Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-31 / 126. szám
1959. május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Virágmag, paradicsom, uborka Románia mezőgazdasági területének 63,1 százaléka már szocialista szektorhoz tartozik Már dolgozik a vályogveiőgép — ERŐS a paprika, illatos a virág, friss a karfiol! — hallik a tiszaőrsi piacon, hol helybeliek örömére, kofák bánatára mind nagyobb népszerűségre tesz szert az Űj Élet Tsz állása. A kínálgatás ehelyütt inkább afféle hagyomány, mint szükségesség — a jominöserü, nem-patika- árfolyamú zöldség, virág naponta mihamar vásárlóra talál. Ügy déltájt már bankótól duzzad Magyar Rozália, Tóth Margit zsebe, melyből a tsz-kasszúba kerül a forint Nem akármennyi! Idén már 90 ezer forintnál tart a primőrtelep bevétele; zárszámadáskor eléri a negyedmilliót. E jelentős summa összegyűlésében a szövetkezetiek sem kételkednek, a legbiza- kodóbbnak mégis Kurzim Gyula gazda, a tsz főkertésze látszik. Olyat rebesgetnek róla, hogy legszívesebben álmában is kertészkednék — csakhát a jó munkához ügyelem, éberség szükséges ... — SZÉP jövedelmet biztosít számunkra a paprika, a karfiol — mondja. — Az igazán bőséges pénzforrást mégis másban látjuk: a virágkertészkedésben, a virágmag- termesztésben. Egy holdon a nagyon munkaigényes őszirózsamagot termesztjük, szerződésre. Két mázsát várunk róla, érte pedig 25 ezer forintot. Igaz! öt hold facélia- magra is szerződtünk. Mázsájáért 2 ezer 500 forintot kapunk majd; holdja kereken 5 mázsát ad. — Ugyanakkor pompás méhlegelő; így bárki megérti, miért szeretnék már jövőre 10—12 holdon termeszteni virágmagot. Nem utolsó sorbán az Üj Élet Tsz gazdáinak lesz köWNE3 szűnhető, hogy erről a vidékről jövőre még több paradicsom és uborka kerül exportra. Eddig külön-külön csak oly kevés árut termelt egy-egy tsz, vagy éppen egyéni gazda, hogy az nem tett ki egy teljes vagonra valót. Jövőre egységesen szerzik be a vetőmagot — ezzel egységes árú termelését Gyorsítsuk meg a kukorica kapálás! A kukorica termés növelésének egyik fontos tényezője a sikeres gyomirtás, s legalább háromszori kapálás. A kapálások jó hatásához szükséges az is, hogy azokat ne késve, hanem idejében végezzük. Különösen fontos ez az első kapáláskor, amelynek megkérése későbben már be nem hozható hátránnyal jár. Már Pete Ferenc az 1305-ös években felismerte, hogy: „A kukoricának első kapálása nem tréfa, ettől függ az egész termés”. Majd másutt így ír: „Mihelyt a kukorica mind kikeltnek látszik és a legna- gyobbik is csak egy arasz, azt azonnal kell kapálni, mégpedig ha lehet, egy hét alatt vége legyen, mert aztán mindjárt elkezdené a sínylést, a sárgaságot, melyből azt azután 10 kapäläß sem gyógyítja ki soha.” Közel százötven éve íródtak e sorok. Azóta a körülmények igen komoly mértékben megváltoztak és a kézi kapálást a gépek váltották fel. Ennek ellenére az a tapasztalatunk, hogy minden évben megkésünk a kukorica első kapálásával. Ha végigmegyünk a határban, azt látBukarest. (MTI.) A központi statisztikai igazgatóság legfrissebb adatai szerint ez év május 1-én Románia mezőgazdasági területének 63.1 százaléka tartozott már a szocialista szektorhoz. Ebből a szövetkezeti szektorra eső mezőgazdasági terület 5 millió 305 ezer hektár (40.9 százalék), de ha a szántóterület nagyságát nézzük, a helyzet még kedvezőbb, mert az ország szántóterületének 56.9 azon időben elvetett kukoricák egyes parcellái igen szépek, zöldek, a másik parcella lemaradt, sárga. Ez a különbség az egész tenyészidő alatt megmarad és a termés ezeken alacsonyabb lesz. A sárga, lemaradott parcellák 5—6 nappal később kapták meg az első kapálást, mint a szép, üde parcellák. Rendkívül fontos tehát, hogy az első kapálásokait nagyon gyorsan befejezzük. Vannak tsz-ek, ahol kevés a munkaerő és a gyakori áprilisi, valamint a májusé eső következtében a kukorica kapálása elmarad. Ezekben a tez-ekben ajánljuk, hogy a vegyszeres gyomirtásra legalkalmasabb idő, amikor a' hőmérséklet meghaladja a 15 C- fökot, a kukorica elérte növekedésben a 10—12 centimétert. Ez esetben kh-ként 1— 1,25 kg Dikonirtot, illetve vegyszeres gyomártószert kell felhasználni Csemegekukoricákat nem lehet vegyszeres gyomirtásban részesíteni. A vegyszeres gyomirtás természetesen nem fogja teljes egészében helyettesíteni i kapálást, de mégis elérjük azt, hogy a gyomok — különösen ott, ahol a vetés előtt a kultlvátorozást elmulasztották — nem nyomják el a kukoricát TÁS&áfi százalékán, vagyis 4 millió 798 ezer 300 hektáron 2 millió 249 ezer 200 parasztcsalád, a parasztcsaládok 62.8 százaléka folytat szövetkezeti gazdálkodást. — A kollektív gazdaságok tagságának ösz- szetételét vizsgálva az adatok azt mutatják, hogy a tagság 18.8 százaléka földnélküli, 42 százaléka kisbirtokos, 39.2 százaléka pedig középparaszt volt. Karbantartó kőműveseket és ácsokat vidéki munkák elvégzésére telvesz a SZOLNOK MEGYEI TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT (Szolnok, Zagyvarékasi úti irodaház, II. emelet.) Fizetés Órabér + kiküldetési dij. Jászapátin készült el a legjobb és legcélszerűbb vályogvető gép. Borbás József, a Kossuth Termelőszövetkezet tagja készítette. Gépének az a hallatlan előnye, hogy nem kell sarat készíteni, a kivetett vályogokat szárítani, hanem csak egyszerűen a frissen ásott földet belerakják a gépbe, a gép összepréseli és már az így készített vályogokat lehet egyenesen faiba rakni. A gép egyszerű, akármelyik gépállomáson elkészíthető, s mindössze egy MIA, vagy MIB motor működét!. juik, hogy az egy és ugyanAtnífy Ck Ubmp átél a B árányfelhős, tavaszi égbolt ^ alatt iszapszinű, barnás vizén apró, fodros hullámokat görgetve ballag a vén folyó. Erdőkoszorúzta jobb partja enyhe lejtővel, sárgás-fehér homokkal borítva ereszkedik alá, szinte kínálja magát a strandolóknak. Bal partja meredek, szinte függőleges. Sziklaformájú, kékes-szűrke, alámosott agyagtömbök hajolnak a víz fölé, s a lezuhanástól irtózva kapaszkodnak a parti bokrok gyökereibe. A me'e- dek lőszfalba vájt lyukakban a levegő akrobatái, parti fecskék fészkelnek. Hangos csiviteléssel cikáznak a partok mentén bá- mész legyekre, apró lepkékre vadászva, majd egy merész zuhanással lecsapnak, hogy fehértollú hasukat megmártsák a hűsítő vízben. Itt, a nagykörűi Tiszakanyarban közlekedik a komp. Oda-vissza, oda-vissza talán évszázadok óta, mint valami monumentális óra lassú ingája. A kompon nem sokat változtatott az évek múlása, legfeljebb annyit, hogy most deszkából ácsolt bárka helyett vasból készült, nagyobb teherbírású hajó viszi az átkelőket. Meg a Tisza medre haladt arrébb, vagy háromszáz métert ellopva Fegyvernek határából és ugyanannyival növelve a körei árteret. A Tiszát átívelő vastag drótkötél is 29 éve szolgál. A kompkezelők mások ma, mint harminc évvel ezelőtt, de ugyanúgy a húzófával a kötélbe kapaszkodva vontatják át a nehézkes alkotmányt, mint ré- geni Az egyik révész, Nagy József 30 év körüli, barnára sült arcú ember. Megfontolt, tempós mozdulatain látszik a sokéves gyakorlat. A szavakat is lassan, szinte megrágva ejti ki. Kollégája, György Sebestyén már beszédesebb. Fakózöld pörge kalapját a nap ellen szemébe húzva szívesen mesél, amíg a szállingózó utasokra várakozunk. Szavaiból az derül ki, hogy mégis történt itt valami változás, mégpedig nem is akármilyen. — Nincs annyira hajszolva az ember, már mi révészek — mondja. Nem kell 2—3 órakor felkelni, hiszen a tsz-be csak 6-ra járnak az emberek. A csoport otJt van a túlsó parton, a tagok jórésze meg bent lakik a faluban. A kompon járnak át reggel és este vissza; — És az átjáró emberekkel történt-e valami? Mások-e, mint régen? — Az emberek csak ugyanazok, hanem tán a beszédjük más, meg a gondolkodásuk, Azelőtt tsz-ekről nemigen esett szói Most meg folyton azt tárgyalják: ■ kinek jobb, a tsz tagnak, vagy az egyéninek. Vitatkoznak, viccelődnek is néha, de ez csak olyan látszat. Tudom én, magukban már eldöntötték, hogy hová tartoznak. Megérzi azt az ember, hiszen nap, mint nap látom, hallom őket. Meg azt is látom, mennyi szép terményt átszállít a Petőfi Tsz. A csoportbelieknek mindig több van a kamrájában, mint az egyénieknek. Közben egy kocsi ledöcögött a kompra, beszállt néhány utas is. — Nem látott jönni senkit, Jani bátyám? — kérdi a révész az őszbajuszú kocsist, , — Nem én — feleli kurtán az öreg. — Hát akkor gyerünk. Azzal eloldja a kompot, becsatolja a hátsó biztosító láncot és nyúl a húzófa után. — Majd én — ajánlkozik egy fiatalember. Azzal belekapaszkodik a drótkötélbe, nekifeszül és megindul a lassú alkotmány. A másik révész a komp másik végén húzza. A túlsó oldalon két különös szerkezetet vontató Zetor várakozik. A Növényvédő Állomás gépei, a Petőfi Tsz-ben burgonyabogár ellen permeteztek. A két révész egykedvűen szemléli. Látszik, nem újság számukra. •— Sok gépet szállítanak? — Egyre többet. Ha így szaporodik, tíz év múlva csak traktort szállítunk, a lovaskocsi olyan ritkaságszámba megy, mint húsz évvel ezelőtt a traktor. A múltkor volt egy érdekes szállításunk. Úgy három hete történhetett. Egy szörnyű nagy lánctalpas gép jött ide, 170 mázsa volt. Ilyen nagy testet még nem láttam. — Talajgyalú, — mondta a kezelője. Mesélte, hogy a tiszabői révészek csak vakarták a fejüket, de nem merték átvinni. Mi átvittük. Igaz, a komp merülése nagyobb volt, mint egyébkor, de simán átértünk. Na de indulnunk kell vissza — és búcsúzásra nyújtotta kérges tenyerét. Megindul az ősi jármű, a két part kapcsolatának mozgó szimbóluma. Századok óta viszi-hozza az embereket. Széles hátán egykedvűen hordozta régen a gróf gumirádlis hintáját, meg a tehén- fogatos szekereket, ma meg az egyre sokasodó zetorokat, gépeket. A változásról nem beszél, legfeljebb a vén Tiszával sugdos. de az bizalmas. A hullámok locsogását ember nem értheti; Patkós Mihály Borbás József, a vályogvető gép tervezője fiával és Béres Antallal a géppel vályogot vet. Teljesítménye napi 3 ezer darab. A vályogvető gép által készített vályogokat már hasznosítják is. Az 5« férőhelyes istálló mellé Farkas Dezső, Kállai Antal, Török József és Balajti István horjuneve- lőt építenek. Kész a tető is A kunhegyes! Vörös Október Termelőszövetkezetben most készült el egy 100 férőhelyes kísérleti szabadállásos istálló, Badar Endre és V. Szabó János a tetőn az utolsó simításokat végzik. Bevált a lengye! fűkasza Mint már hírüladtuk, a Jászkiséri Gépállomás' 7, a tiszafüredi 3 lengyel fűkaszát kapott. A traktorosok kipróbálás után úgy vélekednek: jobb, mint a magyar és csehszlovák fűkaszák. Közvetlen a Zetorra lehet függeszteni, így kisebb torzsot hagy. A gardántengely helyett ékszíjmeghajtásos, s önműködően kikapcsol, ha a kasza elé vasdarab, vagy egyéb kemény tárgy kerül, s a Wj»ítB^gpyt to lóval i^gy^bh, mint u eddigiéit á. teszik lehetővé. Vágási A szövetkezeti gazdák tanácsadója A kukorica növény- állományának biztosítása A tudományos és a gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a kukoricatermés fontos tényezője a meg- ' felelő növényállomány. Szol■ nők megyében kedvező időjá- : rás mellett is alig értük el 1 a 13 mázsás kát. holdonkénti 1 átlagtermést (májusi morzsol tban). Ennek oka, hogy 1 , kát. holdon a tőszám alig éri . el a 10—12 ezret, holott az i egyes kísérleti eredmények- i bői ítélve úgy látjuk, hogy , 16—17 ezres növénysűrűség mellett minden különösebb . befektetés nélkül 20—30 szá- . zalékos terméstöbblet érhető . el. Sokan idegenkednek a tő- . állomány növelésétől, de . mindezeknek szeretném em- . lékezetébe vésni azokat a tu- - domáryos megfigyelé:eket, [ amelyek szerint a Mv. 5-ös . beltenyószíéses kukorica lé- i nyegesen jobban bírja a sűrűbb állományt, mint az egyéb fajta kukoricák. * A termésnövelő módszer ■ gyakorlati alkalmazására a . következő napokban a kukorica egyelésekor van ez év. ben az utolsó lehetőség. Az ’ egyelésnél a tőszóm megállapításakor irányadónak kell tekinteni, hogy négyzetméterenként három termésthozó Í “* növény legyen. Ott, ahol már rátértek a mélyművelésire, a talaj jó táperőben van, elegendő mennyiségű műtrágyát használtak, bátran ajánlhatjuk a tőszám komoly mérvű «emelését Vedrődy Gusztáv megyei főagromómus I oiii!iHii!mti!i<TviiiHinm«umRi»m(KiUHiti)Hniiw>r I.. , Ünnepi 1 könyvhét 1 1959 május 30— június 7. Keresse fel az Állami Kiiyv- lerjesztö Vállalat szolnoki- könyvesboltjait, I utcai pavilonjait, I üzemi könyvterjesztőit | Ünnepi kiadványok! | Bő válassiék !
