Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

2 SZOLNOK MKGYF.I NFl'LAP 1959. május 4. Románia 1965-ben alapjában véve befejezi a szocializmus építését Sanghajba érkezeit a magyar párt- és kormányküldöttség A Scinteia, a Román Mun­káspárt központi lapja a KGST megalakulásának ti­zedik évfordulója alkalmából egyebek között a következő­ket írja: — A szocialista tábor nagy testvéri családjában végbe­ment fejlődésnek, az összes szocialista országokkal,* főleg a Szovjetunióval kiépített szoros együttműködésnek kö­szönhető, hogy a pártvezette népünk erőfeszítései dús gyümölcsöt teremtek és or­szágunk nagy haladást tett a szocialista iparosítás útján. Románia ipari termelése 1959-ben több, mint ötszö­röse lesz az 1948. évi ter­melésnek. Országunk ipa­rosítására jellemző, hogy míg 1937-ben a nemzeti jövedelem alig egyharma- dát szolgáltatta az ipar 33,7 százalékot, s a mezőgazda­ság és az erdészet több, mint felét (54.9 százalékot), jelenleg az ipar és az épít­kezések a gazdaság uralkó­Koppenhága (MTI). Dag Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára, aki útban 1 van Genf felé, ahol május 11-én meg­nyílik a külügyminiszterek értekezlete, szombaton be­szédet mondott Koppenhágá­ban egy diákszervezet gyűlé­sén. A főtitkár emlékeztetett rá, az 1958 nyarára tervezett csúcsértekezletet a Biztonsá­gi Tanácsban, vagy' azzal ösz- szefüggésben kívánták meg­tartani és javasolta, hogy az idén nyáron esetleg sorra ke­rülő kormányfői találkozót rendezzék az ENSZ kereté­ben. és ezek szolgáltatják a nem­zeti jövedelem csaknem két­harmadát. Románia, amely a múlt­ban úgyszólván az összes be­rendezéseket és gépeket kül­földről hozta be, ma nemcsak saját termeléséből fedezi gé­pi szükségletének zömét, — hanem kőolajipari felszere­léseket, traktorokat, vasúti gördülő anyagokat, teljes ce­mentipari berendezéseket és más gépi berendezéseket is exportál. 1958-ban a gépek és gépi berendezések tették k; kivitelünk 12.5 százalékát. A szocialista táboron belül kialakult szoros együttmű­ködés lehetővé tette né­pünknek. hogy erőfeszítése­it a létfontosságú gazdasá­gi ágazatokra összpontosít­sa, például a kőolajiparra, az energetikai és a bánya­iparra. a gépiparra, a ko­hászatra és az építőanyag- iparra, amelynek fejlesztéséhez or­szágunkban megvannak a kedvező feltételek. Hammarskjöld azután a berlini helyzettel foglalkozott és helytelenítette azokat a javaslatokat, hogy ENSZ- csapatokat küldjenek Berlin­be, vagy hogy a Világszer­vezet politikai jellegű köz- igazgatási funkciókat "vállal­jon a berlini kérdés megol­dásában. A katonai vagy po­litikai jellegű akcióikon kívül — amelyek nem jöhetnek szá­mításba — azonban még sok olyan dolog lehetséges, amit az ENSZ megtehet a berlini kérdés békés megoldásáért — hangoztatta a főtitkár. A szocialista tábor orszá­gainak gazdasági együttmű­ködése megkönnyítette bizo­nyos távlati gazdasági tervek kidolgozását is.Országunkbán a Román Munkáspárt politi­kai irodájának legutóbbi ha­tározata értelmében meg­gyorsították a munkát egy 15 évre szóló néogazdaságo terv- javaslat élkészítésére. E Programm első szakasza je­lenti majd az 1960-1965 évi néngazdasági tervet, amely­nek megvalósításával né­pünk alapjában véve befejezi a szocializmus építését. Lhasza (Uj Kína). A Tibeti Autonom Terület Előkészítő Bizottságának ülésén Larnin Jisi Cuden, az Előkészítő Bi­zottság helyettes főtitkára ki­jelentette, „egyáltalán nem szabad eltűrni1’, hogy az in­diai expanzionisták bármi­lyen ürüggyel beavatkozza- na Kína belügyeibe’’. Megál­lapította, hogy maga Kalim- pong is Indiában van és a tibeti felkelők vezetői az im­perialistákkal, valamint az indiai expanzionistákkal szű­rik össze a levet, hogy meg­Gcttysburg (AP). Herter külügyminiszter szombaton — néhány órával azután, hogy a négy nyugati külügy­miniszter párizsi értekezleté­ről Washingtonba érkezett — helikopteren Gettysburgba utazott, hogy beszámoljon Eisenhower elnöknek. Az egy és negyedórás meg­Nyihiía Hruscsov az új nemzetközi Lenin-dí asok közölt MOSZKVA (TASZSZ). A Nemzetközi Lenin-dí jakaí odaitélő bizottság április 25- én és 27-én tartott ülésén a „Népek közötti béke megszi­lárdításáért” elnevezésű nem­zetközi Lenin-díjjal a béke megőrzéséért és megszilárdí­tásáért vívott harcban szer­zett kiemelkedő érdemeiért Nyíl a Hruscsovot, William Dubois amerikai tudóst, Ot­to Buchwith német munkás­mozgalmi vezetőt, Kosttasz Varnalisz görög írót és Ivor Moníageu angol publicistái tüntette ki. (MTI). bontsák a haza egységét é: sanyarú sersba taszítsák Ti­bet népét. Miért nem akadá­lyozzák ezt meg az indiai ha­tóságok? — mondotta. Az utóbbi napokban Tibet- ben a lakosság több gyűlé­sen elítélte az imperialistákat és az indiai expanzicnistákat, mert nyiltan támogatták , a tibeti reakciósok lázadását beavatkoztak Kína belügvei- be és megsértették Mao Ce- tungot, a kínai nép vezetőjét. (MTI) beszélés után James Hagerty, a Fehér Ház saj tótifkára kö­zölte, hegy Herter beszámolt az elnöknek a párizsi értekez­letről és azt „igen sikeres­nek” nevezte — a német kér­désről folytatandó kelet-nyu­gati tárgyalások alapjainak lerakása szempontjából. — (MTI) Sanghaj (MTI.) A Kínában baráti látogatáson lévő ma­gyar párt- és kormánykül­döttség dr. Münnich Ferenc vezetésével szombaton Pe- kingből külön repülőgépen Sanghajba érkezett. A magyar vendégeket a sanghaji repülőtéren ünne­pélyesen fogadták. Üdvözlé­sükre megjelentek a város párt- és állami vezetői, a konzulátusok vezetői és több­ezer sanghaji dolgozó. Délután a küldöttség egy- része Kiss Károly vezetésé­vel felkereste azt a forra­dalmi múzeummá alakított Párizs (Reuter). André Fon­taine. a Le Monde külpoliti­kai szerkesztője arról ír, hogy a nyugati külügyminiszterek a következő négy pontból ál­ló programban egyeztek meg a genfi értekezleten köve- tenedő taktika tekintetében. 1. Ellenzik majd Lengyel- ország és Csehszlovákia rész­vételét az értekezleten és csak a két országot közvetlenül érintő kérdések megvitatásá­ban való részvételükhöz já­rulnak majd hozzá. 2. Nem tanulmányoznak semmiféle alternatív javasla­tot, mely arra az esetre szól­na, ha a Szovjetunió elutasít­ja a nyugatiak németországi tervét. 3. Ezt a tervet egységes tervként terjesztik elő és megvárják a szovjet választ, hogy eldönt hessék: megvitat- hatók-e külön-külön a terv egyes pontjai. 4. Későbbre halasztják an­nak a kérdésnek eldöntését, hogy milyen körülmények közepette, hol és mikor lenne házat,, ahol 1921-ben Kína Kommunista Pártja alakuló kongresszusát tartotta. A lá­togatás végén a küldöttség tagjai bejegyezték nevüket a múzeum emlékkönyvébe. A magyar vendégek ezután ellátogattak a Szovjetunió baráti ajándékaként épített hatalmas kiállítási pavilon­ba, ahol megtekintették a gépipari újító kiállítást. Este a küldöttség tagjai részt vettek a tiszteletükre rendezett klasszikus kínai opera-előadáson. Vasárnap a magyar ven­dégek sanghaji gyárakba, üzemekbe látogattak el. alkalmas a csúcsértekezlet összehívása. Fontaine szerint úgy látszik, hogy csak a britek várnak tényleges eredményt a tár­gyalásoktól. (MTI) onTirrniirmmiifimir Külföldi hírek Peking (MTI.) A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezetői csü­törtökön este találkoztak a magyar párt- és kormány- küldöttség tagjaival. A találkozó után a magyar vendégek díszvacsorán vet­tek részt. • • Peking (MTI.) A Kínában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség dr. Mün­nich Ferenc vezetésével csü­törtökön délelőtt a Peking környéki Huang Tu Kang nevű Népi Kommunába lá­togattak. el. A Kommuna vezetői és dolgozói nagy szeretettel fo­gadták a magyar vendégeket. dó ágává váltak Hammarskjöld a csúcsértekezlet kérdéséről iiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiitiiiMiiiiiiii A tibetiek tiltakoznak mindennemű külső beavatkozás ellen 4«» ^ ■ ■ Herter beszámolt Eisenhoivernek a párizsi külügyminiszteri értéhez• létről iiiiiimiiiiiiiiiimiiimimiiimmiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiimiiiiiiiiimimiiiiiiiiiHiiiii A Le Monde a genfi értekezleten követendő nyugati taktikáról Negyven esztendeje történt... Szolnok újra a miénk ni. Május 2-án délelőtt a Weisz Garde pa­rancsnoksága ünnepélyesen búcsúztatta a „vörös átkozottak üldözésére induló haza­fiakat”. Appel százados városparancsnok beszélt: — „Menjenek uraim, hazafiak egészen Budapestig. A Magyar Alkotmány szent épületéről rugdossák le a kommunisták barbár keresztjét: a vöröscsillagot. Mi, az ittmaradó törzs tagjai Ígérjük, hogy meg­tesszük a magunkét. A Hadak Istene ve­zéreljen benneteket”. A Szolnokon maradt „törzs” igyekezett Ígéretét betartani; másnap a piactéren akarták felakasztani az elfogott vörös­katonákat. A vöröshadsereg üldözésére indult „harcosokat” azónban csak Abonyig vezé­relte a Hadak Istene, ahol is géppuskafész­ket létesítettek, és „úri mulatsággal” igye­keztek bizonyítani jiazafiságukat. Szolnok a fehér rémuralom óráit élte. A város munkásnegyedeiben járőrök cir­káltak és felszólítás nélkül lőttek, ha né­hány munkás csoportosult. A proletár­családokat puskatussal zavarták ki a direk­tóriumtól kapott új. emberhez méltó ott­honaiból. A fehérgárdisták számára gyanús „rossz külsejű egyéneket” a temető árká­ban kihallgatás nélkül fejbelőtték. Szemü­ket a széttépett vöröszászlók .darabjaival kötötték be. — Vörösnek látod-e már a világot, te kutya? — kérdezték az „elítélttől”. A vöröszászlók helyén fehér roneyokat vert az eső. * Május 2-án reggel az Abonyba mene­kült szolnoki hídfőparancsnokság utasítást kapott Bőhm Vilmostól, a keleti hadsereg főparancsnokától, hogy a románokkal meg­kötendő fegyvernyugvás érdekében Werth, volt vezérkari alezredes, keresse fel parla­menterként a román parancsnokságot. Werth elindult Szolnok útbaejtésével a Ti­szántúlra... Ezalatt a Forradalmi Munkás- és Ka­tonatanács ülésén Kun Béla beszélt: „...küzdenünk kell minden erővel a prole­tariátus diktatúrájának fenntartásáért. Küzdeni egészen addig, amíg egyetlen egv lehetőség van arra, hogy egy fegyvert el­süthetünk. De a küzdelem a fegyver elsü­téséből, a szuronyrohamból, az organizá­lásból, s nem a szavalatból, nem a taps­ból, nem az éljenzésből és a fogadkozások­ból áll?. Cegléden május 3-án hajnalban az ez- redküldönc már Stromfeld távmondatát továbbította Steinbrück Ottó ezredparancs­noknak: „Minden félreértések elkerülése végett és a forgalomban lévő kósza hírek elle­nére tudatom, hogy az eddig kiadott pa­rancsok érvényesek és az ellenséggel szem­ben a legerélyesebb ellentállást kell kifej­teni...” — Elvtársak! Riadóztatni! — utasí­totta a körülötte állókat Steinbrück — s magyarázólag tette hozzá — támadunk, megyünk Szolnokra. A parancs vétele után a csapatok nem­sokára menetkészen álltak. Elindulásuk előtt a támadó egységek parancsnoka be­szédet mondott: — „Elvtársak! Fiúk! Megindulunk, tá­madni fogunk. Szükségünk van területe­inkre, levegőre, mert csak így tudjuk fel­építeni a szocialista Magyarországot. Most megindulunk fiúk, s ha megindulunk, még az úristen is vörös lesz!” Steinbrück Ottó beszédét a vöröskato­nák nagy lelkesedéssel fogadták, s a haj­nali szürkületben az I. vörösezred, a bihari vörösezred, a nemzetközi ezred, a tenge­rész dandár és a vadászzászlóalj elindult Szolnok felé. A szemerkélő esőben mene­telő egységek vidáman taposták a sarat. Az ezredparancsnok jókedvűen menetelt katonái mellett. Közben az Árky-csoport hírszerzőinek sikerült megtudniok, hogy Szolnokra nem vonultak be a románok: — „Halló! Szolnok! Itt Cegléd vagyok! Somos csendőrhadnagy. Bent vannak-e már nálatok a románok? Nagyon várjuk őket. — Nincsenek testvér, de nincs baj. Szolnok a nemzeti érzelmű csapatok kezén van. A vörösök már Ceglédről is elpucol­tak? — El bizony! Már Pest felé járnak. — Nagyon jól van! Szervusz kérlek. Bordás Lassenberg főhadn agával beszéltél. Indulunk a főváros ellen.” A menetelő egységek katonái nem győztek eleget nevetni a darutollas hadfi butaságán. — „Hány fehér van Szolnokon Stein­brück elvtárs?” — kérdezte hetykén egy fiatal katona. — Sok fiam, sok. Azért nem látjuk még Szolnokot, mert eltakarja előlünk a sok kakastoll — viccelődött a parancsnok. Az abonyi tanyáknál géppuskatüzet kaptak a felvonuló csapatok. Az első vö­rösezred katonái rögtön támadásba lendül­tek. Rövid tűzharc után megsemmisítették az ellenforradalmárok géppuskafészkét. Az életben maradt fehérgárdisták fejvesztve menekültek Szolnok felé. A harc közben Steinbrück Ottó meg­kapta a Cegléden maradt felsőbb parancs­nokság újabb utasításait. Nyílt arcvonal- támadást rendeltek el Szolnok visszafogla­lására. A tervek szerint középen az I. vö­rösezrednek, ettől jobbra — délnyugatról — a tengerészdandár katonáinak, észak­nyugatról a bihari vörösezred harcosainak kellett támadniuk. A vasútvonalról pedig Szamuely Tibor páncélvonata támogatja, tüzérségi tűzzel a gyalogságot. A nemzet­közi vörösezredet és a vadászzászlóaljat tartaléknak hagyták. Délután 3 órára a Vörös Hadsereg em­lített egységei félköralakban bekerítették Szolnokot. A „hazafias csoportok” parancsnoksága ezalatt — parlamenterek útjáh — a romá­noknál könyörgött a város megszállásáért. Amikor elutasító választ kaptak, elhatá­rozták, hogy saját erőikkel is „megvédik Szolnokot a vörösöktől”. A város határában erős géppuska- és ágyútűz fogadta az I. vörösezred katonáit. A támadó egységek hasonkúszva közeled­tek a fehérek tüzelőállásai felé. Steinbrück Ottó karabéllyal kezében az első vonalban harcolt. — Parancsnok elvtárs, foglyot ejtet­tünk — jelentette egy vöröskatona. — Amazok oldalán harcolt? — intett fejével a nagybajúszú fogoly felé —, pedig olyan jó parasztos képe van. A fogoly gyors kihallgatása után kide­rült, hogy a fehérek a szolnoki laktanyák­ban lefegyverzett vörösőrséget tűzbe kény­szerítették. A jórészt mezőtúri és öcsödi parasztokból álló hadifoglyoknak azt ha­zudták, hogy a pesti börtönökből kitörtek a fegyencek és jönnek Szolnokra foszto­gatni, azok ellen kell védeni a várost. Amikor a félrevezetett emberek megtud­ták az igazságot, megfordították fegyverei­ket. Együtt harcoltak a vörös hadsereg szervezett egységeivel. — A téglagyár mögött három géppus­kájuk és egy ágyújuk van. A gurítónál meg két géppuska. E mögött, a töltés másik ol­dalán, egy kartáccsal tüzelő ágyú. Az állo­más előtt egy másik, a többi bent a város­ban — tájékoztatta proletártestvéreit a „fogoly”. —A tengerészdandár húzódjon Tószeg irányába. A bihariak pedig a vasúti töltés fedezete mögött északra kerüljenek — ren­delkezett a támadók parancsnoka. — Steinbrück elvtársi Szolnok felől páncélvonat jön! — kiáltotta a vasút mel­lől egy katona. Az ezredparancsnok távcsövével a jel­zett irányba nézett: — János! Te a bolhát is elefántnak né­zed! Nem páncélvonat az, csak egy moz­dony és a szeneskocsija, alkalmilag átala­kítva. — Kisiklatjuk, parancsnok elvtárs! — kúszott fel néhány önkéntjelentkező a pályára. — Állj! Nem kell! Nem szabad! Vissza­húzódni fedezék mögé — kiáltott utánuk Steinbrück. A parancsot kicsit értetlenül fogadó vöröskatonák elégedetlenül hagyták, hogy a fehérek alkalmi páncélvonata elsistereg­jen előttük. Csak akkor értették meg a pa­rancs lényegét, amikor a vaktában lövöl­döző monstrum menekülésszerűen vissza­felé robogott, s feltűnt Szamuely Tibor páncélvonata. A páncélvonat ágyúi percek alatt megsemmisítették az ellenséges tü­zelőállásokat. A város határában állt a harc, s bent a városban is előkerültek az elrejtett fegy­verek. Szolnok proletárjai a MAV-műhely kommunistáinak vezetésével hátbatámad- ták az elszántan védekező ellenforradalmá­rokat. A felfegyverzett munkáscsoportok lerohanták és elfogták Scheftsikék kar­táccsal tüzelő ágyúit. A város nyugati ré­széből menekülő ellenforradalmárokat a munkások Szamuely katonáival közösen üldözték. A szolnoki munkásság tevékenységéről a Fehér Gárda egyik tisztje így írt emlék­iratában: .....két óra, fél három tájt az ág yúzás már igen közel hallatszott. Nem­sokkal később a teherpályaudvar üres va­gonjainak oldalához lapulva harcrendben jöttek a felfegyverzett munkások. Közöt­tük asszonyok és leányok Manlicher kara­béllyal a kezükben. Az első rajvonal után egy stráfkocsin fiatal gyerkőcök hajtottak be a városba felvöröslobogózva, az Inter- nacionálét énekelve”. A város rosszul védhető munkás- negyedeit már régen elfoglalták a proletár­csapatok, amikor még a belvárosban a fe­hérgárdisták géppuskái szórták halálthozó golyóikat. A Szapáry utca sarkán, a város­háza előtt és a Szabadság téren lévő gép­puskafészkek legénysége még elkeseredet­ten védekezett, amikor Scheftsik György leizzadt lovával elvágtatott mellettük. — Megyek a románokért — ordította. A főhadnagy úr látható menekülése jobb belátásra bírta az ellentállókat. Ök is „mentek a románokért”. Ekkor már a bihari vörösezred kato­nái elérték a Zagyva vonalát. A Tabánból is kiszorították a fehéreket, s tűz alá vet­ték a menekülőket. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom