Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

i *1959. május 30. XTmNrfK MEGVET NÉPLAP fl kitüntetés kötelez Kisújszállási szenzációk AZ 51-ES AKÖV dolgozói a múlt év második felében végzett jó munkájuk alap­ján a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja büsz­ke tulajdonosainak vallhat­ják magukat. Ezt a magas kitüntetést meg is szeretnék őrizni az elkövetkező idők­ben is. Az első negyedévben megragadtak minden lehetőt a tervek teljesítésére. Törek­vésüket siker koronázta és így a tervezett nyereségnél 1,8 millió forinttal többet értek el. A TEFU részleg az év kez­detén nem várt fejlődést mu­tatott. Az év első három hó­napja az autószállítás törté­netében úgy ismert, mint fu­varszegény időszak. A koráb­bi években 23—30 álló gép­kocsi szentesítette ezt a vélt törvényszerűséget. Ebben az évben viszont a tefusok be­bizonyították, hogy a régi el- avul/t álláspont csak addig tarthatja fenn magát még meg nem indítják ellene a harcot. Ök is megtorpedóz­ták a hagyományos munka­nélküliséget. Már december­ben hozzáláttak a fuvarok szervezéséhez és ebbe a munkába a gépkocsivezetők is bekapcsolódtak. Maguknak szervezték a fuvarokat és ez évben már egy telephelyen sem álltak kihasználatlanul a szállító eszközökj A vállalat munkájában je­lentős fejlődést indított el a páiít márciusi határozata. Először a pártszervezeten be­lül, majd kibővített értekez­leten beszéltek a feladatod­ról. Úgy döntöttek, hogy a határozat iránymutatása sze­rint szocialista munkaver­senyt indítanak a kongresz- Szus tiszteletére és az éves terv túlteljesítéséért. A vállalatnál a múlt év­ben is volt munkaverseny hi­szen annak segítségével ér­ték el azt a szép eredményt, aminek jutalma a legmaga­sabb kitüntetések egyike. A nagyobb feladatok megoldá­sához azonban felül kellett vizsgálni a munkaversenyt. Az egyéni vetélkedés helyett a brigádok közötti versenyt találták alkalmasabbnak, mert úgy számítottak, hogy a kollektívában történő munka eredményesebb lesz. Ez a módszer a dolgozók­nak is megtetszett. Már a kezdet kezdetén latolgatták az erőket. A brigádon belül gyorsan kiderült, kinek min kell javítani, hogy a vetél­kedésben eredményesnek bi- zonvuliék a közösség. Rövi­desen 19 brigád, 6—18 lét számmal kezdte a versenyt. A CÉL: a gazdaságos ter­melés. Az előfeltételek biz­tosítása mellett nem hagyták figyelmen kívül az anyagi érdekeltséget sem. A meg­FELVÉTEL nehézipari technikumok dolgozó és levelező tagozataira A bányaipari, a villamos­energiaipari és a vegyipari technikumok dolgozó, vala­mint levelező tagozatára az 1959—60-as tanévre június 30-ig lehet jelentkezni. Jelentkezhet minden 22—40 év közötti dolgozó, aki az ál­talános iskola nyolc osztályát elvégezte. Feltétel még a -:egódlevél és kétéves szak­munkás gyakorlat. Jelentke­zési lap a technikumok dol­gozó és levelező tagozatánál igényelhető. Bővebb felvilá­gosítást a Nehézipari Minisz­térium Személyzeti és Okta­tási Főosztálya ad. Könyvkiadási és könyvienjesziési szakemberek kitüntetése A magyar könyvkiadás eredményeinek elismerése­ként szombaton a Művelő­désügyi Minisztériumban a minisztérium vezetőinek a jelenlétében kitüntették a magyar könyvkiadás és könyvterjesztés legjobb szak­embereit, munkatársait. Az ünnepségen az Elnöki Ta­nács és a művelődésügyi mi­niszter kitüntetéseit, illetve dicsérő okleveleit adták át az ünnepi könyvhét alkalmá­ból. (MTI) határozott és mérhető gaz­dasági eredmények alapján például az első félév végén a legjobb kocsivezető brigád 13 ezer forint jutalomban ré­szesül. A második negyedév sem indult rosszul. Az április ha­vi eredmény még nem te­kinthető véglegesnek, mert a vállalat negyedéves viszony­latban méri a teljesítményt. A vállalat pártszervezete a közvetlen segítségnyújtáson túl egyik fő mozgatója a munkaversenynek. A pártta­goknak és több jó munkál végző pártonkívülinek — pártmegbízatásként — adott a munkaverseny egyes része­iből ellenőrző, segítő felada­tot. P. Feeze Inréné és Ozs- váth József azt a feladatot kapta, hogy a gépkocsi ka­lauzok erkölcsi, politikai és szakmai nevelését kisérjék figyelemmel. Nyemecz Ferenc és Bartók Miklós pártonkívülieket az­zal bízta meg az alapszerve­zet, hogy a dolgozók szociá­lis ellátottságált ellenőrizzék és az észlelt hiányosságokra hívják fel az illetékesek fi­gyelmét. A pártszervezet idő­szakonként a megbízásokat számon is kéri és a félév le­teltével aktívaértekezleten számolnak be a megbízatá­sok végrehajtásáról. A PARTSZERVEZET se­gítségével a verseny értéke­lését is átszervezték és az áprilisi eredményeket az új módszerrel mérték fel. Most már minden gépkocsi és ver­senyző teljesítménye egyé­nileg is értékelhető. Áprilisban az új értéke­lési módszerrel már kimu­tathatták azt, hogy a tefu­sok 166 ezer forintot, a bu­szosok 114 ezer forintot ta­karítottak meg. A taxisok nem dicsekedhetnek ered­ménnyel, mert a negyedik hónapban 27 ezer forintos ráfizetéssel dolgoztak és az elkövetkező két hónapban alaposan kell hajtaniok, hogy a lemaradást negyed­éves szinten pótolják. A pártszervezet és a vál­lalatvezetés jelenleg azon dolgozik, hogy a dolgozókkal együttesen megbeszéljék azo­kat a célkitűzéseket, amelyek megvalósításával a vetélke­dő brigádok elérhetik a szo­cialista munkabrigád címet. Talán nem is ismerik már errefelé azt a kisújszállási születésű magyar népdalt: „Kisújszállás körül van ibolyával, Gyere rózsám, szedd a kötőd aljába.. A nóta elhalt, a város an­nál inkább virágok színében pompázik. A tanácsházát körülölelő parkocska olyan gondozott, olyan szép, hogy párját ritkítja az alföldi vá­rosokban. Jómagam mindig elidőzök pár percet kedvesen hívogató padjain, s rábámu­lok a délelőtti napfényben fürdőző Móricz Zságmond szo­borra. Az ő városa volt ez, meg Arany Jánosé. Hány és hány irodalmi remekmű köszön­heti létezését a két nemzeti nagyság itt töltött éveinek, napjainak. Mindkettőjük val­lomása bizonyítja műveiken keresztül: a megcsontosodott mozdulatlanság, a változat­lanság, a kiskorúság városá­nak ismerték Kisújszállást. * Dehát hol van már az! Annyi újszerűség, annyi kez­deményezés, oly sok életre­valóság lüktet ebben a ked­ves tiszántúli helységben, hogy megyeszerte azt beszé­lik: a kunsági változó élet mintaképe. Kommunista szombatok Talán sehol ilyen hagyo­mánya a társadalmi munka mozgalmának. Ha új várost kellene építeni, hát még azt is vállalnák állami se®'teég nélkül. Túlzás természetesen, de az igaz, a lenini kezdemé­nyezés valóság lett Kiadjon. Üt törőházat építettek. Min­den felhasználható helyi anyagot felkutattak, s a kör­nyéket — a megyét meg­előzve hozzáfogtak a lakos­ság összefogásával felhúzni az úttörőgyerekek otthonát. Hozzáláttak a falazáshoz, de­hát ki kezdje elsőnek. A vá­rosi pártbizottság kommunis­tái jelenteik meg munkaruhá­ban a fundamentumnál. Za­gyi János, a városi pártbi­zottság első titkára falazott, Semsei Imre vályogot hor­dott. Bakó Kálmán bácsi ugyancsak a falhúzásnál te­vékenykedett, s neki segített Farkas Kálmán. Valameny- nyien pártmunkások. Látták az emberek a város vezetőinek példamutatását, s úgy átragadt a munkaláz, hogy az esti sötétség miatt kellett abbahagyni az épí­tést. Az úttörőház azóta áll. Nemrég avatták fel, s most névválasztás előtt állnak. A városi közvéleményre bízzák: Sziklai Sándorról, vagy Cs. Szoboszlai elvtársról, Kisúj­szállás munkássnártírjáról nevezzék el. Nemsokkal utána bej ária a várost a hír: az ifjúsági ház­hoz kell munkáskéz. Az csak természetes, a város vezetőit követve ott volt minden ép­kézláb ember: termelőszövet­kezeti fiatalok, diákifjak, lá­nyok, szülők, hozzátartozók. Az ifjúsági házhoz most ke­resnek arra kiválóan alkal­mas művelődési munkást, hogy minél gazdagabb téli program várja majd a fiata­lokat, akik otthont építettek maguknak. Folytatják tovább a moz­galmat. A Kinizsi Termelő­szövetkezet 2000 férőhelyes csibenevelőt, brigádszállást, raktárt épített fel teljesen helyi anyagból, egy fillér ál­lami hitel nélkül ebben az évben, ötven férőhelyes te­hénistállójukat 100 tehén be­fogadására építik át ugyan­csak a maguk erejéből. A vá­ros vezetői látva a nemes tö­rekvést, melléjük álltak. Ezen a szombaton a városi pártbizottság vezetői, a láda­gyár kommunistái, a városi tanács alkalmazottai s egy KISZ brigád kezdte el a munkát, s aztán jönnek sor­ba a többi üzemek, hivata­lok, segítenek a Kinizsinek. Hogy milyen becsülete van a lakosság önkéntes munká­jának, mutatja ez a szám is. 1959-ben egymillió forint ér­tékben építkeznek állami se­gítség nélkül, teljesen a ma­guk erejére támaszkodva a városban. Ennél is sokkal jellemzőbb talán Slmsi Ge­deon magán kisiparos vil­lanyszerelő példája. Az út­törőotthon és az Ifjúsági ház villanyvilágításának beszere­lésévé! több mint tízezer fo­rintot érő munkát végzett köszönő szó ellenében. Kötésig érő íüveshere Vagyishát nadrágkötésig, azaz derékig ér itten tájszó­lással kifejezve a Nagykun­sági Állami Gazdaság 140 holdas öntözött, műtrágyázott füvesheréje. A műtrágya gaz­dálkodás művészetté lett eb­ben az állam igazdaságban. Van olyan területük, ahol öt mázsa műtrágyát használnak fel holdanként! Elképesztő szám, s merészek a célkitű­zések. Holdanként 30 mázsás kukoricatermést várnak má­jusi morzsoltban két táblá­jukról. Területük nagyrészét öntö­zik. Esőztető és barázdás be­rendezéssel. Mindezt miért? Ebben az évben élüzemek lettek, s elhatározták, hogy a jövő évre a Minisztertanács és a SZOT vöröß vándorzász­lajának hozzájuk kell kerül­nie. Ezért dolgozik most az igazgató, a szakvezetők, az állandó és időszaki munká­sok egy szívvel, egy lélekkel. A Nagykunsági Állami Gazdaság vonzóereje hatal­mas. A város termelőszövet­kezeteiben idegenkedtek a műtrágyázástól. Még tsz párt­titkár is akadt, áld azt mondta: — Ha sok műtrágyát ve­szünk, sokat fizetünk érte, s keveset osztunk. Erre a városi pártbizottság egy napra kivitte a termelő­szövetkezeti párttitkárokat a Nagykunságiba, s attól, amit ott láttak, egycsapásra meg­változott addigi maradi szemléletük. Ösztöndíjas egyetemisták dóré és bosszút állhatnak a munkások, parasztok mil­lióin. Micsoda honfiúi vér buzgót t akkor keblükben. Egyikük-másikuk haza is in­dult. Az imperialista körök is dörzsölgették akkor a ke­züket, mert a cselédnek fo­gadott magyar emigráción keresztül országunk megszer­zését remélték. Nem is ma­radt el a közvetlen segít­ség. A Szabad Európa nevet viselő rádióadó — mely nem egyéb, mint kémközpont és hazugsággyár —, gyorsan egész sor leadóállomást lé­tesített közel a magyar ha­tárhoz. Az amerikai szená­tus 20 millió dollár segélyt helyezett kilátásba, ha ... — Csakhogy ez a „ha” nem va­lósult meg. És nem valósult meg a magyar urak álma sem. Hazatérés, kastély, föld, gyár, részvény, bosszúállás a dolgozókkal szemben — mind elmaradt. S a dolgok ilyen­formán való alakulása még nagyobb haragot váltott ki közöttük. — Akkor egyideig nemcsak a magyar munkás- osztályt, nemcsak a magyar dolgozó népet és a magyar dolgozó népnek segítségei nyújtó Szovjetuniót szidták hanem saját kenyéradó im­perialista gazdáikat is vádol­ták, amiért nem indítottak háborút a szocialista táboi ellen. És azután ismét rákap­csoltak a hazudozásra. MŰK- ról beszéltek és egyebekkel próbálták ijesztgetni a ma­gyar dolgozókat. A rágalma­zók régi lemezei mellé újai is kerültek; terrorról, bosszú állásról. Börtönből kiszaba dúlt és nyugatra szökött kő zönséges gyilkosok, tolvajai — akiket az emigráns ural egyideig „szabadságharcosok nak”, ^hősöknek” tituláltál A kisújszállási gimnázium maturáns fiataljai közül har­mincán egyetemi felvételüket kérték. Egyiknek tsz-tag, má­siknak kisiparos, harmadik­nak ktsz-tag, üzemi munkás az édesapja. — Kisemberek gyermekei, akik nagyokká akarnak lenni. Államunk rengeteget tett az ifjúságért, de a taníttatás teljes költsé­geit nem vállalhatja magára. A szülőknek, s a társadalom­nak is részt kell kérrüök a terhekből. A kisúiszállásról egyetemre jelentkezők közül agronómu- sok, orvosok, mezőgazdasági mérnökök kerülnek majd ki. Olyan fiatal emberek, lá­nyok, akikre a városnak nagy szüksége van. Kézen­fekvő volt a gondolat, amit a városi pártbizottság elin­dított. Társadalmi ösztöndí­jat az egyetemistáknak! Be­széltek a termelőszövetkeze­tekkel, az üzemekkel, intéz­ményekkel: juttassunk ha­vonként tanulmányaik segí­tésére városunk felsőoktatás­ban részesülő hallgatóink­nak, hogy a diploma kézhez­vétele után idejöjjenek majd vissza, s a hála kötelezze erre őket. A terv tanulók és tanítta­tok között nagy tetszésre ta­lált * Kisújszállási szenzációk. Nem ötlábú birkáról, kard­nyelő fakírokról, buzogányos kun atyafiakról írtunk, ha­nem a mi életünk, a mi való­ságunk nagyszerű újdonsá­gairól, úgy is mondhatnánk: szenzációiról. Borzok Lajos Csapat-otthont építenek Lázas sürgés-forgás, munkál­kodás folyik a szolnoki Beloi- annisz-úti iskola udvarán. De­rékig vetkőzött fiúk szorgal­maskodnak egy épület alap­jának kiásásánál. Vidáman, tréfálkozva folyik a munka, s egyre mélyül az alapgödör. Mások téglát rakosgatnak máglyába, egy csapat kisebb pajtás — a kisdobosok — ho­mokot szállítanak vödrök­kel az építkezés közelébe. Régóta volt vágya a két csapatnak, hogy saját ottho­na legyen. A nagyon lefoglalt iskolaépületben nem folyha­tott zökkenőmentesen a csa­patélet. Most a szervezőtes­tület tagjainak támogatásá­val sikerült megszerezni az építkezéshez szükséges anya got, így nincs tovább akadá­lya a csapatotthon megvaló­sulásának. Akadtak szakem­berek, a 605. sz. MŰM. inté­zetének építőipari oktatói és tanulói közül akik szívesen vállalták, hogy közreműköd­nek a terv megvalósításá­ban. A csapat tagjai pedig Budai Péter szervezőtestületi elnök vezetésével nyomban hozzá is fogtak a munkához. Hamarosan két szép terem­ben rendezgetik majd be csa­patotthonukat a 703. sz. Dam­janich János és a 4579 sz. Vá­mos Ilona csapat boldog tagjai. Keskeny Sándor A legújabb kiadású szépirodalmi és szakköny­vek nagy választékával várja kedves vásárlóit a Törökszentmiklós és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN könyvüzleteiben és a járási földműves- szövetkezetek b oltjaiban. — nyilatkoztak, hazudtak és £ fenyegetőztek. r Ismét tanúja egész dolgozó 1 népünk az itthoni hősi erő- r feszítésnek, mely az ellen- é forradalom fegyveres ereje- t nek leverése után kibontako- r zott, s amelynek eredménye- c ként rövid idő alatt helyre- f állt az élet, megindult ha- f zárakban az alkotó munka és t meggyorsult a szocializmus c építése. De tanúja a nyuga- 1 ton lévő ellenséges elemek r bősz üvöltésének is, amellyel ’ azt akarták elérni, hogy ma- f radjon a felfordulás, a bi- c zonytalaraság, amelyből végső t soron a megvert, letűnt régi t úri világ visszaállítását re- 1 mélték. Vágyuk azoraban ez- c úttal sem teljesült. i Az emigrációban lévő urak j a másfél évtized alatt nem fe- t lejtettek, de nem is tanultak. ( Nem felejtették el az egykori í kényelmet, az uralkodást, a I cselédeket, a kastélyokban 1 hajnalig tartó dáridókat. És f nem akarják megérteni, hogy t ' idejük lejárt, a történe- i lem kerekét ők vissza soha ; többé nem forgathatják. Csak ' fújják a régi nótájukat. Tör- ' ténjen idehaza bármi, azt | rögtön kiforgatják, gyalázzák. 1 A fél vége, tavasz óta ; a termelőszövetkezeti mozga­lom a nyugatra szökött ma­gyar urak hazudozásának, L rágalmazásának együk cél­- pontja. Igaz, hogy a tsz-fej- " lesztés legdöntőbb időszaká- ‘ ban átmenetileg megzavarta . őket az eredmény. Gyűlölet­- tői elsötétült agyuk sehogy * sem volt képes felfogni, mi . történt Magyarországon. Ért- t hetetlen volt számukra az ■ eset, hiszen tíz esztendőn ke- 2 resztül folyvást szidták, gya- j lázták a szövetkezeteket, s 1 most a parasztok mégis tíz- ( ás százezrével léptek be. r Azonban nem sokáig szemér- e meskedtek. Zavarukból fel- 1 ocsúdva régi és új „érvekkel” I folytatták a szövetkezeti moz- r gakxm gyalázását. Ezek az f urak most a parasztság ,.vé- c ielmezőinek” mezében igye- 1 keznek tetszelegni, ök, akik- i nek uralkodása idején a „í*2- i roiszt” szó műveletlenséget, 2 gúnyt, megvetést jelentett; f ők, akik cselédeiket a bar­moknál alábbvalónak tartot­ták; ők, akik sorra-rendre húztak ki a földet a kispar- cellás parasztok lába alól — j most „védelmezőként” akar- ják önmagukat szerepeltetni. t A szocialista nagyüzemi gaz- j dálkodás térhódítása, a dől- ( gozó parasztok tömegeinek 3 termelőszövetkezetekbe való 3 lépése feletti siránkozás, a szövetkezetek szidalmazása ’ azonban nem más, mint ke- • serű harag, gyűlölet a doigo- j zó nép iránt Azok ott nyugaton — ] vesztesek. Vesztettek a máso- . dik világháborúban, vesztet- 3 tek abban a harcban, melyet 15 esztendő óta folytatnak dolgozó népünk ellen; vesz­tettek a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének meg­akadályozásáért folytatott el­keseredett, elszánt küzdel­mükben. Gyalázkodó hang­zavaruk a vesztés feletti ke- sergés. Ki is hinné el, hogy Csonka Emil, a Szabad Euró- a rádióban Vasvári Gergely néven jelentkező volt nyilas szervező: Sombor-Schweinit­zer József, az Amerika Hang-! ja rádióállomás egyik szerep­lője, vagy éppen Hennyei Gusztáv volt nyilas külügy­miniszter, barátja a munkás- emibereknek, vagy éppen a kérgeskezű parasztoknak? — Maguk sem hiszik el, de mégis mondják; A veszett ; fejszének nyelét akarják for ; dítani. — Átmenetileg akad habnak emberek, akiket meg­ijeszt, megfélemlít az úri pe- reputty hazugsága, rágalma­zása, de nyílnak és mind tá gabbra nyílnak a szemek. Akik a hattyú dalát hallják ; — tudják, mát jelent. A nyu­gatra szökött urak kesergése — még ha vad kirohanások: formájában nyilvánul is az meg — hattyúdal. Ezek az urak most már mindent egy kártyára, a háború lapjára tettek fel. Abban reményked­nek, hogy egy új világhábo­rúban válthatják valóra ,.győztesként” való hazatéré­süket. Korunk azonban az imperialista háborúknak sem kedvez már. A béke hívei többen vannak és erősebbek, mint a háborús gyűjtogatóik. Az emigráns urak ezúttal is rossz lapra tetteik, veszteni fognak. Magunknak pedig Gábor Andor szavai legyenek fi gyelmeztetők: „Ameddig lesz belőle Csak egy is valahol, A honfibúnak orvén Az úr lop és rabol; Ameddig körme nyúlik, Mindent zsebébe rak. Hazám, vigyázz magadra, Hogy el ne lopjanak,”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom