Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-19 / 168. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. Július Ti ÜJ BÚZA, ÜJ KENYÉR a Jászságban . •» Feljegyezték a történetírók: az ókori népek, minden újból áldozatokat mutattak be, nem épt-en kisszámú isteneiknek. Később (tán azért is, hogy az embernek többje maradjon) csökkentették a mennybéliek létszámát, de az új termésből még azokat is részeltették. Korunk felvilágosodottabb embere nem osztozkodik már istennel, pappal, földesúrral. A munkás, az érteJmáségi s a maga asztalára teszi a foszlós fehér új kenyeret, hazánk új arcú parasztembere. S az új termés dolgozó társadalmiunk nagy ünnepe. Ügy iMik, amikor beleharapunk az újsütetű karéj kenyérbe, adózzunk a mezők hőseinek; Adózzunk az új nyár, az új búza, az új kenyér előteremtőin ek. Ezen az idei rekkenő nyáron a földművelők tízezrei az első közös aratás, a kevesebb fáradtsággal könnyebben termelt gabona betakarítását végzik Jászszentamdráson, Jászkiséren, JászapátLn, Kunhegyesen .. i A löröíílábű ember kenyere Annyi kévét rángatunk ősz- sze, ahányan vagyunk, s kényelmesen nekiülünk a szal- maszagú tarlón. Olyan sorjában, k&netk hogy dukál. Legszélén a legelső kaszás, az aratás ütemének diktálója, Faragó Ernám, A másik három kaszasu hin gató ember Bata Imre, Nagy I. Gábor, Böbék László elvegyül a marokszedők között. A marok- szedők asszonyok, a kévekötők idősebb férfiak. Gulyás Balázs 66 évet számlál maga mögött, de le még nem hagyta senki; A csapatot sem, bár azt sem tudják még pontosan, milyen névre hallgat a munkacsapat. Van egy vezetőjük: Bobák, van munkakedvük, munkaszeretetük, s csinálják. Két hét óta éjjelnappal. De még hogyan? — Ide figyeljen, hajnali 2- töl este 9-ig, a früstök is délre esik sokszor. Nekem mondják ezt, mire én azt kérdem: — Kaszával mind? •— A tavasszal álltunk ösz- sze. Jövőre már 50—100 holdas táblákon jöhet a gép. Most úgy keresgetjük Össze az egy-két holdas búzaföldeket. I I Valaki megjegyzi: — Ez itt a Csikós Lajos földjej Kis csend lesz, 8 ebben benne van az is, furcsáiják még, hogy közösen vágják egymás földjét. A Petitesébe eresztették két héttel ezelőtt a kaszákat s azóta ezek a hajnalcsillaggal nyugvó emberek 80 holdat koppasztottak le, valami megszállott szorgalommal., — Csak" akkor pihenünk, ha látogatónk van. Ilyen még nem történt a jászszentandrási határban. Tehetős középparasztok valamennyien a csapat tagjai, s eleddig az aki kapja-marja életelvre támaszkodva, nemigen törődtek azzal, másnak meglesz-e a kenyere. Nem is törődhettek, elég volt a maguk gondja. S egy nyár, egy aratás közösséggé kovácsolta őket) Borosné a mindig nyelvelő ' marokszedő asszony, elégedetlenkedik most is. — Torba Jóskának mért nem jár égész munkaegység? — Ki az a Torba Jóska? — A töröttlábú ember. Három családja van, neki is kell a kenyér. A községi tanácselnök, aki velem jött, precíz választ ad. — Felet szavazott me? a küldöttgyűlésük. Aki megbetegszik, annak fél munkaegység iáit — Egészet neki. Nem sajnáljuk tőle, inkább dolgozunk helyette is. összenézünk Tóth elvtárssal, a tanácselnökkel Mert ez is új termés ám. Nem azért szólnak az emberek, hogy munkanélkül, fél munkaegységet kap valaki, inkább dolgoznak Torba Jóska helyett, csak egészet kapjon, csak az ő asztalára is kerüljön új kenyér. A kévéik között lassan csoszog egy ember. Két kannát cipel a dűlő végéről. Arra-, nézünk. — Zöldi Feni bácsi, a vizes, — Idős ember? —■ Idős is, rokkant Ss. Ügy voltunk vele, hadid keressen, övé a vízhordás. Zöldi Ferenc az első világháborúban vált munkaképtelenné. Azóta több mint negyven év telt el, de ilyen emberségesen vele még soha nem bántak. Annyi a dolga csupán, gondoskodjon az aratók hűsítő friss vizéről A Haladás toklásznak titulálja az Aranykalászt, amolyan jászsági virtus ez, hogy na, ki viszi többre, meg lássuk, mit tudnak az újak. — Hát az az igazság, az aratásban lefőzte a fiatal tsz az idősebbet. S ez aztán kedvenc ' téma, mert cséplésben is előbb akarnak járni. Kezdik a hordást, 8 szérűbe rakodnak. Azért nyolcba: — Isten őrizz, tűz érje a közöst Nagy az igyekezet, a munkakedv, noha, vannak még kétségek. Nem tudják, mit osztanak. Nem tájékoztatják az embereket a tervekről, az előlegosztásról, a betervezett munkaegységekről sem. Panaszuk van az agronómusra, Aszódira. „Az nem a népet vadássza” — mivelhogy aratás idején színét sem látták még. A veszeffasszony brigád — Gyerünk* András, haladjunk. Az emberek nekifeszülnek a cséplő előtt sorakozó zsák- tömegnek, Sárközi István, Sebők András, Hajdú József barnára pirult felsőtesttel, fekete rövidszárú gatyában úgy kapkodják a kövér zsákokat, mint a gyümölcsszedők a földrehullott szilvát. Pedig fajsúlyos a jászki sári Alkotmány búzája. De igyekezni kell ám itt bent a kombájnszérűn, hogy meggyőzzék a határbelieket. Ég a munka az emberek kezében bent is, kint is. Elhinném ezt mindenképpen, de Korsós Ferenc, az elnökhelyettes bizonyítani is akarja: — Gyerünk a határba. Hát indulunk, a kombájnszérűről kidöcögő gumirádlis fuvarkocsival egyszerre. A lovak száját a terményfor- galmi felé irányítja Sebők András kocsis (első az állam iránti kötelezettség, a búzaföldadó). Mi meg a Nagyárka felé rohanunk. Az ott az Alkotmány területe. Több mint kétezer hold. Jórésze táblásítva, mivel alsótípusú termelőszövetkezeti csoportban gazdálkodott az emberek egyrésze. S a tavaszon úgy igyekeztek, kalászos mellé kalászost. Sikerüli a vetésforgó kialakítása is, mert kombájn, aratógép járhatja a földet. Már az első évben kombájn, aratógép! S ez nagy dolog. Laki Mátyást, Pásztor Lajost, Rideg bácsit, meg a többieket felmentette a gép a kaszától. Munkájuk összecsocnózni az aratógép után. — Csak az a baj: kötni Is kelL A többiek azt bizonygatják: ez is haladás, de az asz- szonyokkal nincsenek kibékülve. Az is kiderül, miért. A Rapi csapat egy dűlővel arrébb ugyancsak keresztez: D. Szeretni Ferencné, Mészár Sándomé, Földvári Józsefeié és a Zs. Kiss lányok. Délutánig 180 keresztet raktak. Tegnap meg négyen 120-at, mire a férfiak nyolcán 150-et. Nincs mentegetni való. A szoknyában járók' lepipálták a nadrágviselőket, s ezért nincs béke. A termelőszövetkezetben az első közös aratásban megmutathatták tudásukat, képességüket a nők is. S a férfiak nem kis elégedetlenségére ezt mindenki elismeri. Hát igaza van Korsós Ferencnek. Kopott kifejezés, de a szorgalmas, méhekhez hasonlíthatók csak a jászkis- éri Alkotmány tagjai. Középparasztok, kisparasztok úgy megszokták a szövetkezetét, mintha örökké abban születtek volna. Pedig a tavaszon megszökött vagy három ember. Észre sem vették, eltűnt Pesten, meg más városban vállalt munkát. S aratásra visszajött egy közülük. Az első közös aratók meggyőződve mondják: jövőre, mire másodízben arat az Alkotmány, itt lesz a hiányzó két fiatalember is* Ahol már nem Is ú] az új búza A jászapáti Alkotmány 1139 holdat aratott Mudri Mihály főagronómust a számszerűség érdekli. — Búzából 12-őt várunk, 12 mázsa átlagtermés. S ami még többet mutat. — Az mi lenne? _ Ha a tavaszon nem cs atlakoznak hozzánk egyéniek, a mi nagyüzemi tábláink 14 mázsát adnának. Ide jutnak majd a jászkisériek, a jászszentandrásiak és a többi új termelőszövetkezet is, ahol még először vágják közösen az új -búzát, először szelik meg a termelő- szövetkezetben most még gonddal, vesződséggel termelt kenyeret • Ünnep ez az idei nyár. A rekkenő hőség, a jászsági pirosló búzaszemek a jövőt érlelik. Azt a jövőt, amely a kunhegyesi Vörös Október Termelőszövetkezetben már jelen. S ahol már elfelejtették a kaszát. Elindultak és ide érnek majd a jászsági, a Faragó Émánok, a Bata Imrék. Borzák Lajos Új termelőszövetkezet gazdáinak közös tevékenysége Tiszabőn 78 tag alakította meg a Búzakalász Termelőszövetkezetet. ősztől kezdve 600 holdon közösen munkálkodnak az új tsz gazdái. Már most egyesítik erejüket egy-egy feladat megoldásánál. Közösen vetettek 22 kh. herét, 15 kh. silókukoricát, s a bérelt gát-kaszálóról is együtt takarították be a mintegy 130 mázsa takarmányt. Mindezt a közös állatállomány részére tartalékolják. Gondolnak a talaj termő- elejének fokozására is, s már eddig 300—400 vagon trágyát hordtak ki földjeikre. Építkeznek is a közös gazdaság gazdái. Állami hitelből, de saját munkaerő bevonásával istállót, baromfiólat, sertés- fiaztatót és szállást létesítenek; . t--k.v3 A kunhegyesi Vörös Októberben a kombájnból egyenesen pótkocsiba eresztik az acélos búzát. A kunhegyesi Juhász József a búzát lapátolja a kombájnszérűn. a Kunságban Magáért beszél a kép. A kunhegyesiek nem aratnak kézzel, nem nyelik a port a cséplőgépnél, de még vállon sem hordják a terményt. — Gép röpíti azt pillanatok alatt a padlásra. » A pótkocsiról a kombájn- szérűre, tisztítás után zsákokba kerül a kunsági gabona.
