Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

J SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 7. A Beruházási Iroda és a tsz-építkezések A BERUHÁZÁSI Irodát alig másfél hónapja az FM és az MNB közös határozata alapján a megyei tanács hívta életre azzal a feladat­tal, hogy a tsz-ek állami hi­telből való építkezéseit szak­mailag irányítsa, műszaki- és pénzügyi ellenőrzést gya­koroljon. A Beruházási Iroda megszervezése — s ezt tények bizonyítják — nem volt hiá­bavaló. Addig az ellenőrzést a járási és városi tanácsok építési előadói végezték, nem egy esetben elég lazán. A benyújtott rész-számlák utó­lagos, de még idejében tör­tér t ellenőrzése jónéhány jogtalan kifizetésit derített fel- Ilyen a vándorbrigádok­nál, de a ktsz-eknél is főleg a munkabérelszámolásokeál mutatkozott. Tévedés lenne feltételezni, hogy a Beruházási Iroda ez­zel az építőmumlkások mun­kabérét akarja csökkenteni. Az elvégzett munkáért járó, kollektív szerződésben rögzí­tett díjat minden körülmé­nyek között ki kell fizetni. Ellenben, ha az elszámolá­sokban olyan tételek van­nak, melyek mögött tényle­ges munkavégzés nincs, arra pénz sincs. Túlszámlázással nem lehet növelni a kerese­tet; Megfelelő szakmai, tehát műszaki és pénzügyi ellen­őrzés nélkül a tsz-ek építke­zései igen jó vadászterületet jelentenének, mert hiszen sem az elnök, sem a tsz töb­bi vezetője nem tudja meg­állapítani, hogy a benyújtott számla és a ténylegesen el­végzett munkák megegyez- nek-e. A Beruházási Iroda tsz-ekre nézve áldásos tevé­kenysége különösen a török­szentmiklósi járás vándor- brigádjainál mutatkozott meg. Éppen azoknál a brigá­doknál, akik — tekintve, hogy az ingyenes orvosi ke­zelésen kívül más szociális juttatásban nem részesülnek — 40 százalékkal magasabb munkabért kapnak, mint az állami építőmunkások. A FEGYVERNEKl Vörös Csillag Tsz-ben dolgozott a Petrik-brigád. Száztízezer forintos számlájuk felülvizs­gálása során kiderült, hogy csak 78 ezer a reális összeg. A kengyeli Dózsa Tsz-ben a Donkó-brigád számláját 553 ezerről 524 ezer forintra csökkentették; a tiszabői Pe­tőfi Tsz-nek is 70 593 forint helyett csak 52 640 forintot kell kifizetnie; A Beruházási Iroda mű­szaki ellenőrének, Végh La­josnak piros ceruzája a leg­ügyesebben elkészített szám­lában is megtalálja a hibát — ha van benne, és könyör­telenül kihúzza a jogtalan tételeket. De nemcsak Végh Lajos, hanem az Iroda többi —■ számszerűit tizenkét — ellenőre is felelősségtől les munkát végez azért, hogy a létesítmények megfelelő mű­szaki irányítás mellett, reális költségfelhasználással ké­szüljenek. FELÜLVIZSGÁLJAK nem­csak a vándorbrigádok, ha­nem a ktsz-ek és az építő­ipari vállalatok eddig beér­kezett számláit is, megaka­dályozzák a tsz-ekre nézve sérelmes elszámolásokat. A Beruházási Iroda megbízása esetén az összköltség 1,8 szá­zalékát kapja, ami egy száz­ezer forintos építkezésnél 1800 forintot jelent. A nyolc- naponkénti ellenőrzések és az ebből eredő szakszerűbb műszaki kivitelezés, vala­mint a 20—30 ezer forintos számlacsökkentések minden­nél ékesebben bizonyítják — a Beruházási Iroda hasznos szerv, érdemes igénybevenni munkáját­Patkós Mihály Úlabb három és félmillió forint értékű gén a tsz-ek megsegítésére Gonddal, ugyanakkor lel­kiismeretes pontossággal végzett munka folyik ezek­ben a napokban a Gépállo­mások Szolnok megyei Igazgatóságán. Nem keve­sebbről van szó. mint arról, hogy az e hetekben folya­matosan érkező mezőgazda- sági gépeket a legkedvezőbb módon osszák el megyénk tizenhét gépállomása kö­zött. Kormányunk paraszt­politikája, népgazdaságunk ereje lehetővé tette, hogy a gépállomások újabb három és félmillió forint értékű géppel segítsék a termelő- szövetkezeteket. A párt ígé­rete tehát — mint számta­lanszor bebizonyosodott — nem kongó, üres szó, hanem eleven, kézzelfogható való­ság. Annyira az, hogy ebben az évben már kereken 300 millió forintot fordíthattak megyénk gépállomásai beru­Aőrekedett a jelentkező tsz-ek száma A Földművelésügyi Minisz­térium mezőgazdasági kiállí­tási irodáján összesítették a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárra történt jelentkezéseket és ország­szerte megtartották már az első és másodfokú állatbírá­latokat. A jelentkezésekből kitűnik, hogy növekszik az érdeklő­dés a kiállítási részvéte] iránt és különösen nagy mértékben növekedett, — még a tavalyihoz viszonyítva Mucsi János, a traktoros A napokban a Cibakház» Gépállomáson jártunk. Arról érdeklődtünk, hogyan készül­tek fel az aratásra, meg a hamarosan beköszöntő trak­toros napra. Az igazgató elv­társ szívesen tájékoztatott mindenről, de látszott rajta, valami fúrja az oldalát. Ki is rukkolt vele; a kitüntetett traktoristákról nem írnak? — kérdezte. — Dehogynem — kaptunk az alkalmon. így találkoztunk Mucsi Jánossal. Előbb azonban az igazgató elvtárs elmondotta, amit róla tudott; — Tíz éve dolgozik nálunk. Mindig jó munkát végzett és végez most is. 1957-ben, ami­kor a cséplési versenyt meg­nyertük, Mucsi János 62 va­gonnal állt az első helyen. Az őszi szántásban is a leg­jobbak között volt. Az elmúlt ősszel elég kevés emberünk volt, munka meg sok. Mucsi képes volt 36 órát is trakto­ron ülni, hogy idejében vé­gezzünk a vetéssel, úgy kel­lett lehúzni a gépről. Baj nincs vele soha. Gépét min­dig rendesen karbantartja, sőt a kisebb javításokat is el­végzi. Még azt hadd említ­sem meg — mondotta befeje­zésképpen —, hogy jóban, rosszban mindig kitartott a gépállomás mellett. Nem ke­resett más helyet 1951—52- ben sem, amikor pedig a traktorosoknak elég rosszul ment. Az ellenforradalom alatt is állandóan kint volt a határban. Ha gyűlésekre hívták, azt felelte: „azok csak hadd zajongjanak, de kenyér jövőre is kell” — s azzal dol­gozott tovább. — Ez mind nagyon szép — köszöntük meg Hollósa elv- társ tájékoztatóját. — Azért mi mégiscsak szeretnénk vele beszélni; — Lehet, itt van bent va­lamelyik műhelyben. Hanem azt előre megmondom, nem lesz könnyű dolguk. Mucsi Já­nos nem valami bőbeszédű ember. Inkább tíz holdat fel­szánt, mintsem tíz szót szól­jon — intett bennünket mo­solyogva. A szerelőműhelyben talál­tunk rá. — Mucsi! — kia­bálta túl valaki a zajt. — Té­ged keresnek; Meghökkenve ránknézett, tempósan lerakta a kezében lévő szerszámot, majd olajos tenyerét egy rongyba törölve, kezet nyújtott. Kérésünkre, hogy beszélni szeretnénk ve­le, kurta „azt lehet”-tel vá­laszolt. Hanem a beszélgetés hamarosan egyoldalúvá vált. Mi kérdeztük, ő pedig egy-két szóval, néha csak bólintással felelt. Már azt hittük, kútba esik az interjú, amikor sziré- nabúgás hasított bele a csöndbe. Egészen meglepőd­tünk. — Mi lehet ez? — „Fájront” — mondta egyszerűen Mucsi János, az­tán elnézést kért, mondván, hogy vissza kell mennie el­pakolni a szerszámot, de mindjárt jön. Jött is hamaro­san, de már beszédesebb volt, mint az előbb. Meghívott, néz­zük meg a házát. — Most vet­tem egy hónapja — mon­dotta. Elindultunk a zegzugos ut­cákon. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a mi partnerünk a munkaidőt beszélgetéssel töl­teni nem szereti, sőt igen ha­szontalan időpazarlásnak tartja, mert mitől kezdve megszólalt a sziréna, egészen más ember lett. Szívesen me­sélt traktoros múltjáról. — Februárban volt tíz éve, hogy ide kerültem, mint se­gédtraktor vezető, „mitfárer”, ahogy nálunk mondják. De nemsoká gépre ültettek. Az­tán hamarosan katonának mentem. A páncélosoknál szolgáltam sokat tanultam akkor. Mióta a gépállomáson vagyok, két traktorom volt. Ami most van, ezzel már négy éve dolgozom. Aztán a traktoros napról esik szó. — Az nagy ünnep miná- lunk — mondja felcsillanó szemmel. Jelent annyit, mint egy névnap. Nagyon készü­lünk rá, biztosan jó lesz megint. — Melyik volt számára á legemlékezetesebb traktoros nap? — kérdeztük. Kis tűnődés után felelt. — Az 1957-es. Akkor voltunk először kettesben a párom­mal. Igaz, akkor még csak menyasszonyom volt, de azért eljött. Egy takaros, frissen me­szelt kis ház előtt megáll. — Ez a mi kis tanyánk — mondta. Az ismerős szóra nyílik a kiskapu és egy fiatal menyecske néz ki kíván­csian; — A feleségem — mutatja be a pironkodó asszonykát. Az rögtön feltalálja magát és invitál befelé. Közben men- tegetődzik, hogy még csak a konyhát rendezték be mert nemrégen vették a házai. Még jóformán le se ültünk, máris poharakat rak az asz­talra. Hamarosn előkerül egy kancsó is, benne jóféle cibaki bor. Kínálnak szíves szóvaL — Ebben nem tej van — mint a traktorosnapi ivóver­senyen — mesélik nevetve. Egyre vidámabb beszélge­téssel telik az idő. Traktoro­sunkra rá sem lehet ismerni. A szűkszavú emberből jó­kedvű, beszédes házigazda lett. Egy óvatlan pillanatban, hogy a férj ne hallja, az asz- szonyka megsúgja, hogy ő is meglepetést készít a férjé­nek a traktorosnapra. Egy hó­fehér nylon-inget vesz neki. Amikor elköszöntünk a kedves házaspártól., Mucsi János ezzel búcsúzott: — Vi­szontlátásra a traktoros na­pon, P. M. is — a termelőszövetkezetek aránya. A növénytermelés területén a tavalyinál 50 szá­zalékkal magasabb a kiállí­tásra jelentkezett gazdaságok száma. Tavaly ugyanis 959 jelentkező volt, az idén vi­szont 1357 állami gazdaság, termelőszövetkezet és egyé­nileg gazdálkodó kívánja be­mutatni növénytermesztési eredményeit. A jelentkező gazdaságok 70 százaléka ter­melőszövetkezet, míg tavaly csak harminc százalék volt. Kertészeti termékeit 306 ter­melőszövetkezet kívánja be­mutatni, háromszor annyi, mint tavaly. A kiváló állattenyésztők is nagy számban jelentették be részvételi szándékukat. Az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és egyéni te­nyésztők összesen 5207 érté­kes állatot kívánnak bemu­tatni, (MTI), húzásra — éppen a mező- gazdaság fejlesztéséről szó­ló párthatározat és a három éves terv végrehajtásának eredményeként, Az új gépekről Sassi Ist­ván elvtárssal, a Szolnok megyei Gépállomások Igaz­gatóságának első emberével beszélgettünk. A Szovjetunióból e hónap végéig megérkező hetven­öt SZK-3 mintájú gabo­nakombájn gyakorlati ér­téke meghaladja a forint­ban kifejezhető értéket, — mondotta. — A kombájnokat a jelenlegi kapacitás és igé­nyek figyelembevételével osztjuk el a gépállomások között. Jászkisérre például tizennyolcat irányítunk, Mes­terszállásra tizet; ezzel szemben Szolnokra és Alaty- tyánba egyet sem. A két utóbbi gépállomás ugyanis mind kombájnnal, mind ara­tógéppel kellően felszerelt. A szovjet kombájnok okos el­osztása lehetővé teszi, hogy egyre-egyre 180—190 kát. hold jusson. Az ősz folya­mán érkező 25 gabonakom­bájn gépparkunk további tökéletesedését eredményez». Mindannyian emlékezünk; már tavaly számos közös gazdaságban azért késleke­dett a tarlóhántás, vagy a nyári mélyszántás fontos munkája, mert a gazdák nem tudták idejében lehúz­ni a szalmát. Ennek az ál­datlan állapotnak vége — egy feltétellel: a nagyrészt e hó végéig megérkező százhúsz szalmalehúzót oko­san, előrelátóan kell Irányí­tani, Megfelelő felhasználás mellett az új gépek segítsé­gével megyeszeirte két-há- rom nap alatt befejezhetjük a szalmalehúzást; Nagy azoknak a közös gazdaságoknak a száma, melyekben a gazdák kí­vánságára idén nyáron mélyszántást kell végez­nünk, — folytatja Sassi István igazgató. — Csak szántanunk: megbocsáthatatlan hiba len­ne: egyidejűleg gondoskod­nunk kell a boronálásról is. Ellenkező esetben ahelyett, hogy megvédenénk a talaj- nedvességet, szélnek ereszt­jük. Nap mint nap érkeznek megyénkbe a középnehéz bo­ronák; az utolsó a nyolcva­nadik lesz. Ezeket közvetle­nül az eke után kapcsoljuk: a traktorista egy menetben szánt és boronái; Népgazdaságunk = mint azt a számok önmaguk­ban is igazolják, — hatal­mas erőfeszítéseket tesz a szövetkezeti emberek mun­kájának megkönnyítésére. Megyénk gépállomásain jól képzett, hivatásszerető emberek dolgoznak, kik — némelyikük tíz éve — össze­nőttek gépükkel. A gépi se­gítség igazi értékét a több­éves szövetkezeti múltra visszatekintő gazdák ismerik amúgy igazában. Az új ta­gok nem csekély hányada most barátkozik vele. A gép­állomáslak remélik, hogy ré­giek s újak nemcsak a ter­melő munkában kelnek egy­mással nemes vetélkedésre, de a hatalmas értékű gépek megóvásában is. — b. í, e“ A növénynemesítés karcagi műhelyében ^ A legújabb búxafajta megyénk szülötte ^ Ha arra visz az utam, jól esik felkeresnem a Karcagon székelő Nagykunsági Mező- gazdasági Kísérleti Intézetet. Fiatal, tudományos intéz­mény ez; más néven alig 12 évvel ezelőtt kezdte meg mű­ködését. Ekkor még csak egy kutató dolgozott itt; növény- nemesítéssel foglalkozott. A mai kísérleti intézet négy esztendős, összesen tizenegy kutató keresi parcellákon s laboratóriumban a növény­nemesítés, növénytermesztés, öntözés, üzemszervezés tit­kainak kulcsát. Ezúttal az intézet legna­gyobb múltra visszatekintő munkája: a növénynemesítés iránt érdeklődtem. Az ala­pító: Vezekényi Ernő ka­lauzolt. Ö mondta el, hogy az Or­szágos Növénynemesítő Ta­nács május 20-án elismerte a A kenderesi tapasztalatcsere után — Mezőtúron elkészült az első falközi siló — Másfél héttel ezelőtt tar­tották Kenderesen azt a ta­pasztalatcserét* amelyen be­mutatták az olcsó silótér építésének módozatait. Szol­nok megye termelőszövetke­zeti vezetői azzal az ígéret­tel tértek haza Kenderesről, hogy a látottakat gyorsan, néhány napon belül haszno­sítják. Sokan máris bevál­tották szavukat. A mezőtúri Vörös Október Tsz gazdái az elmúlt héten egy nap alatt megépítették a 300 köbméteres szalmabálás falközi silót. Tizenkét em­ber építette. Pénteken a tér melőszövetkezeti város veze­tői Máté elvtárssal, a váro­si pártbizottság titkárával meglátogatták a Vörös Ok­tóber Tsz-t és megnézték az új, olcsó silótárolót is. Me­zőtúron pár nap múlva több közös gazdaságban hozzálát­nak az olcsó silótér építésé­hez. A törökszentmiklósiak sem késlekednek valóraváltani szavukat. A Rákóczi Tsz gaz­dái 300 köbméteres szalma­bálás, a Búzakalász Tsz gaz­dái 200 köbméteres vessző- palánkos siló építését fejez­ték be az elmúlt héten. „Karcagi—522” számú őszi búza fajtajelöltjüket. Ezt az új fajtát a délamerikai Klein-búza és a magyar Székács—1242 faj­ta keresztezéséből állították elő. A keresztezés szárma­zéksoraiból kiemelt sok törzs egyike — az 522 számú — egészen kiválónak mutatko­zott a bírálat során. Ezért jelentették be 1954 nyarán fajtaelismerésre. A „jelölt” két esztendeig úgynevezett előkísérletben vizsgázott ha­zánk három táján. A Kar­cagi—522-es fajtajelölt mind­két évben az elsők között szerepelt — így jutott be a döntőbe: az országos fajta- kísérletbe. Tizenhat verseny­társával az ország tizennyolc pontján vetették. 1957-ben országos átlagban az első, tavaly harmadik lett vetély- társai között. A Karcagi— 522-es jól vizsgázott: az Or­szágos Növényfajtaminősítő Tanács elismerte. Az új búzafajta Karcagon is értékes tulajdonságairól tett bizonyságot; holott „szű- kebb pátriája” az országos átlagnál kedvezőtlenebb ter­mészeti adottságokban. Az intézet kutatói négy talaj­típuson, három évig, össze­sen kilenc kísérletben vizs­gáztatták. Mellette — azonos körülmények között — há­rom elismert fajtát vetettek. A próbatételből ez a sorrend alakult ki: Első a Karcagi— 522, második a Karcagi—21, harmadik a Fleischmann— 481, negyedik a Bánkuti— 1201. A Karcagi—522 számú új búzafajta elsősorban a ta­lajra, talajerőre, éghajlatra kevésbé kedvező adottságok közé való. Oda, hol eddig a Fleischmann—481 és Kar­cagi—21 fajtát vetettük. Ter­mészetesen kedvezőbb körül­mények között is megállja a helyét, szalmaszilárdsága azonban ilyen helyen ma még nem kielégítő. Nem kö­zömbös: szalmaszilárdsága még így is lényegesen jobb az említett két fajtáénál. Melyek az ú| fajfa előnyei ? Az említetten kívül a nagy termésbiztonság, szíktűrés, jelentős télállóság és aszály- birás. Vidékünkön különös értéke, hogy korán érik. A vörös- és feketerozsdával szemben csak közepesen ér­zékeny; ez részint a korai érés eredménye is. Az új fajta állománya sűrű, fejlő­dése gyors. Míg be nem érett: kelle­mes világoszöld színű. Ka­lásza kedvező, fehér, szál­kás. Idén már 198 kát. holdon szerepel nagyüzemi termesz­tésben. Megtalálható a 25 állami gazdaságban és ter­melőszövetkezetben beállított őszi búza bemutató kísérle­tekben is. Örömömre szolgált, hogy hazai adottságainkhoz viszo­nyítva a legkedvezőtlenebb természeti körülmények kö­zött dolgozó növénynemesí- tők újabb nagyszerű ered­ményt értek el. Emlékez­zünk: az ő munkájuk ered­ménye a Karcagi lednek, a Karcagi kurtaperje, a Kar­cagi keskenylevelű rétiperje, a Karcagi szíki-csenkesz . .. A Karcagi—21 őszi búza után megérdemelt elismerést ho­zott számukra az új Kar­cagi—522 őszi búza is. Vedrődy Gusztáv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom