Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

1959. június 7.-ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

Ezek a mai fiataloki

i,A mai fiatalok? Még beszélni sem nagyon érdemes róluk. Hol van az az igazi legényes virtus, a kezdeményezés, a lendület? Bezzeg az én időmben! Emlékszem. 20 éves lehettem, vagy talár, még annyi se, amikor fogadásból estétől reggelig húztam a kaszát kalapálás nélkül. Most?” — jelentette ki valamelyik nap öreg barátom és legyintett. Mondtam neki: elfogult, ami pedig még rosszabb; általánosít. S egyáltalán nincs igaza, mert aki így beszél, mint ő, az nem ismeri a mai fiatalokat. —- Pontosabban: csak azt a néhányat látja, akinek a viselkedése, életszemlélete valóban erősen kifogásolható. — Csakhogy ebből nem lehet — és nem szabad általános érvényű következtetést levonni.

Igaz, a mai ifjú nemzedéknek összehasonlíthatatlanul szebb, könnyebb az élete, mint apáiké volt. A munkanélküliséget nem ismerik. A jövőtől nem kell félniök, nincs létbizonytalanság. Kiki munkája, tehetsége és szorgalma szerint érvényesül. Szórakozásra, művelődésre nemcsak idejük, hanem pénzük is van. S mindezekért egyáltalán nem ítélhetjük el őket. Sőt, az a jóleső öröm. hogy a mi szocializmust építő hazánkban —, ahogy ezt mondani szokás — fiaink előtt áll a világ.

Számtalanszor bebizonyí- tatták és most, a paraszti élet nagy változásának idején ismét megmutatták: tudnak lelkesedni. Élére állnak a számtalan hasznos kezdeményezésnek, mernek bátran cselekedni és lankadatlan szorgalommal segítik az idősebbek munkáját. Csak bízni kell bennük. Viszonozzák és meghálálják. Óriási erő lelkesedésük, fiatalos tenniakarásuk most, a termelőszövetkezetek megszilárdításának időszakában.

Azt hangoztatja öreg. zsörtölődő barátom, hogy hiányzik belőlük a legényes virtus. Mennyire téved. Bizonyára nem hallotta még hírét azoknak a derék szolnoki építőipari (tanulóknak, akik pihenőidejüket áldozzák fel. Szombaton délután, vasárnap reggel elindulnak a környező községekbe. Most hetek óta a kengyeli Mező Imre Tsz két istállójának megépítését segitik. Mi ez. ha nem virtus? Az, a nemes, szocialista életfelfogásra valló áldozatkészség!

Vagy nézzünk mást. Itt Szolnok megyében a párt- kongresszus tiszteletére

nyolcvannégy ifjúsági munkacsapat kilencszázötvenkét tagja a kukorica termésátlagok növeléséért verseng- állami gazdaságokban és tsz- ekben. Kommunista fiatalok voltak a kezdeményezők és sokan csatlakoztak hozzájuk olyanok is, akik meg nem tagjai a KISZ-nek. Kilencszázötvenkét ifjú ember. Mindegyik szívében a nagy elhatározás, hogy többet tesz, mint amennyit várnak tőle. Szabad-e tehát kétségbe vonni, hogy hiányzik a mai fiatalokból a kezdeményezőkészség? Nem! — Sőt: felelőtlenség!

A nyolcvannégy ifjúsági munkacsapat nem is akármilyen, hanem hozzája illő eredményekért munkálkodik. A mesterszállási Úttörő Tsz kiszistái ezévben 3 mázsával növelik minden holdon a kukorica átlagtermését. Úgy dolgoznak, hogy a betervezett 12 métermázsás átlagtermést 15 métermázsára növeljék. A tiszaörvényi Dózsa Tsz-ben 70 hold ikersoros kukorica gondozói az ottani fiúk és lányok. Két mázsával növelik a tervezett termésátlagot. Hasonló szép célokat valósítanak meg a nagyiváni Uj Utón Tsz és még számos állami gazdaság, termelőszövetkezet fiataljaij Páfldamuüatásuk, munkaszeretetük nagyon sokszor magával ragadja az idősebb dolgozókat is. És a legjobbak szorgalma hatással van a léhákra. Ezért apad örvendetesen évről-év- re a dologtalan, cinikus fiatalok száma. Belátják: a mi társadalmunkban a munkáséletnek van becsülete.

Ezer ténnyel cáfolja az élet a kissé morózus barátom megalapozatlan véleményét. Itt most arra nem is mernénk vállalkozni, hogy az élet minden területéről a maga teljességében bizonyítsunk. — Maradjunk a parasztfiataloknál. Jó. a mi időnkben azt valóban nem tudják megcsinálni, hogy egész nap kaszáljanak kalapálás nélkül. Egészen egyszerű oknál fogva. A szocialista nagyüzemekben az aratást gépesítették, tehát jórészt kiskaszára nincs szükség. (Ha esetleg ezévben szükség lenne rá, a fiatalok bizonyára félelem nélkül kézbevennék). Ebből következik, hogy egészen más dologban bontakozik ki és testesül meg az ifjakban meglévő alkotnivágyás és erő. Olyanban például, hogy ezévben mintegy százezer köbméter jóminőségű silótakarmányt készítenek. Szavukat adták rá.

Vagy élő valósággá tették számos helyen az úgynevezett kétszázvályogos mozgalmat, melynek az a lényege, hogy a vállalók mindegyike kétszáz vályoggal járul hozzá a közös építkezésekhez. Másfél-két hónappal ezelőtt volt, aki lebecsülte ennek a jelentőségét, s akadt aki tudni vélte, hogy nem lesz ebből a kétszázvályogos mozgalomból semmi. Hát lett. A tiszaföldvári Lenin Tsz- ben már többezer vályogot vertek a kiszesek. A törökszentmiklósi járásban is a jelszó valóraváitásán munkálkodnak. S ahol még nem sikerült ezt a jelszót élő tartalommal megtölteni, ott talán éppen az értetlenség, a fiatalokkal szembeni bizalmatlanság mindennek az oka.

Száz szónak is egy a vége: jobban bizzunk a mi fiataljainkban, mert megérdemlik a bizalmat. Ne csak a szórványos hibákat, szeplő- ket vegyük észre, hanem az erényeket is lássuk meg. Sok és szép feladat vár még rájuk. Számos új közös gazdaságban a kiszisták a vezetőség legfőbb támaszai. Ha valamit gyorsan, ügyesen meg kell oldáni, akkor elsősorban ők jelentkeznek. Lehet rájuk támaszkodni, tőlük segítséget' kapni. Mindenben.

Ezek a mai fiatalok. S amit csinálnak, az náluk nemcsak virtus, hanem annál sokkal több: öntudat. Azt akarják, hogy szépülő hazánkban még több legyen az öröm és kevesebb a bánat. Ezek a mai fiatalok, öreg barátom.

Szekulity Péter

Érdemes a kukorica tőszámát növelni holdanként

22 ezerre is

Korunk kukoricíja: A NÉGYZETES KUXÜRIC1

Bajcsi Ede tájékoztatója a Néplap részére

Legfontosabb takarmány- növényünk a kukorica. Jelentősége szembeötlő, ha figyelembe vesszük, hogy hazánk össz-szántóterületének 23 százalékán termesztjük: s hogy a belőle adódó keményítőérték háromszorosan múlja fel, amit árpából, zabból, lucernából, vörösheréből, zabos bükkönyből nyerünk. Hazank állatállományának abrakszükségletét 68,3 százalékban kukoricából fedezzük. E legfontosabb takarmánynövényünk korszerű termesztéséről Bajcsi Edével, a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermelési Főigazgatóságának helyettes vezetőjével, országos hírnévnek örvendő szakemberrel beszélgettünk.

— Egy-egy növényféleségből két úton tehetünk szert több termésre — mondotta. — Egyik mód a terület növelése, a másiik a terméshozam növelése. Míg például Mongóliában, az USA-ban az első is megoldható, a magunk számára kizárólagosan az utóbbi kínálkozik. Sem ipari növényeinktől, sem a kenyérgabonától, sem egyéb takarmánynövényeinktől nem ragadhatunk el ezerholdakat a kukorica számára. Arra kell törekednünk, hogy a rendelkezésre álló területről minél olcsóbban, minél jobb minőségű és minél nagyobb mennyiségű termést takaríthassunk be.

— A gazdaságos termelés két alapvető tényezője: a magasabb terméshozam s lehető legkevesebb munkaráfordítás. Abban az esetben, ha a kukoricát géppel nem művelhető módon vetettük, annak ápolása igen sok kézimunkaerőt köt le; éppen a többi fontos munka dandárjának idején.

— Az Alföldön, így Szolnok megyében is, általában 14—18 ezer tő jut soros vetés esetén egy kataszteri holdra. Többek között a mar- tonvásári kísérletsorozat bizonyítja, hogy még akkor is érdemes a tőszámot emelnünk ha azzal a csősúly csökken, így Martonvásárott egy kát. holdon 24 ezres tőszám mel lett 80x30 cm-es vetésnél 64 mázsa cső termést értek el; egy növény csőtermése átlagosan 26,8 dg volt. Ugyanakkor 16 ezer tővel 80x45 cm-es vetésnél a csőtermés csak 57 métermázsa volt; jóllehet növényenként 35,8 dg csőtermést értek el.

— Szolnok megyében a jó termőerejű földek — különösen kedvező időjárás, vagy éppen öntözés mellett — a holdanként 22 ezres tőszámot jól bírják; ha fészkenként két növényt nevelünk. Természetesen leghelyesebb a beltenyésztéses hibridkukoricafajtákat használnunk vetőmagként; ezek terméshozama 20—25 százalékkal magasabb a szokványminóségűekénél. Szolnok megye termelőszövetFel hívás

az új termelőszövetkezetek elnökeihez!

Kedves Elvtársak! ötvennégy új tsz elnökének a nevében felhívással fordulunk hozzátok. Vegyetek részt mindannyian a jászberényi kéthetes termelőszövetkezeti elnökképző tanfolyamon. Mi eddig nem foglalkoztunk a nagyüzemi termeléssel. Sok dologban járatlanok vagyunk és ezt csak most ismerjük fel valójában ezen a tanfolyamon, ahová benneteket is hívunk,

Konkoly Béla,

Jászboldogháza, Aranykalász Tsz Kiss Imre,

Törökszentmiklós, Hunyadi Tsz

Csák István,

Jászberény, Haladás Tsr

Hasznos ismereteket szerezhetünk a vezetés, a gazdálkodás megszervezése, az állattenyésztés, a növénytermesztés, valamint a pénz- és a hitelgazdálkodás köréből. Olyan dolgok ezek, amelyek feltétlenül szükségesek már most, a kezdéshez is. A tanfolyamon módunkban áll a legfontosabb időszerű tennivalókat közösen megbeszélni, egymással tapasztalatainkat is kicserélni,

Lengyel György,

Tiszaörs, Búzaloalász Tsz

Sz. Tálas István

Cserkeszöllő, Üj Üt Tsz

A Szolnok megyei Tanács VB. jelentős anyagi áldozattal lehetővé tette számunkra ezen tanfolyamon való részvételt. Éljetek ti is az alkalommal. 1959. június 8-án kezdődik a kéthetes tanfolyam a második turnusnak Jöjjetek el kivétel nélkül — mindannyian. A tanulás hasznotokra válik.

Hasznos László, Szolnok, Petőfi Tsz

Tóth József,

Tiezaszentimre, Búzakalász Tsz

Jenei Mihály,

Martfű, Ezüstlealász Tsz

kezetei részére elsősorban a Martonvásári 5-őst ajánlom.; könnyen lehet, hogy jövőre már a sőkatígérő Martonvásári 1-essel és 39-essel is megpróbálkozhatnak.

— Az agrotechnikai követelmények tejesítése elengedhetetlen. Kísérletsorozatok bizonyítják, hogy —■ például — a tavaszi szántásba történő vetés holdanként kétmázsás; a rossz vetésből adódó egyenetlen tőszám 3—7: a megkésett egye lé®, kapálás 3—8 mázsás terméscsökkenést okozhat. (Csöves kukoricában számolva.)

— Az imént már szólottám arról, mennyire fontos a termelési költségek csökkentése, melyre a nagyüzemben minden lehetőség megvan. A kisgazdaságban egy mázsa morzsolt kukorica előállítása 155,78 Ft-ba kerül A nagyüzemben azonban, hol a talajmunkát, vetést, növény- ápolást gépesítették, mindössze 106,11 Ft-ba; az előbbi összeg 68 százalékába. Ha a betakarítás is géppel történik, a költségek 63 százalékra, azaz 98 forintra zuhannak. Gépesíteni tehát kell; a kérdés csupán akörül foroghat, hogy miként?

— Nézetem szerint a négyzetes vetés az, melynél a gépi segítség a legjobban hasznosítható; ennél a kultúránál csökkenthető leginkább az ápolásira fordított kézi munkanapok száma. Egy kát. hold sorosvetésű kukorica növényápolására háromszori fogatos és háromszori kézi sorkapálást számítva: 8 kézimunkanapot és egy fogatos- napot kell teljesítenünk. Ugyanez a ráfordítás a géppel művelt négyzetesen vetett kukoricánál — átszámítva — három munkanapra csökken.

— Szolnok megyében nem ritkaság a többezer holdas közös birtok. Vegyünk egy négyezer holdas tsz-t alapul; vessen ez a közös gazdaság össz-szántójának 25 százalékán kukoricát. Ez pontosan ezer hold! Soros vetés esetén tehát nyolcezer kézi és ezer fogatosnap szükséges ahhoz, hogy gondosan ápolják. Négyzetes vetés esetén mindösz- sze háromezer; amivel 50 szorgalmas kapás könnyen megbirkózik.

— Mindezzel többé kevésbé tisztában vannak a szövetkezeti gazdák; vajon miért húzódoznak mégis a négyzetes kultúrától? ... Attól tartanak, hogy „négyzetbe vetik — sorosan kél ki". Nos, vitathatatlan, hogy efféle előfordult már; s az is valószínű, hogy még néhányszor megesik. Oka többnyire az, hogy a négyzetbe vetők nem elég gyakorlottak. Sebaj, majd megtanulják! Teljesen „elrontott’’ négyzetes vetés jgyanis egyszerűen nincs Ha i vezérlőhuzalt rosszul áll ít- ák is be — a sorok mégis párhuzamosan kelnek ki, tehát géppel művelhetek. S ha i keresztsorokban törés mu- :atkozik, azok lóval még miniig nagyszerűen munkáiha- ók. Ha magunk elé idézzük így négyzetes tábla képét, cönnyű belátnunk, mennvi- zel egyszerűbb, gyorsabb tzon az egyelés is, mint a sorosvetésűn.

— A kukorica leggazdasá- josabb művelésére évtizedek yta folyó kísérletek irányultak. Ezek tapasztalataiként na ennyit szűrhetünk le: a iorosvetés a múlté. Ma még iem tudni, hogy a négyzetes is az ikersoros kultúra pár- íarcából melyik kerül ki győztesen az elkövetkező ivek során; hiszen bármelyik srősödhet valamely váratla- rul felbukkanó ötlettel, tudo- nányos eredménnyel. Magam így látom, hogy mai isrnere- eink, mai felkészültségünk nellett a négyzetes kukorica- :ermesztés a leggazdaságosabb,

«MiiiliiliiliiliiiiiiiiliiiiiiiiliiliiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiliiiiiliiliiliiliMiiiiiliiiiiliiliiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

PÓKHÁLÓ

Hogy mi minden rejtőzik az emberek lelkében, mennyi titkos láthatatlan szál húzza vissza őket akkor is, amikor úgy gondolják: ők haladnak az élen, azt semmi sem mutatja jobban, mint maga az élet. Ez a történet is olyan: gondolkodni is lehet rajta, de meg az is előfordulhat, hogy valaki nevet rajta könnye szakadásáig.

Péter Istvánról szól, erről a rátarti, jó gazdáról, aki egy életen át olyan szép egyetértésben élt a feleségével, hogy csodájára jártak mindenhol. Olyan szép házasság kevés van — mondogatták az emberek a faluban és így is volt ez mindaddig, amíg egy szép napon...

Néhány héttel ezelőtt, hogy az eset történt, Péter István belépett a falubeli termelőszövetkezetbe. A földekre járt új társaival, ha pedig közel dolgozott, hazaugrott a feleségéhez ebédre. Egy napon azonban az állatgondozó nyugalomba vonult és őt nevezték ki a helyébe.

= No, holnaptól nincs baj

a hazajárással. Ezentúl ide megyek csak a szomszédba, Kiss Lajos helyére, a disznókhoz — jelentette be otthon jókedvűen.

Ami a következő pillanatban történt, arra még nem volt példa Péter István házasságában. Az asszony az asztalra ejtette a tálat, a leves a gazda ruhájára ömlött. De még káromkodni sem tudott az ember, mert amikor felesége riadt arcára pillantott, hirtelen bennerekedt minden.

— Kanász leszel, kanász, kanász... — sírt az asszony és nem fogott rajta szó, kér- lelés, könyörgés, szidás. Péter István felkavarodott lélekkel zavartan fordult ki a kapun, öklét deres halántékához szorította, aztán elindult az elnökhöz, K. Nagy Mihályhoz. Mihály borral kínálta, mivelhogy igencsak öreg este volt már, aztán, mikor István kifogyott az idei várható termésre vonatkozó minden észrevételéből, megkérdezte: mi járatban van itt?

>— Nem vállalhatom — mondotta szomorúan Istvái — ezt a sertésgondozást. As asszony .,, tudod ... olyat maradi... pókhálós eszű ..

— Micsoda? — háborodot: fel az elnök. — Te, aki mindig azzal dicsekedtél, hogx lépést tartasz a korral, te Péter István, megijedsz eg\ asszonytól?

— Nem lehet vele bírni Sír.

— Igen? Te csak maradj Majd meglátjuk.

Eltelt egy hét és minden nap dúlt a háború Péter István és az asszony között. Hiába hozakodott elő az embei a több munkaegységgel, c tagság bizalmának fontosságával, vagy más dolgokkal — akár a nagy kerti körtefának beszélt volna. Az elnök pedic, még csak feléje sem nézeti a háznak.

Egy szép napon azonban hiába kereste délben asszonyát. „Elmentem, ebéd a kemencében” — állott egy kit cédulán. Elment — hasított belé a szó, aztán már rohan1 is Mihályhoz, felháborodva hogy iám, mit tett az vele kapacitálta, hogy csinálja tovább, hogy 5 majd tud valamit, és most tessék.

De az elnököt nem találta . otthon. Csak a szomszéd né- : zett rá furcsálkodva:

— Nem tud róla? Hát a maga asszonyával ment el, ott volt az agronómus, meg a Varga Jülcsa és Mihalikné is.

Furcsa gondolatok nyüzsögtek benne, amikor visszaballagott a hízókhoz. Mit kereshet az asszony az elnök és az agronómus társaságában?

Este jött haza az asszony. Rámosolygott Istvánra:

— Átmentünk a szomszédba, a Vörös Határba. Tudod, i nekik csodálatos csibenevelő- > jük van és itt én leszek, rábeszélt az elnök, a baromfi- telep vezetője. ,

Péter István egyszerre el- ; feledte az ő gyötrő problémád ját, a kanászságot, úgy érez- ■ te: forog körülötte a világ. , Hogy az ő asszonyát, az ő édes, meleg otthont varázsoló asszonyát elvegyék tőle? Hogy ő naponta munkába járjon, mikor pedig Péter István, a családfenntartó férfi erős, munkabíró ember?

— Te ... te ... —■ mondotta felindultan és nem éppen összefüggően — dolgozni mész? Hát én nem tudok neked eleget adni?

Az aszony elfehéredve hallgatott.

— Mások, más asszonyok te dolgoznak — mondotta végül.

István felpattant és rohani tz elnökhöz;

— Mit akartok ti tőle ?...

3yengé asszony.

K. Nagy Mihály megvárta, lenig István kifullad, aztán megjegyezte:

— De most már nem ellen-' si a kanászságot, komám.

— De elvettétek tőlem! —' kiáltott István. — Az asszony :sak akkor dolgozzék, ha na-] rgem muszáj. Különben petty legyen otthon és.]

A szemben állá ember már] hosszabb ideje nézett rá kér-' lóén, kissé gúnyosan és ő hír-] elen elhallgatott.

— Ejnye, ejnye, István — nondta a másik — nem is ~>lyan régen még azt mond ad, hogy az asszonyod a pók iálós eszű — és merészen István szemébe nézett.

Az állta egy ideig, de végül lehajtotta fejét, szó nélkül elindult hazafelé. Az ellök cigarettát sodort magálák és utánanézett a sötétben botorkáló Péter Istvánnak. Tűnődő mosoly játszadozott iß ajkán, de ezt senki sem áthat ta, mivel csak a dohány parazsa világított.

e= bar ács = ;