Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-29 / 228. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. szeptember 29. Hruscsov elvtárs beszéde KÖSZÖNTJUK HONVÉDÉINKÉT! as amerikai televízióban Washington (TASZSZ.) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember 27-én beszédet mondott az amerikai televízióban. Alábbiakban részleteket közlünk a beszédből. Jó estét kívánok amerikai barátaim! örülök, hogy hazautazásom előtt beszélhetek önök előtt. Megtetszettek nekünk az önök szép városai, csodálatos útjai, de főképp a barátságos, jóindulatú emberek. Ne vegyék szavaimat szokásos udvariassági formaságnak, vagy a vendéglátó iránti tisztelet szokásos megnyilvánulásának. Igen kellemes beszélgetéseim voltak Dwight Eisenhower elnökkel. Mindazokban a kérdésekben, amelyeket megbeszéléseinken érintettünk, sok tekintetben egyetértettünk mind a helyzet értékelésében, mind abban, hogy meg kell javítani a viszonyt országaink között önök megértik, hogy nem olyan könnyű kiküszöbölni mindazt, ami a hidegháború hosszú évei során rakódott le. Hány olyan beszéd hangzott el, amely nem mozdította élű a viszony javulását, hanem ellenkezőleg, éppen élezte. Ezért nem lehet a légkör rohamos megváltozására számítani. Az államaink közötti viszony megjavításának folyamata nagy erőfeszítéseket és türelmet igényel, mindenekelőtt pedig szükségessé teszi, hogy mindkét fél olyan feltételeket kívánjon megteremteni, amelyek lehetővé teszik az áttérést a jelenlegi feszült helyzetről normális viszonyokra, később barátságra is, a világbéke megszilárdítása érdekében. Előttem nem kétséges, hogy Eisenhower úr őszintén a viszony megjavulását kívánja országaink között. Ügy látom, hogy az Egyesült Államok elnökének körülményei bonyolultabbak, mint az enyéim. Az Egyesült Államokban még nyilván befolyásosak azok az erők,‘amelyek akadályozzák országaink viszonyának megjavítását, a nemzetközi feszültség enyhülését. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Véleményem szerint az egészséges gondolkodás végül is megadja a helyes irányvonalat a nemzetközi problémák megoldásához. Ez az egyedül helyes irányvonal pedig a hidegháború felszámolása, a világ békéjének megszilárdítása. A nemzetközi feszültség megszüntetése azonban nemcsak két állam erőfeszítéseitől függ, ehhez szükség van minden állam törekvésére és erőfeszítésére is. A Szovjetunió azt javasolta, hogy húzzunk záróvonalat a második világháború alá. Ezt meg lehet és meg kell tenni a német békeszerződés aláírásával Ellenfeleink olykor így érvelnek: Minthogy a háború egy egységes német állam ellen folyt, a békeszerződést is csak azután lehet megkötni, ha Németország álból egyesül. Tudott dolog azonban, hogy jelenleg ténylegesen két német állam létezik, mindegyik sajátos életformával. Sem az egyik, sem a másik német állam nem akar lemondani társadalmi rendszeréről. Erővel viszont nem kényszeríthetjük az egyik német államot arra, hogy térdet hajtson a másik előtt. Maguk a németek egyezzenek meg, hogyan éljenek tovább, hogyan építsék kapcsolataikat Nem jobb lenne további huzavona nélkül megkötni a békeszerződést a két német állammal s ily módon eloltani a hamu mélyén levő parazsat, amíg nem 1 nbban^ fel egy újabb tűzvész? A béke- szerződés megkötése eloltaná a pattogó szikrákat Nyngast- BerUnben is és így normális helyzetet teremtene. A német békeszerződés megkötése, Nem lehet a világon addig megálla- podottság és nyugalom, míg a két legnagyobb hatalom nincs rendben egymással Képzeljenek el két szomszédot Egyiknek sem tetszik a másik házában levő rend és életmód. Jó kerítést húztak egymás háza közé, de ennek ellenére, házuk népével együtt szidják egymást. Jó-e az ilyen szomszédoknak? Mindenki azt mondja, hogy nem jó. Előbb-utóbb verekedésre kerülhet sor. A rossz szomszédoknak mégis van egy kivezető megoldásuk: egyikük eladhatja a házat és új lakásba költözhet. De mi legyen az államokkal? Hiszen azok nem költözhetnek át másik helyre! Hol van hát a kivezető út? Önöknél kapitalizmus van, nálunk szocializmus. Nos, mit csináljunk? Emiatt világméretű összecsapásig élezzük a dolgot? Vagy normális kapcsolatokat létesítsünk és békében éljünk, mindegyik a maga módján? A Szovjetunióban mindenki azt akarja, hogy békében éljünk, nálunk mindenki ft békés együttélés híve. önök nem gondolkoztak el ezen a kérdésen; ha mi és önök nem készülünk hadakozásra, miért kell önöknek és nekünk annyi fegyver? Engem úgy tájékoztattak, hogy az önök országa évente átlag több mint 40 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Mit is titkoljuk, mi ugyanezekre a célokra évente mintegy 25 milliárd dollárt költünk. Nem lehetne jobban felhasználni a nép pénzét? Önök bizonyára tudják, hogy a szovjet kormány egy héttel ezelőtt javaslatot terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé az általános és teljes leszerelésről és a legszigorúbb, mindent átfogó ellenőrzésről. Mire gondolunk? Az összes fegyveres erők teljes megszüntetésére, mindenfajta fegyverzet megsemmisítésére, beleértve az atom-, a hidrogén- és a ra- kétafegyvereket is. Az államoknak csupán szigorúan korlátozott rendőrségi kontingenseik maradnának, köny- nyű lőfegyverekkel. Ha viszont partnereink nem hajlandók ilyen messzemenő intézkedésekhez hozzájárulni, kezdetben készek vagyunk megállapodni részleges leszerelési intézkedésekben is. Megvitattunk más, megérlelődött kérdéseket is. Sok ilyen gyűlt össze. Elsősorban kiemelném a második világháború maradványai meg szüntetésének problémáját. Sokan megkérdezik: miért nyugtalanítja annyira a Szovjetuniót a második világháború maradványai megszüntetésének kérdése? Hiszen ez már régi ügy. Megmondom Önöknek nyíltan — mi nem félünk a német milrbarizmus- tól, de jól ismerjük gálád szándékait, mely ösztönzi a revans-törekvéseket. Azt akarom, hogy önök megértsenek engem: ha valaki békéit akar, nem lehet fenntartani a háború maradványait. akárcsak a leszerelés kérdésének megoldása nem köny- nyű. De éppen azért, mert itt nehéz kérdésekről van szó, ezeket minden halogatás nélkül meg kell oldani. Az Önök országában tartózkodva, megismerkedtem az amerikai nép életével, legalább is annyira, amennyire ez ilyen rövid idő alatt lehetséges volt. Sokat láttam és hallottam. Rendkívül hálás vagyok a meleg szívélyességért és vendégszeretetért, amelyet irántam, mint a szovjet kormány feje iránt és a kíséretemben lévő elvtársak iránt tanúsítottak. Megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy az amerikai nép barátságra törekszik népünkkel, és szereti a békét, szereti hazáját. Nagy gazdaságot hozott létre és magas az életszínvonala. A szovjet nép, akárcsak Önök, szereti hazáját, békét akar, barátságban akar élni az Önök népével, miképi a világ minden népével, A Szovjetunió népei a szocializmus győzelme révén nagy eredményeket vívtak ki. És bár mi még nem vagyunk olyan gazdagok, mint Önök, helyes úton közeledünk a legmagasabb életszínvonal elérése felé Erre törekszik népünk és ezt meg is valósítja! A társadalmi és áUami berendezkedés kérdése, vagyis az a kérdés, hogy szocializmusban vagy kapitalizmusban éljenek-e a népek — mindegyik nép belügye. Szigorúan ragaszkodni kell ahhoz, hogy az államok ne avatkozzanak bele egymás beU ügyeibe, A Szovjetunió a dolgozók állama. Nálunk nincsenek tőkések. Gyáraink és üzemeink az egész nép tulajdonában vannak. Az egész föld a aga kincseivel a népé. A parasztok kollektív gazdaságokban dolgoznak. Mindegyikük jövedelme végzett munkájától és nem a befektetett tőkétől függ, A szocializmusban a dolgozó díjazását a társadalom javára végzett munkájának mennyisége és minősége határozza meg Amikor még tovább fejlesztjük a termelésit és még nagyobb gazdaságot halmozunk fél, áttérőink a javak kommunista elosztására: akkor mindenki képességei szerint fog dolgozni és szükségletei szerint részesül majd a javakból. Államunk alkotmánya valóban a legdemokratikusabb alkotmány. Biztosítja a törvényhozó szervek általános, egyenlő, egyenes és titkos megválasztását, biztosítja az állampolgárok jogát a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez. A forradalom előtt úgy volt nálunk, hogy akinek tőkéje volt, az okos is volt A történelemben első ízben érvényesítettük földünkön azt az igazságos szabályt, hogy annak legyen társadalmi tekintélye, aki jól dolgozik. Vegyék például a Szovjetunióban a legfelső államhatalmi szerv, a Legfelső Tanács összetételét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsába ösz- szesen 1378 küldöttet választottak meg, közöttük 366 nőt. Több mint ezer küldött közvetlenül az ipari és a mező- gazdasági termelésben dolgozik, munkás, mérnök kolhoz- paraszt agronómus. A többi küldött állami funkcionárius, közéleti személyiség, tudományos kulturális, irodalmi és művészeti kiválóság tanító, orvos. Mint látják, az országban nincsenek tőkések, nincsenek képviselőik, sem a Legfelső Tanácsban. A mi kormányunk olyan emberekből tevődik össze, akik a dolgozó nép soraiból kerültek ki. Magamról elmondok any- nyit, hogy nagyapám írástudatlan jobbágyparaszt volt, egy földesúr tulajdona akit el lehetett adni sőt, ahogy gyakorta előfordult el lehetett cserélni egy kutyáért. Apám bányász volt én is dolgoztam bányalakatosként. Részt vettem a polgárháborúban, majd a szovjet munkás-tanszakra, később ipari akadémiára küldött tanulni. A nép aztán a Minisztertanács elnökének magas tisztségét bízta rám. Nemrégiben járt Önöknél két helyettesem — Anasztasz Makóján és Frol Kozlov. Kik ők? Anasztasz Mikojan egy ács fia Frol Kozlov pedig egy kovácsé. Maga is munkás, majd mérnök lett. Országunkban nem öröklik sem a tőkét, sem a felelős állásokat. A szovjet társadalomban mindenki valóban szabadságot élvez. Az egyetlen dolog, ami nincs nálunk, — a mások munkája kizsákmányolásának szabadsága, az a szabadság, hogy valakinek a magántulajdonában gyárak, bankok lehessenek. Amazok felett — alig esztendővel később — győzött a túlerő; a Metternich-iéle Szent Szövetség kegyes láncaival egymáshoz kötött idegen hatalmak ereje. Akkor még úri kezek szorították féltékenyen a marsallbotol, melynek egyetlen intésére elnyomottak rohantak az elnyomás ellen kardot rántott seregek ellen. Száztizenegy év alatt nagyot fordult a világ —• egy kis középeurópai ország szemefénye: hadserege a föld legerősebb seregének fegyvertársa. Mellettünk a varsói egyezmény valamennyi tagállama, mellettünk a legyőzhetetlen Szovjetunió. Néphadseregünk a béke haderőinek része. Senki földjére nem áhítozunk, a más nyelvű népekben barátainkat akarjuk tisztelni, nem leigáznl őket. Fiaink vitézsége, fegyverzetük ereje a viíágbéke szolgálatában álA. Törhetetlen fegyelmük, bátorságuk elrettenti a néphatalom ellenségeit attól, hogy szocializmust építő hazánkra törjenek, A pákozeű csata száztizenegyedik évfordulóján, a Néphadsereg napján forró szeretettel, elvtársi megbecsüléssel köszöntjük honvé- deinket, tiszteseinket, tiszt- helyetteseinket, tisztjeinket, tábornokainkat! Teljes bizalmunk az övék; meggyőződésünk, hogy amit katonai esküjükben fogadtak, azt a dolgozó nép javára váltják valóra* ladja. A kővetkező hét évben a városokban mintegy 15 millió lakást, a falvakban hétmillió házat építünk. Ez hozzávetőleg annyit jelent, hogy ötven olyan új város születik, mint például San Francisco. Nem felesleges tudni, hogy világ viszonylatban nálunk legalacsonyabbak a lakbérek, alig érik el a családok költségvetésének 4—5 százalékát Gondoskodunk arról, hogy több kényelmes lakás legyen, hogy a szovjet emberek több, jó minőségű fogyasztás Népünk most a hétéves terv teljesítésén dolgozik A szovjet miniszterelnök és az amerikai elnök Camp Da- vid-ben. Eisenhower vidéki nyaralójában. Hét esztendő leforgása alatt megkétszerezzük ipari termelésünket. Ebben az időszakban az Önök pénzére átszámítva mintegy 750 milliárd dollárt ruházunk a népgazdaságba. Jelenleg az Egyesült Államok gazdasági szempontból a legfejlettebb hatalom. Or- száguk mutatószámai a leg- I magasabb színvonalat jelzik | a kapitalista világban. De ve- t gyék figyelembe, hogy az * iparfejlődés átlagos évi üte- X me a Szovjetunióban három- J szor-ötször gyorsabb, mint | önöknél. Ezért a legközcleb- «bi 10-^12 évben túlszárnyal juk az Egyesült Államokat mind az ipar abszolút termelésében, mind pedig az egy főre eső termelésben. A mezőgazdaság vonalán sokkal előbb megoldjuk ezt a feladatot. Országunkban nagyarányú lakásépítkezés folyik. Példaképpen megemlítem, hogy az utolsó nyolc esztendő alatt Moszkvában több lakás készült el, mint a forradalomig eltelt nyolc évszázad alatt Jövőre a moszkvaiak annyi lakást kapnak, hogy azok területe fővárosunk egész for- radalomelőfti lakásforületé nek egynegyedét is meghasi cikkhez juthassanak, Nálunk a szavak és a cselekedetek között nincs eltérés. Az utóbbi hat évben mezőgazdaságunk háromszorosára növelte a városi lakosságnak eladott hús, és több mint kétszeresére az eladott tejmennyiséget. A közeljövőben lemondunk, ismétlem, lemondunk arról, hogy bármiféle adót szedjünk a lakosságtól. Ügy vélem, önök jól felismerik egy ilyen intézkedés jelentőségét A Kommunista Pártf a szovjet kormány, a szakszervezetek gondos- kodnak minden szovjet ember javáról A szovjet embernek nem kell rettegnie például olyan jelenségtől, amilyen a munkanélküliség. Nálunk .nár régen elfelejtettük a „munka- nélküliség” szót. A Szovjetunióban nem az emberek keresnek munkát, hanem a munka keres embereket. Nálunk minden gyermek tanul. A Szovjetunióban ingyenes nemcsak a középfokú, hanem a felsőfokú oktatás is. A szovjet közoktatási rendszer erényei széles körben ismertek. A szovjet iskolarendszer neveltjei, a szovjet tudósok, mérnökök, technikusok és munkások bámulatba ejtették a világot az első mesterséges holdakkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a „szpvitnyiik” és a „lunnyik” orosz szavakat lefordítás nélkül is megértük mindenütt a világon. Az Egyesült Államok Tisztelt Állampolgárai! Repülőgépünk néhány óra múlva elhagyja Amerika földjét. Szeretnék még egyszer köszönetét mondani az amerikai népnek, Eisenhower elnöknek és az Egyesült Államok kormányának az irántunk tanúsított vendégszeretetért és rokonszenvért. Ezek a jó érzések és az irányunkban megnyilvánult figyelem, véleményem szerint, hazám ! épének szól. Mialatt az Önök országáén tartózkodtam, ezernyi üdvözlő levelet és táviratot kaptam amerikaitól. Ezek az üzenetek baráti érzelmeket tolmácsolnak a szovjet népnek. Sokan meghívtak engem és elvtársaimat, látogassuk meg őket házaikban, találkozzunk családjukkal és gyermekeikkel. Szerettem volna mindenüvé elmenni, ahová meghívtak, de ez, sajnos, lehetetlen. Ehhez hosszú időre önöknél kellett volna maradnom. Ilyesmire pedig önök megértik ezt, nincs módom. Engedjék meg, hogy szívből jövő köszönetét mondjak mindazoknak, akik baráti meghívást küldtek, mindazoknak, akik baráti érzelmeikről biztosítottak. Engedjék meg végezetül, hogy virágzást és boldogságot kívánjak az amerikai népnek, valamint kifejezzem azt a reményemet, hogy az Egyesült Államokban tett látogatásunk és Dwight Eisenhower Szovjetunióban teendő látogatása nemcsak az amerikai és a szovjet nép szemében, hanem a világ minden népe szemében azoknak a közös erőfeszítéseknek kezdetét fogja jelenteni, melyek révén megtaláljuk az államaink kölcsönös közeledéséhez, az egyetemes béke megszilárdításához vezető utat. Good bye, good hick friends! (Viszontlátásra, minden jót, barátaink tj (MTIj „Ha arszágwták vándora És szürkül az út pora, Ha talpon látja három éj, S alvásra mé\gsincs engedély, Ha zord felhőkből hó szakad, S fegyver húzza a váltakat, Lelkében mégis mint a tó. Ügy ring a nótaszó, Ügy ring a nótaszó” így ír a költő honvéde- inkrőL Havas Ervin igaz szeretettel öleli szívére a nyalka tüzért, a bátor repülőt, az ügyes híradóst, a fáradhatatlan lövészt — fegyvernemi megkülönböztetés nélkül szól róluk elvtársi, fegyvertársi hangom S így helyes ez, a mi fiaink valamennyien — történelmünk legnagyobb nevű és névtelen hőseinek méltó utódai. Olyan sereg, mely elmét, izmot edző kiképzések fáradalmain készül a legdicsőbb feladatra: édes hazánk, a Magyar i Népköztársaság védelmére ! minden belső és külső el- : lenséggel szemben. Ükapá- ! ik Dózsa György, Budai ! Nagy Antal zászlai alatt ’> rontottak kiegyenesített ka- i szákkal az úri ellenre. Déd- [ apáik száztizenegy eszten- j dővel ezelőtt vágtak rendet j Jellaschich bán betolakodott [ soraiba. A hadrakelt nép j fiai arattak méltón nem di- \ csérhető győzelmet a Pá- [ kozd—sokorói síkon a zsar- ! nokság felett. Sosem volt l még fegyveres ereje ha- j zánknak, mely Néphadse- s regünknél több joggal vall- | háttá volna magát a páfeoz- j di győzők utódjának;
