Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s 1959. július 26. Első a kenyér Az az igazság, nem számí­tottunk ilyen kiváló termés­re, de ha számbavess-zük, ak­kor se menekedünk meg a raktárhiánytól. Ezévben is legalább kétezer vagon befo­gadóképesség hiányzik ah­hoz, hogy nagyobb gondok nélkül tárolhassuk a gazdag termést. Főleg a rizs cséplése után kezdődik majd a baj. Előreláthatóan mintegy négyezer vagon rizs fut be a megyéből,. s akárhogyan is diszponál áddig a Termény­forgalmi Vállalat, ekkora üres térfogatot sehogy sem tud előteremteni. Vannak persze nehézségek a gabonafelvásárlásnál is. Néhány községben a rak­tárhiány miatt elég távol­ra kell szállítani a termés­féleségeket. Szajolban pél­dául nincs terményátvétel, Törökszentmíklós, Tisza- püspöki, Szolnok begyűjtő­helyeire fuvarozzák a bú­zát. Tiszaburán a földműves­szövetkezetnek volt valame­lyes raktárocskája, de a ter- ményfelvásárlási joggal együtt nem ruházta át a rak­tárt is a Terményforgalmi Vállalatra az fmsz. Bár az­zal a TV se sokra ment vol­na. így a községtől 6—7 ki­lométernyire fekvő puszta- taskonyi raktárban tárolják a termést: Nincs átvétel Jászágó községben sem. Az ottani termelőszövetkezetek és a gazdák Pusztamonostor­ra, Jászárokszállásra szállí­tanak. És vannak még községek, ahol nagy gond a tárolás. Jászboldogháza, Csépa, Ti- szasas, Tiszaszöllős, s még jónéhány falu ebbe a kategó­riába tartozik. Az ezévi hely­zetet nehezíti, hogy a Ter­ményforgalmi Vállalat mint­egy ötszáz vagonnyi kisebb raktárakat adott át a terme­lőszövetkezeteknek, segítség­képpen. Más években a hon­védség Karcagon, Jászbe­rényben laktanyafelesleggel segített .a helyhiány kisebbí­tésében. Ezévben e nyáron eddig még erre sor nem ke­rült: Sőt a művelődésügyi szervek is elég merevek a kultúrházakat Illetően. Már­pedig az a megoldás, ahol nincs elegendő ter­ményraktár, ott szii kség- megoldásként átmeneti időre az iskolákat, kultúr- bázakat, gépállomás! szí­reket is igénybe kell ; sü­ni. S ezt ne akadályozza sen­ki, mindenki segítse az ügyet; Első a kenyér — ezt tartsák szem előtt az isko­lák, kultúrházak felügyeleti szervek S azt is látnunk kell, az il­letékes állami szervek a le­hető legrövidebb időn belül próbálnak a helyzeten segí­teni. Mezőtúron új raktár épült ebben az évben. Kisúj­szálláson, Túrkevén, Karca­gon a jövő évre adnak át újabb magtárakat. Az ötéves terv végére lényegében meg­oldódik a helyzet, s az új rak­tártelepítés már az ipari fel- használást is figyelembe ve­szi: Törökszentmiklóson a malom mellé épül az új nagy magtár. Jelenleg növeli terménye­ink önköltségét az is, hogy nyár idején a Szolnok me­gyei raktárakból Dunántúl legtávolabbi helyeire is kerül gabona, amit télen mind visszaszállítanak a Szolnok megyei malmok­ba. Sokkal célszerűbb, ha mindenki (főleg a művelő­désügyi szervek) segít, s leg­alább is helyenként meg­szüntetjük a raktárgondo­kat. Ugyanakkor a meglévő raktárak tisztaságáról is szól­nunk kell. A Terményfor­galmi Vállalat mezőtúri tele­pén' mintaszerű takarítást és fertőtlenítést végeztek. Nem mondható él ugyanez még jó­néhány telephelyről. A gon­datlanságra példa a cibakhá- zi telep, ahol üszögös gabo­nát tároltak a már fertőtlení­tett raktárban: A mezőtúri Petőfi Termelőszövetkezet magtárában és a csépai ta­nácsi malomban mésztejbe keverték a fertőtlenítésre szánt DDT-porh így hatása csökken; Amikor a raktárhiány meg­szüntetésére igyekszünk össz­pontosítani mindent, gondo­san vigyázzunk a meglévő tárolóhelyek tisztaságára, fértőtlenítésérej B. L. A lmatag fülledtség nyo­masztotta a város han­gulatát. Karcag élt is, nem is. A korzóról behúzódtak a vénkisasszonyok körül le- gyeskedő fehérkeázityűs tiszt­urak, a városháza parkjában nagyokat ásítottak az ügye­letes csendőrök. — Nem lesz így jó tovább — szónokolt Csókái Pista. — Életet, elevenséget a lassan haldokló Kunságba. — Aztán de van erre el­képzelésed — figyeltek fel a lelkes karcagi sportbarátok. ;— Alakítsuk meg a Nagy­kun Sportligát, rendezzük meg a Nagykun Viadalokat. Csend lett, tetszett az ötlet az embereknek, s Csókái folytatta: — A hat nagykun város: Karcag, Kisújszállás, Tur- keve, Kunszentmárton, Kun­madaras, Kunhegyes fogjon össze: A nagykim városok kül­döttei elfogadták ezt a javas­Az esős Időjárás késlelteti a jő termés betakarítását Csehszlovákiában Csehszlovákiáiban az esős időjárás megnehezíti és kés­lelteti az idei jó termés be­takarítását. Szlovákiában jú­lius 20-ig a kenyér- és a ta­karmánygabona egyharma- dát, Cseh- és Morvaországban pedig 12—13 százalékát arat­ták le. A hűvös időjárás kö­vetkeztében az ország terü­letének nagy részén egyszer­re érik be a gabona, ami fo­kozott igényeket támaszt a gépi- és emberi munkaerő­vel szemben. Csehszlovákiá­ban az idén 5000 gabonakom­bájn és sokezer aratógép vesz részt a termés betakarításá­ban, de a megdőlt gabonát nem egy helyen kézikaszával is aratják. A vidéki városok­ban mindenütt üzemi brigá­dok alakulták, hogy a szövet­kezeti parasztokkal és a gép­állomások dolgozóival együtt rövid idő alatt a lehető leg­kisebb szemveszteséggel ta­karítsák be a termést. (MTI) Idd jár ás jelen tés Várható időjárás: sokhe­lyen újabb záporeső, zivatar, mérsékelt, időnként élén- kebb szél, néhány órás nap­sütés. A nappali felmelege­dés nem változik lényegesen. Legmagasabb nappali hőmér- séket 25—28 fok között, Az Építőipari Vállalat 2. sz. Építésvezetőségének dolgo­zói a tiszafüredi Uj Utón Tsz 48 férőhelyes szarvasmar­haistállóját építik. Az újrendszerű konzolos, előregyár­tott mestergerendák alkalmazása révén gyorsabb az épí­tés! Feleslegessé válik a régebbi módszernél bekötőként alkalmazott harmadik, rövid gerenda beszerelése. Az építők vállalták, hogy határidő előtt befejezik munkáju­kat. Zagyvarékasí károgók Zagyvarékas. Zöldelő fák alatt kisébb-nagyobb házak hüsölnek. A község első pil­lantásra a derűs nyugalom képét mutatja. Az egyik ka­pu előtt foltozgató asszony ül, libák fürdenek az útmen­ti tócsákban, süldőlányok tré- cselnek az ártézikútnál, amíg a vödör megtelik. Az utcán munkába igyekvő, vagy mun­kából hazatérő szekerek: A Bercsényi út felé, a kis bolt előtt néhány asszony prézsmitál. Idősebb fekete fejkendős, mezítlábas néne viszi a szót: “ > s! Hiába beszélnek ne­kem. Valami susmus van a dologban. Azok, akiknek nem akaródzik a dolgozni a tsz- ben, most visszakapják a föl­det. Megyek én is a tanács­hoz és megmondom;: •. Hogy mit akart megmonda­ni, azt már nem hallottam, mert a szónoklat vége hang­zavarba fulladt: — Min vitáznak asszonyok? — kérdeztem közelebb lépve őket: Mintha valami föld­visszaadásról beszélt volna az előbb. Mondja már el, mi a baj — fordultam a nénihez. — Én nem mondtam, csak azt, amit hallottam. — Dehát mit hallott? — Beszélik, hogy aki meg­gondolta magát, annak vissza­adják,u —- Bugyi Mihály is vissza­kapta, — replikázik egy ter­metes asszonyság. — Meg Révész Mihályné, pedig az is tsz tag. — Hát csak kérje, aki akarja — így egy alacsony­termetű asszonyka. Eddig szó nélkül hallgatta a vitát, most kiválik a csoportból és elin­dul az eperfaárnyékos be­tonjárdán. Nem messze be is fordul az egyik kiskapun. Utánaeredek. Előbb csak a kiskapun keresztül beszél­getünk, aztán betessékel. ■— Ugyancsak nekibuzdul­tak az asszonyok, — jegyzem meg. » — Hát sokat beszélnek. De sok beszédnek sok az alja. — Nem igaz annak fele sem, — szögezi le határozottan. — Mondják azt is, hogy kilép­tek néhányan a tsz-ből. Ez sem igaz, mert csak három év után lehet kilépni, írta az újság. De minek is lépnének ki? Én 1950-től 56-ig tagja voltam, meg a férjem is. So­se féltünk a munkától, meg volt mindenünk, ami kelleit. Kár volt 56-ban is otthagyni, de hát akkor nem tudta az ember, mit csinál. így vélekedik H. Józsefné. Ö kérte, ne írjam ki a ne­vét. — Kibeszélnének az asz- szonyok -- mentegetődzik: Nem messze lakik Kecskés Józsefné. Ő sem csatlakozott a károgókhoz. — Hallom én is, hogy het- venkednek. De én azt mon­dom, szándékosan csinálja ezt valaki. Bőszíti az asszo­nyokat. Nézze az én férjem csendes ember, de hogy he­lyette, meg a tudta nélkül in­tézkedjek, azt nem tűrné. — Nem tiszta dolog ez. Ha egy­szer (belépett valaki, akkor tartsa magát az elhatározá­sához. Erről beszélnek most egye­sek Rékason. Ám nagyon ke­vesen . vannak olyanok, akik jogtalan földkiadásról tudná­nak. Legtöbben csak hallot­ták, s anélkül, hogy meg­győződnének az igazságról, tovább mondják. Réti Károly kis házának kapuja előtt meglehetős dü­hösen magyaráz egy alacsony embernek: — Nem igaz, ha mondom; Értsd meg, én magam vol­tam kint. Dora Lajos kapott földet. Akit te mondasz, az meg Dobos Lajos, tsz tag. — Ez igaz, de már évek óta Dobos a neve. Hidd el, hogy földet nem kapott. — A kistermetű ember aztán megnyugodva elmegy. — Hű, de nehézfejüek, — törli meg izzadó homlokát. Látja, elvtárs, én párttag va­gyok és idejárnak, hogy mondjam már meg, mi az igazság. Hát én kimentem és meggyőződtem róla. Pletyka az egész. Sokszor úgy szeret­nék szétcsapni a sok szálas aszony között, dehát nem le­het. Utoljára a tanácelnökkel beszéltem, Kiss Béla fiatal­ember. — Sajnos, — mondotta — a Mid oszt ók tévedése foly­tán négy olyan név is ráke­rült a listára, akiknek nem jár föld. Révészné, özv. De- mecs Istvánná, Szobácsi Mi­hályné, Bugyi Mihály való­ban jogtalanul kapott volna földet: Nevüket olvashatta akárki a karókon. De észre­vettük, s így a birtokbaadás már nem történt meg. — Meggyőződésem, hogy a háttérből valaki szította a dolgot. Betették a bogarat az asszonyok fülébe. De ná­lunk az emberek józanabbak, s az ellenség nem ért célt. • Zagyvarékason formálódik, érik az új. A község lakói­nak többsége idén lépett a közös gazdálkodás útjára. Ma még felülnek‘egy-egy híresz­telésnek. Pár év múlva már csak nevetnek rajta. Hiába igyekeznek egyesek akadá­lyozni a tsz mozgalmat, a haladás szekerét nem lehet megállítani: P. M. latot is. Még egy bejelentés volt hátra. — Az első nagykun napo­kat a karcagiak kezdjék. Ez is ellenvetés nélkül el- fogadódott. S így 1929-ben Karcag vá­rosában megrendezték elő­ször a nagykun hetet A megnyitó ünnepre fel­vonultak a kunság lovasai, kerékpárosai, birkózói, atlé­tái s letették a kunsági fo­gadalomtételt. Hirtelen felszökött a spor­tolók létszáma. Városonként nyolcvanan, százan érkeztek, zömében olyanok, akik a ka­panyél, kaszatokmány, a gulya mellől indultak egye­nesen a pályára. Vasárnaptól vasárnapig 8 napon át tartottak a viada­lok. Az elsőt a karcagiak nyerték. A második nagykun hót vendégeit a turkeveiek fogadták. A kevi csorda járást lovas­pályává alakították, elboro- nálgatták az ökrök által ta­posott göröngyöket, s itt zaj­lott le a nagykun hét leg­izgalmasabb versenyszáma: a lovasverseny. A fénylőszőrű, gazdagon kantározott lovak, elegánsan öltözött lovasok után bandu­kolt egy rossz szürke ló. Rajta Makra Lajos, a tur- kevei csikós. Valami hencegő városházi ficsúr meg is ne­vettette mettsző szellemessé­géved a hölgyeket. — Ez a csikós arra jó, hogy gebélyével megijessze a töb­bi lovat s azok mielőbb be­fussanak. A harmadosok, éves cselé­dek, részes aratók dübörgő tapssal köszöntötték a ló­hosszakkal elsőnek beérkező csikóslegényt. Az összetett versenyt immár a másodikat is karcagiak nyerték, de ló­futtatásban a harmadik nagy­kun játékokon Kunszent- mártonban is Makráé lett a pálma. M éghozzá nem is olyan egyszerűen. A kunszentmártoni uraság ezüstkantárt ajánlott fel ver­senydíjért. Bízva abban, hogy az elsőség úgy Is őt, vagy embereit illeti. Ám de Makra nyereg nélkül, szőrén ülve ismét elsőnek futotta be a 2400 méteres pályát. A nagy­lelkű uraság erre vissza kö­zét fújt. A felzúdulás olyan nagy lett, hogy a Nagykun Sportliga vezetősége határo­zott: Kunszentmártoni kizár­ják a szövetségből. Erre a fellépésre, a nép elégedetlen­ségére végül is meglett az ezüstkantár. A harmadik évben kun- olympiásszá fejlőditek a nagy­kunsági kezdeményezések. — Kiskunhalasra, a kiskunság székvárosába hívták meg a nagykunság győzteseit, s hol itt, hol ott vetélkedett a két kunság ifjúsága. A negyedik rendező Kis­újszállás városa volt, az ötö­dik Mezőtúr, mivel hogy ez évben gyarapodott a Nagy­kun Sportliga. Felvették Me­zőtúrt és Törökszentmiklósi. S volt egy szám, a verseny­pontokon kívüli verseny, ami döntően beleszólt az elsőség­be, s végig a turkeveiek nyerték. Ez pedig a birka- pörkölt-főzés. A keviek min­den esetben bográcsba tet­ték a birka lábait, fejét s így sajátságot, aromát adva az ételnek. A Nagykun .Viadalok hama­rosan országos hírre tettek szert. Kisújszálláson részt vett a játékokban az akkor 75 éves Porteleki László, az athéni olimpikon. A nagykun hetek anyagiakban is sokat hoztak a kun városoknak. Túrkevén 1930-ban 2 ezer pengő jövedelem maradt tisz­tán a kasszában, amit a vá­ros kulturális fellendítésére fordíthattak. A nagykun napok meg­mozdították a kunság aluszékonyságát, életet vittek a tikkadásba. Egyszerű dol­gozó embereket vontak be a városok életébe, a viadalok­ba. A kormányzat nem is nézte jó szemmel. A máso­dik világháború idején bel­ügyminiszteri parancs érke­zett. Nemzetiségi elkülönülés címén betiltották a nagykun napok rendezését. Még ezt is. A sportkere­tekbe öltöztetett kunsági ün­nepeket is betiltották. Vajha nagyot nézne vitéz Keresz- tes-Fischer belügyminiszter úr mostanság! Mert a felsza­badulás óta újfent nagykun ünnepeket ülünk. Eszmeiség­ben, tartalomban bővülve. A felszabadulás előtt az egykori nagykun napok mű­sorát birkózás, lóugratás je­lentette. Azóta abban vetél­kednek a kunsági városok, ki tör élre előbb a haladás­ban. 1951-ben Turkeve, az országban elsőnek, termelő­szövetkezeti város lett. Kö­vette a többi, s 1959-ben a megyében és az országban ugyancsak először Karcagon tízezer holdas mammuit-szö- vetkezetek alakultak. Az el­lenforradalom után Kisúj­szálláson találkozott először a kormány és a parasztság, az 1957-es nagykun napokon. Mire Mezőtúr a hetes lako­dalommal válaszolt, eljött Dobi István, Dögéi Imre ven­dégként. A turkeveiek kilen­ces lakzival tetézték s Mün- nich elvtársat látták ven­dégül. Hruscsov elvtárs ins­trukcióira a karcagiak elter­jesztették a siló-kukoricát, megszervezve az elsőséget. — Erre a turkeveiek ezév ta­vaszán termelési versenyre hívták az országot. S még számos példa arra vall, végre igazi nemes vetél­kedés színhelye a nagykun-’ ság. Beleszólnak az országos termelési eredményekbe, a politikai eseményekbe s a mostani nagykun viadalokat az egész ország szemmel kí­séri. K ísérő jelenségként, újult szellemiben hol egyik, hol másik városban feleleve­nítik a nagykun napokat is. Az 1957-es nagykun hét kis­újszállási emlékeit mindenki ismeri még. A négy város termelőszövetkezeteinek fej­lődését szemlélheti majd a látogató. — A Nagykunság a termelőszövetkezeti mozga­lom bázisa, nyolc hold terü­leten rendez kiállítást. Há­rom napon át sportban, szín­játszásban, táncban, szava­lásban is vetélkednek a kun­ságiak.­s Az egykori haladó hagyo­mány kivirágzott a nagy­kunságban. Borzák Lajos. A mezőtúri Bercsényi Tsz készül a nagykun napokra. Képünk az ott bemutatandó borjak közül ábrázol néhá­nyat gondozóik kíséretében. Az egykori * ÉS A MAI NAGYKUN-NAPOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom