Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-12 / 162. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. Július IS. CyrWMTllltfW sn A második félidő Háromhetes szünet után hétfőn megkezdődik Géniben a külügyminiszteri értekezlet második félideje, sőt a nyugati külügyminiszterek az előzetes hírek szerint már ma (vasárnap) este megrendezik az első közös estebédjüket, hogy a hétfői tárgyalások megindulása előtt „összeegyeztessék álláspontjukat". Hogy milyen eredmény alakul majd ki a 2-ik félidő végére, azt természetesen lehetetlen megjósolni — de érdemes egy kissé tüzetesebben megvizsgálni az első szakasz tanulságait, mert ezekből sok következtetést vonhatunk le a külügyminiszterek most újra meginduló tanácskozásaira is, A GENFI értekezlet első szakaszában bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió több szempontból is előnyös helyzetbe került nyugati partnereivel szemben. Próbáljuk ezt röviden pontokba foglalni: 1. Igaz, hogy a külügyminiszteri értekezlet összehívását először a Nyugat javasolta, de csak miután nem tudott kitérni az elől a szovjet javasla+ elől, hogy a Keletnek és a Nyugatnak közösen meg kell vitatnia a nyugat-berlini kérdést, tágabb értelemben pedig az egész német problémát. A Nyugat csak azért választotta ezt a megoldást, hogy ne kelljen a Szovjetunióval a legmagasabb, miniszterelnöki szinten találkoznia. A valóságos helyzet tehát az, hogy a Szovjetunió verekedett a találkozóért, a Nyugat meg kénytelen volt leülni az asztalhoz. Érthető, hogy a Szovjetunió küldöttsége jól, a nyugati delegátusok pedig feszélyezve érezték magukat. 2. Az is előnyös helyzetet teremtett a Szovjetunió számára, hogy ő nem akart felállni a tárgyaló asztaltól Ezzel szemben a nyugatiak a legszívesebben végleg megszakították volna az értekezletet, ha megfelelő indokot találnak, amivel port hinthetnek a békét követelő emberiség szemébe. De mivel ilyen indokot a Szovjetunió nem szolgáltatott, sőt állandóan újra meg újra hangoztatta tárgyalási készségét — a nyugatiak fogcsikorgatva bár, de az értekedet első szakaszának záróközleményében is kénytelenek voltak bevallani, hogy a háromhetes kényszerpihenő az ő kívánságukra történt. A nyugatiak tehát valósággal oda vannak szögezve a tárgyaló asztalhoz, s hiába harsogják a kapitalista lapok, hogy a nyugati hatalmak milyen dicsérendőén szilárd magatartást tanúsítottak eddig Géniben, a tárgyalások egyik fontos tanulsága, hogy a Nyugat eredménytelenül, üre9 kézzel a megbeszéléseket durván félbeszakítva, nem hagyhatja ott a Genfi-tó kies partját, EGY ŰJABB fontos momentum, amely a most folyó kelet—nyugati megbeszéléseket élesen megkülönbözteti a korábbiaktól: a Nyugat úgy ült le tárgyalni, hogy itt az égvilágon semmit nem nyerhet, s az lehet számára a legjobb eset, ha megtartja jelenlegi európai pozícióit. Ezzel szemben a Szovjetunió képviselői azzal a tudattal kezdhették meg a tárgyalásokat’, hogy a Szovjetunió számára az lehet a legrosz- szabb eset, ha nem nyer semmiféle pozíciót Európában, mert szovjet-pozíció-veszteségről manapság már szó sem lehet. Persze, az nagyon is valószínű, hogy a Nyugat egyszerre nem fog ötöt-hatot hátralépni Európában, erre nem lehet számítani — de az mindenképpen valószínű, hogy valamiféle visszavonulást azért a Nyugat mégis kénytelen lesz végrehajtani. De ne is beszéljük jövő időben! Mert a Nyugat máris végrehajtott ilyen visszavonulást. Ez mindjárt világosan kitűnik, ha röviden ösz- szefoglaljuk a Szovjetunió tárgyalási céljait: a) a csúcs- értekezlet kivívása; b) a Német Demokratikus Köztársaság valamilyen formában történő elismerése a nyugatiak részéről; c) valamilyen, ha korlátozott eredmények kivívása is Nyugat-Berlin kérdésében. Ami a csúcstalálkozót illeti: igaz, hogy Genf ben erre vonatkozólag még nem történt semmiféle megállapodás, s igaz, hogy az amerikaiak továbbra is kötik az ebet a karóhoz, ők csak akkor hajlandók csúcstalálkozóra menni, ha legalábbis valamiféle részletmegegyezés születik Genfben. De igaz az is, hogy különösen az angolok — a konzervatívok és a munkáspártiak egyaránt — továbbra Is sürgetik a csúcsú- értekezlet megtartását. HA PEDIG az NDK elismeréséről beszélünk: ez tulaj donképpen máris megtörtént. Genfben ugyanis olyan kompromisszumos megoldás született, hogy a két Németország képviselői ugyan nem ülnek a „négy nagy” asztalánál, de mind a két német küldöttség, mind a négy nagyhatalom szakértője a tárgyalásokon; tehát az NDK küldöttsége a három nyugati nagyhatalom delegációjának is szakmai tanácsadója. Ezt oedig nem lehet másképpen értékelnünk, csakis úgy, hogy ha „de iure” (hivatalosan) nem is, de „de facto” (ténylegesen) a három nyugati nagyhatalom elismerte a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez rendkívül súlyos csapás különösen Adenauer merev, hajthatatlan politikájára, aki folyton azt hangoztatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonképpen nem is létezik, s a világon nem két, hanem csupán egyetlen német állam van: Nyugat-Né- metország. Az NDK ilyenGlpíllomások! miami eaztoigik! ES 42” [1070 mmj cséplőgéphez gyártásból visszamaradt mindenfajta alkatrészek cséplődobok, csapágyak, csapágyfedelek, tengelyek, szíjtárcsák, nagyszelelők, toklász olók„ komplett gyűjtőas ztalok, kisrázószekrények, és egyéb faalkatrészek, utánrázók, szalmarázó ládák, rugók, rugótartók, rosták és rostakeretek, vasalások, és csavarok stb. FÉLKÉSZ ÉS KÉSZREGY ÁRTOTT ÁLLAPOTBAN RAKTÁRRÓL BESZEREZHETŐK A SZÁLLÍTÓBERENDEZÉSEK GYÁRÁBAN (Budapest, III., Szentendrei út 217.) fajta elismerése eddig a genfi értekezlet legjelentősebb sikere, NYUGAT-BERLIN kérdésében volt eddig legmerevebb a nyugatiak álláspontja, de az első menet végén már másról sem tárgyaltak Genfben, csak Nyugat-Berlinről. S mivel a Szovjetunió újabb és újabb javaslatokkal mutatta ki tárgyalási készségét — tehát valósággal elébe ment a nyugatiaknak — nehéz lesz itt is valamiféle ésszerű kompromisszumot visszautasítani. Mi lesz Genfben? — nehéz persze előre válaszolni erre a kérdésre. De az események eddigi logikája legalábbis azt mutatja, hogy a genfi második félidő sem lesz eredménytelen, mint ahogy nem volt az az első menet sem. (MTIj SZEMELVÉNYEK a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatervéből Az elmúlt héten tartott ülést a Hazafias Népfront elnöksége és a megyei bizottság. Ezalkalommal megvitatták a harmadik negyedéves munkatervet, mely a Politikai Bizottság márciusi és a megyei pártbizottság április 16-1 és június 23-i ülésének határozatai alapján készült. Mint fő tennivalót megjelöli a mumkaterv, hogy elsőrendű feladat a tsz-ek politikai és gazdasági megszilárdításának segítése. A negyedéves munkaterv meghatározza a feladatok végrehajtásának módját is. Nézzünk néhány intézkedési tervet. „Július 15-ig összehívjuk a mezőgazdasági szak- bizottságokat és munkaterv alapján meghatározzuk feladatukat a tsz-ek további megszilárdítása érdekében. A gyengén működő szakbizottságokat meg kell erősíteni elsősorban szakemberekkel, tsz tagokkal. Az állattenyésztés hozamainak növelése érdekében járásonként népfrontnapok keretében tapasztalatcseréket szervezünk, ahol tudományos kutatók, szakemberek tartanak tanácsadást, előadásokat. Meghatározott témákkal a következő hóriapokban csoportos beszélgetéseket szervezünk a tsz- ekben, népfrontkörökben, tanyaközpontokban. Júliusban arról, hogy miként teremtsél* * meg a tsz-ek a jövő gazdasági év alapját, (építkezés, közös takarmányalap, másodvetés, őszi vetés időbeni elvégzése stb.) Augusztusban arról lesz szó, hogy mit adott az Alkotmány a dolgozó parasztságnak, hogyan alakul a munkás-paraszt szövetség és miért egyetlen útja a fel- emelkedésnek a nagyüzemi gazdálkodás. Szeptemberben az időszerű nemzetközi kérdésekről beszélünk — rögzíti a munkaterv. Azt bizonyítja a népfront bizottság munkaterve, hogy igen mozgalmas hónap lesz az augusztusi. Járási munkás-paraszt találkozókat, kiállításokat is szerveznek. A falusi nagygyűléseken képviselők, megyei vezetők számolnak be a mezőgazdaság helyzetéről. A mezőtúri népEgy párttitkár portréja A fiatal, vékonydongájú ember csak a vállát vono- gatja a kérdésre: — Hogy miért választottak meg párttitkárnak? Én felelhetek erre a legnehezebben. Talán azért, mert 1956 után az elsők között jöttem újjászervezni a tsz-t, vagy mert mindig igyekszem az emberek gondján-baján segíteni. 1957 januárja óta párttitkár Medgyesi János, a mezőtúri Űj Reménység Tsz- ben. — Foglalkozását nézve: ács, az építőbrigád vezetője. Mostanában is az épülő csővázas dohánypajták tetején tölti napjait. A munkájáról lehet legjobban megismerni az embert, no meg a barátjáról. Én is így próbáltam. — Szeretjük és becsüljük titkárunkat — mondja Csi- csai János idősebb párttag. A munkában első, példaadó. Nem lehet úgy kéréssel fordulni hozzá, hogy ne hallgatná meg, hogy ne segítene. Reggel, mikor 5 órakor bemegy a központba, mindig várja valaki. — Kellene még egy kis pénz a nősüléshez, a lagzi- hoz, segítsen szerezni titkár elvtárs! — mondta nemrégen Nagy Pál Medgyesi elvtársnak. Nyolcszár forint gyarapította mihamar a boldog ifjú pénzét és bátrabban vágott a nagy eseménynek. — Hogy kell eljárni, ha szakosítani akarom a jogosítványomat? — fordult a párttitkárhoz Kenyeres László. Nyomban nem tudott választ adni Medgyesi elvtárs, de utánanézett a dolognak, és néhány nap múlva útbaigazította a fiatalembert — Éppen ez a szép a munkámban — nyilatkozik a párttitkár. Segíteni a gondok, bajok orvoslásában. Olyan jó látni az emberek örömét. A tsz párttitkárai egész nap a saját fizikai I munkájával van lekötve, de! délben a pihenés helyett át-I néz a szomszédos brigádok területére. — Hogy haladunk a munkával, emberek? Nyomjuk a gombot, mert szorongat bennünket a Petőfi és a Bercsényi Tsz. Ne engedjük, hogy; legyűrjenek bennünket a kongresszusi versenyben. Este 7 órakor a napi munka után a tsz-tagok hazafelé indulnak. De nem ezek között lehet találni Medgyesi Jánost. Ö a szövetkezet Baj- csi Zsilinszki utcai székháza felé veszi útját.. Este kezdődik számára „a második műszak”. — Hogy áll a jövő évi oártoktatás előkészítése? Mi a helyzet a pártcsoportoknál? Ki számoljon be a gazdasági helyzetről a következő taggyűlésen? És egymás uitán kell ellenőrizni a feladatok végrehajtását, tájékozódni a helyzetről, a politikai munka állásáról. Kéthetenként párt- vezetőségi, tsz vezetőségi ülés, ezenkívül rendszeresen titkári értekezletek, munkásőri foglalkozás, KISZ taggyűlés, párttaggyűlések előkészítése — mind megannyi sok időt kíván Medgyesi elvtárstól. — De ne hogy higgye valaki, hogy emiatt rossz családi életet élek. A feleségem megértő barát. Belátja, hogy nemcsak azért vagyok párttitkár, mert annak választottak, hanem ki is akarom érdemelni a kommunisták bizalmát. Mindig: érdekes egy ember magánéletébe belelapozni. Különösen egy ilyen kommunista magánéletébe, aki ennyire a közért dolgozik, él. Szórakozása: a futballmeccs, a sakk. Vasárnap délelőtt Dobzer Ferenccel, Baricz Andrással, Hegyi István tsz elnökkel összeül a sakk-kollektíva és összeméf.mmm.i.inmiimnii csak hét rik képességüket. Ez hétvégi szórakozás. S közben? — Ha van színházi előadás, elmegyek. Moziba is szívesen járok, de legkedvesebb barátom a könyv. Havonta most nyári hónapokban is 8—10 könyvet elolvasok. Tagja vagyok a városi Móricz Zsigmomd könyvtárnak. S a párttitkár egymásután sorolja is azokat a könyveket, amelyeket az elmúlt időben elolvasott. Medgyesi elvtárs nem felejti el megemlíteni: azért tud sok egyéni ügyet elintézni, és bőven foglalkozni a köz problémáival, mert érvényesül a pártvezetésnél a kollektív vezetés elve. Munkatársai is példásan ellátják resszortfeladatukat. önálló intézkedésre, döntésre nevelte vezető társait. Biztos, jó kezekben van tehát a pártvezetés a mezőtúri Űj Reménység Termelőszövetkezetben. És éppen ez az egyik feltétele annak, hogy a termelőszövetkezet eleget tesz a politikai és gazdasági jellegű feladatainak. — tóth —■ front bizottság kezdeményezésére pedig a négy szövetkezeti város Mezőtúron rendezi meg a „Nagykun Városok” hagyományos ünnepét, ahol kiállítás és nagygyűlés lesz. Szeptember 20-ig elkészül a téli szakoktatás terve is. Nagyobb arányban megszervezik az ezüstkalászos tanfolyamot és a népfrontkörökben a mezőgazdasági szakpropaganda előadásokat. — Szeptember végéig a család- látogatásokra is mozgósítja a népfront a tanácstagokat, a képviselőket. A népfront bizottságok a tanácsokkal közösen tesznek intézkedéseket, hogy a megválasztott vezetők beszámoljanak választóiknak. Érdekes a tervnek az a része, amely a kiállításokkal, a testvérnépek közötti barátság elmélyítésével foglalkozik. Július 24-én Karcagon a Lengyel Népköztársaság megalakulásának 15. évfordulója alkalmából emlékestet, Jászberényben szeptember első felében magyar— csehszlovák barátsági hetet rendez a népfront, ahol külföldi elvtársak is megjelennek. Szeptembertől a községek felszabadulási évforduló- jait egésznapos kultúr- és sporteseményekkel, szovjet találkozókkal teszik emlékezetessé. A sokirányú munka megjavítása érdekében a munkaterv azt is kimondja, hogy jobban kell igénybevenni a népfrontaktívák segítségét. A helyi népfront bizottságok felmérik a közeljövőben, hogy ki milyen munkakörben tud legjobb eredményt kifejteni és minden egyes aktívát konkrét feladattal bíznak meg. Szeptember végén, vagy október elején a legjobb társadalmi aktívák tanácskozásra gyűlnek össze, ahol sor kerül a munkaterv végrehajtásának értékelésére és a legjobbak jutalmazására. A megyei népfront bizottság III. negyedéves munkaterve jól fogja össze a feladatokat és most már csak az a tennivaló, hogy a tervet valóraváltsák. A célkitűzések megvalósítása azért is fontos, mert előbbreviszi a termelő- szövetkezetek ügyét és egyre nagyobb pártonkívüli tömegek kapcsolódhatnak be a hazafias népfront útján az országépítési feladatok végrehajtásába. EMLÉKEZŐ ÖREGEK : VAGY NYOLCÁN ültek a I kisújszállási Űj Élet Tsz ! irodájának előszobájában. Ij Fiatalok, idősebbek — ve- ! gyesen. Éppen ebédszünetet ! tartottak, s a közelben dolgo- ! zó emberek ide jöttek be el- ! fogyasztani azt a kis elemó- I zsiát, amit reggel az asszony ! becsomagolt. Hiába no, közö- j|sen még az ebéd is jobban I esik. ! j Közben beszélgetnek is. I Nyáridőben mi más lehetne I a téma, mint az aratás. Her■ cég Endre, 50 körül járó idő- j sebb ember viszi a szót. Régi ;; cselédéveiről, dr. Fogarasi ; Dezsőnél, a „méltóságos ki■ rályi járásbírósági elnök úr- ; nál” eltöltött időkről beszél, j \ — Kutya rossz ember volt, ■ Meghajszolta a szegény em- ; bért nagyon, de fizetni nem ; szeretett. Hajnali 2 órakor ; már suhogni kellett a kaszá- ; nak. Este tízig csináltuk. Ha ; kértük tőle a fizetést, min- ; dig azzal tért ki: „Most nincs 3 nálam píz! Majd holnap!” 1 Sajnálta még az ivóvizet is 3 az embertől. 3 — Másik évben meg ban3 dában arattam. Akkor még 3 rosszabb volt. Két órakor itt 3 is kezdeni kellett, de este 3 11-ig is gyűrtük. Hajtotta a ? bandagazda a népet. Amíg 5 az aratás tartott, csak akkor * aludhattunk eleget, ha eső , volt. 3 AZ ÖREG Német István bácsi —■ 66 éves — hümmög ve hallgatja. Igen, így volt. ö is ismerte, bár ő abban az időben nem zsellér, hanem telkes gazda volt. Vagy 25 évi cselédkedés után összeku■ porgatott annyit, hogy vett • 3000 kvadrát földet. Azon ■ kínlódott 1945-ig. A hajnali ■ kelést, az inaszakadtáig való • munkát ő is próbálta elég- , szer. — Mégis, mikor tsz-tag lett, maga is ellenezte a gépet! — ■ szegezi neki Bíró János el■ nők, aki szintén cselédem■ bér volt. i — Ellenezni éppen nem elleneztem — hárítja el a vádat komótosan az öreg —, ■ csakhát tudod te azt jól, hogy . voltunk akkoriban vele. Nem- , csak én, hanem a tagok na■ gyobb része. Féltettük tőle a i pénzünket. Ügy gondoltuk, ha gép arat, az viszi el a ■ hasznot. Inkább aratunk ma- i gunk, hogy az a pénz is itt maradjon. i — Meg az is igaz — véli Herceg Endre —, hogy ak• koriban a traktoristák se nagyon értettek a kombájnokhoz. 1955-ben versenyre hívtam egy kombájnt. Kilenc ■ nap alatt 10 holdat vágtam le, a kombájn meg többet állt, i mint dolgozott. Végül is én többre haladtam. — Igen — replikázik az elnök —, mert T. Nagy Lukács annyit se értett hozzá, mint hajdú a harang"- ; --hez. De mikor elküldték és kijött Boncz Illés, attól kezdve egyszer sem állt meg a kombájn, egészen aratás végéig. Igaz-e? — Jó, jó — vélekednek — így volt. De csak nem tudta meggyőzni az embereket. Ott van Kun Imre. Még 56-ban is kiskaszával akart aratni, mert féltette a munkaegységet — Ö is csak addig hangoskodott, amíg be nem osztottuk a kombájn mellé zsákosnak, — mosolyodik el az elnök. — Azóta ő a legnagyobb híve. Tavaly, amikor ismertettük a közgyűlésen, hogy mennyit vág le a gép, menny: marad kiskaszára, éppen Kun Imre javasolta, hogy az1 is adjuk inkább a kombájnnak. A TRAKTORISTÁK és E gépek évről-évre javuló munkája arról győzte meg e tsz-tagokat, érdemesebb géppel aratni. Ha a kiskaszával aratnak, egy hold termésénei aratása, cséplése 35—40 munkaegységbe kerül. Ugyanez i munka — ha kombájn végz — négy munkaegységből kitelik. Tehát így tízszer olyar olcsó. Számolni a tsz-tagok is tudnak, no meg így hajnalban sem kell felkelni. Lám, így változik meg aj emberek szemlélete. Büszkér mondhatta Bíró János elnök — Nálunk megszűnt a kézi aratás. Idén már csak utat, vagy a sarkokat vágiuk kiskarával. P. M.
