Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-05 / 103. szám

1959 május' 5.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Érdekes nagyüzemi kísérlet a Csorbái Állami Casdaságban 130 hold kukorica minden munkáiéi kél ember végzi A Csorbái Állami Gazdaság dolgozói elhatározták, a párt- kongresszus tiszteletére túl­teljesítik a termelési tervet. A növénytermesztők 617 094 forint értékű, az állattenyész­tők 410 969 forint értékű terv- túlteljesitésre vállalkoztak. A szakemberek kidolgozták azo­kat a módszereket, amelyek alkalmazásával felajánlásu­kat valóra válthatják. Érde­kes és számos területen egé­szen újszerű módon munkál­kodnak. A cukorrépa talaja 320—350 kg műtrágyát kapott a vetés­sel egyidőben. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a Csorbái Állami Gaz­daságban mind a cukorrépa, mind a kukorica jól terem. Rájöttek azonban arra a dol­gozók, hogy viszonylag kevés a tőállomány. Ezévben me­rész elhatározással újszerű változásokat eszközölnek. A cukorrépa tőállományát az- eddigi 40—45 ezerrel szemben 60—65 ezerre növelik. A ku­koricánál az eddigi 8—9 ez­res tőállomány helyett 14—15 ezret biztosítanak. Különösen érdekes a 130 holdas kukorica nagyüzemi kísérleti terület. Ezen a *30 holdon két ember: Baráth István zetoros és Pintér Zsu­zsanna magtermeltető agro- nómus végez el minden mun­kát. A gazdaság szocialista szerződést kötött velük. A ku­koricát zetorral vetik, kulti- vátorozzák, fogasolják, vagy küllőskapázzák, ahányszor azt a növény, vagy talaj ál­lapota megkívánja. Baráth István és Pintér Zsuzsanna kézikapálás nélkül szándé­koznak annyit termelni ezen a 130 holdon, mint amennyit azonos minőségű talajon a gazdaság más feltételek mel­lett termel. Beneveztek az országos ku­koricatermesztési versenybe. Holdanként 30 mázsás átlag­termést akarnak elérni. A gazdaságban számításo­kat végeztek a kapálás, a permetezés és a kultivátoro- zás költségeinek csökkenté­sére. Hasznos és ösztönző premizálási rendszert dolgoz­tak ki. A gazdaság tervében 24 métermázsa csöveskukori­ca termelése szerepel. Ame­lyik brigád ennél többet ter­mel, az a 24 mázsán felüli termés 5 százalékát kapja meg. Baráth István és Pintér Zsuzsanna tehát ha eléri a célul tűzött 30 mázsát, akkor 4810 forint külön prémium­ban részesül. Hasonló, igen ösztönző premizálást valósí­tanak meg a gazdaság többi ágazatában is. A Tiszamenti Vegyiművek dolgos SOI Terven felül már 610 tonna kénsavat gyártottak állják adott szavukat A kongresszusi verseny ér­tékedének első szakaszá­hoz ért el vállalatunk. A párt március 6-i határozatá­nak nyomán tett felajánlása­ink esedékes részét 74 tonna kénsavval április 30-án túl­teljesítettük. Az 5 ezer tonna terven fe­lül vállalt kénsavból 610 tonnát már legyártottunk. A felajánlás valóraváltásának egyik feltétele a műszaki in­tézkedések térvének teljesí­tése. Ezek közül legjelentő­sebb az, hogy a merülő szi­vattyú teljesítményét növel­tük. A gázíuvó kábelek fel­újítását április hónapban el­végeztük. A- többlettermelés- érdekében szükségessé váll, hogy a gáz hűtését fokozzuk, Ebből, a célból a karhűtö ventillátor fordulatának szá­mát emeltük. De ugyanilyen fontosságú, hogy a savrend­szerben keletkező hűtősavat az üzemből ki tudtuk nyo­matni; Ennek érdekében szintén felszereltünk egy hű­tősav nyomtatásához szüksé­ges szivattyút, A felajánlás teljesítésének egyik feltétele, hogy az ösz- szes rendelkezésre álló pör­kölő kapacitás üzemeljen, — ezért a III. Humboldt kemen­ce generál javítását befejez­tük. A „műszaki intézkedések tervének” pontos és időben történő teljesítése tette lehe­tővé — és a még hátralévő savmennyiség legyártásának lesz a feltétele, — hogy a tervben szereplő többi mű­szaki intézkedést is megva­lósítsuk. De nemcsak termelési eredményeinkkel büszkélked­hetünk. A Nehézipari Mi­nisztérium és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete a múlt héten értékelte a Ne­hézipari Minisztériumhoz tartozó . vállalatok munkavé­delmi helyzetét. Az 1958 év­re szervezett munkavédelmi verseny , sorén vállalatunk igen szép eredmény^ ért el, SriivéF'a“ tNfehézipári Minisz­térium területén csak egy vállalat, a Péti Kőolajipari Vállalat előzte meg. E rövid mondat inogott sok áldoza­tos munka húzódik meg. Tö­rődés a munkással, a munká­val, a munkakörülmények­kel, vigyázva a bonyolult ve­gyi folyamatok körülményei között az emberre, aki az új értéket előállítja. A szünte­len harcnak eredménye van. Nálunk, ahol vegyi folyama­tok játszódtak le, nemcsak a közönséges ütődés, súrló­dás, vagy áramütés veszé­lye áll fenn, hanem a maró­folyadék, a kénsav is állandó veszélyt jelent azoknak az embereknek számára, akik vele dolgoznak, akik a ve­gyipari gépek mellett vég­zik munkájukat. Az elővigyázatosság ered­ményeként az 1958. II. fél­évben előfordult balesetek sem kénsavmarástól szár­maztak, hanem mechanikus munka következtében kelet­keztek, mint például kézle­ütés, tüzes vas érintése, stb. Üzemünk „veszélyes üzem”. Ennek ellenére 1958. II. fél­évben a bázis időszakhoz vi­szonyítva 80 százalékkal csökkent a baleset miatt ki- .esett műszakok..száma, s en- nek következtében érte el vállalatunk á vegyipari .-üze­mek közül a második helye­zést’. — Cs. Farkas — jj &/’ \Á ■ ' -V V * ‘ c ■ .« A pártmunka fontos réssé: a párttaggyűlés határozatainak végrehajtása E gy jó párttaggyűlésen az üzem, Vagy a terme­lőszövetkezet mindennapi éle­tével kapcsolatos ezernyi do­log szóbakerül. A titkár be­számolója után a vitában el­mondják a párttagok, hogy ezen, vagy azon a határré­szen, műhelyrészben ezt ta­pasztalták, -amin változtatni kellene. Legtöbbször értékes javaslj tokát tesznek a bajok orvoslására. A párttaggyűlések jórésze úgy zajlik le, hogy a javasla­tokat jegyzőkönyvbe foglal­ják és elhatározzák azt is, hogy személy szerint ki le­gyen a felelős az intézkedé­sért. Az ilyen taggyűlések al­kalmával, mint például a szol­noki Járműjavító II. sz. alap­szervezetében. vagy a szanda- szöllősi Vörösmező Tsz párt- szervezetében úgy kezdik a tanácskozást, hogy: az elmúlt taggyűlésünkön ezt javasolták a kommunisták, ilyen határo­zatot hoztunk és ezt hajtottuk belőle végre”. A hozott hatá­rozatokat egyenként előveszik és megállapítják, hogy melyi­ket milyen mértékben váltot­ták cvakorlattá. A párttaggyűlés határoza­tainak rendszers végrehajtá­sa nagy ösztönző erő nem­csak a vitához, hanem a kom­munisták kezdeményező sze­repének kibontakozásához is. A párttagok ugyanis látják, hogy amit elmondtak a tag­gyűlésen, azt a vezetőség fi­gyelembe vette, intézkedést tett Végrehajtására és ezzel a köz hasznát is szolgálták. Ke­resik, kutatják továbbra is azokat a visszásságokat, vagy a termelés fokozását, gz ön­költség csökkentését elősegítő módszereket, lehetőségeket, amelyek kivitelezése hasznos dolog. A szolnoki Járműjavító II. alapszervezetében még azt ■is elmondták az egyik tag­gyűlésen a párttagok, hogy a Tisza-parton 'elhagyott víz­gazdálkodási gépek hevernek és a pártvezetőség tegyen lé­péseket a hanyagság felderí­tésére, értesítse a gépeket el­hagyó vállalat pártszerveze­tét. M egyénk üzemeiben, vál­lalatainál általában nincs különösebb baj az alap­szervezet határozatainak vég­rehajtásánál. Vezetnek rend­szeresen jegyzőkönyvet, a ja­vaslatokat határozatba foglal­ják és kijelölik azt a pártve­zetőségi tagot is, akinek az intézkedést kell megtennie. Még a kerületi pártszerveze­teknél is elég jó a helyzet, de egynéhány termelőszövet­kezeti pártszervezetnél \ van még javítanivaló ezen a té­ren. Napjainkban a termelőszö­vetkezetek pártszervezeteinek különösen nagy feladataik vannak. Ezek a gazdasági munkákra való mozgósítás, a szövetkezet politikai és gaz­dasági megszilárdítása. Ezért elsőrendű követelmény, hogy a helyzetnek megfelelő mér­tékben dolgozzanak és be­töltsék feladataikat. Egy párttaggyűlésnek sem szabad lezajlani határozatok nélkül. Azt nem lehet állítani, hogy a párttagok nem tesznek ja­vaslatot, mert például a kun­szentmártoni Búzakalász, vagy a tiszavárkonyi Petőfi Tsz-ben is számos olyan el­gondolásnak adtak kifejezést a párttagok, amelyek a szö­vetkezet jobb gazdálkodását szolgálják. A kunszentmártoni Búzakalász Tsz-befi például elmondta Mrena Ferenc, hogy szervezzék meg a korszerű gazdálkodást elősegítő ta­pasztalatcserét, gondoskodja­nak a nagyüzemi módszerek elterjesztéséről és alkalmaz­zák azokat a szövetkezetben is. A tiszavárkonyi Petőfi Tsz-ben pedig Bárkány Mik­lós kifogásolta a közvagyon hanyag kezelését és javasla­tot tett, hogy figyelmeztetés után munkaegységbüntetésre ítéljék a köztulajdon gondat­lan kezelőit. Mind jó. hasznos Kisiparosok a termelőszövetkezetekért Faluvégi ház udvarán szür­kés termésköveket kcpácsol- tak. Röpködtek a kőszilán- kok, ügyes kezük nyomán építőanyaggá formálódott az alaktalan kő. Egy újonnan épülő kis ház alapjait rak­ták. A kopácsolás zajától nem nagyon lehetett beszélgetni, rpégís megtudtunk valami fontosat. Nevezetesen azt, hogy a termelőszove tkeze! ek megerősítésében a jászárok­szállási kisiparosok is részt vállaltak. — Hogyan is történt? — kérdeztük Bczsó Ferencet, aki mesterségét tekintve ács, de a kőműves munkát is érti. Kezében egy percre megáll a Mm. a Hy-alUa ióUaUilc ff* erekhez közelebb, Kar- cágtól távolabb, a hori­zont elérhetőbb cél, mint. egy jármű, így szakadt rám a magány a Kunmadarasról jö­vő műúton. Kinézelődtem már magam a Béke nagyki­terjedésű búzaföldjeiben, gyö­nyörködtem duzzadt levélzetű újültetésű gyümölcsfáiban, szívtam a mellettem kétszer elrobogó vicinális mozdony- füstjéből, s a társtalanság ér­zését még az is elviselhetőbbé tette, hogy „túlnan vélem, át- ellenben éppen” a vasúti árok mélyén tehén legelészett. Onnan ismertem fel, farká­val fel-felcsapott a rája szom­jazó berekfürdői szúnyogok­ra, keresztülhúzva számítá­sukat. Némelykor a félgerin­ce tisztán kivehetően felül­emelkedett az árokpart víz­szintjén. Az óramutatók a hatos felé kergették egymást, s én el­indultam megtekinteni, „ki fia, borja” ez a tehénke. A ptrostarka felületétől nem vehette tú észre, hogy mögötte egy menyecske tartja szorosra fűzve markában a pányvaláncot, s nyolc-kilenc éves lánykát egreciroz. — Vigyed már azt a kan­nát befele, Margit! A lányka közeledtemet ész­revéve, még úgy se tágít. El- végre miért is ne tudhatná meg: ki ez a céltalanul ődön- gő vándor itt az országúton. Láthatóan nem minden gyanakvás nélkül méreget fo­gyó lépteim hosszában az asz- szony sem, de amúgy a ka­nokra jellemző barátsággal fogadja köszöntésem. — Jóllakik-e már a Riská? — Nem is Riska, Iranern Nyalka — kottyant bele az eleven segédpásztor. /! nyját se nem bosszant­ót, ja, se nem deríti lányá­nak tolakodása, hallatlanná téve a közbeszólást, megránt­ja vállát. — Jóllakna, ha lenne mi­ből. Nincs ezen a kétszáz mé­teren semmi. — Van kétszáz méter után! — Az más kasszából ment ki. — Csak nem osztották kt maguk között az utat? — erőltetem a meglepődést. — Nem — derül fel suta tréfámon — csak legeltetőbe vettük. így adják kétszáz­méterenként, kinek mennyi kell. Azért csak tovább csodál­kozom. — Miért nem verik gu­lyára? — Á, most vettük ezt a szép jószágot. Bizony, a Nyalka megter­mett, telt tőgyet csüngesztő, törzskönyvbejegyzésre sem méltatlan, vonalas haszonál­lat. — Fiatal? — Most ellette az első hor­nyot. — Hát akkor sokba kerül­hetett ? — Ki kellett gombolni a bvgyellárist, mire kiszámolta az ember a hatezerkétszáz fo­rintot. Nem is titkolom meghökke­nésemet. Ennyi pénzt adtak egy tehénért? — Tehenész az én férjem a Lenin-ben. — Akkor jól kereshet? —■ Megélünk belőle. Érti az én uram a darálást is. Ezt a témát nem eresztem a kezemből. — Mi az, ami megvan egy évben? — Nemcsak azt számítja az ember. — Hát? — Majd két hónapig nyom­tam a János-kórházat. Elvitte volna a Nyalkát. — Mibe került? — Lett volna négyezer fo- ront, csakhogy esztékásak vá­gunk a szövetkezet után. ‘Tf’j onnan, honnan nem, ott terem a szomszéd me­nyecske is, bizonyos Zsu­zsika. — Hallottad? — újságolja emennek — behozzák a da­rálót a százas istállóba. — Nocsak? Akkor bekerül az uram is. — Be. Nekem már szóltak, mehetek meszelni. Még a két asszony élénk csevegésbe kezdett, a kis­lányt választom partnerül. — Hogy hívják apádat? — Virág Mihály. Kérdeznem sem kellett volna, mire kimondta a kis Margitka a végszót, kerékpá­ros ember állt meg, a nyel­vével nagy fűcsomókat be- kanyarító Nyalka mellett. ! — Jó estél, Mihály! De korán? — csapott le a szom­szédasszony. i — Mára letelt Zsuzsika. Ügy élünk, mint a városiak. — Még nem egészen. A tanya csak tanya marad. j — Hát mit lehet tenni? \-— Beköltözni a városba. Én Karcag városi lakos le­szek összelre. Lejárt a ta­nyáról a világ. Nyalka felüti a fejét, bődül egy hosszút a tanya irányába. Nyilván bor­jához intézve üzenetét. A be­szélgetők felcihelődnek a jel­zésre. — Jóéjszakát Zsuzsika! Jó­éjszakát Mihály! Magamra maradok, úgy nyálából körül a rengetegnyi alkony. Elcsendesül a Lenini a Béke Termelőszövetkezetek neves határa, az említett százas istállóban kigyullad a villany, messzire világítva a határban. Fehérre meszelt kilométer­kőre telepedek, hogy köny- nvebben viseltem a fejlődés iramának érezhető szédületét. Alig egy évtizede még, a nyomor egyértelmű volt n Kunsággal, az ágrólszakadt ember annyit jelentett: kar­cagi paraszt. S lám. mire a Nyalka. Viráa Mihály szövet­kezeti gazda háztáji tehene mllakik. mennyi minden ki­derül. A villanyfényes szá­zas istálló tehenészei már megunták a lányát, városi élet az igényük. Borzák Lajos a kőműves kalapács, tűnődve mondja: — Ha nem is vettünk részt benne, de mi is láttuk, tud­tuk, mi történik körülöttünk. Hiszen koma, sógor, meg a falu nagy része mind a tsz- ben van. Hallottuk azt is, hogy a szomszéd községbe pesti egyetemisták jöttek se­gíteni, meg ipari munkások. Aztán a KIOSZ-ban szóba- került, hogy nekünk is kelle­ne segítenünk. Valaki java­solta, hogy vagy két szomba­tot mi is vállalhatnánk. — De ki látott olyat — veszi át a szót Racskó János, a másik kisiparos —, hogy egy napra hozzáfogjunk vala­mi építkezéshez. Nincs annak semmi értelme. Mi aztán megbeszéltük a dolgot és úgy gondoltuk, hogy ha már segí­teni akarunk, akkor vállal­junk legalább négy napot. Aztán egy hét lett belőle, hi­szen az a két nap nekünk úgy sem sokat számít. így meg, ha hozzáfogunk valamihez, egy hét alatt van látszatja a munkánknak. Ilyenformán voltak vele a többiek is. Ki négy, ki, öt napot, ki pedig egy hetet vállalt. — No, dehát maguk nem tsz-tagok. Miért vállaltak mégis? — Az igaz, hogy mi nem vagyunk tsz-tagok, de maradi emberek sem vagyunk. Az újat támogatni mindenkinek kötelessége. Már Pestről is eljönnek segíteni, csak éppen mi maradjunk ki? Miért ne segítsünk, ha tudunk. S ha már egyszer megígértük, be­csülettel teljesítjük is. Mi történt itt tulajdonkép­pen? A jászárokszállási kis­iparosok elhatározták, hogy négy-hat napos társadalmi munkával segítik a termelő- szövetkezetek építkezéseit. Mint később megtudtuk, a vállaláson máris túljutottak, megkezdték felajánlásaik tel­jesítését. Hogy melyik tsz-be mennek építkezni? Ahol leg­nagyobb szükség lesz rájuk. P. M. javaslatok, amelyek azt mu­tatják, hogy a párttagok jó gazdái a szövetkezetnek és szívükön viselik a köz ügyét, boldogulását. Ezeknek az el­gondolásoknak a megvalósí­tását uevanúgy napirenden kell tartani, mint például a Központi Bizottság március 6-i határozatából adódó helyi feladatokat. A termelőszövetkezetek kommunistáinak ügy- buzgóságát dicséri az is, hogy ösztönzik a veze­tőséget a hozott párthatáro­zatok végrehajtására. Egy-két helyen — mint például a kő- telki Ezüstkalász Tsz-ben — a vezetőség ugyan meghall­gatja az elhangzott javaslato­kat, de sajnos, nem mindig alakítják át határozatokká, megvalósítandó feladatokká. Ebben a tsz-ben már több párttaggyűlésen elmondták a kommunisták, hogy a föld termőerejének a növelésére gondoskodjon a tsz vezetősé­ge az új belépők istállótrá- gváiának a földre való kihor­dásáról. A vezetőség helyesel­te ezt, de nem hoztak hatá­rozatot a javaslatból. így az­tán a következő taggyűlésen joggal kifogásolták a pártta­gok, hogy szavuk hiába hang­zott el, mert ■ minden maradt a régiben. Ezért ők tettek ja­vaslatot, hogy a feladat vég­rehajtásáért személy szerint jelöljenek ki felelőst, aki a következő párttaggyűlésen számot ad a munkák állásá­ról. A helyi párthatározatok végrehajtása mindenütt egyformán fontos, de az újon­nan alakult termelőszövetke­zetek pártvezetőségeinek el­sőrendű kötelességük ez. Az új tsz-ekben több az orvos­lásra váró baj, mint a régi­ekben és fokozott mértékben hasznos a pártszervezet moz­gósító, kezdeményező, ellen­őrző szerepéitek a kibontako­zása. Van már egynéhány új szövetkezet, mint a hunyad- falvi Hunyadi Tsz, ahol a pártvezetőség gondoskodik a határozatok végrehajtásáról, de ez még nem általánosítha­tó minden szövetkezetre. A járási, városi pártbizott­ságok igen sokat tudnak ten­ni azért, hogy a felsőbb párt­szervek által hozott határo­zatok is megvalósuljanak. Ellenőrizzék a párthatároza­tok végrehajtását, tanítsák meg a községi vezetőket ezen a téren is a fegyelemre. Hasz­nos dolog volna a községi pártszervezetek titkárainají figyelmét arra is felhívni, hogy minden esetben vezes­senek jegyzőkönyvet, mert a papír szeletekre vezetett ja­vaslatok elveszhetnek és oda van az értékes javaslat is. Az alapszervezet vezetősé­geinek a munkáját teszi,tel­jesebbé a párthatározatok végrehajtása. Nem dolgozhat jól egy vezetőség, ha csak a felsőbb pártszervek határo­zatait valósítják meg és a helyi egyéb tennivalókat fi­gyelmen kívül hagyják. Le­gyen szerves, fontos része mindenütt az alapszervezet életének a helyi vonatkozású, az alapszervezet által, a kom­munisták javaslatára hozott határozatok végrehajtása. Ez elősegíti az eredményesebb gazdasági és politikai munkát. Tóth J. Inerfium — töröli csontok összeillesztésére Két új csehszlovák szak­ember, Stanislav Studlik és Oldrich Hunacek új fémve- gyületet talált fel, melyet inertiumnak kereszteltek. Az új vegyület törött csontok összeillesztésénél kerül al­kalmazásra olyan töréseknél, amelyek egyébként igen ne­hezen gyógyulnának. Eddig erre a célra az Egyesült Ál­lamokból vitáliumot impor­táltak. Az új fém nemcsak pótolja a vitáliumot, de an­nál még jobb is, mivel nin­csen zavaró hatással a csont­ra és a környező szövetekre és semmiféle vegyi átválto­záson nem megy keresztül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom