Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

1959: szeptember 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

ELINDULTAK AZ ÚJ ÚTON

Szajol után 7—8 kilométerrel földszintes házak közé kanyarodik a Kisújszállás—debreceni műút bituminbőrű kígyója, s ott is halad jó ideig. A város — mert városba értünk — belterületén, ahogy a sofőrök mondják: „táblától tábláig” legalább 7 kilométert szalad a gépkocsi. Egyelőre ne menjünk tovább, álljunk meg itt a táblánál. Törökszenlmiklós -— olvashatjuk. Alatta: Termelőszövetkezeti város. Az utóbbi felírás nem régi keletű, mindösz- sze fél éve erősítették a fekete-fehér vascölöpre. Ez a tábla a város jelenére utal. Milyen volt a múltja egy 1935-ös kiadású monográfia szerint?

lörökssenímiklós a legrégibb magyar települések egyike

1044-ben már létezett. Egykorú feljegyzés tanúskodik róla, hogy Péter király ez- időtájt járt erre kíséretével. Akkor még Balaszentmiklós volt a neve. 1552-ben Ali budai .pasa elfoglalta és itt várat is építtetett, amit aztán :öbbízben leromboltak, majd újra felépítették. Ekkor pusztultak el a virágzó falvak is, nevüket ma már csak egy- egy pusztarész elnevezése (Bariba, Szakállas, Tamáspuszta) őrzi. Egészen 1685-ig uralkodott itt a török. Kita- karodása után a helység fejlődésnek indult. Almássy János báró a Felvidékről hozatott telepeseket. Az 1738-as közel 5 évig dúló pestisjárvány a lakosság nagyrészét kipusztította. A megmaradt földbirtokosok aztán gondoskodtak róla, hogy újra legyen, aki művelje a földeket. Á birtokosok később változtak, de a nagybirtokrendszer megmaradt Jól mutatja ezt- az 1935-ös statisztika, amely

szerint tíz nagybirtokos uralta a város akkori1 területének több mint felét. A földbirtokkal rendelkezők száma ekkor 1457, a város lakossága pedig 20 ezer fölöt volt.

Közben aztán nagyot fordult a világ. A társadalmi fejlődés szele elsöpörte a régi földbirtokosokat, s a föld végre a jogos tulajdonosoké lett, azoké, akik megművelik. Ma a város 32 ezer holdas területének 93 százalékán 16 termelőszövetkezet gazdálkodik. Ennyit a fejlődésről. S most kedves. Olvasó. ha úgy tetszik, induljunk tovább. Látogassunk meg néhányat a 9 új tsz közül. Nézzük meg, hogy dolgoznak, hogyan rakják le a közös gazdálkodás alapját, hogyan indultak el az új úton. Egy-két régi tsz-be is bekukkantunk, mert hiszen azok is újjászülettek, területük, taglétszámuk az elmúlt évinek többszörösére növekedett.

tlaő utunk

as Aranykalászába vezet

Velünk tart a közben elő- termett Fehér Lajos is, a tsz főagronómusa, s egyben elnökhelyettese. Alaposan ismeri a tsz ügyeit, szívesen szolgál tájékoztatással, amíg a sertéstelep felé robogunk, mert úgymond — ott a legtöbb látnivaló. A tsz márciusban alakult, ötszáztizen- négy gazda 3200 holdon kezdte meg a közös gazdálkodást.

— Igaz, őszi kezdők volnánk, de jól néznénk ki, ha tényleg csak ősszel fognánk a munkához. Megkezdtük biz azt már régen — mondotta.

S a munkának vannak eredményei. Szépen halad a vetőmagösszehordás, gyűlik a

közös takarmány is. Csaknem

került a műtrágyázás is: 3200 mázsát rendelt belőle a tsz. Nagyrésze már megérkezett, közel 300 holdra ki is szórták.

— Azért nem ment az olyan egyszerűen — teszi hozzá a főagronómus. — Nem volt pénzünk rakodómunkásra, így saját erővel oldottuk meg. Bizony, ha Nagy- Mihály nincs, nem tudom mit csinálunk.

Kiderül aztán, hogy Nagy Mihály nevezetes ember a tsz-ben. Nem azért, mert brigádvezető. hanem azért, mert bármikor szóltak neki, hogy megjött a vagon. 6 előteremtette az embereket. Pedig legtöbbször éjjel, vagy vaECSEGI GYULA az Ady Tsz elnöke.

Olcsó sertésfiaztatót építettek az Aranykalász Tsz tagjai bálaszalmából és facölöpökből.

500 mázsa szálas már kazalban van. A szépformájú kazlak Nagy Mihály kezemunká- ját dicsérik. Előregyártott elemekből készült, az útról is látható 50 férőhelyes növen- dékmarhaistálló, több mint húszán vettek részt az építkezésben. Karancsi Imre és Wolf József jártak az élen. A Szabó-féle vándorbrigád most építi a másik, 48 férőhelyes, magtárpadlásos istállót. Saját maguk építettek juh- hodályt is, 300 „férőset”, hogy legyen helye a szaporulatnak is, mert most még csak 150 tavalyi bárányt mondhatnak magukénak. A Gyapjúforgalmi Vállalattól kapták súlytörlesztésre. Négy év alatt adják vissza a szaporulatból. Közben gyarapszik az állomány, meg a ivaDiú is jövedelmez Szóbasárnap küldték, s azt nyomban ki kellett rakni. Nagy Mihály meg a többiek sok éjszakát, jónéhány vasárnapot rááldoztak, megérdemlik az elismerést.

Egy kanyar után előtűnik a sertéstelep. Fehérre meszelt kifutók, deszkából, szalmából épített kutricák — ez a fiaztató. Egyelőre még üres, hiszen az anyakocának való 20 süldő a hasonló anyagból épített szálláson tanyázik. Balogh Pál. akinek mindez a •tanyája mellett épültv vállalta gondozásukat. Ezt már munkaegységre végzi, de majd csak a jövő évi zárszámadáskor kapja meg gondos munkája ellenértékét.

— Itt az Alattka dűlő környékén van a területünk nagyobb része, a többi Püspöki és Kengyel határában — muEz már a közös jószág-állomány egy része. Az Aranykalász Tsz-nek 20 fehér hússertése van.

akartuk, megvolt a terv is, de csak most tudtuk végrehajtani. Bizony, elég körülményes volt. Százötvenezer forintot terveztünk a költségekre, légvezetéket, meg oszlopokat magunk „szereztünk”. Transzformátort pedig állami beruházásból kaptunk, így sikerült az összeg nagyobbik felét, 80 ezer forintot megtakarítani. Akkor aztán a tagság elé vittük az ügyet.

— No, emberek! — mondtam , mi lenne, ha 25 lóval kevesebbet hagynánk és vennénk egy Zetort pótkocsival?

Egyhangú volt a vélemény: Nem kell a ló, ne etessük, vegyünk Zetort. Hát így történt. Igaz, a 80 ezret még öt- vennel tetézni kellett, hogy kifussa, de most már megvan. Hogy ezen felül mennyi utánajárásba került, arról jobb nem beszélni.

A cél: teljes villamosítás. Pár éven belül végre is hajtjuk — jelenti ki határozottan. S talán először, most nem mosolyog. — Ezzel a tagsággal mindent el lehet érni. Látja ott azokat a kazlakat? — mutat az istálló mögé. — Legalább tíz vagon takarmány van ott. Közte az a 170 mázsa széna, amit felibe használtunk. Nyolcvankét holdon már az idén közösen gazdálkodtunk. A tagság épített két 120 köbméteres silót, kell a hely a 10 hold siló- kukoricának. Van 46 hold vörösherénk, 12 hold lucernánk, ami nagyobb darab. Kihord- tunk eddig vagy kétezer mázsa trágyát is. Négyszázötven holdon, amiben nincs termény — elvégeztük a szántást. Rövidesen vetjük az őszi árpát. Szóval halad itt a munka.

*

Sok helyen jártunk még, a Dózsában, Rákócziban. Megnéztük a Kossuth Tsz-t. Ellátogattunk a Bajcsy-Zsi- linszkybe is. Utóbbiban még akadozik, de a többiben már nagy lendülettel fejlődésnek indult az új élet csírája. Az összerakott kazlakban, magasodó épületekben, százholdas parcellákban, parasztemberek ezreinek közösen végzett munkájában új történelem formálódik. Ezért küzdöttek, ontották vérüket Budai Nagy Antal, Dózsa parasztjai, hogy övék legyen a föld, hogy a munka hasznát ne a grófok, vagy a báró úr tegye zsebre. Dózsa unokái ma már a maguk földjén, maguknak dolgoznak. Közös gazdaságokba tömörültek, hogy a fejlettebb termelési módszerek és a gépek alkalmazásával többet termeljenek s megteremthessék az 'új, boldogabb jövendőt.

Patkós Mihály

vákóczi Tsz gazdái nagyrészt saját erőből most egy 50 férőhelyes (éhénistálló építéséi végzik.

1957-ben alakult, tehál „régi”-nek számító tsz a Búzakalász, de mindig újul, bővül, terjeszkedik. Alakuláskor nem volt semmijük, csupán 600 hold földjük. De ötvenkét szívós akaratú, összetartó ember kezdte meg a közös gazdálkodást, s idén az évet millión felüli értékű vagyonnal zárják.

Messze fehérük palatetejé- vel a tsz egyik büszkesége, a modern magtárpadlásos tehénistálló. Háromszázhatvanezer forint hitelből épült, de a bekerülési költség 480 ezer forint. A különbözeiét a maguk erejéből tették hozzá. Büszkén mondják: pénzt csak építési anyagra költöttünk. A vagyoni helyzet parasztembereknél azon mérhető: mi van az istállóban, meg a kamrában, vagy a padláson. Nos, itt mind a kettő tele van. A padlás gabonával, az istálló pedig marhával. Huszonhat fejőstehén, meg vagy harminc növendékállat ropogtatja a szénát, szinte jólesik végignézni az egyenletes növésű, gömbö- lyűfarú bikákon. — Szerződöttek — mondja büszkén Mircsov János, a hosszúra nyúlt elnök. Huncutkás szeme, magabiztos mosolya csa- varoseszű emberre vall.

— Az is — mondják róla a tagok. — Mindent kitalál, ami hasznos a tsz-nek.

Az ő ötlete volt például, hogy a cukorrépát szállító Zetorok visszafelé se jöjjenek üresen, hanem hozzák az anyagot az építkezéshez. így aztán oda-vissza szállítanak. A fuvarköltség ugyanannyi, a teljesítmény meg kétszeres. Kitalált ő még mást is.

— Adjuk el az árpánkat sörárpának. Pénzt is kapunk érte, meg súlyban ugyanany- nyit, amennyit beadunk — javasolta egyszer a vezetőségnek. Gondolnivaló, hogy nem sok rábeszélés kellett, s a tagságnak már 10 ezer forintos plusz-bevételről számolhattak be. Senki sem haragudott érte.

A régi istállóval szemben, a porta másik felén nagycsapat ember szorgoskodik. Nagyobb részük, új - belépő. Árkot ásnak — csákányoznak a kemény földben, mások meg már az alapot rakják. Betonba ágyazzák a termésköveket, hogy jó szilárd legyen. Üjabb istálló épül itt, saját erőből a növendékmarhának. Hatszázról csaknem kétezer holdra növekedett tavasszal a terület, növelni kell az állatállományt. Közel a szérű is. Mint egy kisebb falu házai, úgy sorakoznak a széna-, törek-, meg szalmakazlak.

— Pedig 600 mázsa árpa-, 1400 mázsa rizsszalmát el is adtunk — jegyzi meg az elnök. A kazlak mellett két át- hajtós falközi siló nyújtózik,

tat körül Fehér elvtárs. — Amiről lekerült a termény,,

körülbelül ezer hold azt.

Két év alatt milliós vagyont teremtett a% összefogás

már bemunkáltuk. Csak a vetés van hátra, de azt is megIrorrA őíilr ’rfi-rtirí oeonrt

természetesen tele. Száz-száz köbméter silókukorica van mindegyikben. S hogy bizton elég legyen, még 350 köbmétert a kukoricaszárból, meg a répaszeletből készítenek. Egy istállószerű épületben betonozott falú kutricákban 15, rózsaszínű kismalacoktól körülvett anyakoca hűsöl. Könnyű kitalálni, a fehérhús- sertés-állomány a tsz másik büszkesége. Nem ok nélkül. Szelei Antal szakavatott sertésgondozó kezeli őket. Ahogy volt Habsburg-dinasztia, úgy van kanász-dinasztia is, melynek Szelei Antal is tagja. Apja, nagyapja, tán még dédapja is uradalmi kondás volt, ő maga 1932 óta sertésgondozó. Nem csoda hát, ha érti“ a „szakmát”

A másféléves. 170 kg átlagsúlyú kocák másodszorra fialtak már. Az átlag 10,4, de volt olyan is, amelyiknek 18 malaca lett. Kinyitja az egyik kutrica ajtaját, ahonnan az ismerős szóra barátságos rö- fögéásel bújik elő Teddy, a négy mázsán felüli, hároméves törzskan. Ijesztően nagy állat. Odább a kifutóban lustálkodik az első nemzedék, 80 csaknem teljesen egyforma süldő. Csupán félévesek, de már túl vannak a 60 kilón. Novemberre 126 kilós átlagsúllyal akarják leadni, mert természetesen ezek is szerződöttek.

Hogy mit láttunk még a

tsz-ben? Sokmmdent és csu- ’ pa jót. Nagyon szépen ha- . ladnak a tjtlajmunkákkal, trá- . gyahordással. Nemcsak fel- . szedték, hanem be is szállí- [ tották a cukorrépát. Ottjár- tunkkor vitték az utolsó fu- . vart. Az új tagok a vetőmag . és takarmány 60 százalékát . már bevitték a közösbe, s a . tsz megállapodást kötött az idős tsz-tagokkal. Egy hold

■ háztáji, a bevitt föld minden . aranykoronája után 10 kg ; búza földjáradék, havonta

100 forint, évente 5 mázsa fa és SZTK jár részükre. A be- ' tervezett munkaegység-érték 1 47.80 forint.

Ennyi jó dolog egy helyen

■ még álomnak is szén. pedig , nem álom, hanem valóság.

A villamosított tss,

meg a Zetor-vásárlás

Villanypóznákon futó, esi lógó vezetékek jelölik a sui jáni Ady Tsz központja fe\ vezető utat. Kis dombon á a volt Polgár-féle uradaln kastély, most a tsz székhá2 lesz. Azért „lesz”, mert csa most kezdenek. De villan már van. Minden épületbe: Az ember nem akar hint saját szemének! Az elnöl Ecsegi Gyula mosolyogv csóválja a fejét, merthogy is velünk tart.- Az állami ga; daságban „csíptük el”. Egy« lőre még ott van alkalmazás ban, mint gondnok. Onna hívták meg a tagok elnöknél Szóval mosolyog a hitetlen kedö látogatókon Mindig mr

solyog, ámbár ezt csak huncut szeme hunyorításán látni, mert száját csaknem eltakarja hatalmas tömött fekete bajúsza. Széles gesztusokkal kisért, mindig vitázó hangú beszéde, egész megjelenése hihetetlen kitartást, erőt, lendületet sugároz.

Tulajdonképpen nem vagyunk új tsz, mert 1955-ben egy évig már működtünk. Akkor építettük az istállót, a sertésszállást, meg a baromfiólat. 1956-bán aztán szétugrott a jónép. s itthagy va csapot-papot, ment min denki egyéninek. Most a t épületeket is visszakaptuk IVTár 1 QSß hon trillnmrxiftoni