Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. júli-us í.

Aláírták a lengyel—bolgár közös nyilatkozatot

Az új pártoktatási év terveiből

Varsó (PAP). Hétfőn Varsóban aláírtak a bolgár párt- és kormányküldöttség lengyelországi tartózkodása alkalmából kiadott lengyel— bolgár közös nyilatkozatot.

A nyilatkozatot, amelynek szövegét szerdán teszik közzé

Landern (TASZSZ). Nemrégiben közvéleménykutatást rendeztek Angliában a genfi külügyminiszteri értekezletről és a legmagasabb szintű tanácskozásról. A News Chronicle hétfőn közölte az

Párizs fMTI.) A francia közvéleményben élénk vissz- hapgot keltett az „Üszkös seb’’ címmel megjelent kötet, amelyben algériai diákok elmondják kínvallatásuk történetét. A könyvet a rendőrség elkobozta. Debré miniszterelnök a szenátusban egy interpellációra válaszolva kijelentette, hogy a kötet „becstelen mű, teljes egészében mesébe Illő kitalálás” és hogy „a Kommunista Párt által felbérelt két író szerkesztette .. .*

Jerome Llndon, a kő tetet megjelentető Editions Mimiit kiadója nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy az „Üszkös seb” szövegét azok írták, akik szerzőkként alá is írták. Közülük egy sem volt tagja a Kommunista Pártnak. A kérdés azonban nem ez — folytatja a nyilatkozat —, hanem a következő: az „Üszkös seb”-5en elmondott tények megíelelnek-e a valólengyel részről Wladyslaw Gomulka, a LEMP első titkára és Jozef Cyrankiewicz miniszterelnök, bolgár részről Todor Zsivkov, a BKP első titkára és Anton Jugov miniszterelnök írta alá. (MTI)

eredményeket. A megkérdezettek 69 százaléka azt válaszolta, hogy a kormányfői értekezletet a külügyminiszteri értekezlet kimenetelétől függetlenül meg kell tartani. (MTI)

Ságnak, vagy sem. A kormány, igaz azt publikálta, hogy mindez valótlan. Kissé gyorsan tekinti azonban a problémát megoldottnak...

•

Június 18-án elkezdett éhségsztrájkjukat hétfőn is folytatták a Fresnesi börtön és a párizsi Santé fogház algériai foglyai, akik — mint ismeretes — a politikai foglyoknak kijáró elbánást követelnek. Szombat óta központi utasításra víz helyett tejet kínálnak az algériaiaknak, akik azonban nem voltak hajlandók elfogadni azt. Az éhségsztrájk következtében sokan annyira legyengültek, hogy védőügyvédeik riasztónak tartják helyzetüket. Az ügyvédek tiltakoztak a víz megvonása ellen és táviratot intéztek az ENSZ- hez, a Nemzetközi Vöröskereszthez, az Emberi Jogok Ligájához, valamint több francia egyházi vezetőhöz. — (MTI.)

Veszélyben G!ezosz élete

Moszkva (MTI). A Pravda athéni tudósítója írja, hogy Görögországban haraggal és fájdalommal fogadták Manó- lisz Qlezosz közeli tárgyalásának hírét. Mindenki tudja, hogy Glezosz élete veszélyben van, mert a 375. sz. kivételes törvény, amelynek alapján „kémkedés” miatt vádat emeltek ellene, lehetővé teszi halálbüntetés kiszabását. niiiimiiimiiiiiiitiiiHiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiniiiii

Etiópia külügyminisztere Gromikonál

Moszkva (TASZSZ). Ato Ilma Deressza, Etiópia külügyminisztere vasárnap Ge- taihun Tesszema moszkvai etiópjai nagykövet kíséretében látogatást tett Andrej Gromikonál, a Szovjetunió külügyminiszterénél. (MTI) --------A nőtanács hírei

Megyénk járási nőtanácsainak titkárai tegnap félnapos értekezleten vettek részt Szolnokon. A járási titkárok megtárgyalták, hogy milyen feladatok állnak a következő hónapokban a nőtanácsok előtt és hogy milyen módon tudják segíteni a termelőszövetkezetek megszilárdítását.

•

Ma délután a szolnoki nagyüzemek női dolgozóinak küldötteivel tanácskozik a városi nőtanács. Az asszonyok megvitatják a párt Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetével kapcsolatos határozata alapján a Szolnok üzemeiben dolgozó nők helyzetét. Körülbelül tizennégy-tizenöt asz- szony vesz részt a ma délután 5 órakor kezdődő értekezleten.

EGY HÓNAP telt el azóta, hogy a szolnoki járásban befejezték az 1958—59 évi pártoktatást. Nem volt teljesen zökkenőmentes a tanulás, — mert a tél végén és tavaszon a szövetkezetek fejlesztése törést okozott az oktatásban. A propagandisták, a hallgatók csaknem kivétel nélkül resztvettek a mezőgazdaság átszervezésében és emiatt egyes foglalkozások elmaradtak.

A hallgatók az elméletet jól alkalmazták, jól váltották valóra a gyakorlati munkában, — így például a lenini szövetkezeti politikát. Eredmények kísérték munkájukat az elvi irányzatok megfelelő alkalmazása miatt. A fejlesztés befejezése után láttak hozzá a propagandisták, hogy pótolják a kiesést. Tömörítették az anyagot, megszaporí- tofták a foglalkozásokat és így meg tudták tárgyalni az oktatási anyag hátralévő részét.

Az elmúlt oktatási évelt és az előbbi éveket is mindenhol — a termelőszövetkezeti városok kivételével — az jellemezte, hogy a hallgatók kisebb százalékát tették ki a tsz tagok. Most, hogy szövetkezeti járás lett a szolnoki is, célkitűzése a járási pártbizottságnak: új alapokra helyezni a pártoktatást. Amíg az elmúlt évben csak nyolcvanhárom termelőszövetkezeti tag vett részt a szervezett nártoktatásban, — addig az idén megháromszorozták a tsz-dolgozó hallgatók számát. Ez nem azt jelenti, hogy az egyéb foglalkozásúak — munkások, a tanács. fmsz, a vállalati alkal- mzottak és más szocialista szektorbeli hallgatók száma csökken, — hanem azt, hogy az oktatásból eddig kimaradt új és régi tagok számát növelik.

A járási pártbizottság terve szerint ez évben 27 termelőszövetkezetben — közte hét új tsz-ben — szervezik meg a nártoktaitást. A tavasszal ^alakult tiszafoldvári Aranykalász és Petőfi, a rákóczifal- vi Petőfi, a szajoli Vörös Csepel, a szászbereki Hunyadi Tsz is azok közé az új szövetkezetek közé tartozik, ahol mar megkezdődött a következő pártoktatási év előkészítése. Általában az új termelőszövetkezetekben az elő- adásos propagandát szervezik meg.

JELENLEG a propagandise ták kiválogatását végzik a községi pártszervezetek, az alapszervezetek. Itt is az az elv érvényesül, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsák a szövetkezetekben a következő pártoktatási év sikerét. A legjobb propagandistákat a tsz tanfolyamok vezetésére irányítják. Tábori Béla, a rákóczifalvi Petőfi Tsz-ben, Bódi József, a tisza- földvári Lenin Tsz elnöke a községbeni Aranykalászban, Popovics Antal, a Palotási Állami Gazdaság volt főag- ronómusa, — aki most tsz- ben vállalt agronómusi munkáit, — a besenyszögi Erdei Tsz-ben lesz propagandista.

A járási pártbizottság úgy irányítja a propagandisták kiválogatását, hogy a termelőszövetkezetekben és különösen az új tsz-ekben mezőgazdasági szakemberek, ag- ronómusok kerüljenek propagandistának. A múlt évi tapasztalat azt mutatta, hogy a pártoktatás során sok termelőszövetkezeti jellegű kérdés is a vita tárgyát képezte és nagyon fontos, ha ezekre az előadó, illetve a propagandista szakszerűen, okosan meg tud válaszolni.

A propagandisták kiválogatása július 10-ig tart. Már Nagykörű, Tiszaföldvár községekben és a Martfűi Állami Gazdaságban befejeződött ez a munka. Ezt követi majd a hallgatók kiválogatása. A pártvezetőségek mindenegyes oktatásra jelentkezővel beszélgetnek, hogy felmérjék, milyen képzettséggel rendelkezik, milyen oktatási forma lesz számára a legmegfelelőbb. A községi pártvezetőségek egyre nagyobb gondot

fordítanak arra, hogy a hallgatók sorai közé falusi értelmiségieket, így például a pedagógusokat is bevonják.

A pedagógusok pártoktatásba való bevonása eddig is nagy segítséget jelentett a pártszervezetnek, rr.erí a párt politikáját megismerő tanítók a következő oktatási évben szívesen vállalták az alacsonyabb fokú tanfolyamok vezetését is. Már pedig mindenképpen hasznos, ha a pártoktatást pedagógiai tapasztalatokkal rendelkező pártmunkások vezetik*

L’J VONÁSA lesz a következő pártoktatási évnek a szolnoki járásban, hogy növekszik a női hallgatók száma. Az elmúlt esztendőben a tanfolyamok résztvevőinek csupán 15 százaléka volt nő. Most ezt a létszámot legalább kétszeresére akarják növelni. A nők bevonása különösen a termelőszövetkezetekben fontos, mert az asszonyok véleménynyilvánításukkal igen nagy befolyást gyakorolnak egy-egy kérdés eldöntésénél. Mindenképpen kedvező tehát, ha az asszonyok a párt politikájának szellemében foglalnak állást egy-egy kérdésben.

A következő pártoktatási év bizonyos tekintetben könnyebb, más tekintetben nehezebb lesz az elmúltnál. A hallgatók szervezése lesz könnyeb, mert a falvakban a tsz-be tömörültek a dolgozó parasztok, így tehát egységesebben, — gyorsabban lehet őket mozgósítani. Másrészt az oktatás színvonalát feltétlenül emelni kell és ez kíván erőfeszítést a pártszervezetektől. Az oktatásban résztvevők egyre több politikai előképzettséggel rendelkeznek, de nő az érdeklődésük, így az igényük is. Éppen ezért a következő idők legfontosabb feladata — nemcsak a szolnoki járásban, — hanem máshol is — hogy alaposan felkészítsék a propagandistákat a következő pártoktatási évre,

Tóth J.

I, — ...

Kozvéleménykutatás Angliában

Kasv visszhangot kel'elt Franclaorsz ígban az algériai foglyok éhségsztrájkja

^oeooooooooeooooooooooooeooooeoeoooeoooooeoooőieoeoooooe> sodaooee* tooeeoecoeooaeeegaooooeaqeoooqagqoóoaoeaagaagoóóoooooooe»

Dominikai kálvária

A

z autóbusz fékez, majd megáll. Piros a lámpa a Nagykörút és Rákóczi út találkozásánál, a villamos éppen most indul át, keresztbe. A vezetőfülke ajtaja kinyílik, Vincze Imre leugrik a kövezetre, az újságárushoz szalad és már ismét fent van a helyén. Aztán legközelebb, amikor ráér egy pillanatra, nyugtalanul belelapoz; Dominika... Dominikai

Vincze Imre — régi ismerősöm — járt ott, abban az országban, ahonnan most forradalmi felkelésről érkeznek a jelentésiek. Egyetlen fia 1956 novemberének zűrzavarában társaival együtt disszidált: utána mentek, hiszen ő volt mindenük. Az asszonnyal együtt otthagyták a lakást, otthagytak mindent és mentek a drága fiú után — neki viszont nyoma- veszett. Csak később tudták meg, hogy Angliába ment, akkor, amikor már Dominikába vetette őket a sora.

De itt adjuk át a szót Vince Imrének. „Becsben éltünk akkor, menekült táborban. A tábort felkereste Kovács tábornok megbízottja és embereket toborzott Dominikába, ebbe a kis szigetországba, amelyet Kolumbusz még az amerikai szárazföld előtt fedezett fel. Sokan jelentkeztek, hiszen látták, hogy Ausztriában nem sok reményük lehet a boldogulásra: mi is feliratkoztunk.

Megjelent maga Kovács tábornok is és mindent megígért, amit csak meg lehetett ígérni. Egy családnak 25 hold föld jut — mondotta, háromszobás ház, az éléskamrából sem a liszt, sem a só, sem más nem fog hiányozni A földet előkészítették már, csak be kell vetni, a vető- . magot is a dominikai kormány adja. Minden megterem, amit Magyarországon megad a föld. Valaki felvetette, hogyha egyedül ki-kl nehezen boldogulna, akkor összefoghatnak a magyarok és szövetkezetét alakíthatnak.

— Micsoda? — üvöltött a 64—65 éves köpcös Kovács tábornok. — Micsoda? Szövetkezetei? Nálunk nem lesz semmiféle kommunizmus, semmiféle szövetkezet Nincsen szükségünk ilyesmire.

Az emberek meglepődve kapták fel fejüket: ez a hang furcsa volt. De aztán elfelejtettük, elindultunk a vonattal, beszálltunk a nagy óceánjáró hajóba és háromhetes tengeri út után megérkeztünk Dominikába.

Ciudad Trujillo az ország fővárosa: ide érkeztünk. Trujillónak nevezik: úgy, ahogy Dominika elnökét és teljhatalmú diktátorát Jellemző már ez is: egy ország, amelynek fővárosát az elnökről nevezik eL Távolról, a tengerről, csodálatos villákat, futurista stílusban épült házakat láttunk. Itt laknak a világ leggazdagabb emberei: Miami és Florida után Dominika az amerikai milliomosok legfelkapottabb üdülőhelye. A kikötőben azonban a legszembetűnőbb épület a négyemeletes, zord, várszerű börtön, amelynek fokain fegyveres örök lépkednek. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a börtön szinte az egész ország szimbóluma.

M

egnéztük a városit. Autóbusszal vittek körül és egy magyar származású mérnök, áld egy ottani fegyvergyárban dolgozik, elvitt bennünket Kolumbusz templomába. Miközben az ezüstös koporsót néztük, amely állítólag a nagy felfedező néhány csontját őrzi, elfojtott hangon mondotta ez az ember: „Remélem, maguk is megállják itt a helyüket úgy, ahogy mi, a régebben érkezett nagy árok”. — De ezt úgy mondta, hogy valamennyien döbbenve néztünk rá; elcsukló hangon, zokogva. Később megértettük, miért sírt.

Aztán elszállítottak bennünket az „ígéret földjére”. Pontosabban: az ígért földekre. Hanem már maga ez az út is különös volt. Dominikában nincsen vasút, csak az országúton lehet közlekedni.

• Minden falu előtt 30—40 cm mély árok vágta el keresztben az utat, úgy, hogy a vezetőnek akarva-nemakarva meg kellett állnia. Piros jelzés tudatta ezeket az árkokat, katonák őrködtek itt és a faluba való bejövetelkor, csakúgy mint távozáskor, igazoltatták az embereket, a vezetőket. Itt tudtuk meg, hogy ebben az országban senki sem hagyhatja el külön engedély nélkül lakhelyét. A diktátor fél a néptől.

És van is miért félnie. Keresztülhaladtunk Sant Cristobakm, ezen a kisebb városkán: gyönyörű villanegyed mellett robogott el az autóbusz. Elmondották, hogy ebben a városban éjjeli lokálok van- ‘ nak és mind a 360 villa Truiillóé. Azoknak a nőknek szokta rendelkezésére bocsátani, akik résztvesznek orgiáin. A nép viszont kimondhatatlan nyomorban éL Kiégett, kopár vidéken haladtunk át. Mindenütt csak kaktuszok és újra kaktuszok. Két oldalt az úton néha kis falvacs- kákat láttunk, nyomorúságos viskókkal, az úton ácsorgó pókhasú gyerekekkel, rongyokba öltözött férfiakkal és asszonyokkal. Ide jöttünk? — kérdeztük magunkban.

D

uverge volt az a falu, ahol élnünk kellett. A háromszöbás házak tényleg ott állottak... De micsoda házak! Parányi szobák, palatető, betonpadló, vaságy, néhány szék. Hol voltunk már Kovács tábornok ígéreteitől, a teli éléskamráktól. Az „előre elkészített földeken” ujjnyi vastagon állott a sziksó, csak rizst lehetett volna itt termelni, ahhoz viszont hiányzott a víz.

Később tudtuk csak meg, micsoda szörnyű, embertelen üzletet akartak csinálni velünk. Ha nagy kínnal és verejtékkel egy-egy ilyen területet feltörtek és megműveltek, rögtön eladták valamelyik amerikai ültetvényesnek: akkor 8—9 évig ontotta a föld a banánt. És ontotta a föld a dollárt is az amerikaiaknak. De kik művelték meg ezeket a földeket? Vagy spanyolok, akik áthajóztak az óceánon és aláírták az uzsorázó szerződést, vagy bennszülött napszámosok éhbérért. Megtudtuk, hogy Duvergében előttünk spanyolok voltak: fegyveresen lázadtak fel az elviselhetetlen sors ellen. Börtönbe csukták őket és most helyettük bennünket hoztak ide.

Amikor ott állottunk a szikes földek szélén, mérhetetlen messze a határtól, becsapva, támasz nélkül, a fojtó hőségben, reménytelenül — végtelen dac született bennünk. Ettől fogva napirenden voltak a tiltakozások, a lázongások. Egyszer aztán megérkezett Kovács tábornok megbízottja — több teherautónyi bennszülött katonával. Körülvették a tábort. Néhány magyart letartóztattak: ök szitják az elégedetlenséget — mondották. A magyarok az elé a barakk elé vonultak, ahol őrizték ezeket az embereket. A tábornok megbízottja rohamra adott parancsot a katonáknak. Puskatussal, kíméletlenül támadtak ránk. Ütötték az embereket, ütö-ték az asszonyokat, a gyerekeket. Egy párhónapos csecsemő, akit anyja a karján vitt, meghalt. Ketten megőrültek azon a napon, beleőrültek a kilátástalan -jövőbe. De azért nem tüntettünk hiába. A

letartóztatottakat kiengedték és 280 magyart — büntetésből — Azua városába vittek. Itt olyan lakhelyünk volt, hogy amikor beköltöztünk, a szögletekből kígyók és skorpiók másztak elő. De nu itt is folytattuk a harcot a kiszabadulásért. Láttuk, mi várna ránk. A szomszédban egy amerikai ültetvényen (azt mondják, A1 Capone amerikai banditavezér családjának birtoka volt, vagy 30 ezer hektáron terült el) a felügyelő korbáccsal verte a bennszülötteket, ha egy pillanatra megpihentek. A tengerpartom derékig vízben dolgoztak hajnaltól napestig az emberek, hogy a hajóköteleknek való rostokat kiáztassák, Mindenfelé rabokat láttunk, akik kényszermunkán dolgoztak. A törvények hihetetlenül szigorúak: a legkisebb lopásért is első alkalommal 8 hónapra, másodszor pedig 2 évre ítélik a vétkest. De hogyan tartsa fönn egy dominikai napi- számos a napi egy pesóból (25—30 forint) tíz-tizenöt tagú családját? Az utcákon ott ólálkodnak Trujillo kémei. Bárhol csoportosulást látnak, szétoszlatják az embereket. És ha valaki félhangosan kiejt egy szót a kormány ellen, letartóztatják és ítélet nélkül börtönbe zárják.

N

em, mi már egy pillanatig sem akartunk ebben a borzalmas országban maradni. Azuábam ismét letartóztattak közülünk valakit: a rendőrség elé vonultunk, de kardlappal verték szét embereinket. Végül azonban mégis győztünk. Talán különösnek hangzik: de megijedtek a mi befolyásunktól. Ahogy lassan megtanultunk spanyolul, elmondtuk az embereknek, hogyan éltünk mi otthon. Csodálkozva kérdezték, miért jöttünk akkor el? Mert itt még jobb életet Ígértek nekünk, és mi hibáztunk: felültünk a hazugságoknak — válaszoltuk. És a magyarok, akik „kommunista métellvel fenyegették a dominikai munkásokat”, hovatovább egyre nagyobb aggodalmat váltottak ki Trujillóból. Ezért menekültünk meg. Most tudom csak, mit ad a haza.

Nyugtalanul olvasom nap mint nap a dominikai híreket. Ha van nép, amely megérdemli a jobb életet, a felszabadulást, akkor az a dominikai. Sikert kívánok nekik innen, távolról”.

Vincze Imre hazaérkezett: négy hónapot töltött a dominikai pokolban. De a nép, a dominikai nép csak akkor érkezhet haza — .saját hazájába, ha győz a forradalom.

Baracs Dénes