Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

1959. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 JNyolcszászötvénnél több tiatalt vesznek fel az agráregyetemre, mint tavaly A Budapesti Állatorvosi Főiskolán megkezdődtek a felvételi vizsgák és még e hé­ten megkezdik működésüket a felvételi bizottságok a többi agrár felsőoktatási in­tézményekben is. Az Agrártudományi Egye­temre, a főiskolákra és az akadémiákra általában két- szer-háromszor annyian je­lentkeztek, mint ahány fiatalt felvehetnek, Az idén jelentkezett fia­talok több mint fele kitűnő, jeles és jórendű. A jelentke­zők 15—20 százaléka előzete­sen egy-két évig fizikai mun­kát végzett valamelyik nagy­üzemi gazdaságban s ezek nemcsak felvételi vizsgákra készültek fel alaposan, hanem bebizonyították állhatatossá­gukat, hogy mezőgazdasági szakemberek kívánnak lenni. Tekintetlel a magyar mező­gazdaság növekvő átalakulá­sára és növekvő szakember­szükségletére, az idén 850- nel • több fiatalt vesznek fel az agrár felsőoktatási in­tézményekbe, mint az elmúlt évben. (MTI), Kákóczífalví színes felvétel Hét ágra süt a nap a rá­kóczifalvi Béke Termelőszö­vetkezet tiszaparti ártérben elterülő kukorica tábláján. Hetven ember kapa fölé gör­nyedő testét csak időnként tudta kiegyenesíteni, míg iz­zadó arcát megtörli zsebken­dőjével. A tarka sereg, fér­fiak, nők, lányok, fiúk együt­tesen haladnak a sorokon. A „nadrágosok” csak úgy fél­meztelen, ami a legegészsé­gesebb viselet nyáron. Ez az első kép S a többi sorban mind a Béke szorgalmas gazdáinak Munkavédelem az építőanyagipaiban A MULT ÉVI decemberi párthatározat, mely a mun­kásosztály helyzetének meg­javításáról hozott Sizámos in­tézkedést, külön kitért a munkásvédelem kérdéseire és kötelezőleg előírta, hogy a dolgozók egészségvédelme, balesetmentes munkája érde­kében az eddiginél fokozot­tabb mértékben kell {negszer- vezni, kiterjeszteni a szak- szervezet munkáját. Megnéztük miképpen áll megyénkben az ipari dolgo­zók egészségvédelme. Az év első felén túljutot­tunk. Erről a hat hónapról még nincs összesített adat. — Azonban Csontos Béla és Ko­vács József, SZOT megyei munkavédelmi felügyelőktől megtudtuk, hogy a javulás az építő- és faiparban tovább tartott, ellenben az építő­anyagiparban rosszabbodott a helyzet. Kétségtelen, hogy a bal­esetelhárítási óvórendszabá­lyok elhanyagolása és a bal­esetek számának emelkedése között szerves összefüggés van. Hogyne lenne, mikor a SZOT munkavédelmi fel­ügyelői ezév május 3-án el­lenőrzést tartottak a két kar­cagi téglagyárban és ott 19 —19 pontban felsorolták a hi­ányosságokat. Ezeknek a mu­lasztásoknak a javarésze azonban nem új keletű, ha­nem már az előzetes ellenőr­zések alkalmával is fennál­lottak s bár a legtöbbjénél azonnal meg kellett volna szüntetni ezeket, a két tégla­gyár vezetősége ezt elmulasz­totta. Ezért Törőcsik Lajost, a Téglagyári Vállalat karcagi üzemének vezetőjét 100 forint pénzbírsággal sújtották. — Ugyanígy pénzbírságot he­lyeztek kilátásba a Téglagyá­ri Egyesülés karcagi gyárve­zetőjének iS: A TÉGLAGYÁRI Vállalat törökszentmiklósi üzemében hasonlóképpen sok mulasz­tást állapítottak meg. A mű­szaki mulasztásokon a gyár­vezetőnek még arra sem volt gondja, hogy a már hónapok óta használhatatlan üzemi mosdót megjvíttassa. A dol­gozóknak még arra sem volt alkalmuk, hogy munkájuk után le tudják mosni magu­kat. Itt Hajnal Imre igazga­tót és Veress István műszaki vezetőt fejenként 200—200 fo­rint büntetéssel figyelmeztet­ték, hogy lelkiismeretesebben törődjenek a dolgozók egész­ségvédelmével és 11 pontban felsorolt műszaki természetű mulasztásokat sürgősen pó­tolják. A munkavédelmi fel­ügyelők közölték azt is a Téglagyári Vállalat két veze­tőjével, hogy amennyiben a hiányosságokat azonnal, illet­ve a szénfelvontatóra vonat­kozó kifogást június 30-ig nem szüntetik meg, akkor az ügyészségen fognak ellenük bűnvádi feljelentést tenni; LÁTSZATRA úgy néz ki, hogy itt most egy kampány- szerű, fokozottabb ellenőrzés­ről van szó, amelynek tár­gyai a téglagyárak. Szó sincs róla. A dolgozók testi épségé­nek, egészségének védelme nem kampány-feladat, Ponto san annyira élő, eleven min­dennapi munka, mint maga a termelés. Attól elválasztani nem lehet. Minthogy pedig a termelés fokozódó ütemű, — mert feladataink egyre nő­nek, természetesen az illeté­keseknek is fokozni kell az ellenőrző munkát. Hiszen ez az egy részletező adat is min­dennél jobban indokolja ezt. DE MEGMONDJA Csontos Béla elvtárs, SZOT munka- védelmi felügyelő is, aki így foglalta össze a Szolnok me­gyei munkavédelmi helyzet­ről véleményét: — Az ÉM téglagyárakban — sajnos — olyan laza a fe­gyelem, hogy ez természet­szerűen meg kell bosszulja magát, munkavédelmi vona­lon is. Csak egy példa a kun­szentmártoni téglagyárral kapcsolatosan: Kitűztük a biztonságtechnikai vizsgák idejét közösen a gyárral má­jus 13-ra. Mi ki is mentünk Kunszentmártonba, ahol a legnagyobb meglepetésünkre közölték velünk: a gyár biz­tonsági megbizottja és még négy brigádvezető, akiknek vizsgázni kellett volna, háztá­ji földjükre mentek kapálni és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a vizsgán megje­lenjenek. Azt hihetné valaki, hogy ezután a fegyelmezet­lenség után a gyár vezetői in­tézkedtek, hogy ez ne ismét­lődjék meg. De mi történt? Junius 20-án Mezőtúron vizs­gáztattunk és értesítettük er­ről a kunszentmártoni gyár vezetőjét azzal, hogy a biz­tonsági megbízottat és a bri­gádvezetőket küldje el. Akik erre a vizsgára sem jöttek el, azok ők voltak. Természete­sen mi nem tértünk ilyen egyszerűen napirendre az eset felett, hanem az Egyesü­lésnél lépéseket teszünk. — EZZEL SZEMBEN ör­vendetes — mondta Csontos elvtárs, hogy építő- és faipa­runkban a munkavédelmi kép évről-évre kedvezőbb. Ez elsősorban a Szolnok megyei Állami Épitőipari Vállalat biztonsági megbízottjának: Hidasi István elvtársnak kö­szönhető, aki nevelő, erélyes, hozzáértő munkával igen so­kat javított a vállalat bale­seti statisztikáján. A faipar­ban derekasan kivették a ré­szüket a Tiszamenti Gőzfü- résznél Bódy Gyula biztonsá­gi megbízott és a Tisza Bú­torgyárban a Szakszervezeti Bizottság társadalmi munka- védelmi felügyelője, Tóth Sándor elvtárs, aki a vállala­ti biztonsági megbízottal együtt még azzal is törődik, hogy egy-egy új gépet mi­ként helyezzenek el és gyak­ran fordulnak tanácsért a SZOT munkavédelmi fel­ügyelőihez. Ezt mi szívesen meg is adjuk, bár minél több vállalatnál tapasztalnánk ezt az érdeklődést a dolgozók vé­delme érdekében. nagy munkakedvéről tanús­kodik. A szomszédtáblán a aratógép javában ropogtatja az árpát, s gyűjti karcsú ké­vékbe, hogy estefelé a ka­pálok sűrűn emlegessék a papot, vagyis hát a gép ál­tal levágott kévéket ke­resztekbe rakják. A faluszéli szérüskertek- ben három szovjet teherautó hordja a réti szénát. Varga Lajos, a tsz elnöke tudatja, hogy szoros barátságban él­nek a szovjet emberekkel, azok segítenek most nekik. Nem egyedüli besegítek. A Vízépítő Vállalat erőgépeiket javítja ki, ipari áramot vezet a darálóhoz, vagy éppen alkatrészeket se­gít beszerezni. Megbímak a munkákkal, s ha az több is mint a munkaerő, hát akad segítség a környékben. Sze­retik a Béke Termelőszövet­kezetet mindenhol. Talán a szomszédos községben is tud­ják: 40 forintot osztottak a múlt évben, Ezért léptek hoz­zájuk olyan sokan a tavasz- szal, s kétszerezték meg tag­ságukat és területüket. Az új belépők épp úgy tőzsgyökeres szö­vetkezeti gazdák már, mint a régebben kez­dők. Kiss András, Kovács Imre úgy számítják, 360 munkaegységet szereznek. — Az szorozva 35 forintjával, — 13 ezret tesz ki, s plussz még a háztáji. Szóval summa summárum, 20 ezernek meg kell lenni, de több is lehet. A Béke Tsz szorgalmas gazdái bizonyára meg is szerzik. (szigeti) Mcr'cz emlékiinnepség Tiszakscskén Móricz Zsdgmond születé­sének nyolcvanadik évfordu­lója alkalmából június 28-án nagyszabású emlékünnepsé­get rendezett a Hazafias Népfront Tiszakécskén, ahol a híres író először látta meg a napvilágot. Az egybegyűl­tek előtt Földes Mihály író mondott beszédet Utána megkoszorúzták az író szülő­házán elhelyezett emléktáb­lát. Este a Tisza-partján fel­állított szabadtéri színpadon a Déryné Színház művészei „Légy jó mindhalálig” című színművét adták elő nagy si­kerrel. (MTI), Üzemi tanácsadás rendelésre Az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutató Inté­zete üzemszervezési tanács­adó szolgálatot hívott életre. Az intézetnél meg lehet ren­del ri egy-egy üzemágra, vagy az egész gazdaságra vonat­kozó pontos üzemszervezési elemzést. Ebben nemcsak az adott helyzetet rögzítik a ku­tatók, hanem leírják a még meglevő hiányosságokat mi­lyen intézkedésekkel lehet megszüntetni. A megrendelő állami gazdaságnak az üzem- szervezési vizsgálatok költ­ségeit meg kell térítenie. — (MTI)). Gazdag széniek hely Tádzsikisztán északi részé­ben gazdag szénlelőhelyre bukkantak. A föld mélyében rejlő kokszolható szén meny- nyisége több milliárd tonna. A lelőhely felfedezése igen fontos a közép-ázsiai szovjet kohászati iparnak a hétéves tervben előirányzott fejlesz­tése szempontjából. (TASZSZ) Tömeges munkás­elbocsátások a nyugat­berlini Siemens-ben A nyugatberlini Siemens dinamógyárban tömeges elbo­csátások kezdődtek. A gyár ez év őszéig hatszáz munkást és 150 alkalmazottat bo­csát el. Az elbocsátások oka a vezetőség szerint a meg­rendelések hiánya. (MTI). Amiről a dűlő végén hessélnek Sercen a gyom, szinte sír, mikor a dudvába vágják a kapát a tiszaföldvári Aranykalász Tsz Rákóczi nö­vénytermelő brigádjának tag­jai. A brigádvezető fejét csó­válja. Kalapját igazgatja, majd megszólal: — Nem akarom én ma­gunkat apacsolni, de az a napraforgó, amit délelőtt ka­páltunk, még gazosabb volt. Pedig az eső után ráléptünk a földre, amint megbírt. Ke­vesen vagyunk hozzá. Azaz, nem volna itt kevés a mun­kaerő. ha mindenki egy ka­pára fogna. Hanó János brigádvezető még folytatná, de szavát el­vágta egy éltesebb asszony. Megállt a kezében a kapa. Nagyot szusszant és méreg­gel mondta: — Látja ezt a brigádot? Mindig munkában van. Néz­ze meg, hány idősebb és fia­tal asszony kapál itt hajnal­tól napestig. De nem min­denki így tesz. Fújt egyet, majd folytatta: — A háztájit bizony rend­be tartják. A közösbe egy kapavágásra sem képesek egyesek. Iey bizony ez nem jó. Egyszerre nagyon sokan kezdenek beszélni, azokról, akik nem jönnek munkába. — Azt hiszik, hogy a ház­tájiból megélnek. — Év végén meg azt mond­ják, hogy nem fizet a tsz. — De aki nem dolgozik, ne is egyék. — Majd elfogy a kamrá­ból a bor. ► C ehogy sem jutottak dű- [ O lőre a közös takarmány- [alap megteremtését illetően. [Pedig a járási küldött már a [lelkét is kibeszélte. Elmagya- [rázott mindent a legapróbb [részletekig. Hiába. Néhány í keményfejű mindig belekö- >pött a tányérba. Pedig csak »formai dolgokról volt szó, ár­iról, hogy egy munkából ne »csináljanak kettőt, hanem már [most a földről vigyék a kö- [zösbe a jövő gazdasági évre [szükséges takarmányt, szé- [nát, ezt-azt. ; A tanácskozás a tanácsko­zást érte. Mindez nem oly •túlrég történt, de azóta, ha­ljaj! — azóta minden máskép- [pen van. Mert néha egyálta­lán nem árt, ha az asszonyok [teszik fejükre a kalapot, vagy - [ is átveszik a férfinéptől a [gyeplőt, az irányítást. S itt, »ebben a jászsági termelőszö- [ vetkezetben átvették, még­hozzá, ami a legérdekesebb: [diplomáciai meggondolásból, ; amit azonban csak a férfiak ; tudtak. ; Hát ugyanilyen diplomáciai ! meggondol ás bői a legközeleb- jbi közgyűlésre Árvái elvtárs, [a járási pártbizottság elsőtit- [kára ment el. ö majd még [részletesebben,még alaposab­ban kifejti, milyen előnyök­be! jár annak a közös takar- »mánynafc a mostani össze­► gyűjtése, öt bizonyára meg­sértik majd — gondolta — és [este megfelelő időben benyi­tott a tanácskozó helyiségbe. [Körülnézett és csöpp híján [majdhogy le nem ült a meg­lepetéstől; Z súfolásig volt a terem, de kivel? Asszonyokkal [Férfinép sehol. Az asszonyok t zsibongtak, beszélgettek, de Jászsági diplomaták amikor meglátták Árvái elv- társat, azonnyomban elhall­gattak. Csönd. Elöl a kisasz­tal, mögötte a szék az elő­adónak fenntartva. Visszavo­nulni nem lehet. Itt beszélni kell valamiről. De miről? A férjek az asszonyokat küld­ték maguk helyett, arra gon­dolván: megtréfálják a járást, em'ékezetessé teszik ezt a mai közgyűlést. Jó, ha már így van, hát legyen. S Árvái elvtárs — szembenézve a Sok asszonnyal, beszélni kezdett. Jóhumorú ember, elértette a fifikát, s igen diplomatikusan a régi jászsági hagyományok­kal, szokásokkal hozakodott elő. A takarmány összehor­dásáról egy szót sem szólt. Az asszonyok hallgatták. Eltelt negyedóra, félóra, más­fél óra, a párttitkár még min­dig győzte. Az asszonyok azonban már egyre jobban unták és úgy a kilencvenedik percben valahonnét a sarok­ból valaki elkiáltotta magát: — Erre nem vagyunk kí­váncsiak! A szövetkezetről beszéljen nekünk Árvái elv­társ! — Ügy van! Azt mondja meg, hogy is állunk — kia­bálták többen. Erre a járási párttitkár át­váltott. Valahogy így. — Olyan az a szövetkezet, mint a család. A családban is mindenki azon dolgozik, hogy legyen ruhára, bútorra való. Mindenütt megvannak a táv­lati tervek is. Egyik helyen házra, másutt jószágra, fejős­tehénre takarékoskodnak. A szövetkezet nagy csalód. Otí a fél, vagy az egész falu főj össze. így erősebbek jobbal megbirkóznak a bajokkal é többre merjnek. Különösei akkor, ha előre gondolnak. M ocorgás támadt erre é az egyik asszony isméi közbe szólt: — De Árvái elvtárs! Mi lesi azokkal, akik nem voltak ott ahol a szorgalmat osztották? A párttitkár türelmesei magyarázta. — A kis családban is akad nak lusták. Olyanok is, akii nem szeretnek beosztással él­ni. Nos, azt maguk nagyon jó tudják asszonyok, hogy ilyen­kor mi van. Itt is, ott is nevettek éí megjegyzéseket tettek. Felen­gedett a hangulat. — Jól mondja a titkár elv társ! — Az én Ferim is olyar málészájú, hogy mindig ér intézkedem helyette. — Jaj, örzsikém! Hát mii gondolsz, az én uram nerr olyan? A tanácsházára el sí engedem. Majd arra kérték az asszo nyok Árvái elvtársat, hogj most már a falubeli szövet­kezetről beszéljen, amelyikbe az emberek is beléptek. — Ez a termelőszövetkeze! tavasszal alakult, emlékez­nek rá. S most őszig ezek a hónapok az előrelátás napjai. A jószágnak hely kell. Az istállók építésére most van idő. De mi lesz akkor, ha mindezt elhanyagoljuk? Eljön az ősz és nincs hová bekötni a drága állatot. Nem igaz? — Igaz, bizony, nagyon igaz! — kiáltottak vissza kó­rusban az aszonyok, majd hozzátették: — Egy napot sem szabad várni! — így van ez a takarmány­nyal is. A jószágnak nincs esze, az csak kéri a magáét. Éppen ezért már most jó, ha kazalba rakják az állatállo­mány részére szükséges szé­nát. Dupla munka hazacipel­ni ás onnét a szövetkezeti köz­pontba, — folytatta Árvái elvtárs az asszonyok legna­gyobb helyeslése közepette. E s beszélgettek vagy éj­félig. Aztán az asszo­nyok hazamentek. Arról már nem szól a krónika, mi tör­tént otthon. A harmadik nap reggelén a községi tanács el­nöke telefonon hívta Árvái elvtársat. „Árvái elvtárs! Teg­nap este ismét tanácskoztak a szövetkezeti emberek és elhatározták, hogy őszig min­den közös takarmányt össze­hordanak. Ma reggel meg­kezdték. Nekem meg a tel­kemre kötötték, hogy ezt min­denképpen üzenjem meg. Va­lami olyat emlegettek, hogy csúnya világ lesz az asszo­nyoktól, ha nem szólok be a járáshoz’*. Lám, néha valóban nem árt, ha az asszonyok teszik fejükre a kalapot. Most is ki­derült, hogy a jászsági asz- szonyok a férfinépnél sokkal jobb diplomaták. Szekulity Péter — Az sem tart örökké. — Mi dolgozunk, ők meg a mellüket verik, hogy tsz- tagok. Ezeknek a kedvez­mény kell csak. Én nem ad­nék nekik háztájit! Nem is érdemlik. Még egy ideig mondogat­ták az asszonyok, az embe­rek egyaránt. Az egyik fia-»- talasszony pontot tfez a bér széd végére: --r -> — Gyerünk asszonyok, mert a Nap is ballag az égen. S vágják a dudvát. Mi pe­dig a tábla másik oldalára megyünk, ahol idősebb em­ber, Tuba bácsi és két fiatal lánya birkózik a gyommal. Úgy beszélgettünk velük, hogy lépkedtünk a soron. Tuba az est beállta előtt még négy sort akar megkapálni. A két lánya, Rózsa és Annus, % akik még erősen a tizenben j vannak, elég fáradtak már. « Nem is csoda. Az apjuk í mondja: | — Hárman délig i69o «kvadrátot kapáltunk meg, s J azóta sem lazsáltunk. Sok a ♦ munka, kevesen dolgozunk a ♦ közösben. X Ö is arról beszél, amiről 1 az előbbi csoport, t — Nagy problémánk ez. í Dehát ha nem dolgoznak, ők Z isszák meg a tevét. Nem lesz t kereset. Mi a családból ieg- ítöbbször négyen is dolgo- | zunk. Meg is vagyunk elé­♦ gedve a munkaegységgel. — ♦Csak az előre tervezettből ♦ több mint ötezer forintot | tudhatunk magunkénak, ami ♦ bizony szép kereset. De j többre számítunk, mert vi­♦ gyáz a vezetőség a munka­♦ egységre. Ügy haitik, a ter­♦ vezettnél tízezerrel keveseb­♦ bet használunk fel, értéke ♦ így növekszik. Érdemes itt ♦ dolgozni. * | Elgondolkodtató az, amit a ♦ tsz-gazdák kapálás közben ♦ elmondottak. Nem másról ♦ volt itt szó, mint a tsz-tagok ^jogairól és kötelességeiről. A 1 * tapasztalat azt mutatja: a belépett tsz-gazdák javarésze él mindkettővel. Megkapta a — háztájit —, de eleget tesz a kötelességének a közösben 5 is, egy néhány ember' csak ja jogokat akarja élvezni, a j kötelességről meg elfeledke- jzik Jó lenne, ha az Arany- 2 kalász Termelőszövetkezet t közgyűlése napirendre tűzné jezt a fontos kérdést és hoz- j nának olyan határozatot, jhogy akik a kötelességükről * megfeledkeznek, a jogokból j is annyit élvezzenek, amenv- » nyi a végzett munka arányá- fcban illeti őket. * s=r ab

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom