az a kutyaság benne, kisebb a fehérjetartalma. De hátha kitenyésztjük. Ezen a nyáron már 76 volt a fej­súlya. Most a , fehérjetartalomra mennek rá. Tudományosan. Gulyás Vince Liszenkoról be­szél, hogy egy hetedik osz­tályos növénytan könyvben olvasott róla. Meg Sopron- horpácsot emel eget i, hogy oda szeretne eljutni. Nem lesz annak akadálya. Ha becsülettel dolgozik majd a termelőszövetkezet­ben, — nemesítő megszál­lottságát, az ágasbúzáját el­ismeri a nagy család, a gaz­datársak. h termelőszövetke­zet. Az ágasbúzának sok ága van. Sok kéz kell hozzá, sok­sok elgondolás, több gazda tannsr'slata hogy meghono­sodjon a mi RVMtotnkení Borzák Lajos. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom