Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-26 / 174. szám
w 6 SZOLNOK MFG TE» NÉPLAP 1959 július 28. f f NEPEK BARATSAGAERT HDS^SM09£'«>i5*Ö«MC>SPSZ^C>*P6S-»S^©'i^SO«^»§^^D^DSe>SI>^OS^><6^4^©8>jQS©eo^OS©8^^ Nikola Vapcarov (1909-1942) A bolgár eUemállás költője és hősi halottja. Nem írónak indult, a harc legkegyetlenebb napjaiban lett azzá. A világ megismerésének kívánságától sarkalva, tengerjáró hajók gépészeként bejárja a keleti országok kikötőit. Rengeteg élménye csak megszilárdította forradalmi meggyó ződését, A munkásmozgalomban való teÉPÍTENI vékeny részvétel miatt a másodok világháború első évében internálták. Utóbb, 1942-ben ismét letartóztatták, hónapokon át kegyetlenül kínozták, végül agyonlőtték. Életében kevés műve jelent meg, hagyatéka az az ellenállási költészet, amelyet üldöztetés közben művelt Egyike a legnagyobb bolgár költőknek. Bolgár József Attilaként is szokták emlegetni« FOGÚ N K Egy óriás üzemet építünk, erős betonfalai nőnek; építik majd a férfiak, a rák, a nép. — Roppant üzemet építünk: Az élet üzemét A gyermekeink hajnak. Nyirka csurog a falnak; Fülledt odú a házunk. A nap se süt e földön. Világunk szörnyű börtön! Ti férfiak és asszonyok, te néo ne legyen köztünk, aki visz- szalép, roppant üzemet építünk; az élet üzemét. A gyermekeink halnak; mocska bűzlik a' falnak, szomjas a szem a napra s íré tétlen-tehetetlen hajtjuk le vert nyakunk, és szégyenszemre hallgatunk, hallgattunk. Annak ki drótot húz-szerel, A vére folyik benne el — A vérünk futja át a vezetéket, s ettől mozog itt minden élet. És ez az élet hurcol és söpör s mi bárgyún tűrjük, hogyha összetör, a kötmeink a sziklafalba túrnak, a gránitkőbe vájunk alagutat, lámpákkal koszorúzzuk fel a földet, a feltárunk mindent, amit ez a föld rejthet. Antennák hálózzák be az eget s a felhőkarcolók hegye felhőket fenyeget. S felhők felett az űrben az acélvarjú károg! Elvtársaim, a haladással — hisz értitek! — én szembe sose szállók! Látjuk mi, nem az fojtogat bennünket, ami szép, ami halad és azt, ami itt halad, ami szép nü nem romboljuk soha-soha szét Üzemet építünk, óriás üzemet, erős betcmfalad nőnek; az égbolt milliónyi napját hozzuk le ide fénynek, Ti férfiak, ti asszonyok, te nép — gyermekeinknek építjük fel az élet üzeméti A szófiai színiakadémióról A „Krasztju Szarafov” szí- niakadémia február végén lépett fennállásának 10. évébe. E rövid időszak alatt a főiskola 254 színészt, 54 rendezőt és 46 színházi szakértőt kép zeit. A főiskolát végzetteknek egy jó része a főváros és a vidék színházaiban tevékenykedik. Jelenleg a főiskola három fakultásán (a színészi, rendezői és színházszakértői fakultáson) 296 növendék tanul. Működik egy „Török stúdió" is, amelyben a török színjátszás számára képeznek színészeket és rendezőket, A népi kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz a főiskola munkafeltételeinek megjavítására. Külön épületben három próbaszínpadot és egy példaszerű iskolai színpadot állítottak fel. Szaporították az ösztöndíjak számát, s emelkedett az előadó tanárok száma is. A színakadémiának egyúttal az is feladata, hogy filmszínészeket képezzen a fiatal bolgár filmművészet számára. Mai számunkban a testvér bolgár nép irodalmából kap ízelítőt az olvasó. A bolgár nép története sokban hasonlít, jónéhány ponton összefonódik a mienkkel. Most pedig egy táborban menetelünk. Kiváló novellista és költő harcos, haladó, mély emberségtől fűtött művészi írásait közöljük Irodalmi oldalunkon. Ha sikerült felkelteni az érdeklődést irántuk, elértük célunkat. Nyolcvan éves a bolgár nemzeti könyvtár A BOLGÁR NEMZETI KÖNYVTÁR, a szófiai Va- szil KolaroV Állami Könyvtár 1958; december 10-én ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját. A szófiai Bolgár Nemzeti könyvtárat Petr Vladimirovics Alabin, kiváló orosz katonatiszt és közéleti férfiú, Szófia kormányzója alapította, abban az időben, amikor Bulgária a törökök kiűzése után, orosz katonai közigazgatás alatt állott; A szófiai nemzeti könyvtár megszervezésében nagy érdeme volt Maxin Drinovnak, a harkovi egyetem profesz- szorának, aki az orosz katonai közigazgatás idején a népoktatási osztályt vezette. Mint ismeretes, Marin Dri- nov volt az 1869-ben alapított Bolgár Irodalmi Társaság alapítója is, azé a Bolgár Irodalmi Társaságé, amelyből később kifejlődött a Bolgár Tudományos Akadémia. Nagy szerepet játszott a szófiai nemzeti könyvtár megalapításában a kiváló cseh tudós, dr. Konstantin Irecek professzor, a „Bolgárok töténe- te” című, 1876-ban napvilágot látntt nagyjelentőségű történeti mű szerzője, a későbbi népoktatási miniszter. A könyvtár első Igazgatója, Georgi Jakovlev Kirkov volt; A bolgár nemzeti könyvtár 1879-től 1900-ig alkalmatlan épületekben tengődött, csak 1900-ban kerül némiképp megfelelő épületbe, az un. „Polgár klub” épületébe, de mivel átalakítását elmulasztották, ez sem felelhetett meg valójában a célnak, 1897-ben a nemzetgyűlés bevezette a kötelespéüdány- rendszert, de a törvényt nem hajtották kellő eréllyel végre, s így a könyvállomány csak lassú ütemben gazdagodott; Nagyon szűkös volt a könyvtár költségvetése is. így az 1879. évi 25.000 arany lévárói 1909-ben, 30 év alatt mindössze 46.600 arany lávára emelkedett, hogy 1919-ben 35.200 lévára csökkenjen; Szerzeményezésre ebből 1879- ben 8000 arany lávát, 1889- ben 15.000 arany lávát fordítottak. A nemzeti könyvtár az egész burzsoá korszak alatt nem mint nyilvános tudományos könyvtár, hanem mint a nagyközönségtől elzárt könyvgyűjtemény működött. 33 év alatt, 1887-től 1919-ig a könyvtár mindösz- sze 158.000 kötetet kölcsönzött ki, vagyis évenként átlag 4760 kötetet; Ma a bolgár nemzeti könyvtár, a Vaszil Kolarov Állami Könyvtár az ország legnagyobb könyvtára, a bolgár irodalom valódi kincsestára. Uj, korszerű épületében világos, tágas olvasótermek, dolgozószobák, tudományos és könyvtári dolgozók számára munkahelyek vannak, s 2 millió kötet befogadására méretezett; hatalmas könyvraktár. Az utóbbi években a könyvtár könyvállománya csaknem kétszeresére növekedett. s jelenleg 650.000 kötet és mintegy 600.000 darab irattári okiratot tartalmaz. Bolgár Ősnyomtatványainak vagy ritka könyveinek a száma 8500 (1806-tól 1876- igh Ä könyvtárnak gazdag Időszaki kiadvány-gyűjteménye van. Itt az olvasó megtalálhatja a legkülönfélébb bel- és külföldi folyóiratokat. A könyvtár olvasótermeiben naponta több, mint 900 személy fordul meg. A VASZIL KOLAROV nemzeti könyvtár a könyvtárközi kölcsönzés keretében 350 külföldi könyvtárral és intézettel van kapcsolatban, s évenként 15.000 kötet könyvet és 45.000 példány időszaki kiadványt kap külföldről, jobbára a Szovjetunió- és a népi demokratikus országok könyvtáraitól és tudományos intézetéitől, de a nyugati tőkés országok könyvtáraitól .is. A Vaszil Kolarov könyvtár azonkívül, hogy Bulgária legnagyobb könyvtára és a bolgár irodalom kincsestára, egyszersmind tudományos módszertani központ is, amely gondoskodik az ország könyvtárainak módszertani irányításáról; Angel Karalijcsevt A NÉP VÉDELMEZŐJE fr c4t jiTiminiiiiiiiniiiiNiiiiHiHiHiniiiiHiinniiniiiHiiitiiiHiiiitiiHitiinitijS I Angel Karalijcsev született 1902-ben | I Neve az 1923-as fasiszta puccs után g | vált ismertté, mikor elbeszéléseiben | i védelmébe vette és dicsőítette a fasisz- | | ták ellen harcoló munkásokat és pa- § I rasztokat. 1944 után a szocializmus | 1 útjára lépő bolgár falu írója lett. vonat zsúfolva volt katonákkal, akik szabadságról jövet, dél felé tartottak, a csornai kanyarulat és Kajmak- csalán felé, ahol még mindig gazdagon aratott a halál. A bolgár név fiai úgy hullottak az angol és francia gránátoktól és puskagolyóktól, mint ősszel a legyek. A járványos betegségek és az éhség tizedelte őket. 1917. november. A vasúti szerelvények nagyobbrésze nyitott kocsikból állott. Az országút mentén végighúzódó fákon nedves szárnyú csüggedt varjak gubbasztottak. A teherkocsikban egymás mellé bújták a katonák, akár az összezsúfolt állatok, a sátorlap alatt szorongtok, a sivár mezőket nézték s szótlanul búcsúztak a szülőföldtől, amelybe gyakorlatlan kezek vetették el a magot s ügyetlen gyerekek erőtlenül nyomkodták a földbe az ekevasat. Az egyik állomáson megállt a vonat és vagy tíz sebesült katona rohanta meg a kocsikat. Gyorsan. minél előbb igyekeztek feljutni a vagonokba, ahol védelmet, meleget találnak s ügyelnek arra, hogy lehetőleg együtt maradjanak. Zokogó asszonyok topogták mellettük, kisgyermekek kapaszkodtak beléjük, elnézték a sápadt katonákat, foltozott köpenyeiket, melyek lötyögtek vézna testükön s a vagonlépcsőkről lelógatott, megpatkolt csizmáikat. Az egész szerelvényen mindössze egy személykocsi volt. A tisztek részére tartották fenn és oda közkatona nem tehette be a lábát, f> gy hársfával beültetett kicsiny ál- lomáson, amely mögött sárgába öltözött erdő húzódott, a mozdonyvezető lassított és a vasúti kocsik nagy zajjal egymáshoz ütődve megálltak. A váróteremből kiugrott egy alaposan felpakolt katona és nagy kínnal bekopogott az első csukott teherkocsi ajtaján. Mellette farkakat ényes fiatalasszony nézelődött zavartan, fekete fejkendője, amely a hátára nyúlt, eltakarta koszorúba font haját. Feltűnően szép, kisirt szeme szinte élveszett a szem- üregben. Két jól me gtömött, hatalmas ta- risznyát cipelt magával “ Akad-e hely a számomra a kocsiban? — kérdezte a katona a többiektől és nehéz teherként vonszolta sebesült lábát. — Nincsen, bajtárs, hova készülsz ezekkel a botlábakkal? Szaladj a hátsó kocsikhoz, azokra tolón felkapaszkodhatsz! — Ott akad üres helyi A katona futott. ahogy csak bírt. Felesége árnyékként szegődött a nyomába. Minden vagon előtt megállt és rimánko- dott. — Miért nem szorítanak neki egy kis helyet? Nyomorék szegény. Nézzétek csak, milyen nehezen megy. Istenem, még lemarad) ■— Fuss a személykocsihoz, ott van egészen elől. Hiszen alig állsz a lábadon. Ha azonban az angolok egyszer megkergetnének, elszaladnál. mint a nyúl. Gyorsan — biztatta egy pipázó szakállas katona. A kalauz jelt adott a vonatnak az indulásra __ — V enko, szaladj! A sebesült összeszedte minden erejét és mire felkapaszkodott a személykocsi 'épcsőjére. a vonat már indult Is. Beeséit- szemú felesége sokáig futott a vonat mellett, amíg ót nem adta férjének a nála lévő tarisznyákat. Nem sírt, de amikor az utolsó kocsi is elszáguldott előtte, eres kezét hirtelen arca elé tartotta, majd kötényével eltakarta magát, hangos sírásra fakadt. Férje elvergődött a folyosón az első fülke ablakáig és levette válláról a terhet. Maga elé tette a tarisznyákat, majd kitekintett a robogó vonatból. Az ablaküveget sűrű esőcseppek parkolták. A szeme előtt elvonultak a learatott és felszántott földek. A csupasz útszéli fák elrohantak mellette; mintha meztelen karjukkal búcsút intenének: isten veletek! Aztán megfordult és benézett a fülkébe. A kicsiny fülkében mindössze egy utas ült — szép, fiatal férfi, hullámos fekete haj, selymes szakáll, feltűnően nagy, csillogó szem. Civil. Alihelyt a tekintetük találkozott, a —civilruhás kinyitotta az ajtót, kinyújtotta a kezét a katona felé és behívta magához: — Bajtárs, jöjjön be, ne álljon a folyosón, összetapossák, ■=» Érdekes ember — gondolta magában a katona — „fajtársnak” szólított — majd a tarisznyákkal együtt bement és letelepedett az ülésre. A civil segített neki elrendezni a csoma<gokat. — Az ablakból láttam — folytatta —, hogy sántikál. Miért nem maradt tovább a kórházban? — Egészségesnek találtak. Kell a hely másnak. Súlyos sebesülteket hoztak s nekünk menni kellett. — Hova utazik? — Mihajlót keresem, Zavojg Csorna körül. Hogyan jutok el oda fél lábbal, magam sem tudom, i— Alaposan felpakolt. *— Nem az én holmim. A század katonái falubeliek. Ha megérkezem, először is azt kérdezik tőlem, hoztam-e valamit hazulról? Az emberek éhesek, muszáj valamit vinnem nekik. Az asszonyok küldik férjeiknek. A lövészárkokban meghalnak az éhségtől, szegény testvéreink! «— Igen, testvéreink meghalnak az éhségtől, a kormány mégis Olaszország ellen akarja felvonultatni a hadsereget. Nem elég nekik egy front. Abban a pillanatban fedetlen fővel felbukkant a folyosón egv szemüveges katonatiszt, vállán arany rangjelzéssel. A katonatiszt szúrós tekintettel benézett a fülkébe és tovább ment. A katona megijedt: a tiszt ezredes vált. — Most aztán jaj nekem, keresztül szúr, mint valami vad bika !... — kiáltott fel a katona, s alig, hogy kiejtette ezeket a szavakat, az ezredes megfordult, dühösen megragadta d fülke ajtajának kilincsét és bekiáltott: — Közlegény! A sebesült előírásszerűén felugrott és tisztelgett. — Parancsára, ezredes úr! — Tudod, hogy nem jó kocsiba szálltál? — Igen, tudomI — Akkor mit keresel itt? — Máshol nejn találtam helyet ■magomnak. — Sebesült, még nem gyógyult fel sérüléséből, alig vonszolja magát, a kocsik túlzsúfoltak. Itt pedig elegendő hely van, maradjon csak — szólalt meg a civil. — Mit üti bele az orrát mások dolgába? Az első megállónál lódulj a kocsiból. Tüstént!-- Megértettem, ezredes úr! Az ezredes becsapta az ajtót és visszament a fülkéjébe. S mihelyt a vonat lassított, a katona összeszedte tarisznyáját és készülődés közben gúnyosan megjegyezte: — Kiüldözött kényelmes helyemről. Az 6 számukra mi nem vagyunk emberek. Ha nem teljesítem a parancsot, hadbíróság elé állít. A civil felállt, hogy segítsen a katonának elcipelni a csőm igákat. A felindulástól reszketett a kéz% C amikor a vonat újból elindult, az ^ ezredes sietve visszatért, hogy meggyőződjék róla, teljesítette-e parancsát a katona. A sötétbörű férfi a katonatiszt elé állt: — Ezredes úr, az, amit csinált, méltatlan önhöz. — Micsoda? — ütötte fel a fejét sértődötten az ezredes. — Megismétlem: eljárása méltatlan önhöz, kiüldözött egy sebesült bolgár katonát az üres fülkéből. — Mondja csak, ismeri a katonai törvények előírásait? A maguk rideg katonai törvényein kívül más törvények is vannak: az emberiesség törvényei, amelyeket ön, úgylátszik, nem ismer. Ez a szerencsétlen sánta katona az ön esztelenségének az áldozata: ahelyett, hogy a földjén dolgozhatna, vagy a kórházban gyógykezelnék, újból a frontra küldik s ön nem engedi meg neki, hogy néhány órát védett és meleg helyen töltsön. Egyszerűen kidobta. — Kicsoda ön, hogy ilyen hangon mer beszélni velem? •— Népképviselő vagyok! — Hogy hívják? ■— Georgi Dimitrov, a szocialista párt képviselője. — Hova megy? ■— Milyen jogon faggat? Nem tartozom megmondani. — A frontra, a katonákhoz, hogy lá- zitsa őket. Majd megtanítom én kesztyűbe dudálni! — ön ne oktasson ki engem, mert ehhez nem ért, de aikrt innen kidobott, eljárását nem fogja öünek megbocsátani. A vitára a szomszéd fülkében ülő tisztek felfigyeltek és kidugták a fejüket. Az ezredes hirtelen megfordult, rákvörösen visszament a helyére, 1917-ben, a délé frontra igyekvő vonaton hárman találkoztak. Az egyik utas — Sztrasimirov Antun* felejthetetlen szava' szerint — azok közül való a'ik „még a törököknél is kíméletlenebbé irtják saját népüket", a másik — szántővető paraszt, családapa, aki huszonöt éve arra várt, hogy egyszer ő is Botev és Levszki** vitéze lehessen a Balkán-h^gyrengetegben, a harmadik — történelmünk egyik legnagyobb államférfia, a szabadság, igazság félelmet nem ismerő harcosa. Azon az esős napon a déli frontra utazott, hogy felvilágosítsa a bolgár katonákat az októberi orosz forradalom jelent őségéről. Ezért, három évi fegyházra ítélték, Odakint tovább zuhogott a novemberi eső. A szerelvény kocsijai egymáshoz simultak, mint a birkák, amelyeket gonosz pásztor terel maga előtt. • Haladősrellemű bolgár író. ** A törők elleni bolgár szabadságharc vezérei,
