Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

1959. juEüs 12, 820Í.SÍÓlt ÄfEINEfrLAP 3 Újabb győzelmek Karcagon Üjabb győzelmekről számo­lunk be az olvasónak. E győzelmek ezúttal nem kizá­rólag a forró gabonamezőkön váltak valóra. Nem. Születési helyük a vörösen izzó tégla­gyári kemencék, a zakatoló gépek, üzemek, vállalatok, — innen adják most a hírt a karcagi ipari és vállalati dol­gozók, hogy állják a sarat, hogy dolgoznak az adott szó valósággá tételéért, melyet Pártunk kongresszusa tiszte­letére mondottak ki, S hogy vált eddig valóra az adott szó? A Községgazdálkodási Vál­lalatnál már 33 százalékig, melyben benne van a karcagi Dimitrov Tsz részére a nem­sokára felépülő csibenevelő is. A „Calcium” Téglagyár 143 százalékra teljesítette félévi tervét, a kongresszusi válla­lást eddig 70 százalékra. Pe­dig ez az utóbbi vállalás csak téglából 2 millióval jelent többet a tervezettnél, a cse­répről nem is szólva. Vagy itt van a TITÄSZ. A 152 százalékos félévi és 184 százalékos májusi tervtelje­sítésért igazán kijár a dicsérő szó. Ám ez a szó a Dimitrov Tsz tagsága részéről is meg­érdemelt, a társadalmi mun­kában felszerelt villámhárí­tókért. S ha a patronálásnál tar­tunk, ’-'''meljük azt is, hogy a Süt>. ári Vállalat eddig 500 munkaórát már ledolgozott a vállalt 800 munkaórából — a Béke Tsz tagságának nem kis örömére. E vállalat má­jus—júniusi tervteljesítése 116 százalék volt. A Május 1 Tsz-t a földmű vesszövetkezet patronálja. Az aratás mielőbbi befejezé­sét eddig több, mint 12 000 Ft értékű géppel segítette, a „Calcium” Téglagyár részére pedig égetett szénport adott a folyamatos munka érdeké­ben. De a takarékossági ered­mények is jók a föidműves- szöve tkezetnél. A Kiskereskedelmi Válla­lat több mint 112 százalékos tervteljesítése a kongresszusi munkaversenyben és az, hogy felépítettek a Dimitrov Tsz- nek egy csibenevelőt 1000 fé­rőhellyel, továbbá a Vasút­állomás, mely eddigi eredmé­nyei alapján eséllyel pályá­zik az élüzem címre, mind bizonyítják, hogy milyen lendülettel folyik a kong­resszusi munkaverseny Kar­cagon. De mi újság az „olajosok­nál”? Itt is önmagukért be­szélnek a számok. 150 száza­lékra teljesítették negyedévi tervüket a dolgozók, akik a November 7 Tsz-ben adnak komoly technikai segítséget az öntözéses gazdálkodás fej­lesztéséhez. Ugyancsak a No­vember 7 Tsz-ben végzett jelentős vizveizetékszerelési munkát a Karcagi Gépállo­más, míg a Május 1 Tsz-ben 360 k. holdas területen segí­tett az öntözésnél. A Lenin Tsz-ben mintegy 50 000 Ft értékű társadalmi munkát végeztek a Hántoló Malom dolgozói, nekik is kijár a há­lás, köszönő és dicsérő szó, akárcsak a Kísérleti Gazda­ságnak. « Ezek a számok. Arról vi­szont már regényt lehetne írni, mennyi munka, mennyi önzetlenség, segíteni akarás és tudás feszül e számok mö­gött S még valami. Olyan egy­ség, össizeforrottság és erő, melyet csak a munkás-paraszt összefogás tud produkálni. — bubor — Ahol a tanítók tanulnak A nagyterem vidám zsi­vajtól, fűrészek, reszelők, kalapácsok, munkagépek za­jától hangos. Férfiak és nők, fiatalok és Idősebbek hajol­nak az asztalok fölé és ke­zeik nyomán fürgén alakul ki a „tananyag”. Hét megyé­ből, Komárom-, Pest-, Bács- Kiskun-, Békés-, Szolnok-, Csongrád megyéiből, sőt még Sopronból is érkeztek ide ta­nítók, hogy egy rövid időre ismét szorgalmas tanulókká változzanak. Hetvenötén vannak és azt hiszem, nagyon boldogok lennének, ha növendékeik éppen ilyen szorgalommal sa­játítanák el az ismereteket, mint ők. —Nyári Endre, a Gépipari Technikum tanára, a tanfolyam vezetője meséli, hogy nemrég a minisztérium­ból is érkeztek vendégek: az volt a véleményük, hogy az országban sehol olyan lelkes gárda nem jött inée össze, mint éppen itt Felfelé ível az újítómozgalom Á Szolnoki MÁV Jármű­javítóban több mint egy év­tizedes múltra tekint vissza az újítómozgalom. A dolgo­zók sokezer ötlettel, javaslat­tal járultak hozzá ez Idő alatt a termelési tervek könnyebb, minőségileg jobb és gyorsabb teljesítéséhez. Az ellenforradalom előtt évente átlagosan öt-hatszáz ésszerű­sítési javaslatot tettek. Az ellenforradalom után újból fejlődésnek indult a vállalatnál az újítómozgalom. Havonta mintegy harminc ja­vaslatot nyújtanak be a dol­gozók, melyből átlagosan hú­szat fogadtak el, illetve ve­zettek be. 1958-ban már háromszáz­nyolcvan javaslat érkezett az újítási irodához, s ez 353.417 forint megtakarítást eredmé­nyezett népgazdaságunknak. Az ésszerűsítek 1958-ban 43 ezer 618 forint díjazásban részesültek. Az 1959-es feladattervek közül a generátorházzial kap­csolatban több olyan problé­mát oldottak meg, mely a gazdaságos és biztonságos üzemeltetést segítette. Az újítási iroda évenként ankétot rendez. A legértéke­HÁTEZER ,,BOG“ egy műszakban csoportjában táncolhatnak. Mert nem csak a kezük, a lá­buk is fürge a szőnyeges lá­nyoknak. Kaphatók a tánc­ra. S mikor arról hallanak, hogy oktató hiányában nem táncolhatnak tovább, bizony felhő fut át a mosolygós ar­cokon. KÍVÜLRŐL el sem mon­daná az ember a házról, mit takar. Sőt rosszmájúság nél­kül csóválná a fejét: ejnye, ejnye Így elhanyagolni egy épületet; Nem válik dicsére­tére az öcsödieknek a repe­dezett fal, a málló vakolat annál inkább, amit a kapun belül készítenek. De ne vág­junk a dolgok elé, csak szé­pen sorjában. ■— De úgy ám erősíti véleményünket a konyhában a szöszke, lenhajúnak is mondható Gönczi Jusztina. Csak sorban így ni. Ez a fele ennek a „kirmannak’1 — mu­tat kicsit eligazítólag — a kőre teregetett öt kartonlap­ra. S mostmár a másik felét pedig képzeljék el; ennek a fordítottja. S hogy a szíves tájékozta­tás után a kedves olvasót se hagyjuk kétségek között, el­áruljuk: az öcsödi Keleti Per­zsaszőnyegszövő KTSZ mű­helyébe vezetjük el. Furcsa a név, ám igaz, mert Gönczi Jusztina és közel száz asszony- és leánytársa való­ban perzsaszőnyegeket és dí­szes torontáli szőnyegeket ké­szítenek. Még meg nem is akármilyeneket. — Gyártmá­nyaik híre túl jutott az or­szág határán. Bíró Imréné részlegvezető irányítása alatt szovjet, svájci és ki tudná felsorolni milyen külföldi rendelésre készítik a díszes „talpalávalókaf’. S hogy nem rosszul dolgoznak azt bizo­nyítja: tavaly a szentandrási ktsz, amelynek az öcsödi egyik részlege, egymillió fo­rint tiszta haszonnal zárta az évet. Az egymilliót jóformán kéz­zel dolgozták össze a lányok, asszonyok. Mert a dologhoz tartozik, hogy az igazi per­zsa csak kézzel készülhet. Mindegyik fajtája, merthogy két csoportra oszlik a család. Az egyik a sűrű, amelyben négyzetméterenként 100 000 bog foglal helyet, a másik a ritka. Ebbe csupán 50 ezer bogot kell a fürgeujju szö­vőknek négyzetméterenként beleszőni. LEGTÖBBSZÖR — persze a rendeléstől függően — sű­rű szőnyegeket készítenek, a 27 perzsaszéken. Hogy s mint? beszéljenek erről ők, akik csinálják — Egyszerű az egesz — mondják hárman is egyszer­re. így kell csinálni — mu­tatja egyikük. Majd szinte láthatatlan gyorsaságú kéz­mozdulattal eltüntet egy gyapjúszálat a hosszanti fo­nalak között. S mikor látja: a kíváncsiskodó nem érti, lassan megismétli. Két moz­dulat az egész. A harmadik pedig a verővillával finom, de mégis súlyos ütésekkel odaszorítani az előbbi sorhoz. Node ne untassunk senkit szakleírással. Ahhoz, hogy megtanulja a perzsaszövést úgy is kevés ennyi. Akik itt Öcsödön készítik, már évek óta csinálják s így könnyen ajánlhatják: figyeljük szor­galmasan a kezüket, nézzük a mintát és megtanuljuk. Igenám a minta. Ez aztán a másik furcsaság. Ugyanis, ha úgy mint a Jusztina kite­regetik a látogató előtt, ma­ga előtt láthatja a szőnyeget díszeivel, cikomyás mintái­val, színeivel együtt. De azon eligazodni? — az már maga a szakma. Hát még azt megtanulni, hogy ne keverje össze a színes szálakat. Mert — ugyan nem kérdeztem meg — gyanítom, hogy leg­alább húszféle színű gyapjú­fonállal dolgoznak. Minden törés, minden haj lás egy-egy új szín s ezt kiválogatni. Ne kísérletezzünk vele; A LÁNYOK nevetve, vi­dáman csinálják. — Naponta 5—6 ezer gyapjúbogocskát szőnek be a hoszanti szálak közé. A fürgébbek pedig, mint Csató Ilona, Burai Jó- zsefné, a két Júlia Jordán és Jenei. meg Tóth Ilonka nyolcezer csomócskával is di­csekedhetnek, S mikor a legboldogabbak? Fiatalok, de az alkotás örö­me már az ő lelkűkben is megtalálható. így hát nyil­ván akkor, amikor egy hó­nap múltán leveszik a szék­ről a kész szőnyeget, lenyír­ják róla a 15 százalék por- lást és szeretettel megsímo- gatják: Ez is elkészült. Persze azért egyéb örömük is van. Erdei Ilonkának, meg néhány társnőjének például az is öröm, ha a helybeli földművesszövetkezet tánc­De akkor is elszomorodnak egy kicsit, amikor hallják: rendelés hiányában le kell állítani a -„torontói részle­get”. S közben a szövetke­zet vezetőségével közösen tö­rik a fejüket: mit lehetne helyette csinálni, hogy társa­ik, akiket a leállás érint, to­vábbra is köztük maradhas­sanak. EGYÜTT szeretnek csinál­ni mindent. Szőnyeget, szó­rakozást, kirándulást. S hogy ez a kollektíva nem ered­ménytelenül munkálkodik, arra bizonyíték a tavalyi millió. “ nagy — sebb javaslatokat a többi MÁV járműjavítóknak is megküldik. Ugyanígy a vál­lalat is felhasználja a más­honnan érkezett ötleteket. Az eredmények még foko­zódnának, ha az elfogadott javaslatokat rövidebb idő alatt bevezetnék. A kísérleti és újítási műhely igen kor­szerűtlen. Nem rendelkezik sem eszterga-, sem gyalu­géppel és így a szükséges al­katrészeket a karbantartó osztály részlegének kell elké­szíteni. Szükséges volna egy korszerű műhely építése, mely megfelelő szerszámgé­pekkel komoly segítséget nyújtana az újítási javasla­tok gyakorlati kivitelezésé­hez. A szakszervezett újító- és ésszerűsítő bizottság és az újítási iroda kapcsolata jó­nak mondható. Nagy segítsé­get nyújtott a bizottság ab­ban, hogy a vállalatnál elké­szült egy állandó újítási pa­vilon. Ebben vannak azok a modellek, melyek a gyakor­latban bevezetésre kerülnek. A bizottság két műszaki brigádot hozott létre, mely hivatott a párt márciusi ha­tározatának megfelelően se­gítséget nyújtani a dolgo­zóknak, hogy az újításokon keresztül növeljék a gazda­sági eredményeket. A szakszervezeti újító és ésszerűsítési bizottság az osz­tályokban lévő összekötőkön keresztül rendszeresen segíti a dolgozókat az újítási ja­vaslataik megvalósításában. Elfogadás esetén ellenőrzi azok gyakorlati bevezetését. Vitás esetekben pedig felül­vizsgálja az olyan javaslato­kat, melyeket az elbíráló be­vezetésre nem talált alkal­masnak. A Járműjavítóban folyó újítási munka azt bizonyítja, hogy megvan a feltétel a mozgalom további fejlődé­sére. Kik ezek az emberek? Tár­nái Miklós Komáromból ér­kezett Lombfűrésze nyomán egy sapkás kacsa szemtelen kis profilja bontakozik ki. Kinyitja a fiókot ott látha­tunk kopjafát gyönyörűen megfaragva, sátorcöveket, krétatartó dobozt, falifogast. — Erre különösen büszke vagyok — mondja. — Nézze, milyen szépen sikerült az Illesztés. Ez a komáromi iskolaigaz­gató nem volt soha szakmun­kás: de mégis szívesen jött, mert látja, érzi a politech­nikai oktatás fontosságát Mert arról van itt szó: ez a hetvenöt ember ősszel már az új, rohamos gyorsasággal terjedő tantárgy, a politech­nikai oktatás tanítója lesz. Ez a falifógas talán apróság, de ha egy kisfiú ennek nyo­mán szereti meg a faipari szakmát, kezd dolgozni, ezer- mesiterkédni, később esetleg ez határozza meg élethivatá­sát: akikor már igen nagy dolog. Egy-egy tanító tizenhat da­rabot készít el fából, többek között még uborkacsipeszt, vagy amolyan forgó koron­got, amelyen szaporán emel­geti fejét a négy figurából összeállított, de a sebes for­gásban egynek tűnő kutya. De nem maradnak el a többiek sem. Bodnár Imrét még Kunmadarasról isme­rem. A községi orvos mesél­te, milyen aranykezű ember: én magam is láttam a tbc ellen készített ügyes plakát­jait. Most Bodnár Imre nem­csak a testnevelést fogja ok­tatni Kunmadarason, hanem — a munkát is. Elkészített már — tornatanárhoz illően — egy sípot, nagyot is füty­tyent vele, szinte jelt adva á beszélgetés megkezdésére!. — Hogy mit készítünk? Ördöglakatot éppen úgy, mint dugóhúzót, vagy ovális és kerek láncot. — Hogy miért? Nem is hiszi, mennyire szeretik a gyerekek a munkát A gyerek alkotni szeret, büszke arra, ha valamit ő maga csinál meg. — Hogy jó lesz-e valamire ez a lánc? Természetesen: ez már mintadarab, ősszel en­nek alapján kezdődik meg a munka, nekünk már nem kell külön elkészíteni. És hasonlóképpen beszél a többi pedagógus is, akik most könyveket kötnek, pa­pírdobozt készítenek, műsza­ki rajzokat másolnak füze­tükbe és feszülten figyelnek a technológiai előadásokon. Tanulnak a tanítók és ősz­szel az iskolákban — ma már igen sok iskolában — a gye­rekek megkezdik az új tan­tárgy tanulását. De ahogy né­zem itt a kész darabokat a szellemes figurákat, az ügyes gépeket (Szalai László, a Gépipari Technikum tanára 14 műveletet elvégző, orszá­gos jelentőségű politechnikai gépet konstruált) — biztos vagyok abban, hogy ez nem egyszerűen valamivel több tanulnivalót jelent majd a kis diákok számára, hanem játékot örömet, szórakozást is. Magában a teremben fe harsog a jókedv, a nevetés. A jövö kis diákjai észre sem veszik majd, hogyan szeretik meg játszva a legkomolyabb dolgot — a munkát «■= baracs =» . A vevők szemével Az orvosi rendelői tiszta­ság uralkodik a dróthálóval körülvett MEO részlegen, a jászberényi Fémnyomóban. Vizsgálatot tartanak a hűtő- szekrények között. A fal mel­lett villamosszerelvényasztal több mérőórával, konektor- ral, kapcsolóval. A fehér kö­penyes Rontó Gyuláné kap­csolja a bemérő falra a már előre hűtött szekrényeket A felkapcsolt szekrényekre nyomtatványok kerülnek, majd a fürge kéz ceruzával jegyezget rajta. A kíváncsiság vonza az em­bert, s mivel mi sem vagyunk kivételek, megkérdezzük Ron­tó Gyulánét, mik azok a szá­mok, amelyeket olyan fon­tossággal jegyezget — Az én feladatom a gyárt­mány végátvétele. Lassan 6 hónapja csinálom. Azóta elég jól bele is jöttem ebbe a részmunkába, amit bemérés­nek nevezünk. Nem a leg­népszerűbb feladat egy gyár­Iparitanulók tsz építkezésen A Szolnok megyei Építőipari Vállalat I. éves kőművestanulói Mihályi János és Kenye­res Miklós tanulócsoportjának tagjai szép feladatot kaptak. Nekik kell elkészíteni a nagykörűi Kossuth Tsz 48 férőhelyes tehénistállóját, a fiúk serény munkával alig egy hét alatt építik fel a falait. tószalagnál MEOS-nak lenni, mert nekem inkább a vásár­ló szemével kell nézni az el­készült munkát. Ha hiba van és visszaadjuk javításra, a gyártók nem nagyon örülnek neki. •— Érdekes és jó módszer van bevezetve ennél a gyárt­mánynál. Minden szekrény munkáiról és a munkát vég­zőről tanúskodik a kísérő fü­zet. Ha valami hibát talá­lunk, tudjuk ki követte el, és azt javításra az illetékes­nek adhatjuk vissza. •— A bemérést is doku­mentáljuk. Mint láthatják, feljegyzem a felkapcsolás ide­jét, az áramerősségmérő és feszültségmérő óra állását. A bemérés általában 4 órát vesz igénybe. Ilyenkor ellen­őrizzük a fogyasztást. Vi­gyázunk arra, hogy az enge­délyezett 1,6 kilowatt maxi­mális fogyasztást ne lépje túL A tapasztalat az, hogy 1—1,3 kilowatt az általános fogyasztás^ — Ezen felül a hűtést is ellenőrizzük. A szekrény bel­sejében plusz 5 fok az enge­délyezett, míg a mélyhűtőben mínusz 20—22 fokot kell el­érni. — Az utóbbi időben kevés hibát találunk, és azoknál a hűtőszekrényeknél, amelyek a próbaüzemelést kiállják, már nem lehet hiba a ház­tartásban sem. •— ab —• juiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiian* | Most I festesse, vagy | tisztíttassa | ruháit! | Nem 6—8 hét, i csak 2—3 hét § | alatt készülnek | I el I PATYOLAT § Vállalat Szolnok jiiiuiiiiuiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom