Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-07 / 132. szám
J SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 7. A Beruházási Iroda és a tsz-építkezések A BERUHÁZÁSI Irodát alig másfél hónapja az FM és az MNB közös határozata alapján a megyei tanács hívta életre azzal a feladattal, hogy a tsz-ek állami hitelből való építkezéseit szakmailag irányítsa, műszaki- és pénzügyi ellenőrzést gyakoroljon. A Beruházási Iroda megszervezése — s ezt tények bizonyítják — nem volt hiábavaló. Addig az ellenőrzést a járási és városi tanácsok építési előadói végezték, nem egy esetben elég lazán. A benyújtott rész-számlák utólagos, de még idejében törtér t ellenőrzése jónéhány jogtalan kifizetésit derített fel- Ilyen a vándorbrigádoknál, de a ktsz-eknél is főleg a munkabérelszámolásokeál mutatkozott. Tévedés lenne feltételezni, hogy a Beruházási Iroda ezzel az építőmumlkások munkabérét akarja csökkenteni. Az elvégzett munkáért járó, kollektív szerződésben rögzített díjat minden körülmények között ki kell fizetni. Ellenben, ha az elszámolásokban olyan tételek vannak, melyek mögött tényleges munkavégzés nincs, arra pénz sincs. Túlszámlázással nem lehet növelni a keresetet; Megfelelő szakmai, tehát műszaki és pénzügyi ellenőrzés nélkül a tsz-ek építkezései igen jó vadászterületet jelentenének, mert hiszen sem az elnök, sem a tsz többi vezetője nem tudja megállapítani, hogy a benyújtott számla és a ténylegesen elvégzett munkák megegyez- nek-e. A Beruházási Iroda tsz-ekre nézve áldásos tevékenysége különösen a törökszentmiklósi járás vándor- brigádjainál mutatkozott meg. Éppen azoknál a brigádoknál, akik — tekintve, hogy az ingyenes orvosi kezelésen kívül más szociális juttatásban nem részesülnek — 40 százalékkal magasabb munkabért kapnak, mint az állami építőmunkások. A FEGYVERNEKl Vörös Csillag Tsz-ben dolgozott a Petrik-brigád. Száztízezer forintos számlájuk felülvizsgálása során kiderült, hogy csak 78 ezer a reális összeg. A kengyeli Dózsa Tsz-ben a Donkó-brigád számláját 553 ezerről 524 ezer forintra csökkentették; a tiszabői Petőfi Tsz-nek is 70 593 forint helyett csak 52 640 forintot kell kifizetnie; A Beruházási Iroda műszaki ellenőrének, Végh Lajosnak piros ceruzája a legügyesebben elkészített számlában is megtalálja a hibát — ha van benne, és könyörtelenül kihúzza a jogtalan tételeket. De nemcsak Végh Lajos, hanem az Iroda többi —■ számszerűit tizenkét — ellenőre is felelősségtől les munkát végez azért, hogy a létesítmények megfelelő műszaki irányítás mellett, reális költségfelhasználással készüljenek. FELÜLVIZSGÁLJAK nemcsak a vándorbrigádok, hanem a ktsz-ek és az építőipari vállalatok eddig beérkezett számláit is, megakadályozzák a tsz-ekre nézve sérelmes elszámolásokat. A Beruházási Iroda megbízása esetén az összköltség 1,8 százalékát kapja, ami egy százezer forintos építkezésnél 1800 forintot jelent. A nyolc- naponkénti ellenőrzések és az ebből eredő szakszerűbb műszaki kivitelezés, valamint a 20—30 ezer forintos számlacsökkentések mindennél ékesebben bizonyítják — a Beruházási Iroda hasznos szerv, érdemes igénybevenni munkájátPatkós Mihály Úlabb három és félmillió forint értékű gén a tsz-ek megsegítésére Gonddal, ugyanakkor lelkiismeretes pontossággal végzett munka folyik ezekben a napokban a Gépállomások Szolnok megyei Igazgatóságán. Nem kevesebbről van szó. mint arról, hogy az e hetekben folyamatosan érkező mezőgazda- sági gépeket a legkedvezőbb módon osszák el megyénk tizenhét gépállomása között. Kormányunk parasztpolitikája, népgazdaságunk ereje lehetővé tette, hogy a gépállomások újabb három és félmillió forint értékű géppel segítsék a termelő- szövetkezeteket. A párt ígérete tehát — mint számtalanszor bebizonyosodott — nem kongó, üres szó, hanem eleven, kézzelfogható valóság. Annyira az, hogy ebben az évben már kereken 300 millió forintot fordíthattak megyénk gépállomásai beruAőrekedett a jelentkező tsz-ek száma A Földművelésügyi Minisztérium mezőgazdasági kiállítási irodáján összesítették a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárra történt jelentkezéseket és országszerte megtartották már az első és másodfokú állatbírálatokat. A jelentkezésekből kitűnik, hogy növekszik az érdeklődés a kiállítási részvéte] iránt és különösen nagy mértékben növekedett, — még a tavalyihoz viszonyítva Mucsi János, a traktoros A napokban a Cibakház» Gépállomáson jártunk. Arról érdeklődtünk, hogyan készültek fel az aratásra, meg a hamarosan beköszöntő traktoros napra. Az igazgató elvtárs szívesen tájékoztatott mindenről, de látszott rajta, valami fúrja az oldalát. Ki is rukkolt vele; a kitüntetett traktoristákról nem írnak? — kérdezte. — Dehogynem — kaptunk az alkalmon. így találkoztunk Mucsi Jánossal. Előbb azonban az igazgató elvtárs elmondotta, amit róla tudott; — Tíz éve dolgozik nálunk. Mindig jó munkát végzett és végez most is. 1957-ben, amikor a cséplési versenyt megnyertük, Mucsi János 62 vagonnal állt az első helyen. Az őszi szántásban is a legjobbak között volt. Az elmúlt ősszel elég kevés emberünk volt, munka meg sok. Mucsi képes volt 36 órát is traktoron ülni, hogy idejében végezzünk a vetéssel, úgy kellett lehúzni a gépről. Baj nincs vele soha. Gépét mindig rendesen karbantartja, sőt a kisebb javításokat is elvégzi. Még azt hadd említsem meg — mondotta befejezésképpen —, hogy jóban, rosszban mindig kitartott a gépállomás mellett. Nem keresett más helyet 1951—52- ben sem, amikor pedig a traktorosoknak elég rosszul ment. Az ellenforradalom alatt is állandóan kint volt a határban. Ha gyűlésekre hívták, azt felelte: „azok csak hadd zajongjanak, de kenyér jövőre is kell” — s azzal dolgozott tovább. — Ez mind nagyon szép — köszöntük meg Hollósa elv- társ tájékoztatóját. — Azért mi mégiscsak szeretnénk vele beszélni; — Lehet, itt van bent valamelyik műhelyben. Hanem azt előre megmondom, nem lesz könnyű dolguk. Mucsi János nem valami bőbeszédű ember. Inkább tíz holdat felszánt, mintsem tíz szót szóljon — intett bennünket mosolyogva. A szerelőműhelyben találtunk rá. — Mucsi! — kiabálta túl valaki a zajt. — Téged keresnek; Meghökkenve ránknézett, tempósan lerakta a kezében lévő szerszámot, majd olajos tenyerét egy rongyba törölve, kezet nyújtott. Kérésünkre, hogy beszélni szeretnénk vele, kurta „azt lehet”-tel válaszolt. Hanem a beszélgetés hamarosan egyoldalúvá vált. Mi kérdeztük, ő pedig egy-két szóval, néha csak bólintással felelt. Már azt hittük, kútba esik az interjú, amikor sziré- nabúgás hasított bele a csöndbe. Egészen meglepődtünk. — Mi lehet ez? — „Fájront” — mondta egyszerűen Mucsi János, aztán elnézést kért, mondván, hogy vissza kell mennie elpakolni a szerszámot, de mindjárt jön. Jött is hamarosan, de már beszédesebb volt, mint az előbb. Meghívott, nézzük meg a házát. — Most vettem egy hónapja — mondotta. Elindultunk a zegzugos utcákon. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a mi partnerünk a munkaidőt beszélgetéssel tölteni nem szereti, sőt igen haszontalan időpazarlásnak tartja, mert mitől kezdve megszólalt a sziréna, egészen más ember lett. Szívesen mesélt traktoros múltjáról. — Februárban volt tíz éve, hogy ide kerültem, mint segédtraktor vezető, „mitfárer”, ahogy nálunk mondják. De nemsoká gépre ültettek. Aztán hamarosan katonának mentem. A páncélosoknál szolgáltam sokat tanultam akkor. Mióta a gépállomáson vagyok, két traktorom volt. Ami most van, ezzel már négy éve dolgozom. Aztán a traktoros napról esik szó. — Az nagy ünnep miná- lunk — mondja felcsillanó szemmel. Jelent annyit, mint egy névnap. Nagyon készülünk rá, biztosan jó lesz megint. — Melyik volt számára á legemlékezetesebb traktoros nap? — kérdeztük. Kis tűnődés után felelt. — Az 1957-es. Akkor voltunk először kettesben a párommal. Igaz, akkor még csak menyasszonyom volt, de azért eljött. Egy takaros, frissen meszelt kis ház előtt megáll. — Ez a mi kis tanyánk — mondta. Az ismerős szóra nyílik a kiskapu és egy fiatal menyecske néz ki kíváncsian; — A feleségem — mutatja be a pironkodó asszonykát. Az rögtön feltalálja magát és invitál befelé. Közben men- tegetődzik, hogy még csak a konyhát rendezték be mert nemrégen vették a házai. Még jóformán le se ültünk, máris poharakat rak az asztalra. Hamarosn előkerül egy kancsó is, benne jóféle cibaki bor. Kínálnak szíves szóvaL — Ebben nem tej van — mint a traktorosnapi ivóversenyen — mesélik nevetve. Egyre vidámabb beszélgetéssel telik az idő. Traktorosunkra rá sem lehet ismerni. A szűkszavú emberből jókedvű, beszédes házigazda lett. Egy óvatlan pillanatban, hogy a férj ne hallja, az asz- szonyka megsúgja, hogy ő is meglepetést készít a férjének a traktorosnapra. Egy hófehér nylon-inget vesz neki. Amikor elköszöntünk a kedves házaspártól., Mucsi János ezzel búcsúzott: — Viszontlátásra a traktoros napon, P. M. is — a termelőszövetkezetek aránya. A növénytermelés területén a tavalyinál 50 százalékkal magasabb a kiállításra jelentkezett gazdaságok száma. Tavaly ugyanis 959 jelentkező volt, az idén viszont 1357 állami gazdaság, termelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó kívánja bemutatni növénytermesztési eredményeit. A jelentkező gazdaságok 70 százaléka termelőszövetkezet, míg tavaly csak harminc százalék volt. Kertészeti termékeit 306 termelőszövetkezet kívánja bemutatni, háromszor annyi, mint tavaly. A kiváló állattenyésztők is nagy számban jelentették be részvételi szándékukat. Az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és egyéni tenyésztők összesen 5207 értékes állatot kívánnak bemutatni, (MTI), húzásra — éppen a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párthatározat és a három éves terv végrehajtásának eredményeként, Az új gépekről Sassi István elvtárssal, a Szolnok megyei Gépállomások Igazgatóságának első emberével beszélgettünk. A Szovjetunióból e hónap végéig megérkező hetvenöt SZK-3 mintájú gabonakombájn gyakorlati értéke meghaladja a forintban kifejezhető értéket, — mondotta. — A kombájnokat a jelenlegi kapacitás és igények figyelembevételével osztjuk el a gépállomások között. Jászkisérre például tizennyolcat irányítunk, Mesterszállásra tizet; ezzel szemben Szolnokra és Alaty- tyánba egyet sem. A két utóbbi gépállomás ugyanis mind kombájnnal, mind aratógéppel kellően felszerelt. A szovjet kombájnok okos elosztása lehetővé teszi, hogy egyre-egyre 180—190 kát. hold jusson. Az ősz folyamán érkező 25 gabonakombájn gépparkunk további tökéletesedését eredményez». Mindannyian emlékezünk; már tavaly számos közös gazdaságban azért késlekedett a tarlóhántás, vagy a nyári mélyszántás fontos munkája, mert a gazdák nem tudták idejében lehúzni a szalmát. Ennek az áldatlan állapotnak vége — egy feltétellel: a nagyrészt e hó végéig megérkező százhúsz szalmalehúzót okosan, előrelátóan kell Irányítani, Megfelelő felhasználás mellett az új gépek segítségével megyeszeirte két-há- rom nap alatt befejezhetjük a szalmalehúzást; Nagy azoknak a közös gazdaságoknak a száma, melyekben a gazdák kívánságára idén nyáron mélyszántást kell végeznünk, — folytatja Sassi István igazgató. — Csak szántanunk: megbocsáthatatlan hiba lenne: egyidejűleg gondoskodnunk kell a boronálásról is. Ellenkező esetben ahelyett, hogy megvédenénk a talaj- nedvességet, szélnek eresztjük. Nap mint nap érkeznek megyénkbe a középnehéz boronák; az utolsó a nyolcvanadik lesz. Ezeket közvetlenül az eke után kapcsoljuk: a traktorista egy menetben szánt és boronái; Népgazdaságunk = mint azt a számok önmagukban is igazolják, — hatalmas erőfeszítéseket tesz a szövetkezeti emberek munkájának megkönnyítésére. Megyénk gépállomásain jól képzett, hivatásszerető emberek dolgoznak, kik — némelyikük tíz éve — összenőttek gépükkel. A gépi segítség igazi értékét a többéves szövetkezeti múltra visszatekintő gazdák ismerik amúgy igazában. Az új tagok nem csekély hányada most barátkozik vele. A gépállomáslak remélik, hogy régiek s újak nemcsak a termelő munkában kelnek egymással nemes vetélkedésre, de a hatalmas értékű gépek megóvásában is. — b. í, e“ A növénynemesítés karcagi műhelyében ^ A legújabb búxafajta megyénk szülötte ^ Ha arra visz az utam, jól esik felkeresnem a Karcagon székelő Nagykunsági Mező- gazdasági Kísérleti Intézetet. Fiatal, tudományos intézmény ez; más néven alig 12 évvel ezelőtt kezdte meg működését. Ekkor még csak egy kutató dolgozott itt; növény- nemesítéssel foglalkozott. A mai kísérleti intézet négy esztendős, összesen tizenegy kutató keresi parcellákon s laboratóriumban a növénynemesítés, növénytermesztés, öntözés, üzemszervezés titkainak kulcsát. Ezúttal az intézet legnagyobb múltra visszatekintő munkája: a növénynemesítés iránt érdeklődtem. Az alapító: Vezekényi Ernő kalauzolt. Ö mondta el, hogy az Országos Növénynemesítő Tanács május 20-án elismerte a A kenderesi tapasztalatcsere után — Mezőtúron elkészült az első falközi siló — Másfél héttel ezelőtt tartották Kenderesen azt a tapasztalatcserét* amelyen bemutatták az olcsó silótér építésének módozatait. Szolnok megye termelőszövetkezeti vezetői azzal az ígérettel tértek haza Kenderesről, hogy a látottakat gyorsan, néhány napon belül hasznosítják. Sokan máris beváltották szavukat. A mezőtúri Vörös Október Tsz gazdái az elmúlt héten egy nap alatt megépítették a 300 köbméteres szalmabálás falközi silót. Tizenkét ember építette. Pénteken a tér melőszövetkezeti város vezetői Máté elvtárssal, a városi pártbizottság titkárával meglátogatták a Vörös Október Tsz-t és megnézték az új, olcsó silótárolót is. Mezőtúron pár nap múlva több közös gazdaságban hozzálátnak az olcsó silótér építéséhez. A törökszentmiklósiak sem késlekednek valóraváltani szavukat. A Rákóczi Tsz gazdái 300 köbméteres szalmabálás, a Búzakalász Tsz gazdái 200 köbméteres vessző- palánkos siló építését fejezték be az elmúlt héten. „Karcagi—522” számú őszi búza fajtajelöltjüket. Ezt az új fajtát a délamerikai Klein-búza és a magyar Székács—1242 fajta keresztezéséből állították elő. A keresztezés származéksoraiból kiemelt sok törzs egyike — az 522 számú — egészen kiválónak mutatkozott a bírálat során. Ezért jelentették be 1954 nyarán fajtaelismerésre. A „jelölt” két esztendeig úgynevezett előkísérletben vizsgázott hazánk három táján. A Karcagi—522-es fajtajelölt mindkét évben az elsők között szerepelt — így jutott be a döntőbe: az országos fajta- kísérletbe. Tizenhat versenytársával az ország tizennyolc pontján vetették. 1957-ben országos átlagban az első, tavaly harmadik lett vetély- társai között. A Karcagi— 522-es jól vizsgázott: az Országos Növényfajtaminősítő Tanács elismerte. Az új búzafajta Karcagon is értékes tulajdonságairól tett bizonyságot; holott „szű- kebb pátriája” az országos átlagnál kedvezőtlenebb természeti adottságokban. Az intézet kutatói négy talajtípuson, három évig, összesen kilenc kísérletben vizsgáztatták. Mellette — azonos körülmények között — három elismert fajtát vetettek. A próbatételből ez a sorrend alakult ki: Első a Karcagi— 522, második a Karcagi—21, harmadik a Fleischmann— 481, negyedik a Bánkuti— 1201. A Karcagi—522 számú új búzafajta elsősorban a talajra, talajerőre, éghajlatra kevésbé kedvező adottságok közé való. Oda, hol eddig a Fleischmann—481 és Karcagi—21 fajtát vetettük. Természetesen kedvezőbb körülmények között is megállja a helyét, szalmaszilárdsága azonban ilyen helyen ma még nem kielégítő. Nem közömbös: szalmaszilárdsága még így is lényegesen jobb az említett két fajtáénál. Melyek az ú| fajfa előnyei ? Az említetten kívül a nagy termésbiztonság, szíktűrés, jelentős télállóság és aszály- birás. Vidékünkön különös értéke, hogy korán érik. A vörös- és feketerozsdával szemben csak közepesen érzékeny; ez részint a korai érés eredménye is. Az új fajta állománya sűrű, fejlődése gyors. Míg be nem érett: kellemes világoszöld színű. Kalásza kedvező, fehér, szálkás. Idén már 198 kát. holdon szerepel nagyüzemi termesztésben. Megtalálható a 25 állami gazdaságban és termelőszövetkezetben beállított őszi búza bemutató kísérletekben is. Örömömre szolgált, hogy hazai adottságainkhoz viszonyítva a legkedvezőtlenebb természeti körülmények között dolgozó növénynemesí- tők újabb nagyszerű eredményt értek el. Emlékezzünk: az ő munkájuk eredménye a Karcagi lednek, a Karcagi kurtaperje, a Karcagi keskenylevelű rétiperje, a Karcagi szíki-csenkesz . .. A Karcagi—21 őszi búza után megérdemelt elismerést hozott számukra az új Karcagi—522 őszi búza is. Vedrődy Gusztáv