Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-24 / 146. szám

t 1 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 24. A párt megbízatás a verseny kimeríthet ellen ereje A genfi szünet „házi feladata" Az 51. sz. Autóközlekedési Vállalat pártszervezetének vezetősége az MSZMP Köz­ponti Bizottság március 6-i határozatának alapján kidol­gozott egy éves intézkedési tervet. Ennek végrehajtása érdekében a párttagoknak és több pártonkívüli dolgozónak konkrét feladatot adott. Elsősorban a kongresszusi munkaverseny célkitűzéseiről beszéltek a dolgozókkal. Ügy határoztak, hogy növelik a tonnakilométer mutatót, emellett csökkentik az üzem­anyag-felhasználást, növelik a két futójavítás közötti időt. Intézkedési tervben rögzí­tették a dolgozók munkához, egymáshoz és a vezetőkhöz való viszonyának javítását. Ennek érdekében a politikai oktatásokat és a társadalmi együttélés szabályaival kap­csolatos előadássorozatot indí­tanak? • Az intézkedési tervben a dolgozók javaslatait is tartal­mazza. Ilyenformán közüggyé vált a kongresszusi verseny. Több mint harmincán kap­tak pártmegbízatást. Pártta­gok és a pártonkívüliek be­vonásával kisebb brigádok segítették a dolgozókat válla­lásuk végreha j tás álba n. A pártszervezet — helyesen — menetközben is állandó kap­csolatot tartott fenn azokkal az elvtársiakkal, akiknek párt- megbízatásuk volt és ezen túlmenőleg kéthetenként a vezetőség előtt beszámoltatott egy-eev szakmai vezetőt munkájáról, problémájáról; Legutóbb vasárnap délelőtt számoltak be ilyenformán a pártmegbízatásí kapott elv­társak a kibővített pártaktíva ülésen. A pártmunkások a De Gaulle Angliába látogat? PÁRIZS (MTI). Párizsi jól értesült körök szerint, mond­ja a Reuter tudósitója De Gaulle valószínűleg hivatalos látogatást tesz Angliában. Úgy hiszik ilyen javaslatot tartalmazott Macmillan an­gol miniszterelnök levele, — amelyet Jebb angol nagykö­vet hétfőn adott át De Gaul- lenak. (MTI). inmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii számonkérésnél szintén be­széltek az eredményekről és a hiányosságokról. Elmondották: a pártmeg­bízatás végrehajtásával úgy érzik, hogy a párt még köze­lebb került a dolgozókhoz. Azt is tapasztalták, hogy a dolgozók kisebb problémáik­kal is keresik a pártot, része­sei akarnak lenni annak a nagy munkának, amit az in­tézkedési tervben célul tűz­tek ki. A beszámolók is ezt bizo­nyítják. Elmondták, hogy az első öt hónapban a két futó­javítás között megtett kilo­méternöveléssel közel egy­millió forintot takarítottak még. Ez a vállalt kötelezett­ség arányos 24 százalékos túl­teljesítéséinek felel meg. A TEFU-részleg a multévi 17,5 fillér helyett közel 30-at takarított meg kilométeren­ként a tervhez képest. A bu­szosok 23, a taxisok pedig 60 fillérrel alacsonyabb költség­gel közlekedtek, mint a múlt év azonos időszakában. A gépkocsik felújításánál több mint félmilliós kiadástól men­tették meg a vállalatot. Az elért eredmények alap­ján újabb javaslatok is szü­lettek az aktíván, Ügy érté­kelték az elvtársak, hogy még jobb gazdasági eredményekre is képesek és az volna a reá­lis, ha olyan célért küzdené- nek, aminek az elérése ne­héz. Űjabb félmilliós meg­takarítást javasoltak az ed­digi vállaláson felül. Az intézkedési terv szüle­tése óta javult a szorgalom, a munkakedv, s jobb a dol­gozók egymáshoz és a veze­tőkhöz való viszonya. Az utóbibi persze kölcsönöst A szolgálati vezetők egy-egy hi­bát elkövető dolgozóval szem­ben most már nemcsak a szá­raz fegyelmi paragrafusokat alkalmazzák, hanem elbeszél­getnek a dolgozóval és meg­magyarázzák mulasztása tár­sadalmi kihatását. Ez a ne­velési módszer a vállalatnál újkeletű, a pártmegbízatások alakították ki — és hogy he­lyes, azt az eltelt pár hónap is igazolja. Kevesebb a fe­gyelemsértő és mind többen látják munkájuk fontosságát. A dolgozók munkához való. viszonyát tovább javította a párt- és KISZ-oktatás. Az oktatási évben nem volt le­morzsolódás és mindenki jól vizsgázott. Ugyanakkor a dol­gozók nagy tömege vett részt a TIT által tartott előadásso­rozaton. A társadalmi munkát is szerves részévé tették a ver­senynek. a dolgozók átlago­san 6—8 óra társadalmi mun­kát is vállaltak a tsz-ek segí­tésére. A 2-es telepen mint­egy negyvenhat KISZ-fiatal 426 órával járult hozzá a munkahely szépítéséhez. Az aktíva bebizonyította, hogy a pártszervezet helyes módszert alkalmazott az in­tézkedési terv megvalósításá­nál; A pártmegbízatásokat nemcsak kiosztotta, hanem ellenőrizte is végrehajtását, s így valóban mozgató erővé vált. Alapot adott a dolgozók kezdeményezéséhez és ma már bátran tesznek javasla­tot a vállalatnál, mert az meghallgatásra is talál. Ezt a célt szolgálja az is, hogy az aktíván felvetett ja­vaslatok és hiányosságok fe­lülvizsgálása után a pártszer­vezet írásiban közli vélemé­nyét a vállalat összeg dolgo­zóival. Washington (MTI.) Mint az AP tudósítója jelenti, Eisen­hower elnök és Herter kül­ügyminiszter hétfőn a Fehér Házban egyórás megbeszélést folytatott, elsősorban a genfi külügyminiszteri értekezlet szombaton végétért első sza­kaszáról. Herter — hír szerint — úgy tájékoztatta Eisenhowert, hogy „a genfi külügyminisz­teri értekezlet zsákutcába ju­tása csökkentette a csúcsérte­kezlet reményeit". Ugyanakkor még mindig nyilvánvaló az angol—ameri­kai álláspont közötti szaka­dék a csúcsértekezlef kérdé­sében. Macmillan angol mi­niszterelnök a genfi fejlemé­nyektől függetlenül, minden­képpen a kormányfői talál­kozó mellett foglal állást. Herter kedden 15 perces Az egyik svájci lap úgy kommentálta a genfi értekez­let július 13-ra való elnapo­lását, hogy a külügyminiszte­rek az előző napok borúsabb légköre után most megeny- hülten váltak szét. Körülbe­lül olyan a hangulat, mint az iskolában, ha a diákok vaká­cióra mennek. Valóban, a genfi értekezlet elnapolása időben egybeesett a tanév végével. De ez a szünet még­sem lesz olyan gondtalan: a világpolitika nagy áramlása tovább folyik és a Genfben felvetett kérdések most sem kerülnek le a napirendről. A háromhetes szünet alig­hanem bővelkedik majd a je­lentős eseményekben. S ha már az iskolai hasonlatoknál tartunk: e három hét alatt a nyugatiaknak megoldást kell keresniök arra a feladatra, amely Genfben eléjük tor­nyozódott. Május 11-től hat héten át hol optimistább, hol borúsabb légkörben folytak a tárgyalások, de az alapvető irány világos volt. Ámbár a nyugatiak óriási követelé­sekkel és ultimátumszerű csomagtervekkel ültek a zöld- asztalhoz, csakhamar enged- niök kellett a negyvennyolc­ból. A nyugati hatalmak szem­szögéből ítélve önmagában már az a tény is engedmény­nek számít, hogy egyáltalán televíziós nyilatkozatban szá­mol be a külügyminiszteri értekezlet első szakaszáról. — (MTI.) iminiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiimiiiiimiin De Gaulle Milánóba érkezeti MILÁNÓ (Reuter). De Ga­ulle tábornok, felesége, Cou- ve de Murville francia kül­ügyminiszter és a tíztagú francia küldöttség kedden öt­napos hivatalos olaszországi látogatásra repülőgépen Mi­lánóba érkezett. Ez De Gaulle első külföldi látogatása hata­lomra jutása óta. A repülő­téren Gronchi köztársasági elnök, Segni miniszterelnök és Pella külügyminiszter fo­gadta a francia vendégeket. (MTI); elfogadták a tárgyalások gon­dolatát. Űjabb siker a szo­cialista országok számára, hogy a nyugatiak kénytele­nek voltak beleegyezni abba, hogy a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége a nyugat-német delegációval egyenlő helyzetben vehessen részt a tanácskozásokon. Ezek azonban természete­sen nem döntik el azt az alapvető kérdést: megszüle­tik-e a megegyezés a szőnye­gen forgó fontos kérdések­ben. Természetesen minden­ki tudja, hogy a hidegháború jégpáncélját hat hét alatt, nem tüntetheti el néhány külügyminiszter: a legilleté­kesebbek, a kormányfők ta­lálkozására van szükség a problémák megoldására. A nyugati álláspont szerint (igaz ugyan, hogy az angolok ész­szerűbb véleményt hangoz­tatnak, szerintük minden­képpen szükséges a csúcs- találkozó) az ilyen legfelsőbb színtű értekezlet a külügymi­niszterek tanácskozásának valamilyen, a nyugati szem­szögből eredménynek szá­mító megegyezése után ül­het csak össze. A Szovjetunió képviselői ezzel szemben többízben han­goztatták, hogy ha a genfi ér­tekezletnek egyáltalán van valami kapcsolata a csúcsta­lálkozóval, akkor ez az, hogy nem szabad akadályokat gör­dítenie annak útjába. Természetesen ez nem vál­toztat azon a tényen, hogy az emberek szerte a világon megegyezést remélnek a kül­ügyminiszterektől. — Ezt az óhajt az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és Nyugat-Németország képvi­selői sem hagyhatják figyel­men kívül: nem vállalhatják tehát a tárgyalások nyílt megszakításának ódiumát. A megegyezést sietteti az is, hogy a Szovjetunió több- I PÁRIZS (MTI). Szerdán reggel kezdi meg munkáját a Francia Kommunista Párt XV; Kongresszusa a Párizs melletti Ivryben. Akongresz- szus vasárnap ülésezik; Megérkeztek a kongresz­ízben hangsúlyozta már, hogy ha nem sikerül valamilyen eredményt elérni a német kérdés és különösen a nyu­gat berlini kérdés megoldásá­nak útján, akkor a Szovjet­unió más államokkal együtt kénytelen lesz megkötni a békeszerződést a Német De­mokratikus Köztársasággal. A nyugatiak félnek ettől, hi­szen ez kihúzná lábuk alól a gyékényt Nyugat-Berlinben. A nyugatiak tettek kísérle­teket arra, hogy a Szovjet­uniót tegyék felelőssé, ha a tárgyalások nem járnának eredménnyel. Azzal próbál­ták megvádolni a szovjet kül­döttséget, hogy ultimátum­szerű javaslatokat nyújtott be. Ez nyílt ferdítés, hiszen Gromiko kijelentette, hogy a javaslatok csupán tárgyalási alapot képeznek. Az utolsó napon tett, hajlékonyságról tanúskodó szovjet indítvá­nyok még a kétkedők szemé­ben is cáfolják ezt az állítást. Egy azonban biztos: a Szov­jetunió nem azért ment tár­gyalni Genfbe, hogy örök időkre biztosítsa a nyugatiak­nak a megszállási rendszer fenntartását. Hiábavaló Her­ter és nyugati kollégái min­den prókátori okoskodása: nyilvánvaló, hogy nem tart­ható fenn a végtelenségig egy fél város megszállása a szocialista tábor földjén. A genfi szünet idején tehát a nyugatiaknak meg kell talál- niok azt a megoldást, amely elfogadható minden béke­szerető ember számára. Kétségtelen, hogy ezek a hetek a kulisszák mögötti összecsapások jegyében fog­nak eltelni: ezeknek a titkos tárgyalásoknak során dől el, meg tudják-e érteni és oldani a nyugati hatalmak azt a fel­adatot, amelyet nem is a genfi értekezlet, hanem maga a történelem adott fel nekik. — baracs— szusra a külföldi testvérpár­tok első küldöttei, a Román Népköztársaság, Marokkó, Tunézia, Izrael, Ausztria és Venezuela kommunista és munkáspártjainak képvise­lői. (MTI), andrási Eisenhower és Herter hétfőn megbeszélést tartott Szerdán kezdődik a Francia KP XV. kongresszusa Növekszik m a Svéd Kommunistái Párt tagjainak számai STOCKHOLM (ADN). A 1 Svéd Kommunista Párt sl " keres kampányt folytatott új|| tagok toborzására és a koin-|| munista sajtó terjesztésére, m Januártól júniusig ezer dol-|$ gozó lépett be a pártba. Afj Kommunista Ifjúsági Szövet-• ség a párt segítségével 700 új ff tagot szerzett és 53 új ifjúsá-fl gi klubot alakított. A kom-É munista sajtó előfizetőinek^ száma több, mint kétezerrel |f növekedett. (MTI). TISZASASI mére|kevcrők. A Néplap riportsorozata A „jobb emberek“ a falu első asszonya és a többiek Ománban folytatódnak a harcok KAIRÓ (TASZSZ). Azf| ománi imamátus kairói kép- íÉ viseletének közleménye sze- fi rint az ománi hazafiak Niz-fJ va és ízka között támadást || intéztek egy angol katonai A tábor ellen és öt angol kato-fl nát, valamint négy katonai S gépkocsit és egy páncélautót* megsemmisítettek. Fenga kö-|§ zelében felrobbantottak egyfii angol katonákat szállító gép-ÉI kocsit. (MTI); 4^ Lemondott az argentínai U kormányt BUENOS AIRES (MTI). I Nyugati hírügynökségek 1 egybehangzó jelentése sze-" rint az argentínai kormányig valamennyi tagja benyújtot-É ta lemondását. Frondizi el-|J nők megkezdte tárgyalásait a':;, kormány újjáalakítására. —J (MTI) 1 — IV. — Éppen ma egy hete történt... Két idegen fordult ki a Kiss bor­bély műhelyéből és elindultak az utca napos oldalán Suszták György- né sarki háza felé. Egy eperfa­levelet szedő asszonytól érdeklőd­tek: hol mérnek itt jó bort. Az asszony röviden válaszolt: itt ni, a sarkon. A két idegen bezörgetett a ka­pun és az egykori kocsmárosné ba­rátságosan beinvitálta őket. Perc sem telt, a hűvöst nyújtó szőlőlu­gas alatt békésen poharazgattak úgy hármasban. Susztáknénak né­hány szó után megoldódott a nyel­ve, s mikor csitítgatta a látogatók egyike, hogy jobb az ilyesmiről nem beszélni, méginkább nekibáto­rodott. Hallgassuk csak meg, miről folyt a szó és, aki még nem ismeri, most bemutatjuk az igazi Suszták- nét. — Boltjuk volt talán, kezitcsó- kolom? — hangzik a szíves ér­deklődés. — Dehogy, kocsma ... Most nyolc éve csuktuk be... Jómenetelű kis üzlet volt, kevéske haszon, mi­egymás, szóval tudják, akkor még lehetett. Igen lehetett, Hogy mit, azt a tiszasasiak tudják. Elárulja Susz- tákné portája, amit nagyjából az a kis kocsma hozott össze. De to­vább folyt a szó: — Az igazi Nagykőrösön volt, a nagykocsmát béreltük. Hej, akkor volt jó világ. Most meg, kérem — tárja szét a kezét és egy sóhajtás után sorolja: — Lassan már az sem lesz, ami eddig volt. behajtottak bennünket azok, akiket lefizettek. Mert ma­guk nem tudják — fogja suttogóra a hangját —, hogy az elnököt, meg a vezetőséget lepénzelték és ezért ők írták alá először a papírt — mondta. És ezt beszéli széltében- hosszában. belegázolva a falu leg­tisztességesebb embereinek becsü­letébe, önérzetébe. Mi is az igazság? Az, hogy a Béke Tsz vezetői nem is olyan emberek, hogy őket. bárki megfi­zethetné és fizetségért csináljanak olyan dolgot, amivel nem értenek egyet. Ók a falu szí ne-javával, a dolgozó parasztok többségével meg­győződésből választották az új utat. Sajnos, akad ember Tiszasason aki hitelt ad még Susztákné go­noszkodó, ostoba fecsegésének s aki hisz neki, az elfelejti, hogy Susztákné azt a hasznocskát siratja vissza, amit dolog nélkül, spekulá­lással szerzett. Hát erről társalog­tak ma egy hete a szőlőlugas alatt, mert most náluk van a főhadi­szállás. Korábban a „falu első asszonyé nál” (a főjegyző úr legalább is így mondja) folytak hasonló tanácsko­zások. Ez a falu első asszonya öz­vegy Tóth Mihályné. A faluban Kiss Zsuzsa néven ismerik, az igazi neve meg H. Szabó Jánosné. A nála tartott összejöveteleken agyal- ták ki korábban a legképtelenebb rémhíreket, miközben a „menny­be nlakób’ kérték: segítené vissza a régi világot. Azt ugyebár, ame­lyik csak Kiss Zsuzsának, Suszták- rénak, Bakos Sandának volt iga­zán jó, mert cselédeket, szolgáló­kat tartottak: nem dolgoztak. így imádkoztak egyik este: Ne engedd meg, jó Istenünk, hogy itt megalakuljanak a csoportosok. Persze hiába imádkoznak. Hiába híresztelték el, hogy jön a „fekete sereg”, amelyik majd ismét vissza­állítja a régi világot — az élet, a győzedelmes új világ halad a maga útján. A kutya ugat, a karaván halad. Erre vall az is, hogy június 11-re, amikorra a fekete hadsereg érkezését várták, csiak Tóthné és még néhány hozzáhasonló sütött kalácsot, főzött sonkát? Tóthné egyébként mézes-mázos és kifelé úgy mutatja, szereti az egyszerű embereket. De ha az a négy fal beszélni tudna, sok min­dent elmondana. Azt, hogy lenézi a hajdani szegényt. Szentesről ven­dége volt valamelyik nap. Fiatal­ember, akit így okosított fel a há­zasságról: — Szegény lányt ne végy el fiam, az mind buta, meg renyhe, lusta, egyik sem tud semmit. Még a kenyeret sem tudják rendesen megsütni. Nos hát ez az asszony lenne a falu jóakarója? Nehéz elhinni. An­nál is inkább, mert a szentesi száz hold földön görnyedt cselédek az ellenkezőjét bizonyítják. Tóthnénál tehát az ember még mindig a vagyonnal mérődik. Nem csak nála, Susztáknénál isi Mert térjünk csak vissza ismét arra az egy héttel ezelőtti beszélgetésre. Miután a volt kocsmáros alaposan lepocskondiázta a szövetkezőket, a két idegent kikísérte. — A fiatalurak, ahogy látom, jobb emberek. Nem mehetnek akár- hova megszállni. Az ilyen embe­reknek tudok én megfelelő helyet. V. Lászlóéknál szokott megszállni, aki ad magára valamit. Kuláknak nevezték, de ott még a vagyon kéz­ben van — igazította útiba a ven­dégeket; És a többiek, akik egy-egy fél­mondattal háborítják a nyugal­mat, akik visszaélnek rendszerünk megértő humanitásával. Nagy B. Andrást egy időben mindenki be­csülte. A járási tanács mezőgazda- sági osztályán főkönyvelő volt. Az ellenforradalom ideje alatt kibújt belőle az egykori horthysta tiszt Most Tiszasason él, nem dolgozik, ide-oda cselleng. S aztán hol itt. hol ott ejt el egy szót abból, amit a már említett porták környékén összeszed. Rossz úton jár, hiszen minden adva van ahhoz, hogy is­mét tisztességes életet éljen. Vagy ott van ifjú Tóth László, a kuláklegény. Ö is az egyik hírha­rang, pedig inkább köszönetre volna oka. Talán ennyit róluk. Legközelebb azokról ejtünk né­hány szót, akik nemhogy a régi csorbákat köszörülnék, hanem ehelyett újabbakkal tetézik régi ballépéseiket. Szekulity Péter—Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom